Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
Jé irányba billent a mérleg nyelve Fezedül az élet Nagymaroson magyar vállalatok is. amelyek a DoKW-nak anyagszállítással, egyéb munkával összesen 30 százalékos arányban segítenek be. Helmut Federspiel, a DoKW igazgatója elmondta, ezért több mint 1.5 milliárd schillinget fizetnek a magyaroknak, amit számunkra a belső teljesítmény ellenében devizában számolnak el. A DoKW eddig nyolc vízlépcsőt épített Ausztriában, legutóbb Bécstől 20 kilométerre a greifensteini készült el, ennek mintájára épül most a nagymarosi. Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója szerint a kivitelezők nem zavarják majd a lakosságot és a kirándulókat sem, hiszen zárt területen dolgoznak. Tempójukat a beruházó ismeri Du- nakilitiről. Gyorsaságuknak köszönhetően rövidebb ideig teszik próbára a helybeliek türelmét. Tizenhárom osztrák hajó dolgozik a Dunán. Egyik közülük 154 méter hosszú, 11 méter széles. Huszonnégy óra alatt képes megrakodni, teherbíróképessége 3500 tonna. Olyan, mintha új kikötő lenne a vízen ... Nagymaroson egy lakótelep marad hátra a falunak az építők elvonulása után, melyet fele részben tanácsi lakásokként, fele részben társasüdülőként kívánnak majd hasznosítani. Sorolhatnánk még a példákat, melyek ismeretében egyértelmű, hogy a községek szemszögéből melyik Oldalra billen a mérleg nyelve. Viszont vannak fogadott és fogadatlan prókátorok, akik — bár távol laknak az építkezés kiszemelt helyétől — a leghangosabban kardoskodnak a beruházás ellen. Kezdetben a munkálatok körüli csöndet tekintették gyanúsnak, később meglehetősen öncélúan vitatkoztak, mert nálunk mindig kell valami, amiből vihart lehet kavarni. Anélkül, hogy szelet vetettünk volna. Vagy mégis? Talán sokáig tartott a csend ... Ez a téma is szóba került, amikor az építkezés kormánymeghatalmazottjával, Havass Péterrel beszélgettem. Egyértelműen fogalmazott: hiba volt a szilencium, mert közölhettük volna, hogy nem a sajtó szabadságát akarjuk csorbítani, pusztán arról van szó: egy ilyen nagy horderejű tudományos kérdésben ne a lapok hasábjain folyjon a vita. Először ütköztessék véleményüket a kutatók, s csak az álláspontok letisztulása után kerüljenek azok a széles nyilvánosság elé. A vívódásnak nincs vége Így is történt, hiszen többek között falugyűléseken tájékoztatták az állampolgárokat' arról, mely ingatlanokat sajátítják ki, éppen hol tartanak a tervezéssel, mikor kezdődik a kivitelezés és a kényelmetlenségért cserébe milyen létesítményekkel gazdagodnak a települések. Érthetően kisérte nagy-nagy érdeklődés ezeket, a rendezvényeket. s hasonló figyelem a fogadónapokat, melyeket minden hónap első hétfőjén tartanak Nagymaroson. Ahová nem restek eljönni a környékből sem. hogy az illetékesek egyénileg foglalkozzanak a problémájukkal. Kézen-közön ugyan az ígértnél tovább járt a pénz. de végül mindenki megkapta már a kisajátítási összeget, amiért a legtöbben reklamáltak az egyik fogadónapon. Tucatnyi tárgyalás, helyszíni szemlék, egyezkedés után megtalálták Csobánkán azt a helyet, ahol az új, 120 személyes szociális foglalkoztató felépülhet, hiszen a visegrádit ki kellett sajátítani. Ugyancsak sok vívódás előzte meg a Visegrád—Dömös közötti partszakasz rendezésének kérdését. Számtalan tervváltozat készült, mire a hatodikat elfogadták a helyiek. A 11-es utat még a 80-as években helyezték át, s most kerül majd sor a 12-es átépítésére. Felelősségteljes feladat kijelölni az új nyomvonalat, mert az sem oldható meg kisajátítások nélkül, ráadásul az útépítés idején a forgalmat nem lehet megszüntetni, terelőút építésére viszont nincs pénz. Mint ahogy nem álltak rendelkezésre anyagiak a váci kórház bővítésére és sok más, ésszerűnek tetsző igényre sem, mely nem nélkülözhetetlen a kiemelt beruházás- szempontjából, ám annak számláját duzzasztotta volna, ha mégis elkészül. A települések lakói megértették, hogy a beruházónak gazdálkodnia kell e rábízott forintokkal, ugyanakkor azt is tapasztalhatták, igenis megtalálják a közös hangot — az ésszerűség határain belül. Egyelőre a harminc külföldit Visegrádon, a Dunatours fizetővendéglátó szobáiban helyezték el, ám a Duna másik partján is szívesen tárta ki portája kapuját az őslakosság. Sókan kötöttek szerző dést az idegenforgalmi hivatallal kiadó szobára, mások azt tervezik, hogy az építkezésen vállalnak munkát. Mert megérkeztek már NagymarosOkosnak lenni. Akár jelmondat is lehetne belőle itt, a lányszoba falán. Erre a falra azonban ilyen jelmondatok nehezen helyezhetők fel, mert miként kerülnének rokonságba a Dire Straits óriás poszterével, Bob Dylan mellképével, a szuperkocsik színes ábráival? Okosnak lenni? Igen, ezt mondja meggyőződéssel Csillag Erzsébet, mint élete vezérlő akaratát itt Nagykőrösön, a Kecskeméti úton álló szép villa leányszobájában. Jelesnél rosszabb vizsgajegye nem volt most, a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem második évfolyamát befejezve, azaz jogosan megérdemelt pihenőjét tölti itthon, s szeptembertől azután következhet a harmadik egyetemi év ... de miért kell okosnak lenni? Mert a világban annyi a butaság. Milyen jól hangzik! Csak éppen ... felnőttesen komoly egy húszesztendős leány szájából. Aki mikor is találkozhatott a butasággal, ha a húszból tizennyolc évet itt töltött el a védettséget adó családi fészekben, az iskola padjában, a barátnők karéjában? Mi a butaság Erzsébet? Néz rám tágra nyitott nagy barna szemével, s visz- szakérdez korához illő szemtelenséggel, soroljam estig vagy holnap reggelig? Délután egy óra lévén, valóban gazdag lehet a lista. Például? Butaság a fontoskodás, a sok formaság az életben, a mindenbe beleszólás, a felnőttek parancsnokló kedve, az érdektelen dolgokkal való foglalkozás ... Ezek az általánosságok! Megfoghatóbban? Például kinek érdekes az, én hogyan öl- tözködök? S mégis, az anyutól kezdve a gimiben a tanárokig, nem unták meg ezzel foglalkozni! Az egyetemen legalább ezzel békén hagynak. És ez fontos magának, az öltözködés? Á, maga sem érti! Nem az öltözködés a fontos, hanem az, hogy ne szóljanak bele. Ebbe se, másba se. Semmibe? Ha úgy akarom, akkor semmibe. Az apu, mint tudja, jogász. Kerek előadást tart magának az egyéni szabadságjogokról. Én azonban, ha mozdultam, rögtön azt hallottam, hová mész kislányom, kikkel mész kislányom?! De a szülő... nem tudom folytatni. A szüléimét én imádom, de megmondtam, nem vagyok a birtokuk, én nem ők akarok lenni, hanem én! Harag pálcáival fenekeltetik el a világ, mert... nem veszik észre, hogy maguk örökösen oktatnak bennünket, elprédikálják mindazt, amit . biztos, hogy maguk sem tartottak be akkor, amikor fiatalok voltak, de dühösek lesznek, ha azt feleljük, nem érdekel bennünket. Például az az örökös politizálás, hát hülyét kapok tőle, ha azt hallom, erről tárgyaltak, arról tárgyaltak. Egy csomó komoly ember a világon és akkor tényleg azt hiszik, amit ők csinálnak, az lerágatja velünk a körmünket?! Sémákkal a sémák ellen? A mindent elutasítás, a bennünket semmi nem érdekel a felnőttek világából magatartás persze nem önnemzéssel teremtődött, teremtődik. Altera manu fart aquam, altéra ignem, mondották volt az ókori Rómában, azaz az egyik kezében vizet hoz. a másikban tüzet. Ez az ifjúság? Vagy csupán ez is? Ezer mással egyetemben? Kiknek a világa néz szembe velünk, amikor — amint azt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari-üzemszervezési tanszékének ún. karriermotivációs vizsgálatai felderítették — a megkérdezett húsz és huszonöt év közötti fiúk és lányok a karrier (nevezzük szebben: a pályaív) csúcsának döntő többségükben (és fontossági sorrendben) a sok pénzt, a hatalmat, az összeköttetést (és na végre, ha csupán a negyedik helyen is), a kiemelkedő tudást nevezték meg, ezt óhajtják...?! Hogyan is mondta Csillag Erzsébet? Okosnak lenni. Valóban okosnak kéne lenni? De kinek? Kiknek?! Pontosan azon a naplón .tölti be húsz esztendejét Csaba, amikor az olvasó ezt a lappéldányt a kezéhez kapja. Itt született Budaörsön, csak éppen ezen a Rákóczi úti telken akkor nem ez a takaros családi ház állt, hanem egy sok- kal-sokkal szerényebb épület. Csaba mégsem elégedett, szűkösnek tartja a helyet, öccsével osztozik a szobán. A másik szoba a nővérüké, a harmadik a két szülőé. Csaba most éppen, betanított munkás, kínos-keservesen végezte el a gimnáziumot, tanulni soha nem szerettem, állítja elégedetten. S általában elégedett magával, „csupán” a világgal elégedetlen. Ezért próbálkozott ... Mondjuk meg magyarán, szülei nagy szégyenére (párttagok mindketten, szakmunkások) disszidált. Lepattantam na — így minősíti a fiú, s húzza a vállát. Pontosabban odakint felejtette magát az NSZK-ban a rokonoknál, akiknél érvényes útlevéllel volt látogatóban. Beszélsz németül? A, de ők prímán beszélnek magyarul, innét lettek kitelepítve. Marhára kitoltak velük, ha látná, milyen a házuk? Milyen? Hát nem ilyen, mint a mienk. Pedig csak parasztok. Gazdálkodnak. Náluk akartál maradni? Náluk nem. Csak ott. Mondjuk, elmentem volna valamilyen gyárba, ilyesmi. Egy év múlva vehettem volna egy kocsit! Apám azután kijött értem és hazapofozott. Tudják ezt rólad a gyárban? Nem. Csak aki odavett. Az ki? A nagybácsim. Az igazgató. A testvérééknél maradtam kint. Bánod? Hülyeség volt. Nem így kell azt csinálni. Ki a kancellár ott? Húzza a vállát. És itthon ki a miniszterelnök? Mindkét vállát húzza. És itt BudaörMennyi csillogó, könnyed frázis, mennyi fénytelen, keservesen nehéz igazság! Siklik az elme, kap a kéz a könnyed után. s ódzkodik a nehéztől. Korok lehetséges holnapjainak királyvize. mit gondol, mit lát, mit hall, mit mond az ifjúság. Ifjúság? Kik ók? A hatesztendős és a huszonöt éves egyformán? Az anyagi javakban semmit nem nélkülöző és a legkevesebbet is alig megkapó? A szeretve szeretett és az ellökött? Húszévesen még szent, tiszta, érintetlen az ifjú, felülről néz rá azokra, akik már nem szentek, nem tiszták, nem érintetlenek; felnőttek. Altéra manu fart aquam, altera \gmm A SZENTEK MINDIG HÚSZÉVESEK És mi újság az ország határán kívül, a csehszlovák oldalon? Sok más gigantikus munka mellett épül a 17 kilométer hosszú felvízcsatorna, a Duna mesterséges medre. A lépték megdöbbentő, hiszen több millió tonna anyagot kell kitermelni az alvízcsatornából, s ugyancsak millió köbméternél több föld került ki az erőműtelep 50 méter mély, 200 méter széles és 400 méter hosszú óriási gödréből. A vasbetonkolosszust fentről szemlélve a sok száz ember, aki benne dolgozott, csak megany- nyi piciny pontnak tűpt. Osztrákok a magyar Duna-szakaszon Augusztus 10-én nálunk is megkezdődött a látványos munka; megérkeztek az osztrákok. Az erőmű építésére az Österreichische Donau Kraftwerke (DoKW AG.) kapott megbízást. Az osztrák cég egyik alvállalkozója, az Uni- versale-Bau leányvállalata, a Brandner speciális kotróhajói. modern munkagépei már a munkaterületen vannak, a Duna visegrádi oldalán, ahol hozzáláttak a meder körülzá- rásához. Az Universale-Bau igazgatója, Nikolaus Rohla elmondta, hogy 1988 végére kell elkészülniük a feladattal. Folyamatosan építik azt a töltést. amelynek védelmében elvégezhetik a mederkotrást, kialakíthatják az ideiglenes hajómedret. Amíg a vízi közlekedés ebben a mederben halad. összesen 33 hónap alatt a fővállalkozó elkészíti az ei’ő- művet. majd a vízi utat átterelhetik a hajózsilipre. A legnagyobb tíz osztrák aljvállalkozón kívül természetesen szép számmal vannak Épülnek az áruházak, tervezik a sporttelepet maros közötti együttműködési megállapodást. Nagy vonalakban végiggondolva az eseményeket, mégiscsak több pozitív élmény maradt bennem. Mert tény: fájó volt a kisajátítás, az emberek egy-két kivételtől eltekintve mégis Nagymaroson jutottak új otthonhoz. Bár a többségre nem ez a jellemző, mégis akadt, aki anyagilag is jól járt. Nem kell többé vödrökben az utcáról cipelnie a vizet, hívni a szippantókocsit. Javulnak az ellátás, a telefonszolgáltatás feltételei és sor kerülhet néhány év múlva tanácsi lakások kiutalására is Fél évszázad is kevés lett volna Szóval olyan mérvű fejlődésről van szó, melyre a tanácsok pénzügyi keretét ismerve, talán fél évszázad js kevés lett volna önerőből. Közben a vállalkozószelle- műek saját kasszájukat is gyarapíthatják. Mert nemcsak szobákat adhatnak ki, hanem az idegenforgalomra alapozó vendéglátásban ugyancsak sokan látnak fantáziát. Fazekas Eszter ra a magyar kivitelezők is, többek között a Szombathelyi Villanyszerelő Vállalat, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, a Mélyépítő Vállalat és az Egri Közúti Építőipari Vállalat. A Szobi Áfész beruházásában megkezdődtek a Magyar utcában az 1600 négyzet- méter alapterületű ABC alapozási munkálatai, a létesítményt 1988. október 30-ra kell elkészíteni. Párhuzamosan épül a helyi tanács beruházásában egy 200 négyzetméteres ABC is, a szerkezet napokon belül tető alá kerül. A Vízügyi Tervező Vállalat megküldte a tanácsnak a szennyvízvezeték kiviteli terveit, így nincs akadálya annak. hogy ősszel megalakítsák a társulást. Tervezik már a vízi sporttelepet, ahol az elképzelések szerint csónakházak, üzemanyagtöltő állomás, éttermek, presszók, üzletek kapnának helyet. Ezt a tervet a Közép-Duna-völgyi Intéző Bizottság is örömmel fogadta, hiszen a szervezet régóta időszerűnek látja a vízi turizmus fejlesztését, s erre a most formálódó elképzelések reményt keltenek. Augusztus 20-ra átadják az új bitumenes kézi- labdapályát, s tegnap írták alá a két, erőműnek helyet adó település, Bős és Nagy! Szűk hét esztendő emlé\ kei között kutatok. Sehogy \ sem tudom eldönteni, me\ lyik maradt meg bennem \ legerősebben, hiszen mind \ úgy pereg előttem, mint ; egy dokumentumfilm koc! kái. Amikor a kihirdetés < úgy szólt, mint az ítélet: í a 82-es számú téglaépület ; megszűnik, a 80-as faház \ megszűnik, a 68-as üres í telek, a 66-os téglaépület * ; marad ... Eszembe jut az í asszony, aki egy hanggal \ sem vádolt, csak gyászolt, mert a férje a költözés előtti napon halt meg... \ És jött a dózer, tolólapja í percek alatt rombolta szét í az elhagyott otthonokat, !/ '/ évtizedek keserves munka- y >, ját... összeszorult a szí/ * ‘ ’ £ vem, amikor megmutatni ták, hol temették hullámy í sírba a lebontott házak törmelékét... Nézegetek egy metszetet a visegrádi várról; Mátyás korában mutatja az épületegyüttest. Tudom milyen ma, és ismerek egy olyan képet is, mely azt ábrázolja: milyen '.esz a Dunakanyar látképe a fellegvárral, a két belső tóval £s a nagymarosi vízlépcsővel. Azzal az erőművel, melynek bizonytalan sorsa miatt majd három évtizedig hol az elkeseredés, hol meg a remény szegődött társul sok-sok emberhez. Mások legyintettek, mondván, füstbe ment terv, semmi eevéb. Szót értettek a lakossággal A suttogások és az erőteljesebb véleménynyilvánítások akkor kezdődtek, amikor 1985 augusztusában megszületett a minisztertanácsi döntés a csehszlovák—magyar közös beruházás hazai munkálatainak megkezdéséről. Sokan emeltek szót a Duna vizének, élővilágának védelmében, ivóvízbázisaink megóvása érdekében, s az ésszerű együtt- ’gondolkodásnak volt foganatja: elkészült az a komplex környezeti hatástanulmány, mely átfogó, tudományos alapossággal értékeli a várható változásokat.. Mások azért halhatták hangjukat joggal, mert ha már Ipolydamásdnak, Let- késnek, Szabnak, de kivált Nagymarosnak, Zebegénynek és Vácnak évekig el kell viselnie az építkezéssel járó összes kellemetlenséget, legalább valami hasznot is hoz- ‘zon a kiemelt beruházás ezeknek az ország érdekében terheket cipelő településeknek. Ezért lesz például szennyvízvezetéke Nagymarosnak, erre egyébként a következő tíz éven belül nem adódott volna lehetőség, s a váci tisztítómű elkészülte után móc nyílik társulatot szervezni Ze- begényben is. Ugyancsak Az osztrákok pontosan érkeztek a munkaterületre. A csehszlovák erőműtelep részlete még az elmúlt év szeptemberében (a cím melletti képen) (Barcza Zsolt és Hancsovszki János felvételei)
