Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! FEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ÉS I MEGYEI T1MCS LIPJI ÍZ MSZMP <Ara: 2.20 forint XXXI. ÉVFOLYAM. 196. SZÁM Jl. 1987. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK i ohasem adott kömben kenyeret kap- tárnyi népének ez az ország. Annyi ígéret volt többre, szebbre, jobbra, s szinte mindegyik teljesítése örökösen holnapra, holnaputánra maradt, s a mindenkori mára a munka, a lemondás, a gürcölés, a szenvedés. Kevés jó urunk sok jót akart, s rengeteg parancsnoklónk kevély gőgje szabadított ránk kínokat, megaláztatást, szenvedéseket. Honfoglalás utáni történelmünk most már négyszázezerre kerekedő napjaiból mennyi volt a fényes orcájú, a szabadság illatú, a gondoktól felszabadított, s mennyi a vérrel átitatott, a parancsropogástól hangos, az igahúzás verítékével áztatott? Keserves számadás, nem lélekvidító összegezés. Más népek, nemzetek számadása, összegezése lehet jobb vagy rosszabb, a mienk a miénk, túl nem adhatunk rajta, ha vállaljuk, ha nem vállaljuk, hordanunk kell. Hordjuk. Ahogy elődeink tették, ahogyan utódaink fogják. Már nincsenek illúzióink arról, hogy nemzedékek nagy csapata, korosztályok hatalmas serege után mi leszünk azok, akik megteremtik a maguk Kánaánját, s élnek békében, boldogságban, gondoktól mentesen, . testi-lelki jók folyamán lebegve. Már nincsenek illúzióink, de hitünk kell, hogy legyen! Hitünk magunkban, a megteremthető, és a mainál okosabb rendben, a boldogulás lehetőségeinek tágításában, a becsületes munka rangjának mindenholi és mindenkori elismertetésében. Költő és államférfi szól egyszerre — Zrínyi Miklós: Az idő és hírnév —, amikor kimondja: „Az idő szárnyon jár, / Soha semmit nem vár...” S szárnyon jár azóta is, mind gyorsabb mozgású szárnyakon, de mi azt hittük, a lassú csapásokkal is'előbbre és följebb lehet jutni. Nincsenek soha nem tévedő népek, nemzetek, de a tévedések következményeit állni, árát fizetni kell. Ebben a szakaszban vagyunk. Ismét. Sokadszorra, mint történelmünkben immár annyiszor. „Nem kell minekünk oly nagy ellenség, mint az török; egy canicula melege, egy febriariusnak szele, egy éjszakának virasztása, egy napnak koplalása megrontja a hadainkat és semmivé teszi.” A citátum ismét Zrínyi Miklóstól való. Az török áfium ellen való orvosság című művének néhány szava csupán, s mégis, mintha történelmünknek valamennyi tegnapja nézne ránk! Csak tegnapja, jelene nem?! Országalapító királyunkra emlékezve, az új kenyeret ünnepelve, első igaz, mert népi alkotmányunkat köszöntve jönnek ma össze az emberek a megye sok helyén, az országban minden tájon, s talán nem mondjuk, de tudjuk, voltak már felhőtlenebb ilyen ünnepeink is új történelmünk negyvenkét esztendeje alatt. Rengeteg a bajunk, a gondunk' ma. És tegnap kevesebb volt, mint ma? És tegnapelőtt? Fellapoztuk tíz esztendővel, húsz évvel korábbi számainkat. Többet, jobbat, értékesebbet, szorgalmasabban, célszerűbben törekedve — amint ma, akkor is ezek a szavak sorakoztak sürgetőleg az újság hasábjain. Tényleges gondjainkat, nehézségeinket gyakran tetézzük azzal, hogy soha-nem-volt- nak, csakis reá nk-m éré tettnek hisszük, hirdetjük azokat. Mint most, napjainkban is. Keserves körülmények között, vége felé jár az aratás a megyében. Kevesebb a szem a tervezettnél, de — emlékezünk-e rá? — mit remélhettünk azokban a kegyetlen januári napokban? S hogy ahhoz mérten lett, több lett. szorgos embersereg nagy igyekezetének, áldozatos munkájának, pótolni mindent, amit csak lehet törekvéseinek köszönhető. Példa? Igen, az! S nem az egyetlen, a kivételes, a mással nem társítható. Ha szerény mértékben is, de elmozdulni látszik a holtpontról a megye iparának termelése, új piaci lehetőségek felkutatása — mint például a Csepel Autógyár esetében —, külföldi kooperációk erősítése — amint tapasztalható az a Senior Váci Kötöttárugyár gyakorlatában —, a gyártmányfejlesztés felgyorsítása — a többi között az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyárában — jelzik, bizonyítják: egy-egy közösség sem tűrheti magán a tehetetlenség bélyegét, s még kevésbé tűrheti, vi- selheti, fogadhatja el ezt egy (nép)gazdaság, egy ország. , , Túlságosan hosszúra nyúlt a várakozás, a holnap-majd-eldöntjük ideje. Feltorlódtak a tennivalók, amit folyamatosan megoldhattunk .volna, az most mind egyszerre szakad a nyakunkba. A megyében, minden sürgetés, fogadkozás ellenére sem érte el a teljes árukibocsátás öt százalékát a gazdaságtalan és tiká rendszere . 7 1 Vajon pusztán pápászemek váltogatásának következménye lenne, ha ezek után azt kezdjük sorolni, a második negyedévben megnőtt a lakásépítések száma a megyében, változatlanul nagy arányú a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet, avagy nem okulárék cserélgetéséről van szó, sokkal inkább arról, hogy a valóság ezt is, azt is magába foglalja, s együtt nézve értékelhető, ítélhető meg az egész, a teljesség?! Az idő szárnyon jár... S akiknek lépést kell tartaniok azzal, járhatnak-e másként, mással, ha csak nem vállalják a lemaradást, a végleges leszakadást?! Önbecsülése minimumát adná fel az a nemzedék, amely beletörődve ezt vállalná, mondván, nem telik tőle többre. Hihető-e, hogy éppen mi lennénk ez a nemzedék? Mi (és a közvetlenül előttünk jártak) voltunk, vagyunk azok, akik hatalmas szellemi, anyagi potenciálját hozták létre a szocialista gazdaságnak, csak éppen azt nem tudjuk (tanultuk meg) kellő módon, ezt a potenciált miként kell(ene) szervezetten, fegyelmezetten működtetni, kamatoztatni, folyamatosan karbantartani, átgondoltan fejleszteni. Közös a lehetőségek tulajdonlása, közös tehát a mulasztás is, de furcsa módon senki és sehol sem kívánja ez utóbbiból kivenni a maga részét, hanem tolja azt tovább, másokra, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Az elvesztegetett lehetőségek jobban rontották a légkört, a közérzetet, mint a tényleges — és részben objektív okok teremtette — gazdasági bajok. A bizalom megingását fent is, lent is a mindennapok seregnyi mozzanata mutatja, de azt kevésbé, hogy ezt a különleges ingát az igazság kimondásától való ismétlődő félelem, az akart meg nem is akart demokrácia felemássága, a tartalmukat vesztett fogalmakhoz való makacs ragaszkodás mozgatja. S még mindig a bajt mutató mozzanatokkal bíbelődünk, holott az okokat kellene feltárnunk, mihamarabb megszüntetnünk, mert most már valóban fogyóban a szárnyon járó idő ... ! Történelmünk telis-teli nagy gőgű, nagy hatalmú, törpe jellegű akarnokokkal. Menynyien rivalltak ránk magas ló hátáról! Mikroszkóp tárgylemezére tett szálacska csupán, de benne ott van korok, századok népet, nemzetet nyomorító stílusa és gyakorlata, amikor azt olvassuk: „Bár ö fölsége a pártütőknek ezen istentelen csőcselékét haragjában méltán kiirthatná, még is engem szaporított hadakkal újra fővezérül küldött be, hogy a megtérőknek cs. k. kegyelmet osztogassak, azokat pedig, kik a pártütés főnökeit követik, kiirtsam." Rákóczi (mert ő a pártütő) és „csőcseléke” ott a nemzet szívében, de néhány történelemtudóson kívül ki vélné ismerősnek azt a nevet, hogy gróf Siegbert Heister? Holott ő, a tábornagy volt a fővezér, aki kiirtsam-stílüsban hirdetett az előbbi módon amnesztiát, kellő cinizmussal éppen Szent István napján, augusztus húszadikán, 1704-ben. Évszázadokon át szólhattak így könyörtelen urak és még könyörtelenebb lakájaik azokhoz, akiknek vállán, hátán az ország, a tegnap és a holnap, s akik nem villanásnyi időre, hanem véglegesen csak 1945 után tanulhatták meg (és akkor sem egyszerűen. könnyen), mi a nemzeti büszkeség. Tekintélyt. rangot ennek a kicsiny országnak hosszú évszázadok után a szocializmus szerzett, amit az államalapító elkezdett, az aligha kerülhetett volna valaha is jobb kezekbe, mint került 1945 után, a nemzetfenntartó nép kezébe. ehetőségeink, mozgásterünk tágításához először nem pénz szükségeltetik, hanem fejünket — és szívünket! — kell rendbe tenni. Ha van hit magunkban, akkor erő is van a cselekvéshez, akkor jog is van a cinizmus lemez- telenítéséhez, a demagógia nevén nevezéséhez, a csak jajveszékelést ismerő kishitűség visszaszorításához. Hihetünk-e másokban, ha magunkban nem hiszünk, várhatunk-e partneri támaszt bárkitől is, ha magunk a magunk erejére nem alapozunk, támaszkodunk? A gazdaság helyzete súlyos, a társadalom csak lassan feloldható feszültségek terhét viseli ... A haza hiányától szenvedve, a száműzetés keserűségeitől meg nem keseredve, a történelmi igazságban ésszel és szívvel egyaránt bízva, Kossuth Lajos simítja végig forró homlokunkat — Levél a váci kerület választóinak — bölcs szavaival: „Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.” AU: Pezsdül az élet Nagyrnaivson „Tucatnyi tárgyalás, helyszíni szemléli, egyezkedés után megtalálták Csobán- kán azt a helyet, ahol az új, 120 személyes szociális foglalkoztató felépülhet, hiszen a visegrádit ki kellett sajátítani. Ugyancsak sok vívódás előzte meg a Visegrád—Dömsöd közötti partszakasz rendezésének kérdését.” (2. OLDAL) A szentek mindig húszévesek „Mi a butaság, Erzsébet? Néz rám tágra nyitottnagy barna szemével, s visszakérdez korához illő szemtelenséggel: soroljam estig, vagy holnap reggelig? Délután egy óra lévén, valóban gazdag lehet a lista.” (2—3. OLDAL) Kőbe, téglába formált emlékek ,,A kicsi, köves malmok utolsó, még álló példányainak jajkiáltásait már meghalljuk, megértjük. Kezdjük hinni, hogy van olyan értékük, mint a megsárgult iratnak, régi kastély- iia'k ** (3. OLDAL) Akár egy mesében „S ez a vágy szerfölött sok mesterségre megtanította Lukács Bélát. Hulladék anyagból készítette a kerítést, szerszámoskamrát, szélkereket barkácsolt, csónakot épített. Aki tudja, mennyibe kerül égy ilyen vízi alkalmatosság, az kétszer is meggondolja, hogy pénzt adjon ki rá.” (4. OLDAL) Igazodik a hely szelleméhez „Ez a fajta irányzat minden régit lesöpörni szándékozott, mert újat hozott. Ez a koncepció azonban mégsem tartható meg, mert az ember, az épületek használója nem viseli el tovább.” (6. OLDAL) Főnököm volt, elvettem feleségül ..— Főnököm volt, hát inkább elvettem feleségül — süti el a környezetükben oly jól ismert poént évőd- ve a férj, miközben megsimogatja a felesége kezét. — Felettesi minőségében sikerült is megszabadulnom tőle .. (12. OLDAL) Jó edzés a gyaloglás „Pécsi Rezső egyébként a? olimpiai ötpróbaversenyeli elmaradhatatlan szereplője Ez a tömegsportakció a márciusi indítás óta több mint hatvanezer próbázó! vonzott. Üjabb rekordok dőlték meg, így például a kerékpározás 112 helyszínén 6300-an teljesítették a követelményeket.” (13. OLDAL) éppen ezért a termelésből kivont áruk aránya, holott a termékek több mint az egyhar- madának a műszaki konstrukciós kora egy évtizednél magasabb. Csoda-e. ha országosan azzal nézünk szembe, hogy a szerkezetváltás előttünk áll, minden keservével, emberi konfliktusával?! S ez pipettányi a rengeteg baj, gond, teendő közül, hiszen új adórendszer, árrendszer idegi, anyagi terhei várnak ránk, megérett az átalakításra a szociálpoliÉLJEN AUGUSZTUS HÚSZADIKA! ijűsttw..." jsEGäifc.... •.-«». - . •*'••?‘iriiwT'iiriiMt>^tiífir'iffl^iiinirewifffiiri#^iirir‘'7tnnrrrrTT!TiTTnf JÄR ^ |^q
