Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT PEST • MEGYE. MAGAZIN Talán teljesül a terminus a RókusnáK Még mindig a célegyenesben Legutóbb tavaly júniusban közöltünk riportot Rókus: aho­gyan a célegyenesből látszik, Drágán és lassan újul meg cí­mekkel a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházának re­konstrukciójáról. Arról: a lassan másfél évtizede húzódó mun­kálatok körül olykor fellángoltak az indulatok, hol anyagi, hol tempóbeli okból, s arról, hogy — mert közben a gyógyítás nem szünetelhet — az építők fekete, s a betegeket ellátók fe­hér kockáin taktikusan lépegetni a brigádokkal, kórházi osz­tályokkal, ráadásul időre — ez felér a legnehezebb sakkfel­advánnyal. Egy éve azt adhattuk hírül: úgy tűnik, másfél éven belül befejeződhet a negyedik ütem, a Gyulai Pál utcai szárny át­alakítása. Az erre szánt ere­detileg 160 millió forintos ki­vitel ezési költség már akkor­ra 66 millióval nőtt, de nem az ár felsrófolása okán, hanem mert az orvostechnológiai be­rendezés 42 milliója csak utó­lag került a szerződésbe, s mert menet közben derült ki, hogy szükség van némi több­letmunkára, ugyanis az épület néhol alápincézetlen, szigete- letlen. Arról is írtunk: a terven felül lesz egy ötödik ütem is: a falak közül kikerült kórházi rendelőintézet vadonatúj ott­hont kap a Stáhly utca 7—11. számú telken, ahol rövidesen felvonulnak az építők. A burok alatt érik Egy év múltán ismét a helyszínen: palánk övezi még az építkezést, leginkább bebá- bozódott lepkére emlékeztet, a burok alatt szinte észrevét­lenül „érik” a Rókus. A Gyu­lai Pál utcai szárny körül áll- ványerdő, alóla szürkén virít ki a frissen vakolt fal. Közte, s a palánk között festői ren­detlenségben építőanyagok, eszközök tömege. Ám, mintha az utóbbi időben megszapo­rodtak volna az állványokon, s az épület körül sürgölődő munkások. A szakrendelőből sem sok látszik még, csupán annyi, hogy a szerkezetépítés halad, a mély- és a magasföldszint után most az első emelet fő­falainak, födéméinek zsaluza­tába töltik a betont. Hatalmas, 35 méter magas, 45 méteres gémhosszú darut állítottak itt fel, ennek hatósugarába esik a Stáhly utca, ezért is kellett lezárni a közlekedés elől. A Stáhly utcai kék fémkerí­tésen levő tábláról megtudhat­juk, hogy a Pest Megyei Taná­csi Tervezővállalat elképzelé­sei alapján, a Medinvest fő­vállalkozásában. a Novarat ki­vitelezésében készül a rende­lőintézet. az átadás határide­je 1990. Kezdjük hát az érdek­lődést itt. Bolla László, a Novarat éní- tésvezetője mondja: — Még tavaly szeptemberben vonul­tunk fel, s egy 16 ezer köb­méteres bontással kezdtünk. Az 1600 négyzetméteres alap- területű, papíron öt, valójában hétszintes (mert lesz mély­földszint és részben beépített tetőtér is) épület alapozását az év első hónapjaiban befejez­tük. Április óta tart a szer­kezetépítés. scaanform fémzsa­lu technológiával, ezzel a jö­vő év augusztusára kell elké­szülnünk. Ma azt mondom: rajtunk nem múlik, hogy 1990. augusztus 31-én megtörténjen a műszaki átadás. Valamivel jobban haladunk, mint aho­gyan az ütemtervünk diktálja, jó fél hónapnyi az előnyünk. Most 3 8-an dolgoznak itt, ácsok, lakatosok, zsalusok, s egy betonozóbrigád. Amit em­lítettem, azonkívül — ha el­bontottuk a darut — építünk még a terepszint alatt egy több mint 1000 négyzetméteres raktárát is a kórháznak. Ha anyagi okok nem kényszeríte­nek várakozásra bennünket, aligha módosul a határidő, ha a helyzet engedi, talán még előbbre is jöhet... Erről viszont szó sincs a Gyulai Pál utcai munkálatok­nál. Nick Márton, a kivitele­ző Érdi Építőipari Szövetke­zet főépítésvezető helyettese: — Nem szeretném felelevení­teni a korábbi munkaterület átadási gondjait, de tény, hogy itt körülbelül öt hónapnyi ké­sedelemmel láthattunk mun­kához, mert a gyógyítóosztá­lyok, s a gyógyszertár csak ennyivel később költöztek ki. A hátrány azóta sokat csökkent, most körülbelül másfél hónapnyi. A megítélé­sem szerint — ha nem is könnyen —, de elkészülünk a határidőre, s ez év novembe­rében megtörténhet az átadás. Igaz, hogy az eredeti szerző­dés szerint át kellett volna en­gednünk a munkaterületet az egész épületben az orvostech­nológiát szerelőknek június 30-án. ám ez csak a felső szin­ten történt meg, a földszinten még dolgozunk ... Átengedik a terepet? Dolgoznak bizony. S valóban serényen. Csiszolják a műkö­vet a lépcsőházban, száll a por. Az emeleten még a korlá­tokat szerelik, a melegburko­latot fektetik néhol. A festés, a mázolás sincs véglegesen befejezve. De annyi máris lát­szik: szép lesz. Nagyon szép. Mint egy szanatórium. Drap- pos csempe, hozzáillő mű­anyag padló, fehér fal. Tágas, világos, hatágyas kórtermek, mindegyikhez mosdó, zuha­nyozó. A folyosókon már ott áll néhány láda, a gépekkel, az eszközökkel, rajtuk a fel­irat: VEB MLW Medizintech­nik Leipzig, vagy MEDICOR. A második emeleti műtő asz­tala helyén most egy állvá­nyon satu díszeleg. Mellette fűrészelésre váró, alumínium szegélylécek — a műtőablakra kerülnek majd. A földszinten még készítik a vöröses piliskő burkolatot, a laboratóriumban sincs a he­lyén a vizesszerelvény, de bontakoznak már a leendő előtér körvonalai. Tágas lesz, verandaszerű, felülről kapja a természetes világítást, s egyik oldalán büfé, a másikon fod­rászat nyílik majd. A bejárat mellett pedig betegfelvételi részleg. S, hogy a páciensek mozgásterét megnöveljék, a hall fölötti tetőt járhatóvá te­szik, burkolatot kap, afféle te­raszul szolgál majd. Az építésvezetőségen pedig már azt is meg tudják mu­tatni, hogyan fest majd kívül­ről a ház. Tojásfehér lesz a fal, barna zsalugáterekkel, őr­zi a műemléki hangulatot. Nick Márton azt mondja: a belső festést, mázolást csak azután célszerű befejezni, ha már más nem dolgozik a ter­mekben, a folyosókon, mert a korábbi tapasztalatuk az, hogy összepiszkítják a festett részeket, s újra kell ecsetel­niük. Azt is mondja: minden erejükkel törekszenek a mi­előbbi befejezésre. Legkésőbb augusztus végére szeretnék végleg átadni a terepet az Omkernek. Bizakodó kórháziak És mit mondanak a kórhá­ziak? Nos, a korábbiakhoz ké­pest bizakodó szavakat. Hall­gassuk csak őket! Dr. Némethi Mária, a labo­ratóriumi osztály vezető fő­orvosa: — Az elmúlt két esz­tendő erősen érintette a la­bort. Ki kellett költöznünk a Gyulai Pál utcai részből, de összefüggő területet nem kap­hattunk. így a kórházban szét­szórtan, öt helyen vannak la­boratóriumaink, s még kiilör az orvosi és a főorvosi szoba Sokszor azt mondtuk, kilomé­terórát kellene a lábunkra sze­relni. S nemcsak a miénkre hanem az osztályos nővéreké­re is, akik a vizsgálati anya­gokat .hozták , naponta. Pedig nem panaszkodtunk. A kórháa vezetése nagy súlyt fektétetl arra, hogy a munkánk felté­telei így is a lehető legzavar­talanabbak legyenek. Mégis biztató arra gondolni: végre látszik már az út vége, megint egy helyen dolgozhatunk majd. S ráadásul jobb körül­mények között. Hiszen elvo­nulnak a régi kórház terüle­téről az építők, lassan a vég­leges helyükre kerülnek az osztályok. Mi például új gé­peket — hematológiai automa­tát, mosogatóberendezéseket, spektrométert — is kapunk. Dr. Fajtha Ferenc, a szülé­szeti-nőgyógyászati osztály vezetője: — Az osztály dolgo­zói néhány napja együtt men­tek át megnézni, milyen is lesz az új otthonunk. Amit lát­tunk, az egyöntetű tetszést aratott. A magasra csempézett fal, a kellemes, nyugtató szí­nek, a nagyobb kényelem (mert az ágyak száma 80 ma­radt, csak több lett a helyünk), a jobb szervezés lehetősége, s nem utolsósorban az: az új­szülött részleg alapterülete négyszerese lesz a mostaninak. Jobban szakosítva, színvonala­sabban oldhatunk meg számos orvosi feladatot, s a műszere­zettségünk is javul, például ultrahangos bébidopplert, szál­optikás eszközt kapunk. XJrbán Istvánná, a kórház zazdasági-műszaki főigazgató­helyettese: — Nem alaptala­nok az iménti ' vélemények, úgy látjuk, az utóbbi időben felgyorsult, ütemesebb lett a kivitelezők munkája. Megkez­dődött már az orvostechnoló­giai szerelés, ez a legbizta­tóbb. Az üzembe állításhoz megvannak az anyagi feltéte­leink. így ha novemberben el­kezdődhet a „próbaüzem”, jö­vőre már ismét teljes Kapaci­tással gyógyíthatunk. S ami nagyon fontos: tisztább lesz maga a kórház és a környezete is, megszűnik a zaj, a por, az állandó hurcolkodás. És vég­re körbejárható lesz a gyó­gyítóintézet. hiszen épül a sóhajok hídja is a Gyulai Pál utcai épület, s a harmadik ütemben emelt új pavilon kö­zött. Valóban minden ilyen meg­nyugtató? Tényleg tartható a határidő s a pénzkeret? Akik válaszolnak: Boros Olivér, a Pest Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának műszaki csoportvezetője és dr. Fülöp Rudolf osztályvezető-helyet­tes. Azért van még aggály Boros Olivér: — A rekonst­rukció befejező ütemé műsza­ki szempontból 90 százalék kö­rüli készültségű. De vannak bizonyos aggályaim, mert az év eleji lemaradásokból még mindig maradt késedelem. Közrejátszott ebben a kedve­zőtlen időjárás, egyes alvállal­kozók későbbi belépése, rié- hány áttervezési haladék. Ért­hető, hogy az érdi szövetkezet az utolsó festéssel várni sze­retne. de nem elfogadható ál­láspont ez. Mi ragaszkodtunk a szerződéshez, amely szerint „1987. június 30. teljes építés- szerelés műszaki átadása, az orvostechnológiát érintően ha­tóságilag is engedélyezett hiánypótlásmentes (azaz utáni — a szerk.) állapotban.” Az aggodalom oka, hogy ez nem történt meg. Ez azonban csak építőipari lemaradás, a teljes átadást, amiért ugyan­csak az érdi szövetkezet, mint fővállalkozó felel, nem veszé­lyezteti. De így a különféle munkák az építésiek, a szak­Csiszolják a főbejárati lépcsőkorlát műkövét ipariak, s az orvostechnoló­giaiak egymást zavarhatják. Voltak kifogásaink a burkoló­munkával, a festéssel kapcso­latosan, s mert a szerződés el­ső osztályú kivitelre szólt, a hibák kijavításától nem te­kinthetünk el. A mostani ké­sedelem szerintem sem behoz­hatatlan, de a kivitelezőnek az eddiginél hatékonyabban kell szerveznie a munkát. Hiszen ahol száll a kőpor, ott nem le­het inkubátort szerelni. És amíg nincs végleges áramellá­tás, addig nem lehet biztonsá­gosan „beüzemelni” az elekt­romos gépeket sem... Dr. Fülöp Rudolf: — Nem szeretnék pesszimistának tűn­ni, de a minőségből tényleg nem engedhetünk, még akkor sem, ha ez a határidő néhány hetes csúszásával járna. Azt ugyanis semmiképp sem en­gedhetjük meg, hogy utólag, a gyógyítóosztályok munkáját zavarva tevékenykedjenek a Rókusbán a kivitelezők. Tény, hogy ezen az épületszárnyon nehezebb volt a dolguk, mint a" több ín. Ppifö«e‘i; próbíénYák sorával küszködtek, nem várt feladatokat is megoldottak. Talán emiatt nyújtották be az év elején azt az újabb 25 mil­liós pótmunkáról szóló elszá­molást, melyet — miután pontról pontra megvizsgáltunk a Pestberrel — nem fogadhat­tunk el. A benne feltüntetett szerkezeti megerősítések és egyéb feladatok egy része ugyanis szerepelt az eredeti szerződésben, a többi pedig belefért a pótkeretbe. így a korábban elfogadott 226 mil­liós összeg nem emelkedett A Gyulai Pál utcai főbejáratot takaró palánk mögött is ja­vában tart még a munka, halomban állnak az anyagok A Stáhly utcai telken nőnek a szakrendelő falai. Kész az alacsony és a magasföldszint, a zsaluzat már az első emeleté. Háttérben az új pavilon A tágas, világos haliból rövidesen eltűnnél! a cementeszsákok, a gépek és rövidesen he­lyére kerül a szép új padlóburkolat (Vimola Károly felvételei) tovább. Tehát ma úgy fest: határidőre — a fővállalkozói szerződés szerintire — s a tervezett pénzből készül el a rekonstrukció. Ami pedig a fejlesztést, az új 500 millió forintos szakorvosi rendelőin­tézetet illeti, csak biztatót mondhatok: anyagi fedezete az ütemterv szerint biztosított, s a kivitelezés szintén tempós. Végre hasznát lássák Semmelweis Ignác Fülöp, az anyák megmentője szobrát most ugyancsak palánk rejti. Ha ezt lebontják, a szobor éppen a szülészetre tekint majd. De addig még hátra van néhány hónap — még min­dig a célegyenesben. A megye legnagyobb egészségügyi be­ruházása — ha nem is kecseg­tet építési sebességrekordok megdöntésével —, közeledik a már látható, elérhetőnek tűnő ■ célhoz. Talán Semmelweispis bizakodna, ha élne. Hiszen ő is azt tapasztalná: kezdenek vég­re csitulni az indulathullá- rtiök,- egy nyelven beszélnek valaha ra az érintettek, a mos­toha helyzettel régóta küszkö­dök. Még akkor is így van, ha érthetők áz aggodalmak az utolsó ecsetvonásig, az utolsó csavar behajtásáig. Mert az aggodalmak is azért vannak, hogy a kórház oly sok év után ismét kórház — és csak az, nem pedig építési te­rület! — legyen. Modernebb, szebb, mind az ötszáz ágyon színvonalasan gyógyító. Olyan, amilyennek majd’ másfél év­tizede a rekonstrukcióról ha­tározók álmodták. Az eddig ráköltött 700 millió forint óriá­si summa. Ideie, hogy a bete­gek s a kórház dolgozói min­den osztályon a hasznát lás­sák. Vasvári G. Pá! Ez még nem az igazi, csupán a tervrajz: ilyen lesz a Gyulai Pál utcai homlokzat (a cim fölötti képen). A különleges, életet adó orvo­si gáz vezetékének nyomás­próbáját a napokban fejezték b«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom