Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
I98Í. AUGUSZTUS 1t; HÉTFŐ 3 Hét végéia a dinnyeföldeken Ne a juhok csemegézzenek Kóstoló az út szélén. (ErdSsi Ágnes felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) zet. Persze az elemi károkra is a termelő fizet rá, hiszen jövedelmének 24 százalékát kellene a biztosítónak adni, s mindezért lehet, hogy jóval kevesebbet fog visszakapni. Ám ennél is nagyobb gond jelen pillanatban az, hogy nincs összehangolva a termelésük és a piaci igényék. A külkereskedelmi vállalatok számlájára írható, hogy miközben az országban a különböző egzotikumok behozatalát megoldják, addig az itt meg- termő értékek elhelyezését nem tudják biztosítani. A nyakán marad A szakember, miközben az egyelőre még bizonytalan sorsú dinnyék, után hajlong, elmondja, hogy az ő családja a ceglédi I/enin Termelőszövetkezettől bérelt, földet, s ezért velük szerződte le a termés jó részét. Ám ez a szerződés szinte semmit sem jelent, hiszen, ha a gazdaság el tudja adni a gyümölcsöt, akkor átveszi, ha nem talál vevőre, akkor a termelő nyakán marad. Nagy Istvánná., miközben az unokáját irányítja, elpanaszolja. hogy amíg a korábbi években a maszekok sorban álltak a tábla szélén, most egyszérűen nem kell nekik a jó áru. Ma mar nem sokat számít a szaktudás, illetve a dinnyetermelésben szerzett tekintély; csak az a lényeg, hogy valaki egy jó kis utánfutós autóval rendelkezzen, amivel a kiskereskedőknek helyébe viszi a gyakran gyengébb minőségű zöld golyókat. Ezt a kiszolgálást sokan meg is szokták, s most már az sem tűnhet furcsának, hogy a termelők által kilónként 5 forintos áron eladott termést a fővárosban vagy néhány keresettebb niacon 10—18 forintért értékesítik. Sajnos a megfelelő ellenőrzés hiányát vagy éppen lehetetlenségét sokan' ki is használják, s tekintélyes keresetre tesznek szert a kistermelők és a vásárlók rovására. Ötven forintért A gazdák elmondták, hogy a piaci bizonytalanság ellenére — amit a Csehszlovákiába induló export akadozása is elősegít — most gyorsan kell cselekedni, nehogy a dinnye túl érett legyen, s éppen ezért a ■ ' szedésbe bevonnak jó néhány bérmunkást is, akiknek a fizetése ugyancsak megemeli a költségeket, hiszen ma már legfeljebb 50 forintos órabérért hajlandók dolgozni. Ilyenkor nincs hétvége vagy pihenés, egy a lényeg, hogy idejében leszedjék^ a termést,, . és megfelelő szállítóeszköz is a rendelkezésre álljon, hiszen ezt a termelőszövetkezettől hell igényelni. Azt pedig, hogy hova kell szállítani, gyakran csak az utolsó pillanatban lehet megtudni, mint ahogy azt is; sikerül-e egyáltalán túladni a szállított mennyiségen. Ahogy. Nagy Istvánná, a még mindig óriási munkabírású nagymama elmondta: 1952 óta termelnek itt a környéken dinnyét, de ilyen bizonytalanságban még nem nagyon voltak. Nem volt elég, hogy a 16 hektáros területre kipalántázott növényeknek több mint egynegyedét elpusztították a hangyák, valamint kétszer elverte a jég a termést, és 34 fokos hőség is emésztett a maradékból, most még ennek a mennyiségnek az értékesítése is akadályokba ütközik. Az évek hosszú során a költségek fokozatosan emelkedtek, az árak pedig alig változtak, ők mégis csinálják, mert ahogy mondják, ez nem■ szakma, hanem hivatás, amit nem lehet csak úgy abbahagyni. Márciustól szeptemberig itt laknak a tábla szélén, s most már el sem tudnák képzelni másként az életüket. Az unokák is dolgoznak az iskola befejezésétől az új tanév kezdetéig, s ez bennük is olyan nyomokat hagy, amelyeknek köszönhetően nem kell attól félni, hogy kihalnak a dinnyések. Van utánpótlás Szabó Erzsébet, az egyik unoka is már kora reggel óta talpon van és segít a szülőknek, illetve a nagyszülőknek. A sok munka ellenére nagyon szereti a dinnyét, s ha elvégzi az óvónőképzőt — ahol most a második évet fejezte be —, nem lehetetlen, hogy folytatója lesz a családi hagyománynaK. Persze ehhez az kell — ahogy az édesapja is mondta —, hogy jövője legyen a dinnyetermelésnek. A piaci viszonyoK ugyanis már- már egészségtelenül hatnak, s a bizonytalant ők sem szeretik. Javasolták már a gazdaságnak, hogy garantált áron vegyék át tőlük a dinnyét, azpaban az átvett ternaés biztos eladását, nem tudják szavatolni, s így az ajánlatra nem érkezett, nem érkezhetett' Kedvező válasz. Éppen ezért nem tudnak mást tenni, mint hogy hét végén és hétköznap is keményen dolgoznak, s ha nem sikerül túladni az egészen, hát ősszel ráengedik a juhokat, s azok csemegéznek a felesleges termésből. B. Gy. Leszállás után a vitorlás gépek Hadárként szárnyra kelnek Nekik nemcsak térkép e táj Az eligazítást befejezték, a gépek motorjait sorban egymásután elindítják, s megkezdődhet, fegyelmezett rendben, a felszállás. A dunakeszi repülőtéren az utóbbi napokban az imént leírt jelenet többször megismétlődik, hiszen az augusztus 20-i légi parádé résztvevői itt gyakorolják a látványos repülősprogramot. Az MHSZ pilótái o hét végén sem pihentek, fáradhatatlanul gyakoroltak, hiszen nekik, ez a bemutató egy évente ismétlődő vizsgával is felér. Sajnos az. elmúlt esztendőben az időjárás nem fogadta kegyeibe a levegő akrobatáit, s. most bízva a három a magyar igazság mondás igazéban, mindenki nagy izgalommal várja, hogy bemutathassa tudását, a levegőben töltött sok-sok óra eredményét. Sárkány a Dunában Mint azt Szepesi József ezredes, a honvédelmi szövetség repülöfőnöke elmondta, a katonai repülőkön és helikoptereken kívül ők csak félszáz légi - járművel vesznek részt a parádén. A repülőfőnök 36 évig teljesített szolgálatot, mint. vadászpilóta, négy éve viszont átkerült az MHSZ-, hez, s most ő irányítja a felkészülést és a gyakorlatot. Korábban még részt vett az április 4-i díszszemlén, most már csak alkalomszerűen ül a botkormány mögé. Ettől függetlenül jogosan lehet büszke teljesítményére, hiszen csaknem négyezer levegőben Szedni sem gyerekjáték. Tavasztól őszig kemény munka vár a dinnyésekre Erről olvastam Hiánygazdálkodás Amerikában M ost már tudom; Amerikában is hiány- gazdálkodás van. Mielőtt elárulnám, honnan tudom, néhány szót arról, amit lapunkban olvastam. Egy héttel ezelőtt, a szombati számban két panaszos levelet közöltünk. Az egyik írója a Pille nevű sört hiányolta. Állítása szerint a nyári melegben sokan fogyasztanák ezt az alkoholszegény, kellemes, üdítő hatású italt, de nem kapható. A sörgyár illetékese a szokásos választ adta. Ha van igény, lesz Pille. Az igényt azonban a szociológusok még nem mérték föl, így hát a söripar sötétben tapogatózik. A boltosak szerint a Pille nem túl népszerű, rövid a szavatossági ideje, ezért félnek tőle. Tehát a kereskedők sincsenek tisztában az igényekkel. Ellenben van javaslatuk. Igyunk Nektár sört, az is alkoholszegény. Elképzelhető, mit szólnak ehhez a Pille rajongói. Még ilyet! A Pille és a Nektár íze egy napon nem is említhető. Másik olvasónk a vecsésiek dobozos káposztáját hiányolja. Érden lakik, kereste már a szomszédos településeken, sőt Budapestre js elutazott, annyira ízlik neki. Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, ilyesmi azonban ott nem fordulhatna elő. Az eltűnt Pillét, a dobozos káposztát vagy bármi mást ott a kutya sem keresné. Egy amerikai minden megjegyzés nélkül meginná az eléje rakott Nektárt, s a bármilyen káposztából készült cvekedlit is zokszó nélkül bekebelezné. Amerikában valami olyasmi hiányzik, amit aligha lehet pótolni. Az ízek iránti finom érzék. Ami bennünk, vagy a japánokban megvan. A Japán csoda japán szemmel című könyvben ír le egy jellemző esetet a szerző Makoto Kikuchi. New Yorkban fölment a kilátótoronyba, szemügyre venni a rakparton kiütött tüzet. Egyúttal kipróbálta a toronyban található jópofa dolgokat. Például a hanglemezfelvevőt, amely rögtön lemezre vette a hangját. A jópofa dolgok szemrevételezése közben megszomjazott, körülnézett hát, van-e Coca-Cola. Csak Pepsit átrultak. Mit csinált a japán? Lement a földszintre ital nélkül. Akárcsak mi. Csak Nektár van? Akkor nem iszunk. Később Makoto Kikuchi úr elpanaszolta ezt amerikai ismerősének. Az elképedt. Mi különbség van a Coca és a Pepsi között? — kérdezte. Amikor a japán elmondta, hogy az izük különbözik, ő makacsul állította, a Coca és a Pepsi egyforma. — Sajnálom önt, mivel nem érzi ezt a különbséget — mondta Makoto Kikuchi úr. — Sajnálom önt, mivel érzi ezt a különbséget — válaszolta az amerikai. Makoto Kikuchi évtizedek óta jár Amerikába, tapasztalatai mérvadónak tekinthetők. Beszámolója szerint ebben a tekintetben a legtöbb amerikai hasonlít ismerősére. Amerika ízetlen ország. Japánra fordítva: erre a hatalmas országra az ízek hiánya jellemző. E zzel az óriási hiánnyal gazdálkodnak az ottani világhírű gazdálkodók. Ez a fajta hiánygazdálkodás sokkal egyszerűbb, mint a miénk. Nálunk a gazdálkodók folyton panaszkodnak. Alig készült el a milliomodik termékféle, az újságokban máris megjelennek az újabb igények továbbiak iránt. Ezt lehetetlen győzni, mondogatják lehangol tan. Az igények utáni rohangálásban a képzelőerő sem szárnyalhat. Bezzeg Amerikában. Gondtalanul alkothatnak. Biztosak lehetnek abban, hogy bármit találnak ki, honfitársaik megveszik, megeszik, használják. Jé, hát még ilyet, tapsikolnak örömükben, s addig bíbelődnek a jópofa dologgal, mígnem valami újba botfának bele. ízetlenül, igénytelenül. Kör Pál töltött óra után egy nagyon látványos programot hozott össze segítőivel. Ebben a mű- repülőkön és a kötelékrepü- lőkön kívül szerepet kapnak majd a sárkányrepülők, illetve a vitorlázók, s utóbbiak közűi egy a Dunára is le }og szállni. Az egyre izgalmasabb mutatványok hatására bizonyára sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a fejlettebb technika segítségével ma sokkal könnyebb megoldani egy-egy bravúros feladatot, mint korábban. A parancsnok véleménye szerint azonban ez egy tévhit a sok közül, hiszen a műszaki színvonal emelkedésével a szaktudásnak, is együtt kellett fejlődnie, mert csak így oldhatók meg a pilóták elé tűzött egyre ösz- szetettebb feladatok. S napjainkban az érdeklődés ugyan egy kicsit visszafogottabb a repülés iránt,' ám amíg ilyen színvonalas technika van a honvédelmi szövetség tulajdonában, addig nem kell tartani az utánpótlás hiányától. Motoros és vitorlás Oláh Endre alezredes most vesz részt tizedik alkalommal a légi parádén. Most 30 éve az MH.SZ-nél repül, de csak több év után került a vitorlásvontatókhoz. Ügy mondja, hogy ez tulajdonképpen egy kétszemélyes csapatmunka, amely a közepes fizikai igénybevétel mellett óriási idegi és szellemi fegyelmet; kényszerít mind a motoros, mint a vitorlás gép vezetőjére. Kétezer-ötszáz levegőben töltött óra után neki ez már könnyen megy, s általában a vitorlázóban sem kezdők ülnek. Ezekre a bemutatókra ugyanis nem kijelölni szokták, az embereket, hanem azok közül választják ki a legalkalmasabbakat, akiknek tisztában vannak a tudásával. Éppen ezért a légi parádén' részt venni elismerést is jelent. S hogy a repülősök családja ilyenkor hogyan viseli el a családfő hiányát? Csakúgy, mint máskor, ha éppen fel kell szállni. Egy kis mor- golódás. aztán mérhetetlen büszkeség. Ez a pilóták mindennapjaihoz tartozik. S ha valakinek az jutna eszébe, hogy meséltesse őket élményeikről, gyakran hallgatás a válasz. Ók ugyanis bár kitűnő pilóták, de a levegőben mindenkivel előforduhatnak műszaki vagy egyéb hibák, amiről senki sem beszél. Viszont annál inkább megjön Tartálykocsiról töltik fel a tankot a szavuk, ha egymás munkáját kell értékelni, s ilyenkor bizony nem tisztelik sem a kort. sem a tapasztalatot, kertelés nélkül elmondják a hibákat is. Persze csak repülősbe!'kekben.-S erre ilyfen bemutató alkalmával is igazán nagy szükség yán, hiszen egy kis tévedés is elóg, ■ hogy százak munkáját tönkretesze, a veszélyhelyzetekről nem is beszélve. r Sikeres leszállást! Jenei Zoltán az MHSZ Postás Repülőklubjából jött el a felkészülésre. .• Egyelőre mint tartalék szerepel a csapatban, s éppen ezért minden figurát be kell gyakorolnia, hiszen nem lehet tudni, hogy kit kell helyettesítenie. Neki ez az első éles bevetése, s mindössze 150 órát töltött vitorlázva a levegőben. Nagy szerencsének tartja, hogy ennyi mester közt remélhetően ő is pályára léphet, s végre bizonyíthat. Itt ugyanis nem elég a kiválasztottak csapatába bekerülni, dolgozni kell tisztességesen, mert különben könnyen elküldhetik az embert. Bízzunk benne, hogy • sem vele, sem társaival nem fordul elő ilyesmi, és jó időben tudják bemutatni • munkájuk gyümölcseit. Mindehhez repülősnyelven : szerencsés leszállást kívánunk! Bánsági György Az utolsó ellenőrzés a start előtt
