Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

1987. jm.IÜS 22., SZERDA

Falusi karkép jelen időben

lelopni a családot az iskolába

Ores házak, költöző népesség

Múlik az idő és kopik az emlékezet. A tiny* nyei fiatalok ma már csak a szüleiktől hallhatnak arról, hogy falujuknak valaha évszakról évszakra ismétlődő vásárrendezési joga volt, s érkeztek az árusok az ország minden tája felől. Az már kicsit közelebbi történelem, amiről a főutca gyalogjárója idézi a régebben önálló termelőszövetkezet emlékét, melynek még mozaíklap-készítő üzeme is volt. A selejt vagy darabos inuzaiklapokat ide

használták fel, s azon jár ma a falu apraja- nagyja. Kár, hogy Kossuth Lajos egykori házát ma csak az utca másik oldaláról nézhetjük meg, mivel felújítás alatt áll. De talán hamarosan sort keríthetünk rá. Hogy itt ismerkedjünk életének azzal a korszakával, amikor párthívei hozzásegítették, hogy a talu határában birtokot vásárolhasson, tekintve, hogy a reformkorban csak azt választhatták meg képviselőnek, akinek vagyona volt.

Különben jó kis hely

Különben jó kis hely lenne ez — mondja a községről Erdei László, a Piliscsabai Tanács elnökhelyettese, a helybeli elöljáróság vezetője, a tsz egykori elnöke. Ma már nyugdíjas, akit legtöbbször ott lehet találni a tanácsházán, ahol délelőttönként intézi a falu ügyeit, fogadja az embereket. Ügy látszik, szerelmese is ennek a feladatnak, s meglehetősen tájékozott egykori gazdaember, akiről azt mesélik, hogy ötvenhat éves korában még volt benne annyi elszántság, hogy az érettségi bizonyítványért megküzdjön, s meg is szerezte azt a váci mezőgazdasági szakközépiskolában.

— Szóval, jó itt a levegő, szorgalmasak az emberek, s a mai körülbelül ezerháromszáz lakosra jut egy orvos, van gyógyszertárunk, húsboltunk, cipészünk — sorolja, s mielőtt még arra térne rá, hogy sok baj van viszont a vízszolgáltatással, a legnagyobb, hogy tulajdonképpen nincs is, meg aztán az utóbbi években az autóbuszjáratokat is egyre ritkítják, s azóta messzebb esik ez a falu Budapesttől, meg minden más településtől, mint ahány kilométert valóban meg kell tenni idáig, belép a tárgyalóterembe Amon Istvánná, aki harmincöt éve az óvoda Vezetője, s meglehetősen paprikás hangulatban ijesztgeti a fglu vezetőjét; ha azt megteszik Piliscsabán a tanácsnál, amit most ő hallott, akkor fogja magát és elmegy. Neki már mindegy, lehet nyugdíjas, de mi lesz a falu kismamáival és a gyerekekkel? •

— Nyugodt lehet, hogy tisztességgel képviselem Tinnyéi — mondja erre Erdei László, aki mint említette, a háború után települt le, s helybelinek érzi már magát a szíve szerint is. Ügy, ahogy a falubeliek, akik nem is nagyon tudják, hogy valahonnét a határon túli Szatmár felől érkezett még a szüleivel.

Szép óvoda, napi gond

Az óvodába most három szabályos csoport jár a legkisebbek közül, szám szerint hatvannyolc gyerek, ősszel már csak ötvenen lesznek. A kiscsoport jelentősége azért is nagy, mert mint azt Ámon Istvánná őszintén meg is mondja, felveszik még a két és fél éveseket is, ha alkalmasak erre, tekintve, hogy a falur ban nincs bölcsőde. Aki pedig a szociális körülményei miatt nem tud gyesre menni, az különben arra kényszerülne, hogy autóbuszon hordja be a picit Piliscsabára. Ez pedig

sem a gyereknek, sem a Pesten, Dorogon vagy máshol dolgozó édesanyának nem tenne jót. Meg aztán, van itt olyan szülő is, aki legszívesebben nem küldené óvodába a gyerekét, de mégis rábeszélik, mert... Szóval, finoman kifejezve, szociális okokból, mert ezzel a kis emberke személyiségének fejlődését, nemritkán testi gyarapodását is biztosíthatják. És akkor most azzal jönnek, hogy a rendelet szellemében a kiscsoportot ősszel meg kell szüntetni. így kívánja a megye, merthogy takarékoskodni kell. Pedig hát ez nem takarékosság. Étkeztetni, takarítani, személyzetet alkalmazni ugyanúgy szükséges, mint annak előtte. Ha pedig egy takarítónőt elküldenek? A többi már most kijelenti, hogy akkor ők is elmennek, ’pedig valamikor nekik is óvó nénijük volt a mai vezető.

Tizenhét gyerek sorsáért aggódik. feszültség vibrál Ámon- né szavaiban. Az elöljáró peri továbbra is higgadt marad, válaszol az ügyeikkel őt felkeresőknek, s nyugtató szavainak lényege;

— Nem olyan forró a leves. Nincs az a rendelet, amit betű szerint lehetne automatikusan alkalmazni, a körülmények ismerete nélkül.

t

Víz és közlekedés

Arra már huszonöt évvel ezelőtt is készítettek tervet, hogy Tinnyén vízvezetékét építsenek. De hát a személyi kapcsolatoknak mindig nagy szerepük volt, s ezért a Perbál—Tinnye határában felbuzgó forrás vizét másfelé vezették el. Azóta is sok kezdeményezés történt, de a lényeg az. hogy még mindig az udvari kutak vizét isszák az emberek, már ahol azok ki nem merültek, meg a három közkifolyóról hordanák a vizet, de mint az utcán bennünket megszólító asszonyok mondják; azok se nagyon adják az életet jelentő nedvet. s bárhonnan is merítsék a vödrüket, minden víznyerő helyről csak nitrátos folyadékot kaphatnak. A gyerekek meg a szokásos palackot az óvodában, az iskolában, de azt mér nehéz ellenőrizni, hogy otthonra ezt vásárolják-e nekik. Talán 1989—90 között várható, hogy Komárom megyéből Jászfalun át ide érkezik a fő vezeték. Feltéve, ha a szolgáltatók megkapják a kért igen nagy összeget, amit addig elő kellene teremteni, s aztán lehetne szervezni a társulást. Egyelőre azonban még Pilis- csabának is harmincmillióra van szüksége a jövő évi vezetéképítéshez.

Férfi- és női fodrászüzlet előtt haladunk el az utcán. A toki termelőszövetkezet húsboltjában a hétfői szünnap kivételével mindennap .szép választékot kínálnak. Betérünk a nemrég felújított, bővített vegyesboltba is, ahol tényleg vegyes a portéba, mert a felvágottól a viharlámpásig és gyermekruháig minden kapható. A lakosság 1 millió 200 ezer célrészjegyet vásárolt a Buda Környéki Afész-tól, hogy segítse a most havi egymillión felüli forgalmat bonyolító üzlet működését. A vevők elégedettek is, csupán azzal nincsenek kibékülve, hogy már fel háromkor zár a bolt.

— Mert nincs személyzet A helyben lakó szakemberek is Pesten helyezkednek el, ahol egy ezressel vagy kettővel többet keresnek — világosít fel az üzletvezető szabadsága alatt helyettesítő Payer Györgyné, aki máskor a pénztárgépnél dolgozik. Erdei László is igazgatósági tag az áfész-nél, ezért tudja, hogy a béremelés érdekében az elnök központi segítséget kért a Mészövtől.

— Fogy a lakosság. Megüresednek a házak, amiket aztán hétvégi nyaralónak vesznek meg a pestiek. A fiatalok : Zsámbéki-medence, meg a Pi lis-hegység más településeire költöznek.

! — Mi okozza ezt?

— Nézzük meg a postát — ,ajánlja a tanácsi vezető.

A postaszoba — mert csak így nevezhetjük — fala repedezett, mosdója nincs, a levélkézbesítő meg pöröl velünk, hogy ha már itt vagyunk, írjuk meg ezeket az állapotokat A vizet meg a boltot meg azt. hogy ha valaki szabadságra megy, nem küldenek helyettest, ilyenkor bezár patika, a rendelő, tanya lesz a faluból.

— Pedig jó hely lenne ez a mi falunk — ismételgeti útitársam, akivel ma már kitűnő aszfaltszőnyegen gurulhatunk a falu végéig. Most épült. Ezen lehet elkerülni Budapest nagy forgalmát, eljutva Zsámbékig, nekivágva Székesfehérvárnak Ezen térhetnek most már ha za a csillagszóró minden irá nyába eljáró falusi dolgozók

Kovács T. István

BNV-kemping.

A nyári holt szezont is kihasználja a Hungexpo. A VIA Idegenforgalmi Közös Vállalat közreműködésével a BNV létesítményei augusztus végéig fogadják a fővárosba érkező külföldi és hazai turistákat. A kempingben 250 lakókocsinak tudnak helyet biztosítani, a csúcs- forgalmat azonban a Forma— 1 időtartamára várják

Egészségnevelés a szünetekben

A biaiorbágyi 2. számú iskolában félezer gyerek tanul, napi 5—6 órájuk van. Testnevelés pedig kéthetente öt óra. Nem sok. A igazgató. Gádor Ferenc, a kérdésre — egészségesen élnek a tanulók? — csak ingatja a fejét; — Nem eléggé. Pedig itt jó a levegő, tágas az udvar, van tornaterem is... Mi hát a baj?

lurcos üveg a táskában

— Például az, hogy a táplálkozási szokásaik igazodtak a zömmel ingázó felnőttekéhez. Kapkodva evett, szinte semmi reggeii, tízóraira az otthon csomagolt felvágott és kenyér, gyümölcs még véletlenül se. Ebéd csak a délután derekán, mire van aki megmelegítse, azután a bőséges, kiadós vacsora ... A mozgással is hasonló a helyzet. Még az iskolától 200—300 méterre lakó gyerekek is buszbérletet váltanak. A szünetben is inkább csak beszélgetnek, a futkosást, a labdázast pedig a kollégáim egy része sajnos „rendetlenkedésnek” minősíti. Szipózó gyerekünk eddig nem akadt, de dohányzó igen. olyan pedig talán nincs is, aki ne kóstolt volna meg iskolás korára szeszes italt, bort, sört. Találtunk már táskáben rumos üveget is!

— Tehát nem elégedett a helyzettel...

— Nemcsak én. A tantestület 27 tagja egyöntetűen egyetért azzal, hogy változtatni el sősorban itt, az iskolában kell

lehet. Már csak azért is, mert a szülők megrögzött szokásain aligha változtathatunk. Nem marad más tehát, a nevelőknek kell vállalniuk az életmód reformer szerepét! Ennek módja persze elsősorban az kellene, hogy legyen jó példát adunké Valljuk- meg, nem könnyű, hiszen a tanárok is felnőttek, ők is, nehezen válnak. meg a cigarettá'fők kezdenek kocogni, változtatnak élet- és étrendjükön ...

változtatjuk a következő tanévtől a tanítás rendjét Eddig három tízperces és egy tizenöt perces szünetet tartottunk. Az az elképzelésünk, hogy a negyedik óra mellett 35 perces szünet legyen. Még így is csak 25 perccel tartana tovább az oktatási idő. s mert fél nyolckor kezdünk reggelente, délután háromnegyed kettőid az is végezne, akinek aznap hat órája van. De nem ez a lényeg. Inkább az. hogy délelőtt 11 óra körül, amikor — köztudott — lankad már a figyelem, s szellemi mélyponton van a gyerek és a nevelő is, átsegítjük ezen.

— És milyen lesz ez a „szünetóra”?

— Hogy pontosan milyen, az még a közösségi döntéstől függ. De azt hiszem, kollektív játékkal, sportprogramokkal, diákönkormányzati eseményekkel telik majd. tehát az óráktól, a szokványos szünetektől eltérő, élménvt adó időnek tervezzük. Persze nem vetjük el a már bevált formákat, a negyedikesek például továbbra is járnak majd Zsámbékra úszótanfolyamra, s szeretnénk bővíteni a sportolási lehetőségeket, a szom szédos tűzoltószertár mellett salakos pályát építünk.

— Nem testnevelés szakos az iskola egyetlen osztálya sem. Hogyan képzelik az egészségesebb életmódra ne vetést?

— A hagyományos formák

itt sem kecsegtetnek gyors áttöréssel. Az osztályfőnöki Órák, a környezetismereti és biológia órák, az ifjúsági önkormányzat # programjai adnak ugyan ismereteket, szorgalmazzák az egészségnevelő szemléletet, de ez kevés. Azt hiszem, közhely az; a családhoz a gyerek, a gyerekhez a szülő a kulcs. Szeretnénk tehát a szülőket „becsempészni" iskolába. Hiszen nemcsak társadalmi munkára lehet kérni a szülői munkaközösséget, hanem arra is, hogy egy-egy hétvégén minél több mozgást igénylő programokat, családos versenyeket, ügyességi vetélkedőket szervezzenek.

Személyes részvétel, példamutatás

■ Az iskolatanács — ősszel alakul meg — átfogja majd a falu minden rétegét, s a tantestület egyik nagy kérése az lesz majd: segítsenek nekünk ebben. Korántsem csak anyagi támogatást várunk, sportszereket vaigy kölcsön- buszt, inkább személyes részvételt, példaadást. Ez pedig elvárható a pedagógusoktól is. Fontos, hogy mozduljon a tanári kar. Persze, hogy nem lesz mindenkiből súlyemelő vagy hosszútávfutó, de azért egy pingpong-házibajnokságot mi is szervezhetünk magunknak ...

V. G. P,

Terhelési próba a hídon

Újdonságon törik a fejüket

— Mégis, mit kívánnak tenni a növendékek egészségéért?

— Hadd ne soroljam a hagyományos és hagyományosan nem túl eredményes módszereket, a sportszakkört, az iskolai tömegsport-foglalkozásokat, programokat, a kirándulásokat. Ezek vagy kevés gyermeket érintenek, vagy csak egyszeri alkalmat jelentenek. Azt hiszem, élnünk kell az oktatási törvény adta nagyobb önállósággal. Űj dologgal próbálkozunk ősztől.

— Konkrétan mivel?

— Például azzal, hogy megMegtartották július 20-án az Illatos úti vasúti felüljáró terhelési próbáját. A július 7-én helyére emelt 40 méter hosszú, 158 tonnás acélszerkezetű hidat két, egyenként 101 tonnás mozdonnyal terhelték meg és különböző mérőműszerekkel kapcsolták össze. A műszerek adatait a Budapesti Műszaki Egyetem építőanyagok tanszéke és az általános geodéziai tanszék szakemberei értékelték. Pintér Sándor technikus geodéziai műszerrel a híd középső keresztmetszetének lehajlását vizsgálja.

Ú

gy nyúl a vörösboros pohárhoz. mint a sokat próbált férfi a lány dereka után. Semmiképpen sem türelmetlenül. Mozdulata nyugalmat, s még ennél is fontosabbat; magabiztosságot sugall. Hosszú ujjai úgy ölelik a karcsú üveget, mintha nem is vésőhöz, kalapácshoz szoktak volna a harminchárom év alatt. \

— Egyszer jöttünk, hát el is kell mennünk egy napon — teszi vissza borát a presszó márványpulitjára. Mélyen ülő, világos szeme 'kisfiús kíváncsisággal kutatja, vajon nem tartom-e merésznek az elmúlással való tréfálkozást? Lélegzetvételnyi ideig kivár, azután a munkájáról, a kőről kezd beszélni:

— Ezek a mai kövek nem az igaziak. A svéd gránit, az igen! Azt csak a szála irányában lehet faragni, akár a fát.

— Azért szereti, mert kemény?

— Azért, mert fényes. A legfényesebb! A gránit nem veszt a fényéből ezer év alatt sem.

Akkor sem engedi el a tekintetemet/ amikor hallgat. Gyakran elcsöndesedik, de csak néhány másodpercre. Ilyenkor rám néz kutakodva, vajon pontosan értem-e a mondandóját?

Marci bácsi

— Aat látta volna, amikor fejet faragtam carrarai márványból! Fűrésszel formáztam a portré frizuráját...

— Mivel? — hitetlenkedem.

— Nem volt más megoldásom. Vésővel nem lehet hajszálat igazítani. Ez a munka egyébként is a komolyabb, nehezebb feladatok közé tartozik. OÍyan, mint a rózsaszirom-faragás. Annak sem állok neki csak akkor, ha jó a közérzetem. Ha gondjaim, problémáim vannak, inkább más, könnyebb teendő után nézek.

Szíjas keze van. Látszik, hogy szabad ég alatt dolgozik. Karjai olyan feketére égtek a tűző napokon, hogy talán télen sem fakulnak ki. Most, poharazga-tás közben alig mozdulnak. Am az erek ki akarnak ugrani a bőre alól. A szikár ember arcának barázdáit is mintha vésővel faragták volna. Egy nagy mester pontos szerszámával.

A

zon kapom magam, hogy nem figyelek a beszélgetésre. Nem tudom, hogyan terelődött a szó Marci bácsi gyerekkorára. Persze nem baj, hogy így történt Az idős kőfaragó életének minden mozzanata tanulságos eset. Például ez Is:

— A bokszot nem ismertük, de vasárnap csillogott a cipőnk! Levettük a „hatos” kályha piatnijának karikáit és letöröltük a zsíros, savas kormot a belső oldalukról egy vizes ronggyal. Azzal fényesítettük a cipőnket. Jobb volt az bármilyen kenceficénél!

Kortyol a borából, aztán figyelmeztetően felemeli mutatóujját;

— Az az igazság, hogy az a cipő inkább bakancs volt. Egyféle lábbeliben jártunk télen is, nyáron is. Inget is csak egyfélét: hosszú ujjút vett az anyánk. Annak az ujját feltűrhettük nyáron.

A szükség megfontolásra kényszerítette. Igaz, már tizenhét éves korában a saját lábára állt, újabb tizenhét év telt el, amikor megnősült.

— Nem szánhattam rá magam korábban. Mire házasodtam volna? Miből tartottam volna el az asszonyt, a gyerekeket? Akkor még nem úgy volt, mint most, amikor a szülők tartják el a családos gyerekeiket, meg még az unokákat isi

Hallgatunk. Előbb nem merem, aztán mégiscsak kibököm:

— Az ember azt hinné, hogy a sírkőfaragók szomorúak, hiszen egész életükben temetőket díszítenek, gyászolókkal érintkeznek,..

Előbb lesöpör egy láthatatlan porszemet a márványpuit- ról, s csak azután szólal meg, akkor is lassan mormolja, imádkozza ki magából a szavakat:

— Nagyon megszenvedem, ha fiatalnak kell faragnom sírkövet.. Ha sokat megélt embernek, akkor nyugtatom magamat: eljött az ideje, hát mennie kellett. Ez így van rendjén. A véső is kicsorbul egyszer.

M

ost először, mintha gyorsabban nyúlna a cigarettásdoboz után. Rágyújt és hirtelen másról kezd beszélni;

— Nemsokára nyugdíjba megyek! Ha valamennyi évemet elismerik, elégedett leszek. Meg aztán úgysem teszem le a szerszámot. Eljáróik a többiek közé. Jjut munka nekem is. Még nem vagyok fáradt — néz rám szelíd nyugalommal. Még bólint is, mintha nem csak engem akarna meggyőzni.

Sz. Z.

I