Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
8 198?. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Szentendre környékén Zöld utat kaptak Megkezdődött az állat- tenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése. A MÉM korábbi határozata lehetővé tette, hogy a tenyésztők — gazdaságok, kistermelők, a szakmában érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekben tömörüljenek; egyesületet, egyesülést vagy szövetséget alakítsanak. Az intézkedéstől azt várják, hogy a korszerűbb szervezetekben növekszik a tagok érdekeltsége, hatékonyabban valósulnak meg a minisztérium tenyésztéspolitikai elképzelései és sikerül elejét venni a tenyészállat-forgalmazás zavarainak. Az első ilyen szövetség már megalakult: a Szentendre környéki lótenyésztők folyamodtak kérelemmel a minisztériumhoz, engedélyezze együttműködésüket, s az új közösség létrehozását. Az új szervezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezdte tevékenységét. A helyi szövetséghez várhatóan tsz-lovasszakosztály is csatlakozik. A minisztérium a szervezeti korszerűsítést ajánlatokkal segíti. Enyhülnek a lakásgondok Tavasszal megkezdték Ráckevén annak a 42 lakásos OTP- háznak az építését az Égszöv dolgozói, melyet alig egy év alatt szeretnének átadni az új tulajdonosoknak. Képünkön az első emeletet betonozzák. (Erdősi Ágnes felvétele) Zsákutcában a felújítás terve Szív- és észérvek Dabason Sok férumon került szóba a strand helyzete Néhány évvel ezelőtt igencsak nagy megrökönyödést keltett a Dabasi Tanács a rendőrségen tett feljelentésével, mely szerint ismeretlen tettesek ellopták Dabason a strandot. Természetesen nem a medencét, hanem a kiszolgáló épületeket, fából készült kabinokat. Az igazsághoz tartozik, hogy a tolvajoknak nem volt túl nehéz dolguk, nem a fürdözők feje fölül kellett elhordani az öltözőt, ugyanis a valaha szebb napokat látott strand már hosszú ideje nem üzemelt. Éppen a hatalmas, betonozott medence megsüllyedése miatt. Maguk építették A dabasiakat viszont erős nosztalgia fűzi még ma is ehhez a festői környezetben álló (pontosabban állt) létesítményhez. hiszen majdnem, három évtizede, óriási lelkesedéssel ők maguk építették. Ebben az időben sorra nyíltak a dabasi járásban az ilyen strandok, amelyeket termálvíz híján 16 Celsius-fokos kút- víz táplált. A dabasiak medencéjét több napba tellett feltölteni és jószerével már a fürdőzők megjelenése előtt elkoszolódott a víz, a szél bele- hordta homoktól, falevelektől. Mégis, működése ideáén a Kápolna utca pedig nincs többé Látja? Nem látja? Na látja! Arcbőrpirító hőségben, délidőben sétálok a pilisvörösvári Kápolna utcában. Ha tudom, hogy ilyen meleg lesz, korábban indulok. Ácsorgók, nézelődöm és a jegyezetfüzetemet lapozgatom. „Vegye tudomásul a tanács, hogy a Kápolna utca nincs többé! Ne is kérdezzenek bennünket semmiről, és ne kérjenek tőlünk semmit!” — olvasom az egyik bejegyzést. Egyre szaporodnak j az átkokat szóró, epés megnyilvánulások is. Íme, egy szelídebb hozzászólás: „Mit képzel a vb-titkár? Teljesen őrültnek nézi a nyugdíjasokat? Hát i ezért vetette fel velünk az OTP-köl- csönt?” — Mi a véleménye az út burkolatáról? — sz...;: — Leírhatom a nevét is? — Smida János, Kápolna utca hatvan kilenc. Keszléri József tanácselnök kora reggel, a munka kezdése előtt fél órával fogad. — A lakók nem ezt várták a pénzükért — vágok a közepébe. — A félreértés abból is adódhat, hogy az útépítés előtt minden lakóval aláíratott tájékoztatóból nem derülhet ki a laikus számára, hogy milyen is pontosan a makadám burkolat. — A panaszosok a minőséget kifogásolják: az utca poros, kövek röpködnek az autó kerekei alól, már ahol nem ragadnak bele az olvadó bitumenba a járókelők cipőjével együtt. Eső után víz áll mindenütt vagy éppen befolyik az udvarokba, pincékbe, kertekbe. Azt kérdezik: ezért fizettek be ötezer forintot portánként? — Ráadásul az összeadott pénz félmillióval kevesebb, mint amennyit a Pest Megyei Közúti Építő Vállalat számlája taksál! — sóhajt a tanácselnök, és elém teszi a vállalkozással kapcsolatos iratokat. Ezekből kiderül, hogy az ára egymillió-kétszázezer forint. A dr. Für Zoltán tanácstag által begyűjtött hozzájárulások kétszázezret tesznek ki. — Apollónia György, a másik tanácstag befizetett háromszázhúszezer forintot. Információim szerint százezer forint értékben tagadták meg a hozzájárulást ... Ha ezekre a lakókra utólag ki is vetjük a közműfejlesztési hozzájárulást, akkor még mindig hiányozni fog félmillió forint a költségvetésünkből. — Hogyan történhetett mindez? — Nem láttam a kivitelező előzetes árajánlatát. Csupán tájékoztattak, hogy az utcában lakók által befizetendő összegek fedezik majd a kivitelezési költségeket. Meggyőződésem, hogy előbb ismertetni kellett volna a pontos árajánlatot a lakossággal, és csak a pénz összegyűjtése után szabadott volna nekifogni az útépítésnek. Egyébként az a véleményem, hogy a Kápolna utcaiak nem jártak rosszul, hiszen az új út a korábbinál jobb. A csapadék elvezetését pedig még ebben az évben megoldjuk. rendszeresen megbeszéljük a falu gondjait és leendő feladatainkat. Így természetesen tudtam arról, hogy a tanács tervbe vette a kérdéses utca szilárd burkolását — a lakók kezdeményezésére. Azonban nem volt tudomásom a vállalkozás pontos költségeiről a munka megkezdése előtt. — így azt sem tudhatta, hogy az összegyűjtött pénz megközelítően sem fedezi az jjt árát... — Valóban, erről is csak utólag értesültem. Egyébként az a véleményem, hogy nem történt olyan nagy baj, hiszen ha a lakosság félmilliót áldoz egy közös célra, a tanácsnak is illik hozzájárulnia ... — Egy olyan út építéséhez, ami inkább bosszúságot okoz, mint örömet? — Igaz, ami igaz, ugyanilyen céllal szerveződött egy társulás a Görgey utcában is, ám amikor kiderült, hogy csak makadámúira futja az összejött pénzből, visszadtuk mindenkinek, amit befizetett. — Akkor mégis hogyan történhetett, hogy a Kápolna utcában ... — A községi kommunális és fejlesztési bizottság valamennyi hasonló esetben előzetes tervet terjeszt a tanácsülések elé. A testület pedig vagy jóváhagyja azt, vagy nem. A Kápolna utcai elképzelés volt az első, amit utólag terjesztettek elő — emlékézik vissza a párttitkár. — A jelek szerint olyan önkéntes kezdeményezéshez járultak hozzá utólag, amelyben az önkéntesek keservesen csalódtak, illetve egy részük az önkéntességgel élve megtagadta a közös teherviselést — gondolkodom félhangosan. — Ma már egyértelmű, ha előzetesen és pontosan tájékoztatják a lakókat, senki nem adja hozzájárulását ehhez az útépítéshez — hangzik a párttitkár véleménye. akivel együtt dolgoztam nyolc-tíz évig! Aki azt mondta; „megcsinálom az utat neked, de csakis neked, senki másnak! Mit válaszolhatnák erre? — A panaszosok azt mondják, ha több földet martak volna ki az alapból, most nem lenne magas a burkolat szintje, tehát nem folyna be a víz mindenhová — nyögöm bizonytalanul. — Csakhogy nem a kapukhoz csinálunk utat, hanem az úthoz kaput! — csattan a válasz. — Ezek az emberek letették a kiskapukat tíz évvel ezelőtt és most lusták felemelni tíz centivel. Holott ez mindössze ötven-száz- ötven forintba kerülne! Kovárik János megemlíti, hogy a költségek kalkulálásakor százezres nagyságrendben tévedett, ami szerinte könnyen előfordul ilyen nagy vállalkozásnál. Elmondom neki, hogy láttam a számlát, amely szerint félmillió hi- bádzik. Azt sem titkolom, hogy betekintettem a dr. Für Zoltán által leadott névsorba, amely az ötezret leszurkolok adatait tartalmazza. — Azt nem láthatta. — Pedig láttam. — Mondom, hogy nem láthatta, hiszen még én sem láttam! Nem vitatkozom. Berényi Gyula, a nagyközségi párt- bizottság titkára: — A heti vezetői értekezleteken Vajon mit tart a dolgok felől az az ember, akit a vállalkozás kezdeményezőjének tartanak, úgy is. mint vb-tit- kárt, és úgy is, mint Kápolna utcai lakost? Kovárik János szókimondó tisztségviselő: — Pénz beszél, kutya ugat! — jelenti ki, majd előveszi zsebszámológépét és már nyomogatja is a gombokat. Nem zavarom közbeszólással. A szorzásosztás végén elhangzik egy figyelemre méltó érvelés: — ... az annyi, mint ötvenhatezer forint. Ennyiért lehet követelni jobb minőséget vagy kifogásolni az út egyenetlenségeit. — A lakók szerint nem jó az út, amit pedig az ő pénzükön építettek — makacskodom, miközben magamban értetlenkedem: ötezerért csak annyi joga van az állampolgárnak, hogy befogja a száját? — Ön megismert bárkit is az utcában, aki útépítő mérnök vagy ehhez hasonló, hozzáértő szakember? — kérdi Kovárik János, aztán kijelenti, hogy ő sem ért hozzá, majd feltesz egy kérdést: — A sofőr, a szobafestő, a kubikos miért akar beleszólni abba, amihez nem ért? Hallgatok. Ö folytatja: —' Én abban az emberben bíztam, A vb-titkár elmondja, hogy miben hibáztathatok a tanácstagok. Szerinte kérhettek volna támogatást a murva fuvarköltségeire a tanácstagi alapból. Továbbá a lakók is lapátot foghattak volna, hogy szétterítsék a zúzalékot. — Akkor csak a hengerelés és az anyag- költség maradt volna, és ugye, így már egészen más a leányzó fekvése? — teszi hozzá. — Csak az útburkolat fekvése nem jó — kötöm az ebet a karóhoz. Mire a vb-titkár: — A pilisvörösváriak csak rendelni tudnak! Fizetni és megelégedni soha! A „legyen szíves” és a „köszönöm” szavakat pedig egyáltalán nem ismerik. Amikor említem, hogy az utca lakói azt állítják, ma sincs tudomásuk a munkálatok pontos költségeiről. Kováink János arra kér: — Nézze, most már legyen vége a mellébeszélésnek. Gondoljuk végig kizárólagos alapon az egészet: amihez nem értenek az emberek, abba ne szóljanak bele... Ez az érvelés már ismerősen hangzik, mint kiindulási pont és mint indoklás is. Meghallgatok még egy példabeszédet, amely szerint „ennyi pénzért senki ne várjon aranytojást tojó tyúkot, csak sima fehéret”.' azután búcsúzom. A vb-titkár kikísér. Ott állunk az indulatokat felkavaró makadám szélén, ö kérdez: — Ha ez az út nem egyenes, akkor mi az? Kápolnai híres utca, makadámmal van kirakva — dúdolhatnánk, ha lenne kedvünk viccelni. De nincs. Azoknak sem volt, akikhez találomra bekopogtam vagy megszólítottam őket az utcán: Pető Pálné és fia, Zoltán — az utóbbi út- és hídépítő szakközépiskolát végzett és jelenleg a műszaki egyetem hallgatója —, Manhertz Istvánná, Pallai János, Smida János, Mravinác Ede. Kithár László és felesége, a Gáborh.ázi család. Fehér János- né és Papp Károly Összecsengő, elmarasztaló ítéletét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szilas Zoltán helybeliek kedvence volt ez a hely. Amikor azonban a medence megsüllyedt, bezárta kapuit a strand, így kerülhettek ebek harmincadj ára a fából készült építmények. Manapság a medencében talajvíz van, sőt, hogy, hogy nem, halak is kerültek bele. A környék gyerekei ott próbálgatják horgászszerencséjüket. Szinte a bezárás percétől kezdve sok fórumon, falugyűlésen, testületi ülésen szóba került a strand újbóli megnyitása. Végül is a településfejlesztési hozzájárulás szervezése idején végre konkrét információhoz jutottak a dabasiak ez ügyben. Hiszen a teho egyik jelzett célja a strandfelújítás volt. Sokak szerint ez a tény nagyban hozzájárult a teho elfogadásához. A tanács meg is tette _ a szükséges lépéseket a gyóni strand újbóli megnyitására azzal, hogy a megyeszerte híresen jól prosperáló költségvetési üzemének kezelésébe adta a létesítményt. — Komoly próbálkozásokat tettünk a strandért — mondja bevezetőként dr. Lukácsné Gúlái Anna, a dabasi tanács pénzügyi osztályvezetője. — Készült egy tanulmányterv arról, hogy milyen összegből lehetne újból használhatóvá tenni a strandot. Ebben a tervben bizony súlyos tízmilliókról esett szó. Ennek tehát jelenlegi feszítő ,« gondjaink mellett nem volt realitása. Megkíséreltünk egyezkedni az Aranyhal Kisszövetkezettel, hogy haltenyésztésre alkalmas terület átadása fejében vállaljanak részt a helyreállítás költségeiből. Végül ezek a tárgyalások is zsákutcába vezettek. Nyolcmillió kellene — Mint a tanács anyagi helyzetét legjobban ismerőt kérdezem, van-e realitása annak, hogy ez a strand belát ható időn belül ismét működjön? — A dabasiak, éppen azért, mert maguk építették, igen erősen kötődnek a strandhoz. De érdemes körülnézni a körzetben. Ma már szinte egyetlen ilyen, nágy-nagy lelkesedéssel. de annál kevesebb szakértelemmel épített medence sem üzemel. Sorra bezártak. Ami megfelelt húszharminc évvel ezelőtt, az nem biztos, hogy jó lenne ma is. Napjainkban olyan szigorúak a Köjál-előírások a medencék tisztaságára vonatkozóan, hogy elsősorban e feltételek megteremtése emelné meg rendkívül nagymértékben a felújítási költségeket. Érzelmileg magam is a helyreállítás mellett vagyok, de mint pénzügyes tudom. hogy ennek nincs realitása. legalábbis az elkövetkező néhány évben. Hozzá kell tennem, hogy a költségvetési üzem nem tett le a strandról, tovább keresik az újramegnyi tás lehetőségét. Vörös Ferenc, a dabasi költségvetési üzem vezetője hiszi és vallja, hogy nem elveszett ügy a gyóni strandé. Saját anyagi eszközeikből egymillió forintot azonnal biztosítanak, amint a tanács előteremti a hiányzó hétmilliót, összesen ugyanis nyolcmillió forintból megvalósítható lenne egy olyan minimálprogram, amely már lehetővé tenné a létesítmény megnyitását Ezt tartalmazza az az újabb tanulmányterv, amely a közelmúltban készült el, s a mai áradon számol. Eszerint a már felújított kút vízhozamával öt nap alatt telne meg a hatalmas medence, ám a leeresztést feleslegessé tenné egy víztisztító berendezés beépítése. A nyolcmillióból futná még a medence szigetelésének kijavítására és új kabinok, mosdók építésére is. Tanuszoda tervek Erre mondják: olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Bár kétségtelen, hogy a kezelő milliója mellett ott van még a tehóból 1989—90-re, a strandfelújításra betervezett ötszáz-ötszázezer forint is. Vagyis már csak hatmillió hi- bádzik a tanulmánytervben kiszámolt összegből. Igaz, mai árakon. S ismerve az építőipari árak évről évre meredeken felfelé ívelő görbéjét, valamint tudva, hogy az elkövetkező években nem lesz pénze a tanácsnak a strandra, már nem látszik ennyire biztatónak a helyzet. S, akkor még nem szóltunk arról a rendszeres támogatásról, amelyet a majdan elkészülő létesítmény működtetéséhez kellene nyújtani — tanácsi keretből. — Nagyon messze kell mennünk, ha a gyerekeinket uszodába vagy kulturált, elfogadható hőfokú vizű strandra szeretnénk vinni. A dabasiak nagy többsége Kecskéméire jár uszodába, strandra — rmondja 'á1 pénzügyi osztályvezető. — Már tervezik Dabas számára azt a tanuszodát, ahol egy aprócska, valóban csak oktatás céljára használható medencében, de kulturált, higiénikus körülmények között tanulhatnának meg úszni az itteni gyerekek. Az egyik általános iskola szomszédságában épülne meg, oly módon, hogy a földszinten létesülne a tanmedence, s az emeletre kerülne hat tanterem. A tanács hetedik ötéves tervében szerepel mindez, s az anyagi fedezetet lakossági kötvény kibocsátásával teremtenénk meg. Talán ez megnyugtatná a kedélyeket. Dr. Lukácsné Gúlái Anna mindenkinél jobban ismeri -a tanács pénzügyeit, anyagi helyzetét, de a realitásokkal a tanácstestület minden tagja tisztában ven. S szinte elkép- -j zelhetetlen, ha egyszer válasz- jj tási lehetőség elé állítanák,./; őket, mondván: szakorvosi rendelőbővítés vagy strand;' gimnáziumbővítés vagy strand, ''■? bármelyikük is ez utóbbi ja-#, vára döntene. Érthetően. Ami« ahhoz sem volt senkinek ere^gg je — éppen erős érzelmi 4 okokból —, hogy a strand*# ügyet végérvényesen lesöpörjék az asztalról. Ugyanakkor^, a ^ tehóbevételből erre a célráll két év alatt juttatandó millió ' forint leginkább a „hoztam is meg nem is” mesében, a Má- W tyás királyhoz érkező lány Íj galambjaihoz hasonlít, amelyet a trónus elé érve szabadon eresztett, s azok gyorsan elszálltak. Bizonyos, hogy a rendkívül jól dolgozó és ügyesen gazdálkodó költségvetési üzem vezetői szívvel-lélekkel felvállalják a strand ügyét, felismerve. hogy milyen közhangulatformáló fegyvertény volna. De akkor valóban gyorsítani kellene a megvalósítást, s mihamarabb előteremteni a hiányzó összeget. Vagy, ha ez nem sikerül, akkor más módon hasznosítani a medence környékén a szép parkot. így azonban a gond. akár télen a hólabda, amit az ember maga előtt görget, nemhogy megoldódna, ellenkezőleg, egyre gömbölyödik, nagyobbodik. Móza Katalin
