Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
MAGAZIN mr MECVt'i 1987. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Színházi levél Álmaink sem a miénk Van (lehet) olyan pont az életünkben, amikor áruba kell bocsátanunk az álmainkat is, hogy az életbenmara- dást remélhessük. Valószínű, hogy nincs ennél rettenetesebb megalázás, nincs megsemmisí- tőbb. embertelenebb megtip- ratás; mink marad, ha máraz álmaink sem a miénk? Manó, az auschwitzi haláltábor boncszolgája, aki Dr. M. (Doktor Mors, a Halál Doktora) famulusa álmokat ád cserébe az életért. Nem is a saját, hanem ikergyermekei, Robi és Erika életéért. Dr. M. az ikrek rejtélyeit kutatja (emlékeznek? Ezt tette dr. Men- gele — Ml — is, a Halál angyalai). És Manó, a hangyáin 1 is semmibb kis zsidó boncszolga, attól remél menekülést, hogy a mindenható dr. M.- ben felébreszti a kíváncsiságot: érdekes lehet, mit álmodnak az ikrek. Egyezik-e, el- tér-e az álmuk? Manó. a túlélésre koncentráló kisember, nem tudja, hogy mesterkedései semmit sem érnek; ő még javában szállítja Robi fia álmainak leírását, amikor a fiú már rég nem él. Még üzletel az álmokkal, amelyek máf sem nem a fiáé, sem nem az övé — amikor már nincs is, aki álmodjon. Borzasztó gondolat. A hideg fut a hátamon, ha csak nagyjából is megpróbálom végiggondolni, mit jelent ez. Mit jelent, ha rossz szatócsként kufárkodnunk kell azzal, ami legtitkosabban és legbensőbben a miénk, az álmainkkal —, s ha ez az emberalattivá nyomorító kufárkodás sem ér már semmit, mert hasztalan, mert az egész csak a ra jó, hogy mindenünkből' kifosszon. Ez a szívet markoló gondolatsor Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom minden bizonnyal legjelentősebb éiő alkotójának új drámájában. az Álomkommandóban az egyik alapréteg. Azoknak állítódik itt emlékmű, akik a fasiszta haláltáborokban pusztultak el, a népirtás áldozatai lettek. Auschwitz csak egy volt e táborok közül, és tán nem is a legeslegrosszabb. bár a világ, az utókor számára bizonnyal a legemlékezetesebb. Négy- millióan haltak meg itt, fulladtak meg a gázkamrákban, égtek el a krematóriumokban. Két Budapest népessége. D e az Álomkommandó nem csupán memento és vádirat. Sütő már a dráma mottójában figyelmeztet: „Történik Auschwitzban ér, történik bgrhol, ahol megtörténhet.” Tehát korántsem csak Auschwitziból van szó. Ezt a dráma bonyolult szerkezete, többrétegű cselekmeny- vonala is hangsúlyozza. Az az Auschwitz-dráma ugyanis, amelynek a főszereplője az említett Manó, nem más. mint az a színpadi mű. melyet éppen próbál egy színház társulata. Színház a színházban — ismert fogás. De ez is többrétegű Sütő drámájában. Mindjárt azért is, mert a darabbeli darabnak — a címe: A tizenkettes Sonderkommando — a szerzője, Julius Hoffmann, maga is zsidó, maga is megjárta a haláltáborokat, s mivel színész és rendező is, ő játssza saját darabjának főhősét, Manót, s ő rendezi is az előadást, Ezzel a régi. haláltá- bor-történet azonnal jelenidőbe kerül. S különösen nagy jelentőségűvé válik a játék, amikor a meg nem nevezett ország nagy vezéréről esik szó, a Tábornokról, aki valószínűleg eljön majd megnézni a darab bemutatóját. De e valószínűség is elég ahhoz, hogy belügyisek szállják meg a színházat. mindenhol veszélyt szimatoljanak, s elfogják Hoffmann — alias Manó — fiát, Tomit, aki a lágerdarabban is Manó fiát, Robit játssza. To- mi-Robi bűne az, hogy egyszer egy játékpisztollyal hadonászva rákiáltott a Nagy Vezérre: Hände hoch! — Fel a kezekkel. Így tör be a színpadi műbe a valóság. így lesz a lágerdrámából jelenidejű tragédia, s így tanuljuk meg, hogy a mot. tó „történik bárhol” szavai valóban azt jelentik: ez a második réteg, a diktatúra nyers beleavatkozása az- emberek életébe, a művészetbe, manapság tényleg bárhol megtörténhet a világban, s az „ahol megtörténhet” annyit jelént: ahol megtörténhet, ott meg is történik. És sajnos nagyon sok helyen történhet meg ... Az Álomkommandó azonban még ezeken a rétegeken, jelentéssíkokon túl is rejt mondanivalókat. Szól arról is, hogy a gonoszság, a diktátori elnyomás azért is diadalmaskodhat, mert túlságosan meghunyászkodunk, nem merünk legalább felsikoltani. ha ránk taposnak. S szól arról is. ha mégis merünk lázadni, akkor ez a lázadás gyakran rossz irányba fordul, gyakran rosz- szul szervezett, gyakran eleve bukásra ítéltetett, mert rossz időpontban, s rossz módsze. rekkel kezdünk hozzá. És arról is szól, hogy az embernek mégis a legelemibb joga, sőt, kötelessége nem tűrni a megaláztatást, a földbe tiprást, az álmaira is igényt tartó teljes megsemmisítést. Nagyon bonyolult, de összetettségében is (vagy tán épp azáltal) áttekinthető mű az Álomkommandó. Sütő András drámái közül egyikkel sem rokonítható, bár ő maga a szövegben elég nyíltan utal például A szuzai menyegzőre, vagy a Kalandozások Ihajcsu- hajdiában című darabjái'a. Ám ez az új,:dr;ám,a , valami -inas, valami több. Á történelmi példázatok itt a jelenre vetülnek és akinek füle van a hallásra észreveheti, hogy minden éé- pes beszéd mögött realitások húzódnak meg, s hogy az olykor egyszerre három vagy négy jelentésréteget hordozó mondatok is tulajdonképpen egyértelműek: Sütő a régi s az újabb, a valóságos és a jelképes. a testet s a lelket is elpusztító Auschwitzok ellen emeli fel a szavát. M inden elismerés megilleti a magyar dráma ügyét régtől fogva kitüntetett módon istápoló Gyulai Várszínházát, hogy nyári programjában ősbemutatóként vitte színre az Álomkommandót, mely az Alföld című irodalmi folyóirat ez évi 6. számában jelent meg. S nemcsak egyszerűen színre vitte, hanem kitűnő, a dráma értékeihez méltó előadásban tette ezt. Sik Ferenc rendezése pontosan és élesen világította át a dráma sűrű, többrétegű szövetét, a színészi alakítások pedig — elsősorban a Manó-Hoff- mannt játszó Kern András és a dr. M.-et alakító Lukács Sándor — kibontották azt a sötét drámaiságot, amely szívszorongató élménnyé teszi ezt a nagyon jelentős művet. (Az Álomkommandó egyébként ősztől a budapesti Vígszínház műsorán szerepel.) Takács István G yerekszereplők kerestetnek A Maliim Lumumba utcai központjában több ezer gyerek közül válogattak Bercményi Géza készülő új filmjéhez főszereplőt. Az Eldorado című film operatőre Kardos Sándor lesz, a forgatást augusztusban kezdik meg. A válogatás során az egyik főszerepre a nyolcéves Tóth Barnabást találták alkalmasnak. Képünkön: fényképezik a kis statisztajelölteket. es Kiállítás han gverseny Vasárnap kellemes élményeket kínál a Dunakanyar. Délelőtt 11 órakor Szentendrén a képtárban dr. Hann Ferenc művészettörténész nyitja meg az autodidakta képzőművészek kiállítást.-Eiste 8 órakor Nagymaroson a művelődési házban nyári hangversenyt adnak. Egyeztetni csak konkrét oktatási-nevelési programot lehet A megújhodás reményei, buktatói KÖZNAPI ÜGYEINK. A gyerekszemű öreg néni bátortalan mosollyal köszönte meg a helyet. Botját a villamosüléshez támasztotta, befásiizott lábait terpeszbe igazította, s közelebb húzta magához gondosan foltozott, gurulós bevásárlótáskáját. Mélyéből számolócédulát halászott elő, tanulmányozni kezdte. Háromszor is átnézte, s a fejét rázta, mint aki nem érti. Ki tud lépést tartani? — kérdezte az alcímben Szath- mári Gábor, a csütörtök reggeli jegyzet írója. Utalt az MSZMP KB állásfoglalására, amely a kibontakozást eldöntő folyamat elindítója. Nyíltan beszélt az átmeneti foglalkoztatási gondokról, a fenyegető inflációról, s arról, hogy az elkövetkezendő három-négy év kemény próbatétel lesz. Egymásnak és magunknak is föltesszük a kérdést mostanában: lesz-e erőnk, hitünk, bi- zodalmunk. hogy a dolgok jobbra fordulásáért vállaljuk a további nehézségeket. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet a korábbi esztendők Zsíros -Ágnes és Lukács Sándor a Sütő-darab egyik jelenetében Pest megye 137 pedagógus pártalapszervezetcben a közelmúltban értékelték az éves munkát. Olyan időszakban tehát, amelyet a társadalmi-gazdasági feszültségek miatti aggodalom, a kibontakozás programja iránti érdeklődés és a várakozás jellemez. Munkatársunk Kocsis Györgynével, a váci művelődési pártbizottság titkárával, Remenár Gézával és Giba Istvánnal, az érdi, illetve ceglédi pedagógus pártvezetőség titkáraival beszélgetett tapasztalataikról. dúlt elő, hogy elmarasztaló megjegyzést találtunk volna a jelöltek minősítésében. Remenár Géza: Ha már itt tartunk: a beadott pályázatok jelentős része az oktatási törvény gyatra kivonata. Közhelyeket, frázisokat tartalmazó írások ezek, amelyek nem tartalmaznak konkrét pedagógiai programokat. — Ezek után fölvetődik a kívülállóban, hogy a pedagógusok felkészültek-e az új törvény adta feladatokra. Kocsis Györgyné: Az igény megvan bennük. Ügy gondolom, hogy az új lehetőség egészséges próbatételt jelent mindannyiunk számára. Azonban a reform lényege a „beüzemelés”! Nyilván nem máról holnapra fogjuk magunkévá tenni a gyakorlatot. Mint ahogy a siker sem olyan gyorsan követi majd a megújulási folyamatot. Remenár Géza: Hogy felkészültek vagyunk-e? Nézze, háromezer igazgató van Magyarországon. Valamennyi ükét le lehetne váltani, ha nagyon akarnánk, vagy ha ettől függne oktatásügyünk megújhodása. De százhatvanezer nevelőt nem lehet lecserélni! Nincs is erre szükség, és ezzel válaszoltam is a kérdésére: úgy gondolom, alkalmasak vagyunk az új módszerek bevezetésére. Csak az a baj, hogy sokan félnek ettől az önállóságtól, hiszen jóval több — egyelőre fel sem mért — munkát jelent, az új tankönyvektől az új tanmenetekig,a diák- mozgalom megújításától az iskolatanácsig. , — Miközben q .tmwpfc hermentesítéséröl beszélünk már évek óta, megszaporodott a munkájuk? Kocsis Györgyné: Ezt sem szabad olyan gyorsan kimondanunk, hiszen a tehermentesítés nem csupán abból állhat, hogy meghatározzuk és szájba rágjuk a teendőket á-tól zé-ig. A régi gyakorlat ilyen volt. Ezzel szemben most sokkal nagyobb cselekvési szabadságot kaptak a nevelők. Szerintem ez az önállóság jelenti az igazi tehermentesítést. Giba István: A pedagógus- társadalom egyik legnagyobb gondja, hogy az iskolák nevelőtestületei elszigetelődtek egymástól. Visszatérek eredeti kiindulási pontunkhoz és felteszem a kérdést: honnan tudja egy ceglédi iskola tanári kara, hogy Gödöllőn négy-öt olyan kollégája dolgozik, akik igazgatói feladatok ellátására alkalmasak, köztük olyanok is. akik boldogan igent mondanának, ha hívnák? Nem máról holnapra — Az oktatási intézmények önállósága, a tárgyi és személyi feltételek hiányosságai, az oktató-nevelő munka minőségi javítása — megannyi címszó. Gondok és örömök, leendő feladatok és máris bizonyító erejű tények tartoznak hozzájuk. Mondok egy példát.: pályázat igazgatói állásra. Remenár Géza: Igenis előremutató a kezdeményezés! De csak akkor lesz majd hasznos, ha már nem sértődnek meg azok az iskolaigazgatók, akiknek — öt év lejártával — újra meg kell pályázniuk az állást. Tovább megyek: a rendelkezés csak akkor ér valamit, ha mások szintén jelöltetik magukat a státusra. Akkor is, ha a régi vezető ugyancsak beadja a pályázatát. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy például Érd hat iskolájából ötben az előző igazgató adott be pályázatot — egyedül! Rosszul, nagyon rosszul értelmezett erkölcsi, etikai elvekre hallgatva mások nem jelentkeztek. Más kérdés, hogy egy-két esetben nem is akadt volna ellenjelölt intézményen belül. Ez akár csődhelyzetnek nevezhető a káderutánpótlás szempontjából. Giba> István: Jó lenne elérni, hogy a legalkalmasabb személy kapja a tisztséget mindenütt. Nem azt állítom, hogy a jelenlegi igazgatók alkalmatlanok a vezetésre, ám egyáltalán nem biztos, hogy ők a legrátermettebbek! Ebből is következik, hogy a választás gyakorlata kívánnivalókat hagy maga után. Példának okáért egyszer sem forRA DIÓ FIGYELŐ halogató taktikájának következménye. Úgy is lehet fogalmazni: addig féltettük a mát, míg veszélybe került a holnap. Azonban minden írás, műsor, párbeszéd elakad bizonyos pontokon, nem hatol elég mélyre. Ugyanez történt a jegyzetíróval is. bár megemlítette, hogy kiknek lesz nehezebb az életük, kiket illetne meg több törődés. Választ azonban ő sem adott az általa föltett kérdésre: ki tud lépést tartani? Ez a villamoson utazó nénike, biztos nem. NAPKÖZBEN. A napsütéses, zenés délelőtti műsorban derült égből csapó villámként hatott az emberre az elhullott állatok temetőjének állapota. Sajnos, ez — a népi nyelven dögkútnak nevezett terület — megyénkben van, mégpedig Dabas mellett. Hogyan került ez a téma a rádió nagy nyilvánossága elé? A környéken élők — szenvedők? — írtak panaszos levelet. Nyulak. disznók, Sőt, még egy hét-nyolc mázsás ló teteme is került a környékbeli kapukba, útszélre. Pedig a szomszédos telken élő Zsolnai néninek kulcsa is van a kúthoz, azonban erről sehol nincs tájékoztató kiírás. Az idős asszony ez ügyben kilincselt'a tanácsnál, ahol természetesen egyik helyről a másikra küldték, csak. éppen tábla nem lett. Mint az illetékesektől megtudták : a kút megtelt, s egyelőre nincs másik. (Van viszont egymásra mutogatás.) Szerencsére még nem fordult elő fertőzés, még nincs járvány — csupán a veszélye. Szerintem nyugodtan beszélhetünk járványról, amely fertőző betegségként terjedt el az ügyintézésben. Lehetne sokféle indokot találni, hogy milyen belső gondok miatt húzódik a megoldás, ettől viszont a baj még megmarad. Reméljük, nem sokáig! V. A. csolódik az iskolatanács is, mint az intézmény társadalmi környezetéből kialakult testület : művelődési intézmények dolgozói, szülői munkaközösségek tagjai és minden olyan szerv, vállalat vagy szövetkezet, amelyekkel az iskola együttműködhet. Ezt a tanácsot meg kell győzni a leendő döntésekről! Következésképpen egyeztetni kell velük nevelési célkitűzéseket. Márpedig csakis konkrét programot lehet egyeztetni.., Lépéskényszer Közösen döntenek — Mindemellett elindult a decentralizálódási folyamat. Cegléden például egyetlen középiskolai tanárokat tömörítő pártszervezet volt. most pedig három van. Együtt — a városi pedagógus-pártvezetöség ösz- szefogásával —többre képesek, emellett az intézmények közti információáramlást is sikeresebben tudják biztosítani. Ugyanígy a Vácott életre hivott művelődési pártbizottság is növelte a vonzáskörzet pedagógusainak közéleti aktivitását. Giba István: Az iskolai munkaközösségek is jóval aktívabbak. Maguk döntik el egymás között, hogy ki, melyik osztályban, mekkora óraszámban tanítson, és azt is, hogy milyen eszközökre van szükségük vagy milyen szakköröket akarnak szervezni. Kocsis Györgyné: Igen. így valósul meg a Valóban demokratikus iskolai vezetési gyakorlat. Már nem az igazgató dönt egy személyben mindenről, hiszen ott a párt, a szak- szervezet, a KISZf az úttörők csapatvezetője. Hozzájuk kapGiba István: Megvallom, korábban féltünk is az iskolatanácstól. Azt kérdeztük, minek van erre szükség. Hiszen csakis mi tudjuk, hogy mit kell megtanítani a gyerekeknek. Semmi jó nem származhat abból, ha mindenki beleszól a munkánkba. Később rájöttünk, hogy mennyire hasznos, ha a környezet is közvetíti igényeit. Például a szülő azt várja tőlünk, hogy felkészítsük gyerekét a továbbtanulásra. Igen ám, de egy gyönge pedagógus egész korosztályt zárhat el ettől a lehetőségtől! Az igazgató egyedül nehezen számolhatná fel ezt a gondot. Az iskolatanács viszont kérdezhet, állíthat és lépéskényszert idézhet elő annak ellenére, hogy jogi értelemben nincs beleszólása ebbe a kérdésbe, ám a társadalmi segítséget ez a testület koordinálja! Remenár Géza: Sajnos még nagyon erős az ellenállás a tanárok részéről. A pedagógusok egy része úgy gondolja, hogy mi sem szólunk bele a termelésbe, hát az üzemek dolgozói se üssék bele az orrukat az oktatás ügyébe! Kocsis Györgyné: Egyébként mnúMkdáliMl .Mr- a szülő vagy a vállalat képviselője elmondja, hogy mit vár tőlünk. , U^ya.pakljoi;. mi , i$. előadjuk, hogy nekünk mire van szükségünk: gyárlátogatásra, honvédségi segítségre, netán számítógépre ... Giba István: Valljuk be, nem mindenütt működik még az iskolatanács, de úgy látjuk, nincs gátja a megalakulásuknak azokon a településeken, ahol egyébként Is jó a kapcsolat az intézmények és környezetük, a gazdasági egységek között. Sok üzem attól fél, hogy az iskolák nagyobb anyagi igényekkel lépnek föl majd, holott nyilvánvaló, hogy az állam tartja el az oktatási intézményeket a jövőben is. — A diákönkormányzat megszervezése igencsak átalakította némelyik iskola mindennapjait. Tudunk olyan intézményről, amelynek tanulói véleményezhetnek bizonyos osztályzatokat, sőt, meghatározhatják a magatartásjegyeket! Kocsis Györgyné: Meggyő-^ ződésem, hogy csak ott műkö-ü dik jól a tantestület és a párt-^j alapszervezet, ahol aktív diák^f tanács intézi a rá tartozó fel-! adatokat. A magára adó nevelő el is várja a tanulók részvételét. Meg kell tanita-' nunk a gyerekeket arra. hogjjí mit és hogyan kell tenniük,^ méghozzá egyenrangú félként, f Remenár Géza: Érettségi el-4É nőkként járom a megyét rég-', óta. Állítom, hogy nagyon jó a kapcsolat a diákok és tana-* raik között. Ez annak is köszönhető, hogy több igazgató hagyományteremtőén „tölti fel” tantestületét — egykori diákjaival. Kocsis Györgyné: Sokat javult a helyzet a korábbi formális KISZ-élethez képest. Most az elsősök kivehetik részüket az öntevékeny diákkörök munkájából. A KISZ-ba való felvételre csak a középiskola második osztályában kerül sor, de akkor sem illet meg mindenkit ez a megtiszteltetés ... Giba István: Éppen a diáktanácsok működése bizonyítja, hogy nem igaz az áilítás, amely szerint semmi nem érdekli a gyerekeket. Sokkal inkább a kritikai érzéküket bizonyítja, hogy mellőzték a korábbi látszattevékenységeket. Sz. Z.
