Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

Könyvek a szertárban Tápiószőlősön a tanácsháza szomszédságában áll egy mokány épület, a tűzoltószertár. Ajtaján tábla: Községi tűzoltópa­rancsnok. Sűrűn nyitogatják gyerekek, jelnőttek egyaránt. Ekkora forgalma lenne a parancsnoknak? Az érkezők nyo­mába szegődtünk és nagy meglepetésben volt részünk. Baj­szos. sisakos férfiú helyett egy tizennyolc éves kislányra bukkantunk több ezer kötet könyv társaságában. Jancsovics Zsuzsanna ezen a nyáron lett a falu könyvtárosa. Az intéz­mény társbérletben működik a tűzoltószertárban. Tapasztala­taink szerint nagyszerűen megférnek együtt. (Apáti-Tóth Sándor felvétele.) Fogadóórák Augusztus 26-án dr. Hor­váth Géza, a városi tanács vb-titkára tart fogadóórákat délután 2-től fél 7-ig a vá­rosházán, hivatali helyiségé­ben. _____________ M egemelték a széksorokat A dánszentmiklósi művelő­dési és sportház a nyár folya­mán három hét szünetet tar­tott. Ezt az időt használták fel a karbantartási munkála­tok elvégzésére abban a te­remben, ahol a filmvetítése­ket tartják. A széksorokat megemelték, és így azok a nézők is jól láthatják a film­vásznon zajló jeleneteket, akik az utolsó sorban ülnek. Augusztus 24-én kezdődnek meg ismét a filmvetítések. Hétfőn 16 és 18 órakor, szer­dán, szombaton 18 órakor tartanak előadást. A kezdés napján a gyerekeknek az As- terix, a gall című színes, szinkronizált francia rajzfil­met vetítik, a felnőttek a Mária szerelmei című színes, szinkronizált amerikai alko­tást tekinthetik meg. Lovardában Él berniem valami vak remény Akkor aztán a Marci gye­rek beugrott a kerítésen át. Na, mondom, álljon meg a menet, nem lesz ez úgy jó, beszökdösni az utcáról. De a Marci gyerek már régen a vakolatlan falú ház ablaká­nál ágaskodott, be-belesve az üvegen túlra, hátha csak le- heveredett a gazda. Nem, nem. Visszaugrabug­rált az istállóig: ez itt a Röncsi, ez a Tatár, ez meg a Mary. Látszott, a Marci gye­rek igencsak otthonosan mo­zog ezen a portán. Ettől kezdve együtt várakoztunk, mígnem a távoli ligetből — mezőnéző körútjáról — előlé­pett a lovardás, Malya János. Tatár hatesztendős, Röncsi úgyszintén. Mindketten hucul fajták. A hucul pedig Kár­pátaljáról származik. Ügye­sen mozog az egyenetlen he­gyi terepen is, nem véletlen, hogy példányai háborús idők­ben ágyúhúzói tisztséget töl­töttek be. Mary két és fél eves, majdnem tiszta arab. Szívós, igénytelen, gyors. Ök hárman lennének az al­bert) rsai lovarda „dolgozói”. A cégfőnök pedig Malya Já­nos, kis híján két évtizeden át a BKV főkönyvelője, im­már nyugdíjas. A paripákhoz való vonzalma gyerekkorából ered. Legalább egy négylábú mindig volt a háznál. Apám azt mondta: ha a ló az, ami­vel mindennap dolgozunk, amire mindennap ránézünk, akkor szépnek kell lennie. S ehhez tartotta is magát. Per­sze mikor a kényszer révit- te — mert ilyen is előfor­dult —, megvált a saját ne­velésű lovától, pedig hosszú évek is elteltek, mire egy újat, szemrevalót tudott vá­sárolni. Rettentően szerette a lovakat, de a család mindig is előbbre való volt. Emlék­szem, egyszer összejött némi pénz, és apám elkezdte so­rolni, mi mindent kellene azon venni. Mondott ezt, mondott azt, de a lovat nem említette. De anyám közbe­szólt: A múltkorit föláldoz­tad, most vegyél egy szép lovat. Sose felejtem el apám boldog ábrázatát. Megvette, tényleg szép volt. Aztán 1944-ben elvitték az orosz katonák. Átfogtam a ló fejét, s bevallom, kigördültek a könnyeim, amikor oda kel­lett adni. Talán a katonák észrevették ezt, talán már eb­ből megértették, hogy nekem a ló többet jelent egyszerű jószágnál, mindenesetre biz­tattak: ne félj, visszahozzuk! Késő éjszakáig virrasztottam, mire nagy dörömbölés után, szakadó esőben megjelentek a deressel. Nemegyszer megkísértett a gondolat, hogy a nagy lekö­töttség miatt szakítani kelle­ne a lovakkal. De ilyenkor mindig az emlékek segítettek, győztek meg arról, hogy nem szabad megválni tőlük. Mert hát — ahogyan az az előbbi történetekből kiderül — ép­pen általuk találkoztam a legszebb emberi értékekkel. Az albertirsai lovarda, is­tállóval, tanpályával már idén májusban készen állott, s a hónap végén ünnepélyes szertartás közepette megtör­tént az avatás is. Tatár. Mary és Röncsi egyelőre főleg a helybeli gyerekek érdeklődé­sét keltette föl, elkergetni se igen lehetne őket a lovas ház­ból. Malya János vállalkozá­sában természetesen némi üz­leti szándék is meghúzódik. Habár mint ő maga mondja: — Adatokkal tudom alá­támasztani. hogy Magyaror­szágon a lovarda önmagában sosem volt nyereséges. Hát akkor miben bizakodhatnék én? Miért pont az enyém lenne kivétel? De azért va­lami vak remény él bennem, amit nem lehet kiradírozni. V. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP Elfogadható eredmények A kisgépgyár félévi számvetése Partosabb, gondosabb munkára van szükség Nemrégiben az Évig ceg­lédi kisgépgyárában is elké­szült a félévi számvetés. Mint Tankó Zoltán rövidre fogott beszámolójában elmondta, is­merve az ország gazdasági helyzetét, az első hat hónap­ban elfogadható eredménye­ket hagyott a háta mögött a leányvállalat. Az időarányos árbevételi terv mutatóit ugyan sikerült tíz százalékkal túlszárnyalni. Ám a számok csalóka ké­pet festenek. Ugyanis az idény jellegű Black and Decker gépek gyártását elő­rehozták, az első és a má­sodik negyedévben teljesítet­ték az egész évi penzumot. Ha ettől eltekintünk, már korántsem oly tetemes az árbevételi többlet. Bajforrások Konstrukciós és technoló­giai problémák miatt nem kevés gondot okoztak a tőkés exportra szánt fűnyírómoto­rok. Tény, hogy a bajforrá­sok nem a leányvállalatnál keresendők, bár ez csekély Vigasz. Miképpen az sem tar­tozik az örömteli jelzések közé, hogy az új terméknek számító lukszivattyúból 10 ezer darabos lemaradás mu­tatkozik. A gyárigazgató kommentár­jából kiderült, hogy ebből a lemaradásból határozottabb irányítómunkával már eddig is le lehetett volna faragni. Azonban az iménti kiesése­ket a VZ-motorok gyártásá­nak területén elért 11 millió forintos túlteljesítés kiegyen­súlyozza. munkaalkalmakat a város más üzemeiben. Az már téivíz idején is vi­lágosan látszott, hogy a szi­gorodó szabályozók miatt idén a tavalyi 13,5 százalékos bérnövekményt meg sem kö­zelítik. Az akkor még csak tervbe vett 3—4 százalékot igazolta az idő. Ami a bérgazdálkodást il­leti: némi bértúllépésről adott számot Tankó Zoltán. Hozzá­fűzte, hogy ebből nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni, mert 1986 dere­kának, a bázisidőszaknak az adatai között még nem szere­pelt egy jelentős mennyiségű bértömeg, ami az elmúlt év második felében halmozódott föl. Ettől függetlenül ponto­sabb bérgazdálkodásra van szükség. Hasonlóképpen a készlet- gazdálkodás szférájában sem kerülhető el - a gondosabb munka, mert a tervezett szinthez képest június végén 5—6 millió forintos túllépést regisztráltak. Figyelemre méltó, hogy az első hat hó­napban jelentősebb hitel föl­vétele nélkül dolgozott a gyár, csupán ezt követően fordultak pénzért a Budapest Bank Rt.-hoz. A nyereség ösz- szege az elképzeléseknek megfelelően alakult. Hitel nélkül A visszatekintő helyzetérté­kelés után a gyárigazgató a második félév feladatait vet­te sorra. Ennek lényegét rög­zítve: legfontosabb az árbe­vételi terv teljesítése; a kellő rendelésállomány megvan. A tőkés import zökkenői ellené­re, ha kínlódva is, de össze tudják gyűjteni a felhaszná­landó alapanyagot. Hitel fel­vétel nélkül kell megtalálni a járható utat. Kiemelt fel­adat a termékek minőségének javítása, ennek érdekében a minőség-ellenőrzés anyagi fe­lelősségének fokozása. R. L. Bérgazdálkodás A ceglédi gyár különösebb megrázkódtatás nélkül vé­szelte át az év eleji döntés nyomán véghezvitt létszámle­építést. Igaz, ennek kapcsán a végzős ipari tanulóknak csalódást okozott, hogy na­gyobb hányaduk nem tud a megszokott gyakorlóterepen elhelyezkedni, ám a leány- vállalat vezetői kerestek szá­mukra jó feltételekkel járó Taroltak a tekések A hagyományokhoz híven a nyári versenyszünetben a Pest Megyei Tekeszövetség és a Ceglédi Közgép ebben az évben is megrendezte a Kos­suth Kupa egyéni a csapat- tekeversenyt. A Közgép automata pályá­ján három napon át tizenhat csapat versenyzői viaskodtak egymással. Sokáig az első na­pon pályára lépő, az NB I-be most visszakerült Szolnoki MÁV vezetett, őket a hely­beli Közgépnek sikerült meg­előznie. Csapatban: 1. Ceglédi Köz­gép „A” (2654 fa), 2. Szolno­ki MÁV (2612), 3. Kecskeméti Mezőgép (2480), 4. Dunavidé- ki Vendéglátó (2478), 5. Bor­sodi Ép. Volán (2477), 6. Ceglédi Közgép .,B”. A felsorolásból kitűnik, hogy az első két helyezett ki­emelkedett a mezőnyből, az utánuk következők pedig óriási küzdelmet vívtak a jobb helyezésért, s mindössze 1—2 fa döntötte el a sorren­det. A ceglédi sportolók egyé­niben is jól szerepeltek, Sán­dor kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Egyéniben: az 1—2-es pá­lyán: 1. Sándor (Közgép), 2. Rimóczi (Közgép), 3. Zsámbé- ki. A 3—4-es pályán: 1. Né­meth (Borsodi Volán), 2. Szakter (Közgép), 3. Sütő (Közgép). ★ Labdarúgás. Győzelemmel kezdte a megyei ifjúsági baj­nokságot a Ceglédi Vasutas. Ceglédi VSE—Szentendre 2-1 (2-0) CVSE: Báró — Vágó, Fe­kete, Darázs Z., Éder — Korpácsi, Dervaderics, Vigh — Csűri (Nagy), Farkas, Gyikó. Az első félidőben a ceglé­diek irányították a játékot, s megérdemelten szereztek két­gólos előnyt. Szünet után föl­jött a fizikailag erősebb ven­dégcsapat, de csak a szépí­tésre futotta. Góllövő: Farkas (2). U. L. Az a hozzáadott érték TK ezemben tartom a Bor- sodi Sörgyár világos sörkülönlegességét, a Kini­zsit, pontosabban az azt tartalmazó flaskát. Gondo­lataimat viszont a hozzá­adott érték fogalma köti le. Egyet kortyolok a hüs italból, rápillantok a cím­kére s máris összefüggést találok a Kinizsi és a köz­ismertté vált közgazdasági fogalom között. Ez nem a gyöngyöző ne­dű hatása, azért sem, mert éppen csak fogyasztani kezdtem. Azon nyomban feltűnő volt a palackra ra­gasztott címke újszerűsége. Mostanában megújulnak a sörcímkék, tapasztalni ezt a változást például a szlo­vák italkülönlegességeken is. Ami megragadta a fi­gyelmemet, az nem a cim- ketervezök leleményességé­nek, ügyességének, a ter­mékről kialakított új kép­nek köszönhető. Az árukel­lető papirocskán immár csak kJ-ban, azaz kilo­joule-ban fejezik ki az ital energiatartalmát. Megszűnt tehát az a kettősség, amely időt adva a tov>ábbképzés- hez, arra ösztönözte a fo­gyasztókat, hogy tanulják meg, mi a módi. Bevallom, rám ez a kompromisszum a céljával ellentétesen ha­tott. Elkényelmesített. Rá­érünk még megtanulni, mennyit ér egy kalória j oule-ban. Most már nincs pardon, csak joule van, estleg ki­lo-, vagy megajoule. Sze­rencsém, hogy emlékeze­tembe vésődött, a sörök energiatartalma általában 45 kalória deciliterenként. Ennek az ismeretnek kö­szönhetően. nem jövök kü­lönösebb zavarba, ha nagy ritkán megiszom egy üveg sört. Márkától függetlenül nagyjából ugyanannyi joule-t engedek le a tor­komon. Az energiánál sokkal könnyebb a helyzetünk a tömeg esetében. Ismét tud­tomra adták, hogy ne használjam a mázsát, hi­szen a Minisztertanács ren­delettel szabályozta a hasz­nálható törvényes mérték- egységedet. Tizenegy éve. A mázsát, a kalóriát, a ló­erőt és társait 1980. január elsejéig használhattuk át­menetileg törvényes mér­tékegységként. Már ennek is hét esztendejét Egy mázsa az egytized tonna — volt. Ez az át­számítás nem nehéz, de a több mérendő mértékegy­ségéből nem ártott volna tanfolyamot venni. Sajnos ezzel az ajánlattal senki sem keresett meg. Jó, nem is használjuk lépten-nyo- mon a newtont, a pascalt, a kandelát, a coulombot és társait. Ám érthető, ha párhuza­mot vonok a söröscímke és a hozzáadott érték között. Az évtized fordulóján még azt tanultuk, hogy ez az utóbbi valami, illetve an­nak egy főre jutó nagysá­ga a gazdasági fejlettségi színvonal alakulásának mé­résére. nemzetközi összeha­sonlítására használatos. Akkor politikai gazda­ságtan-vizsgán ez a foga­lom nem is szerepelt. Is­merete nélkül is jelest le­hetett szerezni. A baj nem is az, hogy akkor ez így volt. Nagyobb problémát jelent, hogy nagyon sok szakmabeli csak most, a mindenütt folyó viták so­rán ismerkedik valójában ezzel a fogalommal. A söröscímke és a hoz- záadott érték között az a hasonlóság, még ha szokatlannak tűnik is, hogy ismereteink elavulá­sára figyelmeztetnek. Nem a képesítettségünk avul el, hanem a képesítések meg­szerzése során elsajátított ismereteink felett jár.el az idő. A továbbképzés, a szervezett továbbképzés mindennapos szükséglet és igény kellene, hogy legyen. Akár nyáron, amikor hűsí­tő italokat fogyasztunk, akár télen, amikor a forró teát szürcsöljük. — en ISSN 0133—2900 (Ceglédi Hírlap) a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom