Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

MAGAZIN 4 1987. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT ISzínházi levél Zebegényi nyár darabbal vihar és Az idén nyáron először ad helyet Zebegény szín­házi előadások­nak. A váci Ma­dách Színkör két Shakespeare: A Burns—Villon: Vi­dám koldusok — avatja íöl a Kálvária-dombot és a Fenyő­gyöngye vendéglő kertjét szín­padi produkció színterévé. Többeknek régi álma volt, hogy a Kálvária-domb, az 1936- ban a kereszténység államval­lássá tételének évfordulójára emelt monumentális templom­romokhoz hasonló emlékmű, szabadtéri előadásokat fogad­jon. így például Klemm Pál, a tavaly fiatalon elhunyt deb­receni rendező álmodott ide színházat. Amit neki nem si­került megvalósítania, azt tet­te meg Németh Péter Mikola. a színkör rendezője és Pálos István, a zebegényi klub­könyvtár népművelője. A vi­har, amelyet először Vácott május elsején mutattak be, ed­dig négy, a Vidám koldusok pedig, amelyet először a zebe­gényi Kulacs borozóban lát­hattunk, tavaly ősztől már több mint harminc előadást ért meg. A gyermek-, autodi­dakta és nem a rossz értelem­ben vett amatőr színészek já­téka mostanára ért meg iga­zán, s az új helyszín új ren­dezői ötletek megvalósítását inspirálta. A vihar Shakespeare életé­nek utolsó szakaszában szüle­tett, és I. Jakab király udva­rában többször bemutatták. Ebben a műben felfedezhet­jük a XVI—XVII. század fel­fokozott érdeklődését a tenge­ren túli világok iránt, az osz­tály nélküli társadalmak utá­ni utópista vágyódást és a ci-/ vilizáció hordozta értékekben' való kételkedést. A két rész­ben bemutatott, eredetileg öt íelvonásos színműtanulmányt Németh Péter Mikola. Babits Mihály és Mészöly Dezső for­dításai alapján állította ösz- sze. Babits nyelvezetének klasszikus zeneisége érzékelte­ti úgymond az „Ariel hétköz­napokat’’, Mészöly Dezső for­dítása pedig pontosabban il­lik a mai társadalomhoz, amelyről a nápolyi udvar-je­lenetben kapunk látleletet. A vihar az elveszett illúziók nagy reneszánsz tragédiája, Prospero, Milánó hercege, ha­talmától megfosztva lányával. Mirandával él a szigeten. Az Arielek: a darab ügyelői, a fű­ben, fában, mindénségben ott rejtőzködő szellemi erők segít­ségével próbára teszik Pros­pero ellenségeit, öccsét, An- toniót, Milánó bitorló hercegét, Alonsót, a nápolyi királyt fiá­val, Ferdinánddal és udvara kompániáját, valamint Cali- bant, a sziget őslakóját, jogos örökösét. Prospero, akit Péter Pál alakít, a természeten ural­kodó csodák erejével vihart idéz elő s ellenségeit a szi­getre varázsolja, hogy ott azo­kat és saját magát is próbára téve bemutathassa a bosszú és megbocsátás, a szolgálat és szabadság, a földi hatalom és a lelki függetlenség közötti lel­ki vívódást. A darab végén legyőzve emberi gyengeségeit, keserű bölcsességgel mond le természetfölötti hatalmáról, félredobja a könyvek nyújtot­ta óriási tudást, ellenségeinek megbocsátva földi alattvalói boldogságának szenteli életét. A magas szellemiséget, erköl­csi érzéket képviselő Prospe­ro ellenpontja a félig állat, ösztönös lény. Caliban, akit Kövesdi László alakít. Sem a rendező, sem a fiatal, az idén a főiskolára felvételt nyert színész nem epizódszerepként fogja fel ezt az alakot. Péter Pál és Kövesdi László az elő­adás két oszlopos egyénisége, akiknek méltó társuk a Trin- culót és Stephanót alakító Ké­kesi Attila és Kolostori Gá­bor. Ehhez társul Kövesdi Hen­riette és Csáki Tamás kisebb színészi gyakorlata és talán túl fiatal, ehhez a szerephez éretlen személyisége. Érdekes színfoltja az elő­adásnak az Adrian—Francis­co páros, Rózsa Dániel és Csorba Mónika kisiskolások, akik fesztelen csacsogó, de ért­hető beszédükkel álommanó­ruhácskáikkal a darab mesés, csodás hangulatát erősítik. Lö- rincz Sándor díszletei, Braier Éva és Hársfalvi Gabriella jel­mezei segítik a darab hangu­latának, mondandójának élet- réhívását. Hasonlóképpen a kísérőzene és a zörejeffektu­sok, amelyek Balogh Ferenc tehetségét, találékonyságát di­csérik, méltó társai a rende­zői koncepciónak.. Az előző négy előadás és az" elmúlt he­ti szigorú próbák azt sejtetik, hogy az augusztus 15-én, 19-én és 21-én a Kálvária-dombon bemutatásra kerülő darabban az eddiginél világosabban ér­vényesül a filozófiai mondani­való is. A vihar előadásai közben, augusztus 16—17-én Burns— Villon: Vidám koldusok elő­adása forgatja fel a Fenyő­gyöngye vendéglő eddig meg­szokott nyugalmas nyári es­téit. Németh Péter Mikola, a forgatókönyv írója és a da­rab rendezője nem véletlenül házasította össze a francia Francois Villon és a skót szár­mazású Robert Burns költé­szetét. Igaz, 300 év választja el őket egymástól, de ennék ellenére lelki rokonságban állnak. Világszemléletük a mai ember számára is fontos. Min­dennapjaink értékrendbeli át­alakulása, vajúdó erkölcsisége hasonló problémákat hoz fel­színre, mint az akkori társa­dalmak ...Halljátok! — kez­dődik a darab a költőt alakító ■berohanó Kövesdi László kiál­tozásával. Partnere ebben az előadásban is a kiforrott szemé­lyiségű, színésznek született, de ezt a pályát sajnos nem főhivűtásáVá 'Vá'íáSztö' 'Péter Pál, aki Bolond Andris szere­pét játssza. Kocsis György- gyel, Báron Tímeával és Bai Ferencné Vavrik Évával szín­vonalassá teszik az előadást. A színkör tagja is rutinosan fesztelenül mozog. Az alkalmi kocsmazenészek, Laczhegyi Imre (zongora), Brusznyai Margit (cselló), Makai József (hegedű) és Rudnai Péter (ütűs) a Balogh Ferenc és Retzler Péter által írt zenével lendületessé, színessé teszik az előadást. Pergők, magával- ragadók a verses párbeszédek, az énekes, táncos betétek. a ennek a színkör­nek a létezése és ezeknek az előadá­soknak a színre vi­tele elsősorban pedagógiai cé­lokat szolgál is, akkor sem törpül el emellett a majdhogy­nem profi előadássá érlelt szí­nészi teljesítmény. Az össze­szokottság, ugyanakkor a gyer­meki lelkesedés, a szívvel-lé- lekkel való játék már szerve­sen illeszkedik a szép díszle­tekhez, az önálló zeneműként is színvonalas kísérőzenéhez és segíti az átgondolt, erede­ti. kiérlelt rendezői elképzelé­sek megvalósulását. Ujj írisz H A tájmúzeum és az öreghegyi pincesor. Kczmúvestábor az ócsai diákszállón // Ősi mesterségek művelői Ócsárol, erről a főváros közelében fekvő ősi településről számtalan* több kilométert fussanak a szór írtunk már lápunkban. Érthető ez, hiszen XIII. századi teinplo- tÓT» ma értékes régészeti kutatások színhelye, és környezete hazánk egyik gyereK-eKKei, s íicipKu^uen wv- leggazdagabb tájvédelmi körzete. A közelmúltban tett látogatásunk gyaloglással, kerékpártúrákká 1 célja azonban elsősorban nem ezen ismert nevezetességek megtekin* tegyék mozgalmassá a tábori lése volt, hanem hogy megtaláljuk azokat a gyerekeket, akik a Vő- , rös Október Tsz diákszállóján ősi mesterségeket tanulnak meg — tér- eieieu mészetcsen elemi fokon — egy hét alatt Sokáig bolyongtunk a falu­ban, mire az Alsónémedi felé vezető úton, a faluszélen, a Tudomá- -* «- * « nyos Takarmánygazdálkodási Kutatási Fejlesztési Társaság (TAKEFT) lYLegllOtt 3. KCfCSlCt telepén, egyáltalán nem tábori hangulatot idéző diákszálló épületében, megtaláltuk őket. A mindent tudó — Erre tessék! — mutatott a portás a konyha felé —, Er­zsiké néni tud itt mindent! Barta Györgyné. Erzsiké néni valóban a mindenes. A TA- KEFT-nél dolgozik mint sza­kácsnő, az ócsai népdalkörnek tagja es mivel 1985-ben a Bu­dapesti Művelődési Központ­ban szakoktatói képesítést szerzett, így sokféle népi mes­terséget. hímzést, szövést, fo­nást tanít az apróknak. — Az idén. az elmúlt hónap­ban felnőttek voltak ezen ' a nyári tanfolyamon, most pe­dig 17 gyerek. 6 fiúcska és 11 kislány tanulja az ősi mes­terségek alapfogásait. E2ek a 8—14 éves gyerekek nagyon ügyesek,. még nagyobb szenve­déllyel, lelkesedéssel dolgoz­nak. mint a felnőttek. Én in­kább hímezni szoktam —, s elő­veszi a szekrényből a karjá­val, alig átölelhető terítő- és párnakupacot. Ócsa környéké­re az apró mintás, fehéren fe­hér hímzés jellemző. Más táj­egységek díszítő motívumait is megtanulják persze, ki-ki tehetségétől függően. De jöj­jön inkább, nézze meg, mit al­kottak egy hét alatt. Minden szobát végigjártam a gyerekek lelkesen büszkél­kedve mulatták meg művei­ket. Színes falevél mintás té­rítők, sablonok, amelyeket majd otthon kihímeznek, sza­bályos és szabálytalan ritmu­sú szövőkeretre kifeszített szőttescsikok, csigaszalmafo- natok. gyékénypapucs-kezde- mények, kifaragott virágka­rók. Kopjafák a temetőben Gyűrűzés és befogás — Kitől sajátították el a fa­faragást és a szalmafonást? — A szalmafonást Lázár Istvántól lesték el, akinél szer­dán délután voltunk, a Mol­nár uicában. A fafaragást pe­dig tőlem — mondta Faragó Zebegényben Shakespeare: A vihar című darabjában balról jobbra: Kolostori Gábor, Kövesdi László és Kékesi Attila (Hancsovszki János felvétele) Pál, aki év közben az Örké­nyi mezőgazaasagi szakmun­kásképző másodéves ipari ta­nulóit ' tanítja a gyakorlaton, matematikára, fizikára, poli­technikára, s olykor még ma­gyarból is korrepetálja őket, ha szükséges. — Nyolc szakmá­ból vizsgáztam, így többek kö­zött faipari technikából is. A gyerekekkel á kopjafás temető­be kirándultunk, ott lestük el azokat a motívumokat, ame­lyeket kicsiben kifaragnak. Faragó Pál már hat éve dolgozik a diákszállóban. Har­minchat évig tanított általános iskolában. Az üzem dolgozói­nak 80 százalékát ö tanította a betűvetésre. — Erzsi néni is a tanítvá­nyom volt — mondta. Kitűnő tanuló volt a hetedik-nyolca­dikban. a dolgozók iskolájá­ban. Korábban nem volt mód­ja képezni magát, de azután mindenféle tanfolyamot elvég­zett. Először a szakmunkás- képzőt, ahol varrónő lett és utána kezdett el népművészet­tel foglalkozni. — Ügy hallottam, tegnap kora hajnalban madárlesen volt a tábor. A legkisebbek is bírják a korai felkelést, az egész napos programot? — Kicsit nehezen, de min­dig együtt megyünk. A madár­lesen csodálatos élményekben lehetett részünk, a gyerekek nagyon élvezték, hogy láttak gyűrüzést meg befogást. A tájvédelmi körzetben ornitoló­gusok kalauzoltak bennünket — magyarázták a budapesti táborvezetők. Arnóczky Éva és Barta Zsolt, ök szervezték meg a kirándulásokat, a Se­lyem-rétre, a mocsaras, lapos vidékre, a jégkorszakból visz- szamaradt növénydzsungelbe, a tájmúzeumba és a falu nép­művész mestereihez is velük látogattak el. ök ugrottak be Oláh Ildikó helyett, aki a bu­dapesti cserepesházban a né­pi mesterségek szakkörének vezetője, de betegsége miatt nem tudott a gyerekekkel együtt táborozni. Arnóczky Éva modern táncokat tanít, ritmi­kus sportgimnasztikát, akro­batikus elemekkel. Igaz, itt er­re nem kerülhetett sor, de ar­ra igen, hogy reggelenként — A fárasztó gyaloglások után van-e a gyerekeknek be­leszólásuk abba, hogy mi le­gyen a napi menü? — Természetesen. Minden nap megbeszéljük a másnapi fogásokat. Többségi szavazat­tal döntjük el, hogy éppen főtt kukorica vagy fejtettbab- leves lesz-e füstölt hússal. A fejenként befizetett kétezer forint részvételi díj szerint naponta 60 forintból ki lehet hozni egy gyerek bőséges ét­keztetését. — Kedvezményesen kapják itt a fiatalok a szállást is — fűzte hozzá Faragó Pál —, na­ponként 170 forintért. Mások­nak is ennyiért adjuk, pedig egyre több turista keresi fel Öcsát, megnőtt a kereslet. C. I. Száj tátva Félig Jól jött most ez a nyári szünet. Julius, augusztus, bzep- temoertol majd tcezaik ismét, Összejön a városi muveioaesi otthonban a tv-barátok klub­ja. Ezt a szép címet, nevet viseli az a kis csoport — mert ugye mostanában az a népművelés (sokszor válto­zott) örök igazsaga, hogy mi­nél több kiscsoport, annal ha­tásosabb munka —, amely először spontan módon jött létre, azután format kapott, klubvezetőt, programjuk lett. Ahogyan az Ülik. Az azonban már nem nagyon fért bele az illembe, hogy a meghívott vendégek — legtöbbször és érthetően a televízió munka­társai, ritkábban olyan mű­vészek, akik valami emléke­zetesebbet domborítottak a képernyőn — riadtan kap­kodták a fejüket, hová is, luk közé kerültekV! Az történt ugyanis — amint a művelődési ház igazgatója elmondja —, hogy az indulás nemes szándéka ködbe veszett, a kölcsönös érdeklődés, a mások véleményének meghall­gatása helyett a kiscsoportban, a rendszeresen összejövő 30- 35 fö közptt azok lettek a hangadók, akik... S töpreng az igazgató, hogyan is fogal­mazzon, azutan kimondja: akik félműveitségükre ha­gyatkozva nem ismernek más igazságot, csak a magukét, akik nem kíváncsiak eltérő szempontokra, más vélemé­nyekre. Miattuk lett azután néhány találkozó hangulata kínos-kellemetlen, hiszen sza­bályosan kioktatták azokat, akiknek a műsorcsinálás a szakmájuk, mit hogyan kel­lene ... A címzettek először megpróbálták elmondani a mi miérteket, majd feladták, látván, reménytelen. .. Amint reménytelen a félig müveit embert ráébreszteni, ö félmüvclfc. Illetve, egyetlen módon mégis lehetséges. Meg kell keresni a módját annak, hogy ami fél, az egész lehes­sen, kiteljesedhessen, igény legyen az ismeretek alapossá­gára. Ila azonban ez nem tör­ténik meg, ha csupán félig mennek cl az úton az érin­tett szakemberek — annak megállapításáig, hogy a fél­művelt félművelt módjára vi­selkedik —, akkor ugyan el­telik a nyári szünet, csak ép­pen minden ott és úgy foly­tatódik, ahol és ahogyan jú­niusban Féligékkel abbama­radt. MOTTO Radio fi g ye l ő JÖ REGGELT! Öröm volt hallani, milyen igyekezettel törekedtek a nyelvtani helyes­ségre, a kifejezések pontossá­gára azok az idegen anyanyel­vű fiatalok, akik néhány hét­re Sárospatakra jöttek. De nemcsak beszédjük és gondo­lataik, hanem céljaik is szé­pen és tisztán hangzottak. A reggeli kapkodásban, ro­hanásban megállt az ember egy pillanatra és odafigyelt, mert nagyon is tiszteletre méltó ezeknek a tizenévesek­nek az igyekezete, hogy kül­földre került szüleiknek, nagyszüleiknek — dédszü- leiknek! — nemcsak anya­nyelvét, hanem országát, an­nak múltját, történelmét is megismerjék. S ezt. az érzést csak fokozta az, hogy négyesnél rosszabb osztályzatot senki sem kapott, hogy a csoport fele ötössel végezte a nyári egyetemet. Bár az már nem került szó­ba, hogy az amerikai, illetve az NDK-beli fiú mit szólt a kitüntető jutalomhoz: meghí­vást kaptak jövő nyárra is. A korábbi esztendőkben sokszor írtak az olvasótábo­rokról. a beszédkultúránkat fejlesztő mozgalmakról. Mint amilyenek — a többi között — az Édes anyanyelvűnk, a Kazinczy- s a különböző vers- és prózamondó verse­nyek. A KISZ új vállalkozás­ba kezdett a Szép szó. tiszta szó mozgalom megindításával. Tudom — bár mostanában ritkán hallatnak masukról —, hogy ezek a formulák létez­nek, folyamatosan hatnak a felnövekvő ifjúságra, sajnos azonban csupán egy rétegére. Ugyan ki ne tudna olyan tör­ténetet elmesélni, aminek vo­naton vagy buszon volt fülta­núja. Ezek többnyire olya­nok. amikre nagyon oda kell figyelni, hogy az ember meg­értse. Mint például a tegnap esti társalgás két fiatal fiú között a buszon. A lényeg az lehetett, hogy egy harmadik személy motorjának tankjából leengedték a benzint és cuk­rot szórtak bele. Miután az illető mit sem sejtve indítani akart, a leégett cukor tönkre­tette a járművet. A már csínynek semmiképpen sem nevezhető tettről úgy hang­zott el a beszámoló, hogy köz­ben az ifjú számolatlanul szórta az illetlen kifejezéseket, valamint az izé-t. Népi én vagyok az első — bár lennék az utolsó! —, akinek riadót kell fújnia anyanyelvűnk jövőjéért. De a szinte már kötőszóként ismé­telgetett trágár szavak terje­dése hovatovább szinte ért­hetetlenné teszi nyelvünket. Márpedig, ha egy nyelv hasz­nálhatatlanná válik — a nép belső kapcsolata romlik meg. kin All a vásár? a szokatlanul hangzó kérdést Tóth Benedek tette fel csü­törtök reggeli jegyzetében. Az ember szinte rögtön rá­vágná a jól ismert közmon­dást: kettőn áll a vásár. Az újságíró azonban az általa elmesélt ügyekkel bizonyítja, hogy csupán egy ember a fe­lelős. mivel nem piactári vagy bolti üzletről van szó. Olyan fajta üzlet a téma, amelyet tulajdonképpen meg sem kötnek. Az ajándékozás — amely a korumpálást, a különféle előnyökhöz való ju­tást szolgálja — megbeszélés nélkül is kéz kezet mos ál­lapotot idéz elő, mert sosem marad hatástalan. Ezért aztán úgy terjed gazdasági és közéletünkben, mint a gaz. Tisztában vagyok azzal, hogy ezekkel kapcsolatban az olvasó egy vagy több példát is tudna felsorolni, annál is inkább, mert ahogv mondani szokták: amit már ketten tudnak, az nem titok. Már­pedig az ilyen eseteknek hí­re megy. A fö felelős a jegv- zetiró szerint az, aki elfogad­ja az ajándékot. Vaion azt. aki nemhogv el­fogad ia. hanem magatartásá­val félre nem érthető utalá­saival ki is követeli magá­nak a külön juttatást, azt a felelősség melyik fokára kel­lene helyezni? Vennes Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom