Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM Ára: 1,80 forint 1987. JÚLIUS 9., CSÜTÖRTÖK Mé Mit ór „Túlzás nél­, m w • kül állíthat­ói sserzoaeses Jegyesem f jUk, hogy a fejvesztett' kapkodásban, az eszeveszett túllicitálásban egyelőre senki nem tudja, mit is hoz a holnap. Órák, de gyakran percek alatt dől el, kinek lesz málnája, s kininbe«}(3- OLDAL) Mir«* JslBÍSSM „Bizony, alig két tucat E eg * «, » „ »kisdiákot látok a tábor­Cf lemeSeaéSBS&l f ban. Annak ellenére van­nak ennyien, hogy a szervezők ezer szórólapot; küldtek az általános iskoláknak, emellett a lépcsőházakban is kiragasztgatták az ismertetők egy részét. Amint vissza­érünk a faházhoz, három gyereket is megszólítok. Ké­rem őket, mondják el, mi lehet az érdektelenség oka.” (5. OLDAL) Szállítják a magvakat Másodvetés előtt A földekről legkorábban le­kerülő növények — a zöld borsó, a repce, a rozs és az őszi árpa — helyére a gazda- sá .ok más növények magját vetik el. A Vetőmag-termel- tető és Értékesítő Vállalat megfelelő ellátást igér a tarló- és a másodvetésekhez. A sza­porítóanyagokat folyamatosan szállítják a mezőgazdasági nagyüzemekbe. A gazdaságok az idén is a silókukoricát szánják másod- vetésként a legnagyobb terü­letre. A vállalat mintegy negy­ven, rövid tenyészidejű hibrid kukorica vetőmagját ajánlja; a készlet két-háromszorosa a tavalyinak. Mintegy 650-700 tonna kukorica-vetőmag for­galmazásával számolnak, amely csaknem harmincezer hektárra elegendő. Az egyéb, úgynevezett gazda­sági magvak is kaphatók. Lesz elegendő takarmányrepce-, mo­ha-, szudáni fű-, olajretek-, valamint napraforgómag. Van elég kertészeti mag is a másodvetésekhez. Ezeket fő­ként az öntözött területekre javasolják, miután a kései ve­tés miatt gyorsítani kell a nö­vények fejlődését. Jelenleg' négyféle csemegekukorcia-faj- tát kínálnak, s van rövid tenyészidejű uborka-, bokor- bab-, spárgatök-, sóska-, spe­nót- és céklavetőmag is, amit a kistermelőknek is ajánla­nak. Ünnepélyesen búcsúztatták I. János Károlyt és kíséretét Elutazott a spanyol uralkodó Virágcsokorral búcsúztatták I. János Károlyt a Parlament . előtt. Mellette Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke. Hivatalos magyarországi Iá togatása befejeztével szer dán elutazott hazánkból 1. Já­nos Károly, Spanyolország ki­rálya, aki Németh Károlynál:, az Elnöki Tanács elnökének meghívására tartózkodott ha­zánkban. Az uralkodó és felesége, Zsófia királyné tegnap dél­előtt megtekintette a Szép- művészeti Múzeum spanyol Magyar—koreai nagygyűlés Nagykátán Szolidaritási üzenet gyűjteményének világhírű festményeit. A múzeumlátogatás után a királyi párt a Parlament előtt, a nemzeti zászlókkal fellobo­gózott Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással búcsúztatták. I. János Károly és Zsófia királyné Németh Károly és felesége kíséretében fogadta a felsorakozott díszegység pa­rancsnokának jelentését, majd a magyar és a spanyol him­nusz elhangzása után az uralkodó eLlépett a katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután kölcsö­nösen elköszöntek az ünnepé­lyes búcsúztatáson megjelent spanyol, illetve magyar sze­mélyiségektől, valamint a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek vezetőitől és tagjaitól. Az ünnepség katonai díszmenettel zárult. Az uralkodó és kísé­rete ezután a Ferihegyi repü­lőtérre indult. A magyar és spanyol nem­zeti lobogókkal díszített repü­lőtéren Németh Károly és fe­lesége köszönt el a királyi pártól. Jelen volt Dóczé Kál­mán, hazánk madridi, Javier Rubio, Spanyolország buda­pesti, valamint Ondrej Durej, Csehszlovákia magyarországi nagykövete. A spanyol uralkodó és kí­sérete különrep ülőgépe 11 óra után néhány perccel szállt fel Ferihegyről és ezt köve­tően Prágába érkezett. Közérdekű ”Az alapítványnak' azonban ko- ' Bt I ' t- rántsem csak a pénz előteremtése VmSaSÓSOK a célja. Feladata az olimpiai esz­me folyamatos terjesztése Magyarországon, továbbá ne­mes hagyományainak ápolása. A sportverseny a régi görögöknél elsősorban ünnep volt. Az összetartozás tu­datát erősítette, mint ahogy az öt karika ma is a világ­részek szétszakíthatatlanságat jelképezi.” (7. OLDAL) B*&nnis»t(ZsSs*ato „Jelentős műszaki fejlesztés ™ “ eredményeként az eddigieknél €3 PStmtt könnyebb, rugalmasabb és tar­tósabb cipőalapanyagokat és műanyag talpakat gyárt a Pest Megyéi Műanyagipari Vállalat. A. szellemi és anya­gi befektetés máris kamatozik, sorra kötik az üzleteket külföldi cégekkel.” (8. OLDAL) A magyar kormányfő látogatása Nógrádban Grósz Károly nyílt, őszinte eszmecserét folytatott a bányavidék dolgozóival Szüretre készül Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke szerdán Nógrád megyébe látogatott. A vendéget a megyei pártbizottság salgótar­jáni székhazában Géczi János első titkár és Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta Nógrád politikai és gazdasági helyzetéről, feladatairól. A tájékoztatás után Grósz Károly részt vett és felszólalt a Nógrád megyei pártbizott­ság kibővített ülésén. A miniszterelnök délután a nógrádi szénbányászat köz­pontjába, Bátonyterenyére uta­zott, ahol Kapolyi László ipa­ri miniszter és a Nógrádi Szénbányák Vállalat vezetői fogadták. A kányási lejtakna bejáratánál Grósz Károly szót váltott Asztalos Miklóssal, az Országos Aknamélyítő Válla­lat itt dolgozó elővájó szocia­lista brigádjának vezetőjével. A miniszterelnök ezután — Szomszéd Istvánnak, a gép­üzem vezetőjének kalauzolásá­val megtekintette az automa­ta vezérlésű vagonvontató be­rendezést. A látogatás befejező állomá­sa a bátonyterenyei bányászok művelődési háza volt, amely­nek klubjában a nógrádi szén­bányák vezetőivel, szénbá­nyászokkal és a vállalathoz tartozó ipari üzemek dolgo­zóival találkozott a kormány­fő. Meghallgatta a résztvevők tájékoztatóját, véleményét. Grósz Károly válaszában megköszönte a szénbányák dolgozóinak nyílt, őszinte vé­leménynyilvánítását. Ennek a nyíltságnak — húzta alá — napjainkban, itt és az egész országban különleges szerepe van. Arra biztatta a vállalat vezetőit és dolgozóit, járják végig következetesen a kijelölt utat: azt kell termel­ni, ami a több nyereséget hoz­za. Ez vonatkozik az ország­ra is. Magyar bányászat volt, van és lesz is, hangoztatta a mi­niszterelnök. ez nem lehet vi­ta tárgya. De azon lehet és kell vitatkozni, hogyan lehet olcsóbban, gazdaságosabban, jobb minőségben termelni, és ezért mindent meg kell tenni a bányákban és másutt, az iparban és a mezőgazdaság­ban, Mostanában elterjedt az a hamis értékítélet, misze­rint csak a maszek, a kisvál­lalkozó, a kisvállalat képes rugalmasan igazodni a válto­zó gazdasági körülményekhez. A Nógrádi Szénbányák törek­vései bizonyságul szolgálnak arra, hogy ahol vállalkozó szellemű vezetés van, ahol al­kotóképes emberek vannak, ott a nagyvállalat is képes er­re a rugalmasságra — mon­dotta Grósz Károly. A Salgótarjáni Öblösüveg­gyárban az idén mintegy het­venezer üvegbalíont gyárta­nak a szőlőszüret előtti hóna­pokban. A négyféle űrtartal­mú edényekből a hazai pia­cot látják el, és az NDK-ba exportálnak nagyobb mennyi­séget. Képünkön: az automata üvegfúvó gépsoron készül a tizenöt literes ballon. SARKOK Bánáti András, a tsz elnöke ismertette termelési módszerei­ket. A delegáció vezetője, Rju Ho Dzun közben érdeklődéssel vizsgálta a növényeket. A koreai néppel vállalt szo­lidaritás hónapja alkalmából a Hazafias Népfront és a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság meghívására a múlt hét vé­gén küldöttségek érkeztek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból. A Haza Újra­egyesítéséért Küzdő Demokra­tikus Front küldöttségét Rju Ho Dzun főtitkár, a legfelsőbb népi gyűlés állandó bizottsá­gának tagja vezeti. A Koreai Népi Demokratikus Köztársa-' ság afroázsiai szolidaritási bi­zottsága delegációjának veze­tője Dzong Dong Uk elnök- helyettes. A küldöttségek a fővárosi programok után tegnap Nagy- kátára látogattak, útjukra el­kísérte őket Ju Jong Goi, a KNDK budapesti nagykövete. A vendégeket a nagykátai pártbizottságon fogadták, ahol jelen volt Bárd András, a Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Kovács Antalné, a HNF megyei bizottságának elnöke, Farsang István, a vá­rosi jogú nagyközség pártbi­zottságának titkára és Akan- tisz Marcell tanácselnök. A delegációk a továbbiak­ban látogatást tettek a Ma­gyar—Koreai Barátság Ter­melőszövetkezetben, Bánáti András elnök tájékoztatta a vendégeket a szövetkezet gaz­dasági, politikai és társadalmi tevékenységéről, majd megte­kintették a szövetkezet búza­földjeit és mákültetvényeit. Programjuk Bálint György tsz- művezető háztáji gazdaságá­ban folytatódott, ahol megis­merkedhettek a csirkenevelés- sel. Délután á Telefongyár nagykátai tekercselőüzemé­ben magyar—koreai barátsági és szolidaritási nagygyűlést tartottak, Darvasi István, az (Folytatás a 2. oldalon) L emaradni senki sem szeret, legyen szó bár­milyen vetélkedésről, hiszen fenséges érzés ott állni a legjobbak között, fenn a dobogón ...! Legyen szó az élet bármely terüle­téről, sportról, kiskertről, az országutakon kocsimár­kákról, címekről, rangok­ról, lakásról, vendégeske­désről, ritka kivételektől el­tekintve, az emberek vetél­kednek. Majd ők megmu­tatják ...! Egyetlen, már- már érinthetetlennek, a vetélkedésbe be nem von­hatónak látszó terület van, ahol nyoma sincsen ennek a majd én — majd mi — megmutatomnak. Ez a terület a termelésj Az áru előállításának kez­detétől fogva százával, ez­rével használják fel a Ganz Danubius Hajó- és Daru­gyár váci gyárában azt az acélöntvényt, amely o kon­téner sarkát adja. Semmi különleges nincsen ebben az alkatrészben, csak ép­pen pontos méretű, speciá­lis formájú, a nagy igény- bevételt tűrő minőségű önt­vényt kell előállítani. Itt­hon senki sem vállalta, vál­lalja máig a szállítását. Marad megoldásnak az im­port. Holott a kohászat, az öntészet belső piaca meg­rendeléshiánnyal — értéke­sítési nehézségekkel — vé­teti észre magát hosszú ide­je, s a külpiaci eladásokról — gazdaságosságukról — sem sok jót tudunk a papí­ron rögzíteni. Azt hinnénk, jlyen helyzetben mindenki kap a megrendelés után, megpróbál mindent... Ne higgyük, mert ránk bizo­nyosodik, naivak vagyunk. Valójában naivak va­gyunk mégis. Naiv riadalommal látjuk ugyanis, mennyire nem tö­rődik a világkereskedelem azzal, vajon nekünk milyen gondjaink vannak, mennyi­re szeretnénk exportot bő­víteni, gazdaságosságot ja­vítani. A nemzetközi keres­kedelem persze kemény próba elé állít minden ter­melőt, minden terméket, csak éppen ezzel a próbá­val lehetőséget is teremt. Mert nem az egyetlen, nem a szabályt erősítő kivétel a váciak búja, a konténersa­rok. Annak ellenére, hogy a teljes világpiaci kínálatból válogathatnak az érintett japán kereskedők, vásárol­nának magyar sajtot. Sok­félét. A minőséggel sincsen — nagy — bajuk. A baj az, hogy tisztességes csomago­lást kérnek. Olyat, amilyet senki sem vállal az itthoni sajtüzemek közül. Nincsen olyan gép, nincsen olyan csomagolóanyag. nincsen pénz sem... mennyi nin­csen, mennyi tagadás, mennyi kelletlenség! Senki fel nem tette a kér­dést, hogyan lehetne?! Sen­ki meg nem próbálta, való­ban annyira lehetetlen tel­jesíteni azt, amit a japán kereskedők kérnek?! Sen­kinek eszébe nem jutott, hogy hiszen itt üzletről, esetleges jelentős vásárlá­sokról beszélhetünk majd, amennyiben ... Amennyi­ben a termelő hajlandó lenne eleget tenni annak, amit a felhasználó, a vásár­ló igényel, legyen szó akár konténersarokként szolgáló acélöntvényről, akár a sajt csomagolásáról. És még mennyi minden másról is szó lehetne! Nem valami fényesen telt az esztendő eddig a tartó­sítóipar üzemei számára, az első negyedév pedig ki­mondottan rossz volt, hi­szen tetemesen alatta ma­radt a külkereskedelmi cé­lú termelés, értékesítés a tavalyi hasonló időszakban elértnek. Persze, a telített piac... Ne mondjuk ezt! Specialitásokra, különle­ges ízekre van kereslet, és természetes a figyelmet fel­hívó csomagolás, ami vi­szont a hazai termelők szá­mára korántsem természe­tes. Ezen a módon fedez­hetjük fel azokat a sokaso­dó sarkokat, amelyekben helyet lel a kishitűségtől a kényelmességen, a tehetet­lenkedésen át az érdekte­lenségig minden olyasmi, ami konténersarkak, sajt­csomagolások formájában vetül ki gazdaságunk telje­sítményeiként és hiányai­ként a mindennapok képer­nyőjére. Látjuk? Lehetet­len, hogy ne látnánk. Ak­kor tehát miért nem moz­dulunk abba az irányba, ahol a lehetőségek állnak, a kicsiny lehetőségek is, amikkel sok kicsi sokra megy alapon például tete­mes behozatalt lehetne meg­takarítani, hiszen nem lu­xus-e a konténersarkak ha­tárokon túli vásárlása? K ényszer híján nem moz­dulunk! Mert nincsen kényszer, azaz jó úgy is, ahogyan van, mert ez a van is fial jövedelemét, a jövedelemből azért lehet bérecskét emelgetni... Be­rendezkedtünk a magunk gúzsbakötésére! Nem akar­juk tudomásul venni, hogy objektív gazdasági nehézsé­geinket sokszorosan tetéz­zük mindazzal, ami a vál­lalkozás hiányát, az elké­nyelmesedést, a megszokott­hoz való makacs ragaszko­dást testesíti meg. A sar­kok már megteltek, sarkak­kal is, ezer minden mással is, azaz rá kell már jön­nünk mielőbb: nincsen már hová söpörgetnünk. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom