Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
MAGAZIN r*r:sr o YHtfS A %a í—1987. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT JP*' Üveghomok Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói üveghomokbá- nyájából ebben az évben 480 ezer tonna üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezen tonna ílotált homokot osztrák és jugoszláv piacokon értékesítenek. Lassú az elektronikai fejlesztés A mikromotorra két évet vártak Eleször nyereséges a húsüzem ki ízen nem szabad spórolni fia volna pénz beruházásra, ha engedékenyebbek lennének a közgazdasági szabályzók — rendszerint így sóhajtanak fel az áfész-vezetök, amikor szóba kerül: ne I csak termeltessenek mezőgazdasági termékeket, de va- j larailyen formában fel is dolgozzák azokat. Hiszen piacot találnának rá, választékot színesítenének ezzel, munkaalkalmat adnának, ráadásul némi bevételhez jutnának. A szűkös pénzügyi helyzet 1971-ben még nem gátolta a Nagykőrös és Vidéke Áfész-t egy húsüzem létrehozásában. Különösen azért, mert ennek terheit közösen vállalhatták a kezdeményező Mészáros János Termelőszövetkezettel. Találtak a város alszegi i’észén egy erre alkalmas portát — a tulajdonos édesapja egykor hentesként doLgozott —, s bérbe vették. A beruházásba, átalakításba — hűtők, akna, derítő, udvarbetonozás — beszállt a tsz is mintegy 400 ezer forinttal. Ezenkívül ők szállították az alapanyag zömét, mivel az áfész négy sertéshizlaldája a szükségesnél kevesebbet termelt. ség, másszor elektromos emelőszerkezetre —. haszon pedig semmi. Tavaly például 14 millió 151 ezer forintot emésztett fel az üzem, és 54 ezer forint veszteséget könyveltek el. Egyedül olcsóbb Miként lehetne változtatni a dolgokon? — töprengtek el az áfész-nél. A húsipar sosem dicsekedhetett különösen nagy nyereséggel, de azért valamilyen megoldás mégiscsak adódhat, hogy ne kerüljön ilyen sokba ez a tevékenység. Végül elhatározták: nincs más hátJ Letétben volt 60 millió í forint. Több mint fél évig, f pedig a devizafedezet is a ^ rendelkezésre állt — leg- ^ alábbis papíron. Mégis ^ csak az elmúlt hónapban ^ érkezett meg a behozatali ^ engedély a finomforgácsoló í berendezések megvételére. 4 Így talán még az idén el4 készülhetnek az ikladi Ipa- £ ri Műszergyárban az első 2 prototípusok a mikromoto- á rokból. Kellenek Magyarországon mikromotorok? A VIT. ötéves terv kiemelt programjának részeként, egy kicsit megkésve, ám készülnek. A vállalati lehetőségek szűkösek, az ipari tárca forrásaiból alig csordogál ehhez pénz. Abban pedig aligha tévedek, ha azt gondolom, hogy várni kell még arra a magyar gazdaságban egy-két esztendőt, hogy a megtermelt nyereség eddiginél nagyobb részét a jól felfogott vállalati és a népgazdasági érdekek szerint gyorsan megtérülő beruházásokba, fejlesztésekbe fektessék. Hogyan? Hát a mikromotor nem ilyen termék? Sajnos a késedelmek miatt már nem lehet ez! Követő vállalat Abban nincs nézetkülönbség, hogy az említett floppy- motorok nem a nemzetközi piaci forgalomban kellene hogy a helyüket megállják, hanem praktikusan: kiváló importhelyettesítők lehetnek. 5 erre még az országos középtávú kutatásfejlesztési program 200 millió forintos alapjából 75 milliót el is nyertek az ikladiak. A kormány termékszerkezet-korszerűsítési programjának megfelelően folyik a munka, azért, hogy e termék ma még csupán 5 százalékos termelési részesedése 10 százalékra növeked.hessék az elkövetkező esztendőben az IMl-ben, S nem csak azt a követelményt kell figyelembe venni, hogy öt esztendő alatt meg kell térülnie a befektetett 75 milliónak. Azt is: ha nem törekszenek legalább követő vállalat lenni és maradni a számítás- technikában, a szórakoztató elektronikában és robotiká- ban használatos alkatrészek előállításában, akkor még a szocialista országok gyártói között is hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Arról nem is szólva, hogy a feldolgozó iparban, a háttériparon belül ez a terület válhat húzóerővé. Annyi azonban bizonyos, hogy ma még nehéz feltételek között dolgozik az Ipari Műszergyár, hiszen a 340 millió forintos külföldi eladás ellenében 69 millió forint értékű deviza jut anyagok, berendezések importjára. S itt alig számíthatnak javuló körülményekre, mivel az ország helyzete a vállalatok előrejutását is nagyban korlátozza. Azt persze eredményként könyvelnék el, ha legalább az exportból a bevételek 15—20 százalékát devizában szabad rendelkezésre megkapnák. Akkor ugyanis a nemzetközi megméretéshez rugalmasabban, időben alkalmazkodhatnának, a cégek maguk dönthetnének, mi éri meg a saját körülményeiken javítani, s azt is milyen módon. Jobb körülmények Az elektronikai fejlesztések, hazai eljárások alapján folyó készülékgyártást is jelentének Ikladon. önálló termékként a digitális háttértárolók előállítását vették át az Orion gyártól. Ebből eddig 17-et adtak el, egyebek mellett a Központi Fizikai Kutatóintézetnek. Ebben a termelőegységben készülnek a vagyonvédelmet szolgáló berendezések, a mikromotorok irányításszabályzói, a fordulatszámlálók. Ezen a területen mindig az ikladi termékeket felhasználó gyárak igényei szabják a fejlesztési követelményeket, hiszen egymás tevékenységére épülve kell a termelésben megvalósítani a korszerűsítést. Saját önálló termékeik körébe tartoznak a fűnyírók, a ventilátorok, az elektromos kézszárítók és a betonkeverők. A vállalat teljes termelési értéke 2 milliárd forint. Náluk háromezerkétszáz ember dolgozik, és egy országnvi — 30 milliárd forint nagyság- rendű — fogyasztói környezetet szolgálnak ki. Egyre romló közgazdasági feltételek mellett. Igaz, nem hangzik valami jól ez a megállapítás, amikor arról szó! legtöbbet a fáma. hogy a jól működő vállalatok jobb körülmények közé kerülnek. Ám az előzetes felmérések és számítások szerint az új szabályozási és adórendszer bevezetése nem ígér sok jót a feldolgozó iparban. Marad a hagyományos ? Nem csupán az elektronikai fejlesztések kerülhetnek veszélybe. hanem a hagyományos motorok modernizálása is háttérbe szorulhat. Pedig ezekből a Hajdúsági Iparművek és az egri Finomszerel- vénygyár is vásárol rendszeresen. Magyarországon egyedül az ikladi Ipari Műszer- gyár rendelkezik forgórészfejlesztő kutatóbázissal, amely a gyakorlati, termelési tapasztalatok alapján korszerűsíti, módosítja a már meglévő konstrukciókat. A termelés döntő részét adják ezek az 50 watt és 5 kilowatt teljesitménytarto- mányba tartozó indukciós, egyenáramú univerzális motorok, a háztartási profi- és hobbikészülékeket meghajtó főegységek. A termékskála e darabjaiból tevődik ki a termelés 17—18 százalékát jelentő export, aminek az értéke az idén meghaladja a 340 millió forintot. Szerencsére mar a múlté a kompetitiv árképzés, mert ennél a vállalatnál sem hatott kedvezően. Vagyis ennek a bevezetése után visszafogottan exportáltak, s csak két éve jutottak a korábbi magas és jó színvonalra. Jól felfogott érdekük szerint pedig a külföldi értékesítés nélkülözhetetlen a hagyományos termékkörben. Biztos bevételeket jelent a vállalatnak és az országnak is. Ám remény a további sikerekre csak akkor lesz, ha a korszerűsítés nem marad el. Lesz például hozzá vásárlásra fordítható deviza. Az IMI- nél hinni szeretnék a szakemberek, hogy az 1986-ban saját forrásból felhasznált 25 millió forint és a mellé felvett 25 milliós hitel, amit műszaki fejlesztésre fordítottak, ugyanannyi lesz jövőre is. Bíznak abban is, hogy előnyben részesülnek azok a vállalati kutatóhelyek, amelyek országos feladatköröket vállalnak magukra központi támogatás nélkül. Számadó Julianna Közös üzemeltetéssel így aztán enyhítettek a húsellátás időszakos gondjain, s háziasabb ízekkel kedveskedhettek Nagykörös, Kőcser és Nyársapáti lakóinak. Nemcsak friss tőkehús, hanem finom töltelékáru, füstölt hús és különféle szalonna is került ki innen a 30 áfész-boltba és vendéglátóipari egységbe. Hamar megkedvelték termékeiket a vásárlók, s a szövetkezet tulajdonképpen nem ié vágyott többre — mint az így szerzett jó hírnévre— a megyében levő áfész-ek közül mind a mai napig egyedül ők foglalkoznak húsfeldolgozással. No persze azért szerették volna minél kisebb veszteséggel fenntartani az üzemet. Mivel a használtan átvett gépek egyre kevésbé bírták a strapát, pótolni, fejleszteni kellett, s az egészségügyi előírások is gyakori változtatást — festést, mázolást — követeltek. A ráfordítás egyre nőtt — egyszer hidraulikus töltőgépre volt szákra — jó barátság ide, jó barátság oda — el kell válni a termelőszövetkezettől. Legyen az üzem csakis az áfész-é, s szűnjön meg a húsellátási függőség. Mert a tsz igen magas áron számlázta az idekerülő alapanyagot, a közös költségek fizetésekor pedig nem vette figyelembe az árak emelkedését. Kézenfekvőnek látszott, hogy az áfész a hizlaldák fenntartása mellett alapítson egy sertéshizlaló szakcsoportot is — ezek együtt jóval kevesebbért adhatnák a nyersanyagot. Nem gondolkodtak rosszul: a kisgazdák közössége egyre dinamikusabban fejlődik,-» 22 tagjuk az idén már 1200 sertést hizlal. Az áfész közben megváltotta' részét a tsz-től, amely továbbra is szállít húst, de már sokkal kevesebbet, mint korábban. S az üzem, fennállása óta először, 351 ezer forint nyereséget hozott az áfész-nek az idei első félévben. Jóllehet a szövetkezeti jövedelmezőségnek ez csupán a töredéke, mégis pusztán az a tény. hogy nem fizetnek rá az üzemre, derűlátásra ösztönöz. Főként mart a hús árának emelése a vásárlói kedv idöA lebegő vasút nem vált be Szélt a zene, a tömeg éijenzett 4f A múlt század első évtizedeiben — úgy Magyaror- 4 szágon, mint Európa többi országában — a közutak si- £ ralmas állapotban voltak. Nagy megpróbáltatások vár- tak az útra kelőkre és az áruszállítókra. Esős időben ^ sártenger, száraz időben tengelytörő kátyúk sora cs tii- ^ dót emésztő porfelhő nehezítette a haladást. Pestről ^ Debrecenbe 8 napig tartott az út lovas kocsival. Ez ^ az állapot egyre tarthatatlanabb volt, erősen hátráltaí- í ta a gazdasági élet és a kereskedelem fejlődését. A közutak kiépítését a föld- birtokosok nem szorgalmazták. A magyar országgyűlés 1832/36. évi ülésszakának vegén 13 országos főútvonalat jelölt ki vasútépítésre, egyben törvénybe foglalták a kisajátítás ügyét is. Ez az 1836. évi XXV. törvény volt az alapia a magyar vasútépítésnek. 1827- ben volt ugyan egy kísérlet a pest—kőbányai ,.lebegő vasúttal", de ez hét hónapi üzem után csődbe jutott. Hárem vállalkozás Ausztriában az 1830-as évek elején kezdték meg az első vasútvonalak építését. Magyar vonalak kialakítására 1836- ban Sina báró, 1837 elején Rotschild báró — osztrák bankárok — nyújtottak be kérelmet az uralkodóhoz. 1837 októberében lépett színre Vll- mann Móric pesti bankár, aki magyar kézben lévő vasutat akart létesíteni a Duna bal partján. Az osztrákok a Duna jobb oldalán akartak építkezni. E három vállalkozás két pártra osztotta az országgyűlést, ahol hat évig nem tudtak dönteni: a Duna melyik oldalán engedélyezzék a vasiit építését? Ullmann Móric előmunkálati engedélyt kért 1837. november 14-én, a helytartótanácstól, a Pozsonytól Pesten át Debrecenig vezető vasútra, s azonnal megkezdte a vonal tervezését. 1839-ben közzétette ..Programmája a középponti magyar vasútnak” című tervét, egyben felhívást intézett részvények jegyzésére is. Az elkészült nyomvonaltérképen a következő helységek szerepeltek Pest és Szolnok között: Kőbánya (ma Kőbánya alsó), Vecsés, Üllő. Monor, Pilis, Al- berti-lrsa, Ceglédbercel, Cegléd, Abony állomásokkal, Pest és Szolnok pályaudvarral (indítóházzal). A vonalrész hosz- sza régi mérték szerint 13 mérföld, 1123 öl és 8 láb. azaz körülbelül 100 km. A tervezett építési költség 10 millió pengőforint volt. 1843. május 23-án az udvari kancellária javasolta a királynak, hogy a Magyar Középonti Vasúttársaság alapszabályát hagyja jóvá és utasítsa a helytartótanácsot a vasútépítési szerződés megkötésére. 1843. október végén a vasúttársaság az országgyűléstől a befektetett tőkére 5%-os kamatbiztosítást kért, hogy később ennek fejében az egész vonalat ingyen átengedjék az államnak. A helytartótanács 1844. január 4-én megerősítette a vasúttársaság alapszabályait. a király március 4-én külön oklevelet, privilégiumot adott részükre. Ekkor megkötötték a szerződést, melynek több feltétele volt Például: a vasút építését Pest—Vác és Pest—Szolnok télé egyszerre kell megkezdeni, a személy- és árudíjszabást 80 évre előre megállapították, és a többi. Az országgyűlési választmány tárgyalást kezdett a kamatbiztosításról. Meaállaoodá- sukat az országgyűlés elé terjesztették, ahol 1844. szeptember 0-én végső megállanndás született. A vasúttársaság — bízva a kedvező döntésben — már 1844. júniusában megvásárolta a pesti pályaudvar helyéül választott Szerriía-majort. A vonalak építéséhez szükséges területet — Pest határáig — Pest városa ingyen a vasúttársaság rendelkezésére bocsátotta. A vasútépítés földmunkáit Vác felé 1844. augusztus 2-án. Szolnok télé október 5-én kezdték meg. szakos megtorpanásához vezetett. Úgy tűnik, az elért eredményt stabilizálni tudja a manufakturális körülmények között működő kisüzem. Legalábbis határozottan ezt állítja fiatal irányítója, Zabodal Balázs. Aki öt esztendővel ezelőtt, átkerülvén a Nagykőrösi Konzervgyárból, megrémült áz itteni állapotoktól, most viszont tulajdonosi büszkeséggel kalauzol végig a tiszta, gondozott helyiségeken. — Az induláshoz képest duplájára nőtt a termelés. Nemcsak sertést, de időnként juhot is vágunk — tájékoztat az üzemvezető. — Kolbászaink, párizsink, juhbeles virslink fűszerezésében mi a szabványban előírt maximumot adjuk, mert az ízen nem szabad spórolni. Űj termékünket, a máj- pástétomot, ilyen összetételben sehol sem gyártják. Ára mindössze hat forinttal lett több — tehát 92 forint kilója — az áremeléskor. Rettentő sok utánajárással és költséggel engedélyezték, de fő, hogy sikerült és nagy keletje van. Kigondoltunk mi más újdonságokat is, és nem nyugszunk, amíg ezeket meg nem valósítjuk. Egyelőre azonban fontosabb a felújítás: legsürgősebb a padozat kijavítása és a meny- nyezetig érő csempézés, aztán az elavult géppark és elektromos hálózat kicserélése. Mindez legalább másfél millióba kerülne. Vevőt vonzó — Ennyi pénzünk egyszerre nincs, csak fokozatos pótlásokra gondolhatunk — jegyzi meg az áfész elnökhelyettese, Botocska Úezsőné. — Ideiglenes működési engedélyünk 1990-ig szól az üzemre. A hatóságok ugyan sokszor fenyegettek minket, hogy bezáratják, de mi bízunk abban, hogy mégsem teszik meg. Vevőt vonzóak, forgalmat növelnek a különleges ízesítésű termékek. S amíg vágóhíd nem épül Nagykőrösön, szükség lesz erre a kisüzemre. Tóth Andrea A vasútépítéshez igen sok anyagra és jó szakemberekre is szükség volt, ezeket a vasúttársaság az újságokban megjelentetett hirdetések útján szerezte meg. Munkaerőt főleg a lengyel határ környékéről toboroztak. Az építési munkákat alvállalkozóknak adták ki, atyk egy-egv szakaszt felváltva készítettek el. Megrövidített munkások 1845 márciusában a pesti pálvaudvar építése is megkezdődött. Itt áprilisban mun- kásmegmozdulasra került sor. mivel az építési vállalkozó megrövidítette a bérüket. A munkások a hét végén olyan kevés pénzt kaptak, ami élelemre sem volt elegendő. Emiatt a következő hétfőn fellázadtak, s a rendőrség „csillapította le” a kedélyeket. A megmozdulás sikeres volt, mert bérüket kiegészítették, a vállalkozó az építkezés elhagyására kényszerült. Ettől eltekintve az első időszakban a munkásokat rendesen megfizették. Ullmann és rokonai különböző pénzügyi manővereket folytattak, saját zsebre nyerészkedtek. A vállalkozók között is voltak ügyeskedők, akik a vasúttársaságot és a munkásokat is igyekeztek megrövidíteni. A földmunkát végző kubikosok helyzetét megrendítő szavakkal tárta fel Michalkó Károly. Pilis mezőváros jegyzője, 1846. tavaszán történt kiallgatásakor: „A múlt évben június vagy július hónapban hírül hozatván, hogy
