Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
*&iCMan 1987. AUGUSZTUS 26., SZERDA Gyorsabban Gyártásvezérlő Á CNC vezérlésű megmunkáló központokhoz olyan gépipari tervezői rendszert készítenék elő a Számttástechnika- alkaimazáei Vállalat (Számaik) szakemberei, amellyel megtervezhető a gyártandó munkadarab, s vezérelhető a teljes gyártási folyamat. A gépiparban világszerte a legkorszerűbbek közé tartozó számítógépes eljárás gyakorlati bevezetése hazánkban la elősegíti a gyorsabb termekezerkezet-vál- tást. Jelenleg egy-egy új termék gyártásának előkészítése több hónapot vese Igénybe, s ez áz idő a gépipari tervezői rendszer alkalmazásával napokra rövidülhet. A Számítástechnika-alkalmazási Vállalatnál a három esztendeje üzembe helyezett Siemens típusú, közepes méretű számítógéphez csatlakoztatják azokat a grafikus munkahelyeket. amelyeken a kontsrukín- rök megtervezik a gyártandó munkadarabokat. Ezzel egyidejűleg a tervezőmérnökök olyan vezértöprogramot is készítenek, amely a tervezéstől automatikusan végigkíséri az egész gyártási folyamatot. A vezérlő programokat a Számaik számítóközpontjában tárolják, s telefonvonalon kapcsolják össze a gyárakban levő CNC vezérlésű eszterga-, maró- és fúrógépekkel. A számítógéppel megtervezett termékek programcsomagját — mint egy könyvtárban — a számítóközpontban tárolják. Így a CNC megmunkáló központokkal dolgozó gépgyárakban a termékek korszerűsítésekor csak le kell hívni a programot és azon rövid idő alatt elvégezhető a szükséges módosítás. A Számaik szakemberei a számítógépes géptervezői rendszer alkalmazásának előkészítéséhez már hozzáláttak, s az Idén szeretnék megkezdeni a rendszer bevezetését. A nagy folyam hősei tyywywt 5?^? v A vízi rendészet járőrei a nyári időjárásban fokozottabban ellenőrzik a Dunát. Egy-egy útjukon megnézik a hajók okmányait, felszereléseit. Ha szükséges, az alkoholszonda sem marad el. A képen: tiltott helyen fürdőzőt emelnek ki a nagy folyóból Az átgondolatlan beruházások lajstromát gyarapítja Strand lesz vagy kecsketelep? Szentendrei mohikánok Mégis kiásták a csatabárdot A törzsfőnök Az árnyas^ pázsifos, hatalmas udvaron már csak néhány ottfelejtett sátorrúd, törött zászlónyél, totemdísz, színes rongyszalag emlékeztet a minapi nagy csatára, amikor is a sziúk győzedelmeskedtek örök ellenségük, a delavárok fölött. Kettétört békepipa hever a delavár törzsfőnök vigvamja helyén a casus belli jeléül, mert hiába ásta el a két törzs nyolc héttel ezelőtt a csatabárdot, a sziúk megszegték az egyezményt. Vér azonban mégsem folyt, sebesülést is csak egy akáctüske okozott, sőt, az árnyas „préri” közepén meggyújtott tábortüzet már kézenfogva ugrálták körül az apró termetű sziúk és delavárok, így búcsúztak a vakációtól s a két hónapig tartó indiánélettől... — Említene néhányat a számtalan program közül? — Mivel a táborozok életében az első hét a legizgalmasabb, elsősorban arról szólnék ... Ideérkezésük reggelén azonnal elástuk a csatabárdot, hogy nyolc hétig béke és nyugalom uralkodjon a táborban. Közösen beszéltük meg a programot, melyben szabadtéri foglalkozás éppúgy volt, mint múzeumlátogatás, beszélgetés az indián kultúráról. A százhúsz gyerekkel nyolc nevelő foglalkozott, egy-egy családot alkottak a kis közösségek. Amikor jó idő volt, a szabadba vittük a táborlakókat: jártunk a skanzenben, strandokon, sétáltunk a városban, a Bükkös- patak mentén. A táborban igazi indiánok módján éltek: megtanulták a szövést, a gyöngyfűzést, az ékszerkészítést, a csomóírást; készítettek feldíszt, mokasszint, békepipa t, sátordíszeket. Szakavatott előadók beszéltek az indián történelem valós eseményeiről, ifjúsági regényekben meg nem írt igazságos vagy annak vélt csatákról s a ma rezervátumokban élő törzsek sanyarú sorsáról. — Miért éppen e távoli etnikum életének bemutatása volt az idei napközistábor célja? — Több turnusban mintegy 400 alsó tagozatos szentendrei gyerek töltötte itt szünidejének egy részét — mondja a megcsöndesedett Kovács László utcai iskola udvarán Molnár Bertalan festőművész-tanár, aki két hétig volt „törzsfő”. — Az ind ián tábor ötlete Juhász Imrétől, a Lenin úti általános iskola matematika—kémia szakos tanárától származik, s mondanom sem kell, osztatlan érdeklődést váltott ki ez az új szünidei foglalkozási forma mind a gyerekek, mind a nevelők, s a szülők körében. Jómagam az első és az utolsó héten vezettem egy-egy „családot”, azaz tizenöt-húsz gyerekből álló csapatot — Kikből állt össze a sziú és a delavár törzs? — A foglalkozásokon olyan alsó tagozatos gyerekek vettek részt, akiknek szülei kora reggeltől késő estig dolgoznak, s nem akarták magukra hagyni a kicsiket. Akadt diák, aki 4—5 hétig is köztünk maradt, szülei jobbadán így vették elejét annak, hogy csemetéjük az utcán csatangoljon. A táborban reggel 7-től délután négyig, fél ötig szórakozva tanultak. Olyan programot állítottunk össze, melynek során a táborlakók nemcsak maradandó élményt kaptak, de kipróbálhatták kézügyességüket is. Napi 10—15 forintos térítési díj fejében reggelit, ebédet, uzsonnát kaptak s elvittük őket olyan helyekre is, melyekre — éppen szüleik elfoglaltsága miatt — máskor nem lenne alkalmuk eljutni. Titokzatosabb — Minél messzebb él tőlünk egy nép, annál titokzatosabbnak hisszük múltját és jelenét; különösen a gyermeki fantázia képes elhajtani a valóságtól, amikor idegen kultúráról, szokásokról, életformáról csupán felületes ismerettel bír. Ezért szeret minden gyerek indiánosdit játszani, elképzeli, hogy ő az utolsó mohikán, a Nagy Medve, vagy a Kicsi Hód. A táborban megismertettük velük az észak-amerikai indián törzsek szokásait, köznapi életükről is képet kaphattak, s a gyerekek végül is megsejtették: Cooper és May Károly hősei csak a fantázia szülöttei. Rájöttek, az indián népet is éppen olyan szorgos, dolgos emberek alkotják, mint bármelyiket a világon. Amiben különböznek: a színes, tarka rituális eszközökben, öltözékben, díszes használati tárgyaikban. Nos a szentendrei kisiskolásokat elsősorban ez érdekelte, ezért készítettek olyan élethű indián kincseket a foglalkozások során. Közös kívánság — S a táborban tanultakat hasznosítják is majd az iskolai foglalkozásokon? — Minden bizonnyal: fejlődött kézügyességük, s a múzeumokban, előadásokon látottakat-hallottakat sem felejtik el olyan hamar. Legalábbis a jövő évi vakációig nem, mert akkor — közös kívánságunk — ismét megnyitja kapuit a szentendrei indiántábor... Besze Imre Előttünk a Ráckevei-Duna talán legszebb strandjának terve. Mélyen a Csepel-sziget belsejébe nyúló ág, a torkolatnál szigettel, lagúnákkal tarkított vízi világ. A tervező ide kiszolgálőlétesítmcnyekkel ellátott szabad strandot, üdülőtelkeket, fogadót képzelt. — Csodálatos lesz a Bobonkov-szakadék környéke — mondja Pásztor Jenő a Szigetszentmártoni Közös Tanács elnöke a szigetcsépi strand terveiről szólva. — Így nevezik ennek az ágnak a torkolatát, ahol tulajdonképpen már évtizedek óta fiirdenek nyaranta a helybeliek. Régi állapotában, kiépítetlenül, mederkotrás nélkül is gyönyörű, vadregényes volt ez a hely, remek, úszásra alkalmas vízfelülettel. Szép tervek Tavaly, a rendezési terv szellemében megkezdődött a meder kotrása, nyomában a mélyen a sziget belsejébe nyúló ág legvége is életre kelt. Gőzerővel haladt a munka, amelyet az igen agilis helybeli üdülőtelkesek finanszírozlak, kiegészítve a Közép- Duna Vidéki Intézőbizottság anyagi támogatásával. Ma már áll a strand területén egy igen terjedelmes épület- csoport, büfé-öltöző-mosdó komplexum, ám ezzel megállt a strand ügye is. Az ok pedig a torkolatban, hatalmas fák alatt megbúvó, rozzant, nád- íedeles építmény, a szigetcsépi Lenin Tsz kecsketelepe. — Illegálisan van ezen a helyen a telep — panaszolja Pásztor Jenő. — Legalábbis a tanács soha nem egyezett bele. Nekik sem ideális ez a helyzet. A kecske nem kacsa, nem igényli a vizet Ráadásul, legelni át kel hajtani az állatokat a forgalmas kocsi- uton. Nem először emeltünk már szót emiatt. Éveken át úgy nyilatkozott a Ráckevei Köjál, hogy a kecskék nem szennyezik a környezetet. Most mégis ez a gátja a strand kialakításának. Évtizedek óta fürdőzőkkel van tele a telep környéke, szeretnénk végre szabad strandot építeni, hogy rendezetté tegyük a több tíz éve meglevő állapotokat. Érthetetlen, miért kezelte a megbízó — a helyi tanács —, s a tervező — a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat kollektívája — ilyen nagyvonalúan a kecsketelepet. Hiszen a szép terven a rozzant akol helyén fogadó áll. A választ Burányi Endre, a rendezési terv készítésében résztvevő mérnök adja meg: — Megbízónk, a helyi tanács a tervezési szempontok között közölte, hogy a kecsketelep 1987. január 1-jétől megszűnik. Ezért javasoltunk erre a helyre egy fogadót. A mi tervünk egyébként része a Ráckevei-Duna regionális rendezési tervének, az erről szóló 1043/1973-as minisztertanácsi határozat szellemében készült. Ez többek között kimondja, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a víz közelében a környezetszennyezést okozó mezőgazdasági tevékenységet, s az ilyen létesítményeket fejleszteni sem szabad. Fut a pénze után — A jelek szerint a termelőszövetkezet nem akarja fejleszteni a telepet, ám bezárni Nem fenyegeti a lakóházakat Megoldott a belvízgond Az igen csapadékos tavasz kellemetlenségeit még nyáron is szenvedte sok település a felgyülemlett belvíz formájában. Ezek közé tartozott Taksony is, ahol pedig azelőtt nem okozott gondot a csapadékvíz elvezetése, hiszen emberemlékezet óta a falu szélén található Marestli-tóba folydogált az árkokból az esővíz. Ám a nagy esőzések és annak következményeként, hogy a tó közelében fúrt kút vizét gyakorta engedték a kis vízgyűjtőbe. erősen megemelkedett a szint és elöntéssel fenyegette a közeli házakat. Ezért úgy határozott a tanács, hogy szakembereket kér fel a vízszint szabályozására, a leszivattyú- zásra. A munkálatokat a DMRVV dunaharaszti üzemmérnöksége végezte, a gépeket pedig a dunavarsányi Petőfi Tsz adta. A szivattyúzás több napig tartott, a vizet egy távolabbi területre vezették, ahonnan már nem fenyegeti a lakóépületeket. Viszont annál nagyobb veszélyt jelentett a szivattyúzás napjaiban a kiemelt víz a kalandos kedvű gyerekekre, ezért a termelőszövetkezet megoldotta az őrzését is. A munkálatok végére a tó szintje több mint fél méterrel csökkent, így a környékbeli házak pincéi biztonságban vannak. A szakemberek remélik, hogy az eltávolított víz nem szivárog majd vissza, s az ötvenezer forinttal — eny- nyibe került a szivattyúzás — hosszú időre megoldották a Maresti i-tó gondját. sem. Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? A meder kotrásával és a strand kiszolgálólétesítményeinek megépítésével nagy összegeket öltek e terület rendezésébe. S, mindez meghiúsulhat? — A rendezési tervek készítési menete olyan, hogy az illetékesek, köztük a köjál szakemberei is többször látják, észrevételezhetik azt — folytatja Burányi Endre. — Ebben az időszakban azonban nem emeltek kifogást a strand ellen, most mégis a közegészségügyi engedély hiányzik a továbblépéshez. Megoldást legföljebb egv egészséges kompromisszumban látnék. Az Országos Építésügyi Szabályzat rugalmas álláspontot képvisel az ilyen ügyekben, hiszen nem mond ki kötelező védőtávolságot. Minden ilyen mezőgazdasági majorra 1000 méterig egyedileg megállapított védőtávot ír elő. Ha a köjál egyértelmű nyilatkozatot adna, akkor a tanács ennek birtokában egyedi védőtávot írhatna elő a strand és a kecsketelep között. Például úgy, hogy a sziget, déli oldalán engedélyezné a fürdést, az északin, amely közelebb esik a telephez, nem. — Lehetetlen — sommázza drj Hídvégi Margit főorvos, a Pest Megyei Köjál felügyelője a tervező javaslatára adható választ. — Tudomásul kell venni, hogy egy állattartó telepen a leggondosabb üzemeltetés mellett is történhet, sőt történik is környezet- szennyezés. Gondoljunk például a legyekre, amelyek nagy számban tanyáznak az ilyen helyek környékén és különféle fertőzéseket közvetíthetnek. A lényeg. hogy strand mellé nem való kecsketelep. Hiába nem fürdené- nek az északi oldalon, ha egyszer közös a vízfelület, s az ólak alig tizenöt méterre vannak a víztől. Maguk az üdülők is többször jelezték, hogy a telep bűzös és vízszennyező forrás. Amikor a létesítendő szabad strand büfé-öltöző- mosdó épületcsoport tervét engedélyezésre benyújtották, ráckevei kollégám elutasította, éppen az előbb mondottak miatt. A tanács úgy tájékoztatott, hogy a kecsketelep illegálisan van a területen, de ennek sincs jelentősége, hiszen ennek már több mint tíz éve, 1976 előtt például csirkét neveltek ugyanott. Véleményem szerint a helyi tanács elsiette a büfé építésére szóló engedély kiadását a magánvállalkozónak, aki ezek után joggal van felháborodva, s fut a befektetett pénze után. Viszont a köjál addig nem adhat engedélyt a szabad strand üzemelésére, amíg a kecsketelep a közelben van. Igaz, nemcsak ez hiányzik a köjál áldásához. Senki sem vizsgálta például, hogy milyen összetételű az a kikotort iszap, amelyet egyszerűen elterítettek a parton. Nem készült terv a szennyvíztárolás módjára és az ivóvízellátás biztosítására sem, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Két hónapja, június 16-án tárgyalásra gyűltek össze az érdekeltek a Lenin Tsz-ben. Ezen az egyeztetésen részt vett Lovass Zoltán, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa. Öt. mint pártatlan szakértőt kérdezem a kecskelelepről. — Milyen értéket képvisel ez a telep? Hiszen, ami látszik, a rozzant épület, az egészen siralmas. — A szigetcsépi a megye, de talán tíz megye egyetlen nagyüzemi kecsketelepe. A körülmények valóban nem ideálisak, az állomány viszont roppant értékes. — Akkor bizonyosan szépen is jövedelmez a csépieknek? — Egyelőre még nem. Évente egymillió forint körüli veszteséget hoz, ám ezt a gumiüzemük jól kompenzálja. Az állomány fajtafenntartási értéke pedig felbecsülhetetlen. — Bizonyos, hogy a telep áthelyezése jelentős anyagi áldozatokkal járna. A tanács elnöke szerint a szövetkezet ötmillió forintért hajlandó lenne elhagyni a vízpartot. Ám nyilvánvaló, hogy a tanácsnak erre még egymilliója sincs. Terjeszkedő üdülők — A mai követelmények mellett ötmillióból nem is tudná kihozni a Lenin Tsz a kecsketelepet. S vajon mi a biztosíték arra, hogy az új helyén sokáig állhatna háborítatlanul? Olyan iramban kebelezik be az üdülők a szigetet, hogy már szinte sehol sincs biztonságban egy mező- gazdasági üzem, de sajnos az állatok sem. A közelmúlt nagy kánikulája idején sok őztetemet találtak a tököli erdőben. Szomjan vesztek, mert nem találtak utat a Dunára, minden parti részt bekerítenek. Visszatérve a szigetcsépiek ügyére. A megoldást akadályozza az is, hogy — ahogyan beszélik — a szigetszentmártoni tanácselnök és a szigetcsépi tsz-elnök között soha nem volt felhőtlen a viszony. Ezt nem tagadja dr. Petro- vics László, a Lenin Tsz jogtanácsosa sem. Azt viszont cáfolja, hogy a telep veszteséges volna. Nyereséget ugyan nem hoz, de ekkora — egymillió körüli — veszteséget sem. — Jegyzőkönyvbe vetettük, hogy magunk is szeretnénk elvinni a kecsketelepet a víz mellől, hiszen ott nem fejleszthetjük. pedig ez a feltett szándékunk. Nagy terveink vannak a kecskékkel, de jelenleg minden tőkénket leköti a gázra való átállás költsége, s az, hogy kényszerűségből irodaház-építésbe kell fogjunk, hiszen a jelenlegi lassan a fejünkre dől. Az ötmillióhoz sem ragaszkodunk. Ha volna valaki, aki hozzájárulna a költségekhez, alkudhatnánk is a telep ügyében. Tovább bonyolítja egyébként ezt a dolgot, hogy a strand területének egy része a szövetkezet birtokában van. — Ha tehát néhány éven belül nem tudják áthelyezni a telepet, ez megakadályozza a strand működését. De a szövetkezet vezetői látnak-e egyáltalán fantáziát a strandban? Hiszen úgy tűnik, megoldást csak az összefogás jelenthetne. Ha például a tsz a telephelyén, a saját földjén, maga építené meg a tervezett fogadót. — Ilyen értelmű nyilatkozatot is tettünk. Szívesen üzemeltetnénk a strandon a kiszolgálólétesítményeket. Nem kellett volna a tanácsnak rögtön magánvállalkozót keresnie. Mindenesetre ha nem kapunk anyagi segítséget a kecskék áttelepítésére, akkor a magunk erejéből 1990 előtt nem gondolhatunk erre. Anyagi áldozatok A sietség, a türelmetlenség, az átgondolatlan tervezés nehéz helyzetbe hozta a Szigetszentmártoni Tanácsot. A pénze után futó magánvállalkozó, akinek a tanács engedélyezte a strandon az építkezést, jó eséllyel indulhat egy kártérítési perben. Vesztesek az üdülők is, akik nagy anyagi áldozatok árán saját erejükből kezdték meg a strand építését, s mederkotrást, — gyakorlatilag az illetékes vízügyi hatóság helyett —, s még reményük se lehet arra, hogy pénzüket peres úton visszaszerezzék. Az igazi vesztes azonban a népgazdaság, hiszen a szigetcsépi az átgondolatlan beruházások lajstromát gyarapítja. Móza Katalin