Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

MAGAZI\ 2 ^£í ii a M 1987. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT ■'* - . -V,* »• ' * í----------------------------------__________________________________________________________________________________________________________________ Papírkígyó F orgatom a vaskos papírcsomagot. Három külön témát tartalmaz, annak a három napirendnek az anyagát, amit ezen a fórumon tárgyalnak. Ám most is, mint már annyiszor, kénytelen vagyok újra meg újra végiglapozni, de akárhogy vizsgálódom a sorok között, ugyanazokat az információkat találom bennük, mint amiről az előadó beszél. Alapjában véve jó módszernek tartom az előzetesen postázott jelentések készítését, amelyek annyiban esz­közei a demokrácia fejlesztésének, hogy az értekezlet előtt az ember tüzetesen áttanulmányozhatja a témá­kat. Hozzáfűzheti a gondolatait, feljegyezheti a kér­déseit. Az értekezletet rövidebbre lehet fogni azáltal, hogy ott már csak a kérdésekre kell válaszolni, vi­tázni, ha érdemes, aztán dönteni. így is gondolták ezt valaha azok, akik a döntéselőkészítés e megoldását bevezetve, példájukkal meglehetősen általánossá tet­ték a módszert. Ám nincs az a jó, amit el ne tudná­nak rontani — gondolom a terjengős előadást hallgat­va, amit szóbeli kiegészítésnek neveztek el. Mivel mór mindenki tudja, hogy e formálisan elhangzó szóáradat ,mit tartalmaz, az emberek csendesen beszélgetnek, s egy kicsit bosszúsak is, mert amit másfél óra alatt elintézhettek volna, most a szünetek közbeiktatásával három órájukba kerül. De hát akkor minek készült az írásos jelentés, amelyen többen is dolgoztak, vitatkoz­tak, amiért tetemes postaköltséget fizettek? Szélsőséges példák sorával találkozom, s ha ezek nem velem történnének meg, el sem hinném azokat. Kezembe nyomják a meghívót, örülve annak, hogy itt járok, mert így nem kell postázni. Ám —mondják teljes komolysággal — ha kívánom, postázzák nekem, vagy legalábbis megcímeznek a nevemre egy boríté­kot. Köszönöm a szívességüket, süllyesztem a táskám­ba a szépen nyomtatott értesítést, megyek, az utamra. A szabad levegőn azonban rám törnek a közelmúlt más emlékei is. Legalább hárman böködték az olda­lamat nemrég, hogy ugyan írjam már meg, mennyit vesz el a megszavazott területfejlesztési hozzájárulás, vagyis a teho bevételeiből az, hogy csak az egyszeri felszólítás ajánlva kiküldése ötvenezer forintjába ke­rül a tanácsnak. A teho most időszerű fizetése kapcsán a másik vá­rosban is elfog az indulat, s keresném a receptet ol­csóbb és jobb megoldásra, ha találnám, de hát nem találom. Nem is az én dolgom, ám nem vagyok meg­győződve arról, hogy akinek kellene, az gondolko­dott-e már valamilyen jobb módszer bevezetésén. Mert az anyagi káron túl az erkölcsi sem kevés. Hi­szen jómagam sem tudtam, miért kell szabad szom­baton ajánlott küldeményért gyalogolnom a postára, ahol már jő néhány dühös ember állt a kisatotak előtt, hozzám hasonló kíváncsisággal. Ajánlott levélről volt szó, s benne a teho-felszólítás, amit az átvételkor alá kell írni. Mivel hét közben tíem talált bennünket ott­hon á postás, így fél városnyi embert citáltak a főhi­vatalba, hogy vegye át, írja alá a küldeményét. Ez a sok ember aztán, mérgében okkal vagy ok nélkül, nagy együttérzéssel ' szapulta a tanácsot,,J rhlhősítve át ötletét. Ebben a dologban most együtt érzett velük a postáskisasszony is, aki a nyugodt hét végi ügyelet helyett szalmakazal nyi borítékból keresgélte a türel­metlen páciensek küldeményeit Visszatérje az értekezlethez: az írásos előterjesztés és, a szóbeii kiegészítés persze gyakran indokolt egy­szerre. Ám legfőképpen akkor, amikor a testületek tagjai olyan anyagot kapnak a kezűkbe, amelyik olda­lakon át ismétli az országos elveket, az általánosságo­kat, míg végül a lehető legrövidebben summázza, hogy azon a konkrét területen, amiről. most tárgyal­nak, mi a helyzet és a tennivaló. A hivatal nyelve különben, is olyan, hogy néha tolmács kell hozzá. Tanúja voltam egyszer, amikor valaki szóvá tette, hogy jó lenne tán az érdemi kérdésekről röviden, ve­lősen. magyarul írni és beszélni. Mire a központ kép­viselője szót kért, s terjedelmes előadásban ecsetelte, hogy van hivatali nyelv a világon. Annak olyannak kell lennie, amilyen stílusban a szakelőadók megírják ezeket a jelentéseket. A ma egyik nagy feladata, hogy ezt az időt és erőt fogyasztó formalizmust száműzzük, amely úgy körül­fon bennünket, mint a kígyó. A papírkígyó. Kovács T. István 0 ES MODERN AGRARTECHNIKA Kanadában van egy hozzá fogható, s Európában a fran­ciák hoztak létre hasonlót, de mindegyik a műszaki ku­tatáshoz kapcsolódik, s nem az oktatáshoz, mint ahogyan ezt itt Gödöllőn létrehoztuk — szögezi le beszélgetésünk elején dr. Pálfi György, a Mezőgazdasági Múzeum veze­tő munkatársa, a gödöllői gépfejlődéstörténeti gyűjte­mény igazgatója. Egy gyönyörűen kimunkált gőzszeiep gyűjtés, a még fellelhető érté­kek felkutatása. A huszonne­gyedik órában, mert bizony sok gép lett szorgalmas vas­gyűjtő úttörők nyaralásának ellenértékéként a MÉH-telepe- ken rozsdakupac. Kár volna elfeledni azt is, hogy ezek kö­zül a hajdani — Ganz és Hart Parr, Hoíherr — mezőgazdasá­gi gépek közül az iparosítási politika következetességeként a martinkemencékben újra­olvasztották őket. Azért Szeged és az ország délvidéke vagy a szabolcs- szatmári térség ,sok kincset rejtegetett, s több mint 2600 gép, eszköz került a kutatók munkája nyomán a Mezőgaz. dasági Múzeum birtokába, amelyek közül több helyen sok-sok masina régi pompájá­ban ragyog. Keszthely, Zirc, Kétegyhá- za. Mezőkövesd, Kiskunhalas és- a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát őriz 50—200 darabot is ezekből a gépcsodákból. A tel­jes, hazai es nemzetközi arze­nál Gödöllőn mutatható be, ahol erre megfelelő terület — 4600 négyzetméteres épület és egy 2000 négyzetméteres udvar — áll rendelkezésre. Hosszú távú elképzelés fogalmazódik Gödöllőin: nem csupán bemu­tatni szeretnék a nagy nyilvá­nosságnak, az ott tanulóknak és az odalátogatóknak a gépe­ket, hanem oktatási bázis is lesz a gyűjtemény, ahol az ökörvonta faekétől a legmo­dernebb mezőgazdasági gépek, eszközök megismerhetők, ki­próbálhatók az oktatási órá­kon. S a szándék ennél is több: javaslat hangzott el arra, hogy váljon ez a gyönyörű épület- együttesben található felbe­csülhetetlen érték nemzetközi centrummá, amely Európának bemutatná, hogyan lehet a jö­vő szakembereinek oktatásá­ban ezt a fejlődéstörténeti gyűjteményt alkalmazni. S amellett idegenforgalmi jelentősége sem lebecsülhető, iözel a Hungaroringhez, a lemzetközi — hamarosan épü- ő — Biotechnológiai Kutató- ntézet mellett áll a Halmos Jyörgy, Tihanyi Judit és Márk Miklós által tervezett épület, ímeiy mezőgazdasági célra ké_ ;zült vasbeton szerkezetből és iából. A kivitelező a Török- >álinti Építő és Szolgáltató Régi álom megvalósulásának utolsó pillanatai ezek, hiszen már 1969-ban elhatározta a mezőgazdasági minisztérium vezetése, hogy az agrártörté­net emlékeit csokorba kellene gyűjteni, s az utókornak fel­mutatni nem csupán a hajdan­volt híres magyar mezőgép- gyártást, hanem az agrárkul­túra teljes fejlődéstörténe­tét. Az már 1977-ben történt, hogy erről állásfoglalás szüle­tett a MÉM-ben, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban és a kulturális veze­tés részéről. Ebben az eszten- tendőben, valójában az utolsó percben megkezdődhetett a Halmos György, az épület fő­tervezője Szovjet áruk az őszi BNV-n Idén bemutatkozik Üzbegisztán Az őszi Budapest! NemzetkSzi Vásáron » Szovjetunió hagyományo­san most is az „A” pavilonban állítja ki termékeit. A kiállítás ren­dezői több mint négyezer terméket mutatnak be, kezdve a népmű­vészeti tárgyaktól és könnyűipari termékektől a gépkocsikig. A Szov­jetuniónak az őszi BNV-n az a célja, hogy elősegítse a süovjet—ma­gyar kapcsolatok fejlődését és közvetlen termelési kapcsolatokat ala­kítson ki szovjet és magyar vállalatok között. A szovjet kiállításon sok érdekes újdonságot kínál az elektrotechnikai részleg. A látogatók figyelmébe ajánlják az új szovjet tévécsaládot, az Elektront, a Rubint, a Tempót a különféle típusú rádiókészü­lékeket, Hi-Fi-tornyokat, mag­nósrádiókat. erősítőket, mag­netofonokat. lemezjátszókat, hangfalakat stb, valamint elektromos háztartási készü­lékeket, fűrészeket, hűtőgépe­ket, mosógépeket, kávédaráló­kat, vasalókat, szamovárokat, borotvákat, hajszárítókat stb. A Rubin C—290, a Rubin— 381D és az Elektron C—288D típusú színes televíziók elő­nyös tulajdonsága, hogy kevés áramot fogyasztanak, a kép és a hang tiszta. Érdekes a Ve- ga—335 sztereo típusú mag­nósrádió, amelyet szovjet és magyar szakemberek kooperá­cióban állítottak elő. Az Exportlen és a Razno- export gyapotból, lenből és gyapjúból szőtt ( textíliákat mutat be. Egy vitrinben vi­lághírű orosz csipkéket és orenburgi kendőket csodál­hatnak meg a látogatók. Nagy érdeklődésre tarthat számot az Észt 'SZSZK Helyiipari Mi­nisztériumához tartozó válla­latok kollekciója, a műanyag­ból, gumiból, habszivacsból készült több mint 500 játék. Az őszi BNV-n hagyományo­san részt vesz a Mebelintorg: különféle garnitúrákat, háló­szobákat, ebédlőt, könyves­polcokat mutat be. A Novoexport és a Razno- export a sportkedvelő vásár­lóknak állította össze kollek­cióját. A könnyűatlétikához, sportgimnasztikához, teniszhez, téli sportágakhoz használatos sportszereket mutat be, s ezenkívül Szaljut, Vihr, Elekt­ron csónakmotorokat, Kazan­ka motorcsónakot, Optimoszt jóllét, s Amur motoroshajót is hoz a kiállításra. Hagyomány, hogy a Szovjet­uniót reprezentáló kiállításon minden évben bemutatkozik egy-egy szovjet köztársaság. Az idén az Üzbég SZSZK-val ismerkedhetnek meg a látoga­tók. A kiállítás anyagát hosz- szú lenne felsorolni, ezért csak néhányat említünk. Fér­fi-, női és gyermek-népvise­leti ruhák, szőnyegek, szőr­mék, hagyományos lábbelik, porcelán, az aranyhímző gyá­rak termékei, üzbég népmű­vészeti tárgyak, valamint gyü­mölcslevek, szárított gyümöl- j csők és édesipari termékek j sorakoznak majd a bemuta- j tón. A szabadtéren az Avtoex- port állít ki két személygép­kocsit, a VÁZ—2121 és a VÁZ—2108 típust, amelyek már szerepeltek a tavaszi BNV-n és nagy érdeklődést keltettek, továbbá kamaszke­rékpárt mutat be a Vairas motorkerékpárgyár (Litván SZSZK) termékeiből. Kisszövetkezet, míg a famun­kát három kétegyházi alkotó: Tóth István, Zolván Mihály szakoktató és Witman György asztalos készítette. A múzeum és oktatási központ fenntartó­ja a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, míg a szakmai irá­nyító a Mezőgazdasági Mú­zeum. Már csupán néhány hét az ———————— egyetemi tanévnyitóig, szép- A cím felett: már a bejárat is tember 7-ig, amikor birtokba impozáns, mesteri a famunka. vehetik a hallgatók, az okta­tók és a látogatók a gyűjte­ményt. Számadó Julianna Ma is használják a lóvontatású vetőgépeket Nagy Lajos kiváló értője a lokomobiloknak Berlinben készült az önjáró eke. Egymás mellett a cséplő- és a tüzesgép. (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom