Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT mr MEGYE MAGAZIN A gyakorlat elméletét tanulmányozzák elhangzottakról eddig megjelent anyagok fogadtatása kedvező. Jó néhány helyen máris megvitatták azokat. Az első — főleg értelmiségi körökben lefolytatott — beszélgetések szerint a konferencia példát' mutatott a szocialista . fejlődés feszültségpontjainak L minden eddiginél nyíltabb ; felvetésére és arra, hogy e . kérdésekben kinyilatkoztatások helyett miként lehetséges j a különböző nézetek felszínre . hozása, ezáltal is elősegítve a politikai döntések minél át- ; jogóbb megalapozását. Bizonyította az eszmecsere azt is, hogy a nézeteltéréseket, eltérő véleményeket lehetséges toleráns módon kezelni és a munkában hasznosítani. Végül a fő kérdések (a gazdasági és társadalmi-politikai struktúra együttes, egységes fejlesztésének szükségszerűsége, illetve szerves reformjuk, mint a szocializmus létezési módja) megragadásával a tanácskozás ösztönzőleg hat a politikai gyakorlat továbbfejlesztésére, hozzájárulva a nemzeti köz- megegyezés oly szükséges megújításához. Folyamatosan feladatokat ad a jövő évi propagandának az a témakör, amelyet már az idén is sok helyütt érintettek: a Szovjetunióban végbemenő átalakulási folyamat legújabb eseményei, eredményei. Növeli ennek aktualitását a nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója is. Már a tervezés során figyelembe kell venni azt is, hogy az MSZMP Központi Bizottsága az ősz folyamán tárgyalja az ideológiai életünk helyzetéről, eszmei-politikai tudatformáló munkánk tapasztalatairól szóló előterjesztést. A téma fontosságát akkor érthetjük meg, ha visszaemlékezünk arra, hány esetben akadályozták a reform továbbvitelét, gyakorlati teen-, dóink megvalósítását a szocialista ideológia mezébe öltöztetett részérdekek, helytelen elgondolások a gazdaság vagy a politikai intézmény- rendszer szférájában. De nem kevésbé szükséges látni, láttatni és bírálni azokat a visszahúzó törekvéseket sem, amelyek elavult, ósdi, még a kapitqlista társadalomban is csak az ideológiai árnyékvilágban létező eszmék alapján keresik mai szocialista társadalmunk gondjainak megoldását. A szocialista kibontakozás elengedhetetlen előfeltétele tehát az ideológiai élet megújulása. A propagandamunka számára a következő év fő feladata ezzel ösz- szefüggésben a gazdasági-társadalmi kibontakozási program eredményes végrehajtásának segítése a pártoktatás teljes intézményrendszerével. Tudatosítani kell _ min_ den lehetséges oktatási formát felhasználva —, hogy ez a program szocialista alapokon álló, valódi reformprogram, amely a társadalom minden fontosabb szférájára kiterjed. Meg kell ugyanakkor értetni, hogy hosszú távú céljaink megvalósítása, a tömegek helyzetének távlati javítása érdekében rövid és középtávon jogos törekvések, meghatározó érdekek is ütközhetnek egymással, indokolt szükségletek kielégítése is csorbát szenvedhet; fel kell készülni a konfliktusok tudatos, minél kisebb „fájdalmat” okozó kezelésére. Segíteni szükséges a szűkebb és tágabb környezetre vonatkozó különböző nézetek, vélemények, cselekvési javaslatok feltárását, megvitatását. De legfőképp mindenki számára világossá kell tenni, hogy ezt a programot érdemes vállalnunk, végrehajtását munkánkkal segíteni. Nekünk magunknak, a különböző pártszervekben dolgozó propagandistáknak is fontos áthangolódnunk: úgy kell érvelnünk, elemeznünk, vitatkoznunk, hogy az elemzés a végrehajtás legmegfelelőbb módszerének meg-^ találását, az érvelés a kibontakozás lehetőségében kételkedők valódi meggyőzését, a vita az egységes és hatékony jselekvést segítse. BÄRD andrAs, az MSZMP Pest Megye! Bizottságának osztályvezetője szövetségi politika megújításának fontossága, és az a vélemény, hogy a társadalmi közmegegyezés tartalékai elsősorban a társadalmi demokratizmus növelésében és az ifjúság tömegeinek megnyerésében rejlenek. A szocializmus építésének soron levő feladatait értelmező tanfolyamokon tehát azt tapasztalhattuk, hogy a résztvevők egyöntetűen a szocializmusban és a szocializmustól várják gondjaik megoldását, személyes boldogulásukat. Az embereket azonban nagyon sokféle hatás éri annak megítélésekor, hogy milyen a szocializmus mai valósága, a nehézségekből merre vezet a kiút, milyenek a kibontakozás esélyei. A közgondolkodásban igen eltérő felfogások élnek a szocializmusról, amelyek kialakulásában 'szerepet játszanak a történelem során megélt személyes tapasztalatok, az eszmei-erkölcsi örökség, a jelen társadalmi valóságában gyökerező ellentmondások, de az ellenséges propaganda is. A mai népesség jelentős részének szocializmusképe sok vonatkozásban illúziótól, utópiától terhes, melyet az elmúlt évtizedek társadalmi gyakorlata markánsan rajzolt körül. Ezért a mai viszonyaink feszültségeit, a megoldásukhoz szükséges változásokat nem ritkán úgy értelmezik, mint egyes szocialista céljaink, elveink és értékeink leértékelődését, hitelvesztését, s ez esetenként a perspektívátlan- ság érzetének erősödéséhez, ideológiai elbizonytalanodáshoz vezethet. Ezek az érzelmi-tudati jelenségek csökkentik a társadalom teherbíró és konfliktustürő képességét, ezen keresztül cselekvőképességét. nehezítik a mozgósítást az előttünk álló feladatok megoldására. Ilyen kérdésekre' kereste a választ az a tanácskozás, amelyet ez év februárjában rendezett a Központi Bizottság Szegeden a szocializmus fejlődésének időszerű kérdéseiről. Ez a konferencia élénk Néhány nappal ezelőtt. ülé. sén a megyei párt-végrehajtó' bizottság áttekintette a: 1986/87. évi pártoktatás ta pasztalatait. Cikkünkben i testület értékeléséhez kapcsolódóan e munka néhány fontosabb összefüggésével foglalkozunk. Az újság párton kívüli olvasói persze megfogalmazhatjuk a kérdést: miért szükséges, hogy ók is tájékozódjanak egy olyan területről, amely else megközelítésben kifejezetten a pártszervezetek, a kommunisták belső ügyének tűnik. De korántsem csupán a párt tagjai közül kerülnek ki a különböző szintű tanfolyamok résztvevői. Örvendetes, hogy egyre több pártonkívüli, tömegszervezeti aktivista, gazdasági vezető vagy egyszerűen csak a közélet kérdései iránt érdeklődő ember a pártoktatás fórumain keresi és találja meg a politikai tájékozódás és vita lehetőségeit, az eszmei kapaszkodókat közvetlen környezete és a társadalom problémáit illetően. Nem tarthatjuk azonban ilyen pozitívnak azt, hogy egyes helyeken éppen a párttagok és a kommunista vezetők egy része zárkózik el az oktatásban való részvételtől. Indokaik között gyakori a túlterheltségre hivatkozás, az oktatás színvonalának, differenciáltságának — sokszor megalapozatlan — kritizálása, a propagandatanfolyamok állítólagos rugalmatlanságának hangsúlyozása, s akadnak közöttük, akik megkérdőjelezik az elméleti igényességű ideológiai-politikai képzés létjogosultságát is. A tartalmas képzés-továbbképzés követelménye alóli kibúvókat igazolni kívánó ürügyek egy részét, igaz, alátámasztották a pártoktatás korábbi rendszerében időnként előforduló valóságos ellentmondások is. Éppen ezért hozott határozatot az MSZMP Politikai Bizottsága 1985 novemberében a képzés-továbbfejlesztésére, az oktatás /rendszerének a megváltozott követelményekhez igazítására. Az 1986 87-es oktatási év az új rendszerre való áttérés kétesztendős periódusának Vlső szakasza volt. A tömegoktatásban először indultak a szocializmus építésének soron levő feladatait,tanulmányozó egyéves, kötött tematikájú tanfolyamok, amelyekből a jövőben is kétfélét szerveznek évente. (Ősztől például az egyikben az erkölcs és a világnézet kérdései, a másikban a szocializmus építésének történelmi tapasztalatai kerülnek napirendre.) Szintén egyéves időtartamú az „Időszerű ideológiai és politikai kérdések” elnevezésű tanfolyam, amelyen a képzés tematikáját maguk az alapszervezetek állítják össze, támaszkodva persze a központilag javasolt széles témaválasztékra. Ez a helyi teendőkhöz, körülményekhez, a tagság képr zettségéhez és érdeklődéséhez való differenciált, rugalmas alkalmazkodást tesz lehetővé. Az előadásos propagandával egészül még ki a tömegoktatás rendszere, ahol ugyancsak érvényesülhet az időszerűség és a rugalmasság szempontja. Fontos azonban, hogy a két utóbbi formában is a propagandára jellemző szak- szerűséggel. mélyen, az alapokig visszanyúlva kell tárgyalni a különböző kérdéseket, törekedve az összefüggések minél szélesebb körű bemutatására, igényelve a résztvevők folyamatos, tárgyszerű felkészülését. Az átlagosnál is több olyan jelentőn kül- és » belpolitikai esemény történt az 1986/87-es pártoktatási év időszakában, amelyeket a tanfolyamokon is szóba kellett hozni, változtatva az előre kialakított tematikákban. Az oktatási év egyik sajátos vonását adta, hogy sokan kerestek és találtak választ e propagandafórumokon is olyan témakörökben, mint például a Szovjetunióban végbemenő váltó-, zások, az atomfegyverek számának csökkentésére irányuló kezdeményezések, a gazdaság fellendítésére hozott határo-' zatok, a bankreform bevezetése, az adórendszer, a jövedelemszabályozás átalakítására, s a nyugdíjrendszer korszerűsítésére vonatkozó javaslatok, az életszínvonal alakulása, vagy éppen a romániai magyar nemzetiség helyzete. Ez a felelősségtudatot tükröző érdeklődés az aktuális események iránt önmagában véve természetes és kívánatos. Azzal azonban már nem lehet egyetérteni, ha ebből kiindulva egyesek — nemritkán még a párt aktivistái is — felvetik: ma, amikor a mindennapi munka súlyos gondjaival küszködünk, amikor a közvetlenül előttünk álló gyakorlati feladatok megoldása igényli legnagyobb erőfeszítéseinket, miért nem elégséges, ha figyelmünket csak a közvetlen tér-időbeli környezetre, az aktuális teendőkre irányítjuk? Indokolt-e, vállalható-e a pártok- tatásban a többletenergiákat mozgósító elméleti mélységre törekvés, a marxista megközelítés követelményének előtérbe állításából eredő fokozottabb igénybevétel. Ügy gondolom, hogy valójában éppen fordítva kell feltenni a kérdést: Vajon megengedhetjük-e magunknak ilyen összetett, nehezen áttekinthető társadalmi-gazdasági viszony- rendszerben a pragmatikus látásmódot, azt, hogy csak a napi alkalmazkodással törődjünk, hogy ne próbáljuk megfelelően megérteni környezetünket, hogy ne tegyük tuda- tosabbá, távlatosabbá egész munkánkat? Ha így kérdezzük, akkor a válasz nyilván csak egyértelmű „nem” lehet. Már csak azért is. mert nap mint nap tapasztaljuk, hogy a perspektivikus gondolkodás, a lényeget megragadó elemzés hiánya konjunkturális tendenciákat avat hosszú távú törvényszerűségekké, vagy éppenséggel alapvető értékeket fokoz le véletlen, járulékos jegyekké, növelve ezzel az értékrendi átrendeződést kísérő — nem kis körben tapasztalható — eszmei zavart, amelynek csökkentésében egyébként pont a politikai oktatási köröknek juthatna egyre nagyobb szerep. Ritkábban ugyan, de találkozunk a másik véglettel is, amikor a propaganda esetenként elvont elméletieskedésbe, absztrakt általánosságok ráolvasásszerű ismételgetésébe fullad. Ilyenkor az elmélet nem a valóság értelmezésének eszköze, nem a gyakorlati cselekvés közvetítője, hanem szinte öncéllá válik, és ez alapvetően ellentétes a propaganda lényegével. Az elméleti igényesség és a gyakorlati iránymutatás összhangjának megtalálása nem könnyű feladat; de éppen ebben rejlik á politikai propaganda legnagyobb kihívása. Ahhoz, hogy az oktatás eleget tudjon tenni e követelménynek, a résztvevők szándékán kívül egyrészt elméletileg jól kidolgozott, korunk ’ kérdéseire válaszolni képes tanfolyami program k- ra és tankönyvekre, másrészt jól képzett és elkötelezettségükkel is példát mutatni képes, igényes propagandistákra, előadókra van szükség. A tömegpropaganda csoportjait és a káderképzést vezető, szervező propagandisták munkáját a végrehajtó bizottság szerint is joggal illeti köszönet, ök, több mint kétezren, ugyanis a megyei és városi pártszervek, az üzemi, intézményi pártbizottságok és alapszervezetek felkérése alapján önzetlenül, társadalmi munkában végzik a talán legnehezebb pártmunkát, munkatársaik eszmei orientálását, közéleti-politikai kultúrájuk fejlesztését, a társadalmi összefüggések közötti eligazodásban való segítségüket. Nem szabad azonban megfeledkezni az ő továbbképzésükről sem. Elméleti konferenciákkal, vitafórumokkal, módszertani klubfoglalkozások szervezésével is rendszeresen segíteni kell munkájukat. Emellett sürgető feladat a fiatalabb korosztályok megfelelő adottságú kommunistáinak kiválasztása és felkészítése a propagandistafeladatokra. Az elmúlt oktatási év két központilag kidolgozott tematikával indított tömegpropagan- da-tanfolyama a „Gazdaság- politikánk a gyakorlatban” és „A szocializmus politikai rendszerének működése és fejlődése”, a párttagság véleménye szerint is mai életünk meghatározó fontosságú kérdésköreit tűzte napirendre. A 727 oktatási csoportban több mint tizenötezrén ismerkedtek a gazdaságpolitika céljaival, a megvalósítás eszköz- rendszerével, a gazdálkodó szervezetek fajtáival és irányításukkal, az új vállalatvezetési formákkal, a teljesítményösztönző és hatékonyságnövelő elképzelésekkel, a műszaki fejlesztés szerepével és legfőképpen a párt- és társadalmi szervek feladataival a gazdasági munkában. Minden tanfolyamon napirendre került a saját helyi körülmények és tennivalók elemzése is. A propaganda eszközrendszere is segítette az MSZMP KB 1986. novemberi határozatának kedvező fogadtatását, az alapvetően egyetértő légkör kialakulását. Nem voltunk azonban elég eredményesek a megértés, az eszmei azonosulás egységes cselekvésre váltásában; igaz persze, hogy nagyon nehéz agitálni, mozgósítani akkor, ha úgy tapasztalják, hogy az elmélet és a gyakorlat között egyre nagyobb a rés, ha a kitűzött és a propagandában is megjelenített célok érdekében nem jelennek meg vágy késnek a várt következetes intézkedések. A tanév folyamán a tanfolyamokon részt vevők körében is egyre erősödött a türelmetlenség és a kiábrándultság, folyamatosan nőtt a gazdaságfejlesztési célkitűzéseink helyességét vitatok és megvalósíthatóságukat megkérdő- jelezők száma. Bár e tendencia visszaszorításáfa a gazdaságpolitikai propaganda eszközei elégtelennek bizonyultak, a reális helyzetértékeléshez, a különböző gazdaságiéiig , Nem csak a párttagok ügye lesztési célkitűzések közötti összefüggések és feszültségek bemutatásához, örökölt hátrányaink és saját tévedéseink elemzéséhez a tanfolyamok eredményesen járultak hozzá. A szocializmus politikai rendszere működésének és fejlődésének kérdéseivel 201 csoportban közel ötezren foglalkoztak rendszeresen. A vártnál kisebb érdeklődés oka talán a gazdasági kérdések nagyobbnak ítélt aktualitása és a gazdaságpolitikai információk feltételezett jobb hasznosíthatósága volt. Az is igaz, hogy a tanfolyam tematikájához kapcsolódó érdekesebb ismeretek, az időszerű ideológiai és politikai kérdéseket feldolgozó kötetlenebb tanfolyami formákba is be- építhetőknek bizonyultak. (Ilyen tanfolyamokon egyébként megyénkben több mint tizennyolcezren vettek részt.) Ami a tartalmi kérdéseket illeti, a foglalkozásokon a társadalmi demokrácia érvényesülése, s különösen a párt vezető szerepének, irányító munkájának, belső életének kérdései kerültek a figyelem középpontjába. A viták során határozott igényként jelentkezett a pártdemokrácia szélesítésének, a párton belüli nyilvánosság fokozásának és a tájékoztatás javításának szükségessége. A pártmunka formális, bürokratikus elemeinek csökkentését és mindenekelőtt a döntéselőkészítésben, a politika formálásában való aktívabb részvétel lehetőségének megteremtését is sürgetik a párttag résztvevők. A politikai intézményrendszer egészét tekintve megfogalmazódott; hogy az elmúlt évtizedek fejlődése ellenére sem alakultak ki kellően a Szocializmus. stabilitását és hosszú távú fejlődését biztosító döntési mechanizmusok, nem jött létre az egyes szervezetek és intézmények, főként a párt és az állam racionális munkamegosztása és tevékenységük harmonikus viszonya. Hangsúlyt kapott a
