Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

1987. JÜLIUS 22., SZERDA s Találkozás az egyfejűvel Nini, Kancsóka farka tépőzáras! Mit mondjak, num gondol­tam volna, hogy valaha is kö­zelebbi kapcsolatba keveredem az egyfejűvel. És tessék: most megtörtént. Rám kacsintott, csak énrám. Illetve másokra is, gyerekekre, de mindegyi­kükre külön-kiilön. Meg bólo­gatott is nekik egyenként, ami­kor illem tudóan bemutatkoz­tak. És engedte, hogy megsi­mogassák. Süsü, a gyerekek (és egy­némely felnőttek) kedvence ma Pest megyei lakos, Kerepes- fare.sán él. Nem, nem túlzás: valóban él. Miután a televízió stúdiójában eleget tett külde­tésének, s fiimszalagra kerül­tek mosolygtatóan hősies tet­tei, nem lett az enyészeté. Fél­ezer társával együtt a kere- pestarcsai művelődési ház Deák Ferenc u. 6. alatti kiállítóter­mében szórakoztatja tovább az apróbbakat és nagyobbakat. Szerda vaif, ebéd után. Jön­nek a helybéli napközis tábor­ból a csemeték tizenegyen, ve­lük két pedagógusnő. Babarci József, a 3. számú iskola igaz­gatója azzal kezdi a kalauzo­lást, hogy versenyt énekel a gyerkőcökkel: „Én vagyok a híres egyfejü, a nevein ts eny- nyi csak: Süsü...” A sár­kány hunyorít, s az egyik srác keresetlenül odaszól ne­ki: helló. Süsü! És a bemu­tatkozás után máris ott a meg­lepetés: a sárkányt meg le­het simogatni, tapogatni, szá­jába vissza lehet rakni a vad­körtét, megzörgethető a zsol­dosok páncélja, kipróbálható a nyílhajító gép, még a bűvös vi­rág is, mely — ha lenne ben­ne elem, világítana — egy drót meghúzására nyílik és csukó­dik. Felpróbálhatók, mozgat­hatók a zsákbábok, a dadus ringatja a babát, a péknek ugyancsak egy madzag meg­húzására kétszeresére nő az orra. Előkerül a Süsü-naptár, ben­ne a nulladikat fityisz jelöli, a továbbiakat csak számok. A kicsik is rájönnek: vasár­nap akkor van, amikor piros az ötös. Hogy mikor lesz me­gint vasárnap? Huszonnegye­dikén — próbálkozik a legap­róbb, de rögtön kijavítják: huszonhatodikán, A Csillagvitéz bábfigurái is tartogatnak meglepetést. Pél­dául akkor, amikor a hat ör­dögbáb egyikérpl lekerül az ördögmaszk s emberfeje lesz, a gazdáé, maszkját pedig a hetedik kisördög, az egyik lá­togató, Abai Attila másodi­kos leli a kobakján. S ugyanő kiált fel meglepve, amikor ki­ránthatja egy másik ördög (va­lójában Kancsóka, az elvará­zsolt királylány) rőtvörös far- kincáját: — Nini, tépőzá­ras!... Természetesen itt megnyílik a mennyország kapuja, ki-be kapcsolható a réndőrautó vil­Kieslnyített maketten a birkaistálló lógó lámpája és Kajszabajszi futóbajnok csodálatos nyúlci- pője is összehasonlítható Nagy­apó papucsával, mellyel a me­sében persze összecserélték ... A gyerekek egybehangzó vé­leménye: Tök jó. Valamivel pallérozottakban fogalmaznak, akik a vendégkönyvbe rótták a sorokat: „Köszönjük, hogy — ha csak egy órácskára is — ismét gyerekek lehettünk!" Az aláírás komolyságát a név előtt két betű jelzi: Dr. Babarci József azt mondja: A bábok az életre nevelnek. Megkönnyítik a közösségi nor­mák átadását, a gyerekek kö­zötti egyeztetést. Azt is mond­ja: Van, aki fél. Mint az a kisfiú is, aki először rettegett Süsütől — mert sárkány. Az­után lassacskán felfogta: ez a sárkány ugyanolyan anyagból készült, mint a nadrágja vagy a törölközője, A végén azt kérte Babarci Józseftől, ami­kor már tudta, hogy emberek mozgatják a bábot: Akkor most fújjál tüzet! Lám, oldó­dik á félelem. ’Wm**'*^ Az igazgató azt is mondja: Öl^aii<íe8^-”tafáikózag'íá gye­rekeknek, mint amikor egy felnőtt élő sztárok, példaké­pek közelébe kerül. Hiba len­ne kihasználatlanul hagyni az óriási nevelési lehetőséget. Hi­szen a bábok mindegyikét is­merik már a gyerkőcök a te­levízióból. S a viszontlátás örömével üdvözölték őket pél­dául a Miénk a Hungaroring rendezvényen vagy Aszódon, Pesten, az Almássy téri sza­badidőközpontban, ahol ugyancsak vendégszerepeitek. Szerényen így summázza a lé­nyeget: Az én feladatom élő­vé tenni a kiállítást. Hogyan is kezdődött? Dr. Ajtay András, a kere­A gyerekek kedvencüket nemcsak látják, hanem meg is fog­hatják A nyílhajító működését mindenki kipróbálhatja (Erdős! Ágnes felvételei) p es tárcsái kórház ideggyógyá­sza eleveníti fel: — Összeját­szottak a körülmények. Két éve, hogy megválasztottak ta­nácstagnak, vb-tagnak, s en­nek kapcsán beszélgettünk ar­ról: az oktatási intézmények túlzottan is oktatásközpontúak, pedig legalább ennyire fon­tos, hogy a gyerekek közösség­ben, egymástól is tanuljanak viselkedni. A hátrányos hely­zetűek is. Vannak országok, ahol néhány speciális órát le­számítva a vak, a siket, az enyhén értelmi fogyatékos csemeték is „normális” isko­lába, osztályba járnak. Így jobban megtanulnak mindapy- nyian együtt élni. A másik dolog: Szabó Atti­la, a Süsü és más televíziós bábjátékok rendezője és Lé­vai Sándor bábtervező évek óta keresték a lehetőséget, hogy méltó körülmények kö­zé kerülhessenek a „leszere- pelt” bábok. Velük dr. Ránki Lantos Júlia, a Mikroszkóp Színpad vezetője hozott össze. Akadt , segítő is rengeteg, meg társadalmi munkás, így hamarosan megnyílt a bábki­állítás, még abban áz évben, 1985-ben. Két év alatt körül­belül 4000 látogató járt itt, hétköznap főleg óvodás és is­kolás csoportok jöttek, meg például öregek napközijéből is. a szombat és a vasárnap a családoké. Eddig hát a tények sora. De ide kívánkozik: a kezdet kez­detén is többről volt szó, mint egyszerű kiállításról, s ma is nagyralátó terveket forgatnak. Az Egészségnevelés című folyóiratban jelent meg dr. Ajtay András cikke idén, mely ismerteti a módszertani ter­vezetet Kerepestarcsa nagy­község egészségnevelési prog­ramjához, Ebben szó esik ar­ról, hogy a Forma—1-es autó­És lássatok csodát, tündérré változott a boszorkány versenypálya közelsége, s a távlati terv, hogy a közeibe települjön a Fővárosi Állat- ós Növénykert, megnöveli e hely szerepét. így olyan sza­badidős intézményrendszert szeretnének teremteni, mely a gyermekekre, a családokra épit. Könnyen álmodozónak bélyegezhetnék azt, aki ma (az ismert pénzügyi nehézsé­gek közepette) meggyőződés­sel hirdeti, hogy itt rövidesen lesz kemping, sportpálya,' strand, gyermekhotel, techni­kai és egészségügyi kiállítás, meseváros, tornacsarnok, étte­rem, szabadtéri színpad, ját­szótér. Pedig az álom egy része kezd valósággá válni. A ta­nácstag orvos a majdani gyer­mekcentrum terveit lapozgat­va magyarázza: a Szilas-pa- tak völgyében ideális a terep az iméntiekre, s a Budapesti Műszaki Egyetemen készítik is a terveket folyamatosan. Tíz­millió forint kellene, ebből kettő már megvan, s még másfél, amit pályázaton nyer­tünk, de azt csak a befejezés­hez kapjuk meg. Átvettünk egy régi gabonáraktárt, ebből készül majd a bábcentrum: földszintjén színpad, " emele­tén kiállítás, a tetőtérben fog­lalkoztató. De elkészült már tavaly egy 100 négyzetméteres közösségi faház, amit a Lévai Sándor vezette interdiszcipli­náris tudományos diákkör tá­borozol emeltek. Idén is jön­nek, s felépítik Kemény Hen­rik bábszínházának pontos mását. Térítést nem kérnek a munkáért, csak anyagot. Dr. Ajtay András nemrég így írt cikkében: „A megva­lósult sejtek még szétesőnek tűnnek, s a célirányos fejlesz­tés adhatja meg a végső for­mát.” Annyi azonban remélhető: egy kiváló játszva nevelési eszköz, *a bábkiállítás, az ál­modott jövőig sem marad ki­használatlanul. Vasvári G. Pál Kiállítótér mekb öli Érden — Domonkos Bélánál Zigrida Fernava; Anyaság 7 A Magyar—Szovjet Barát! Társaság szervezésében, Alpá­ri Lászióné főosztályvezető ha­tékony közreműködésével ti­zenkét lett festő- és szobrász- művész látogatta meg Domon­kos Béla szobrászművészt érdi műtermében. Lázas munkában találták a művészt. Volt is bőven mit nézniük a vendégeknek. Üd­vözölték az Állatorvostudomá- nyi Egyetemen most felava­tott Magyar szürke bikájának kis bronzváltozatát, a ü. Rá­kóczi Ferenc-, Vörösmarty-, Babits-szobrot, gyönyörködtek Taksony fejedelem portréjá­ban, a szebbnél szebb állat­ábrázolásokban, melyeket lo­vakról, szarvasbogarakról, öszvérről, vizsláról mintá­zott. Záporoztak a kérdések: — kik a mesterei, szövetsége­sei? Pátzay Pál, Ilonka, a fe­lesége, Gábor fia. Milyen meg­bízásai vannak, mik a tervei? — hangzott a következő kér­dés. / Domonkos Béla megemlítet­te, hogy Szendrey Júlia és Pe­tőfi Sándor után szeretné megmintázni a Petőfi család egyetlen, eddig még szoborba nem öntött tagját, Petőfi Zol­tánt, a halhatatlan költő egyet­len fiát, s kínálkozik is a tér Nagykőrösön, ahol egy ideig tartózkodott. A műteremlátogatás azzal folytatódott, hogy szavaikkal. GONDALAT—JEL. Az Ocsovai Gábor és Szénásl Sándor összeállította riportok mind a múltba néztek, mégpedig a felszabadulás utáni időszakra. Az 1948-ban felfrissülő és ma újra felélénkülő Görgey-vitáról esett szó. Még ma sem jelentek meg a korábban áruló­nak kikiáltott tábornok emlékiratai, pedig ma már ideje lenne, hogy a tisztánlátáshoz bárki számára hozzáféi'hető legyen. A közel­múlt vitáiban megfigyelhető, hogy valójában nem a Görgeyvel kapcsolatos igazságtétel a döntő, ez csak ürügy arra, hogy a mögöttes indulatok, irracionalitások nyilvánosságot kapjanak. Egy-egy múltbéli eset mindig is alkalmas volt arra, hogy aktuálpolitikai cé­lokat szolgáljon, illetve jelenbeli érdekeket reprezentáljon, esetleg leplezzen. Hogy miért is kelt újra életre a, Görgey körüli vita, azt az előbbiek csak részben indokolják. Ez hosz- szabb elemzést kívánna, amilyenre sem a műsor, sem ez a rövid írás nem alkalmas. A felszabadulás utáni időszakról szól Stadenszky Éva könyve is, amely a koalíciós időszak irodalompolitikájával foglalkozik. Felcsigázta érdeklődésünket az a néhány gondolat, amelyet az író idézett könyvéből. A későbbiekben a Kabos Gyulára és La­dányi Mihályra való emlékezés is azt juttat­ta eszembe, vajon van-e értelme megtörölget- ni múltbanéző szemüvegünk üvegét. Ha van értelme — mert mindig is volt —, akkor miért csak most lett fontos, miért csak most kapott nyilvánosságot múltunk sok régi, el­rejtett emléke? HARMINC PERC ALATT A FÖLD KÖ­RÜL. A világjáró műsor hírt adott a Szovjet­unióban megalakult detekvtívszínházról, ahol csak bűnügyi darabokat játszanak. Ennek a nagy országnak színes kulturális életében, úgy látszik, még ez is helyet kaphat. Lehet, hogy turistalátogatásaink alkalmával kulturális kuriózumokra is számíthatunk majd? A műsor humoros hangvétellel vezette fel az Angliában divattá vált női önvédelmet és az NSZK-beli kormányképviselők mellékjö­vedelem-bevallásáról szóló rendeletet is. Ha­sonlóképpen kaptunk hírt a francia tenger­parton a természet formálta 3 ezer méter magas, a férfiasságot jelképező alakzat fel- robbantásáról is. Nemcsak Franciaországban mosolyogtak, nevettek az eseten, hanem azt hiszem itt Magyarországon is, a hír hallatán. TÁSKARÁDIÓ. Engem is régóta foglalkoz­tat az, hogy miért kedvelik a fiatalok a kü­lönböző, saját maguk által sem értett felirat­tal megpecsételt pólókat. Korábban a sima, majd a csíkos, később a pöttyös volt a di­vat. Nem tudom az-e az oka a feliratok ter­jedésének, hogy mi magyarok amúgy is híre­sek vagyunk gyenge idegennyelvtudásunkról, s így szinte mindegy, mit jelent mellünkön az ákom-bókom, engedelmesen megvesszük. A butikosok meg örülhetnek, hiszen az üzlet az üzlet. De ki is megy butikba eladónak? Erre szintén választ kaphattunk. Egy álláshirdetés­re az ötszáz jelentkező közül hatvannak volt felsőfokú végzettsége, Furcsállottam a főnök véleményét, amellyel nem vitatkozott a ripor­ter: diplomásokat nem szívesen foglalkozta­tok, mindenki dolgozzon ott, amire a kép­zettsége predesztinálja. Domonkos Béla: Taksony fe­jedelem portréja reprodukciókkal, rajzokkal be­mutatkoztak a rigai alkotók, mindenekelőtt Biruta Bauma- ne, aki remek festőiséggel tár­ja fel olykor chagalli mély­séggel a verklisek, harmoni- kások, a lett hétköznapok éle­tét. Igen fejlett a lett gránát­szobrászat. mely a , realizmus és az absztrakció arányaival újítja meg szovjet köztéri plasztikáit, elsősorban Indulis Ranka, Paulus Gerasimenko, Gvido Buis — köztük Ojars Feldbergs, aki annak a Ko­vács Ferencnek szellemi roko­na, aki Móricz Zsigmond le­ányfalui, Petőfi Sándor aszódi szobrát mintázta meg. Do­monkos Béla hosszasan be­szélgetett a nagyon kedves és tehetséges művészházaspárral, a szobrász Zigrida Fernavávál és Juris Tiscenkóval, akik na­gyon igényesen és nagyon gon­dosan mérlegelik a látvány és a konstrukció szerves egysége­sítését. Szembetűnően szerények voltak valamennyien, minden­ki őszintén és önzetlenül a társ értékeit dicsérte. Nem ve- télytársak vagyunk, hanem kollégák — jegyezte meg Do­monkos Béla ezt a kívánt és közös ars poeticát. Valós tény­ben egyeztek meg, abban, hogy a képi fogalmazás pulraliz- musában a minőség a döntő momentum, a minőség és az együttérzésen alapuló ember­ség. A búcsúzás legszebb pil­lanata az volt, hogy tisztázó­dott: Domonkos Béla hamaro­san önálló kiállítással mutat­kozik be a Szovjetunióban, példázva azt az Igazságot, hogy a mi társadalmunkban jó szándék, erőfeszítés és te­hetség együtthatóival bárki előtt nyitva áll az útt előre, magasba, hiszen egy hajdani kétkezi dolgozóból, budaörsi lakatosból lett szobrászművé­szetünk egyik figyelemre mél­tó új alakja, aki előrelépett a névtelenségből és becsülettel szerzett nevet magának és a magyar plasztikának. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom