Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
Ravasz! Régen élvezhettünk eny- nyi napsütést, ilyen csodálatos időt. Nosza, használjuk ki a nyárutói ajándékot, kirándul a család. Irány a vácrátóti botanikus kert. Van, aki ismét kívánkozik ebbe a párját ritkító oázisba, akad, aki először álmélkodhat a hatalmas fenyők, platánok, tölgyek sokaságában, méreteiben, az ismerős és ismeretlen növényekben. Meg- hökkenhet a tavacska vízi világában, csodálhatja a vizet borító békalencse- szőnyeget. Megpihenve egy pádon belefeledkezhet a gyönyörű bársonyvirágok látványába, s még sorolhatnám. Ózondús a levegő, csendes ez a festői, megmentett és ápolt paradicsom, önfeledt szórakozást kínál minden betérőnek. Persze csak akkor, ha egyáltalán be meri tenni a lábát. A bejárati pénztár ablakában ugyanis többek között ez olvasható: „A parkban veszett róka van. Hozzányúlni életveszélyes.” Hát... ennyire azért ne legyen élethű ez az arborétum. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 203. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ Vállrándítással nem megy Véget keil vetni a lezserságnek Évnyitók Aszódon ma deltán Az évnyitók időpontja most sem egységes. A gödöllői gimnáziumban ez az esemény szombaton már megtörtént, az aszódi társintézményben ma, augusztus 31-én, délután öt órakor tartják az 1987—88-as tanév ünnepélyes megnyitóját. A levelező tagozaton szeptember 15-én, délután fél háromkor kezdődik meg a tanítás. Engedménnyel Tavaly áprilisban alakult a gödöllői székhelyű Szatex Textilipari Kisszövetkezet. Húszán kezdték a termelést, ma huszonnyolcán vannak. A kötöttáru a fő termékük: a bakfis- és a kamaszpulóverek. Ezeken kívül például feliratos gyermekpólókat is készítenek Most piackutatási céllal is bemutatóra és vásárra készülnek a gödöllői művelődési központban. A rendezvényen, szeptember 5-én a gyermek, bakfis és kamasz kötöttárukból 20—30 százalék engedményt kapva lehet vásárolnunk. A pulóvereken, pólókon kívül mellények is alkotják a kínálatot. Energikus, határozott fiatal- asszony Szabó Józsefné, aki a Ganz Árammérőgyár sajtolóműhelyében anyagátvevő meósként dolgozik. A kézfogása sem lagymatag, s nem jön zavarba, amikor megtudja, miért kértem erre a beszélgetésre. Fellépését látva érthető, miért bíznak benne, s miért őt választották meg az I. pártalapszervezet titkárának egy hónappal ezelőtt. Aligha találhattak ■falna erre a posztra alkalmasabbat. — Szeretném, ha végre a dolgok a rendes kerékvágásukban mennének — mondja, s dús, fekete haját hátrasimítja. — Tudja, voltak s vannak is problémák az alapszervezetben. Főként az jelent gondot, hogy vannak közöttünk olyan párttagok, akik csak papíron azok, s még az elemi kötelességük elvégzésére sem hajlandóak, például nem járnak el a taggyűlésre, a tagdíjat nem fizetik rendesen, semmit nem akarnak tenni másokért. Az ilyeneknek hiába mondom el, miért fontos, hogy ott legyenek például az összevont, kibővített párttaggyűlésen, s mit kapnak ők ezáltal ismeretekben, mert nem érdekli őket, s egy vállrándítással elintézik a dolgot. — Hányán vannak az alapszervezetben?. _ — Húszán. A sajtoló- és a présöntő műhelyből kerül ki a tagság. Igyekszem összefogni őket, s megbeszélni velük mindent, de ehhez az kell, hogy nyílt, őszinte legyen köztünk a légkör, s a közömbösöket, flegmákat is magunk mellé állítsuk, vagy ha ez nem megy, akár meg is szabaduljunk tőlük. Én már elhatároztam, leülök a vállrándítók- kal, legyintökkel és megkérdezem őket, változtatnak-e a magatartásukon, vagy pedig búcsút mondanak a pártnak. Mert arra, hogy csak bíráljanak, s közben ők semmit se cselekedjenek, nincs szükség. — Nagyon elszánt asszony ön. — Segítségre persze, főként eleinte, szükségem van és meg is kapom azt mind Szödi Sándortól, a vállalati pártbizottság titkárától, mind a pártban elkötelezetten dolgozó kommunistáktól és a főnökeimtől is. Két műszakban dolgozom, de felajánlották, járhatok egybe is, ha az elfoglaltságaim miatt úgy látom jónak. Azt hiszem, nem használom ki ezt a lehetőséget, hanem igyekszem úgy szervezni a dolgaimat, hogy mindenre ráérjek. Ha kell,, bejövök reggel kilenc órára, ha valamilyen értekezlet van. annak ellenére, hogy csak délután kezdek a munkahelyemen. Ha elvállaltam ezt a funkciót, hát igyekszem becsülettel megfelelni a követelményeknek. — Gödöllőn lakik? — Palotáshalmon. A gyári autóbusszal körülbelül negyven perc alatt beérek. Otthon is akad dolgom, de nem panaszkodom, a gyerekeim önállóan tanulnak, segítenek. A lányom varrónőnek készül, a fiam még általános iskolás. Szerencsére sosem kellett noszogatni őket, hogy a tanulással foglalkozzanak, jófejű mind a kettő. — A férje mit szólt ahhoz, hogy ön párttitkár lett? — ö tudja, hogy rám bízhatja, mikor mit csinálok és most is ezt mondta. Korábban pártcsoportbizalmi voltam az alapszervezetben, s tagja vagyok még a KISZ-nek, a Vöröskeresztnek és a szakszervezetnek is. Elfoglaltság akad, de be lehet osztani mindet. A lányom alighanem követi a példámat, ő is KISZ-es. — Párttitkárként nagyobb lett a felelőssége. — Az biztos, hogy jobban meg kell fontolni, mit és hogyan mond az ember. Én csak azt vallom, a párttagok egy részének komolyabban kéne venni azt, hogy ehhez a szervezethez tartoznak. Véget kell vetnünk a lezserségnek, a nemtörődömségnek mindannyiunk érdekében. Még kezdő vagyok, s minden kezdet nehéz, de igyekezni fogok, el akarom érni, amit magam elé célul kitűztem. Garamvölgyi Annamária Országos vásár Országos állat- és kirakodó- vásár lesz szeptember 2-án Túrán, a Vácszentlászlói úton, a vásártéren. A távolsággal megszépült múlt A szülőföld nem ugyanaz GYŐRBEN JÁRTAM a közelmúltban, s mivel akadt üres időm, találkoztam egyik gyerekkori barátommal, iskolatársammal, aki alig húszévesen hagyta el a Galga mentét, s ahogy múltak az évek, egyre ritkább lett a találkozása volt szülőfalujával. Leültünk a söröző márványlapos asztala mellé, s tekintettél arra, hogy a telefonban, amikor a találkozást megbeszéltük, barátom örömmel mondta: „Remek dolog lesz együtt lenni és emlékezni”, hát Móricz Zsigmondot idéztem, aki élete regényét írva fogalmazta meg a merész igazságot: „Az ember élete első tíz esztendejében szerzi meg legfontosabb, egész további sorsára kiható élményeit.” — Menetrendszerűen álmodozom egykori falumról. Tudom. hogy volt szülőházam helyén emeletes ház magasodik, én azonban álmaimban visszaalakítottam a régi házat, fölépítettem a kert végében meghúzódott ólakat, az egereknek boldog otthont adó ku- koricagórét. helyükre ültettem és fellomboztam a kiirtott, még apám apja által ültetett fákat. Több mint harminc esztendeje hagytam ott a vidéket — folytatta —, s tudom, hogy a szülőföld képzete már réges- rég nem attól függ, hogy mintája milyen is volt valójában, sokkal inkább mai helyzetünktől. A szülőföld, a bölcső, szüléink megtöppedt arca egyre szépül, s nem tehetünk róla, hogy ebben az elmúlt, elhagyott gyerekkori világban látjuk az emberi kapcsolatok harmóniáját, a. védettség melegét: ez a szülőföld nem produkál váratlan és ellenséges dolgokat, csak .megölel, és magához szorít. A világ meg közben lökdös, megrémít, ránciCivasóiak fóruma Közeleg a sáros ősz... Az eb, a gazda és a többiek Amikor mégis megharap Amikor a rendőrkapitányság ügyeletese felvette a telefont, s figyelmesen menba!!- gatta a vonal másik végéről érkező, meglehetősen zaklatottan előadott történetet, nem akart hinni a fülének. Nyilván sokallotta egyszerre az utcai verekedést, a veszett eb randalírozását, a patakokban folyó vért. Azért mégis elég hamar kiértek autóval a kapitányságról, a tőlük tizenkét kilométerre levő helyszínre. A veszettnek mondott eh már láncon volt. a gazda jobb csuklóján jókora, erősen át- vérzett kötés, a másik fél aki a verekedésben aktív részt vállalt, már hazament. Sebtiben annvit sikerült kiderítenie a rendőrnek bogv a gazda szájkosár és pó^áz né'- kül kivitte harapós kutvá’át az utcára, s amikor az eb elszabadult. üldözőbe vette (?) a evanútlan járókelőket Mondani sem ke'l how pánik tört ki az utcában, menekült ki merre látott, amikor a gazda megpróbálta megfékezni a kutyáját, az szembefordult vele. A következmény az lett. hogy a gazdit sürgősen orvosi ellátásban kellett részesíteni — ám a körzeti orvoshoz csak a rendőrök felszólítására ment el, gondolván, hogy a kis baleset nem nagy ügy, s különben is az ő dolga. Nos röviden ennyit az előzményekről, mert azt még nem sikerült teljes bizonyossággal kideríteni, hogy mi köze volt s verekedésnek a kutyaharapáshoz. Bár a szomszédok szerint önvédelemből vitte magával a gazda a kutyáját, de hát ezt elég nehéz lenne bizonyítani, hiszen vidéken gyakori, hogy az emberek kiviszik az utcára vagy a határba megsétáltatni négylábú barátaikat. Tollat nem is annyira az eset, inkább következményei és tanulságai miatt ragadtam. Ugyanis a gazda kérte a helyszínre érkezett rendőröket, hogy lőjék agyon a kutyáját, mert gyanítja, hogy megveszett. Természetesen a rendőrök megtagadták a kérését — mint utóbbi kiderült, nagyon helyesen! —. de mindenki úgy gondolta, hogy az ebbel valamit kell csinálni. mert a környéken lakók nem érezték magukat biztonságban. Hát beültünk a rendőrautóba. hogy a helybeli mezőőrtől kérjünk segítséget vagy tanácsot, a jószág kiirtását illetően. Ám a mezőőr nem vállalta a kutya lelövését, mondván, hogy fegyverét nem használhatja lakott területen, és különben sincs meg ehhez a feladathoz az elengedhetetlenül szükséges egészségügyi felszerelése. De legalább ajánlotta, hogy keressük meg a községi segédvadőrt. A községi segédvadőrt nem találtuk odahaza, hát nem maradt más hátra, irány a vadászház — oda már magukban mentek a rendőrök. Hogy mit végeztek a vadászházban, nem tudni, de sejthető, hogy ott sem jártak eredménnyel, hiszen az eb, egy héttel az eset után még mindig vígan ugrándozik a láncon, miközben a gazdát és családját kiveri a hideg veríték, amikor enni, inni adnak neki. Végül is az illetékes körzeti hatósági állatorvosnál érdeklődtem. tud-e kutyahara- pásos esetről. Az állatorvos, szokásához híven, nagyon precíz tájékoztatást adott. Elmondta, hogy nemcsak tud az esetről, de kint járt a helyszínen is, megvizsgálta az ebet. s az ide vonatkozó egészségügyi szabályok értelmében megtiltotta a jószág idő előtti elpusztítását! Ugyanis két hétig megfigyelés alatt kell tartani az állatot, hogy bebizonyosodjék, nem tört-e ki rajta a veszettség, s csak azután szabad megsemmisíteni. Tehát a rendőrök is, a mezőőr is, a segédvadőr is helyesen járt el. amikor a zaklatott emberek unszolására nem lőtték le a veszettnek vélt ebet. Igaz, az utcabeliekben azóta is bennemaradt a szálka, a kérdés: mi lett volna, ha az eb valóban veszett, és tovább garázdálkodik az utcán?! Nos a helyzet az, hogy ahol nincs gyepmesteri telep, ott a tulajdonosnak kell gondoskodnia arról, hogy két hétig, biztonságosan el legyen zárva az eb, amíg a megfigyelés ideje lejár. De mi van akkor, ha a veszett állatnak nem ismerik a gazdáját? Elköltöznek a felnőttek is abból az utcából? Ugyanis aki teheti, a gyerekeket a távolabb lakó rokonoknál helyezi el addig is, amíg a veszélyes állat sorsa végleg eldől. De megoldás ez?!... A. L. A. Örömmel olvastuk a Gödöllői Hírlap augusztus 12-i számában, hogy Baöon társadalmi összefogással építik a szilárd burkolatú utakat. Azért is volt ez Öröm számunkra a Gödöllő, Damjanich utcában lakóknak, mert ismét fellángolt bennünk a remény. Mi ugyanis évek óta várunk a lehetőségre, hogy bizonyítsuk összetartásunk erejét. Sajnos, azért kell várnunk rá, mert nem elég az összefogás, anyagi feltételei is vannak az útépítésnek. Két éve került sor a gáz^ csövek lefektetésére, ami köztudottan minden jó minőségű utat — enyhén szólva — megvisel. A mi utcánkra ez a jó minőség már eredetileg sem volt igaz. Sajnos igen lejtős a terep, ezért az eső nagy munkát végez. Valamikor igen régen leszórták kővel a tetejét, így a gázvezetés előtt még valahogy el lehetett járni. Azóta viszont minden megváltozott. Össze! kezdődik az utcánkban járók gondja. Mivel járda kiépítése az utca szűkössége miatt nem valósítható meg, az autók és a gyalogosok egy úton közlekednek. A négy keréken haladók fellazítják a megnedvesedett utat, s a lábon járók cuppoghatnak a sárban, míg a közeli buszmegállóhoz leérnek A városba érkezve úgy nézünk ki, mint a mesz- sziről jött emberek. Télen az állapot rendkívülire alakul. A városgazdálkodási vállalat dolgozói, a mentők, az orvosi rendelőintézet gyermek- orvosai ismerik a terepet. Ha leesik a hó, a szemetesautó nem jár, a betegekhez érkező orvos sok esetben leáll az utca elején, mert az autó nem engedelmeskedik az emelkedőn. Biztató szavakat már hallottunk, két éve várunk valami látható bizonyítékra. A gázépítés után a gáztársaság úgy döntött, hogy a fennmaradó összeget nem osztjuk szét a lakók között, hanem ráfordítjuk az út rendbe hozására. Később úgy értesültünk, hogy a városi tanácstól is kapunk támogatást. Tudjuk: a legfőbb gond a csapadék elvezetése, addig nem lehet útburkolatot letenni, mert a lejtés miatt a víz leviszi. Mi mindent értünk, és elég türelmes emberek vagyunk, az ősz azonban közeleg és nem látunk semmi reményt arra, hogy ez az állapot javuljon. Szívesen segítenénk társadalmi munkával, egyébként is összetartó emberek vagyunk, hiszen télen egy- egy autó elakadásához csapatok verbuválódnak lapáttal és mentjük az elakadt autókat. Tudjuk, hogy nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, de legalább egy tájékoztató jellegű tervet szeretnénk látni, hogy mikorra valósulhatna meg számunkra az, ami a városban lakóknak természetes: az emberek és autók számára télen is járható útburkolat. Kiss Jánosné Gödöllő. Damjanich J. u. 52./b gál, s ha engeded, a földre te- per. Nincs igazam? Mit válaszolhattam volna a magabiztossággal és kíváncsi várakozással feltett kérdésre? Mit mondhattam volna? Mondjam el, hogy a szülőföld nem ugyanaz, mint volt harminc, negyven esztendeje? Mondjam el, hogy az élet már ott is tele van rohanással, sistergő indulatokkal, a nagyobb kenyér megszerzéséért mindennap ismétlődő, újra- és újra kezdődő, már-mar öldöklő indulatokkal? Mondjam el. hogy nem peng a kasza, nem ütődnek össze a szőlőhegyen meghúzódó borospincéket rejtegető lugasok asztalainál a barátságra emelkedő poharak, esténként nem szűrődnek az utcára a lóistállók békés zajai, nem karikáznak vasárnap délután a népdalokat éneklő lányok, és a suhancnyi legény- kék sem sietnek a citerába. Miért ne hagytam volna jószívvel emlékezni az ifjúság édes ízeit kereső, városban élő férfit, akiről tudom, hogy büntetés lenne számára, ha ismét a régi módon kellene élnie. — Megmutassam neked a várost? — kérdezte, amikor esteledni kezdett, s mert igent bólintottam, beültetett az autójába, s beszélt a hétköznapjairól, a városi életről. Gondolatban boldogan dör- zsölgettem a kezem, mert éreztem a szavaiból, hogy amit az elhagyott falujából visszasír, azt mind megtalálta új lakóhelyén, az évtizedek során szülőföldjévé lett városában: vannak emberi kapcsolatai, barátságok születtek és ezek kiállták az idők próbáit, s ezekre építhet, ezekbe belekapaszkodhat. Búcsúzásunk kicsit hosszúra sikerült. — Mindent adott az új haza, ami szép és jó, ami nemes és emberi, csak az elhagyott otthon .melegsége hiányzik néha. MIT VÁLASZOLHATTAM volna? Talán ennyit;, lassan eltűnik minden, de hát mindenütt lehet élni, és emlékezni a távolsággal megszépült tegnapokra. amelyekben hit. szépség ' ü-táhi Vágy és szépítő vágy együtt munkálkodik. Fercsik Mihály A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A képregény története, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Képregény-rajzolói tábor. Mozi Gödöllő, Petőfi filmszínház: Veszélyes őrjárat. Színes, magyarul beszélő szovjet kalandfilm. 6 és 8 órakor. Kisbagi autós kertmozi: Ágyúgolyófutam. Magyarul beszélő, színes amerikai ka- landíilm’, 21 órakor. Tejhozamnövelő adalék Egy magyar szabadalom hasznosításával a kérődző állatok tejhozamát növelő készítmény gyártását kezdték meg a Környei Mezőgazdasági Kombinát tornyópusztai telepén. Az új készítmény alapanyagát, a methionin nevű szintetikus aminósavat, amely serkenti a haszonállatok fejlődését, már régebben használják az állattenyésztésben. A tapasztalatok szerint azonban eredeti formájában éz az anyag a kérődzőknél nem fejt ki olyan kedvező hatást, mint a .sertéseknél vagy a szárnyasoknál. A kérődzőknél ugyanis a takarmányba adagolt púderfinomságú methio- nint már az előgyomorban elbontják a mikrobák, s így nem épül be a szervezetükbe. A kutatóknak tehát arra kellett megoldást találniok, hogy valamilyen módon késleltessék az állatok szervezetében a methionin lebomlását, A problémát egy szellemes eljárással oldották meg. Ennek lényege, hogy a púderszerű aminósavszemcséket olyan védőburkolattal veszik körül, amely késlelteti a lebomlást, elérhetővé teszi, hogy a methionin a kérődzők gyomorrendszerének utolsó üregében, illetve a vékonybeleiben oldódjon fel és ezáltal tökéletesen hasznosuljon. Így a hatóanyag növeli a tejhozamot, emeli annak fehérje- és zsír- tartalmát, tehermentesíti a máj anyagcserét, meghosszabbítja az állatok életkorát. Mindezt bizonyították a Környei Mezőgazdasági Kombinát tehenészetében és a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem telepén végzett tesztelések. A kilencven-, illetve a hatvánnapos nagyüzemi vizsgálat során 1,2, illetve 2,2 literrel emelkedett azoknak a teheneknek á tejhozama, amelyeknek a takarmányába a védőburokka! ellátott aminósavat keverték. A methionin védőréteggel való ellátására új üzemet épített a környei kombinát, közösen a Biotechnika Részvény- társasággal. A környei kombinát a termék, az úgynevezett védett methionin egy részét saját takarmánygyártó üzemében használja fel, a többit pedig megvételre kínálja más gazdaságoknak. Az új üzem kapacitása alkalmas az egész ország tehén- és juhállományának ellátására. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
