Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK Tanyás élet — nehéz élet Ahol mindennapos vendég a csönd Tanya. Tanyasi. Sejtelmesen rosszízű szavak, a rossz emlékű, múltbeli szegény­ség, elmaradottság, lelki sivárság szinoni­mái. Aki csak betűkből ismeri az emberi létforma e sajátosan zárt módosulatát, is­ten háta mögötti világnak hiszi azt; aki megfordult már egy-egy tanya udvarán, megborzongott a gondolattól: az egyszeri és megismételhetetlen életet itt kell majd eltöltenie; s aki romantikát látott az őt megbűvölő belterjes oázisban, csalódottan menekül vissza a betonrengetegbe. S akik hittel-szívvel vállalják ezt az élet­formát, a munkák és mindennapok vég­telen, pihenés nélküli sorát? Róluk, az ö sorsukról, gondjaikról szól ez az írás. i '' ■ ■•‘ty-fi.f Ünnepekbe torlódnak a köznapok... Gajdócsi Glória aranyhaja köré — nőmén est omen! — fény-koszorút von. a nyár végi verőfény, amint a kislány föl­néz a fátyolfélhős égre. Fecs­kék cikkannak az udvar fö­lött, azok röptét figyeli az életének nyolcadik nyarát megélt eleven, örökmozgó te­remtés. Lábához komondor kuporog, kinyújtott tenyerébe eltévedt katicabogár száll. Autónk zúgása töri ketté az iménti tanyai csöndet, az idegenek jöttére pillanatok alatt átrendezi arcát a cse­rnél Fakan-tanya. Glória el­tűnik a rózsák és az ezüstfe­nyők mögött, ‘a komondor lán­cát tépni igyekszik, s mint nyugvó vizet , á beléhullott kő, úgy rebbenti, szét autónk zö­reje a szárnyasok cserfes se­regét. Félmeztelen, cserzett bőrű férfi jón elő — ugyan, miféle szerzetek zargatnak ilyenkor, dolgos délelőtt? —, s miután megtudja, nem aka­runk sokáig tanyázni, meg­enyhült szavakkal tessékel a tanyaépület üveges-virágos előterébe. Kisvártatva előkerül felesé­ge is, Fakasi Istvánná. Kedé­lyes, jó szavú asszony, két­szeres nagymama. Röstelked- ve.. húzza . . el kezét, amikor kézfogásra kerülne sor. , Lárt tóm, ápoltak azok a kezek, s a fihom arcú asszonyt is kor­talanná örökítette a környék levegője, a közeli fenyőerdő felől áramlő, éltető lehelet. Körbenézek. Tiszta itt min­den. Az udvar, a veranda, a szobák, a konyha — mind a gazdasszonyt dicséri. Hátul a garázsban fényesre törölt Zsi­guli szunnyad. Az istálló be­tonaljzatát nem szennyezi trá­gya, mint ahogvan nincs az udvaron elszórt marhalepény sem. Annál több a virág! — Harminchárom éve la­kunk itt — adja szavát a gaz­da —, mióta megházasodtunk. Itt született a most már taní­tó lányunk is, akj bizony meg­szenvedett a betűkért: sok kilométert gyalogolt, kerékpá­rozott, míg Lajosmizsén. bevé­gezte a nyolcadik osztályt. Mi nem hánytuk egymáshoz az élet gondjait, vállaltuk a ta­nyai életet annak idején, hát ahogy lehetett, helyt is áll­tunk. Sok esztendeig itt, a csemői November 7. Tsz-ben dolgoztam, négy éve vagyok egyéni gazda. Tehenekkel, ser­tésekkel bajlódok, fizetjük a nyugdíjalapot, hogy amikor már nehéz lesz a villa, a ka­sza, letehess ük a tanyai éle­tet. — Valika lányunk Lajosmi­zsén tánít, mi is ott vettünk egy aprócska házat, legyen, aki ránk nyitja majd az aj­tót — folytatja férje gondo­latát az asszony. —- De hát az az idő még messze van, addig is dolgozunk, hajtunk, hogy több legyen. Testben, lélekben, anyagiakban. Az asztalon halomnyi új­ság: napi- és hetilapok, a sa­rokban könyvek múlatják az időt. Háztartási gépek, tele­vízió egészíti ki a berende­zést. — S miből gyarapodnak? — Napi átlagban 140 liter tejet adunk le a csemői téesz- nek, de túladunk az évenkén­ti malacszaporulaton is — így a férfi. — Három hold lucer­nát bérelek, a tápot vagy húsz kilométerről hozatom. Hét te­henet fejünk minden áldott nap, jószerivel e derék ma­gyar tarkák tartanak el ben­nünket. — Géppel fejnek? — Kézzel. A gép tönkrete­szi a tehenek tőgyeit, mi így tapasztaljuk. S nyugodtabbak a jószágok, ha a gazda kezét érzik. — Ha só, paprika kell, ne­tán orvosra van szükség, merre s meddig veszik az utat? — Két kilométernyire van a vegyesbolt, ott lehet telefo­nálni is, ha nagy a baj. Or­voshoz Csemőbe járunk, hat- hét kilométerre van :a rende­lő. — Mikor vetik le az ál­lmot? — Mindennap hajnali fél ^négykor már talpon állok, s este tíz-tizenegyig^ is ! maradok. Tanyán lakni mun­kát jelent, de nyugalmat, bé­két is. Naptárt nemigen hasz­nálunk, hiszen itt ünnepekbe torlódnak a köznapok is... Szoros a kapcsolat a természettel Szeptember 11-én nagy ün­nep lesz a Kocsér környéki tanyák egyikének udvarán: több mint száz vendég eszik nagy kanállal a legkisebb Ju­hász-lény esküvőjén, Nagy ez a tanyaudvar, jól megfér majd a sátor alatt az a tíz tucat ember még a jókedv. Így mondja a feleség, Ju­hász Ferencné, akit a tanyai élet mindennapos sürgölődé- se közben pihentettünk rövid beszélgetésünk idejére ... — Országot járó ember a párom, két műszakban dol­gozik a nagykőrösi 21. számú Volánnál, most is oda van — folytatja Juhászné. — Péntek éjjel vagy szombat virradóra tér csak meg, így a hét vége a miénk. Nem jól mondtam: nem a miénk, a tanyáé. Mert itt aztán nincs megállás, nem kell várakozni a munkára. Ti­zennégy éve lakjuk ezt a ta­nyát, nem vágyom én se vá­rosba, se faluba. Megvan ne­künk mindenünk, ami a lá­basba kell. S ha valami még­is hibádzik, kerékpárra ülök, itt van Kocsér valami három kilométernyire. — Hamar elkelnek a ta­nyai lányok? — El, mert szépek, dolgo­sak és műveltek. Legtöbbje magasan iskolázott, nincs már az a régi, suta világ, amit né­mely öreg regél a tanyai élet­ről. Ügy élünk mi is, mint akármelyik városi polgár, ha nem különbül. Türelmesebb a tanyán élő ember, inkább si­mogatja, mint veri az állato­kat, s megbecsüli környezetét. Talán azért, mert szorosabb a kapcsolata a környező világ­gal. Három lányt szültem, ket­tőt férjhez adtunk, a harma­diknak szeptember 11-én kö­tik be a fejét. Négy unokám is van. Egyelőre... Vár a mosás, a vasalás is A tanyaudvar szegletében konyhakert, virágmező. Az ólakban három hasas disznó, az istállóban fias tehén, ha­sas üsző s két hízóbika pi- heg. — Mivel etetik a jószágo­kat? í| — Évi háromezer forintért bérelünk földet, szőlőt, a nagykőrösi Arany Jálios Ter­melőszövetkezettől. Szénát, lucernát gyűjtünk télire, nyá- ; ron legeltetünk, abrakolta­S nk. Ez a tanya 910 négy? j, ögÖIön fekszik, a, füvet fú- rott kút vizével öntözzük, ha nagy-u Szárazság. A$ Idelnyá- ■ ron bizony nagy vfát... • — Hogyan kezdődik s telik el egy-egy napja? — Reggel négykor kelek az ágyból — nem kell óra, anél­kül is fölpattan a szemem —, megiszom az adag kávét, s kiballagok a műútig az elő­ző este lefejt tíz-egynéhány liter tejjel, A tejbegyűjtő ko­csi minden dűlősarkon össze­szedi a kirakott kannákat, így a miénket is. Literenként egy forintért szállítják a kocséri Petőfi Tsz begyűjtőjébe. Visz- szajövök a tanyába, megete­tem a disznókat, a marhákat, szórok á csirkéknek, magam is bekapok valamit, aztán ki­kerékpározok a haszonbérbe vett földre. Dél körül vissza­jövök, ellátom a jószágokat, s nekilátok főzni, de vár a mosás, a vasalás is. Hallga­tom a rádiót, belelapozok az újságokba, s ha nem tűz már annyira a nap, a kertben ka- pálgatok. Hamar elszalad ám egy nap a tanyán! — S télen? — A kerti munka kivételé­vel naponta ugyanezt te­Tápért nem kell messze men­nem — mondja Juhász Fe- rcncnc A fúrott kút különösen jól jött ebben az aszályos július­ban a kocscri tanyán szem. Hiába esteledik korán, a jószág a megszoüo.t idő­ben kéri a jussot, s a szerve­zetem sem tud „átállni” a téli időszámításra: té.en is késő éjjel alszom el, s haj­nalban kelek. — Szomszédainak is? — Néha összejövünk, de nem csinálunk rendszert be­lőle, itt a környéken minden tanyai embernek, családnak megvan a maga gondja, ba­ja, teendője. A hét végék azért is szebbek, mert olyan­kor gyakrabban látom az uno­káimat. Jönnek a nagyihoz a tanyára, a paradicsomba. De ezt ők nem így mondják, csak érzik, itt egészen más, mint Lakiteleken vagy Kocséron, a faluban. Megtelik a ház élet­tel, egyébként • csak a csönd a mi mindennapos vendé­günk .... Besze Iirrc Október évfordulójára készülnek MSZBT-vetélkedők A dolgozókollektívák, va­lamint a tanulóifjúság aktív részvételére számítva számos vetélkedőt, műveltségi játékot szervez a Magyar—Szovjet Bgráti Társaság a nagy . októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. A társaság ta­vasszal hirdette meg az Utaz­zunk együtt! című vetélkedőt, s munkatársai már a területi döntőket- készítik elő. A játék megyéi és kerületi fordulóiba a mintegy kétezer MSZB-T- tagcsOport képviseletében több mint 30 ezren • kapcsolódták be. Az öttagú kollektívákban olyan aktivisták kaptak he­lyet, akik — a cím is utal er­re — szeretnek utazni, s akár olvasmányaik, akár személyes tapasztalataik alapján alapos ismeretekkel rendelkeznek a Szovjetunióról. A jubileumi ünnepre kitű­zött döntő győztes csapatai közös utazásra indulhatnak majd a Moszkva környéki Aranygyűrű útvonalán, hogy közelebbről, js megismerkedje­nek az ősi orosz városokkal, a baráti szocialista ország tör­ténelmi nevezetességeivel. Számos vállalat, intézmény MSZBT-tagcsoportja jelezte mái-, tiógy megkezdte a felké­szülést aZ évfordulót köszön­tő rendezvényekre. Közülük is kiemelkedik az Állami Biz­tosító országos vetélkedője, amelynek október 31-én Szol­nok ad otthont. Az ÄB vala­mennyi vidéki igazgatóságá­nak, biztosítórószlegének dol­gozója bekapcsolódhat a já­tékba, amelyen a Szovjetunió népének életéről, kultúrájáról szerzett ismeretekről adnak számot. Vállalati segítség nagycsaládosoknak Jobban differenciálnak Javában tart a kedvezményes tanszervásár, a boltok engedményes áron kínálják a tanévkezdéshez szükséges eszközöket, holmikat. Az új Iskolai évre való (elkészülés azonban Így is jelentős terheket ró a nagycsaládosokra, a gyermeküket egyedül nevelőkre, amin a szü­lök munkáltatói, igyekeznek könnyíteni. A vállalati jóléti és kultu­rális, alapból a legtöbb he­lyütt aZ idén is támogatják a leginkább rászoruló szülő­ket gyermekük beiskolázásá­ban. Erre a célra az idén a távalyinál általában nagyobb összegeket fordítanak, annak ellenére, hogy a szociális ki­adásaik fedezetéül szolgáló pénzügyi forrásaik nem bő­vültek. A rendelkezésükre ál­ló összegeket most a koráb­biaknál differenciáltabban igyekeznek szétosztani, hogy Valóban azoknak a terheit könnyítsék, akik nehezebb helyzetben vannak, ezért a felsőbb szakszervezeti szervek egyre inkább az üzemi, sző­kébb munkahelyi szakszerve­zeti testületekre bízzák a se­gélyek odaítélésében a dön­tést, mert ők jobban ismerik munkatársaik anyagi, családi helyzetét. A legtöbb vállalatnál már á kedvezményes tanszervásárt megelőzően kifizették a beis-j ko’ázási segélyeket. A támo- gatások összege változó, asze­rint, hogy milyenek a válla­lat anyagi lehetőségei, de ál­talában 500 forintnál keve­sebbet nemigen adnak egy- egy családnak. Ahol három vagy több gyermek van, ott nemritkán 2000—3000 forint­tal is hozzájárulnak a tanév- * kezdéshez szükséges kiadá­sokhoz. A segély összegének meg­állapításánál az iskolába menő gyermekek száma mellett most már a legtöbb helyütt azt is figyelembe veszik, hogy mennyi a család egy főre ju­tó átlagjövedelme. Van, ahol nem készpénzt hanem vásárlási utalványt ad­nak a családoknak. Így a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát­ban is utalvány formájában vehetik át a nagycsaládos és gyermeküket egyedül nevelő szülők a beiskolázási támoga­tást. A Kőbányai Gyógyszer- árugyárban, ahol több Pest megyéből ingázó is dolgozik, pedig tartalékolnak bizonyos összeget, hogy további segélyt folyósíthassanak a nagycsalá­dosoknak a.,mostani beiskolá­zási támogatás mellett. Az idén először azonban külön keretei is .(félretették, kimondottan csak a nagycsaládosok támo­gatására, amit várhatóan szeptemberben osztanak majd ki, hiszen akkor is lesznek még a tanévkezdéssel kapcso­latos kiadások. Vali­Llükcrülnek a családi képek is a csemői Győri-dűlőben ka, a tanító nagylány cs az unokák (A szerző felvételei) Búcsú a csemői Fakan-tanyától: A viszontlátásra! Szájtátva Körzetjaj Fontos tudnivalókkal teli, okos útmutatásokkal szolgáló könyvecske jelent meg a kö­zeli hetekben. A címe A kör­zeti népfrontbizottságok kézi könyve. A címzettek egyike mutatja, a körzeti népfrontbi zottság elnöke, aki máskülön­ben a város egyik iskolájának igazgatója, tehát sokféle jár­tassága lehet (van) a közélet dolgaiban. S amíg lapozom a könyvecskét —* amiben világos tagoltságban lelhetők fel i népfrontmozgalom átfogó cél jai éppúgy, mint a körzeti munka apró, finom fogásai — a címzett azt kérdezi, sejtem-i mi a nagy baj ezzel a kiad­vánnyal? Mi lenne, lehetne? Hiszen benne van ebben minden, közjogi munkától a választó - kerületi együttműködésen át a környezetvédelmi őrségekig, a kertbarát- és kistenyésztő mozgalommal tártott kapCsoia tokig, a lakóbizottságokig .. . Mi kellene még? Nem szabad telhetetlennek lenni, hiszen az neu* szerepelhet a könyvecs­kében a mit hogyan kell inégésinálhi. Ezt bizony talál ja ki mindenütt maga a kör­zeti bizottság, a helyi sajátos­ságoknak, jellegzetességeknek, adottságoknak megfelelően, hiszen volt időszaka a hazai közéletnek, amikor éppen az okozta a bajt, hogy odafent mindent jobban akartak tudni, mint amit helyben tapasztal­ni, tenni lehetett, szájba rág­ták a mit, a merrét, a ho­gyant ,.. Akkor most mi a bökkenő?! Van bizony, nem kicsiny, feleli somolyogva az elnök, pedagógusi tapasztalataitól sem függetlehedve fokozza a ha­tásszünetet, hogy most már igazán fúrja ki a delikvens oldalát a kíváncsiság. Csak nem az, hogy a kiadványt — amint az a kolofonban olvas­ható — egy gazdasági munka­közösség gondozta, hiszen ez az új idők jele, szele?! Dehogy, dehogy, ezzel semmi baja nincsén. " Hanem .akkor mivel? Azzal, hogy szűk a címzet­tek köre. Oda kellene adni ezt a könyvecskét városi párt- titkárok, részortfelelősök, ta­nácsi tisztségviselők és tisztvi­selők,' seregnyi mindenki más kezébé. Azokéba* akik azt hall­ván, a körzet, azt felelik, jaj már megint... és legyintenek egyet, MOTTO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom