Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

1987. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ *K*iT .m i Az egyházak csatlakoztak a felhíváshoz Imavirrasztás a békéért A Hirosimát és Nagaszakit ért pusztító atombomba-táma­dás áldozataira emlékezve szombatról vasárnapra virra­dó éjjel az ország számos templomában imavirrasztást tartottak az Országos Béketa­nács egyházközi békebizottsá­gának felhívására, amelyhez az OBT katolikus bizottsága is csatlakozott. Az egyházközi békebizott­ság június 2-án tartott köz­gyűlésén kezdeményezte, hogy a Hirosima elleni atomtáma­dás évfordulójának napjához legközelebb eső szombat este ökumenikus keretek között az Országos Béketanács katolikus bizottságával közösen virrasz­tásra és imádkozásra hívja fel az egyházakat, a híveket a békéért. A felhívás hangoz­tatta: „Augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel idén is ország­szerte legyenek együtt a hí­vek ökumenikus közösségben, egy értelemmel és akarattal önmegtartóztató böjtölésben, énekmondásban, a szent ira­tok tanulmányozásában, el­mélkedésben és buzgó imád­kozásban az atomháború pusz­tító rémének elhárításáért, az emberiség békés jövőjéért, boldog életéért”. A különböző hitvallású egy­házak csatlakoztak a felhívás­hoz, imaestjeiken ott voltak azok, akik szívükön viselik a béke ügyét és hisznek az imádság erejében. Az egyházközi békebizott­ság budapesti bizottsága — egyetértésben az OBT katoli­kus bizottságával — közös ökumenikus imaestet is ren­dezett a budapesti Gorkij fa­sori evangélikus templomban. Az imaestet Szirmay Zoltán budapesti evangélikus esperes vezette. Tartósítóipari tanácskozás Első ízben Magyarországon Kecskeméten plenáris ülés­sel zárult a nemzetközi tar­tósítóipari zöldségtermeszté­si tanácskozás, amelyet a Nemzetközi Kertészeti Tudo­mányos Társaság (ISHS) zöld­ségszekciója és a tartósító­ipari zöldségtermesztési mun- kábizottság 26 hazai intéz­ménnyel. szövetkezettel, vál­lalattal közösen első ízben rendezett Magyarországon. A zárónapon dr. J. van Kämpen, az ISHS zöldség­szekciójának elnöke és dr. Ba­lázs Sándor akadémikus, a Kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutatóintézet és Fej­lesztő Vállalat igazgatója ér­tékelte a négynapos nemzet­közi tanácskozás munkáját. Megállapították, hogy a tu­dományos értekezések, a szakmai bemutatók sokolda­lúan gazdagították a résztve­vők ismereteit. Szájtátva Viszontlátni Meg: kell érteni ezeket az if­jú és lelkes mozgalmárokat, hogy a táborozással összekö­tött továbbképzés végén sze­retnék viszontlátni azt a sok- sok okosságot, arait szerettek volna a hallgatóság fejébe beletöltögetni. Kiötlik tehát, legyen játékos teszt, aminek segítségével ellenőrizhető is, meg összegezhető is, mi lett az igyekezetből, mi ragadt meg a fejekben a politikai, gazdasági, társadalmi kérdések köréből merített tudnivalókból. Elké­szül a kérdőív (segít megértőén a sokszorosításban a helyi ta­nács, papírt, másológépet ad­va), kitűzve a szerény díjak (könyvek, műsoros magnóka­zetták), kezdődik a to’lrágás, a papírforgatás, melyik kérdés trükkös, melyik tudakozödil egyenesben . . . Azután össze­ül a táborvezetőség értékelni. Este, a tábortűznél eredménv* kell hirdetni, nagy igyekezet­tel dolgoznak tehát és . .. és kezdik furcsán érezni magukat. Egyikük nem bírja tovább és megszólal: nálam majdnem mindenki... Erre sorban a többiek is. szinte kiáltva, ná­lam Ls, nálam is .. . És néznek egymásra bambán, értetlenül, hiszen ők feltettek egy kérdést, mi szükséges napjainkban a karrierhez, megjelöltek hat lehetséges választ, olyasmit, hogy tehetség, tudás, szilárd erkölcs, s hatodiknak, hogy azért valami negatívum is szí­nesítse a válaszlehetőséget, be­írták, jó kapcsolatok —- össze­köttetések, s tessék, ezek a „gyerekek” (három-négy esz­tendővel fiatalabbak, mint ők) szinte kivétel nélkül ezt, a ha­tost. karikázták be ...! Még ilyet! Hát hová lett az a sok okos gondolat, melyet itt két héten át hintettek? Mit látnak ők viszont abból, ha ez a válasz? S háborúsnak, értetlenkednek, végül megegyeznek, ezt a kér­dést (és természetesen a vála­szokat sem) nem veszik figye­lembe az értékeléskor. Hiszen micsoda dolog ilyesmiket felel­ni, amikor ők a valóságot sze­rették volna a kérdőíveken vi­szontlátni . .. MOTTO Diplomamunka alapján Nyeregbe került a lovastelep Meszelt falú, hosszan elnyúló épületek, az ajtónyílás stí­lusosan patkó alakú. A szénát ropogtató lovak, a magas hág- csójú fogatok, a hatalmas szalmabálák igazi udvarház­hangulatot idéznek. Ezek után a Natours Gizella-majori lo­vasiskolájában nem a lovagiócsizmás alakok hatnak furcsán, hanem az, hogy a vezető, Kerényi Gábor Adidas-edzőcipőt hord. Aratás és helyszíni bírság (Folytatás az t. oldalról) kod ógép,.., ami, a szemes, ter­ményt hivatott a tisztítógép­hez tolni, nincs elzárva, de a kezelője sincs ott. így bár­ki illetéktelen elindíthatja ... A gép kezelője és főnöke zokszó nélkül veszi át az öt­száz és nyolcszáz forintos helyszíni bírságról szóló csek­ket. Azután már csak arra hívja fel Rédei Ferenc a fi­gyelmet. hogy a szárítóberen­dezés égőtere feletti kezelő­járdának a korlátja hiányos is, alacsony is. Aki megbot­lik, s átesik rajta, összeégethet. Tehát új korlát kell. s nem ártana kőzetgyapottal szige­telni az égőteret, így üzem­anyagot is megtakaríthatnak — de erről is küld majd határozatot. Végül szemügyre vesszük az aratás généit is. A 4-es szám­mal jelölt kombájnról hiány­zik az oldalsó lanchaitás és a meghaitótengely védőbur­kolata. S hiába mondja a ve­zetője. Mauterer József (aki­nek egyébként hiányos az el­lenőrzési nanlója) és Bartl Jakab agronómus, hogy a töb­bi kombáinon sincs ilyen. Ugyanis mindegyiken van, ezt kivéve. Ám nagyobb a baj a VS 18-29-es Zetor trak­tornál. Nerrícs'ak a generátor- meghajtó ékszíj védőlemeze hiányzik, hanem — s ez iga­zán veszélyes, mert szinte „feltekerheti” azt, aki hozzá­nyúl — a kardántengelyen sem, ami a traktort köti ösz- sze a tűzoltószivattyúval. Bartl Jakabtól tudjuk meg, hogy az ő utasítására cserél­ték ki már a gépszenile után a kardánt, s bizony nincs hozzá védőburkolat. A műhelyfőnök most igazán bosszús:— A kardánt egész­ben, a műanyag burkolattal együtt árusítja az Agroker, de három-négy burkolatot is ..elfogyaszt” egy kardán az élete során. Mi meg öt hó­napja egyetlen burkolatot sem tudtunk szerezni! Pedig két­száz forint ha lehet az ára. kardánnal együtt pedig 7—9 ezer. .. Lehet, hogy igaza van, ez azonban nem menti a hibát, ami ezúttal az agronómus ezer forintjába kerül. S a magtisztító sorsára jut a hiányos kombájn, a traktor is. a munkavédelmi felügyelő mindkettőnek az üzemeltetését Érdi párizsi a Beátából Érden a Benta Völgye Termelőszövetkezet húsüzemében mint­egy 54 különféle húskészítményt készítenek a tőkehús mellett. A száraz termékek mellett felvágottakból is egyre növekvő mennyiséget szállítanak az üzletek polcaira. Párizsiból például heti 10 mázsa, Zalahúsból pedig 7 mázsa kerül ki a vágóhíd- ról. Cser Péterné (képünkön) állványra rakja fel az igen ked­velt, egyéni ízt tartalmazó párizsirudakat felfüggeszti, míg az elmarad­hatatlan alkatrészeket a he­lyükre nem szemelik. * ★ Lassacskán biztonságba ke­rül jövő évi kenyerünk. Teg­nap délben ismét tudakozód­tunk Liska Lászlónál, aki el­mondta, hogy újabb ötven hektáron arattak ottjártunk óta, s ahogy addig, azóta sem történt baleset, tűzeset, rend­kívüli esemény. Talán azért nem, mert idejekorán felfi­gyeltek a veszélyforrásokra azok, akiknek a kenyerünk biztonságáról gondoskodó em­berek biztonságát óvni a fel­adatuk. Vasvári G. Pál f Kiemelt körzet — Ne is tagadja, maga is úgy képzelte el az istállót, mint ahol részeg lovászok he­vernek szanaszét. Mindenki­ben ez a kép él — szegezi nekem mindjárt az elején a meglepő kijelentést. — En viszont meg akarom mutatni, hogy lehet ezt jól is csinálni. A majort még aktív öttusázó koromból ismertem, verse­nyeztem is a pályán. Később ide kerültem dolgozni, és a Testnevelési Főiskola lovas- szakedző-hallgatójaként a dip­lomamunkámat arról írtam, hogyan lehetne fellendíteni ezt a telepet, a veszteségek he­lyett nyereségessé tenni. Az­óta ezt a tervet próbálom meg következetesen megvalósítani. Hogy a telepben mint ide­genforgalmi létesítményben van fantázia — és ez a szak- dolgozat egyik lényeges ki­indulópontja —, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy az előrejelzések szerint az ezredfordulóra a turizmus a világ vezető iparága lesz. Magyarországon négy kiemelt üdülőkörzetben bonyolódik le a teljes turistaforgalom fele: a Balatonnál, a Velencei-tó­nál, a Mátra—Bükk térségé­ben és a Dunakanyarban. Így az sem véletlen, hogy ez utóbbi terület fejlesztésére külön tervkoncepció készült, és ezen belül megkülönbözte­tett szerepet kapott Visegrád és környéke. Itt fekszik a Gi- zella-major is, amelyet 1971- től 1984-ig gazdasági társulás formájában az ácsai Vörös Október Tsz és a Pilisi Álla­mi Parkerdőgazdaság üzemel­tetett, míg 1984 óta a gazda­ság az egyedüli tulajdonos. Arra vonatkozó dokumentu­mok nem léteznek, hogy an­nak idején az alapítókat mi­lyen távlati elképzelések ve­zették, csupán egy 1978-ból származó szerződés említette a termelési tervek elkészíté­sét. Ezek kidolgozására azon­ban nem került sor. Mindebből az a következte­tés adódik, állapítja meg a szakdolgozat szerzője, hogy a két cég a lovasiskola létreho­zásakor nem tűzött konkrét célokat maga elé. Az akkori vezető csak tenyésztéssel akart foglalkozni, a többi teen­dőt amolyan szükséges rossz­nak tekintette. Az iskolát a parkerdőgazdaság is magára hagyta, és a veszteségek el­lenére minden évben kisebb- nagyobb hasznot tervezett. El­sődleges céllá tehát a nyere­ségessé tétel vált, a módszert pedig ehhez az átszervezés jelentette olyan lovasközpon­tú szabadidőklubbá, amely megfelel a turisták igényei­Napközben a karámba eresztik ki az állatokat Erről olvastam Búcsú a képes kutyától Egy darabig még nézegetem a címlapon a kutyát, akit öregember tart karjában, majd valaki, tán éppen én, finom mozdulattal rá­ejt újságot, szórólapot a patkánymentesítés­ről; az AIDS mibenlétéről és fölismeréséről, megelőzéséről; lakógyűlésről; a ház- és la­kásadóról szóló tudnivalókról. Az elegáns öregember, stuccolt bajuszával, hátra fésült hajával, karjában a kutyával mind mélyebb­re kerül, s elérkezik a pillanat, amikor pa­pírgyűjtő gyerekek csöngetnek be. Elkérik, elviszik. Most még a halom tetején hever. Ahányszor elmegyek mellette, vetek rá egy pillantást. A kutya szúrósan néz vissza, az öregember a belenyugvás szobra. Már nem vár semmit. Ami következik, azt mindenki tudja, hogy be fog következni, de senki sem akarja tudomásul venni, senki sem várja. Sejtettük azt is, hogy a Pallasról elneve­zett kiadó föl fogja emelni a képes hetilap árát, hiszen az arról szóló olvasói levelek, hogy inkább legyen drágább, de kaphassák, napnál világosabban jelezték, mire készül­nek. Nekem az ilyen emberekről régóta meg­van a véleményem. Ö, nem baj, ha drágább a liszt, cukor, kenyér, csak legyen. Megfi­zetem én a banánt, bármennyit kérnek is érte, csak hozzanak. A Pallas megfogadta a javaslatot: Számos levélíró véleményére hallgatva, akik kifeje­zésre juttatták azt a készségüket, hogy in­kább fizetnek többet a Képes 7-ért, mint ed­dig, de könnyebben juthassanak hozzá, a ki­adó ezúton közli, hogy a példányonkénti árat 45 forintra emeli. Megszólalt a szerkesztőség is. Jobb és érdekesebb lapot ígérnek. Erejük­höz, tehetségükhöz, s persze a technikai lehe­tőségeikhez mérten. Ha jobb lesz, ha nem, az már csak nekik lesz jobb. De nem nekem. Alighanem a címlapon látható öregember is búcsút vesz a laptól. A belső oldalon látható lakásrészlete sejteti, ő sem dúskál a javak­ban. Azok valószínűleg eszébe sem jutnak a képes hetilapnak, akik a majdani foglalkoz­tatási alap forintjaiból részesednek, termé­szetesen munkájuk arányában. Már mint ol­vasóval nem számolnak velük. Ez az alap, amiről ugyancsak az utolsó 28 forintos szám­ban olvashatunk, az elképzelések szerint az áthelyezési és elhelyezkedési támogatásra és a közmunkák finanszírozására elkülönített alapok helyett jönne létre. S vajon a tízgyermekes család megveszi-e? Róluk is láthatunk képet az utolsó 28 forin­tos számban. Tíz gyermekkel is lehet nyaral­ni, adják tudtunkra, méghozzá a Balaton partján! Ha eddig az ilyesmit elképzelhetet­lennek tartottuk volna, szálljunk magunkba, vessük le kishitűségünket. Hogy lehet, azt bizonyítja a képen látható népes kecskeméti família, amelynek üdülését az édesapa, egy áruházi dolgozó munkahelye fizette be. Ha a vállalat fizeti, akkor ölven gyerekkel is lehet nyaralni, ötven gyerek mellé bizonyá­ra adnának felügyelő személyzetet. Hogyha netán olyan a vállalat, s állja a 45 forintos hetilapdíjat, akkor a tízgyermekes család vi­dáman olvashatja minden vasárnap. Én tehát búcsút vettem a Képes 7-től. Könnyen lehet, hogy ez sem a kiadónak, sem a szerkesztőségnek nem okoz fájdalmat. Rám és a hozzám hasonlókra talán nem is számítottak. Mit kezdenénk mi például egy talizmánkövekből készült ékszerrel? A kvíz­játékukra érkezett helyes megfejtők között talizmánkövekböl készült ékszert sorsoltak ki. Mi legfeljebb eladnánk, az árából néhány hétig vennénk a 45 forintos képes hetilapot. S utána? Kör Pál Séta az istálló előtt (Hancsovszki János felvételei) nek, így visszatérő vendégkö­re alakulhat ki. Különösen gazdaságtalan tevékenységnek mutatkozott a tenyésztés és a futtatás — ehhez nem fe­lelt meg a környezet, és a túrák miatt nagy volt a fer­tőzés veszélye —, az évi ráfi­zetés kétharmad része ezek­ből származott. Hétnapos túrákon — Négy évvel ezelőtt meg­szüntették a telivértenyész- tést, azóta annyit sikerült el­érnünk, hogy már nem va­gyunk veszteséges vállalkozás — folytatja Kerényi Gábor. — Azt viszont nem lehet el­várni, hogy a mostani műkö­dési feltételek között még nyereséget is hozzunk. Az IBUSZ ugyanis mesterségesen alacsony szinten tartja az ára­kat, márpedig a mi lovaink főleg különféle időtartamú IBUSZ-tufákon. vesznek részt. Vannak például kétnapos tú­rák, innen indulnak, és több állomáson keresztül Egerig jutnak el. Onnan aztán teher­autón kell az állatokat vissza­szállítani. Ezért nem is a tú­rákból és a lovagoltatásokból származik a legnagyobb bevé­telünk, hanem most például szalmaszállitásból. — Kié a telepen a gazdál­kodás felelőssége? — Az enyém. Tisztában va­gyok vele, hogy nem mondha­tom azt, most kell tíz új nyereg, mert ez jókora vesz­teséget hozna. Az a baj, hogy a lovasiskolák vezetői nem elég képzettek, mert nem gaz­dasági szakemberek. Én elvé­geztem a Testnevelési Főisko­lán a sportszervezői szakot is, ezért értek hozzá. Ezenkívül lovásznak kerültem ide, és mindent ugyanúgy meg tu­dok csinálni, mint a beosztot­taim. Végig ismerem az el­végzendő feladat minden fá­zisát. és tudom, hogy meny­nyi időt vesz igénybe mond­juk az istállói munka. Amióta abbahagytam a sportolást, ez­zel a szakmával foglalkozom, ebben szeretnék elmélyedni, és lehetőségem van arra, hogy hosszú távon gondolkodjam. —’ Ha ilyen sokféle gond akad a telepen, hogyan lehet, hogy mégis tervei vannak a jövőre? — A külföldiek számára az itteni táj mindig szenzáció lesz, mért például a németek­nek csak lovardáik vannak, és ilyen nagy, beépítetlen te­rületekkel, ahol szabadon, természetes környezetben lo­vagolhatnak, otthon már nem találkoznak. Tehát, olyasmit találnak meg nálunk, ami miatt a jövőben is számítha­tunk rájuk. Új feltételek A jelenlegi Gizella-majort néhány év múlva ló helyett csak csónakkal lehet majd megközelíteni: mivel a Duna partján áll, a bős—nagymaro­si vízlépcső elkészülte után víz alá kerül. A lovasiskola elköltözik. Űj helyén megvál­tozott gazdálkodási feltételek közé kerül. Mörli Leonóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom