Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

4 1987. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ Ültetési távolság, állattartás Viták és perek forrásai Az emberi együttélést írott és íratlan szabályok irányít­ják. Együttélésünk nem zök­kenőmentes, kisebb-nágyobb súrlódások mindig előfordul­hatnak a szomszédok között. Ezeknek az összetűzéseknek több oka is szokott lenni. Az egyik, hogy a telekhatártól milyen távolságra lehet ültet­ni növényeket. A ma is ér­vényben levő rendelet az úgy­nevezett védőtávolságokat (a telekhatártól számított legki­sebb ültetési távolság) a kö­vetkező módon állapítja meg: Belterületen és külterületen Tártkerten belül eső részen szőlő vagy 3 m-nél maga­sabbra nem növő gyümölcs- termő és egyéb bokor esetén 0,50 m. Három méternél ma­gasabbra növő gyümölcs- és egyéb fa, gyümölcs- és egyéb bokor (élő sövény) esetében 2 m. Külterületnek a zártkerten kívül eső részén gyümölcsfa­iskolai nevelés, szőlő, köszmé­te, ribiszke, málna 0,8 m. Minden gyümölcsbokor (mo­gyoró) 2 m. Birs, naspolya, birsalma, oltott körte 2,50 m. Törpe alma, meggy, szilva, mandula 3,50 m. Alma, körte, vad alanyon kajszi 4 m. Cse­resznye 5 m. Dió, gesztenye 8 m. Külterületnek a zártkerten kívül eső részén, amennyiben a szomszédos földterület sző­lő, gyümölcsös, vagy zártkert, a szőlőt és gyümölcsfát 0,8 m-re, illetve az előzőekben a zártkertre vonatkozóan meg­határozott távolságokra, egyéb 1 m-nél magasabbra nem nö­vő bokrot, élő sövényt 0,8 m-re, 2 m-nél magasabbra nem nö­vő bokrot, élő sövényt 1,2 m-re, a 2 m-nél magasabbra megnövőt pedig 2 m-re tele­píthetünk. Fát 8 m-re. Közúttól, vasúttól és zárt­kerttől — az előbbiek terüle­tén — minden alacsony fát és bokrot 1,5 m, a 3 mrnél magasabbra növőket 2,5 m távolságra szabad ültetni. Természetesen sokat számít a megegyezés is. Leggyakrab­ban a telekmegosztások után keletkeznek ezek a gondok, hiszen ki akarna szántszán­dékkal borsot törni a szom­széd orra alá, azzal, hogy a „mezsgyére” ülteti diófáját. Sok esetben praktikusan meg lehet egyezni. Megoldás lehet a - kritikus, átnyúló ág levágása mind a két részről. Korábbról meglévő fák eseté­ben a kertet a meglevőségek- nek megfelelően kell megter­vezni. Lehetőleg ne vágjunk ki fát azért, mert közel esik B kerítéshez. A másik vita- és perforrás az elhanyagolt szomszédos' kert. A gyakorlat az, hogy miután elmondják a szomszé­dok egymást mindennek, fut­nak a tanácsra, bíróságra be­jelentést tenni. Pedig számta­lan olyan eset van, hogy ma­gatehetetlen, idős embereket, akik a házukat sem képesek már rendben tartani, nem­hogy a hozzá csatlakozó por­tájukat, feljelentik, mert „nem kapálják a kertet és átjön a gyom mihozzánk”. Ahelyett, hogy átmennének, megbeszél­nék a kérdést, esetleg felvál­lalnák felesben vagy bérben. Végső esetben még abban is meg lehet egyezni, hogy a ke­rítés mellett 1—1,5 méter szé­les sávot a reklamálók lé­gy omir tózzák. A harmadik leggyakoribb vitaforrás az állattartás. Tu­domásul kell vennünk, hogy az állatot azért tartják, hogy húst, zsírt, tojást, tollat ter­meljen, és az állatnak szaga van.' Igaz, lehet állatot tarta­ni úgy is, hogy kisebbek az illatfelhők, és a légy is keve­sebb. A trágyatároló meden­cét légmentesen kell lezárni, a trágyaszag ellen pedig köb­méterenként 50 gramm szu­perfoszfát adagolásával lehet eredményesen védekezni. Ter­mészetesen a szippantással, gödörürítéssel sem muszáj megvárni, hogy csordultig tel­jen a medence. A trágyalécsatorná is zárt legyen. Az állatok alatt pedig — főleg nyáron — naponta kétszer is ki kell takarítani. Az állattartónak kell gondos­kodnia a légymentesítésről is. Erre különböző palackos ké­szítmények vannak, de hasz­nálható az Umifosz 50 EC és a Ditrifon 50 WP is, amelyek megfelelő koncentrációban a legyeket megölik, az állatra (sertésre, tehénre, baromfira) viszont ártalmatlanok. Gondot szokott okozni a kutyák sétáltatása is, mert sokan félnek tőlük. Kutyát, legyen íz; .B^jánílyep" nagy vagy kicsi, jámbor, vagy, sze­líd, közterületen csak pórá­zon, szájkosárral szabad sétál­tatni. Ne engedjék be a homoko­zóba az állatot. Igen sok fer­tőzésnek lehet forrása a levi­zelt homok, ezért kérjük a tisztelt ebbarátokat, ilyen he­lyen ne sétáljanak hűséges házőrzőjükkel. S végül egy jó tanács: a konfliktusokat békésen oldjuk meg, ne veszekedjünk, ne járjunk apró csipcsup ügyekkel a bíróságra és ne mindjárt a jogszabályok pa­ragrafusait bújjuk, hol tud­nánk a szomszédnak ártani. Többet ér a béke a jognál, bár a jog is kell a békéhez. Fenyvesi Gábor Kényszerpihenő A szélsőséges időjárás próbá­ra teszi a mezőgazdákat. Az elmúlt hetekben sok helyen lehullott 30—50 milliméter csapadék olyannyira megáz­tatta a még lábon levő rozsot, hogy az „elfeküdt”. A pilisi Aranykalász Tsz ágazatveze­tője, Puksa Károly az átned­vesedett rozstáblát szemléli, mögötte indulásra készek a kombájnok. (Vimola Károly felvétele) Tartósítószer nélkül Biotechnológiai szabadalom A világpiacon keresett, tar­tósítószer nélküli, úgynevezett bioélelmiszerek gyártását készítik elő a Központi Élel­miszeripari Kutatóintézet bio­mérnöki osztályának kutatói. Az intézetben megkezdték a sok vitamint és ásványi anya­got tartalmazó zöldség- és gyümölcskoktélok receptúrá- jának és termelési technoló­giájának kifejlesztését. Az ed­digi kísérletek eredményeként már hat jó ízű, kellemes illa- ,tú, élénk színű .rostos üdítő­italt készítettek cédciátiól, tor­mából, varadicsomból, papri­kából, fehér- illetve sárgaré­pából. A szabadalmat már át is adták az Alkotó Ifjúság Egyesülésnek, hogy az gyártót keressen és elvégezze a piac­kutatást hazánkban és külföl­dön. Az italokat a kutatók több­éves alapkutatási munka ered­ményeként készítették el. A fermentációs technológiák fejlesztésével együtt már hosszú ideje dolgoznak az úgynevezett pektinbontó en­zimkészítmények előállításán. Az eredmények alapján az intézetben megkezdték a tej- savbaktériumokkal erjesztett zöldségkoktélok előállításának kísérleteit. Egy hétre kitágult NÉHA KEVÉS A SZŐ..: Átadhatatlannak bizonyulnak érzéseink, mintha béklyót vet­nének rájuk a hangok, a be­tűk. Ezért hát újabb szavak futnak ki a toliból, csak hogy pontosítsák az előzőeket, mon­datokat vagyunk kénytelenek írni, esetleg hosszú fogalma­zásokat Legtöbbször még így is közhellyé torzul az erőlkö­dés. örömtől csillogó sze­mek ... Segíteni akarás... Hányszor olvassuk ezeket, hányszor húzzuk el szánkat. Hányszor látjuk szegényesnek a leírtakat Mindig ott bujkál a sorok mögött valami kife- jezhetetlen, éppen az, amitől olyan kivételessé vált egy pil­lanat, egy óra, egy délután. Talán az irodalom... A mű­vészember zsenije talán meg tudná ragadni... Nekünk vi­szont, többieknek jobb híján az események tudósítására yan csupán módunk. Hetedik alkalommal szerve­zett tábort a Vöröskereszt a fo­gyatékos gyerek'k üdültetésé­re. Idén először szerepelt a programban hajókirándulás. Eddig a hír. De vajon hogyan lehet tudósítani erről? A rak­parton várakozó tolókocsikról. A beszállás izgalmairól. Hisz ez a beszállás a..nyira más, mint a többi. Hogyan lehet elmesélni az első másodperce­ket a fedélzeten? Mintha min­den kinőné saját kereteit. A gyerekek legtöbbje talán csó­nakban sem ült soha. Szá­mukra a kirándulás maga a csoda, a Nagy Kaland. Megil- letődöttek? Boldogok? Ismét az elmondhatatlan határához értünk. Pedig valamiről írni kell. A Dunáról esetleg. A megigézett szemekről. Egy sodródó lomb­ról. No és a hajó. A padok a tetőn. Ezzel aztán tényleg nem lehet betelni. Üjra és újra megmásszák a lépcsőket — de sajnos nem mindenki. Néhá- nyan az utastér ablakán ke­resztül figyelik a túlpartot Tolókocsiból. Elszomorító, mennyire kiszolgáltatott így az ember, mennyire mások segít­ségére van utalva. Most azon­ban, ha csak pár órára is, el­felejtődik minden. Közben pe­dig állandóan működik egy kamera. Az egész kirándulást, sőt a tábor egész hetét videó­ra veszik. Dokumentumként, emlékeztetőként. Az anyagot a Vöröskereszt szeptemberi küldöttértekezletén fogják le­vetíteni. Addig is, azután is bárkinek szívesen kikölcsön­zik a kazettát, ha kéri. Ha látni akarja, mi történt 7 nap alatt a gyerekekkel... A Vöröskereszt ugyanis ha­talmas hiányt pótol. Ezeknek, a zömmel általános iskolás fiúknak és lányoknak, más­hogy nem lenne megoldható az üdültetése. Vácról, a kör­nyékbeli falvakból, Gödről, Maglódról, Pomázról, idén összesen negyvenötén érkeztek a törökmezői turistaházba. Mindannyian olyanok, akik ál­landó orvosi vagy szülői fel­ügyeletet igényelnek. Mozgás- sérültek, epilepsziások, hátrá­nyos helyzetűek. Kisegítő is­kolában tanulnak, gyermek- otthonokban, esetleg a család­jukkal élnek, nem ritkán az ágyhoz kötve. Nekik csak pár méter a világ. Az egyetlen le­hetőséget a környezetváltozás­ra ez a tábor jelenti. És még valamire. Arra, hogy néhány napig ők is olyanok legyenek, mint bárki a vilá­gon. De amikor tényleg olya­nok! Kiabálnak és örülnek, dühösek, csendesek, érzéke­nyek, vadak. Gyerekek. Ját­szani szeretnének, nyaralni, szórakozni. A tábor pont ezt tudja nyújtani. Itt nem akar­nak gyógyítani, rehabilitálni. Az egyedüli cél, hogy minden* ki legjobban érezze magát. Ki­rándulások, versenyek, báb­műsor, videovetítések próbál­ják emlékezetessé tenni a na­pokat. No meg persze az a bi­zonyos hajóút. Ki tudja, mivé állnak össze egyszer a Buda­pest és Nagymaros közti kilo­méterek, a szentendrei házte­Tutajos nyomában a Kis-Balatonná! A berek mesél és mesélni fog Halkan csobban az evező a szelíd vízen, melynek felü­letén alig-alig mozdul valami. Csupán az evező tolla vet lágy fodrokat, amik lassan beleolvadnak a hosszan elnyúló folyamba. Persze nem folyam ez, csupán egy csatornács- ka, a páhok—hévíz egyesített csatorna, mely keresztülvág a Kis-Balaton berkén és úgy ömlik a Zalába. Némán gyö­nyörködünk a látványban, a fodrokon lebegő vízitökök ha­talmas levelében, négyszirmú sárga virágjaiban, a fehér tündérrózsákban, a békalencsék apró pikkelyeiből összefonó­dott természetes takaróban. Olyan ez, mint a mese. Szinte hihetetlen, hogy elju­tottunk ide, hiszen — szigo­rúan védett terület lévén — nemigen juthat idegen a Kis- Balaton területére. Pedig gya­nítom, hogy Fekete István Tüskevár című regénye után, amelyet a televízió jóvoltából sok generáció megismer, alig akad Magyarországon olyan ifjú, aki ne szeretne, csak egyszer életében, Tutajos he­lyében lenni. Kis kunyhóban lakva ismerkedni a nádi vi­lággal, s hallgatni a bölcs Matula bácsi rövid, de na­gyon velős tanácsait, magya­rázatait a berekről, törvé­nyeiről. Sőt, nemcsak a gyer­mekekben, a felnőttekben is él a vágy, hogy bebarangol­ják a vidéket. S ez nem túl­zás, hiszen, mi magunk már régen elhullattuk csikófogain­kat, mégis egy téli napon ar­ra az elhatározásra jutottunk, hogy e nyáron ha törik, ha szakad, elmegyünk a Kis-Ba- latonra. A csökkenő tó Bizony kellett a nagy elha­tározás, mert nagyon hosszú levelezésre volt szükség ah­hoz, hogy végre beköltözhes­sünk a magyaródi madárvár­tába, amely nem más, mint egy régi, nem éppen jó kar­ban levő parasztház. De amint kilépünk az ajtón, előt­tünk a víz, alig száz méter­re.. n „ Ex' á SZfkrázóSri csillogó fe­lület, melyen a lenyugvó nap aranyabbnál aranyabb hidat fest, valójában az új Kis-Ba- latonhoz tartozik. A régi mö­göttünk van, még szűz terü­let, közvetlenül a nagy Bala­ton mellett. Hogy mit takar ez a meg­különböztetés: régi és új Kis-Balaton? Nem is oly ré­gen, pár generációval ezelőtt, még úgy mondták, a Balaton Vörsnél kezdődik. S ma ki ismeri Vörs nevét? Legfeljebb a környéken élők, hiszen az üdülőket, idegenforgalmat vonzó tó valójában ma már jó pár kilométerre van Vörs- től. A nagy tekintélyű pozso­nyi tudós, Bél Mátyás kör­utat tett a XVIII. században e környéken, s az ő leírásá­a világ tők, a találkozások a kajako­sokkal? Milyen furcsa mozaik­ra gondolnak majdan vissza az itteni gyerekek? És essen szó azokról is, akik lehetővé tették az uta­zást. Szabó Attiláról, a BKV osztályvezetőjéről, és dr. Za- humentzky József vezérigaz­gatóról, akik három különjá­ratú hajójuk közül a legszeb- biket bocsátották a tábor ren­delkezésére. Az utasellátó ön­költségen adott ebédet. A sze­mélyzet önként vállalta ezt a nem éppen könnyű feladatot. Azután a tábor... Társadalmi összefogás nélkül képtelenség lett volna megszervezni. Vál­lalatok, szocialista brigádok, vöröskeresztes alapszervezetek segítenek évek óta. A gyerekek­kel foglalkozó 14 gondozó fi­zetett szabadságot kapott munkáltatójától erre a hétre. Ügy tekintik őket, mintha dol­goznának. DOLGOZNAK IS. Éjjel­nappal figyelik, vigyázzák a tábor életét De ugyanígy vi­gyázzák szabadság nélkül, akár szabad idejük rovására. És beszélni kell a szülőkről, akik magukkal hozták a saját gyereküket, hogy senki ne érezze kevesebbnek magát. Ám a szavak megint gyengék eh­hez ... Falusy Zsigmond ban úgy olvashatjuk, hogy a Zala folyó Hidvégnél kiszéle­sedik, s ott kezdődik a Bala­ton. Hidvég pedig még mesz- szebb van a tótól, mint Vörs, vagyis kétszáz éve jóval na­gyobb volt a magyar tenger. Persze bizonyos jelek, mint a fenékpusztai ásatások, arra utalnak, hogy volt időszak, mikor a mai határok szabták meg a szárazföldi életet a környéken. Egy szó mint száz, a mi kis tengerünk elég sűrűn változtatta méretét, és formáját. A Bél Mátyás korabeli és a jelenlegi Balaton közötti kü­lönbség közel hetven négyzet- kilométer; a Zala torkolata, s az alsó folyását követő rész a Kis-Balaton. Nádas, mocsa­ras, mezőgazdasági művelésre nemigen alkalmas terület ez a vidék. Már a környék egy­kori gazdái, a Festeticsek is meg akartak szabadulni ettől a lápos vidéktől, melynek elmocsarasodása a legnagyobb mértékben a múlt század vé­gén indult meg, mikor a Sió­csatorna segítségével egy ál­landó szintre állították be a tó vizét. Így már a Festeti­csek megkezdték a lecsapolá- sát, ami tovább folyt e szá­zadban is. Sajnos az így nyert hektárokon ma sem terem meg a silány fűnél egyéb, vi­szont e beavatkozással tönk­retették az itt kialakult ter­mészetes világot. A madarak, növények, ásványok, szerves és szervetlen anyagok egyen­súlya megbomlott. Egyre több szennyeződést szállított a Ba­latonba a Zala, melyet rész­ben a vízgyűjtő területeiről hozott, részben a pusztuló környezet elhalt élőlényeitől származott. Egyre több intő jel figyelmeztetett a termé­szethalálra, míg végre meg­született a döntés, hogy a Ba­laton, a növény- és állatvilág megóvása érdekében vissza kell állítani a régi Kis-Bala- tont, amely természetes szű­rőként tisztítja meg a nagy tóba érkező vizet. Első lépésként — két esz­tendővel ezelőtt — a magyar tengertől távolabb eső terüle­teket — a mai új Kis-Bala- tont — töltötték fel. Egy zsi­lip rendszeren keresztül fo­lyik ide a Zala vize, amely megtisztulva, felfrissülve ke­rül vissza a folyóba, s onnan vissza a Balatonba. Matula bácsi és Tutajos története az első ütem és a Balaton közöt­ti részen játszódik, ez a régi Kis-Balaton, amit a követke­ző évtizedben kell feltölteni. Bár az élet lehetőségei bő­vülnek — mind a növényzet, mind az állatvilág számára —, a feltöltés után eltűnik, víz alá kerül, a szépséges Diás- sziget, s az az apró madár­várta, ahol valamikor Fekete István írta a Tüskevárat, Homoki Nagy István forgatta a Cimborákat, s a legutóbbi Vadászati Világkiállításon Fü- löp herceg lakott. Szerettünk volna mi is eltölteni itt né­hány éjszakát, de a kis er­dészház mindig foglalt. Csu­pán nappal jöhettünk el vízi úton, a páhok—hévíz csa­tornán és a Zalán. Vízen járó récék Ahogy beljebb és beljebb hatolunk a vízi világban, tá­volodunk a gépkocsik zajától, egyre több madár röppen fel körülöttünk. S habár köztünk van olyan, aki feladatban kapta meg a madarak tanul­mányozását, igazából keveset értünk e színes világhoz. Kí­sérőnk, Futó Elemér, a kör­nyék tájvédelmi felelőse, an­nál nagyobb értője a termé­szetnek. Röptéről ismeri fel a barna rétihéját, mely ilyenkor párjával együtt ke­ring a nád felett. A folyó két oldalán bokrok húzódnak, amelyekből az evező csobba­nására bakcsók röppennek fel. Behúzzák nyakukat, ki­nyújtják lábukat, s már evez­nek is a levegőben egy nyu­galmasabb helyre. — Erről a madárról szól a Csip, csip csóka, vakvarjúcs- ka című gyermekdal — ma­gyarázza Futó Elemér. — Miért épp erről, hiszen nem hasonlít sem a varjúhoz, sem a csókához? — Esténként járnak élelem után, s mikor párjukat kere­sik, azt mondják: vakk, vakk. Így maradt rajta a vakvarjú név. Kikötünk egy fából készült stégnél, s elindulunk a hatal­mas fűzfák között meghúzó­dó ösvényen. Távolabb egy madárles, arra megyünk fel a keskeny lépcsőkön, s a ma­gasból elénk tárul a Kis-Ba­laton. Jobbról is, balról is egy-egy kisebb tavacska, raj­ta a hazai madárvilág majd minden képviselője. Méltó­ságteljes fehérkócsagok, ame­lyekből néhány esztendővel ezelőtt alig pár madár fész­kelt itt, s ma legalább száz­ötven párról tudnak az orni­tológusok. Kontyos récék, vöcskök bújnak a víz alá, s ott egy hattyú is, nyomában a fiókákkal. A négy sötétszür­ke jószág szomorúan úszik a tojó nyomában. Ámulunk ke­csességükön, de Futó Elemér nem osztja örömünket. — A somogyi ember ilyen­kor mondja, hogy a rosseb enné meg őket, mikor idejöt­tek. Kiállhatatlan madarak, senkit nem tűrnek meg a környezetükben. A gúnár szinte minden más madarat elkerget, s jövőre már a sa­ját fiókáit is elüldözi. — S ahogy ezt kimondja, látom, hogy esik neki a hím a köze­lükben landoló nyári lúdnak. Lehet, hogy agresszív jó­szág a bütykös hattyú, de.na­gyon kecses és nagyon szép. Hogy jönnének hozzájuk a récék, kormoránok, amelyek nagyokat toppanva a vízen repülnek fel a magasba? Gyakran húsz-harminc métert is futnak, szökdécselnek a víz színén. Nálunk volt az evező Hetekig el lehetne gyönyör­ködni a kanalasgémek röpté­ben, a kiálló ágakon várako­zó kárókatonákban. Ez utób­biak szintén nagyon elszapo­rodtak az új Kis-Balaton fel­töltése óta. Tehetik, hiszen a víz halban gazdag, s amed­dig hal van, lesz kárókatona is. Mellesleg a halnak nem­csak a madarak, a helybéli horgászok, orvhorgászok is örülnek. Egy-egy éjszaka bő­séges zsákmányra tesz szert bárki, aki kiveti hálóját, be­dobja horgát. Hogy ez itt ti­los? — Kérem, a viz hozzá tarto­zik az életünkhöz. Itt nőttünk fel, ladikja van majd min­denkinek, a kertem végében a Kis-Balaton, nekem senki nem tilthatja meg. hogy itt horgásszak — mondja Magya­rod legismertebb orvhalásza. — S ha engedélyt kérnek, ha el akarják magukat zavar­ni? — Volt már olyan. Jöttek nekünk motorcsónakkal, de nálunk ott van az evező. El­mentek. Itt, kérem, farkas­törvények uralkodnak. Ha mi nem vesszük ki a halunkat., egymást eszik meg a vízben. Így is túl sok már a ragado­zó, amely nemsokára egymás­nak esik — mondja a maga igazát, amelyről azonban le­hetne vitatkozni. Aztán elbú­csúzik, megy haza aludni. Éjjel kinn volt a vízen ... A természetben farkastör­vények uralkodnak, s az ma­rad fenn, amelyik erősebb. Az ember erősebbnek hitte magát és lecsapolta a mocsa­rat. Eltűnt a berek, és elkez­dődött a lassú halál a vízben. De szerencsére az ember rá­jött, hogy mégiscsak ő a gyengébb, s meghajtva a fe­jét a természet előtt igyek­szik visszaállítani az egykori rendet, helyrehozni, amit el­rontott. Fiedler Anna Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom