Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-23 / 197. szám
( A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP Parcejlázás Kemencén Épül a harmadik kút A kiviteli tervek rendelkezésre állnak Kemence és környéke ívóvíztársulása az elmúlt napokban tartotta meg a soron következő intézőbizottsági és fegyelmi bizottsági ülését, amelyen Pálinkás József, a víztársulás elnöke beszámolt a végzett munkákról és az időközben felmerült problémákról. Ismertette, hogy az eredetileg betervezett négy kút helyett csak kettő készült el, amelynek négy községet kellett ellátni vízzel, ezért a meleg nyár idején szükséges volt rövid időre a vízkorlátozás bevezetése. Biztató jel, hogy a harmadik kút létesítése folyamatban van, melyre a megyei tanács közel hárommillió forintot biztosított. így van remény, hogy a harmadik kút is hamarosan elkészül, amely vízhozama az előzetes vizsgálatok szerint 800 köbméter naponta, így a három kút napi 1500 köbméter vizet ad. Ismertette továbbá, hogy Kemence Község Tanácsa hatvanöt üdülőtelket hasított ki, melyeket szintén bekapcsolnak a vízhálózatba. A terveket és a költségvetéseket a községi tanács már elkészítette. Ezután Pongrác János, a helyi tanács elnöke ismertette, hogy a kiviteli tervek már elkészültek, amely szerint a vállalati hozzájárulás 30. az egyéni pedig 25 ezer forint lesz. Ezt 10 év alatt kell kifizetni Az előkészítő bizottság már megalakult. Ez ideig 52 magán- és 13 vállalati üdülőtelket adtak el, ezekhez a földút és a vízhálózat még ebben az évben elkészül. Ezután Pálinkás József megemlítette, hogy a felsőbb szervek vizsgálata alapján a víztársulat munkáját jónak ítélték meg, megelégedésüket fejezték ki, mind az ügyvitel, mind a műszaki munkák területén. Csömör Nándor Kitüntetett népművelők A népművelők napjának megyei ünnepségén több kitüntetést adtak át körzetünk dolgozóinak is. Szocialista Kultúráért Mészáros Emma könyvtárost; Kiváló Munkáért Kapos Mihályné tanárnőt, a családi ünnepségek rendezésében nyújtott többéves munkájáért tüntették ki. Miniszteri dicséretet kaptak: Bárányné Patyi Éva, a szobi művelődési központ igazgatója, Horváthné Taracsák Mária és Kápolnai Jenő, a zeneiskola tanárai és Szulcsán Anna, az úttörőház dolgozója. Elég kellemetlen gy kirándulás megroratőja A minap a környező falvakban voltunk kirándulni, s elmondhatjuk, hogy Vác környéke igen szép vidék. A Penc felőli úton jöttünk be a városba, s pechünkre éppen tilosat, pirosat mutatott a vasúti átkelő irányítólámpája. Előttünk már állt két autó, egy teherautó, s kerékpárosok is. Ebből arra következtettünk, hogy nem kell sokat várnunk, mert már régebben leeresztették a sorompót. Mint később kiderült, nagyot tévedtünk! öt perc várakozás után végre megjelent a szobi személyvonat, s mikor elhaladt a sorompónál az utolsó kocsija is, a sofőrök már kezdték melegíteni a motorjukat. Jegyzet Amiről nem beszélünk? Lapunk egy szorgalmas olvasója — és kritikusa, na meg gyakori levelezője — ismét megkeresett bennünket, ezúttal egy augusztus elsején megjelent cikkünkre reagálva. Az írás a Naszály Áruház előtt portékáikat kínáló „színes szoknyás hölgyekről” szól, akik már nemcsak a hazaiaknak és nemcsak magyarul ajánlgatják az órát, elemet, vagy a „búvárórát, zenélősét”, hanem haladva a korral, már németül is, a Vácra látogató külföldieknek... Olvasónk levelében azt kérdezi: „Miért kell mellébeszélni?”, miért kell „színes szoknyás hölgyeket” emlegetni ? Azt hiszem, olvasónknak igaza van, valami rossz beidegződés tart fogva bennünket, ami valószínűleg több, mint álszemérem. Sokkal inkább egy problémakörről való hallgatás — amiről nem beszélünk, az nincs is —, ami ma már tulajdonképpen nem is indokolt. Nem indokolt, hiszen évekké! ezelőtt Bari Károly már cigány költőnek vallotta magát, Balázs János büszkén hirdette, hogy ő cigányfestő, s a cigányság, a cigány tudat vállalásának és az erre való ösztönzésnek példája és dokumentuma a nemrég utcára került cigányújság is. A cigányság legjobbjai tehát keresik helyüket, keresik azt az utat, amely a beilleszkedéshez vezet, de a saját kultúra megőrzése mellett. Persze, könnyű volt vállalni Balázs Jánosnak, Bari Ká- rolynak vagy éppen Lakatos Menyhértnek cigányvoltukat — és vállalni a sajátos kultúrát. Sokkal nehezebb sokaknak — magam is ismerek ilyeneket — magát a cigányszármazást vállalni. Magának a cigányságnak, pedig, ha vállalja kulturális örökségét, vállalnia kell mást is: hogy a cigánykultúra mellett létezik cigány bűnözés, hogy Lakatos Menyhért cigánymeséi helyett, mint a „ színes szoknyás hölgyek’’, sokkal többen inkább azt a pénzt olvassák, amitki- csaltak gyanútlan emberektől... Már többen reagáltak egy későbbi cikkünkre is, mondván, hogy Törökhegyen azért sír a határ, mert a cigányok ... S miért nem írjuk meg nyíltan, hogy kikről van szó? Félünk a „kényes témáktól”? — Igenis, félünk! Félünk, hogy egy nagyon káros közhangulatot erősítünk. Félünk, hogy sokak általánosítani fognak. És félünk, hogy azok alá adunk lovat, akik Vácott is kipingálták a falra, hogy „Cigánymentes övezet”! Ahhoz, hogy ne legyen „kényes” téma, sok mindent végig kell gondolnunk, az évtizedes cigánypolitikától kezdve az előítéletekig... De a legfőképpen azt, hogy mi, akik felháborodunk, tiltakozunk, az egyenes beszédet követeljük, nem vagyunk-e magunk is okai annak, hogy egyáltalán létezik „cigánykérdés”? Hogy egy jelentős számú népcsoport még mindig kirekesztettnek érzi magát; hogy ha szóba kerül, nem váciakról vagy sződiekről beszél, hanem magyarokról ... Nyilván a fent leírtak inkább eszmefuttatásnak, morfondíroz-' nnk hatnak, mint válasznak olvasónk létveiére, olvasóink megjegyzéseire. A választ valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy hallgatni nem kell erről a témáról, azonban mindaddig mégis „kényes téma” marad — és nem szabadulhatunk a „mellébeszéléstől” —, amíg nem látunk tisztáin, amíg gondolkodásunkat, indulatainkat, véle. ményünket átszövik az előítéletek. Borgő János Hosszú percek teltek el várakozásteljesen, de reményük nem vált valóra, újabb öt perc után ismét érkezett egy vonat, ezúttal Veresegyház felől, de elhaladtával még mindig lent maradt a sorompó. Az autósok kezdtek türelmetlenkedni, néhányan át is mentek a zárt félsorompó mellett, nem törődve a tilos jelzéssel. Tíz perc elteltével újabb vonatok érkeztek, személy- és tehervonatok, sőt még magányos mozdonyok is. Az autósok nagy része megunta a várakozást, s inkább a városi alagút' fele ment, hogy megkerülje az átjárót. A leginkább bosszantó az volt, hogy a vonatok között előfordult öt-tíz perces különbség is, s ez alatt az idő alatt sem engedték át azt a pár autót, amely még itt várakozott. Negyvenöt perc után mi is meguntuk a várakozást, megfordultunk, az alagút felé vettük utunkat. Szerencsére nem siettünk, ezért Volt ennyi időnk a várakozásra, de azért beleképzeltük magunkat azoknak az embereknek a helyébe, akik esetleg munkába, vagy valamilyen más fontos ügyben utaznak, hát. elég kellemetlen lehetett. Az újságokból, televízióból sajnos elég sok vonat- szerencsétlenségről értesülhetünk, talán ilyen mulasztások is közrejátszanak ezekben a szerencsétlenségekben!? Pölcz Csaba Fiúk ? nyeregben Nyolc kerékkel négy Merre Induljunk tovább? Segít a térkép ... (Pölcz Csaba felvételei.) ismeretséget kötöttek ott táborozó magyarokkal, egyszóval nagyon jól érezték magukat. Az egyetlen bökkenő Egy kis pihenés sem ártott a nagy úton. Egyszer volt, hol nem volt, volt nég.v fiatalember, akik elhatározták, hogy végigkerékpározzák a Vác—Rostock útvonalat. A mese aztán gyorsan valósággá vált. Cs. Nagy András, Füke András, Pölcz Csaba és Lengyel Csaba, a Sztáron Sándor Gimnázium végzős diákjai a felvételi vizsgák után nekivágtak a hosszú útnak. Az egyik főszereplő, Pölcz Csaba naplója segítségével idézzük most röviden fel a 22 nap történéseit. Talán mondanom sem kell, hogy a leghosszabb távot (kb. 150 km-t) az első nap, még kipihenve tette meg a négy vállalkozó szellemű turista. Ekkor Dunaszerdahelyig jutott a kis társaság, a csehszlovák város határában ütötték fel első ízben a két kétszemélyes sátrat. Másnap 124 kilométert kerekeztek, s elérték Pozsonyt, ahol egy folyóparti kempingben szálltak meg. A következő napokban egyre nehezebbé vált az út. dombos, hegyes vidékek váltották egymást, sőt megtörtént az első defekt is. Az ötödik nap esti óráiban értek Prágába, de pihenésre nem sok idő maradt, reggel folvtatták a küzdelmet a kilométerekkel. A csehszlovák— német határhoz közeledve festői környezetben haladtak, s rövidesen átléptek az NDK- bá. Drezdában egv nemzetközi kempingben táboroztak le, ahol ismeretséget kötöttek néhány nyíregyházi turistával (a gyors ismerkedést követően lejátszották az NB Il-es labdarúgócsapatok között 4-0-ás váci győzelemmel zárult találkozó „visszavágóját” is). Másnap a váci fiúk városnézést iktattak a programba, többek között megtekintették a híres drezdai képtárat is Majd Potsdam felé vették az irányt — ez volt útjuk legszebb városa. A főváros, Berlin végigke- rekezése és megtekintése után Rostockba indultak, immár zuhogó esőben. Megérkezésük után azonban elállt az égi áldás. így igen kellemes másfél napot tölthettek az északi városban. A négy fiú megmártózott a Balti-tengerben, körülnéztek a városban Váci szerzők művei Készülök a A egy met könyvesbolt kirakatában tábla hívja fel a figyel- a váci illetőségű szerzők újonnan megjelent könyveire. Ezúttal Újvári István, a Lővvy Sándor Gépipari Technikum matematika-fizika szakos tanára jelentkezett új kiadványokkal. A két könyv elsősorban tanulóknak szól, s a gyakran problematikus matematika tantárgyban segít a rászorulókon. A Tankönyvkiadó gondozásában megjelent „Egyedül készülök a felvételire” című feladatgyűjtemény a főiskolákra, egyetemekre matekból felvételizők tudását fejleszti tovább, feladatsorokkal segíti a sikeres felkészülést. A másik mű az általános iskolai szakköri füzetek sorozat következő példánya. A „Felkészülés és felzárkózás matematikából” című kiadvány az általános iskolát most Figyeljünk? Ne figyeljünk? npudatunktól független, a filozófiában tanultak szerint objektív tulajdonságaink közé tartozik az is, hogy szeretjük, ha észrevesznek bennünket. Már a pici baba képes órákat üvölteni, így adva tudtára a szülőknek, vegyék észre, törődjenek vele. A nagyobbacska a járókából nyújtogatja karocskáit fűnek-fá- nak. Lényegtelen, ki veszi ki börtönéből, az eredmény a fontos. Mindenki láthatja, hallhatja boldog kacagásán, elérte a célját. Az óvodában jön el az első más irányú felfedezések és a nagy észrevételesek korszaka. Itt már cseresznye, hóember, pöttyös labda különbözteti meg a gyerkőcök ruháit, cipőit, sapkáit. És jaj annak a törpének, aki a házikós törülközőt meri használni! Hát nem látja, hogy az az övé? A kisiskolás örömmel viszi haza a jó feleletért kapott mackót, nyuszit és kerekre nyílt szemmel, bájos mosollyal várja a megérdemelt dicséretet. Bár nem mutatják — a nagyfiúk viselkedésében ez nem ildomos —, duzzogva fordulnak el papától, mamától. ha nem méltatják kellőképpen ez egyszer, végre, ötösre sikeredett matekdolgozatukat. Felnőnek ezek a gyerekek is, és akkor már valahogy megszűnik bennük ez a rokoni társaság, szülők, nagyszülők előtti magamutogatási ösztön. Legszívesebben a szekrénybe vagy a szőnyeg alá bújnának, a föld alá süllyednének szégyenükben, ha az anyuci az ő száznyolcvan centi magas, vállas fiát, sudár termetű lányát kívánja közszemlére tenni. Ilyenkor csak a haveroknál találnak menedéket, nekik el lehet mondani az égvilágon mindent, sza- pulni, szidni a legnagyobb egyetértésben ezt a cudar világot. Aztán a középiskolában komoly gondot okoz a sok-sok hátramozdító, akiket mintha csak az ő bosszantásukra találtak volna ki. Mindenütt tanár, nevelő, szakoktató, ügyeletes pedagógus. De még a pedellus, a portás és a takarítónő is az ő lépteiket figyeli. Lehet így csintalankodni? A másik köpenyét filctollal telerajzolni, padjának aljára zsírt kenni? Lehet. Észreveszik. hogy mikor nem veszik észre őket. Sőt, zseniális módszereik vannak a vécében frissen elszívott cigarettacsikkek és azok töméntelen meny- nyiségű füstjének eltüntetésére is. A vonaton, vasútállomáson, óra közben pad alatt végzett házifeladat-másolások pedig a leggyengébb képességű idegeit sem teszik próbára. Tudják, hiába veszik észre őket, a kutya sem szól rájuk. Megszokta már ezt mindenki. Egyedül a tízóraival van gondjuk! Kedves mama szépen becsomagolja szeretett gyermekének, az meg nem éhes, éppen más elfoglaltsága van. így hát jobb híján behajítja a szemétbe. Igen ám, de a legközelebbi szülői értekezletnek pontosan a szemétbe dobált élelem lesz az egyik témája. Megoldás: útközben, a parkban el kell dobni. Jól járnak a madarak, állatok, ők meg tudtukon kívül tettek valamit a környezetvédelemért. Szakoktató ismerősöm em^ lítette, nagyon nem szeretik az ő fiai sem, ha figyel rájuk. Bagóznak az utcán, nosza el vele! A tanműhelyben szépen reszelnek, fúrnak, mihelyst elfordul, a satupadra támaszkodva beszélgetnek. És mélységesen felháborodnak, ha ő ezt észreveszi. Hogy fordulhat pár év alatt ennyit a világ? Fekete Zsuzsa csupán az volt, hogy ismét ömleni kezdett az eső. így indultak a tengerparton Lengyelország felé. Este nem kaptak szállást a lengyel határ közelében lévő kempingben, de a közelben volt egy nagy katonai sátor, melyben az ott táborozó gyerekek részére játékokat, sportszereket tároltak. A két András s két Csaba itt húzták meg magukat éjszakára, hogy másnap zuhogó esőben folytassák az előttük álló nem kis utat. A továbbiakban azonban egyre több baj volt a kerékpárokkal, Pölcz Csaba biciklijének kereke teljesen használhatatlanná vált. Így, hogy ne hátráltassa a többieket, különváltak, s számos kaland után sikerült megjavíttathi a a rakoncátlankodó járművet. A kis csapat Gdanskban találkozott ismét. Időhiány, pénzhiány és sorozatos de- fektek miatt úgy döntöttek, hogy vonattal teszik meg a hátralévő távot. — Nagyon jól éreztük magunkat, kár, hogy haza már nem kerékpáron jöttünk — mondta Pölcz Csaba. — A jövő nyárra is van már tervünk. bár ez most még utópiának tűnik. Azt határoztuk ugyanis el, hogy a következő évben Nyugatot vesszük célba. Spanyolországba szeretnénk eljutni. Persze két keréken. A négy váci fiú négy országban huszonkét napig tekerte a kereket, nyomta a pedált. Közben megismerték az eléjük táruló vidékek, városok sokaságát. Összekötötték a kellemest a hasznossal. Szép teljesítmény volt! Széles Tamás felvételire végző, illetve a középiskolát kezdő tanulók számára íródott. Ezt a feladatgyűjteményt is a Tankönyvkiadó adta ki. Sz. T. Végső búcsú Jakab Lászlótól A 82 éves korában elhunyt Jakab Lászlónak, a váci központi gyógyszertár nyugalmazott vezetőjének temetése augusztus 26-án, szerdán délelőtt 11 órakor lesz az alsóvárosi temetőben. Lelki segély Lelki problémák az év minden szakában adódhatnak, ha az ember tizenéves. A nyár az a néhány hónap, amikor legkevésbé az iskola okoz lelki válságot. Mi más? Ezt a tinédzserügyelet munkatársának mondhatjátok el augusztus 23-tól. Ekkortól a 11-789-es telefonszámon várják a segítségre, jó tanácsra szorulókat. Aki levélben jelentkezik, az is augusztus utolsó hetétől számíthat válaszokra. (Cím: 2601 Vác, pf : 137.) Szo&i napok Pécsi Ildikó ad önálló, zenés műsort — Arckép éles színekkel címmel — augusztus 27-én, csütörtökön, 18 órai kezdettel, a Börzsöny Múzeum kertjében, a szobi napok rendezvénysorozata keretében. Lomtalanítás Hétfőtől (24-től) a kommunális üzem az alábbi utcákban helyez el konténereket: Mária u—Matheika utca sarok, Mária utca vége, Mártírok útja 56, Mártírok u—Diadal tér sarok, P. Togliatti utca közepe. P. Togliatti utca— Földvári tér sarok, Damjanich utca közepe, Lenin u. 86, (H—2-es épület), C/16 parkolóban, H/4 parkolóban. ISSN 0133—2759 (Vád Hlrtap)
