Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

0 AZ MSZMP KB 1987. JÚLIUS 2-fll allasfoglalasa XXXI. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM ’Áras 2,20 forint 198TÍ. JClius 4., szombat A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL A szocializmus építésének évtizedei­ben népünk munkájának eredménye­ként gyökeresen megváltoztak hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai: ki­vívtuk a nép hatalmát, felszámoltuk a nagybirtokrendszert, az alapvető ter­melési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek, megteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. Fejlődé­sünk nem volt töretlen. A szocialista építés első éveit követő megrázkódta­tás után azonban pártunkban, társadal­munkban volt erő a megújulásra. Ki­bontakozott a szocialista demokrácia, társadalmi közmegegyezés jött létre, a szocializmus építése nemzeti program­má vált. Rugalmas gazdaságirányítást vezettünk be, a népgazdaság fejlődés­nek indult, nemzetközileg elismert eredményeket értünk el. 1960 óta a nemzeti jövedelem mint­egy háromszorosára, az ipari termelés három és félszeresére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére, a lakosság fo­gyasztása, reáljövedelme két és fél­szeresére nőtt. Az ország jelentős anya­gi és szellemi értékekkel gyarapodott. Javultak a munka- és életkörülmények, munkalehetőséget, teljes foglalkozta­tottságot, szociális és létbiztonságot te­remtettünk. Hazánk gazdaságilag kö­zepesen fejlett országgá vált, népünk jogosan lehet büszke munkájának ered­ményeire. Az utóbbi másfél évtizedben gyöke­res változások mentek végbe a világ- gazdaságban. Ezek, valamint a szocia­lista társadalom építésének megválto­zott feltételei, az intenzív gazdálkodás­ra való áttérés együttesen új követel­ményeket támasztanak, nagyobb és ne­hezebb feladatok elé állítják a magyar népgazdaságot. Mindennek népgazda­ságunk eddig csak részben tudott meg­felelni. Késlekedtünk a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. A gazdaságirányítás egésze nem ösztön­zött és nem kényszerített eléggé az in­tenzív szakaszra való áttérésre, a ter­melési szerkezet átalakítására, a nem­zetközi versenyképesség javítására. Nö­vekedtek a gazdasági nehézségek. A fejlődés jelentősen eltér a XIII. kongresszus határozatában megjelölt iránytól és a VII. ötéves tervben kitű­zött céloktól, a nemzeti jövedelem nem fedezi a felhasználást, az adósságállo­mány és a költségvetési hiány tovább növekszik, eközben a közületi és a la­kossági fogyasztás emelkedik. A népgazdaság teljesítménye alapve­tően meghatározza társadalmi életünk minden területének fejlődését. Ezért a Központi Bizottság halaszthatatlannak tartja, hogy megkezdődjön a felhalmo­zódott nehézségek felszámolása, a fej­lődésünk útjában álló akadályok le­küzdése, a termelési szerkezet átalakí­tása, a műszaki fejlesztés felgyorsítá­sa. Szocialista fejlődésünk, a termelés elkerülhetetlen korszerűsítése, az élet- körülmények javítása, az életszínvonal további fejlesztése szilárd alapokat kö­veid. A jelenlegi helyzetben szükség van egy olyan stabilizációs szakaszra, amelyben meg kell teremtem a terme­lés és a felhasználás összhangját, és ér­vényt kell szerezni annak a követel­ménynek, hogy csak azt lehet eloszta­ni, amit megtermeltünk. Ebben a szakaszban vállalni kell az átalakítással együtt járó küzdelmeket, konfliktusokat és terheket. A fő fel­adat szocialista társadalmunk humá­nus alapelveinek szem előtt tartása mellett határozottan érvényesíteni a ra­cionális gazdálkodás követelményeit. Az egyensúly javítását most a kiadá­sok csökkentésével, tartósan csak a jö­vedelemtermelő képesség fokozásával lehet megalapozni. Több területen sza­kítani kell a helytelen gyakorlattal, az elosztás nem előzheti meg az anyagi fedezet megteremtését. Változtatni kell a támogatások és elvonások áttekint­hetetlen, a hatékonyságot elfedő rend­szerén. Határozott lépéseket kell tenni a támogatások leépítésére, mivel az eredményesen dolgozó vállalatok ro­vására tartósan nem finanszírozható a veszteséges tevékenység. Meg kell való­sítani a teljesítmény szerinti differen­ciálást. A Központi Bizottság 1986. novembe­ri ülésén átfogóan elemezte népgazda­ságunk helyzetét, és elhatározta, hogy gazdasági-társadalmi kibontakozási programot kell kidolgozni. A tervezetet a párt-, állami, társadalmi és tudomá­nyos szervezetek 38 vezető testületé vé­leményezte. A Központi Bizottság az észrevételek figyelembevételével és mérlegelésével alakította ki állásfog­lalását. A gazdasági-társadalmi ki­bontakozási program alapvető célja, hogy a társadalmi és gazdasági élet minden szférá­ját megújítva új lendületet adjunk a szocializmus építé­sének, megteremtsük a gaz­daság fejlődéséhez szükséges forrásokat, s meghaladjuk a közepes gazdasági fejlettség szintjét. 1 A Központi Bizottság • úgy ítéli meg, hogy a gazdasági életben jelen levő kedvezőtlen folyamatok meg­állítása, a kedvező irányú fordulat előkészítése érdeké­ben egy rövidebb stabilizáci­ós és egy hosszabb távú ki­bontakozási szakaszra van szükség. Az első szakaszban fokoza­tosan meg kell állítani ai el­adósodás folyamatát, csökken­teni, majd meg kell szüntetni az állami költségvetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz történő igazo­dást. a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítá­sok csökkentését, s mindezek­kel a hatékonyság javítását. A gazdasági reformfolyamat szé­les körű kibontakoztatására van szükség. 2 A termelés differenciál- ■ tan, elsősorban az ex­portképesség növelését szem előtt tartva fejlődjön. A gaz­daságos konvertibilis elszámo­lású kivitel — főként a fel­dolgozó iparban — erőteljesen növekedjen. Ezt a meglévő ter­melési kapacitások jobb ki­használásával, azok kiegészí­tésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és mű­szaki színvonalának emelésé­vel, a piaci munka javításá­val kall elérni. A korábban jóváhagyott központi gazda­ságfejlesztési programok fe­lülvizsgálatával, módosításá­val, a végrehajtás eszközrend­szerének a javításával gyorsí­tani kelj az egyes ágazatok szerkezeti átalakítását. A fej­lesztéseket a nemzetközileg versenyképes területekre kell összpontosítani. 3 A gazdaságtalan terme- • lés és export támogatá­sának a leépítését határozot­tabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdaságossá, meg kell szün­tetni, egyidejűleg más hazai termeléssel vagy importtal gondoskodni kell a szükségle­tek kielégítéséről. A fizetés- képtelen vállalatok és szövet­kezetek esetében szigorúan a felszámolási és szanálási jog­szabályok szerint kell eljárni. A felszabaduló tőkét és mun­kaerőt a nagyobb hatékonysá­gú termelésben kell hasznosí­tani. 4 A népgazdaság egyensú- • lyának átfogó javítása érdekében a nemzetközi egy ü ttm üköd és 1 eh et ős ég ei nek ered mónyesebb ' kiaknázására kell törekedni. — A magyar népgazdaság tudományos-műszaki haladá­sában, fejlődésében meghatá­rozó szerepe van a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal kialakított együttmű­ködésnek. Tovább kell fejlesz­teni a KGST keretében ki­alakult, kölcsönösen előnyös műszaki-tudományos és gaz­dasági együttműködést, a szo­cialista gazdasági integrációt. A szocialista országok vi­szonylatában a lehetőségek jobb feltárásával, a forgalom kölcsönös bővítésével biztosí­tani kell a kiegyensúlyozott áruforgalmi és fizetési kap­csolatok megőrzését. Az együttműködést az igények­hez igazodva, a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével és a kölcsönös érdekeken alapuló közös vál­lalkozások útján is bővíteni kell, — A fejlett tőkés országok­kal külkereskedelmi forgal­munk bővítésére és a fejlesz­tési-termelési kapcsolatok el­mélyítésére kell törekedni. Kí­nálatunkban növelni kell a nagyobb feldolgozottsági fokú és a jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. Kapcsolatainknak jobban kell segíteniük a hazai műszaki haladást, a korszerű termelési eljárások elterjedését. Erősí­teni kell a vállalatok közötti tartós és közvetlen kapcsola­tokat. a termelési kooperációt. Kedvező feltételek megterem­tésével elő kell segíteni a mű­ködő tőke nagyobb arányú be­vonását. — A fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmünk­ben a kölcsönösen előnyös együttműködést úgy kell ala­kítani, hogy az jobban szol­gálja a hazai termelés, szerke­zetátalakítási céljainak' a meg­valósítását. II A_ rövid- és hosszabb távú feladatok eredményes megol­dásának egyaránt feltétele a népgazdaság tervszerű irányí­tásának javítása és a piac fejlesztése, törvényeinek figye­lembevétele. 1 A központi irányítás • alakítson ki olyan köz- gazdasági és társadalmi kör­nyezetet, amely ösztönöz a vállalkozásra, értékeli annak eredményeit, kikényszeríti a teljesítmény szerinti differen­ciálódást. és képes elviselni a konfliktusokat. A) A központi gazdaságirá­nyító szervek döntései megha­tározók legyenek: a szerke­zetátalakítás stratégiai fel­adatainak megoldásában, az energiatermelés és -elosztás, a kitermelő ipar, az infrastruktú­ra, továbbá a KGST-együtt­működés nagy horderejű kér­déseiben, a pénzügy- és hitel- politikai irányvonal kialakítá­sában. A kormány struktúra­fejlesztő tevékenysége ösztö­nözze és segítse, a nemzetközi technológiai és technikai fej­lődés fő vonalainak követé­sét. B) A feldolgozó iparban, az élelmiszeriparban, az építő­iparban, a fogyasztási cikkek termelésében, a szolgáltatá­sokban tudatosan nagyobb te­ret kell biztosítani a keresle­ti-kínálati viszonyok érvénye­sítésének. C) A gazdálkodásban aktív szerepet kell kapniuk az áru- és pénzviszonyoknak, a ke­resletnek és a kínálatnak, a hitelnek, az áraknak, az ár­folyamnak, a jövedelmezőség­nek és a nyereségnek. Szigo­rú pénzügyi, hitelezési és költségvetési gyakorlatot al­kalmazva fokozni kell a vál­lalati kollektívák érdekeltsé­gét és felelősségét az eredmé­nyességben. 2 A kibontakozás döntően • azon múlik, hogy meny­nyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelke­ző, a jövedelem- és vagyon­gyarapításban közvetlenül ér­dekelt szervezeteivé tenni. A vállalatok nagyobb mozgé­konysággal és ésszerű kocká­zatvállalással elégítsék . ki a piaci igényeket, kerüljön össz­hangba a termelés és a ke­reslet. Gondoskodni kell, hogy a dolgozók a követelmények­nek megfelelő képzésben és továbbképzésben részesülje­nek. Javítani kell a munkale­gyeimet, a munkaerkölcsöt, a munkakultúrát. Jelentősen fej­leszteni kell a vállalatok kö­zötti együttműködést, erősíte­ni a kooperációs és szerződé­ses fegyelmet; biztosítani, hogy a vállalatok megállapo­dásaikat következetesen be­tartsák. 3 Az állam és a vállala- ■ tok viszonyában legyen kiszámítható és áttekinthető a szabályozás; az egyedi beavat­kozások jelentős csökkentésé­vel erősíteni kell a gazdáikon dó szervezetek önállóságát, a vállalati vezetés felelősségét. A társadalmi és a vállalati érdekek egyeztetésében kapja­nak nagyobb szerepet az ér­dekképviseleti szervezetek. In­tézményessé kell tenni a kor­mány, valamint a szakszerve­zetek, a szövetkezeti érdek- képviseleti szervek és a Ma­gyar Gazdasági Kamara kö­zötti érdekegyeztetést. 4 Az eredményes vállala- • ti munkához a gazdasá­gi tisztánlátást elősegítő, a gazdaságos termelést ösztönző vállalati adórendszerre, jól működő árrendszerre, a tel­jesítmény növelésére serken­tő kereset- és bérszabályozás­ra van szükség. A) A vállalati adórendszer módosításával csökkenteni kell a termelőket közvetlenül ter­helő adók számát és mérté­két, s egyúttal növelni a fo­gyasztáshoz kapcsolódó adó­kat. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfele­lő előkészítés után bevezetés­re kerüljön a hozzáadott ér­ték típusú általános forgalmi adó. Tudomásul veszi, hogy ez a termelői árak csökkenésével és a támogatások leépítése miatt a fogyasztói árak növe­kedésével jár. B) A hatékonyságot és a nemzetközi versenyképességet kifejező árrendszert és árme­chanizmust kell kialakítani.' Az árak tükrözzék a reális költségeket és a keresleti-kí­nálati viszonyokat, de ne tar­talmazzák a hanyag munka költségeit. Az adóreform ér­vényesíti azt a mellőzhetet­len követelményt, hogy a ter­melői és a fogyasztói árak kö­zött szoros és folyamatos kap­csolat legyen. Az alapvető lét- fenntartási cikkek és szolgál­tatások meghatározott köré­ben továbbra is hatósági árel­lenőrzésre és befolyásolásra van szükség. C) Az adó- és árreform mel­lett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvé­nek érvényesülését. Első lé­pésként csökkenteni kell a ke­resetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérará­nyokat kell kialakítani, ame­lyek kifejezik a munka tár­sadalmi hasznosságát. Módosítani kell a vállalati belső érdekeltséget: a tevé­kenység jellegéhez igazodó bérrendszerek, bérezési for­mák erősítsék az egyéni, il­letve csoportteljesítmények és a keresetek összhangját. Ki kell dolgozni a szocialista bri­gádok és a dolgozók más kö­zösségei vállalkozásszerű mun­kavégzésének elszámolási, ér­dekeltségi rendszerét. 5 A vállalati önállóság nö- • velése, a nemzetközi munkamegosztásban rejlő elő­nyök jobb kihasználása, a ter­melők piaccal való közvetlen kapcsolatának erősítése érde­kében szükséges a külkereske­delmi tevékenység tartalmá­nak, szervezeti és érdekeltsé­gi rendszerének gyökeres át­alakítása. 6 A kibontakozásban a • szocialista nagyüzemek és szövetkezetek hatékony gazdálkodásának, a főmunka­időben végzett tevékenység eredményességének van döntő szerepe. Ugyanakkor a gazda­sági teljesítmény növelésében valamennyi gazdálkodó szer­vezetnek — mérettől, tulaj­don- és tevékenységi formá­tól függetlenül — részt kell vállalnia. 7 Cél tudatosan fejleszteni • kell a szocialista piád viszonyokat. Üj társasági tör­vénnyel is elő kell mozdíta­ni, hogy változatos vállalkozá­si formák alakuljanak ki. Ösztönözni kell új, rugalma­san működő, jövedelmezően gazdálkodó közép- és kismére­tű gazdasági szervezetek lét­rejöttét. Csökkenteni kell a termelésben és az értékesítés­ben meglevő vállalkozási kö­töttségeket és javítani az im­portnak a versenyt segítő sze­repét. Fel kell számolni az egyes szektorok vállalkozási feltételeiben fennálló különb­ségeket és a káros monopotl- helyzeteket. 8 A kisegítő-kiegészítő • gazdaság, valamint a magántevékenység a szocialis­ta gazdaságnak szerves része. Bátorítani kell minden olyan kezdeményezést, tevékenysé­get, amely a nemzeti jövede­lem növekedését és a lakos­ság életviszonyainak javítását szolgálja. A nagy- és kisüze­mek közötti munkamegosztás és együttműködés fejlődjön. Teremtsék meg a társulás fel­tételeit, s ez is járuljon hozzá a nagyüzemek munkáját se­gítő termelési háttér kiépülé­séhez. 9 A fejlesztési források ■ bővítése érdekében na­gyobb lehetőséget kell terem­teni a vállalati eszközök mo­bilizálására, a lakossági és vállalati pénzösszegek haté­kony, előnyös befektetésére. Ezt szolgáljR az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése. Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával megfelelőbb kereteket kell lét­rehozni az értéktermelő tevé­kenység bővítéséhez. Meg kell teremteni a lehetőségeit, fel­tételeit, hogy az erre kész dol­gozók saját anyagi eszközeik­kel a vállalati vagyon gya­rapításában és hozamának növelésében személyes érde­keltséget vállalhassanak. «I fN A törvényességet és jogbiztonságot a vál­lalatokon és szövetkezeteken belül, valamint külső kapcso­latainkban egyaránt erősíteni kell. A működési szabályza­tok, kollektív szerződések, kölCsönös kötelezettségvállalá- sok rangját, presztízsét növel­ni kell. A vállalatokon belül a mun­kahelyi demokráciát formali­tásoktól mentessé kell tenni. Ugyanakkor egyértelmű és vi­lágos feladatelhatárolásokra van szükség a vezetésben, a vállalati tanács és az igazga­tó, a vállalati tanács és a szakszervezeti fórumok között. n A vállalatok önállósá- ■ ga következtében a szocialista munkamozgalmak a gazdálkodó szervezetek ál­tal kidolgozott termelési és fejlesztési tervekhez kapcso­lódnak. Ezért helyes, ha a kollektívák maguk határoz­zák meg a munkaverseny cél­ját, a részvétel módját, s ők maguk értékelik annak ered­ményeit. Ili A gazdasági kibontakozás­hoz eredményesebb termelő- munkára, a teljesítmények és a jövedelmek jobb összehan­golására, a teljesítményen ala­puló differenciálásra, igazsá­gos közteherviselésre és hatá­sos szociálpolitikára van szük­ség. Az előrehaladás egész tár­sadalmunktól áldozatvállalást, fegyelmezett munkát, a veze­téstől következetességet és ha­tározottságot kíván. Szükség van a közérdek előtérbe állí­tására, a közszellem javításá­ra. 1 A hatékony termeléshez, • a szerkezetátalakítás­hoz, a műszaki fejlesztés gyor­sításához szükséges források biztosítása átmenetileg a kö­zületi és a. lakossági fogyasz­tás korlátozásával jár. Ahhoz, hogy az életszínvonal megala­pozott emelésére sor kerülhes­sen, a teljesítmények növelé­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom