Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 4., KEDD Allegro boldogan röhög A Korona-lovasudvar királya Még nem ismerem a lovak mimikáját, bár illene többet is tudni róluk. Mégis be kell val'ljam, nem tudom megkülönböztetni, iáikor játszik és miikor támad ez az óriásira nőtt állat. „Röhög” — mondják megnyugtatóig az istállóban —; ha az ember után kapkod, az is csak játék — teszik hozzá. De azért óvnak, ne menjek a közelébe Allegrónak, aki a Korona-Iovasudvar jelenlegi favoritja. Saját tenyésztés, mint a többi tizenegy ott lakó. Hét éve tartja fenn ezt az istállót Korona Károly. H-a elhagytuk Vácot, autóval csak néhány perc a Rétság felé kanyargó úton, és máris letérhetünk balra, ahol egy teljesen zavartalan dombos táj közepén eló'ször a díjugrató versenypályát láthatjuk meg. Följebb, a karámban néhány ló lustálkodik, de a többség az istállóban áll, bekötve. Más itt a világ. Mintha néhány száz évet vissza ugrottunk volna az időben. Háborítatlan természet, a kihajtott lovak között két vadászkutya kergetőziik, inas, csontsovány pionterek. Az istálló hűvösében óriási fehér komondor lustálkodik, táblából. A lovak fiatalok, 4—5 évesek. Az Allegrónak nevezett, magas, félvér mén sztár a többiek között, de nem egyedül ő a kiemelkedő képességű. Valaki folyton sürög körülöttük, vagy az almot cseréli, vagy enni ad, tréningezni viszi, eteti, csutakolja. A nagy tenyerű erős férfiak között meglepő: egy vékony fiatal lány. Korona Károly bemutatja Fodor Gabriellát, mint a szilaj Allegro lovasát. Bajnoknővel állok szemben, eki mindössze 20 éves. Közép- Magyarország területi bajnoka díjugratásban. A hűsben leülve, miután megcsodáltuk az istálló összes lakóját, előkerül a szaksajtó, amelynek melléklete több oldalon hozza a legkülönbözőbb versenyek részletes eredményeit. A betűk és számok egyértelműen dokumentálják, nem akármilyen győzelmet értek el Allegróval. Ritka, hogy akár a bajnok is hibátlanul fussa, ugorja végig mindegyik pályát. Az Aranyos Kupán mégis így volt. A sikeres embernek keresetlenül is azonnal akad irigy-e. Ilyennel a Korona-udvar- beliek is találkoztak egyik Az Aranykalász Mgtsz faipari ágazata a központi faüzemébe FELVESZ faipari gépbeállííót, asztalosokat, gcpmunkásokat cs segédmunkásokat mény szerint, sseti lehetőség. Váchartyánig aját autóbuszával xcj ■ yánban, a faipari vezetőjénél, illetve ivezetőnél. Váchartyán 3. versenyen, amely három na-' pig tartott. Különösebb tétje nem is volt, barátságos verseny lévén. A pontszerzés azonban fontos volt az országos bajnokságra jutás miatt. Az első két nap a szokott módon, kiemelkedő teljesítménnyel mentek Gabiék, harmadik nap azonban nem indulhattak, mert Allegro lábai sérültek voltak. Mitől? Előző este . még egészséges volt, és ki se mozdult a bokszból! Csak találgatni lehetett. Az addig szerzett pontszám már annyira magas volt, önmagában is. hogy továbbjuthattak az országosra. A maguk kategóriájában aztán elsők is lettek. Pedig rutinos, sok versenyt megjárt versenyzők voltak az ellenfelek. Az ottani második helyezettet küldték az Európa-bajnokság- ra. Miért nem az első ment? Nem tudni, nyilván fontosabb szempontokat találtak a kiválasztok, mint azt, hogy ki a jobb!... — Én azon is csodálkozom, hogy egy törékeny nő egyáltalán képes megzabolázni egy ekkora állatot. Hogy lehet azon felül még ilyen sikereket is elérni, kiemelkedni rangos mezőnyökből? — Több dolgon múlik. Ezek egyike se titok, bárki alkalmazhatja. A" lovak felkészítése, kondíciójának rendben tartása a legfontosabb. Mi itt minden lóra külön-külön figyelünk. Egyedien bánunk velük, igényeiknek megfelelően. Ez a kisüzem előnye. A lovak a sajátjaink, mindig velük vagyunk. Nincs szabadnapunk — feleli Korona Károly, aki a versenyzők edzője is. Ö maga nem lenne alkalmas versenyzésre alkata miatt: 80 kiló fölött, jó fizikumú fiatalember. — Nem sajnáljuk a takarmányt tőlük, mindenből a legjobbat kapják. Mi magunk kaszálunk nekik. Ha kell, kiegészítjük vitaminnal is az étrendjüket, így télen se fogynak le. Amit csak lehet, gépesítettünk, a kaszálástól a bálázásig. Vizet is tartálykocsival hozunk. Azonban a lovak körül kézzel csinálunk mindent. így takarítunk és a csutakolást se tudjuk le gyorsan. Az ápolásra fordított idő nagyon fontos. Külön samponjuk van, és a pedikűrre is adunk. Nem mindegy az se, milyen patkót használunk — folytatja. — Juhász János adagi kovács dolgozik nekünk, akihez az ország másik végéből is jönnek patkoltatni. Saját készítésű, 9 dekás vasai varrnak, amelyeknek olyan a kiképzése, hogy sáros időben se rakódjon rá a föld. — Tehát mindenből a legjobbat. De miből telik minderre? Ha jól tudom, nincsenek szolgáltatásaik. Legalábbis bérlovagoltatást, mint más hasonló helyen, nem vállalnak. — Ez igaz, sőt az is, hogy ha ugyanennyi bikát tartanánk, gazdagok is lehetnénk. Nem lenne velük ennyi gond, kiadás. Bértartást azonban vállalunk. Ami azt jelenti, hogy megveszik tőlünk, mi pedig vállaljuk a gondozását. Bánmiikor jöhet a tulajdonos, mindig jó kondícióban, egészségesen találja a lovát. Rendelkezésre áll a díjugrató-pálya és a környező vidék is, ha nyeregben akarja bejárni. — A jó versenyszerepléshez nyilván a lovasból és ae edzőből is a legjobb kell! Milyen módszerekkel készíti fel ezeket a paripákat? — Mi kifejezetten ugró lovakat nevelünk. Arra törekszünk, hogy ne kényszentsük a lóra a saját akaratunkat. Hagyjuk, hogy megtalálja a saját stílusát. Az adottságai úgy érvényesülnek legjobban, ha először puttony nélkül — a lovast nevezzük így — tanul meg ugrani egyre nehezebbeket. Erre az úgynevezett ugrófolyosó a segédeszközünk, ami nem más, mint egy zárt, keskeny pálya, amin rudakat teszünk keresztbe. Ezt magától ugorja át a ló. ha beküld- jük. A rudakat azután fokozatosan olyan magasra és olyan sűrűn tesszük, ahogy akarjuk. Ezután ül rá a lovas, aki egyrészt alkalmazkodik, másrészt pályán, ritmusban tartja az állatot. Ez a módszer kevésbé elterjedt, mert több időt vesz igénybe, hosszadalmasabb, mint ha azonnal együtt mennek. A díjlovaglónégyszögben az idomítottságot tökéletesítjük. Meghatározott pontokon mindig más és más feladatokat kell végrehajtani. Itt megtanulnak előre, hátra oldalazva járni... Ügy is vehetjük, hogy életrajzot hallottunk. Allegrónak és hasonló korú, 4—5 éves társainak ez az élete, alig várják, hogy kikerüljenek a sza badba vagy a versenypályá ra, ahol aztán kedvükre nyár galhatnak. A pályám lenni kü lön öröm, bemutathatják, mit tudnak. A dombos vidéken, ahol felnőttek, még jobban megedződnek, mint például alföldi rokonaik. Összeszámolva az ország lóállományát, és egybevetve a régi statisztikákkal, szomorú eredmény jön ki. Egyre kevesebb lovat tartunk. Mi, az egykori lovas nemzetségek örökösei! A csökkenés ütemét meg kell állítani, mert ha így folytatódik, matematikailag kiszámítható, melyik évben pusztul el az utolsó. Kedvező jel, hogy a lótartó gazdákat már csak a legkisebb adó terheli, nyilván ösztönzőnek szánták ezt a rendelkezést. Azt viszont nem értem, hogyan fordulhat elő, sőt, hogyan válhat gyakorlattá, hogy szerencsevadászok kiemelt idegenforgalmi központjainkban a nyugati turisták lovago- lási éhségét kihasználva, nyári istállókat rendeznek be, ami abból áll, hogy tavasszal megvásárolják a hátaslovakat, egész szezonban bérlovaglásba adják, óránként száz és száz forintokért, majd nehogy télen felegye a nyáron termelt nyereséget, egyszerűen leadják a vágóhídnak. Következő évben aztán újat vásárolnak ... Dudás Zoltán Vírusmentesen A földtörvény nemrégiben történt módosítása megkönnyítette a szántóföldi művelésre alkalmatlan területek más Irányú hasznosítását. Ezzel a lehetőséggel élve Szaboles-Szat- már megyében 30 ezer hektár földet szeretnének a közeljövőben más módon kihasználni, túlnyomó részben erdősíteni. A nagyarányú erdőtelepítési tervekre gyorsan reagált a Felső-Tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság: a nemesített akác szövettenyésztéses szaporítására és termelésére a közelmúltban biotechnológiai társulást alapítottak. A debreceni dohánykutató, az erdészeti tudományos intézet, valamint a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat csatlakozásával megalakult társulás máris megkezdte a szövettenyésztéshez szükséges laboratóriumi munkákat. A biotechnológiai módszer nem csupán garantáltan vírusmentes akáccsemete előállítását teszi lehetővé, de azt is, hogy a telepítők igényeinek megfelelő akáccsemeték viszonylag gyorsan rendelkezésre álljanak. A különböző termőhelyi adottságokhoz igazodó és a helyi gazdasági céloknak leginkább megfelelő akácfajtákból ugyanis eddig már több mint tízfélét nemesített és honosított meg a Felső-Tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Ötszáz alatt A „Tini butik” nyári kiárusítást rendez augusztus 5-én, szerdán, reggel kilenc és délután négy óra között a váci Szabadság téren. A diákok — szakközépiskolások — által varrt férfi-női ruházati cikkeket a harmadéves kereskedelmi szakmunkástanulók árusítják majd. Kedvcsinálóként csak any- nyit, hogy a legdrágább ruházati cikk ára sem haladja meg az ötszáz forintot... Koszorúzás Ladányi Imre emlékezete 1977. augusztus negyedikén, életének 74. évében, a Szőnyi Tibor Kórházban halt meg Ladányi Imre, a munkásmozgalom régi harcosa, Vác díszpolgára. A köz- tiszteletnek örvendő kisváci veterán tíz éve távozott az élők sorából. Századunk első negyedében lett szervezett munkás. 1921-ben asztalossegédként lépett a Famunkások Szak- szervezetébe. Már első munkahelyén, a Lingel Bútorgyárban szervezte szaktársait, akinek bizalmából később jegyző, pénztáros, majd elnök is volt a szakszervezetben. Alapító tagja volt a Magyar Kommunista Párt váci szervezetének, 1945-ben annak titkára lett. Később megválasztották a városi és járási igazolóbizottság elnökének. Két évig töltötte be ezt a fontos és felelősségteljes tisztet. Tagja volt a váci Nemzeti Bizottságnak, majd különböző helyeken végzett munkát a párt megbízásából. Politikai iskolákat vezetett. Több cikluson át volt a városi tanács tagja, s míg egészsége engedte, a bíróság egyik népi ülnöke is. Munkásságáért megkapta a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. 1974-ben a városi tanács sorrendben Vác negyedik díszpolgárává választotta Ladányi Imrét. Halálának tizedik évfordulóján elhelyezik a megemlékezés virágait sírján, az alsóvárosi temetőben. P. R. Hincz és Barcsa? tanítványa Az első önálló kiállítás A Lenin úti művelődési központ Madách Galériája új eseményre készül. Gaál Imre festőművész ezekben a napokban kevés időt tölt Frenkel Leó utcai otthonában vagy a művésztelepen: személyesen irányítja a képek elhelyezését, gondosan előkészít egy csütörtökön nyíló tárlatot. Gaál Imre Váchartyánban született, de középiskolai tanulmányait a váci gimnáziumban kezdte. Később faipari szakiskolát végzett. Ezt követően a Fővárosi Iparrajz- iskoia (mai Képző- és Ipar- művészeti Gimnázium) faipari szakán technikusi, bútortervezői végbizonyítványt és oklevelet kapott. 1950-ben, huszonkilenc éves korában teljesült a régi vágya: felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Hincz Gyula és Barcsay Jenő voltak a mesterei. 1966 óta dolgozik Vácott, mint független művész. Munkásságát Szocialista Kultúráért Emlékéremmel jutalmazták, 1972-ben, a váci Dó- zsa-pályázaton KISZ-díjat kapott. Munkásságát Vácon, Szentendrén, Budapesten már megismerték közös tárlatokon. Ez lesz az első kiállítása. Mintegy 30 műve kerül a nagyközönség eié: olajfestmények, akvarellek, grafikák. A fő téma — többségében — a Dunakanyar legszebb tájai, Vác nevezetességei. — ap Gondolkodtató A világ fölfedezése Utazni a világ legcsodálatosabb dolga. Bolygónk is nagy elődeink utazgatásai által vált ismertté. Koiombuszt, Amerigo Vespuccit, vagy a nemrég vetített Sógun Blacktorne-yát a meggazdagodáson túl a felfedezés öröme, a tudásszomj kielégítése is hajtotta. Nekik és a hozzájuk hasonló kiváncsi embereknek köszönhetjük a művészetek, tudományok egyetemessé válását, a technikai fejlődést, és még lehetne sorolni. Könnyű volt nekik — mondhatnék —, mert háborítatlan, szűz területeket találtak, melyeket még nem tett tönkre a civilizáció számos vadhajtása. Ma is van még szűz terület, például Brazília őserdeinek egy-két része, ahol tudomásunk szerint még nem járt ember. Hál istennek, mivel egyre fogyóban van földünk oxigéntermő zöldövezete. Na de majd ezt is elrendezik azok a nagy konszernek, amelyek a transzkontinentális utakat építik az őserdőkön keresztül, hatalmas sebeket ejtve szerencsétlen kék bolygónkon. Edző és lovas dédelgeti a kedvencet, Allegrót (A szerző felvétele) Ma is és nekünk is vannak nagy utazóink. Nem egy-kettő, hanem egy-két millió. Nem vagyok politológus, szociológus, közgazdalógus, sőt semmilyen lógus, de anélkül is tudom, hogy mi vezérli a magyar embert, ha világot akar látni. Utazó honpolgárainkat többféleképpen csoportosíthatjuk: Vannak nagypénzűek és normális anyagi viszonyok között élők. A kispénzűek csak a veresegyházi strandfürdőig jutnak el. Vannak, akik hivatalosan távoznak külföldre, vannak, akik félhivatalosan, s vannak, akik turistaként. Vannak, akiket küldenek, akiket meghívnak, s aki kiharcolja magának. Olyan is van, aki másnak harcolja ki nagylelkűen, mondjuk Lengyelországba, vagy Romániába. Mennek ki értelmesek, félértelmesek, félnótásak. Vannak, akik vissza is jönnek. Mennek ki szakmai útra, tanulmányútra, bundatúrára, valutatúrára, de találkoztam már olyan emberrel is, aki azért utazik, hogy többet tudjon a világról. Még ilyet!? Nem vagyok lógus, de gondolkodóba ejt, hogy mondjuk az iparvállalatoktól kik és miért utaznak külföldre. A középszerű, vagy annál kisebb cégekre gondolok. Tudom — ezt önök is tudják, csak eddig nem mertünk beszélni róla. Egyik barátom mondta, hogy jó lenne, ha már nem lennének tabu témák, merjünk beszélni kényes dolgokról is. Mégis megharagudott egy újságcikkemért, pedig nem is neki szántam. Szóval kit, miért utaztatunk? Senki ne sértődjön meg, amit most leírok, az általános, vagy legalábbis eddig az volt. Egy nagy értékű nyugati célgép megvásárlásához ki kell küldenünk az szb-titkárt, a vállalati jogtanácsost, a személyzeti vezetőt és Pirikét, a titkárnőt. Négyen annyit értenek a gépvásárláshoz, mint én például a brazíliai madárpókok fajfenntartási ösztönéhez. A Távol-Keletre nem mehet ki más, mint Évácska, a csinos igazgatóhelyettes, mivel még nincs kimonója. A technikai főmérnök azért nem mehet, mert neki nincs kimenője. Déi-amerikai üzletkötéshez csak igen magas politikai, köz- gazdasági és üzleti érzékkel rendelkező szakember mehet ki. Ezért kiküldjük a KISZ- titkárt (csak akkor, ha az apuka vezető), a munkaügyi osztály vezetőjét és a főportást. Ez utóbbi az igazgató unokájának a keresztapja. Most jön a meglepetés. A lipcsei vásárra kiküldünk egy technikai főmérnököt, három tervező- és két fejlesztőmérnököt. és most csodálkozzanak — egy géplakatost. Na. rothadó kapitalisták, most mondjatok valamit! Országunkból még a munkásokat is utaztatják. A jutalomút 3 napos, ebből oda másfél és vissza másfél nap a vonatát. Szóval ma is vannak nagy utazók, nagy utak, nagy költségek ... nagy üzletek, amelyeket meg lehetne kötni, de hát az üzletkötők maszek kötő- kisüzemeket vezetnek. Ott is kötnek, csak ott látják az értelmét. Az ezzel szerzett értelemből tudnak utazni. Nem kifizetődőbb és hasznosabb lett volna őket még annak idején a vállalatoktól elküldeni üzletet kötni? Piriké, a titkárnő is tud gépet venni, de fennáll annak a veszélye, hogy az NC-esztergát összekeveri a háztartási turmixgéppel, vagy a tranzisztoros fűnyíróval. Utazni, utaztatni kell, mert csak így nyílik meg előttünk a világ, csak így tudunk előrelépni, ezáltal tudunk esetleg beleszólni valamelyest a világgazdaság, a világpiac dolgaiba. Évente sok millió forintot költünk utaztatásra. Nem fogjuk sajnálni, ha ez célirányos, eredményeket hozó lesz. Az igazgatóhelyettes papák is utaztathatják gyermekeiket, csak ne cél nélkül és főleg ne a vállalatok pénzén! Cs. L. ISSN 0133—2759 {Váci Hírlap)
