Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

#*rvr .Mf.fc YE. 1987. JÜLIUS 4., SZOMBAT AZ MSZMP KB ÁLLéSFOGLALÁSA (Folytatás az 1. oldalról) sere, eredményes gazdasági munkára van szükség. A lakosság munkajövedel­mei, a keresetek a teljesít­ménytől függően jobban dif­ferenciálódjanak. Az eredmé­nyesen dolgozó kollektívákat és egyéneket fokozott anyagi elismerésben kell részesíteni. 2 A szociális biztonság • fenntartására törek­szünk. Fel kell készülni a gaz­dasági struktúra átalakításá­val járó új szociális problé­mák kezelésére, enyhítésére. Elsősorban a társadalmi se­gítségre szoruló, időskorú és alacsony jövedelmű nyugdí­jasokat, a többgyermekes csa­ládokat kell támogatni. Bő­vüljön a helyi szociálpolitika intézményrendszere, eszköztá­ra és anyagi bázisa. A gyermeknevelés családi költségeinek viselésében sta­bilizálni. majd növelni kell az állami részvétel arányát. A nyugdíjrendszer olyan módosítására van szükség, amely az anyagi feltételekkel összhangban nagyobb szociá­lis biztonságot nyújt, társadal­milag igazságosabb nyugdíj- arányok kialakulásához vezet. 3 A pályakezdő fiatalokat • különösen az otthonte­remtésben kell segíteni. A la­kásgazdálkodás átfogó to­vábbfejlesztésére — a Kom­munista Ifjúsági Szövetség részvételével — mielőbb ja­vaslatokat kell kidolgozni. A lakáshoz jutás és lakásfenn­tartás támogatási rendszerét a családok jövedelmi és szo­ciális helyzetéhez igazodóan differenciáltan kell kialakítani. 4 A lakosság adózásában • olyan változtatásokra van szükség, amelyek lehető­vé teszik az arányos közteher- ■ viselést. A Központi Bizott­ság egyetért azzal, hogy meg­felelő előkészítés után beve­zessék a személyi jövedelem- adót. ... . , Az adórendszer legyen átte­kinthető, mértékét úgy kell megállapítani, hogy a nagyobb jövedelmű rétegeket az adó fokozottabban terhelje, de megmaradjon az érdekeltség a teljesítmények növelésében. A szociálisan kedvezőtlen helyzetben lévő csoportokat, rétegeket az adózás nem érintheti hátrányosan. A sze­mélyi jövedelemadó bevezeté­sével a főmunkaidőből szár­mazó nettó kereset érdemben nem csökkenhet. Az adózás alól eddig kivont jelentős jö­vedelmek adóztatása és el­lenőrzése érdekében az adó­zást vagyonnyilatkozat és -el­számoltatás egészítse ki. 5 A gazdasági feladatok ■ megoldása előrelátó fog­lalkoztatáspolitikát igényel. A termelési szerkezet átalakítá­sa megköveteli a munkaerő átcsoportosítását, illetve át­csoportosulását. A munkahely­választást az állampolgárok munkához való jogának sérel­me nélkül jobban összhangba kell hozni a társadalom ér­dekével, Az ezzel járó átme­neti feszültségek felodásához rugalmas formák kialakításá­val bővíteni kell a foglalkoz­tatáspolitika eszköztárát. Fel kell készülni a 90-es évek ele­jén munkába lépő korosztá­lyok megfelelő foglalkoztatá­sára. 6 A gazdasági-társadalmi • kibontakozás program­jának sikeres végrehajtása na­gyobb szakképzettséget, szé­les körű műveltséget igényel. Oktatási rendszerünk minőségi fejlesztése alapozza meg eze­ket az igényeket. A változó szükségletekhez igazodjon a szakképzés szerkezete, emel­kedjen a középiskolát, hosz- szabb távon a felsőfokú ta­nulmányokat végzettek száma. 7 Az értelmiségnek fontos ■ szerepe van a társadal­mi és gazdasági változások ki­bontakoztatásában. Növeked­nie kell a nagy felkészültsé­get igénylő szellemi munka társadalmi elismertségének. A kormányzat, a vállalatok és az intézmények vezetői tegye­nek erőfeszítéseket, hogy az értelmiségiek teljesítményük­kel és tevékenységük társa­dalmi hasznosságával arányos erkölcsi és anyagi elismerés­ben részesüljenek. Az értel­miség hivatásbeli tevékenysé­gével, közéleti szereplésével segítse a szocialista társadal­mi tudat és erkölcs kedvező alakulását. 8 Az államigazgatás, az • egészségügy és a szo­ciális ellátás, a tudományos kutatás, az oktatás és köz- művelődés, a tömegtájékozta­tás és a sport területén a tár­sadalmilag szükséges feladatok ellátásához megfelelő feltéte­leket kell biztosítani. Ugyan­akkor el kell érni, hogy ezek­ben az intézményekben is a feladatokhoz és a gazdasági lehetőségekhez igazodó tevé­kenységi és szervezeti rend­szer, ésszerű létszám- és költ­séggazdálkodás alakuljon ki. 9 A pártban, a törne g- * szervezetekben és tö­megmozgalmakban is racioná­lisabb, kisebb és hatékonyab­ban dolgozó intézményekre van szükség. 4 ä Határozottabb fellé­J.U> pést. szigorúbb fele­lősségre vonást, nagyobb nyil­vánosságot és társadalmi el­lenőrzést kell megkövetelni a társadalmi-gazdasági életben tapasztalható visszás jelensé­gek elleni harcban. Erősíteni kell az egységes, kibúvókat nem engedő jogi szabályozást, és ennek adminisztratív esz­közökkel is érvényt kell sze­rezni — a korrupció, a jogta­lan előnyszerzés, a protekcio­nizmus és más — a társadal­munktól idegen jelenségek visszaszorítása érdekében. A pártszervezetek járjanak élen a közélet tisztaságának védelmében, az illetékes fel­ügyeleti és hatósági szervek pedig határozottan vonják fe­lelősségre azokat a személye­ket, akik jogtalan előnyöket nyújtanak vagy fogadnak el. Gazdasági-társadalmi prog­ramunk megvalósításához el­engedhetetlenül szükség van a szocialista demokrácia fejlesz­tésére, a politikai intézmény- rendszer működésének korsze­rűsítésére. Folytatódjon az az átalakulási folyamat, amely­ben növekszik az egyének sze­repe a társadalmi cselekvés­ben, nő a kollektívák önálló­sága, kialakulnak az önkor­mányzati funkciók a munka­helyeken és a lakóhelyeken. A társadalom számára fontos események, jelenségek és dön­tések kapjanak nagyobb nyil­vánosságot. Ennek érdekében ki kell dolgozni a politikai és a gazdasági döntéseket meg­előző, széles körű, előrevivő társadalmi viták rendszerét. Pártunk e téren is vállalja a kezdeményező és irányitó sze­repet. 1 A párt egész tevékeny- ■ sége szolgálja a társa­dalmi-gazdasági kibontako­zást, a reformfolyamatok fel- gyorsulását. A Központi Bi­zottság úgy dönt, hogy a po­litikai intézményrendszer fej­lesztésének keretében napi­rendre tűzi a párt vezető sze­repének érvényesítésével, a párt belső életének és ideoló­giai munkájának fejlesztésével kapcsolatos fő kérdéseket. 2 A kibontakozás prog- ■ ramjának végrehajtása nagy követelményeket támaszt a pártszervek és a párttagság munkájával szemben. Minde­nekelőtt szilárd pártegységre, határozott politikai kiállásra van szükség. Fontos feladat a program ismertetése és elfo­gadtatása. Valamennyi párttag kötelessége, hogy a programot képviselje és megvalósításá­ban tevékenyen vegyen részt. A pártszervek és pártszerve­zetek szorgalmazzák a mun­kahelyi programok kidolgozá­sát, és támogassák végrehaj­tásukat. A kommunisták fele­lősségteljes magatartással mu­tassanak példát. 3 Programunk megvalósí- ■ tása következetes és cél­tudatos vezetést követel az élet minden területén. Szigorúbb követelményeket kell támasz­tani a vezetőkkel szemben, és egyúttal növelni szükséges a színvonalas vezetői munka társadalmi megbecsülését. A káderpolitikában, az álla­mi személyzeti munkában azoknak a vezetőknek kell bi­zalmat adni, akik teljes meg­győződéssel támogatják a ki­bontakozási program végre­hajtását, s munkájukat ered­ményesen végzik. Erősíteni kell a kádermunka demokra­tikus vonásait, a nyíltságot és a társadalmi ellenőrzést. Fia­tal, friss erők előléptetésével minden területen gondoskodni kell a folyamatos vezetői utánpótlásról. 4 Az agitáció és a propa- • ganda a helyesen értel­mezett társadalmi érdekeket képviselje. A tömegpolitikai munkában tegyék világossá a gazdaságpolitikai célokat és követelményeket, mozgósítsa­nak a végrehajtásra. Mutas­sák be a jó kezdeményezése­ket, tárják fel a kibontako­zást akadályozó tényezőket, értessék meg, hogy csak a ter­melőmunka hatékonyságának növelése útján juthatunk előbbre. Tudatosítsák, hogy a nagyobb feladatok kitartó, ön­tevékeny, fegyelmezett mun­kát igényelnek. A Magyar Televízió, a Ma­gyar Rádió, a sajtó, a tömeg­tájékoztatás dolgozói munká­jukkal szolgálják a program sikeres végrehajtását. Képvi­seljék, ismertessék és magya­rázzák a párt álláspontját, a kormány intézkedéseit; ter­jesszék az előremutató, ked­vező tapasztalatokat; vitat­kozzanak a téves nézetekkel, a kishitűséggel, és bírálják a párt politikájával ellentétes gyakorlatot. 5 A Központi Bizottság ■ szükségesnek tartja, hogy a párt állásfoglalását alapul véve a kormány dol­gozza ki a kibontakozási prog­ram végrehajtásának konkrét tennivalóit, terjessze az Or­szággyűlés elé megvitatásra és jóváhagyásra. A minisztériu­mok, a tanácsok, az intézmé­nyek és a gazdálkodó szerve­zetek ugyancsak dolgozzák ki a saját tennivalóikat. 6 A Központi Bizottság w felhívja a Hazafias Nép­front Országos Tanácsát, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bizott­ságát, a Magyar Gazdasági Kamarát, a Szövetkezetek Or­szágos Tanácsát és tagszerve­zeteit, valamennyi társadalmi és érdekképviseleti szerv ve­zető testületéit, a tudományos és műszaki élet szervezeteit, a tömegmozgalmak vezetőit, hogy támogassák és segítsék elő a kibontakozást, dolgozzák ki a program megvalósításá­hoz kapcsolódó saját tenniva­lóikat. A Központi Bizottság felhí­vással fordul a munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiek­hez, fiatalokhoz, párton kívüli szövetségeseinkhez, a szocia­lizmus minden hívéhez: tá­mogassák a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás program­jának végrehajtását, vegyenek részt annak megvalósításában. A Központi Bizottság meg­győződése, hogy a kibontako­zás programja állhatatos és céltudatos munkával, társa­dalmunk erőinek mozgósítá­sával, nemzeti összefogással megvalósítható, eredményes végrehajtása szocialista cél­jaink valóra váltását, népünk boldogulását szolgálja. Nagykorúsitásra vár az árammérőgyár is Mindenképpen vállalkoztok kell iegszigorltották a normákat Kijózanítólag hatottak a múlt év gazdálkodásának mutatószámai a Ganz Árammérőgyárban. A mérleg adatai egyértelműen kimutatták. hogy az eredmény kevesebb a vártnál, tehát a gazdaságosabb termelés, a versenyképesség érdekében gyors és hathatós változta­tásokat kell szorgalmazni. Az intézkedések hatására tekintélyes javulás tapasztalható például az értékesí­tésben. mégsem irigylésre méltó manapság a vállala­tért felelős vezetők helyzete. Nemcsak Gödöllőn, má­sutt sem. A legalapvetőbb feltétel; a naprakész infor­máció híján ugyanis csak bekötött szemmel játszanak „erre csörög a diót”. A jövő évre vonatkozó játéksza­bályokat még nem ismerik, mégis vállalkozniuk kell, ha nem akarják lehúzni a redőnyt. Kínálják portékájukat, oly­kor dömpingárakkal küzde­nek meg a világpiacon, elfo­gadják a legszorosabb határ­időket is, csak övék legyen az üzlet. Aztán nem győznek importengedélyért kilin­cselni, a hazai háttéripar kép­viselőivel hadakozni, s ha se itt, se ott nem járnak siker­rel. kénytelenek vízzel főzni, mint a szegény ember. Ez a szegénység marad a végelszá­molást követően még a jó vállalatnál is, hiszen az elvo­nások után alig-alig jut a korszerűbb termelést szolgá­ló műszaki fejlesztésre. Többért máshová — Tavaly a 102 millió fo­rintos eredményből csak adó- terheink fedezésére futotta, műszaki megújulásra egy fil­lér sem — mondja keserűen Müller István technikai fő­mérnök, — Az elvonások után minden egy forintnyi nyere­ségből 45 fillérünk marad, de még ezt csökkenti a ke­reseti-, a bér- és a vagyon­adó. Csupán az amortizáció jelent fedezetet minimális beruházássá és dolgozóink anyagi ösztönzésére. Más kér­dés, hogy a július 1-jétől ter­vezett 2 és fél százalékos bér­fejlesztés mennyire képes jobb munkára sarkallni, főleg ha tudjuk: ezt a minimális összeget differenciáltan kell szétosztani. Nem is csoda, hogy ma kétszázzal vagyunk kevesebben, mint tavaly ilyenkor. Mindenki a piacról él, s ha a város másik pont­ján ezerötszázzal kínálnak többet, lehetetlen itt tartani az embereket. A legfájóbb a szerszámkészítők, forgácsolók, gépbeállítók, tehát a kvalifi­kált munkaerő hűtlensége volt, mert a szakképzetlen gárda távozása még bele is illik a létszámgazdálkodási törekvésekbe, noha ilyen ará­nyú leépítést nem terveztünk. Nyilván nem volt népszerű az a döntés sem, hogy hetven, eddig időbérben foglalkozta­tott dolgozónkat teljesítmény­bérbe soroltunk át, s megszi­gorítottuk a normákat is. Ha a Nyugaton, illetve a Gödöllőn készült műszerekből tesznek egyet-egyet a mérleg serpenyőjébe, az utóbbi bizo­nyul nehezebbnek. Felmerül a kérdés; nem kellene-e takaré­kosabban bánni a felhasznált anyagokkal? — Általában 25—30 deka a súlykülönbség, a durva szá­mítások szerint 20—25 forint­tal lehetne csökkenteni az egy-egy műszerre jutó anyag- költséget. Milliókban mérhet­nénk viszont a technológia átállításából adódó különböze- tet — állítja Müller István. — Ha ugyanezt az összeha­sonlítást elvégezzük a szocia­lista országok árammérőgyár­tóinak termékeivel is, mi nemcsak minőségben, hanem súlyban is versenyképesek va­gyunk. Nálunk tehát a taka­rékosság inkább a selejt csök­kentésében, semmint a be­épített alkatrészek súlyában mérhető. Más oldalról köze­lítve tény az is, hogy például Pakisztán a hazánkban hasz­nálatos árammérőnél jóval nagyobbat, nehezebbet kér, pedig ettől a műszer nem tud többet. Futkosás a pecsétért Az árammérőket egy fran­cia, vagy svájci cég a gödöl­lőiek mostani létszámához képest is feleannyi emberrel állítja elő, mert a munka min­den fázisa automatizált. Nos, Gödöllőn sincs még különö­sebb gond a technikai felsze­reltséggel, legalábbis a hazai viszonyok között. Ám ami a modern gépekhez szükséges alkatrészek beszerzését, netán az új berendezések vásárlá­sát, vagy a termelés alap­anyag-szükségletét megelőző importengedélyeztetési eljá­rást illeti, már annál inkább. — Vállaltunk 52 millió fo­rintos importkerettel rendel­kezik. de a forint leértékelé­se után nyilvánvaló, hogy ezért a pénzért kevesebbet vásárolhatunk — szögezi le a technikai főmérnök. — Mi komolyan vettük az import- korlátozást. de ma már lát­juk; azok a vállalatok jártak jól, ahol vastagabban fogott a kérelmek megírásánál a ce­ruza. Bázisszemlélet érvényes az importügyek elbírálásánál is. Nyertünk például egy ver­senytárgyalást százezer egy­fázisú mérő leszállítására Ceylonba, utólag futhattunk a pecsétért — hiába. Kerek esz­tendőbe telt — s ez nem is rossz időarány —, míg meg­találtuk a partnert a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol hajlandók a mágneses csapágyazást meg­csinálni a vevő igénye sze­rint. De ettől függetlenül is maradt a terméknek import- tartalma, amire nincs enge­dély, pedig most júliusban itt a vevő ... Vitathatatlan, ha van a nyugati termékekkel azonos minőséget produkálni képes magyar partner, nem szabad devizát költeni. Ám azt ki kérdezi a tendert nyert vál­lalattól, hogy az esetleges ké­sedelmes teljesítés miatt, az mibe kerül? — Tavaly mintegy 30—35 millió forintos bankhitelre nem lett volna, szükségünk,, ha a termelés és a kibocsátás ütemességét biztosítani tud-j juk. Ennek az összegnek a kamatterhe 3,9 millió forint: Mindaddig kénytelenek va­gyunk felvenni a pénzt, amíg csak félkész terméket tudunk gyártani, mert a befejezés.h' 2 szükséges alapanyagok hiá­nyoznak, éppen az importen­gedélyek miatt. Ha nincs készáru-kibocsátás, szaporod­nak a készletek, nincs bevé­tel sem, ezért a béreket iá csak a bankkölcsönből fizet­hettük ... Csábító ajánlat Feltétlenül megérett már a helyzet az importkeretek fe­lülvizsgálatára éppúgy, mint arra, hogy az exportőr válla­lat a kivitelért kapott konver­tibilis deviza egy részével sa­ját maga gazdálkodhasson, minden különösebb engedé­lyezési eljárás nélkül. — Ha ez így lenne, gond­talanabbá tervezhetnénk a jövőt. Ma például csak azt tudjuk a megpályázott pa­kisztáni igényről, hogy csá­bító, mert a kiírás szerinti bruttó dollárbevétel -annyit ígér. mint az egész évi tőkés exportunk. Várjuk az ered­ményhirdetést, mert minden okunk megvan a bizakodásra. Százötvenezer háromfázisú mérőt kellene gyártani, a fel- szerszámozás 10 millió forint­ba kerülne, a bevétel viszont 300 millió. Egyetlen vállalatot nagyító alá véve lemérhető az összes gazdá'kodó baja: hogy tudni­illik igazságosabb elvonást, nagyobb mozgásszabadságot igényelnének. Azt. hogv végre nagykorúnak nézzék őket. F. E. Ki-ki erejéhez mérten ízes vaddisznópörkölt Sosity Tihamérné főzte a vacsorát. (Hancsovszki János felvétele) Kellemes program kellős kö­zepébe csöppentünk a minap a pomázi művelődési házban, méghozzá egy hétköznapon. A község, illetve az ICO Író­szer Szövetkezet nyugdíjasai vaddisznópörköltet, üdítőt vagy sört és kávét kaptak a meglehetősen borsos áru eszt- rádműsor mellé. Miként ügyeskedték ki a szükséges anyagiakat ebben az ínséges időszakban? Mint ilyenkor mindig, most is kiderült, hogy a lehető legegyszerűbb recep­tet vették elő: összefogott a helyi pártalapszervezet, az említett szövetkezet és a mű­velődési ház. Ki-ki erejéhez mérten rakott a közös fazék­ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom