Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

Vasárnap is nyitva tartanak Eredeti formájának megfelelően újította fel az Opál Kereskedelmi Vállalat a Budai úti tég­lagyárral szembeni egykori iskolaépületet. Az átalakítás után kis ABC nyílt benne, amely — a környező sok-sok hobbikért gazdájának nagy örömére — vasárnap délelőttönként is várja a vásárlókat. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Üzemi melegben És az öntőkre ki gondol? S^SLcIJl *ßr A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 21., HÉTFŐ Teherfuvarozók Ma már nem gond a szállítás Állunk az alacsony nyomá­sú öntőgép mögött, odakint meleg van, itt .benn vagy negyven fok. De még mindig szerencsénk van, hogy délelőtt érkeztünk az Évig kisgépgyá­rának öntőműhelyébe, mert később, amikor a betonpadló és a tető is átforrósodik, meg­maradni sem lehet majd itt. Mondja is Oláh Ferenc, a leg­rutinosabb öntő, hogy na jó, melegük van ilyenkor az üvegfúvóknak, persze. De ha idejönne bármelyikük, hát el­sírná magát. A tapasztalatok szerint el­sírják itt magukat mások is. Például az újonnan jövők, no meg a fiatalok. Jönnek, lehúz­nak egy fél évet, egy évet, s aztán már indulnak is más munkahelyet keresni. Volt. aki két álló órán át bírta szusszal, kettőkor kezdett és négy óra­kor becsapta maga mögött az ajtót. Úgyhogy maradtak az idősebb szakik, ők izzadnak most a délelőtti műszakban. Vajon mennyiért? Nemigen röpködnek szá­mok, de Oláh Ferenc szerint több ezer forintos különbség van a fővárosi meg a vidéki bérek között, ez „így lett ki­találva” annak idején. Állító­lag azért, mert vidéken ret­tentő sok lehetőség van még munkaidőn túl a pénzkeresés­re. Erre mondja Oláh Ferenc: már hogyne lenne! Mehetek a hobbira. Permetezni, kapál­ni. Pesten azért csak eljut a melós is moziba, színházba. En is eljutok: a szőlőbe, ahol ugye, megint nagy meleg van, vagy hideg, vagy esik, fúj... Viszont az öntőüzem nem melegüzem, legalábbis a sza­bályok szerint nem. Ha az lenne, akkor ma is megilletné a dolgozókat a nyugdíj kor- kedvezmény. Ezzel szemben megilleti őket a szódavíz, az elszívó berendezés és a lég­kondicionálás. Meg a tej. Ol­csó tejről van szó, olyanról, amilyen már nincs is. Az ön- tödéseknek három forint tíz fillérrel számolják fel a fél liter tejet, miközben a boltban négy kemény forintot penget­nek le érte. Nem mintha nagy összegről lenne szó, csak hát a dolgozókat zavarja, hogy az elkopott, régi rendeletekbe még mindig nem gyűrűzött be az áremelkedés. És az sem közömbös, hogy országosan csökkenőben van a szakma presztízse. Nincs elég­gé megbecsülve a mi mun­kánk — sommázza Kovács Sándor csoportvezető. Hogy nem lenne eléggé látványos az öntöde, amikor vendégek érkeznek a gyárba?! Mert né­ha az öntőknek olyan érzésük támad, mintha szégyellnék őket a többi üzemrész mellett. Ki tudja, így van-e? Az min­denesetre bizonyos, hogy a gé­pesítés, illetve az automatizá­lás nem kímélte a hagyomá­nyos vasasszakmák becsüle­tét. S nem véletlen az sem, hogy országszerte baj van az utánpótlással. Kevés gyerek álmodozik öntödéről az iskola­padban. A csoportvezető viszont egy sima ventilátorról álmodik, olyanról, amit az elszívók mögött a falba szerelnének föl, s nem csinálna mást, mint hogy megmozgatná a bent megszoruló levegőt. Mert, amint azt az öntödések vázol­ják, más helyekre jut venti­látor bőven ... Idáig érünk, amikor jókora kanál merül a forró alumí­niumba. Fajka József újratölti az öntőgépet. Nagy szussza- nás után, úgy fél perc múlva már lehet kivenni a gépből a centrifuga motorjának tartó­részét. Otthon ugyan ki gondol­na a ceglédi öntőkre, amikor mosás közben könnyed moz­dulattal lehajtja a centrifuga tetejét? Rab László Véradás Törteién Ma, hétfőn 10-től 15 óráig véradás lesz Törteién a műve­lődési házban. Azokat a 18— 60 év közötti lakosokat vár­ják. akik három hónapnál ré­gebben adtak vért. át tehetek én arról, hogy ki nem állhatom a diny- nyés embert? Amikor karba font kézzel nekitámaszkodik a kiskocsi platójának, és a sap­kája alól méregetni kezdi a legelemibb rendszer nélkül já­ró-kelő népséget, azt mondom magamban: a hétszentségit. Talán az undorodó düh te­szi, ami arcáról s idegesen vizslató szemeiről leri, hogy a dinnyés embert én mindig békaperspektívából látom. Ijesztő látószög. Csupa has, csupa fej, csupa karizom ilyenkor a dinnyés, s rögvest szaporábbra kell fognom a lépteimet, mert az az érzésem támad, hogy a csupa karizom hirtelen leemel egy tízkilós görögöt a kocsiról, meglendí­ti és... Vagy egyszerűen csak nyakonvág. Tudom, persze, nagyon is tu­dom, hogy a dinnyés ember haragszik rám. Nem mintha ismerne. Dehogy. Egy vagyok azok közül, akik a dinnyés ember látómezejébe nap mint nap besétálnak: öregek, fia­talok, nők. férfiak, gyerekek, kóbor kutyák. És éppen ez a baj. Hogy csupán pár pilla­natig tartózkodom abban a látómezőben, aztán kilépek belőle, és már el is felejtet­tem a dinnyés embert. S ahogy elnézem, hasonlóképp vannak ezzel a többiek is. Átnéznek a dinnyésen. Mint­ha. nem is lenne. Na jó, eb­ben őt nem annyira a szemé­lyét ért méltánytalanság za­varja. mert mit számít az ő személye, hajh, szerény keres­Tanévnyitó A Ceglédi Április 4-e Köz- gazdasági Szakközépiskola nappali tagozatán a tanévnyi­tó ünnepélyt augusztus 31-én délután négy órakor tartják. A levelező tagozat hallgatói­nak a tanévnviitó és a beirat­kozás szeptember 7-én délután két órakor lesz, s ez egyben az első tanítási nap. Kegyelet Gubody polgármester úr szobra nyugalmasan álldogál a róla elnevezett utca sarkán, és a köztiszteletet érdemlő férfiú a Kossuth gyógyszertár mindennapi forgalmát figyeli. Megszoktuk rrtár új helyén, talán túlságosan is kevés je­lentőséget tulajdonítunk neki. Még leírni is szégyen, hogy egyesek nem átallják a szobor talapzatához támasztani a bi- ciklijüket. Amikor az egyik patikus ezt nem akárki isme­rősének szemére, vetette, még annak állt feljebb, mondván, hogy onnan akkor is látja, ha a gyógyszertári üvegajtón ki­tekint __ E nnyit a kegyeletről és még valamit. Gubody Ferenc nyug­helye a temetőben meglehető­sen gazos, elhanyagolt volt. A gyógyszertári szocialista bri­gád a polgármester halálának évfordulójára rendbe tette a sír környékét, és elvállalta to­vábbi gondozását is. kedő ő, nem tolakszik előtér­be. Hanem a dinnye. Azzal mi lesz? Mert a minden kép­zeletet fölülmúlóan pimasz népség átnéz a dinnyés ember dinnyéjén is. Nem kér belő­le. Csoda-e, ha szörnyű ha­rag gyűl a dinnyés ember szemeiben, vészterhesen kul­csolja össze karjait, és isteni szerencséje van annak az öregembernek, hogy megúszta verés nélkül, mert miközben elhaladt a kocsi előtt, egyet­len pillantást sem vetett a dinnyékre. Régen persze másképp fes­tett minden. Akkor próbálta volna meg valaki semmibe venni a dinnyést! Nem mint­ha akkor gömbölyűbben, zöl­debben vagy édesebben kínál­ták volna a gyümölcsöt. Nem, nem. Viszont csak ez az egyetlen dinnyés uralta a kör­nyéket. Aki pedig egyetlen, annak a dinnyéjét muszáj megvenni, ha fene fenét eszik is. Mindenfajta visszautasí­tás nagy veszéllyel jár. Rész­ben, mert ugye dinnyét ven­ni legalábbis kötelező, rész­ben, mert aki egyik nap nem vett, az bizton számíthatott arra, hogy a másik napon nem hogy dinnyét, de még fonnyadt ringlószilvát sem fog kapni. Hát így aztán né­mely nyáron, némely nyara­kon egyazon dinnyeíz mardos- ta a nyélvét a város összes lakójának. Városunkban ugyan van még Szekér utca, de szekeret már csak mutatóban találni. A kocsival, lóval fuvarozók száma fogyatkozóban, ám a motorizált szállítójárművek egyre elterjedtebbek a szállít­mányozók körében. Az erre szakosodott magánteherfuva­rozók száma gyorsan emelke­dett, és Cegléden ma főállás­ban 32-en, mellékállásban 30- an ülnek a volán mögött. Al- bertirsán összesen 11-en, Abonyban 20-an keresik négy keréken a kenyerüket. A népi ellenőrzési bizottság tucatnyi népi ellenőrt bízott meg, hogy az említett települé­seken vizsgálódjanak az e te­rületen működők munkája felől. Felkeresték a helységek tanácsait, továbbá a vállalatok közül a Kőbányai Sörgyár ki- rendeltségét, a Duna Füszér- tet és a cipőgyárat. Megállapították, hogy a kis­iparosok minden fuvarigény kielégítésére képesek, ami a lakosság körében felmerül. Ez magas létszámuknak és a bir­tokukban levő járművek sok­féleségének köszönhető. Köz­rejátszik a Volán Vállalat is, amely számos járművét licit­tel adta bérbe a gépkocsiveze­tőknek, akik azóta szabad ma­gánfuvarozói tevékenységet folytatnak. A vállalatok és a szövetkezetek igényt tartanak munkájukra. A sörgyári kiren­deltség is rendszeresen fog­lalkoztatja őket. Munkájukkal elégedettek, akár munkaszü­neti napokon is számíthatnak rájuk. Szabálytalanságot nem követnek el, mindig rendben eljuttatják a szállítmányokat. A Duna Faszért szolgálatkész­nek, udvariasnak és minden időben igénybe vehetőnek tartja a vele szerződésben ál­lókat, A cipőgyáriak négy ma­gánfuvarozóval kötöttek meg­állapodást. Noha munkáiukkal elégedettek voltak, és az általuk alkalmazott fuvardíjak sem haladták meg a megengedett mértéket, a megemelkedett költségek miatt ez év tava­Már arra gondoltam, hogy régi szégyenét most bosszulja meg a népség, kamatostul fi­zet meg mindenért a dinnyés­nek. Száradjon rá, zápuljon meg valamennyi! Hogy bi­zonyságot szerezzek, nyomába eredtem a se lát, se hall öreg­embernek, és kifaggattam. Azt mondta, ő spéciéi nem is szereti, régen sem szerette a dinnyét. De ha szeretné, ak­kor föltétlenül a húsz méter­rel arrább lévő boltban vásá­rolna. A portéka ott sem jobb semmivel, mert az idén rossz ízűek a dinnyék, viszont jóval olcsóbbak. Ha tehát vá­lasztani lehet, mert az tény — folytatta az öregember —, hogy ma már választani le­het dinnye és dinnye között, akkor két rosszból a kevésbé drága rosszra kötök üzletet. Nem tudom, érti-e, miről van szó. Tíz dinnye árából így megspórolom a tizenegyedikét. idősem tudtam kikerülni a dinnye bűvköréből. Von­zott a titkokat rejtegető göm- bölyűség, a vastag, reccsenő héj, s a feltöréséig nyúló ké­tely: vajon zamatos, ezerillatú bensővel ajándékoz-e meg a dinnye, vagy színében fakó tököt takar. És szeretnék oly­kor belelátni a dinnyés em­ber kobakjába is. Vajon mit gondolhat a dinnyéi felöl? Ve­vő-e rájuk? Varga Sándor szán véget ért az együttműkö­dés, két teherautót vásárolt a vállalat. A vizsgált időszakban a la­kosság és a közületek részé­ről nem érkezett panasz a te­herfuvarozók ellen. Közérdekű bejelentés sem történt. Az ál­taluk alkalmazott díjtételek nem haladják meg a teher­gépkocsi-díjszabásban rögzí­tett felső határt, mi több, ese­tenként engedményeket is ad­nak. Adózási kötelezettségeik­nek eleget tesznek, iparenge­dély visszavonására nem ke­rült sor. A NEB hét főállású és öt mellékfoglalkozású kisiparos tevékenységét tüzetesen ellen­őrizte. Alkalmazottat egyikük sem tart. Fuvarokmányaikat rendben vezetik. Kivételt ké­pez az egyik albertirsai fuva­rozó, aki szabálytalan menet­leveleket állít ki, pénztár- könyvét nem vezeti rendesen. Felhívták a figyelmét a hiá­nyosságok pótlására, ám a ké­sőbb megismételt vizsgálat szerint ennek a felszólításnak nem tett eleget, ezért javasol­Mozgalmasan . telnek, a na­pok a Nagykőrösi Konzerv­gyár abonyi telepén. A szo­kásosnál sűrűbben érkeznek a paprikával megrakott pót­kocsis teherautók. Az udva­ron konténerekkel, ládákkal megpakolt, fürge targoncák futnak. Július végén kezdő­dött a szokásos főszezon, ám zöldáruból csak mostanában érkeznek igazán nagy tételek. Zöldbabot az utóbbi években ők nem fogadnak, sárgaba­rackból mindössze tízvagon- nyit kaptak, és a minősége is elég gyenge volt. Egy ré­szét befőttnek felezték, a töb­biből dzsem készült. Amilyen csúnya és kevés volt a barack, annyira szép a paprika, amelynek nagy részét — a termelők örömére — első osztályúként veszik meg. Amikor ott jártunk, öt vagon készletük volt és na­ponta további négy vagon ér­kezik. Ebből 25 tonnát tud­nak megtisztítani, majd to­vábbszállítás után lecsó lesz belőle. Szeremi Tiborné telepveze­tő elmondása szerint a pap­rika zömét a nyírségi és a Békés megyei közös gazda­ságok küldik, s ha az idő­járás közbe nem szól, az öt­venkét lány és asszony akár november végéig folytathatja a paprikatisztítást. A most érkező ceceit majd a para­dicsompaprika követi, amiből ugyancsak jelentős mennyi­ségre számítanak. Nem bán­Guti Jánosné zöldpaprikát tisztít. (Gyuráki Ferenc fel­vétele) ták a megfelelő eljárás meg­indítását ellene. A jogszabály előírja, hogy a magán teher­fuvarozói engedély kiadásának alapfeltétele, hogy az illető gépjárművezetői engedéllyel rendelkezzen. Albertirsán a tanács egy személynek jogosít­vány híján is kiadta az ipar­igazolványt. Ez az ügy to­vábbi kivizsgálást kíván. A népi ellenőrök figyelmét az sem kerülte el, hogy álta­lában nagy a tájékozatlanság a fuvarozó kisiparosok köré­ben jogaikat és kötelezettsé­geiket illetően. Többen nem tudják pontosan, hogy milyen okmányokat kellene vezetni és azokat hogyan lehet pontosan kitölteni. A menetlevelek, el- ismervények, az ellenőrzési napló és a pénztárkönyv meg­vizsgálása során kisebb-na- gyobb hibák egész sorára de­rült fény. Ezzel kapcsolatban azt javasolják a KlOSZ-nak. hogy a kisiparosok részére in­dítson tanfolyamot, ahol meg­szerezhetik a legszükségesebb tudnivalókat. T. T. ják, hogy bővében vannak az alapanyagnak, mert külön­ben a téli és a kora tavaszi munkalehetőség megcsappan­na. A paprikát helyben sa­vanyítják, jókora tartályok­ban tárolják, később kiszedik, tisztítják és úgy juttatják ,ei feldolgozási helyére. Nem szeretnék, ha megis­métlődne, ami az idei, tava­szon történt. Áprilisra min­denféle félkész áru elfogyott, és meg kellett kezdeni a sza­badságolást. Ezzel függ ösz- sze, hogy már jóval a borsó­szezon megkezdése előtt, má­jus elejétől ötven embert Nagykőrösön foglalkoztattak. Mindössze húszán maradtak az abonyi telepen, olyan anyák, akiknek bölcsődés vagy óvodás gyerekük van, és az apróságokat reggel öt órakor még egyik intézmény sem tudta fogadni. Az vi­szont jelentősen növelte vol­na a költségeket, ha az árut oda-vissza utaztatják. — A zárógyűrűk gyártása megszűnt, és a későbbiekben sem valószínű, hogy folytat­juk, mivel sokkal praktiku­sabb csavaros tetőt használ a gyár — mondta a telepveze­tő. — Jelenleg dobozok sem készülnek. Akik ezzel foglal­koztak, most paprikát tisztí­tanak. — Ügy hallottuk, sokan nem szívelték a naponkénti utazást. — Így igaz. Főleg június közepéig, a borsószezon kez­detéig. Addig egy műszakban, a csomagolóban kaptak mun­kát. A három műszakos be­osztást már jobban kedvelték. Mivel a feladatot sikeresen megoldották, ezekben a na­pokban kapja meg minden­ki a megérdemelt jutalmát. A telepen jelenleg 103-an dolgoznak, tizenöttel keveseb­ben vannak, mint egy évvel ezelőtt, és várhatóan’ nem lesz lehetőség további sze­mélyek felvételére. A gyár április elsejével a tervezett hat százalék helyett kilenc­százalékos bérfejlesztést haj­tott végre, így jelenleg az át­lagbér 3800 forint körül van. Mivel a nyári szezon gyak­ran kíván túlmunkát, termé­szetesen ilyenkor több fizetés kerül a borítékba. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Paprikát aprító asszonyok Dinnye alulnézetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom