Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

Eífepták 2 kutyát is... Törökhegyen sír a határ Hogyan készítsünk kakasle­vest? Hát, először Is kell hozzá néhány szem kukorica. Az­után egy lyuk a kerítésen. Végül egy kellőképp ostoba szárnyas. Kukorica a lyuk­hoz. kakas a lyukhoz, kakas a zsákba. Máris ott rotyoghat este a fazékban a kakasle­ves. A ’la Törökhegy. De ha­sonlóan készül errefelé a fő­zelék, savanyúság, desszert. Hozott anyagból. ::::: — Jobban tudják, mint ml, melyik zöldség, gyümölcs mi­kor .érik. Akkor megjeienneiy nehá csapatostól, fiatal nők, gyerekek és szatyrokkal, zsa' kokkal viszik a termést. Az ember már nem is mer szól­ni nekik — panaszkodik egy asszony, — A múltkor észre veszem, hogy járnak a kertben — me­séli Sz. néni. — Szólok a fér­jemnek. Hát amint kimegy, odakiáltanak neki: Gyere csak, szétverjük a fejedet, te vén sz...! Az utóbbi szóval ellentét­ben Sz. néni neve bőven el­tűrné a nyomdafestéket. Könnyen kitalálható, miért nem írtam mégsem ki. A né­ni, és a többiek is, mindany- nyian akikkel beszéltem, megkértek, ne említsem a ne­vüket. Félnek. Félnek a bosszútól. Mert Tö­rökhegyen nem a tolvajok sü­tik le a szemüket. Sőt. Fé­nyes nappal indulnak a ker­tekbe. Fütyülnek, kiabálnak, énekelnek. Hisz kitől tartsa­nak? Meglett korú emberek laknak arrafelé. Ök vegyék fel velük a harcot? — Egész nyáron kint va­gyok a hegyen — mondja K. — Jól látok innen mindent. Ahogy jönnek fölfelé a tel­keken, meg ahogy szedik a gyümölcsöt. Akadnak köztük egészen kicsi gyerekek is. Az­tán ott vannak az asszonyok. Hiába mond nekik bárki bár­mit. Tudják, hogy nem fogja meg őket senki, mert jönné­nek a férfiak. Estefelé bizony én sem merészkedek ki a ház­ból a lámpák fénykorén túl­ra, a végén még leütnének egy karóval. Hát igen, nyáron veszélyes. Télen inkább eltüzelik a ka­rókat ... Persze az emberek megpró­bálnak védekezni. Kerítéssel, kapukkal, lakatokkal. Magam is láttam, néhol duplán van­nak a földek elkerítve. He­lyenként tövisek állják el az utat. Kukoricával, magasra nőtt sövénnyel, rejtik el a ter­mést. És ha ezek a területek iszonylag érintetlenül ma­gadnak, nem úgy a többi. Az ti járást lyukak könnyítik mindenfelé. Nincs talán olyan helye a hegynek, ahová ne le­hetne rajtuk keresztül eljut­ni. A kutyák pedig... A telkek őrei... Ä kutyákat megmér­gezik. No, nem mindegyiket, Történnek itt tudniillik jópo­fa dolgok is. Volt az egyik háznál egy mérges, ugatós ku­tya. Még a kerítés közelébe sem engedett idegent. Egyszer aztán megbetegedett a gazdá­ja, és szegény jószágot nem etette senki. Legalábbis egy darabig. Pár nap múltán már szorgos kezek hordták neki az ennivalót, simogatták, barát­koztak vele, végül... ellop­ták. Ügy látszik, ezen a tájon nem csak a gyümölcsnek kéí lába, alkalomadtán eltűnik a házőrző is. Meg az olaj, a tü zelő, a pala. Azonban nehogy lebecsülje valaki a tolvajokat. Előfor­dult, hogy kis teherautóval jöt­tek a lekaszált fűért. Komó tosan megpakolták a platót, és elhajtottak. Hiába, változnak az idők. — Eddig szerencsénk volt az idén. Éppen csak az ep­rünket dézsmálták meg egy kicsit. Persze még nincs itt semminek az ideje. Majd ősz felé... — mondja az egyik gazda. Hozzá kell ehhez tenni, ő is. a felesége is kora reggel­től késő estig a telken dol­goznak. De mit csináljanak azok, akik csupán a hét vé­gén érnek rá? Adják el a fői­det, így szabaduljanak meg a bosszúságtól, idegességtől? Jó. én megértem, nem lehet az összes porta elé posztot állí­tani. Nem vihetnek a rend­őrök minden fél kiló barac­kért mondjuk gyo-morröntgen- re egy gyanúsítottat. Mégsem normális állapot, hogy az em­berek barátkozni kényszerül­nek a tolvajokkal, szívessége­ket tenni nekik, hátha ennek fejében megkímélik a kertjü­ket! Pedig jeienleg ez az egyetlen megoldás kínálko­zik. m Sír a határ — fogalmazott, taián az egész hegy nevében, valaki. — Ha nem tudják elvinni, tönkreteszik a ter­mést. Letiporják a zöldsége­ket. Mit lehet ilyenkor tenni? Valóban, mit lehet tenni? A panaszok, bejelentések ered­ménytelenek. Csak a termés fogy egyre. És a türelem. Mondhatnák, mindez egy hagy mázas álom gyümölcse, kitalálás, mese. Nos, hadd fe­jezzem akkor meseszerűen be a történetet. Aki nem hiszi, járjon utána. Aminek egyébként is itt lenne az ideje! Falusy Zsigmond VÁCI Kofáiig A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 13.. CSÜTÖRTÖK Nyugdíj előtt, nyugdíj után Biztonságosabb jövőre vágynak Két korosztály találkozott a pultnál: a hetvenéves Körmendi Iajosné, és a nyugdíj előtt álló kereskedő, Sárhidi Antalné — figyelmessége az idős emberek iránt tehát nem véletlen... (A szerző felvétele) Korábbi írásainkban már említettük, hogy széles kör­ben gyűjtöttünk információt az egyedül élők, és a nyugdí­jasok körében, a legkülönbö­zőbb helyeken keresve fel őket, hogy életkörülményeik­ről tudakozódjunk. S mert az egyedüllét napjainkban, s vá­rosunkban jobbéra a nyugdí- iaskorúakat érinti, hát ró­luk, általuk szólunk azokról mindennapi dolgokról, amik őket érintik. Látszólag a véletlenen múlt. hogy a Naszály áruházban egyszerre leltünk a vásárló­ban és az eladóban nyugdí­jast, illetve nyugdíj előtt álló embert... Körmendi Lajosné hét év­tized súlyával a vállain állt a zöldséges pultja elé. Komó­tosan, megfontoltan, szemmel válogatott h kínálatból, de Sárhidi Antalné, a kereske­dő, nem sokáig hagyta egye­dül, bizonytalankodni régi ve­vőjét. A legszebb zöldpapri­kákat, paradicsomokat aján­lotta az idős asszonynak, köz­ben, a kölcsönös üdvözlés után, szóba is elegyedtek. Mert a kis műanyag kosár­kába alig került néhány szem r ISezemben tartom a Bor- gödi Sörgyár világos sörkülönlegességét, a Kini­zsit, pontosabban az azt tartalmazó flaskát. Gondo­lataimat viszont a hozzá­adott érték fogalma köti le. Egyet kortyolok a hűs italból, rápillantok a cím­kére s máris összefüggést találok a Kinizsi és a köz­ismertté vált közgazdasági fogalom között. Ez nem a gyöngyöző ne­dű hatása, azért sem, mert, éppen csak fogyasztani kezdtem. Azon nyomban feltűnő volt a palackra ra­gasztott címke újszerűsége. Mostanában megújulnak a sörcímkék, tapasztalni ezt a változást például a szlo­vák italkülönlegességeken is. Ami megragadta a fi­gyelmemet, az nem a cím­ketervezők leleményességé­nek, ügyességének, a ter­mékről kialakított új kép­nek köszönhető. Az árukel­lető papirocskán immár csak kJ-ban, azaz kilo- joule-ban fejezik ki az ital energiatartalmát. Megszűnt tehát az a kettősség, amely időt adva a továbbképzés­hez, arra ösztönözte a fo­gyasztókat, hogy tanulják meg. mi a módi. Bevallom, rám ez a kompromisszum a céljával ellentétesen ha­tott Elkényelmesitett. Rá­érünk még megtanulni, mennyit ér egy kalória joule-ban. Most már nincs pardon, Az a hozzáadott érték csak joule van, estleg ki­lo-, vagy megajoule. Sze­rencsém. hogy emlékeze­tembe vésődött, a sörök energiatartalma általában 4.5 kalória deciliterenként. Ennek az ismeretnek kö­szönhetően, nem jövök kü­lönösebb zavarba, ha nagy ritkán megiszom egy üveg sört. Márkától függetlenül nagyjából ugyanannyi joule-t engedek le a tor­komon. Az energiánál sokkal könnyebb a helyzetünk a tömeg esetében. Ismét tud­tomra adták, hogy ne használjam a mázsát, hi­szen a Minisztertanács ren­delettel szabályozta a hasz­nálható törvényes mérték­egységedet. Tizenegy éve. A mázsá*, a kalóriát, a ló­erőt és társait 1980. január elsejéig használhattuk át­menetileg törvényes mér­tékegységként. Már ennek is hét esztendejet Egy mázsa az egytized tonna — volt. Ez az át­számítás nem nehéz, de a több mérendő mértékegy­ségéből nem ártott volna tanfolyamot venni. Sajnos ezzel az ajánlattal senki sem keresett meg. Jó, nem is használjuk lépten-nyo- mon a newtont, a pascalt, a kandelát, a coulombot és társait. Am érthető, ha párhuza­mot vonok a sörösamke és a hozzáadott érték között. Az évtized fordulóján még azt tanultuk, hogy ez az utóbbi valami, illetve an­nak egy főre jutó nagysá­ga a gazdasági fejlettségi színvonal alakulásának mé­résére, nemzetközi összeha­sonlítására használatos. Akkor politikai gazda­ságtan-vizsgán ez a foga­lom nem is szerepelt. Is­merete nélkül is jelest le­hetett szerezni. A baj nem is az, hogy akkor ez így volt. Nagyobb problémát jelent, hogy nagyon sok szakmabeli csak most, a mindenütt folyó viták so­rán ismerkedik valójában ezzel a fogalommal. söröscímke és a hoz­záadott érték között az a hasonlóság, még ha szokatlannak tűnik is, hogy ismereteink elavulá­sára figyelmeztetnek. Nem a képesítettségünk avul el, hanem a képesítések meg­szerzése során elsajátított ismereteink felett jár el az idő. A továbbképzés, a szervezett továbbképzés mindennapos szükséglet és igény kellene, hogy legyen. Akár nyáron, amikor hűsí­tő italokat fogyasztunk, akár télen, amikor a forró teát szürcsöljük. — en A paradicsom, paprika, zöld­ségféle, látható volt, hogy csak magának vásárol a néni Harmadikként betársultam a beszélgetésbe. Az idős asz szony készségesen elmesélte, hogy aktív korában orsózó volt a textiliparban, fél év. tizede egyedül él tanácsi la. kasban, s nem élnek család­tagok sem, akik látogatnák. Az áruházba majdnem min­dennap betér vásárolni: egy- egv alkalommal 20—30 deka felvágottat, vagy más húsfé' leséget vásárol, például mire lit csirkeaprólékot, máskor valamilyen főzeléknek valót A paradicsom, a paprika szá­mára csak akkor jelent színe­sítést étrendjében, ha az nem korai, melegházi termesztésű. Háromezer forint nyugdíjá­ból 1800 a gázszámlára megy el, négyszáz a lakbér, kettő száz a villanyszámla, a tele­vízió előfizetési díja után már ötszáz forintja sem marad. Csendesen, a világot az ott­honába szállító „egyszemű társaságában morzsolgatja napjait. Igazán nem dúskál a földi javakban, de nem is pa­naszkodik, hiszen mi értelme lenne? Már éppen mennék tovább az áruházban, más osztályok­ra, más pultokhoz, szintén idős, magányos embereket ke­resve, amikor feltűnik, hogy Sárhidi Antalné, az elárusító, papírcetlire, tollal, jó nagy betűkkel, számokkal felírja a néni kosárkájába tett portéka árát. Erre fel kellett figyel ni! Nem mindennap lát az ember ilyesmit. S alig kezdem el kérdezget­ni az eladót, kiderül, hogy ő hamarosan a pult másik olda­lára kerül — mint nyugdí­jas. Bár lehet, hogy még leg­alább egy évig dolgozik, de hát az attól is függ, hogy amikor eljön a nyugdíjazás ideje, hogy érzi majd magát, milyen lesz az egészsége. Megtudom a kereskedőtől, hogy tizennyolc éve ez a szak­mája, még a váci Népbolt Vállalatnál kezdte, a Naszály­ban öt éve talpal a vásárló­kért. Neki van családja, lá­nya, férje, azért mégis, egy ideje sokat gondolkozik azon, hogy mi lesz a nyugdíjazása után. Ám addig van még ke- \vés ideje, s inkább a vásárlói jó kiszolgálása foglalja el gondolatait. Amikor azt kérdezem tőle, az elmúlt évek alatt mennyi­re ismerte meg vásárlóit, mo­solyogva mondja, hogy a törzsvevőket nevükön köszön­ti. De van már akkora tapasz­talata, emberismerete, hogy tudja, ki, hány ember számá­ra vásárol, s ebből sejtheti, mekkora lehet odahaza a csa­lád. Többségében az idős és egyedül élő emberek keresik fel standját, vagy a kiscsalá­dosok. S mert a zöldségfélék eladása mellett a mirelit áru­val megrakott hűtőpultok fel­ügyelete, utántöltése is a fel­adata, meglepően kerek, pon­tos képet tud adni leggyako­ribb kuncsaftjai vásárlói szo­kásairól. A napi 20 kiló nyers uborka, a 30 kiló alma, a fél mázsa burgonya, a mázsányi kubai narancs, a 15—20 kiló paradicsom, a félszóz zöld­paprika és a kétszáz tojás is azt bizonyítja, hogy többségé­ben kisebb tételekben vásá­rolnak nála az emberek. Na­gyon kedvelt a mirelit áru, hetente hatvan kartonnal fogy. Végül a szakmai dolgokról visszakanyarodunk a kereske­dő magánéletére. Szokatlan lesz neki nyugdíjazása után, a bolti munka nélkül; hiá­nyozni fog az elevenen nyüzs­gő áruházi forgatag, a sok ér­dekes, kedves ember. De leg­feljebb gyakrabban jár majd vissza a Naszályba vásárolni, lökdösődni a sokadalomban, pár szót váltani sebtiben az egykori kollégákkal, kollegi- nákkal. Neki biztos, biztonságos lesz a jövője nyugdíjasikörában is. De mi van, mi lesz a későbbi nyugdíjasokkal, vagy azokkal, akik ma már havonta ugyan­azon a napon lesik a postást? Nos erről is vannak már is­mereteim, s megérkezett az első olvasói levél, amelynek írója hivatkozik egy korábbi, hasonló témájú cikkre, s ta­lálkozót, és szót kér. A levélről, s a találkozóról, amint az létrejön, szintén be­számolunk ... Aszódi László Antal Eltemették Czerovszki Pált Mély részvéttel vettek bú­csút az ipolydamásdi temető­ben családtagjai, barátai, munkatársai Czerovszki Pál­tól. Czerovszki Pál 1925-ben született xpoiydamásdon. A szobi kőbányában dolgozott, elsajátította a kovácsmester­séget. 1946-ban hivatásos gép­kocsivezető lett, hosszú évti­zedekig a szobi járási, majd a váci városi pártbizottságon dolgozott. Munkáját hivatástu­dat, felelősségérzet jellemezte. Az 1 millió kilométeres bal­esetmentes vezetésért A Köz­lekedés Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta. Több évtize­des, lelkiismeretes munkáját a Munka Érdemrend arany fo­kozatával és más kitünteté­sekkel ismerték el. A gyászoló család ezúton fejezi ki köszönetét mind­azoknak, akik Czerovszki Pai temetésén a végtisztesség megadásában közreműködtek, részt vettek, együttérzésükkel gyászukat enyhíteni igyekez­tek Vácráíót Tömegsportnap Augusztus 15-én, szombaton délelőtt 9 órakor kezdődik Vácrátóton a hagyományos tö­megsportnap- A sportpályán találkozhatnak mindazok, akik össze akarják mérni erejüket, ügyességüket. Kispályás lab- darúgásban és kötélhúzásban lehet nevezni a helyszínen, korhatár nélkül bárkinek. ■■Mozisöi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 14-től 16-ig csak fél 4 órakor, dupla hely­áron vetítik a Legenda a sze­relemről című kétrészes, szí­nes szovjet mesefilmet. — Au­gusztus 13-án fél 6 és fél 8 órakor, augusztus 14-én, 15- én és 16-án fél 8 órakor a Moziklip című új, zenés ma­gyar film a műsor. Rendezte. Tímár Péter. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 13-án és 14-én A kicsi kocsi legújabb kalandjai című amerikai vígjátékéi játsszák. — Augusztus 15-én és 16-án a Kék villám című amerikai kalandfilmet tekint­hetik meg a 16 éven felüliek Roy Scheider főszereplésével. Az előadások 9 óraikor kezdőd­nek. Új arcok a tablón Meglesz a nagy fogás? Nagy érdeklődéssel várták a váci szurkolók a labdarúgó- csapatba kerülő új játékoso­kat. Az idő múlásával, s a ki szivárgott hírek alapján, egy­re pesszimistább lett a han­gulat a rajongók körében. „Mi lesz velünk, ha nem tudunk csatárt igazolni? Nagy ára van ma egy igazi góllövő csa­tárnak” — hallatszott innen is, onnan is. Aztán az átigazolási időszak zárónapján érkezett a hír, Du- rucskó Péter, a Szarvasi Va­sas balszélsője a Váci Izzó MTE labdarúgója ... Azt, hogy valóban igazi góllövő-e a rendkívül szimpa­tikus játékos, majd a bajnoki küzdelmek után meglátjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy az NB II tavaszi idényében az Izzó szarvasi fellépésekor csa pata legjobbjaként ijesztgette leendő csapatának védőit. A többi újonnan érkezett labda­rúgóhoz hasonlóan Durucskó Péterről is készítettünk egy kis portrét. A 27 éves fiatalember 1975- ben, Debrecenben kezdte pá­lyafutását Pallagi Róbert irá­nyításával. Négy év múlva ke­rült Szarvasra, ahol dr. Ben- cze Sándor, Haász Sándor és Kóltai Lajos voltak kedves szakvezetői. Nyolcévi hűséges szolgálat után hagyta tehát ott a Békés megyei gárdát, hogy a régi mester csapatá­ban, az NB I-ben is kipróbál­ja tudását. — Természetesen bízom a bentmara'dásban, más nem is lehet a célunk. Önmagámtól elsősorban játéklehetőséget, gólokat, gólpasszokat várok — foglalta össze mondanivalóját az „új szerzemény”. Ha a bajnoki mérkőzéseken egy apró termetű, bajuszos fia­talember, ott a bal oldal kör­nyékén, a .zavarosban” halá­szik” majd — ne lepődjenek meg a kedves szurkolók. Ugyanis Durucskó Péter ked­venc időtöltése a horgászás. Talán a ligeti tavat is felke­resi majd. de az igazi nagy fogást a pályán érheti el. Hor- gászbot nélkül — futballcipő- ben. Széles Tamás Az Aranykalász Mgtsz faipari ágazata o központi faüzemébe FELVESZ faipari gépbcállítőt, gépmunkásokat és segédmunkásokat Bérezés; teljesítmény szerint. Jó kereseti lehetőség. Közlekedés: Vőctól Vóchortyánig a tsz saját autóbuszával megoldott. Jelentkezés: Váchartyánban, a faipart ágazat vezetőiénél, illetve az üzemvezetőnél. Telefon: Váchartyán 3. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom