Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Pilisen Tanfolyam Személygépkocsi-vezetői tan­folyam indul a pilisi Móricz Zsigmondi Művelődési Házban. Jelentkezni szeptember 15-ig lehet a művelődési ház irodá­jában. XXIX. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ Napraforgóba induló kombájnok Még nincs itt a pihenés ideje A gusztusosán barnapiros­ra sült kenyérhéj alatt ma­gasra kelt és különösen kelle­mes illatot áraszt a puha, szi­vacsos kenyérbél. Mint ahogy annak idején anyánk kemen­céből kivett friss kenyere. Akkor még a maszek pékek is ilyet sütöttek. Kézi dagasztás- sal! Pedig a búza ma is búza, ta­lán nem bánkúti, de mégis csak búza, amelyből a Feri­hegy Termelőszövetkezet hek­táronként 5,4 tonnát takarí­tott be. Ez a terméseredmény országos összehasonlításban is figyelemre méltó hozam. A kiemelkedő eredménynek az ad különös jelentőséget, hogy nem csupán néhány hektáron volt ennyi, hanem a több mint félszáz mázsás termés 966 hektár átlagtermése. A nagy hozamokat nemcsak egyedül a föld produkálja, elősegíti a tapasztalatokon alapuló szak­mai hozzáértés, amely össze­fogja a fejlett agrotechnikát. Ennek tulajdonítható, hogy a hat kombájn — négy NDK gyártmányú és két Claas do- minátor — rekordidőn belül, 9 nap alatt végzett a búza betakarításával. A 292 vagon búzát szinte a gép alól adták át, szállították az ország asz­talára. Az égő piros ruhát öltött, pipacsokkal tarkított rozstáb­lák termésével sem lehet szé­gyenkezni, hiszen a hektáron­kénti 3 tonnás átlagtermés Vecsés és Üllő poszahomok- ján a helyi rekordok köny­vébe kívánkozik. Ezerszáz tonna már a gabonaforgalmi raktárában van, egy részéből talán még kenyérnek való liszt is készül, s napokig frissen marad a kenyér, hogy ne legyen annyi fogfájós, gyo­morbajos ember. Egy rosszabbfajta televíziós játék felvételénél sokszor na­gyobb a „stáblista’’, mint az egyébként aranyat érő esők­kel gyakran szabdalt aratás­ban részt vevőké. A nagy munka 18 napig tartott, a masinák kiszolgálásához 17 hozzáértő személy kellett. Meg néhány IFA gépkocsi. Persze, nem hajthatják nyu­godtan a fejüket álomra a kombájnotok, még a kiszolgá­lóknak is talpon kell marad­niuk, javítani kell a gépek hibáit, hiszen a nyomukban nyakukon a napraforgó-beta­karítás, s nem egy hektárról kell begyűjteni az aranyvirá­gú termést. Jóval több mint félezer hektáron forgatja csip- késszegélyű tányérját a nap felé ez a — ma már az egészséges táplálkozás alap­anyagát szolgáló — szinte nél­külözhetetlen ipari növény. A termésátlagot ott sem kilókban számolják, a hozzá­értők becslése szerint az átlag jóval fölözi a 2 tonnát. K. S. Fejlesztések A Gyomrai Nagyközségi Ta­nács idei fejlesztési kiadásai csaknem elérik a 29 millió fo­rintot. A legnagyobb hányadot a ma átadásra kerülő 12 új ál­talános iskolai tanterem teszi ki. 19.5 millió forintot. Az Er- zsébet-telepi új üzletre másfél milliót fordítanak az év hát­ralevő részében. Kulturális programok Ecseren hétfőn 10 órától gázkészülékek kiállítása. Gombán az autós kertmozi­ban 21-től: A Jávor (magyar film, országos bemutató előtt). Gyomron filmvetítés a műve­lődési házban 17.30-tói: Ádáz hajsza (magyarul beszélő, szí­nes japán krimi), a Strand kertmoziban 20.30-tól: Mozi­klip (színes, magyar, zenés film). Maglódon filmvetítés 18-tól: A kicsi kocsi legújabb kalandjai (amerikai kaland­film). Monoron 14-től Linó­metszet címmel kiállítás a művelődési központ galériá­jában, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Fogadjunk! (színes, szinkronizált, olasz filmvíg­játék). Pilisen az asszonyklub és a fúvós szakkör foglalko­zása, a filmszínházban 17.30- tól és 19.30-tól: Árulás és megtorlás (színes, kínai, kung- fu kalandfilm). Szeptembertől Szabás-varrás Szeptembertől az alábbi tan­folyamok indítását tervezik Veesésen a József Attila Mű­velődési Házban: Személygépkocsi-vezetői tan­folyam, részvételi díj 5 ezer 320 forint, szabás-varrás kez­dőknek- húsz hét 900 forint, női torna havi 100 forint, dzsesszbalett 10-től 14 éves korig 150 forint, 15 év felett 200 forint, művészi torna 6-tól 9 éves korig 100 forint, társas­tánc 12 hétre 400 forint. Németet, angolt és eszpe­rantót tanulóknak havonta 150 forintot kell fizetni. Jelentkezőket hétfőtől pén­tekig 13-tól 19 óráig várják a művelődési ház irodájában. Veesésen Véleményekre várva Űj tagok jelentkezését vár­ják a vecsési József Attila Művelődési Házban működő kertbarát-, honismereti, fel­nőtt és ifjúsági bélyeggyűjtő kör, az ifjúsági és tanácstagok klubjába, valamint a MÁS színház és a Napsugár bab­csoportba. Szívesen veszik a ház mun­kájával, programjaival kap­csolatos véleményt, kívánsá­got. javaslatot, melyet akár személyesen, akár telefonon (99). vagy a bejáratnál elhe­lyezett postaládán keresztül írásban is megtehet bárki. Vágóíyűk, tojás Hasznot hoz a selejtező Értékesítési akció Már évekkel ezelőtt felis­merték a gombai Fáy András Tsz baromfiágazatában, job­ban járnak, ha a „kiörege­dett", elfáradt tojótyúkjaikat nem úgy selejtezik ki, hogy vágóra küldik. Ezek a ketre­cekben intenzív ..tojásterme­lésre” fogott jószágok a ház körüli udvarokban még na­gyon jól eléldegélnek, szépen megsárgulnak, kigömbölyöd- nek, sőt még tojást is adnak. Persze így is, úgy is a lábos­ban végzik . .. Tehát hagyomány már, hogy Gombán, a monori úton lévő 1. számú baromfitelepen selejtezéskor kiárusítják á le­cserélésre ítélt állományt. Az ár is évek óta változatlan, egy vágótyúk 70 forintba ke­rül. Természetes, hogy viszik is sokan, még lakodalmakba is, hiszen — a tojóképességet leszámítva — ezek teljes ér­tékű jószágok, jól jár tehát a vevő. Az idén szeptember 1. és 20-a között kerül sor erre az értékesítési akcióra. A telepen mindennap — szombaton, va­sárnap is — reggel nyolc órá­tól délután fél négyig szol­gálják ki a vásárlókat, akik számára nyilván az sem mel­lékes, hogy a helyszínen friss tojást is kaphatnak — a piacinál olcsóbb áron. Rendhagyó tudósítás Labdarúgás után böksz fj '/ Labdarúgó Magyar Népköz- / társasági Kupa-mérkozes: Mrn- j de—Györarö 3-1 (1-0). Mende, £ 600 néző, vezette: Szuda. Gól­f lövök: Szvitek, Voiácsik, tván- esies, illetve Durházi <ll-es- ből). Ennyi a mérkőzés villám­krónikája. S hogy most a tollforgató nem a találkozó góljairól számol be az olva­sónak. arra jó oka van, hi­szen annál sokkal lényege­sebb, amit látott meccs köz­ben és meccs után. Kezdjük azzal, hogy pár héttel ezelőtt az első mérkő­zésen, Gyomron 4-0 arányú hazai győzelem született. A mendeiek nehezen viselték el a kiütéses vereséget, egyszer le is akartak vonulni a pá­lyáról. A két szomszédvár összecsapásai mindig ese­ményszámba mennek, várni lehetett most is. hogy történ­ni fog valami. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a cso­És jött a helység kalapácsa... Jaj nekem, egy újságíró! Kellemetlen sarok Nem bocsánatos bűnök IMinden reggel van al- "* kalmam látni Mono­ron, a főtéren, amint a hír­lapárus szorgalmasan söp- rögeti a pavilon körül a járdát, friss vízzel locsol­ja, hogy üde környezetben vásárolhassuk meg ked­venc lapunkat. Magánszor­galomból teszi mindezt, s ezért feltétlenül dicséretet érdemel. Ez is egyfajta környezetvédelem. Környezetvédelem, amely­ről oly sokat beszélünk mostanában, de amelyért oly keveset teszünk Pár napja lettem figyelmes ar­ra a kis nejlonzsákra, amely Gyomron, a Mendei úton az árokban hevert. Gondoltam, a szemetesko­csiról zuhant alá, mert jól meg szokták pakolni a pla­tót a szeméthordók. Ám, amikor feltámadt a szél, átható bűz csapta meg az orromat, s akkor mind­járt rájöttem, hogy dögöt rejt a nejlon. Valószínűleg egy autóból dobták ki a kutyatetemet az árok part­jára. Már kikezdték a bo­garak, a legyek, szegény kimúlt ebnek a fejéből nem maradt semmi. Elástam a tetemet, de nekem az a lelketlen isme­retlen, volt ebgazda jár az­óta is az eszemben, aki ilyen felelőtlenül cseleke­dett, s oda dobta azt a ku­tyát. Panaszkodik idős olva­sónk a szerkesztőségben, hogy ő már járt mindenütt, panaszt tett a köjálnál is, de hiába, mert nem intéz­kednek. Szomszédja o fúrt kútba engedi a szennyvi­zet a lakásból, ami ugye büntetendő cselekmény, és szigorúan tilos. És még ez sem elég neki, mert a la­kásból vezet egy csatorna az utcai nyitott árokba is, ahová a mosogatóvizet, meg még ki tudja mit en­gednek ... Csak ámulok és bámu­lok, amíg hallgatom a pa­naszost. aki a környezet védelméért emel szót, de aki csalódott, mert nem intézkedik senki. Sajnos — valószínűleg — nem ez az egyetlen eset, nemcsak abban a község­ben, hanem más települé­seken is. A vezetékes csa­torna megépítése lehetne csak a végső (és megnyug­tató) megoldás, de hát erre egyelőre még reményük sincs a községbelieknek. Egyesek — hogy megtaka­rítsák az elég gyakori szip- pantási költségeket — egy­szerűen az ásott kútba ve­zették a W. C., a mosogató és a fürdőszoba lefolyóját. Talajaink szennyezettsé­ge itt-ott már elérte a kri­tikus szintet. Ha így foly­tat ' lik a föld felszíni ré­tegének szennyezése, akkor lassan eléri a vízadó réte­geket. és ez beláthatatlan következményekkel járhat. 1-t os szán sorolhatnánk *-■*- még a rossz példákat. Mikor jövünk már rá ar­ra. hogy közvetlen környe­zetünk védelme nemcsak kötelességünk. Érdekünk fűződik hozzá! G. J. Akkoriban éppen a falatnyi tanyákon élő emberek műve­lődési, . kulturált szórakozási lehetőségeiről gyűjtöttem in­formációt. Üton-útfélen meg­szólítottam a helybelieket, kit a határban, kit a kertjében, vagy a gazdasági udvarban munka közben. Többnyire le­gyintés volt a válasz, de vol­tak, akik éppen a kezükben tartott kapára, vasvillára mu­tattak, mondván, hogy az adja a leggyakoribb kulturális el­foglaltságukat, mert kultúr­növényeket termesztenek. Néhányan egyenesen a hely­beli „kultúrpalotához” irá­nyítottak, amiről aztán hamar kiderült, hogy közönséges kis­kocsma. ★ Ám mielőtt beléptem volna a kiskocsma ajtaján, még oda- kinn az utcán, a „szeszmen­tes’ emberekkel beszélgettem, azonban nem nagyon értek rá, várta őket odahaza a munka, a kora esti jószágetetés. Az­tán nagy elhatározással be­léptem a „főbejáraton”. Oda­bent nem történt semmi kü­lönösebb. hiszen megszoktam már, hogy idegen lévén min­den lépésemet, minden szava­mat kíváncsi tekintetek és fülek kísérik. Talán húsz perce lehettem benn a kocsmában, s hallgat­tam. hogy kinek mi nyomja a szívét, amikor egyszer csak el­sötétült a bejárati ajtó nyí­lása. „A szó megszakadt, a légy megállt röptében, a föld rengett léptei alatt, amikor betoppant a helység kalapá­csa” ... A legalább százhúsz kilós óriás egyenesen felém közeledett. Minden arc, a tát- va maradt szájakkal, felénk fordult. Első dolga volt kikapcsolni a magnetofont, majd nagy le­vegőt véve felfújta magát A söntéspulthoz lépett, közvetle­nül mellettem, mintha ott sem lettem volna. Nagy szusz- szanássai kifújta a levegőt, s egy üveg sört rendelt. Csak akkor nézett rám az óriás, amikor már a kezében volt a bontott sörös üveg. Lekicsiny­lőén végigmért, majd kérdőre vont, hogy ki vagyok, mit ke­resek ott. milyen jogon készí­tek magnófelvételt. A némán ülő, üveget, poha­rat markolászó emberek te­kintetében ekkor mar nem­csak kíváncsiságot, hanem rémületet is észrevettem. Hát bemutatkoztam, elmondtam neki, hogy mi járatban va­gyok ott. <5 egy nagy korty sör és némi hümmögés után megszólalt, meglehetősen gú- nyoros hangon. — Nem lehetsz te valami nagy fej az újságodnál, ha ilyen pitiáner témával foglal­kozol! Mondok én neked olyat, hogy a lábad is reszketni fog. de '■zt te aligha mered meg­írni ! — nyilatkozott meg a korma császára, majd a vé­leményéhez keresve az igazo­lást — vagy talán a bátorí­tást? — körbehordozta tekin­tetét a néma hallgatóságon. Sikere kétesnek bizonyult, mert csak innen-onnan hallat­szott némi mormogás, ami le­hetett egyetértés is, de hi­tetlenkedés is. Először meg­lepődött, amikor biztattam, mondja el azokat a kemény dolgokat, amik hallatán a lá­baimnak reszketni illik. Amikor már sokadszorra noszogattam, azzal, hogy a kisu.jjamból nem szophatom ki az ő történeteit, informá­cióit, egyenesen visszakozott, még hátrább is lépett. Tekin­tetéből ekkor már riadalmat olvastam ki. Igaz, azt is mondtam neki. hogy ha az én nevem ott lesz a cikk alatt, akkor ő sem maradhat a név­telenség homályában, mert a saját ügyében nélküle sem­mit sem tudok tenni. Végül mégis elmesélte, szi­gorú diszkrécióra kötelezve, hogy munkahelyén az ő terü­lete azért ment tönkre, mert tehetségtelen a főnöke, elsik­kasztotta a pénzt. Nem így történt volna ez, ha őt, a kép­zett és tehetséges fiatal szak­embert érvényesülni hagyja. Hát ez valóban kemény té­mának tűnt, meg is kérdeztem munkahelye, s főnöke nevét, hogy együtt menjünk oda. fel­tenni a kérdést, mi igaz a vá­dakból. Azóta is várom kér­déseimre a választ, a kért ne­veket. Bevallom, még a kocs­ma császárának a nevét sem tudort), mert félig elfogyasz­tott sörét, hátrahagyva távo­zott. rhondván. hogy sietős do­log jutott az eszébe ... ★ Más helyszín, más eset. A vasútállomásról távozóban voltam. Éppen el akartam tenni a sarki kocsmában vá Sarolt doboz cigarettát, ami­kor az imbolygó léptű, bizony tálán nyelvű férfi megszólított — be sem mutatkozva — az­zal, hogy valahonnan ismer. Én is láttam már valahol, hát elkezdtük találgatni, hogy ki kicsoda. Közben az emberem egyre zavartabban viselkedett, egyik lábáról a másikra állt, s izgalmában ujjait tördelte, öt perc múlva még mindig nem tudtam a nevét, s mert ő szólított meg, hát nem mond­tam meg a magamét. Végre kibökte, hogy szüksé­ge van tizennégy forintra, hogy vegyen rajta egy doboz Symphoniát. Nem lenett meg a kérése, de mert már untam a dolgot, kezébe nyomtam a frissiben vásárolt doboz ci­garettámat, s elköszöntem tő­le. Csakhogy egy ilyen im­bolygó embertől nem könnyű megszabadulni. Utánam lé­pett. s nagy szégyenkezés kö­zepette visszaadta a Sympho­niát, mégpedig azzal, hogy neki inkább a pénzre lenne szüksége. mert másfajtát szív. Mohácsnál több is ve­szett már, gondoltam, s a ke­zébe nyomtam a kért összeget, de elhatároztam, megfigye­lem. mit vesz a pénzen. Nagy hálálkodással, s ille­delmesen elköszönt. S már in­dult volna a sarki kocsma fe­lé, amikor megint visszalépett, s megkért, ugyan áruljam már el neki a nevemet, vagy legalább a foglalkozásomat, mert nagyon ismerős vagyok neki. Hát bemutatkoztam. Er­re ő felkiáltott: „Jaj nekem, egy újságíró!" — s kacsázó, sietős léptekkel eltűnt a sar­kon túl, miközben egyre ismé­telgette az iménti felkiáltását. ★ Nos, a két eset óta azon gondolkodom, mitől lett egy­szeriben ilyen „félelmetes” egy újságíró, hogy a kocsma császára sietve elkotródik, a kunyeráló ember megszégye- nülten, rémülten elmenekül a kocsma „biztonságába”, ahol nem tesznek föl neki kényes kérdéseket. Aszódi László Antal portban ez a két csapat vívott fej fej melletti harcot a to­vábbjutásért, illetve az első­ségért. A mendeiek panasz- szal éltek a szövetségben, mert a fegyelmi bizottság 3-0-ás eredménnyel igazolta a Péteri—Gyömrö félbeszakadt találkozót. (Mint ismeretes, azon az egyik péteri játékos belerúgott a bíróba, aki lefúj­ta a mérkőzést az 58. perc­ben.) Döntés nem született, nyilván a Mende—Gyömrö 90 perc után lesz csak. Lezajlott a sok néző által kisért MNK-találkozó. volt szép. potya- és lesgól, volt jogos 11-es. És volt számta­lan lábra menés — elsősorban a mendeiek részéről. Néhány hazai kék mezes valóságos gladiátorként küzdött, nem kímélve saját és ellenfele testi épségét. Vibrált a leve­gő a pályán, a gyömrőiek — ilyen körülmények között — eiéggé alárendelt szerepet ját­szottak. Óriási fölényben ját­szott a Mende, de a vezetést csak a félidő lefújása előtti percben tudták megszerezni. Ez sem nyugtatta meg őket. mert a második félidőben ott folytatták, ahol az elsőben abbahagyták. Fogcsikorgatva hajtottak, mentek előre, mint a szélvész, lőtték a kaput so­rozatban. S közben löktek, rúgtak, néha ütöttek. Megle­hetősen sokszor fújt a bíró, de számára láthatóan nagyon nehéz feladat volt ez a 90 perc. Volt elég sok gyömrői szabálytalanság is. de ezen aligha csodálkozhatott bárki. A bíró bátorságát dicséri az a tény, hogy a 83. percben piros lapot mutatott fel a mendei Hertelendinek. aki megsértette őt, majd két perccel később 11-est ítélt a gyömrőiek javára. Amíg ké­szülődtek a büntető végrehaj­tására. esv mendei — a Ifi­oson kívül — a földre került. ^Állítólag a gyömrői csatár terítette le.) A nézőtér köze­péről nem lehetett látni sem­mit. A lefújás pillanatában el­szabadult a pokol, a mendei intéző már a kezdőkörben volt, s két karjánál fogva jól megrázta a bírót. Furcsa megnyilvánulása volt a gra­tulációnak (?!). Mikulikkal (az eltiltott mendei játékos­sal) az élen legalább harmin­cán szaladtak be a játéktérre, s ütlegelni kezdték a gyömrői játékosokat. Vadnyugati pilla­natoknak lehetett szemtanúja mindenki. A nézők kézzel- lábbal ütötték, rúgták a ven­dégek játékosait. Csak nehe­zen csillapodtak a kedélyek. Az egyik gyömrői játékost orrcsonttörés gyanújával azonnal orvoshoz kellett vin­ni. a másikon kínzó fejfájás lett úrrá, mert ököllel halán­tékon csapták... Volt Mendén egy MNK- mérkőzés. Olyan, amire nem szívesen emlékezünk. A brüsszeli Hevsel stadionban történt tragédia úgy tűnik, még nem volt elég figyelmez­tető egyesek számára. De va­jon hová vezet az ököljog. a brutalitás a sportpályákon? Érdemes ezen elgondolkod­niuk az érintetteknek — je­len esetben a mendeieknek — és az érdekelteknek. —jó ISSN 0133—3451 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom