Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-23 / 197. szám
1981. AUGUSZTUS 33.. VASÁRNAP • * ' Ünnepi évadnyitó társulati ülés, koszorúzás Thália első magyar temploma Százötven éves a Nemzeti Színház Kevés intézményünket kényszerített olyan keservesen kátyús-göröngyös útra a históriai sors, mint a Nemzeti Színházat. De azért mégis — vagy éppen ezért — ünnepeljük meg kivételes kegyelettel születésének másfél százados évfordulóját, mely tegnap g volt. Mint oly sok történelmi értékű kezdeményezésnek, a Nemzeti Színház alapításának is Széchenyi István volt az egyik titáni szorgalmazója. Mellette Fáy András, Döbbentei Gábor. Földváry Gábor bábáskodott nagy erély- lyel, de a közös szándékot szenvedélyes nézetkülönbségek keserítették a tekintetben, hogy hova is emeljék Thália templomát a nemzeti művelődés üdvére. A vasakaratú alispán Széchenyi, Pest vármegye közgyűlésének megbízásából, igen gondos tervet munkált ki a megvalósítás pénzügyi mikéntjéről, de kötötte magát ahhoz az eltökéltséghez, hogy a nemzet színháza a létesítendő állandó híd közelében, ama területen emeltessék, ahol ma a Tudományos Akadémia palotája áll. Igen ám, de hol volt akkor még a híd! Csaknem másfél évtized múlva kezdték építeni, holott a színház létesítésének szándéka már sokkal előrehaladottabb szakaszba lépett. Aligha vétünk Széchenyi emléke ellen, ha utólag elmondjuk, hogy Földváry Gábor Pest megyei alispán elképzelése sokkal életképesebbnek bizonyult. Holott javallata az építés helyét illetően mély megrökönyödést váltott ki a liberális mágnásokból és köznemesekből. Maga Széchenyi dúlt felháborodással szemétdombnak nevezte az ajándékterületet, s még Vörösmarty Mihály is rosszallóan vélekedett róla. Igaz, ami igaz, a megbotránkozásnak volt némi alapja a korabeli helyszín és a hozzá kapcsolódó állapotok ismeretében. Grassalkovich Antal herceg nem tartozott ugyan a liberális mágnások közé, de jóakaratú és honszerető ember lévén, telket ajándékozott a leendő Nemzeti Színháznak, mégpedig a Hatvani kapun kívül, ahol a Miskolcra—Kassára vezető országút kezdődött. Ez a hely ma a főváros egyik legforgalmasabb pontja, szemben az Astoriával, telezsúfolva újságos-, könyves-, gyümölcsös-, ha mburgerespavilonokkal. Na de akkor! Kívül a várossorompón, por, sár, piszok, bűzlő árkok, gyanús le- bujok a Grassalkovich-ura- dalom fatelepe körül. A korabeli városi élet csavargói, tolvajai, mindenre kapható lumpen naplopói ittak, verekedtek errefelé. Mégiscsak istenkísértés erre a fertőzött földre építeni a nemzeti színjátszás magasztos palotáját! Hanem a gyakorlati élethez jobban értő, közigazgatási erélyben rátermett és céljaiban vasakaratú Földváry Gábor szembeszállt mindenkivel. Hajthatatlanságával és ügyes diplomáciájával még az Országgyűlés huzavonáját, sőt a nagv hatalmú József nádor rosszallását, is közömbösítette, közben Dedig szinte forintonként koldulta össze a százezreket a Zitterbarth Mátyás pesti építőmester által készített terv kivitelezésére. Kezük munkájával A megszállottságig önfeláldozó alispán maga tette meg az első kapavágást 1835. szeptember 28-án mindenféle ünnepi hűhó nélkül, és ettől kezdve csupa idegtépő harcok sorozatává lettek a munkálatok. S csodák csodája, ahogy kezdett alakot ölteni a színház. környékén úgy nőtt a rend. szűnt meg a korabeli alvilág. Az akkor százezer lakosú Pest polgárai a kezük munkájával pótolták a hiányzó pénzt, és a rendet, szorgalmat kedvelő népesség elA régi, az első Nemzeti Színház épülete maradhatatlan szokása lett, hogy sétáin érdeklődéssel nézegette, miként halad teátrumunk építése. Nekiláttak a város szakiparosai a munkának, és ha a tervezett határidőre, 1837 húsvétjára nem is, de nyár végére elkészültek a munkával. Asztalosok, kárpitosok, bádogosok, festők dolgoztak versengve, a szabó céh a ruhákat, a csizmadia céh a lábbeliket készítette el ingyen a színházavató bemutatóra. Voltak, akik lelkesedésükben messze erejük fölött vállaltak áldozatot, olyannyira, hogy nagylelkűségük miatt házuk eladására kényszerültek, de panaszszót egy sem hallatott. Vörösmarty előjátékával Hihetetlen változáson ment át a várossorompón túli környék a színház megnyitására. ZászlódiSz, virágokból font girlandok, fénylő rend mindenütt. Maga a nézőtér a fulladásig megtelt, kint pedig fegyelmezett áhítattal fogta körül az épületet a sokada- lom, amikor megkezdődött az Árpád ébredése című előjátékkal az avató díszelőadás 1837. augusztus 22-én, estéli 7 órakor. A szerző: Vörösmarty, aki kezdetben berzenkedett a felépítendő színház helye ellen. Most boldog volt és meghatott, miként Széchenyi konok ellenkezése is feloldódott az általános öröm láttán. És a színészek? Róluk illene a legszebb szavakkal írni. Koplalással, rongyoskodással, hajléktalansággal, betegeskedéssel, nyomort enyhítő segélyfillérek feláldozásával járultak hozzá az első Nemzeti Színház felépüléséhez. S mekkora nevek: Megyeri Károly, a Lendvay házaspár, Kántorné, Déryné, Laborfalvy Róza, Szerdahelyi József, Szentpétery Zsig- mond... ök és utódaik 1908-ig játszottak a Nemzeti Színház első épületében. A másodikat, a volt Népszínházát 1964-ben bontották le. 1966 őszétől a hajdani Izabella, ma Hevesi Sándor téren lévő egykori Magyar Színházban működik a Nemzeti Színház társulata. Gerencsér Miklós ★ A másfél évszázados jubileum alkalmából ünnepi évadnyitó társulati ülést tartott szombaton a budapesti Nemzeti Színház. Az elnökségben, illetve a nézőtéren a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Budapesti és VII. Kerületi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Pest Megyei Tanács, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Színházi Dolgozók Szak- szervezete, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a társ színházak vezető képviselői és munkatársai, a Nemzeti Színház egykori és mai nagy művészegvéniségei, a társulat tagjai, valamint a színház dolgozói foglaltak helyet. Malonyay Dezső igazgató köszöntője után Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet. Kifejezte meggyőződését, hogy szüksége van az országnak egy olyan színházra, amely példamutató módon ápolja a magyar dráma ügyét. Köpeczi Béla kiemelte: ahhoz, hogy a Nemzeti Színház megfelelhessen az elvárásoknak, szüksége van a kor követelményeinek megfelelő működési feltételekre is. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy felépíti az új Nemzeti Színházat, így az eddig gyűjtött összeg sem vész el. Az értékét megőrizzük — hangoztatta a miniszter. Vámos László, a Nemzeti Színház művészeti vezetője az ünnepi társulati ülésen külön köszöntötte Bessenyei Ferencet, aki ismét a színház kötelékébe lépett, továbbá az új tagokat, Ruszt József rendezőt, Suka Sándor és Szirtes Gábor színművészt, valamint azokat, akik a színház 100 éves jubileumán a társulat tagjai voltak: Gobbi Hildát, Lukács Margitot, Varga Mátyást, Pataki Jenőt és Makai Margitot. A társulati ülés záróakkordjaként Malonyay „ Dezső bejelentette, hogy a Művelődési Minisztérium a színház vezetőségét, társulatát és dolgozóit a jubileum alkalmából másfél millió forinttal jutalmazta. Az ünnepi ülést követően megkoszorúzták az egykori pesti Magyar Színház emlékkövét a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. A Nemzeti Színház volt Blaha Lujza téri épületének emlékkövénél ugyancsak lerótták kegyeletüket. A színház jelenlegi otthonában emléktáblát avattak, s elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Szájtátva Különszámtan A valaki, aki megosztja velem töprengését, ceglédi lakos, mérnök, ám műszaki ember létére nagy barátja a művészeteknek. De mert műszaki, nem akar, nem tud mindentől elvonatkoztatni, számol tehát. Olyan csacskaságokat, valójában mit és miért dotál, azaz támogat tetemes anyagiakkal az állam a művészetek ilyen-olyan ágai közül. Mint mondja, viszonylag szerencsés helyzetben van családjával, mert olykor itt helyben is láthat színházi előadásokat, mehetnek Kecskemétre, Szolnokra, Budapestre, de persze csak azért, mert van egy jó öreg Skodájuk. Színházi előadás után hazajutni ugyanis vonattal vagy autóbusszal még Ceglédre sem könnyű mutatvány, a falvakról nem beszélve. Természetesen a színházjegy árát meg kell toldania az üzemanyag költségével, ami valamikor nem volt különösebben nagy tétel, napjainkban azonban már az... Ezért azután — mint mondja —, kétséget ébreszt benne a hallott és olvasott tény, ami szerint most már egymüliárd forint felett van az az ösz- szeg, amellyel az állam a színházakat támogatja. Kik részelnek ebből a pénzből? Természetesen azok. akika kultúra minden más területéhez is a legkönnyebben férhetnek hozzá, a nagyvárosok lakói. Amíg tehát az egyikre szinte rátukmálják a dotációt, a másiknak azt mutatják, coki... S azért töpreng ezen, mert olvasta, milyen nehéz helyzetbe jutott a filmgyártás. ö nem csodálkozik ezen, hiszen a filmkészítés a negyedét kapta csak annak az állami támogatásnak. mint amit a színházak elkönyvelhettek. Holott ő ázt is olvasta, hogy a film a legdemokratikusabb mert a legtöbbekhez szóló művészet, azaz hinné 6, akkor... Hallgat csak szájtátva az ember, mi mindent képesek összeolvasni, s összevissza beszélni némelyek, s még ez is hagyján. de hogy különszámtant csináljanak ...» Jól néznénk ki. ha sokan vetemednének ilyesmire. Mi lenne akkor az — illúziókkal?! MOTTÖ Négy évtized tapasztalatai Közigazgatás, önkormányzat Érdemes elolvasni Berényi Sándor hosszú című könyvét, mert rendkívül sok olyan tapasztalatot tartalmaz, amelyet napjainkban is hasznosíthatunk. A magyar népi demokratikus állam közigazgatása — 1944—1945 — című munkát a Kossuth Könyvkiadó adta közre a Négy évtized sorozatban. Az immár népszerű sorozatban olyan művek jelentek meg eddig, mint Szabó Bálint Üj szakasz az MDP politikájában, Simon Péter A magyar parasztság sorsfordulója vagy M. Szabó Miklós A magyarországi felszabadító hadműveletek című munkák, amelyek a felszabadulás utáni Magyarországot mutatják be. Ez az újabb kötet a felszabadulás utáni magyar köz- igazgatás fejlődésének tükre, egyben részletesen vizsgálja a magyar államiság újjászületését, a népi demokratikus politikai rendszer létrejöttét, mint a magyar közigazgatás reorganizációjának meghatározó tényezőjét. Az új történelmi feladatokat csakis új közigazgatási formában, demokratikus körülmények között lehetett megvalósítani, vagyis szükség volt a közigazgatás reformjára, a politikai és társadalmi élet teljes átalakítására. A nép kezébe vette a hatalmat A kötet dokumentumokra támaszkodva, azokat idézve eleveníti fel a népi önkormányzat időszakát, amikor a régi rendszer romjain, a bur- zsoá magyar közigazgatás átszervezésével megalakultak a népi önkormányzati intézmények, szervezetek, mint a nemzeti bizottságok, föld- igénylő bizottságok és különféle népi bizottságok, amelyek különböző rétegek érdekeit képviselték, gondolunk itt az Országos Gazdasági Tanácsra, a Magyar Művészeti Tanácsra, az Országos Építési Tanácsra; a népbiróságokra, a népügyészségekre, az újonnan alakult fegyveres testületekre. A szerző könyvében fakszimilében közli Erdei Ferenc — aki akkor belügyminiszter volt — A népi önkormányzat útján című cikkét, amelyben Erdei, hangsúlyozta: erősíteni, segíteni és összehangolni kell a helyi népi önkormányzatok kezdeményezéseit és szervezni, elősegíteni összekapcsolódásukat egy megújult állam- szervezetben. Erdei azt is hangoztatta, hogy az önkormányzatnak és a decentralizált köz- igazgatási szervezetnek nagy múltja van a magyar történelemben. Mégpedig a vármegyékre gondolt, de hozzátette, mégsem azt kell megvalósítani, hanem a népi lelkesedésből, kezdeményezésből fakadó, kezdeményezett demokratikus szervezeteket, amelyek megmutatták, hogy hazánkban SZONDA. Az Erdei Grün- wald Mihály által szerkesztett adás, amely szerdán a Bartók adón újra hallható lesz. a rádiózás jövőjéről szólt. Olyan technikai lehetőségekről, amelyek az ezredfordulóig talán valósággá válnak. Nem a tudományos kutatásban használt eszközökről. azok fejlődéséről, mint például a rádiószondáról, amely meteorológiai megfigyeléseket végez és a légköri adatokat rádióhullámok segítségével közvetíti a Földre — pedig már csak a szójáték kedvéért is említést érdemelt volna. Nem is a rádiócsillagászatról, nem is a radarról, hanem: a mindennapjainkban ma már mindenki által hozzáférhető rádiókészülékeink korszerűbb változatairól. Azokról is hallhattunk, amelyek csak megvalósulatlan jóslatok maradtak mind a mai napig. így a fülbe való rádióról, az eldobható készülékről, amely csak egy sorozat időtartama alatt működőképes, s utána nem érdemes az alkatrészeket kicserélni. Az ezekkel az ötletekkel egy időben született gondolat, a programcsatornákon való adás-vétel ma már szinte minden készüléken lehetséges. A tervek szerint az RDS (Radio Data System) kiegészítő programokat szolgáltat, mint például automatikus zenekeresőt, frekvenciaés időközlőt és még ki tudja mit, mire lesz módunk és mire igényünk. A digitális jelek adás-vétele, a digitális rádiózás is terv, de egyelőre nem lehet tudni, hogy elterjed-e a technikai megvalósítás. Nem is baj, hogy nem tudunk biztosan mindent előre, hiszen ez azt jelenti, hogy a meg nem valósult jóslatok helyett jobb ötletek születnek a kutatásban. TÁSKARÁDIÓ, a családok segítésére, felbomlásuk megakadályozására több intézmény vállalkozott az elmúlt években. Hatásuk nehezen mérhető, ennek ellenére szükségességük kétségbevonhatatlan. Mentsük, ami még menthető! A KISZ az idén nyáron fiatal házaspárok részére tábort szervezett, ahol a közös konfliktusmegoldást gyakorolhatták a résztvevők. A tizenhárom éve házasságban élők is hasznosnak ítélték ezt a kezdeményezést. A problémák tudatosítása, megfogalmazása már önmagában hordozza a megoldást. Hasonló következtetésre jutottak az aggteleki családfalu lakói is, akik hosszabb-rövi- debb ideig az alkoholhoz menekültek a konfliktusok megoldása elől. Ez az új kezdeményezés a B.-A.-Z. megyei művelődési központtól származik. A Nej György által szerkesztett-vezetett műsorban a továbbiakban hírt kaphattunk az augusztus 29-én, vasárnap a Népstadion szoborkertjében megrendezésre kerülő vetélkedőről, ahol családok versenyezhetnek játékosan a legerősebb, legügyesebb, legegészségesebb,... család címért. A későbbiekben Nagy Sándor biciklizésről szóló új könyvét ajánlották a hallgatóság figyelmébe, A fák védelméért felemelve újra a lantot, megtudhattuk, hogy egy 20-30 éves platánfa 100 kg szennyeződést tud megkötni egy esztendő alatt, tehát nemcsak esztétikai érvek szóinak a fák kivágása ellen. Végül az óbudai ifjúsági házban ma induló egyéni szinésztréning egyhetes kurzusára invitáltak bennünket és meginterjúvolták Kántor Istvánt, aki vérrel fest. Lehet, hogy a fokozás kedvéért, esetleg csattanónak szánva került a művei értékéről meglepő magabiztossággal mesélő festő nyilatkozata az adás végére. Ügy látszik, ha elég agresszíven ad elő valaki valamit — legyen az bármilyen pihent agyú ötlet —, bekerülhet a rádióba. A riporter ironikusan megkérdőjelezte ugyan a mondások hitelességét, de még ez sem igazán mentség a szenzációhajhászás vádja ellen. Ü. I. 1945-ben fordulat állt be a társadalmi viszonyokban, a hatalmat a nép vette a kezébe. Helyes volt a koncepció alapeleme Berényi Sándor könyvében sorra veszi a magyar népi demokratikus állam szervezeteit, kimutatja, hogy abban az időben milyen volt az állam jellege és funkciója, milyenek voltak a politikai rendszer intézményei, az állam szervezeti rendszere; az állam fő hatalomszervei — a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a fegyveres erők, testületek szervezetei. Leírjá, hogy miként ment végbe a magyar közigazgatás reformja, hogyan működtek a szakigazgatási szervezetek, szervek, s hosszasan fejtegeti a területi—helyi igazgatás, az önkormányzat szerepét, jelentőségét. A közigazgatás fejlődésének a megítélésében lényegesek voltak a népi forradalmi szervek tevékenységei, a nemzeti bizottságok mellett működő forradalmi bizottságok, a már említett földigénylő bizottságok, társadalmi szervek, szakmai önkormányzatok, újjáalakult érdekképviseletek. A közigazgatási reformterveket is ismerteti a szerző, megemlíti, hogy a Nemzeti Parasztpárt közigazgatási reformtervezetéből sok minden megvalósult. Ez Erdeinek A magyar város című művében megfogalmazott gondolataira épült. Eszerint minden vidéknek várossal kell rendelkeznie (ahol nincs ilyen város, azt ki kell fejleszteni), s minden vidéknek csak egy városa legyen, amely valamennyi városi szükségletet kielégít. Ez akkor nem valósult meg, megmaradt a járási, megyei köz- igazgatási forma. Viszont az 1970-es években újra felvetődött Magyarországon az átszervezés gondolata — természetesen egészen más feltételek között — és 1984. január elsejével a járásokat megszüntették, s áttértek a város környéki igazgatási rendszerre. Ez bizonyítja a koncepció lényegi elemének a helyességét, de ugyanakkor azt is, hogy ez rövid távon, az akkori körülmények között nehezen lett volna megvalósítható, míg napjainkban — úgy látszik — bevált ez a közigazgatási reform, s jól funkcionál. A szerző részletesen elemzi a szocialista államigazgatási rendszer kialakulásának folyamatát. E témakörben vizsgálja azokat az alternatívákat, amelyek a szocialista rendszert illetőén felvetődtek, és amelyek meghatározták a magyar szocialista államigazgatási rendszer lehetséges modelljeit. Még ma is tanulhatunk belőle Mindehhez csak annyit tehet a recenzens, hogy azért is érdemes olvasgatni ezt a kötetet. mert sok mindent tanulhatunk belőle. Igaz, hogy napjainkban mások a társadalmi viszonyok, mások a lehetőségek, másképpen ítélünk meg sok mindent, de azért vannak olyan tapasztalatok a könyvben. amelyeket érdemes hasznosítani a mai körülmények között. A területi-helyi ön- kormányzatra gondolunk, arra, hogy milyen formában lehetne még jobban bevonni a lakosságot a mozgalmi, társadalmi szervezetekbe, a helyi tanácsok munkájába, a népfrontbizottságokba. azok társadalmi testületéibe. A Négy évtized sorozata tehát újabb kötettel gazdagodott, s mi is gyarapodtunk egy újabb tapasztalattal, a fel- szabadulás utáni demokratikus, önkormányzati viszonyok megismerésével. Gáli Sándor
