Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
4 1987. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 3. oldalról) készítésénél fokozottabban támaszkodunk az országgyűlési bizottságok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. A kormány parlamenti kapcsolatainak szervezésére már a közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaapparátusa részeként működő parlamenti titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk tájékoztatni az ország közvéleményét. A társadalmi-érdekképviseleti szervekkel való kapcsolatok fejlesztésében a kormány abból indul ki, hogy az államigazgatás feladatkörének és szervezeti túlméretezettsé- gének csökkentésével együtt fokozottabban kell kérnie a társadalmi szervezetek, érdek- képviseletek támogatását. Valódi társadalmasításra gondolunk, amely módot ad arra, hogy a kormány partneri együttműködést folytasson a társadalmi szervezetekkel, érdekképviseletekkel, egyesületekkel. A kormány gondoskodni kíván a tanácsi önkormányzat gazdasági és személyi feltételeinek javításáról, a tanácsi szakigazgatás színvonalának emeléséről. Alkotó részesei vagyunk a helsinki folyamatnak A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változatlanak. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985-ben itt elfogadott kormányprogram egyértelműen jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőrzésének esélyei. A világpolitikát döntően meghatározó szovjet—amerikai viszony alakulásában örömmel tapasztaljuk, hogy a legfontosabb területeken felismerték a kölcsönös egymásra utaltságukat és azt, hogy egy biztonságosabb világ megteremtéséért erősíteniük kell kapcsolataikat, az egymás iránti bizalmát. E folyamat kedvezően befolyásolja a nemzetközi légkört. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társadalmi -gazdasá gi átalakulások kezdődtek. E folyamatban kiemelkedő jelentőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre inkább meghonosodó új stílusa. A szocialista országok újszerűén válaszolnak a társadalmi fejlődés. valamint a gazdasági, tudományos-műszaki világméretű haladás kihívásaira, s ez a tény is jó irányba, érdemben befolyásolja a nemzetközi viszonyokat. S bár mindez — természetszerűleg — az adott országok sajátosságainak megfelelően más és más módon történik, mégis mind erőteljesebb a szándék, hogy okuljunk egymás tapasztalataiból. Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal a béke megőrzésében meglévő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiakban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal, földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. Ennek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyítésével — többek között az utazások gyakoriságára vonatkozó korlátozás megszüntetésével is — előmozdítjuk a népek közeledését, együttműködését. A fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink alakításéban továbbra is alapelvnek tartjuk a valamennyiünk számára hasznos együttműködés fejlesztését. Hazánk — erejéhez mérten — a jövőben is támogatja erőfeszítéseiket, amit a társadalmi felemelkedésért, az Igazságos gazdasági világrend megteremtéséért kifejtenek. Tiszttelt országgyűlési képviselők! A kormánynak saját munkaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országért irányító politikai-állami testületeké, szerényebb az egyes állampolgároké. Mégis a legtöbb eredmény az állampolgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A változásnak most szorító kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy azonban, hogy ennek milyen iránya alakul ki, s hogy az irányt mi tartjuk-e akaratunk, szocialista értékrendünk szerint, vagy sodródunk az eseményekkel. Meg kell újulnunk, de úgy, hogy KÁBÁfí JÁNOS: eddig létrehozott történelmi jelentőségű értékeink megmaradjanak, sőt, alapjai megszilárduljanak. A kormányban megvan az elhatározottság, hogy a helyzetünkből adódó nehéz döntéseket is felvállalva, stabilizálja a gazdaságot és előkészítse a társadalmi megújulással, a politikai, állami mechanizmus reformjával is együttjáró kibontakozást. A kormány nem kívánja sem önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örüljenek a várható tehernek. Azt viszont kéri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot, és azt önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk. A nemzeti érzés mélyen benne él minden tisztességes emberben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is akkor hiteles elsősorban, ha az hazánk és népünk szeretőiére épül. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta végezetül Grósz Károly. A Minisztertanács elnökének expozéját követően megkezdődött a kormány munkaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.), a Bács-Kis- kun Megyei Tanács elnöke a munkaprogramban megfogalmazott célok megvalósításának garanciái közül a szocialista demokrácia gyakorlatának ki- terjesztését és az értelmes szervezettséget emelte ki. Kürti László (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 2. vk.) a Tiszán inneni református egyházkerület püspöke kiemelte, how a kormány előterjesztett munkaprogramja végső kicsengésében emberközpontú, szándéka világos: biztosítani népünk számára a feltételeket a haladáshoz, a boldogabb, a tartalmasabb emberi élethez. Ezt követően Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára emelkedett szólásra. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország valamennyi polgárától A szünetben — itt biztosan Pest megyei képviselők ülnek Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat —az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a fő tennivalók megjelölése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági- társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok, akik figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a. munkaprogram bizalmat és támogatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évveíl ezelőtt, az akkor új párt- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végiggondolják a pártnak a gazdasági-társadalmi kibontakozásról szóló július 2-i állásfoglalását, a Minisztertanács _ itt beterjesztett munka- programját, s, a miniszterelnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem, bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. Ebből nem engedhetünk, ezt meg kell tartanunk. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is. Milyen körülmények ' játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? Az extenzív fejlődés tartalékai fokozatosan kimerültek és át kellett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás lassú. A másik tényező az Kádár János felszólalását tartja munkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az életszínvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat — beleértve az ingyenes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi elllátást, és sok minden mást —, minthogy megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek a vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Nem lehet ezt a gyakorlatot folytatni. Az említett hibák közül külön is foglalkoznék azzal, hogy nem tudtunk időben és megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítettük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termékváltás rendkívül lassú volt. Áruink leértékelődtek, és más okoknál fogva is sokszor nehezen, értékükön alul voltak eladhatók. Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi állás- foglalásának egy kulcsmondatát, amelyben — szerintem — benne van egész programunk lényege. A mi feladatunk — most csak magunkról beszélek, de ezt lehet szélesebben is értelmezni — a szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva megteremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit. Enélkül nem bontakozhatnak ki a szocializmus kétségtelen előnyei. Amj nagyon lényeges: feladatunk történelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját, módját. Meggyőződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocialista elvek betartása mellett, azok figyelembevételével mennek végbe. Igaz, az ütem még lassú, de a szocializmus most is fejlődik. Ennek alapja a munka. A felépítmény a gazdaságra épül. Ha meg akarjuk teremteni a szocializmus biztos jövőjét — és ezt akarjuk —, akkor szilárdabb gazdasági alapot kell építenünk. Ez az a történelmi lecke, amelyet nem oldottunk még meg. A stabilizációs szakasz áldozatokat is kíván 1974-ben bekövetkezett olajár- robbanás és annak számos következménye. Lényegesen megváltoztak Magyarország nemzetközi gazdasági körülményei, s nem igazodtunk ezekhez a gazdasági szerkezet megváltoztatásával, a termék- váltással — legalábbis nép- gazdasági szinten nem. Mindez — Grósz elvtárs is utalt erre — felveti a felelősség kérdését. A mi pártunkban valóban kollektív vezetés van. A végrehajtásban az egyéni felelősség mellett létezik a testületek felelőssége is. Ha azt nézzük, hogy ki- milyen régen van ezekben a testületekben, akkor valószínűleg nekem is jár egy jó rész ebből a felelősségből, hiszen elfogadtam, megszavaztam a terveket. A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. A Minisztertanács munkaprogramja ezt meg is teszi. Melyek voltak a párt- és az Sokszor felmerült — nem js teljesen alaptalanul —, hogy a szükséges reformok időnként megtorpantak, aztán megint nekilendültek; hogy ezen a téren következetlenség mutatkozott. A Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy soha nem szándékoztunk megállítani a reformfolyamatot, mi határozottan és céltudatosan jártuk utunkat. Ám az általános közgazdasági követelményeket a szocializmusban nem lehet csak úgy egyszerűen érvényesíteni. Ä közgazdászokat biztattuk, hogy dolgozzanak, kutassanak, jussanak értékes tudományos következtetésre, de azt meghatározni, hogy a valóságban mit, hogyan, mikor lehet bevezetni, az a párt és az ország vezetésének nagyon terhes és felelős feladata marad. Akadt persze más gond is a munkában. Néha például abból is ideológiát csináltunk, amiből nem lenne szabad. Itt nagy kérdésekről is szó van, olyanokról, mint például az érdekek. A pártnak és a kormánynak volt bátorsága, hogy időben kimondja: bár társadalmunkban nincsenek anta- gonisztikusan szemben álló osztályok, különböző valós érdekek azonban vannak, és ezek olykor ütköznek. Ezzel számolni kell, a különböző — társadalmi, csoport- és egyéni — érdekek összehangolása folyamatos feladat. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány munkaprogramja határozott lépést jelent állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet szá-
