Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

Tűzoltó, téeszeínök, klubvezető Mire ment volna önmaga? A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ A kérdés nem napolható el Egy népcsoport felemelkedéséért Cegléden, a népművelők napján rendezeti Pest megyei ünnepségen vették át a Gö­döllő városban és körzetében munkálkodó közművelődési dolgozók legjobbjai a külön­böző kitüntetéseket. A kitün­tetettek között volt Réti Ist­ván, a hévízgyörki nyugdíjas- klub vezetője is, akit az aláb­bi írásunkban kívánunk be­mutatni olvasóinknak. — Ennek az esztendőnek a végén, december 18-án lesz kilenc éve, hogy több siker­telen próbálkozás után vállal­koztam a nyugdíjasklub veze­tésére — mondta beszélgeté­sünk elején a hetvenkét éves Réti István. — Életem során sok megbízatást elvállaltam, ahol akár keveset, akár pedig többet tehettem embertársai­mért. A felszabadulás után, amikor a hadifogságból haza­tértem, az önkéntes tűzoltó­egyesület újjászervezésén fá­radoztam. Huszonöt esztendőn át voltam tanácstag, és sok éven át én töltöttem be a faluban a népfrontbizottság elnöki tisztségét. — Megbíztak engem a ter­melőszövetkezet elnöki teen­dőinek az ellátásával is, amit addig vállaltam, amíg a kez­dő, legnehezebb lépéseket megtettük. Brigádvezetőként mentem nyugdíjba, s úgy ter­veztem, hogy a közért való munkálkodást nem hagyom abba, mert ez a véremben van, aztán egyik napról a má­sikra, szinte észrevétlenül el­apadtak a megbízásaim. Amit évtizedekig tettem, meg se köszönték. Ügy éreztem ma­gam, akár a partra kivetett hal, mert az én elemem az volt. hogy az emberek között az emberekért tevékenyke­dem. Nagyon magamra marad­tam, s ekkor, a legjobbkor jött a kérés: — Pista bátyám, megszervezhetné a nyugdíjas­klubot! Megörültem a megbí­zatásnak, s elkezdtem a há­zalást, a barátok, egykori le­génycimborák, munkatársak összetoborzását. Már kilenc esztendeje lesz, hogy együtt vagyunk. Réti István nagy szeretettel, emberséggel, baráti légkörben vezette és vezeti a hévízgyör­ki nyugdíjasklubot, s azzal a belátó bölcsességgel, ami csak a sokat próbált emberek tu­lajdonsága. Réti István annak a nemzedéknek tagia, amely nemcsak átélte, de résztvevője A Galga Afész 204-es szá­mú üzlete Zsámbokon, a Jó­kai utcában, évek óta rossz külső állapotban volt, hogy a vásárlók' szinte undorral néz­tek feléje. Az elmúlt év őszén az áfész illetékesei megkezd­ték a bolt renoválását, az idén beíejzték. Az épület fa­la kívülről tetszetős színt ka­pott, immár illeszkedik kör­nyezetéhez. Ám a munka ez­zel abbamaradt. Abbamaradt mindaddig, amíg a boltban dolgozó Baj­Lassan búcsúzik a nyár, és az ősz beálltával ismét jönnek a hosszabb-rövidebb. értel­mes és értelmetlen értekezle­tek. (Milyen furcsa, hogy jú­niustól szeptemberig ezek nél­kül sem állt meg az élet.) Hamarosan hetekre előre be­telnek a tekintélyes méretű előjegyzési naptár rubrikái, akár a diákok órarendje, mu­tatják: hol miért kell össze­gyűlni. Az egyik tanácsi _ tárca ve­zetője, nyilván unván már a sok íöiösleges szószaporítást, valamely terjengős hozzászó­lás semmitmondó üresjáratai közepette mérleget készített Hevenyészett statisztikája le­hangoló. A jobb sorsra érde­mes tanácsnok 1986-ban 54 saját szervezésű és 103 mások által kezdeményezett értekez­leten vett részt. Lévén a múlt évben számára 209 benti munkanap, ezek 75 százalékát értekezlettel töltötte el. (A pihenő- és szabadnapok, ün­nepek. tanfolyamok, szolgálati utak és a szabadság leszámí­tásával jutott erre az ered­ményre.) is volt a II. világháborúnak, s mint középparaszt megélte a parasztság életformájának embert rázó, embert próbáló, gondokkal, örömökkel járó változásait is. — 1959. november 17-én éj­jel fél tizenegykor írtam alá a belépési nyilatkozatot a hé­vízgyörki termelőszövetkezetbe — emlékezik. — Nem volt könnyű ez az aláírás! Igaz, nem tartoztam a nagygazdák közé, mindössze kilenc-tíz holdja volt a családnak, de a parasztemberek legnagyobb szerelme mindig a föld volt, szive választottjáról senki sem mond le csak úgy könnyedén. Aki azt állítja, hogy könnyű szívvel állt a közösbe, az so­ha nem volt jó gazdája, hű­séges gondozója a saját föld­jének, éppen ezért nem lehe­tett rá a közösben sem számí­tani. Ha most valaki azt kérné, hogy írjak alá valamiféle, a régi jusst visszakövetelő ké­relmet, hát annak nehezebb dolga volna, mint a belépésre nógató agitátornak volt. Messzire kanyarodtunk a klubelnökségtől, de hát Réti István azt vallja, hogy mai gondolkodását, a közösségért érzett felelősségtudatát a szö­vetkezet formálta, s élete el­választhatatlan az ott átélt évtizedek emlékeitől, melyeket most átvett kitüntetése, a mi­niszteri dicséret erősen felidé­zett benne. — Ezt az elismerést nem Réti István kapta — figyel­meztet a kitüntetett —, hanem a hévízgyörki nyugdíjasklub tagsága. Mert ugyan, mire mentem volna én a szép ter­veimmel, ha a klubtársaim nem állnak mellettem? Ha nem vesznek részt a rom­templom egykori kincseit fel­táró ásatásokban, ha nem együtt járjuk az országot, ha nem együtt igyekszünk új is­mereteket szerezni és nem akartunk volna hetenként ta­lálkozni. Csak együtt voltunk képe­sek kilenc esztendő ezernyi élményét megteremteni és át­élni, csak együtt voltunk ké­pesek megfáradt életünket sok-sok szépséggel gazdagíta­ni. Mert ez a mi klubunknak a nagy érdeme, hogy lehetővé tette számunkra, maradjunk meg hatvan, hetven éven túl is fiatalnak. — ik nóczi Andrásné két szabad szombatját rááldozva befes­tette a falak lábazatát, az aj­tók, ablakok fáját. Öröm mindezt készen látni. A csak éppen arra járók is dicsérik a bolt külalakját. Az udvar­ban van még egy rozoga raktár. A vezetőség a lebon­tását tartja célszerűnek. Fel­merült az ötlet, hogy az ud­vart elkerítik, Bajnócziné e kerítés festését is vállalná. Kovács András Zsámbok Munkájával kapcsolatban 28 alkalommal kellett a főváros­ba utaznia. 14 napot a körze­ten kívüli egyéb településeken töltött. Kérdés, hogy felelős beosztásában mennyi ideje maradt az általa irányított te­rület ellenőrzésére, a munka — és a munkatársak — szer­vezésére, egyáltalán az alkotó gondolkodásra, ami nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy az ember megújuljon, szemlélete fel­frissüljön, a megszokott be­idegződéseket újszerű, jelen tennivalóinkhoz jobban igazo­dó gondolatmenettel váltsa fel. Ez az osztályvezető úgy ér­zi, hogy különféle okokból — és ezek már túlmutatnak az értekezleteken — munkaideje felét olyan elfoglaltsággal kénytelen tölteni, ami a be­osztottak feladata lenne. Így aztán nem csoda, hogy a ren­delkezésére álló idő szétforgá­Augusztus 15—29. között Ve­resegyházon rendezik meg a Pest megyei cigányéletmód- tábort, amelyen családgondo­zók, cigány származású ta­nácsi tisztségviselők, cigány­művelődéssel foglalkozó szak­emberek, valamint cigányklu­bok vezetői vesznek részt. Várady Géza, Pest megyei cigányügyi titkár elmondta, hogy a cigányok tömeges fel- emelkedésének, beilleszkedésé­nek útja nem spontán folya­mat. Nemcsak az évszázadok, de a legutóbbi évtizedek ta­pasztalatai is azt bizonyítják, hogy magukra hagyatva, akar­va is képtelenek kilépni ha­gyományos életformájuk kere­tei közül, ezért a fejlődést biztosító és előmozdító dina­mizmust kívülről kell bevin­ni ebbe a körforgásba. Ez egy­ben azt jelenti, hogy a kez­deményező szerep ránk, nem a cigányokra vár, ugyanakkor azzal is tisztában kell len­nünk. hogy a cigányság te­vékeny részvétele, együttmű­ködése nélkül erőfeszítéseink hiábavalóak lesznek, úgy is mondhatnám, most nemcsak róluk, rólunk is szó van. Tudatformálás Aknay Agnes, a Pest Me­gyei Művelődési Központ népművelője, a tábor vezetőd je is bekapcsolódott a be­szélgetésbe. — A feladat komplex és össztársadalmi, de abból a felismerésből kell kiindulnunk, hogy eredményt csak akkor érhetünk el, ha tevékenysé­günk segíti a cigányság tuda­tának átformálását, ami ter­mészetesen csak egy-két ge­neráció távlatában érhető el, de ez nem ad lehetőséget a kérdés elnapolására. Veresegyházon élni fog a tábor, ami nem jöhetett vol­na létre a Pest Megyei Ta­nácsnak, a Hazafias Népfront megyei elnökségének, a KISZ megyei bizottságának, a Vö­röskeresztnek, a TIT-nek, a Veresegyházi Nagyközségi Ta­Talán már csak az időseb­bek ismerik Antalffy Gyula korábbi munkáját, az ugyan­csak szépséges nyelvezetű Magyar évszakokat, A most megjelent Boldog barango­lások című könyvéről jog­gal állítja a fülszöveg: lí­csolódik, és az elmélyültebb munkához nem jut elegendő. Vannak vezető emberek, akik fontosabb jelentéseiket, beszédeiket a munkából ha­zatérve. otthon állítják össze, mivel hivatalukban nincs módjuk a zavartalan alkotás­ra. Ezt persze nem lehet hosz- szú ideig büntetlenül tenni, mert megsínyli az egészség. Nyilván ez is oka a sok ideg- rendszeri, szív- és érrendszeri panasznak, amelyek — a rö­vidülő életkorral — súlyos veszélyeket jeleznek. Milyen jó lenne, ha keve­sebb értekezést több hasznosan végzett munka követne. Nem hiszem, hogy nyaranta — ilyesféle összejövetelek híján — rosszabbul mennének a dolgok. Most. a szabadságok után kipihenten, értelmes ten­nivalóinkat szaporítsuk. — ás nácsnak támogatása nélkül. A szervezők arra számítanák, hogy a tábor munkájában 45- 48 fő vesz részt. — A tábor programja — mondta Aknay Ágnes — na­gyon változatos. Lesz kép­zőművészeti foglalkozás, ne­mezelés, gyöngyfűzés, gyéké- nyezés, de van mód szerep­lésre: éneklésre, zenélésre, táncra is. A közös játékok, és vidám vetélkedők lehetőséget adnak az egyéni megnyilat­kozásoknak. Tábori családok A cigányságot érintő elő­adások mellett találkoznak a táborozok cigány értelmisé­giekkel, művészekkel és a Cigány Újság szerkesztőivel, de praktikus, mindennapi is­mereteket nyújtó előadások is elhangzanak, s így kerül sor főzési, ruházkodási, építé­si, családpedagógiai foglalko­zásokra. — Természetesen szabad­idős programokról is gondos­kodunk. Két alkalommal ve­títünk játékfilmet, amiket kö­zösen megvitatunk. Szerve­zünk főzőversenyt. Kirándu­lunk Vácra és a vácrátóti botanikus kertbe. Tánctudá­sát mindenki bemutathatja a tábor bálján, ahol a pomázi zenekar játszik. A búcsúestét a táborlakók műsora teszi — remélhetően — gazdaggá, tar­talmassá és felejthetetlenné. — Úgy tervezzük — vette át a szót Várrőy Géza —, hogy a tábor idejére a résztve­vőkből négy családot szerve­zünk, amelyet egy családfő irányít. Ebben a kisebb kö­zösségben mód lesz a kötet­len beszélgetésre, egymás megismerésére, és az együtt- lét általános emberi normái­nak elsajátítására és elfogad­tatására. Nagyon fontosnak tartjuk a tábor sikerét — hangoztatta Várady Géza —, mert úgy érezzük, hogy minden, amit a jelenben teszünk a cigány­ság érdekében, az a jövőben raj hangvételű és próza vers­re emlékeztető. Antalffy tollával is végig­járja a magyar tájakat: a Bakonyt, a Mátrát, a Zemp­léni-hegységet, a Nyírséget, a Tiszahátat, a Bodrogközt, az Ipoly völgyét, a palóclakta vidéket, Aggtelek környékét, a Bükköt, a Pilist, a Bör­zsönyt és a Gödöllői-dombsá- got. Három ember barátsága építgette e könyvet: a szerző bolyongásai Berda Józseffel és Kónya Lajossal. „A Vác mögötti szőlős hal­mok fölé hatalmasan tolul erdőbozontos hosszú gerincé­vel a Nagyszál. Kőrissel be­nőtt, tetejéről feltárul szinte az egész Paiócföld, a Cserhát alacsony hegyvidéke, amely a Gödöllői-dombsággal mé­lyen lenyúlik az Alföldre Alig van változatosabb arcu­latú része az országnak, mint az Északi-középhegység Bör­zsöny és Mátra közti szaka­sza ...” Vagy a Tisza. „Tutajok úsznak el mellettünk, távoli erdők rönkjeit, roppant nvár- faszálakat visznek lefelé hangtalanul, kiáltó ellentéte­ként a fentről ránk tekintő harsány iparvidék mozgalmas képének. Palkonya után is­mét nagy csendességű vidéke­ken haladunk át. A bal part­hoz hozzásimul a Hortobágy aszta Isi maságú gyepes pusz­ták fölött siklik a tekintet ha­tártalan távlatokba.” minőségi változásokhoz vezet. A művelődés elősegítése, egy­re erősödő folyamata, a „ci­gánykérdés” élét fokozatosan tompítja, szelídíti, s egy be­látható időn belül ki is olt­hatja. Amikor a cigányság kulturális felemelkedésén fá­radozunk, akkor azt is tud­juk és hisszük, hogy erőfe­szítéseink egész személyisé­gükre hatnak, tehát az adott esetben erkölcsi magatartásuk­ra is. Azt szeretnénk, hogy a tá­borban részt vevő cigányok olyan ismeretek birtokába jussanak, hogy megbízások adásával be lehessen őket vonni őket a közösség köré­ben végzett munkába. Ez azért lenne elsősorban fon­tos, mert ők ismerik legjob­ban a közösség vágyait, ter­veit, elképzeléseit, de a ve­lük való bánásmód eszközeit is. Azt kívánjuk bennük tu­datosítani, hogy nélkülük és ellenükre felemelkedésüket senki nem segítheti elő. Ők is úttörők Augusztus 15—29. között szokatlan vendégei vannak te­hát a veresegyházi úttörőtá­bornak. Az esténként felcsen­dülő cigánydalok másként hatnak majd a környéken, mint az úttörők vidám nóta,-, zása. Lehet, hogy egyesekből ellenszenvet is kivált, pedig nem szabad elfelejteni, hogy a mostani táborozok is úttö­rők, olyan úttörők, akik se­gíteni kívánják a cigányság integrálódását és szívügyük­nek tekintik a meglévő szá­mos hátrányos tényező mel­lett a cigányság kulturális ér­tékeinek megőrzését. Kellemes, napsütéses idő­ben zajlott le az isaszegi horgászegyesület halfogó­versenye. A versenyláz már napokkal az esemény előtt felütötte a fejét a tagság és az érdeklődők körében. Az egyesület vezetősége ugyanis a tagság bevonásával éves programot készít, annak fi­gyelembevételével végzi mun­káját. Hazaffy Béla titkár ebben két fontos hasznot lát. Az egyik: a tagságnak tu­domása van a következő ese­ményekről, elfoglaltságokról, és így képes beosztani a sza­badidejét jó előre. A másik: ismeri, hogy az adott időpont­ban milyen munkára lesz szükség — hiszen a horgászás nemcsak halfogásból áll — és megfelelően felszerszámoz- va mikor ásóval, mikor la­páttal, kaszával jelenik meg a közös munka helyszínén. Így történt ez most is. Haj­nali öt órakor láttak azokhoz a feladatokhoz, melyekkel megteremtették a horgászás aznapi feltételeit: A verseny­idő kezdetére minden a he­lyére kerüljön! Ez volt acél­juk, s ezt annak ellenére is teljesítették, hogy a verseny csak 9 órára volt meghirdet­ve. de a gyülekezés már hét órakor megkezdődött. Vidám zeneszó mellett ellenőrizték a horgászbotokat. igazították, beállították a kellékeket. Az előkészítő bizottság, Haf- rovics András, Bazsó Gábor. Bazsó János, Gattyán István, Horváth András, Nagy László és Klincsek János tagságával gyors, hibátlan munkát vég­zett a sorsolás megejtésével. A titkár üdvözlése után — az nemcsak a horgászokat, hanem a szép számú érdeklő­Lépcsojáró kocsi mozgássérülteknek Mozgássérültek helyváltoz­tatását megkönnyítő kocsi húszdarabos próbaszériája ké­szült el a Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat leány- vállalatánál, a salgótarjáni Hővillnél. A kocsit az ugyan­itt amerikai licenc alapján ké­szülő lépcsőjáró targonca át­alakításával konstruálták meg. Az eredeti szerkezetet egy hát­támlás ülőkével és biztonsági övvel egészítették ki. Ezek segítségével a benne ülő sze­mély teljes biztonságban érez­heti magát, s ha a kocsit egy ember tolja, nemcsak sík te­repen haladhat vele, hanem lépcsőn is. A prototípust a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete véleményezte, en­nek • megfelelően kisebb mó­dosításokat hajtottak végre rajta, s ugyancsak Budapes­ten próbálják ki a kocsi próba­szériáját. A képregényről A képregénykedvelők tábo­rát rendezi meg augusztus 24—30. között a gödöllői mű­velődési központ. Ehhez kap­csolódóan kiállítás látható augusztus 24-től szeptember 30-ig. A képregényről konfe­renciát is rendeznek augusz­tus 31-én és szeptember else­jén. Terv és verseny Szeptember elsejétől lehet jelentkezni a gödöllői BMX- klubba a 6 és 15 éves korú gyerekeknek, fiataloknak. Az ehhez szükséges lapot a váro­si művelődési központ infor­mációjánál szerezhetik be az érdeklődők, vagy a figyelmes szülők. Szeptember 4. lesz az alakulás napja. 26-án, illetve rossz idő esetén 27-én dél­után két órakor már verse- nvezhetnek is azok. akik ki­töltik a nevezési lapot, amely azonos helyen kapható a je­lentkezési lappal. A tervezett BMX-pálya vázlatát ugyan­csak a művelődési központ­ban lehet megtekinteni, ahol közszemlére., tették. Mozi Gödöllő, Petőfi filmszínház: Trükkös halál. Magyarul beszélő, színes amerikai kri­mi. 6 és 8 órakor. Kisbagi autós kertmozi: A zsaru szava. Francia kri­mi. 9 órakor. dőket, köztük Szűcs Lászlót, helyi népíronttitkárt is kö­szöntötte — elkezdődött a ver­seny. Elfoglalták helyüket a ver­senyzők, a versenybírák és az ellenőrök. A matadorok a jel­adást követően 9 óra 10 perc­től három órán át küszköd­tek a tó lakóival. Három ka­tegóriában, külön a felnőttek, az ifjúságiak és a gyerme­kek. Az eredmények: felnőttek: 1. Patyi István 1818, 2. Har­gitai János 1501, 3. Budahá- zi Tibor 1424 ponttal. Ifjúsá­giak: I. Bereczki István 3555, 2. Balázs Zsolt 1911, 3. Lu­kács Viktor 1262 ponttal. Gyermekek: 1. Tihon János 1099, 2. Nagy László 910, 3 Both Brigitta 629, 4. Hajdú Attila 507 ponttal. Az oklevelek és a tárgyi jutalmak átadására Hazaffy Béla Szűcs Lászlót kérte fel'. Ö örömmel tett eleget ép­nek, annál is inkább, meri közelebbről is megismerte az isaszegi horgászegyesület tettre kész tagságát, közössé­gét. Tetszésére szolgált a tó­part. az egyesületi tartózko­dót: ely környezetének tisztán tartott állapota, a gyermek­horgászok ügyessége, tanulé­konysága. A legfiatalabbak a szünidő nagv rés2ét töltötték a vizek mellett a szülők fel ügyeletével. Az eredményhirdetés után a verseny résztvevői baráti csoportokra osztódva a Tó­vendéglő teraszán foglaltak helyet és folytatták a nihe- nést immár békés beszélge­tés formájában. B. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Olvasóink fóruma Vevőt vonzó üzlet lett Nem marad büntetlenül Jönnek az értekezletek Országjáró kedvcsináló F. M. Háromórás tavi halfogás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom