Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
198". AUGUSZTUS 26.; SZERDA' ÉÉf&km Szájtátva Elrepült Véletlen volt a találkozás, 'mégis mintha készültek volna rá, olyan gyorsan és akkora mennyiségben áradt a panasz. Tagadhatatlan, gazdag és szép hagyományai vannak a megyében a motoros és vitorlázó sportrepülésnek. Haszna sem mellékes, hiszen a sport adta öröm, egészség mellett fiatalok népes csapata ismerkedett meg olyasmivel, ami azután logikusan vezette az ifjú embereket a legnagyobb próbához, a hadsereg repülősei közé való bekerüléshez, a polgári személyszállításnak erre a területére, vagy éppen a növényvédelmi repülőgépes szolgálathoz. A haszon nem mellékes, ám a ráfordítás sem kicsiny. Nagyon drága sport ez. S ezért a 1-anaszok: csökkenőben minden irányból a támogatás, a hozzájárulás. S tovább a jajszó, kizárólag anyagi okokra visz- szavezethetően most már csak minden második esztendőben lesz országos bajnokság, lerövidített idővel, egyre több a gond azért is, mert a munkahelyeken egyre több főnök tagadja meg az érintettek elengedését, mondván, vegyen ki szabadságot, ha repülni akar . . . Szájtátva áll az ember a panaszok esőként ömlő áradatában, hiszen . . . hiszen csupán arról van szó, hogy valami igazodik a megváltozott feltételekhez. A támogatás nem járandóság, a munkaidő-kedvezmény nem jog és így tovább. A nemes szenvedély — szenvedély. Ha mindenben szőkébbre kell húzni azt a képletes nadrágszíjat, akkor itt is eldöntendő, mit, és milyen mértékben finanszírozzon a társadalom. Ez persze fájdalmas művelet, de hogy igazságtalan lenne? A szokás nem egyenlő az igazsággal, azaz ha felborul a megszokott rend, az még nem igazságtalanság. Talán nem többről, pusztán arról van szó, hogy elrepült egv illúzió. Ettől azonban a gépek és pilótáik még nem lettek röghöz kötöttek. Repülhetnek. Meglehet, nehezebb szívvel, de könnyebb — mert tisztább — lelkiismerettel, MOTTO Az őszi ülésszak előtt Mérce:a versenyképesség Az Ipar szerkezetének -átalakításáról, az, iparfejlesztés legfontosabb tennivalóiról, a kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs munkaprogramjával összefüggő iparpolitikai feladatokról tárgyalt Juhász Mihály vezetésével keddi ülésén az Országgyűlés ipari bizottsága. Kapolyi László ipari miniszter elöljáróban annak a véleményének adott hangot, hogy az iparral szemben ma a társadalom jogosan iáviaszt fokozott követelményeket, várja el a teljesítmények sokoldalú, tartós növelését. Az Ipari Minisztériumnak a képviselők elé terjesztett írásos beszámolója a fejlesztés súlypontját, az ipar nemzeti jövedelemtermelésének lényeges emelésében, és a külgazdasági egyensúly javításához való nagyobb hozzájárulásában jelöli meg. A szerkezetátalakítási program alapvetően az úgynevezett húzóágazatokra épít, azokra, ahol megfelelő a technika, a műszaki kultúra, s így e . területek alkalmasak arra, hogy felzárkózzanak a világ élvonalához, termékeik minden piacon versenyképesek, értékesíthetők legyenek. Az. elképzelések szerint a progresszív iparágak — a közútijármű- gyártás, a mezőgazdasági gép- és élelmiszeriparigép-gy artás, a szerszámgépipar egyes területei, a híradás- és vákuum- technikai ipar, a műszer-, a gyógyszer-, a gumi-, a műanyag feldolgozó-, a háztartási és a kozmetikai vegyipar, valamint a konfekcióipar — a jövőben elsőbbséget élveznek. Az iparban a szerkezetátalakítás néni a munkanélküliség oldaláról jelent kihívást a dolgozóknak — hangsúlyozta. A munkahelyi szerkezetátalakítás —■ mint a szelektív fejlesztés fontos velejárója — magával hozza, felerősíti a folyamatos képzés, továbbképzés, illetve átképzés igényét, A termelékenység növelésére szükségesnek látszik megteremteni a nagyüzemek, a közép- és kisvállalatok esélyegyenlőségét. Az általános forgalmi adó rendszerének bevezetése kapcsán elsősorban az átállással összefüggésben vannak még olyan nyitott kérdések, amelyek a vállalati gazdálkodásra ienyeges hatást gyakorolnak. Ezekkel, valamint a szabályozás különböző területeire kialakítandó új módszerekkel, eszközökkel kapcsolatokban mielőbb döntést kell hozni, hogy a vállalatok kéllően fel tudjanak készülni. A miniszter végezetül szólt arról, hogy a Szovjetunió a hazánkkal folyó vállalati együttműködések bővítésére közös mikroelektronikai vállalat magyarországi létesítésére tett ajánlatot. Az Országgyűlés ipari bizottsága egyetértett abban, hogy az ipar előtt álló feladatokat összegző cselekvési prog_ ram a kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs munkaprogramjának mellékleteként kerüljön az Országgyűlés elé. Egy ízig-vérig vízi ember A Duna, a hajó, meg a kapitány — A Duna sohasem haragos, csak az emberek félreértik. Nála szebb nincs is a világon, s ha néha összeráncolja a homlokát, hát az azért van, mert a környéken lakók ■és az üzemek beszennyezik a vizét, s ezt ő sem tűrheti minden szó nélkül — kezdte munkahelyének, vagy inkább élete legfontosabb színterének bemutatását Buzolka Béla dömösi hajóvezető. Már több mint egy emberöltőt, pontosan 27 évet töltött el együtt nagy békességben a Kárpát-medence legnagyobb folyójával. Ahogy mondta: nélküle nem tudna élni, hiszen neki köszönheti, hogy ilyen, egészséges, életerős. Vadőri álmok Vallomásának egy kicsit ellentmond: pályája egyáltalán nem úgy indult, hogy ő valaha is egy óriási átkelöhajót fog irányítani. Kiskorában vadőr szeretett volna lenni, aztán jött a háború, s ő ci- péssinasként kereste a mindennapi betevőt. Pesten dolgozott, ám ez a város nem nagyon nyerte el a tetszését, úgyhogy hamar meg is vált tőle. Dolgozott a folyamkotróknál, fűrészüzemben és magasépítő vállalatnál. Egyszóval ezermesterré vált. S ha már nem sikerült egyik álma, az erdő, hát a másik nagy szerelem, vagyis a víz felé kacsingatott. Ahogy mondja: a dömösiek mind vízi emberek, s ezt ö sem tagadhatta meg. 1980-ban beállt matróznak. Néhány év múlva kishajóve- zetöi vizsgát tett, majd nagyhajók vezetésére is jogosítványt szerzett. Először a Toldi nevű átkelőhajót irányította, aztán 1983-ban átnyergelt az Árpádra, s Vác és a Pokolsziget közt szállította kapitányként az embereket és az autókat. Azon felül, hogy korábban ladikkal közlekedtek, most pedig egy sok lóerős, öt Rába-motorral hajtott hajóval kelnek át a Dunán, a kapitánynak * külön büszkesége, hogy az óriás két éve színház- hajóként is szolgálta a művészet- és vízkedvelő közönséget. De ilyenkor nyáron nem ez a legfontosabb feladata az Árpádnak, hiszen a folyó két oldalán több száz személy- és teherautó, valamint "több ezer ember várja, hogy átjusson a másik oldalra. Nyári forgatag Általában óránként egyet kellene fordulniuk, de a nyári csúcsidőszakban naponta 34—35 fordulót is teljesít a hajó hatfőnyi személyzetével. Hét végén is szinte megállás nélkül dolgoznak, s a 24 órás szolgálat után bizony elkel a kétnapos pihenő. Egy mindenesetre biztos: a kapitány szavaiból kiderült, hogy ezt a foglalkozást, vagy inkább hivatást nem a pénzért csinálják, sokkal inább a víz szeretőiéért. S éppen ezért az sem meglepő, hogy Buzolka Béla kedvenc itala nem a bor, vagy valami üdítő, hanem a víz. Ezenkívül szeret úszni, s gyakran előfordul az is. hogy a 'szabadnapján kiáll a kertje végébe, s onnan nézi a bölcs és szép Dunát. Ilyenkor megnyugszik, s már szeretne a hajó vezérlőpultjánál' ülni és figyelni a pilótafülkéhez hasonló müszerrengeteget, * irányítani a négy csigahajtómű mozgását. — Sokan azt hiszik, hogy egy ilyen masinát könnyű irányítani. ezzel el sem lehet süllyedni. Nékik szivé'sen átadnám a kormányt, hogy csak néhány másodpercig tartsák „úton” a hajót. Lehet, hogy nagyon elcsodálkoznának és végre elismernék, hogy ennyi mutatót és a vizet figyelni nem is gyerekjáték — mondja cinkos mosollyal. Látszik rajta: imádja, amit csinál, s így az sem meglepő, hogy amióta hajót vezet, nem történt, semmi baj, a monstrummal sem és a legénységgel sem. A tudás tekintélye Sőt, megelőzője volt jó néhány tragédiának, hiszen nem egy fuldoklót mentett már ki a vízből. Kapott életmentöér- met, de nem is ez a legfontosabb számára, hanem a tény, hogy ő azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak szeretik, hanem akarnak és tudnak is bánni a vízzel. Ez pedig hajóskörökben nagy tekintélyt kölcsönöz. S hogy mi lesz egy év múlva, amikor nyugdíjba vonul? Ezt még nem tudja, de az biztos, hogy Duna-közelben szeretne maradni; hiszen .. ez — véleménye szerint — jó néhány évvel., meghosszabbítja az életéi. Bánsági György Tettekkel a kibontakozásért A bírálat nem személyes sértés Nem egészen egy hónap múlva összeül az Országgyűlés. hogy megvitassa a kormány munkaprogramját, amelynek céljai már ismertek: meg kell állítani a a gazdaságban tapasztalható gyors visszaesést, és ha erőfeszítésekkel is, de stabilizálni kell a számunkra kedvező folyamatokat, megalapozva ezzel az elkövetkező évtizedek kibontakozási elképzeléseit. Mindezek — s ezzel ma inár mindenki tisztában van — rendkívül nagy erőfeszítést és áldozatot igényelnek társadalmunktól. Be kell látnunk, hogy nincs más választásunk! Ám hogy a lehetséges lépések közül melyek számunkra a legkedvezőbbek, s milyen tanulságai vannak az elmúlt esztendőknek — nos. erről még ma is folynak a viták. E nyilvános véleménycserében ezúttal Kővári József, a Budapesti Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója mondja el a véleményét. — Az utóbbi időszakban számos ellentmondás nehezítette a társadalom és gazdaság fejlődését — kezdte beszélgetésünket. — Ezeket nagyrészt időben felismertük, de a megoldásukért nem tettünk semmit, vagy késve, felületesen cselekedtünk. Ezért most számos olyan feladatunk van, amely gyors lépéseket kíván. Ilyen például a költségvetési hiány mérséklése. Úgy gondolom, nem lehet cél, hogy teljesen felszámoljuk; de a jelenlegi rendkívül magas hiányt le kell esökkentenünk 10—15 milliárdos passzívumra. Erősíteni lehet és kell is a szocialista országok közötti együttműködést, mert ezen a területen rendkívül sok a tartalék. Sajnos gondot okoz, hogy a külkereskedelem érdekei néha nem esnek egybe hazánk nemzetközi érdekeivel, s gyanítom, hogy olykor az e területen dolgozók érdekei is céljainkkal ellentétesek. 0 Mostanában mind többen beszélnek arról, hogy nemcsak papíron, hanem a valóságban is meg kell adni a vállalatoknak az önállóságot. Ez egy olyan cégnél, mint az önöké, amely költségvetési pénzekből is gazdálkodik, milyen szerepet tölthet be? — Bár való igaz, hogy például az utak építésére, karbantartására, eszközparkunk korszerűsítésére a költségvetésből minden évben jelentős összegeket kapunk, a rendelkezésünkre álló pénz kiegészítése érdekében vállalkozunk is, ami azt jelenti, hogy bevételeinket minden lehetséges eszközzel növeljük. Az így elért nyereségünkből az előírásoknak megfelelően adót fizetünk, a maradékot legfontosabb fejlesztési céljaink megvalósítására felhasználhatjuk. Ám még így is csak annyira futja, hogy lassítsuk az úthálózat leromlását, a szinten tartásra, vagy esetleg az úthálózat állapotának javítására kevés a kasszánk tartalma. Bár a jövőben is költségvetésből fogunk gazdálkodni, mégis fontosnak tartjuk a vállalati önállóságot. S nemcsak magunkról beszélek, amikor azt mondom: olyan helyzetet kell teremteni, amikor az irányításból kiküszöböljük a sok szubjektív vonást tartalmazó beavatkozást. A játékszabályoknak hosszú távon érvényesnek és nyilvánosnak kell lenniük. # A Központi Bizottság legutóbbi határozata is támogatja a gazdasági-társadalmi tisztánlátást... — A KB mostani határozata a tavalyi novemberivel és decemberivel együtt jó alapot ad a stabilizáláshoz és az azt követő kibontakozáshoz. De tapasztalatom, hogy gyakran megelégszünk a félmegoldásokkal, megállunk félúton. Ezt most nem tehetjük! A kormánynak a munkaprogram beterjesztésével egy időben gondoskodnia kell arról, hogy nem következik be visz- szalépés, vagy lassítás. Ha az országgyűlésen a honatyák megszavazzák és ezzel támogatják a kormány elképzeléseit, a végrehajtást folyam a- tosan és következetesen ellenőrizni kell, az ország nyilvánossága előtti helyzetfeltárással, beszámolással és vitával. # önök milyen lépéseket tettek eddig, s milyen terveik vannak az elkövetkező időszakra saját tevékenységük megjavítására? — Mint már említettem, felemás a helyzetünk. Költségvetési szervként is dolgozunk, de lényeges szempont nálunk az eredményérdekeltség is. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló pénzből a szükséges teendőknek csak alig egyharma- dát tudjuk elvégezni, minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk a takarékosságra. Intézkedéseket tettünk a rezsiköltségeink csökkentésére és szüntelenül keressük a korszerű, de olcsó technológiákat, új berendezéseket. Ennek megfelelően például az útburkolatokba ipari mellék- termékeket — pernyét, kohósalakot — építünk be. modifikált bitumen alkalmazásával csökkentjük a burkolat felső, úgynevezett kopórétegének vastagságát, új összetételű stabil aszfaltrétegek beépítésével növeljük a burkolatok élettartamát,. s a felületi bevonatok technológiai korszerűsítésével nagyobb útfelületet tudunk mggóvni. A vízelvezető rendszerek állandó tisztításával megakadályozzuk a burkolat tönkremenetelét, s emellett nagy gondot fordítunk az elvégzett munka minőségére is. Ez utóbbi egyebek között azt jelenti, hogy mivel a hazai kőbányákból egyszerűen képtelenek vagyunk tiszta, megfelelő szemcsézettségü közúza- lékot beszerezni, magunk oldjuk majd meg a mosást a megfelelő minőségű felületi bevonatok készítéséhez. Az idén kísérletképpen télen néhány útszakaszon új síkosság- mentesítő anyagokat is fogunk alkalmazni, s gázbeton, perlit és só keverékét szórjuk majd ki. Ez ugyan jelenleg drágább, mint a sózás, de lartósabban javítja a közlekedés feltételeit, kíméli a környezetet is, így a haszon népgazdasági szinten jelentkezik. • Ha már a költségek csökkentése is szóba került: az igazgatóság meglehetősen nagy gépparkkal rendelkezik. A speciális és általános járművek fenntartásánál lehet-e pénzt megtakarítani? — Belső felméréseink azt mutatják, hogy lehet. Tekintettel arra. hogy a gépparkra minden évben rengeteget költünk, az egyik megoldás az, hogy folyamatosan értékeljük egv-egy berendezés kihasználtságát. s ha úgy látjuk, nélkülözni tudjuk, hát eladjuk, vagy bérbe adjuk. Ugyanakkor ezzel ellentétes irányba hat az alkatrészhiány. Ezért bővitéttiik az üzemgazdasági osztály tevékenységi körét, s tőlük jelenleg naprakész információkat, rövi- debb-hosszabb időszakot átfogó értékeléseket is kanunk. Egy másik intézkedéssel nemrég mintegy 40 fővel csökkentettük a fizikai létszámot, s az így megtakarított bérből növeltük a középvezetők anyagi megbecsülését. A jövőben minden területen nagyobb differenciálásra törekszünk, ele az a tapasztalatom, hogy az elvvel mindenki egyetért, ám ha a megvalósítás az ő zsebét is érintené, máris tiltakozik. © A kibontakozáshoz — s erről is sok szó esik manapság — nyíltabb politizálásra van szükség. Önök vállalják ezt? — Természetesen! Nekem vesszőparipám, hogy ha nyíltabban beszélünk egymással, s a bírálatot nem vesszük személyes sértésnek, .akkor gyorsabban juthatunk előbbre — mondotta bet'eiezésul Kővári József, a Budapesti Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója. Furucz Zoltán Területi üzem Pátyon Több gép a tsz-eknek Az Árpád a legfontosabb kapocs Vác és a Pokol-sziget között (Vimola Károly felvétele) ■ Az idén a tavalyinál tíz százalékkal több, összesen mintegy 250 millió forint értékű géphez juthatnak a tsz-ek lízingügylet alapján. A Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata (Tszker) az Általános Vállalkozási Bank Rt. finanszírozásával a korábbinál bővebb választékot kínál számukra a talajművelő, növényvédő és betakarító gépekből. A gazdaságok igényei alapján megkezdték a helyi élelmiszerfeldolgozáshoz szükséges berendezések forgalmazását és a szokottnál több gépet kínálnak a nagyüzemeknek a gépjavítást és az ipari tevékenységet segítő forgácsoló és más fém- megmunkáló eszközökből is. A kölcsönüzlet bonyolításába újabban bekapcsolódtak a vállalat vidéki irodái és területi központjai is, így a gazdaságok szakemberei helyben megrendelhetik a gépeket. Ugyancsak részt vesznek ezek az irodák a gazdaságok folyékony műtrágyát előállító és kiszolgáló telepeinek létesítésében. Ehhez a gépek jelentős részét szintén lízing formájában juttatják hozzájuk. A Tszker közreműködésével az év első felében a tatai, a pátyi és a nagyszekeresi termelőszövetkezetben adtak át egy-egy ilyen üzemet, s az év végéig további . négy helyen — a nagyecsedi. az abádszalóki, a jászapáti és a túrkevei gazdaságban — hoznak létre hasonlókat. Ezek a telepek általában 3—5 közepes nagyságú, összesen 14—15 ezer hektár szántóterületű, egymáshoz közeli gazdaságot szolgálnak ki. A viszonylag kis méretű telepekről az ellátás gazdaságosabb, mert a tápanyagok szállítási távolsága a szokásos 40— 60 kilométerrel szemben mindössze 20—25 kilométer. A telepek anyagellátásából is mind nagyobb részt vállal a Tszker: tavaly 300 millió forint értékű folyékony műtrágyához adott elegendő alapanyagot, e szolgáltatásának értéke az idén várhatóan meghaladja a 400 millió forintot.
