Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

Társadalmi munkáért, a fogyasztókért Városi kitüntetettek r Augusztus 20-a tiszteletére érdemes Társadalmi Munkás kitüntetésben részesültek Gö­döllőn: Batta Endréné, a Ha­zafias Népfront körzeti bizott­ságának elnöke, az áfész dol­gozója; Borsi Istvánná, a fo­gyasztók városi tanácsának elnöke; az áfész-áruház igaz­gatója; Czeczulics Gábor, ta­nácstag, a Ganz Árammérő­gyár dől sózó ja; Haraszti Pál­it í, a MÉM Műszaki Intézet dolgozója; Kollár János, ta­nácstag, az Agrártudományi Egyetem munkatársa; Morvái Attila. az Agrártudományi Egyetem gondnoka; Rajta Jó­zsef, nyugdíjas, a Hazafias Népfront aktívája; Remsey Flóra, gödöllői művész, a Ha­zafias Népfront Városi Bizott­ságának tagja; Vass Károlyné, nyugdíjas pedagógus; Sári Géza, az Agrártudományi Egyetem testnevelési tanszé­kének vezetője; Szabó Gábor, Bz Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóközpont fő­kertésze; Szántai Sándor nyugdíjas. Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesültek: Csaba Antal. tanácstag, a Gépipari Építő Vállalat főépí- tésvezető-helyettese; dr. Csi­kós Miklós, az Agrártudomá­nyi Egyetem adjunktusa; Fá­bián Jenő, nyugdíjas, lakóbi­zottsági tag; Hajdú Lajos, mentőápoló, a Hazafias Nép­front Városi Bizottságának tagja; dr. Hudák Lajosné, az Ebtenyésztők Országos Egye­sülete gödöllői szervezetének vezetője; Kiss József, a Haza­fias Népfront városi elnöksé­gének tagja, a Városgazdálko­dási Vállalat igazgatója; dr. Oláh András, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója; dr. Sztavridisz Diagorasz, a Hazafias Nép­front rétegpolitíkai bizottságá­nak tagja, az Egyesített Egészségügyi Intézmény orvo­sa; Tóth J. Károly, az Ifcladi Ipari Műszergyár dolgozója: Varga Lászióné, a művelődési központ gondnoka. A Hazafias Népfront Váro­si Bizottsága és a Fogyasztók Gödöllő Városi Tanácsa 1987- ben ismét kiírta a Kiváló bolt és Kiváló vendéglátó egység pályázatot, amelynek értékelése megtörtént a lakos­ság véleményének figyelembe­vételével. A Kiváló Bolt pályázat I. helyezettje az Arany János utcai bolt, vezetője Kiss La­jos; II. helyezettje a Strom­feld bolt, vezetője Brezonszky Gyula; III. helyezettje: áfész- áruház élelmiszerosztály, ve­zetője Szívós Lászlóné. A Kiváló vendéglátó egy­ség I. helyezettje a Napsugár étterem, vezetője Kulai Lász­ló; II. helyezettje a Babád bo­rozó, vezetője Körmendy Lászlóné; III. helyezettje a Borostyán eszpresszó, vezetője ifj. Vámos Zoltán. A regulator nem varázsszer Szabályozható a termés Nemrégen a Magyar Ag­rártudományi Egyesület Pest megyei szervezete rendezésé­ben előadás hangzott el A csonthéjas gyümölcsnek vegy­szeres termésszabályozása és a bioreguláció lehetőségei cím­mel. Aktuális témáról lévén szó, a csúcsmunka időszaka sem akadályozta a szakembe­reket, hogy elmenjenek az elő­adást meghallgatni. A közös telepítésű 800 hektáros cegléd- berceli—albertirsai f gyümöl- mösben a vegyszeres beavat­kozások hatásait figyelhették meg a résztvevők. Elég gyakran találkozhatunk a termésszabályozás fogalmá­val, de szabatos meghatározá­sára aligha vállalkoznának az emberek. Lényegében mind a vegetatív, mind a genera­tív sajátságok befolyá­solását magába foglalja. Elég­séges és szükséges lombfelü­let megteremtése, létrehozása; kiegyenlítetten vagy alig sza­kaszosan termő fák kialakítása, Ebből az is következik, hogy a termésszabályozásnak nem­csak regulátor, hanem műve­lési elemei is vannak. Hogy kellő hatást elérjünk a termésszabályozással, szüksé­ges jó alany és nemes fajta; helyesen létesített ültetvény, ideális talajerő-gazdálkodás, megfelelő metszésmód és ko­ronaforma, a piaci igényekhez igazodó szedés és manipuláció és ugyanilyen fontosságú a szüret utáni ültetvénygondo- zás. A növekedés- és terméssza­bályozás együttesen a biore­guláció része, annak legfonto­sabb hasznosítási területe, amelynek gazdasági kihatásai közvetlenül lemérhetők az üzemi eredményekben A regulátorok a hanyag nö­vényvédelmet a rossz met­szést. a talaj gyenge tápanvag tartalmát, a rossz fajta társí­tást és ültetvényelhelye­zést képtelenek hirtelen gaz­daságossá változtatni. A nagy bizakodások kora lejárt, néha a legjobb reklámozás mellett is kiderülhet, hogy egyik vagy másik anyag nem hoz annyit, mint amennyit a kísérletek­ben mutatott. Joggal merülhet fel a kér­dés, milyenek a jó regulátor- anyagok? Elsősorban biztos hatásúak, nem drágák, köny- nyen kijuttathatok, egészség­re hatástalanok, jól kever­hetők más növényvédő szerek­kel, több céllal használhatók. Mai ismereteink szerint a regulátorok főbb használati területei: a faiskolai szaporító­anyag-termelés, a termőre for­dulás gyorsítása, a virágképzés szabályozása, a gyümölcskö­tődés szabályozása, az érés­szabályozás, az eltarthatóság javítása, az ellenállóképesség növelése és a növényvédelmi munkák csökkentése. Pillanatnyilag a következő növekedésszabályozó szerek kaphatók a gazdaboltokban. növényvédőszer-bol tokban: Rolfruct, gibberellinsav, naf- tilecetsav. béta-indolvajsav, Phylset. Mindegyik sok apró mesterfogást igényel, így az alkalmazásuk előtt érdemes a tájékoztatókat alaposan átnéz­ni. S. D. Szeptemberi beszélgetés Jog és állam Jog, állam, jogállam. Ezzel a címmel jelent meg Kerekes Zsuzsa és Halmai Gábor írá­sa az Élet és Irodalom idei, jú­lius 19-i számában. Cikkük Gyertyán Ervin vitaindítójára született. Gyertyán gondolatai Nyilvánosság és törvényesség címmel a június 19-i Élet és Irodalomban láttak napvilágot. Jog, állam, jogállam. A cikkcím a névadója an­nak a vitaestnek, beszélgetés­nek, melyet a gödöllői mű­velődési központ szeptember 25-én este hat órakor rendez Kerekes Zsuzsa és Halmai Gá­bor részvételével. Írásukat a szeptemberi Mindenesben köz­li a kultúrhá.z. A téma iránt érdeklődők szeptember elsejé­től adhatják le előzetes kérdé­seiket a helyszínen. Fotók a makettről Anti Szabó tervei A tervek szerint 1988-ban a gödöllői Imre-szobor körü­li parkban játszóteret alakí­tanak ki. Anti Szabó János formatervező már el is ké­szítette a maketteket. Ezek­ről Winkler Csaba készített fekete-fehér fényképeket. A képeket a művelődési központ közérdekű közlemé­nyeket ismertető falán tekint­hetjük meg. A felvételek a hétfejű sárkányt, a kismadár­libikókát, a hernyó játékot, a huszárokat ábrázolja. Láthat­juk a lepkét virággal, ami nem más, mint egy mászó­ka és az elrendezési vázlat segítségével véleményt alkot­hatunk arról is, hogy mind­ez milyen hatást kelt majd, ha elkészül. usa Mozi!Ss Gödöllő, Petőfi filmszínház: Misi mókus kalandjai. Szí­nes magyar bábfilm. 4 órakor. Rázós futam. Magyarul be­szélő új-zélandi kalandfilm. 6 és 8 órakor. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM 198. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 23.. VASÁRNAP Aggasztó kérdőjelek Víz nélkül a ring árnyékában A kánikulai napok próbá­ra tesznek mindent: élővilá­got, vízellátási rendszert s gyakran ezzel összefüggésben az emberi idegrendszert is. Kiváltképp tényszerű ez, ha egy hálózati rendszerbe a módosított tervek ellenére sem kerül több mint két tel­jes napon át decinyi víz sem, hogy feltöltsön egy kétszáz köbméteres hidroglóbuszt. Elengedhetetlen Mindez érthetővé válik, ha a Mogyoród HÉV-állomási te­rület 1979-es vízhálózat-épí­tésének a DMRVV IPSZO eredeti tervétől eltérően újí­tás folytán a módosított terv már nem tartalmazza azt az 1 millió forintot sem, amely a vízszerzés finanszírozását szolgálná. Bár az eredeti terv­dokumentáció a hálózatépítés­sel egyidejűleg elengedhetet­lennek tartja az új vízbázis­ról történő gondoskodást. Ezt erősíti meg a DMRVV műszaki osztályvezetőjének. Török Tibornak jegyzőkönyv­ben rögzített nyilatkozata: „A tervezett hálózatnak vízbázi­sa nincs ... A vízbázis kiépí­tésének egyidejűleg kell meg- törtérlriie a hálózatbővítés megépítésével.” (Vác, 1979. aug. 28.) Ha a megújított, módosított terv költségveté­Hétköznapi történetek Egyszer volt, hol nem volt... sében a vízszerzésre fordítan­dó 1 millió forint nem szere­pel, az adott vízbázis ideig- óráig nyújthat fedezetet, de a csúcsfogyasztási időszakok elrendelt vízkorlátozásokkal behatárolt próbáját nem tud­ja kiállni. A sajnálatos té­nyek eíelől kétséget sem hagynak. (Már 1986-ban épp­úgy, mint 1987-ben.) Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1986-ban meg­épült Forma—1 pálya 250 milliméteres csatlakozással támaszkodik arra a 400 mil­liméteres gödöllői gerincveze­tékre, amely a kétszáz köb­méteres HÉV-állomási hidro­glóbuszt lenne hivatott ellát­ni. Nemcsak a nagy verseny három napját kell figyelembe vennünk, de a valamennyi­ünk számára esztétikumot je­lentő gyepgondozást is. És ez vitathatatlanul csúcsfo­gyasztási időre esik. Amúgy csodálatos További aggasztó kérdőjel a közel négyszáz pisokmáji zártkertnek egy-másfél év múltán történő rákapcsolása erre a rendszerre. Az állan­dó lakosság általában hétvé­geken néz kLáfikus három napnak gyakorta így elébe, a körülbelül 10 milliós költség­gel megépült hálózata és cso­dálatos hidroglóbusza ellené­re. Az említett pisokmáji te­rület eredeti vízhálózati ter­ve ismét egy újítással gazda­godott. Az a hidroglóbusz lenne hivatva vizet biztosíta­ni e terület egy részének, amely a közelmúltban össze­sen 67 órán át egy csepp vizet sem tudott adni. Mo­gyoród HÉV-állomási terület­része állandó lakóinak, akik az évekkel ezelőtt kifizetett 14 ezer forintjuk ellenében tartálykocsiból kaphattak vi­zet. Élesen kell felvetnünk a kérdést: jelentős vízbázis­bővítés nélkül lehet-e, sza­bad-e egyetlen folyóméter há­lózatépítést is tervbe venni? Hivatkozás egy emlékeztető­re, amely a Pest Megyei Ta­nács tanácstermében készült 1987. július 7-én, a nyári csúcsfogyasztási idényre va­ló felkészülés tárgyában: Vidáman locsolnak Kis János, Aszód-Kartal: „Nem lett volna-e célszerűbb vízbázisnövelést végezni?” Tóth István, Pécel: „A fejlő­déstől elmaradtak a vízbázis­fejlesztések ... Jobb lett vol­na, ha vízbázisfejlesztés tör­ténik.” Eddig az idézetek. Ami sajnálatos, hogy sem a DMRVV, sem a PVCSV je­lenlévő képviselőinek vála­szaiban nincs utalás a vízbá­zis növelését feszegető kér­désekre az emlékeztetőben. És 1987-et írunk. Változatlan élességgel vető­dik fel a kérdés: lehet-e újabb és újabb újításokkal operálni, amelyek figyelmen kívül hagyják az elengedhe­tetlen vízbázisbővítést, és olyan medencerendszer funk­ciójára utalnak, amely kriti­kus esetben maga is üres? (A gödöllői 3 ezer köbméteres medence 1987. július 19—20. körüli napokban.) Mogyoród térségében a terepadottságok folytán is változatlanul elő­állhat az a helyzet, hogy a hétvégeken Pestről kijövő üdülő- és zártkertesek vidá­man locsolnak, kocsit mos­nak, az állandó lakosok ré­szére pedig lajtkocsi hozza a vizet. Minden tervet, módosítást, újítást felül kell vizsgálni, mert ennek az állapotnak a konzerválását egyetlen - fele­lős vezető sem vállalhatja. Bodrogi Imre Mogyoród Hosszabb a vásár, mint a nyár? Ráadás az áruházban Az idei augusztus olyan sze­szélyes, hogy szinte naponta kell öltözködésünket módosíta­ni. A nemrégen még kibír­hatatlan kánikulát zord, októ­beri időjáráshoz hasonló na­pok váltották fel. Fölkerültek a vastagabb ruhadarabok. En­nek köszönhetően kisebb meg­torpanás következett be a nyá­ri vásár lendületében. Ez volt tapasztalható a gödöllői áru­ház ruházati és cipőosztályán is, attól függetlenül, hogy a tavalyi vásárhoz képest más- félszeres volt az árukínálat. Hogy miért döntött az áru­ház vezetése mégis az enged­ményes vásár meghosszabbítá­sa mellett? Erre kapunk vá­laszt Borsi Istvánnétól, az áru­ház igazgatónőjétől, Tamás Juliannától, a ruházati osztály osztályvezető-helyettesétől és Szóládi Imrétől, a cipőosztály vezetőjétől. Az augusztus 3-án kezdő­dött nyári vásáron kínáltak lányka- és bébiruhákat, bak­fis- és kamasznadrágokat, pólókat, bakfis- és női puló­vereket, bakfis- és női ruhá­kat, szoknyákat, női és férfi­nyári kalapokat és sapkákat, férfiingeket, fürdőruhákat, a cipőosztály pedig gyermek-, női és férfiszandálokat. Az említett ruházati cikkek­ből legkeresettebbek voltak a gyermek- és férfiszandálok, fürdőruhák, férfiingek, bakíis­és kamasznadrágok és a méteráru. A két hét alatt a vásárba bevont áruk 60 százaléka ta­lált vevőre. Ez nyáriasabb idő­járásban 80—85 %-os szokott lenni. Az áruház vezetése bí­zik abban, hogy az idő jobb- rafordultával a ma még bő­séges választékban kapható női szandálok, bébi- és lány­karuhák, bakfisruhák és kamasznadrágok a kedvez­ményes 60 százalékos áron, a hátralévő időben elkelnek. A vevők így minden elköltött 100 forintjukból 40-et meg­takaríthatnak, az áruház pe­dig az elfogyott áruk helyébe már az új, őszi szezonra való cikkeket szerezheti be. Erre szoktuk azt mondani, hogy mindenki jól jár. Borsi Istvánná tájékoztatott arról is, hogy az áruházban folyamatosan kaphatók egyes cikkek engedményes áron. Terveik között szerepel szep­tember vége felé a nyugdíja­sok részére tartandó leérté­kelés, amely egynapos lesz. Szeptember 12-én pedig a szö­vetkezeti tagok vásárolhatnak kedvezményesen. A meghosz- szabbított nyári vásárra au­gusztus 29-ig várják a vevő­ket az áruház dolgozói. Cs. L. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) ahogy az lenni szokott, ezek igen haragudtak egymásra. Az egyik ősz tanúságtévő el­mondotta például a hivatal­ban, hogy igen, bizony, an­nak idején még nem volt min­dennapos az ilyen ügy, tudott is róla az egész falu, és min­den kristálytisztává lett, ami­kor a gyermek úgy hasonlí­tott nemző atyjára, mint egyik tojás a másikra. Ez a tanúságtétel igen sokat lát­szott nyomni az igazság ser­penyőjében, nem is tűrhette szó nélkül az ellentábor már szintúgy éltesebb hölgytagja, s a nyílt utcán kérdezett rá az ősz emlékezöre: hogy állít­hatta, amit állított?! — De hiszen így nem igaz! — mondta annak, meg is kap­ta érte méltó büntetését azon- nyomban, az asszony ugyanis végigmérte, jól megnézte jobbról és balról is, tán ke­reste a kor barázdái, nyomai alatt a hajdani vonásokat, formákat, és jól megvitrioloz- va mondókáját, így szólt: — Az igazságnak ki kell de­rülnie. De arra még nem fi­gyelt fel senki, hogy a gyerek­nek ugyanaz a keresztneve, mint magának! Az ősz tanúságtevőnek fe­jébe szaladt a vér. A többit pedig még csak ezután döntik el az igazságos földi bírák. Egyszer volt, hol nem volt egy aprócska ember. Kis ter­metű volt, az igaz, de viszont arról már szólás is született, hogy kicsi a bors, de erős — és nem véletlenül született ez a szólás, mert ez így is van. Amíg a nagyok esetleg csak szemlélődnek, fontolgatnak, felmérik az erőviszonyokat, a kicsi már ki is próbálta az erejét. Ez a kicsi ember is a tűzről Tífí.tt.fi'Yit. haladt íjs P.l.riTa. ílsjí* tességesen, mígnem megis­merkedett egy szép asszony­nyal, aki viszont nagy volt. Jól megtermett, délceg terem­tés, akinek a kis ember a vál- láig sem ért. Ez a különbség azonban csak ideig-óráig volt feltűnő, mert a kis ember olyan boldogan és büszkén su­gározta szerelmét, olyan ma­gától értetődő büszkeséggel vi­selte hódítását, hogy a kaján- kodó kívülállót is lehengerel­te. Csakhogy a délceg asszony nem volt méltó erre a büszke szerelemre. Kiforgatta minde­néből a kis embert, aztán el­tűnt. Később előkerült, meg­kopva, betegen, rá sem lehe­tett ismerni — de a kis em­ber visszafogadta. Az asszony erre a nemes gesztusra is há­látlansággal felelt, újra el­tűnt. A kis ember azonban változatlan. Visszavárja. — Te még emlékszel rájuk? — kérdezi a mesélönek me­sélő. — Hogyne emlékeznék! Az asszony nevét is tudom! — — mondom, és nézem a kis embert, aki az utcán üldögél, a kerítése elé cipelt fotelban lehajtja a fejét, és nem vá­rakozás látszik rajta, hanem fájdalmas elesettség. — Tudod, hogy mindig ma­gával hordja az asszony fény­képét, és mindenkinek meg­mutatja? A hallgatóságban felnevet valaki: — És hol hordja, a szíve alatt? Hiába. Az emberek többsé­géből kihaltak a romantikus, nagy érzések. Fogalmuk sincs, hogy veszíteni nem csupán anyagiakat lehet. A kis em­ber viszont tudja, és a na­gyok fölé nő. K. Zs. Az ember jön-megy, úton van, ezt is meghallja, azt is elmesélik neki, szóval tele van történetekkel. Ki tudja, ezek is hányadkézből származtak ide? Jóízűek, én nem is nevezem őket pletykának, ezek már népmesék, hiszen adott a mű­faj minden meghatározása: néphagyomány útján terjed­nek, ki-ki kedve szerint el­vesz belőlük vagy tesz hozzá­juk valamiért, s benne van mindegyikben — csak ki kell hallani belőlük — a népme­séi elem a jóról és a gonosz­ról, a legkisebb fiúról, a tün­dérről meg a boszorkányról. S35S5 mmnmm Itt van például az első. Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű szerelem, amely, nek azonban nem lett holto- miglan-holtodiglan a vége, ha­nem egy fiúgyermek, akinek megszületésével a románc vé­get is ért, s amíg az apa más­sal kötött házasságot, az anya pártában nevelte fel magzatát. Réges-régen történt ez a do­log, az apa is túl lenne már jócskán a hetvenedik évén, ha azóta meg nem boldogult vdl- na szegény, s a fiú is meg­haladta már az ötvenet. Igen ám, de történt, hogy az el­hunyt apa hagyott maga után némi vagyont, s az anya, akit hajdan fájdalmasan cserben­hagytak, elérkezettnek látta az időt némi kárpótlásra. Csakhogy ehhez el kellett is­mertetni a már tisztes férfi­korú gyermeket — ezért az­tán a hivatalhoz fordultak, mely hivatal idézni kezdte a hajdani románc tanúit. Hetve­nen felüli idős honpolgárok­nak kellett leporolniuk emlé­keiket: látták-e réges-régen a leányt és a legényt együtt, tudnak-e a gyermekszületés körülményeiről? Volt termé­szetesen tábor és ellentábor, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom