Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
1987. AUGUSZTUS 15, SZOMBAT ÉAGAZIN Anyakönyvvezető kerékpáron Esketés társadalmi munkában Az utóbbi időben már fel sem veszem az esketésért járó összeget — (akad ki az egyik Buda környéki tanács vb-titkára. — Harminc forintért esketek. Lassan a mosatás kerül ennyibe. Frizurát a fodrásznál már ennek a háromszorosáért csinálnak. Es ha az ember ad magára, akkor nem mehet oda tomposán az ifjú pár meg a násznép elé. És a nemzetiszínű, címeres szalag is kötelez. — Most nyáron sok parkban nyílik a rózsa, szplok a gamesznél. hogy vágjanak néhány szálat, ne legyen üres az asztal. Általában mégis én hozom a kertemből a virágot, vagy megveszem az üzletben. A tíz évvel ezelőtti cipőmet már nem vehetem fel, bármennyire jó még. A régi fekete kosztümöm helyett tavasszal vásároltam Pesten egy alkalmi ruhát az esketéshez. Ezernyolcszáz forintba került. Igaz, színházba, operába még viselhetném, csakhogy én a gyerekek mellől még moziba sem szabadulok el. Amikor egymás után két alkalommal is a néhányszor harminc forint miatt magasabb százalékot vontak le a fizetésemből nyugdíjjárulékra, ami az esketési pénz kétszeresét vitte el, akkor döntöttem úgy, hogy nem veszem fel többé. Megtérítették a ruhát — Nehogy megírja a nevemet — figyelmeztet a fiatal vb-titkárnő egy másik községben. — Mi ugyanis módot találtunk arra, hogy kifizessünk az anya könyvvezetőnknek egy esketőruhát. Tulajdonképpen ennek fejében nálunk a harminc forintot az asztal díszítésére költik. — Mennyivel tartozunk? — kérdezi az ifjú vőlegény az anyakönyvvezetőtől, aki felvette az adatokat és akivel megbeszélték a ceremónia idejét meg a részleteit Az esketés hazánkban ingyenes. Fizetni legföljebb a külön szolgáltatásokért kell, de nem a tanácsi anyakönyvvezetőnek, hanem a különféle családi irodáknak. Ezek arra szerveződtek, hogy az életnek e nagy pillanatát szebbé tegyék. — Évente tízezer forintot fizetünk a körzetközpontban működő családi iroda támogatására — mondja az anyakönyvvezető. — Ezért bizony nem sokat tesznek. A házasulandók csak ritkán igénylik a szolgáltatásaikat. Úgy gondolom, itt helyben sokkal jobban el tudnánk költeni azt a tízezret, úgy, hogy az esketések színvonalát tényleg emelnénk. — Szeretem ezt a hajviseletet — mutat hosszú hajára a nagyközségi tanács anya- könyvvezetőnője. — De nem vagyok már tinédzser, ha nem lenne szempont, hogy ebből fodrász nélkül is percek alatt frizurát tudok fé- sülni, már régen levágattam voLna. A rendelet szerint, ha évente legalább kétszáz eske- tést, névadót vezet le eg1' anyakönyvvezető, akkor, és csak akkor jár neki ruhapénz. Ennyit legföljebb Pesten valamelyik központi házasságkötőben dolgozik egy anyakönyvvezető. Palást a megoldás ? — Én a társközségben lakom — panaszkodik az egyik közös tanács anyakönyvvezetője. — Szombatonként kerékpáron járok át esketni. Előfordult, hogy elkapott az eső. Az volt a szerencsém, hogy egy íalumbeli autó® megszánt és fölvett a kocsijába, így a frizurám megúszta ezt a kalandot. Amikor panaszkodtam, hogy sokba kerül egy új ruha, azt mondták, olyat vegyek, amit hordhatok bárhová. Ez rendben is volna, csakhogy akkor fekete szoknyában és zsabós csipkeblúzban kellene nyomnom a pedált hazafelé... Végül is nem vettem új ruhát, inkább megkurtítottam a hosszú bár- sonyaljat, a maradékból kitelt egy kis boleró. így viszont nem vehetek fel akármilyen harisnyát, és ugye a legolcsóbb is többe kerül, mint az esketési díj. Ezen felül persze napi négy esketé- sig négv órát, ennél több eseménynél nyolc órát „csúsztathatok”. '.akhogy a távol töltött időben az én munkámat nem végzi el senki... Gunszt Ferencet, a megyei tanács anyakönyvi csoportvezetőjét nem kell különösebben győzködnöm arról, hogy az anyakönyvvezetőnek ráfizetés az esketés a települések döntő többségében. Ö maga is évekig volt anyakönyvvezető, s esztendőnként több fehér inget is elkoptatott a ceremóniák miatt. — Ennek ellenére úgy vélem, nagyon sok múlik az anyakönyvvezetön — vélekedik. — Hiszen amikor a házasulandók bejelentkeznek, kezükbe adhatja a családi irodák költségvetéseit. — Mégis mi az oka, hogy nem eléggé ismert és népszerű az irodák szolgáltatása a házasulandók körében? — Elsősorban a tájékoztatás nem megfelelő, s ebben a tanácsi dolgozóknak, az anyakönyvvezetőknek van szerepük. Az irodák az összes szervezési nyűgöt tisztes haszon fejében vállalják. A ruhakölcsönzéstől a lakodalmasterem és a vacsora megrendeléséig mindent elintéznek. Nekik a munkát, viszont a kisebb településeken, ahol nincs önálló iroda, az anyakönyvvezetők szerzik. Helikopteren és víz alatt — Ügy gondolom, ez nem járható út, hiszen az anyakönyvvezető nem az iroda alkalmazottja. Magam, már évekkel ezelőtt felvetettem, hogy megoldást jelentene, ha az anyakönywez.etők valamiféle palástot vagy talárt viselnének. Olyat, amelyet férfi vagy nő, alacsony vagy magasabb, soványabb vagy teltebb, egyfomán hordhatna Erre rá lehetne hímezni a címert. így egyetlen ruhával többen eskethetnének, nem lenne állandó vita emiatt. Persze ennek is jelentős anyagi vonzata van. Még tavaly novemberben minisztertanácsi határozat született, amely szabályozza az anyakönyvvezetők díjazását is. Az elvi határozat szerint magasabb térítésre számíthatnak a jövőben. Ám a végrehajtási utasítás kibocsá tása késik. Nem lehetetlen, hogy éppen a tanácsi gazdálkodás kényszerű megszorításának esik áldozatul ez a ha tározat Is. Nyilvánvaló, hogy az esketés az állampolgárok számára továbbra is ingyenes lesz, tehát az anyakönyvvezetők dotálását tanácsi pénzekből kellene emelni. Napjainkban már szinte kizárólag a tanácsi házasság- kötő termekben esketnek. Azelőtt azonban gyakorta megesett, hogy máshol, például fegyintézetben kellett megtartani. De volt, aki helikopteren, kocsmában vagy a víz alatt akart hűséget esküdni. Ma már művelődési házban is csak akkor lehet kimondani a boldogító igent, ha a ta- nács-vb esketőhelyként azt kijelölte. Néhány esztendeje Gödöllőn kavart kisebb méretű vihart, hogy a GATE auláját ilyen hellyé nyilvánították, és minimális teremhasználatért esküvő céljára igénybe vehették. Persze nem akárki, csak a kijelöltek... A jogos felháborodás nyomán hamarosan megszűnt a lehetősége annak, hogy valaki Amerigo Tot örökbecsű alkotása tövében kössön házasságot. Felemelő érzés ott állni . a fiatalokkal szemben. az örömszülők és az 'ünneplők tekintetének kereszttüzében, s szép'szavakkal felkészíteni az ifjú párt a közös életre, először gratulálni az új házasoknak, vallják az anyakönyvvezetők. S bár szinte valamennyi megkérdezett panaszkodott, mégis szívesen végzik ezt a munkát. Jó lenne, ha egy kicsivel elégedettebbek lehetnének. Társadalmi munkában esketnek, mondta egyikük. De legalább ne fizessenek rá! Móza Katalin Mindennapi italunk a víz Beszélgetés Kovács Antal államtitkárral, az OVH elnökével A vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágazat. Tevékenységének fontosságára jellemző, hogy az ország beruházásaiból hét-he* százalékos arányban részesül. És ez nem is oiyan nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy vizeink gazdájának, az Országos Vízügyi Hivatalnak a víz és a társadalom kapcsolatának áttogó szabályozásáról kell gondoskodnia. Tehát kutatnia, feltárnia, termelnie és elosztania kell a vizet, egyensúlyban keli hasznosítania az ország mai és holnapi víz- szükségletének megfelelően. Védenie kell a víz minőségét, s szabályoznia a vizek- lefolyását, hogy ne okozhasson károkat. Erről a sokrétű tevékenységről beszélgettünk Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. 0 Hojyyan illeszkednek a hivatal tervei a társadalmi igényekhez? A vízgazdálkodás feladatsorából mi élvez prioritást? — A társadalom ma elsősorban azt várja el, hogy vízigényét biztonságosan kielégítsük, s hogy jó gazda módjára hasznosítsuk vizeinket, miközben természeti és környezeti értékeinket is megőrizzük. A vízgazdálkodás hetedik ötéves tervében meghatározott feladatok sorrendje ehhez a társadalmi igényhez igazodik. Mivel az egészséges ivóvízről kell mindenekelőtt gondoskodnunk, beruházási eszközeink hetvenöt százalékát vízellátásra, csatornázásra s szennyvíztisztításra fordítjuk. A A közműves vízellátás hazánkban még korántsem teljes körű. Mennyire lehetséges a teljességet megközelíteni ebben a tervidőszakban, s ebhez miiven feladatokat kell megoldani? — Valóban alapvető feladatunk a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése, mégpedig elsősorban ott, ahol a meglévő vízkészlet közegészségügyi szempontból kifogásolható. A tervidőszak végére a közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya elérheti a kilencvenegy százalékot. Ehhez új ivóvízbázisokat is fel kell tárnunk, s fokoznunk kell az ivóvíznyerő helyek szennyezés elleni védelmét. Eközben persze védenünk kell meglevő vízkészleteink minőségét. Ez azt jelenti. hogy az ivóvízellátás fejlesztési ütemét meghaladó iempóban szükséges megoldani a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás feladatait. És a közüzemi szenpvvíztisz- tító telepek kariacitását is nagyobb mértékben kell növelni, mint amennyivel több szennyvizet vezet el az ugyancsak feilesztendő közcsatorna-hálózat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás összhangját j3ey teremtjük meg. hogy a jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőség-védelmi területeken gyorsítjuk. Az évtized végéig a különböző tisztítási fokozatokat megvalósító közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitásának mintegy negyven százalékkal kell növekedniük. Azaz naponta ötszáz-ezer köbméter szennyvízzel többet kell tisztítani, mint jelenleg. • Milyen szerepe van a vízgazdálkodásban az épülő nagymarosi vízlépcsőrendszernek? — A vízlépcsőrendszer közvetlen célja az energiatermelő kapacitás bővítése, a Duna- bizottság ajánlásának távlatilag is megfelelő hajóút építése. s az árvizek elleni biztonság további javítása. Az energetikai és vízügyi célok mellett fontos megemlíteni, hogy a vízlépcsőrendszer megépítésével mintegy kétszáz kilométeres Duna-szaka- szon az infrastrukturális fejlődés olyan feltételei jönnek létre, mint a rendezett vízpart, a szabályozott vízjárás és talajvízháztartás, s az úgynevezett határterületen a területhasználat javítása, az üdülés és a vízi sport lehetőségeinek bővítése. Emellett megépül a vízlépcsőn átívelő közúti híd is. Ami az árvíz- védelem biztonságának növelését jelenti, ez természetesen nemcsak az említett Duna- szakaszra vonatkozik, újabb szakaszokon és más folyók mentén is kiépülnek az előirt méretű árvízvédelmi fővonalak. Nagy figyelmet fordítunk a belvizektől sújtott mezőgazdasági területek termelésnövelő meliorációs feladataira is. A vízlépcsőrendszerre visszatérve: az ott szerzett tapasztalatokat másutt is felhasználjuk. Például az új nagy létesítmények tervezésénél környezeti hatástanul- mánvok készítésére s a vízminőség-védelmi követelmények érvénvesítésére. Különösen vonatkozik ez az olyan hosszú távon folytatott tevékenységekre. amilyen a Dunántúli-középhegységben folytatott szén- és bauxitbánvá- . szat, s annak hatása a mély- j ségi vízkészletekre. I • A vízvédelemről és a vízkárelhárításról már esett szó, de hogyan tudunk takarékoskodni a vízzel? — A víztakarékosságnak egyre növekvő szerepe van, mert a kitermelés, a tisztítás s az elvezetés költsége is emelkedik, s mert a vízkészletek korlátozottak. Ezért fontos, hogy az ipar fejlődése víztakarékos technológiák ki- fejlesztésével párosuljon: a használt vizek visszaforgatása, ismételt felhasználása ma már eléri az ipari vízhasználat hetvenöt százalékát. A víztakarékosság azonban a vízpotenciál jobb kihasználását is jelenti, s ebben további lehetőségeink vannak. Vonatkozik ez a vízerő-hasznosí- tásra, a víz hőenergiájának hasznosítására s a gazdaságosabb öntözésre. • Vnn-e a vízgazdálkodásnak háttéripara? — Hogyne lenne! A vízgazdálkodás ipari háttere az úgynevezett vízépítőipar. Nagy termelékenységű gépek, komplex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek, irányítási berendezések tartoznak ide. Ma a vízépítőipar földmunkáinak kilencvenhat százalékát géppel végzik. A nagy értékű vízgazdálkodási művek karbantartását, állagmegóvását korszerű technológiák segítik. A műszak: fejlődést reprezentálja például a modern betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előregyártóit építőelemek, a hatékony szennyvíztisztító és vizel őké vítő technológiák, berendezések. • Segíthet-e és mennyiben segít a vízgazdálkodásnak a tudomány? — Éppen a tudományos kutatás eredményei alapozták meg az elmúlt évek Során a korszerű vízgazdálkodási tevékenységet. A jövőbeni fejlődésnek is feltétele, hogy a biológia, a biotechnika, az elektronizáciő legújabb tudományos és technikai eredményeit minél gyorsabban tudjuk alkalmazni. K. M. A magyar sajtó történetében a 100° o volt az első olyan politikai és kulturális folyóirat, amelyet a Kommunisták Magyarországi Pártja irányított, amely Magyarországon hosz- szabb időn keresztül megjelenhetett és tábort tudott maga köré tömöríteni. Bonyolult korszakban indult útjára az illegális KMP legális folyóirata hatvan évvel ezelőtt. 1927. augusztus 15-én. Európa-szerte a forradalmi hullám apályának, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának ideje volt ez. Magyarországon a Bethlen István miniszterelnök nevével jelzett konszolidáció időszaka. A rendszer viszonylagos liberalizálódását felhasználva az emigráns írók egy része viszatért Magyarországra, s a kulturális életben is erősödött a baloldal befolyása. Ám a helyzet megítélése ellentmondásos volt: a haladó írókban, még Móricz Zsigmondban is illúziókat ébresztett a bethleni konszolidáció, a magyar kommunista párt stratégiai célkitűzése viszont a proletárdiktatúra azonnali kivívása volt. Változatlanul reálisnak látta a forradalom gyors bekövetkezését, és ez a szövetségi politika helytelen értelmezését, így a nem kommunista írókkal szembeni bizalmatlanságot is jelentette. Ez a szemlélet tükröződött a 100% pártirá- nyftásában is. Az évenként tízszer megielenő 100% szerkesztője Tamás Aladár kommunista író, szellemi irányítói Piriig a Tanácsköztársaság bécsi emigrációba kényszerült vezetői voltak. Ez bonyolulttá tette a szerkesztői munkát. A lap indításának megbeszélése cél iából Tamás Aladár dr. Lukács Hugónak. Ady egykori orvosának bécsi lakásán találkozott Komor Imrével, aki elvezette a szerkesztőt Kun Bélához, s POLITIKA ÉS IRODALOM A 100% megjelenésének 60. évfordulójára együtt mentek át egy kerthelyíség- be, ahol Landler Jenő, Révai József, Lukács György és Lándor Béla ülték körül az asztalt. A párt vezetői úgy döntöttek, hogy a többi kapcsolattól független, önálló vonalnak kell az új, legális lapot Béccsel, összekötnie. Az ösz- szekötő Földes Pál lett, aki az osztrák fővárosban egy textilgyár igazgatójaként dolgozott. Később egy Bécsben élő író, Vajda Sándor vette át ezt a fontos feladatot. A kéziratok vaskos levelek formájában Szelényi István zeneszerző címére érkeztek Bécsből Budapestre. A folyóirat hasábjain kezdetben az irodalom és a művészet több ága szerepelt, majd fokozatosan előtérbe kerültek a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom témái, a gyarmati kérdés, a Szovjetunió helyzetét elemző cikkek, tanulmányok. A magyar munkásmozgalom ideológiai, eszmei és kulturális nevelésében szinte felmérhetetlenül fontos szerepet töltött be a 100% az ellenforradalmi Magyarországon. Figyelemre méltó a lap első munkatársainak névsora is: Nagy Lajos, Gergely Sándor. Gereblyés László, Schönstein Sándor, Erg Ágoston, Molnár Farkas. Dési Huber István, az emigrációból Bolgár Elek, Lukács György, Révai József. A 100% köre volt Magyarországon időrendben az első kommunista írói csoportosulás. Műveiben a korabeli magyar élet tényeinek könyörtelen felmutatása, a valóság, ábrázolása volt a legfontosabb. A megfogalmazásnak természetesen alkalmazkodnia kellett az egykori viszonyok lehetőségeihez. A Tanács- köztársaság jelentőségére például csak „virágnyelven” lehetett célozni: „.. .A felületen persze ma is fennáll a társadalom régi hierachiá- ja, sőt szilárdabbnak látszik, mint valaha volt. Ám a forradalmak és ellenforradalmak viharai közben fenekestül felforgatták a régi hierarchiát. Ha a munkások, a parasztok, a kispolgárok visszavetődtek a régi társadalmi helyzetükbe (a legtöbbször a réginél rosszabb körülmények között), mégis a forradalmak és ellenforradalmak megrázkódtatásai közepette állottak már máshol is. Nem magától értetődő többé senki számára, hogy hova állítja a gazdasági és társadalmi törvények pillanatnyi törvényszerűsége .. A 100% főként a munkáslapter- jesztök segítségével jutott el a mozgalom résztvevőihöz, és fellendítette a szavalókórusok működését is. Három-, három és fél ezer fiatal munkást mozgósított a szavalókórusokba a folyóirat, ennyi aktív harcost nyert meg a mozgalom a párt vagy a KIMSZ irányította legálisan működő szárnyának. Nagy érdeme volt a folyóiratnak, hogy a nemzetközi haladó kultúra áramába kapcsolódva olyan szervezetten és bőségben közölte a szovjet és más népek kortárs íróinak, költőinek műveit, ahogyan korábban magyar nyelven nem jelenhettek meg. Hogy csak néhány nevet említsünk: Babel, Gladkov, Gorkij, Panfjorov, Ehrenburg, Tyihonov, Solohov, Majakovszkij mellett a német Becher, Weiskopf, Tucholski, Miihsam műveivel, az amerikai U. Sinclair, Reed alkotásaival, a cseh írók közül Hősek, Wolker, Kisch munkáival ismerkedhettek meg a 100% olvasói. A viszonylagos nyugalom éveinek véget vetett az 1929. október 24-i New York-i tőzsdekrach, amellyel megkezdődött a világgazdasági válság. A nagy tömegmegmozdulások és a megtorlások éve: 1930. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy 1930. június végén a rendőrség .letartóztatta Tamás Aladárt. Írók és értelmiségiek egy csoportja erkölcsi garanciát vállalt a szerkesztőért, és szabadon bocsátását követelte. Köztük volt Kodolányi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, József Attila. Külföldről tiltakozott Gorkij, Andersen Nexő, Romian Rolland, Henri Barbusse, André Gide, Stefan Zweig és Ludwig Renn. Az ítélet kénytelen volt megállapítani, hogy a 100% „magas színvonalú, tárgyilagos szellemű lap’’. A szerkesztőt felmentették, de a lapot — éppen háromévi működés után — 1930 augusztusában betiltották. Ma Rlár nem mindenben értünk egyet a hatvan évvel ezelőtti folyóirat cikkeinek megállapításaival, de tisztelettel emlékezünk a lap kommunista eszmeiségéért vívott harcára. a kortárs világirodalom értékeinek közvetítésében vállalt szerepére, és a magyar nép sorsáért érzett felelősségére, Imre Erzsébet
