Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

Lima — Moszkva — Cifrákért A tudománnyal cimboráinak Amelyik gazdaságnak van szakmai önbecsülése, az szíve­sen cimborái a tudománnyal. Keresi, kutatja azokat a le­hetőségeket, amelyék a kor­szerű gazdálkodás céljait szol­gálják. A kutatóintézetekkel kialakított kapcsolatok révén' igyekszik megtalálni a szá­mára legalkalmasabb új fajtá­kat, eljárásokat, vegyszereket, gépeket, termesztési módszere­ket. Ez az igényes fejlődési szándék jellemzi a Ceglédi Ál­lami Tangazdaságot is, amely valamennyi főágazatában foly­tat kísérleteket. Ezek közül most csak a cifrakerti kerület­ben folyó próbálkozásokról es­sék szó. Anyagi, erkölcsi érdek A kísérleti parcellák ötven hektárt tesznek ki és a gazda­ság által termesztett legfonto­sabb növényekre terjednek ki. A hibridkukorica 39 vonalas kísérlettel szerepel kutatási programjukban. A szegedi ku­tatók érdeklődnek ered­ményeik iránt. Cukorrépából fajta- és gyomirtási kísérlete­ket folytatnak. A napraforgó­nál a tőszám legkedvezőbb be­állítását tanulmányozzák és a vegyszeres gyomirtás hatását mérlegelik. A borsóföldek egy tábláján hét fajtával próbál­koznak. Szép termés volt az idén mind a nagy kiterjedésű borsóföldeken, mind a minta­parcellákon. A Monori Vető- magterr eltető Vállalat élénk érdeklődéssel figyeli ered­ményeiket. A cukorrépa- termesztéssel kapcsolatos új­donságokra a NOMI-ban kí­váncsiak. Az a céljuk, hogy megtalál­ják azokat a fajtákat, ame­lyek az 6 termőhelyi adott­ságaik közepette a legkedve­zőbb hektáronkénti termésát­lagot adják. Ilyen vizsgálódás­nál természetesen figyelembe kell venni az előveteményt, a talajtípust, a műtrágyafelhasz­nálást és a klímaviszonyo­kat, pontosan vezetve a lehul­lott csapadék mennyiségét is. A szakvezetők nagy figyel- ,met fordítanak a szerzett ta­pasztalatokra és igyekeznek levonni belőlük a megfelelő tanulságokat. Amikor a követ­kező esztendő fajtáit ki­választják, akkor az így szer­zett ismeretek sokat nyomnak a latban. Nem csoda, hiszen a kedvező költségráfordítással elért jó terméseredmény je­lentékenyen növelheti a CÁT hasznát, ugyanakkor erkölcsi elismerést is jelenthet az új­jal való sikeres pi'óbálkozás. A perui menyecske Aki a kísérletező agronómus feladatát ellátja, türelemmel vezeti a megszámlálhatatlan kimutatást, táblázatokat szer­keszt, beszámolókat ír és bi­ciklin jár táblától tábláig, nem más mint Renée Gavancho. A törékeny termetű, kreol bő­rű fiatalasszony az inkák le­származottja. Pontosabban in­dián apa és fehér anya gyer­meke, tehát mesztic, mint szülőföldjén a lakosság meg­határozó része. Hogyan került a perui me­nyecske a ceglédi határ el­dugott csücskébe? Látszólag egyszerű a történet. Dél-Peru- ban született, az országnak azon a részén, ahol télen sem süllyed plusz 14 Celsius-fok alá a hőmérő higanyszála. Édesapja, aki még beszéli a kecsua indiánok nyelvét, szabómester. Renée a nyolc gyermek közül a hetedik. Limában, a fővárosban végez­te a középiskolát. Már kis­lány korában olvasott Lenin­ről és a Szovjetunióban meg­valósult új társadalomról. Mi­re leérettségizett, formát öl­tött benne a szándék, hogy oda megy tanulni. Így is történt. Egy évig Moszkvában tanulta az orosz nyelvet, majd a ki­jevi egyetemen sajátította el a mezőgazdasággal kapcsolatos szakismereteket. Tanult ott többek között egy rokonszen­ves magyar fiatalember is, Láng Károly és egy idő után kölcsönös vonzalom szövődött közöttük. Addig haladt a $zép szerelmi regény, amíg az ifjú agrármérnök nőül vette a csi­nos perui kislányt. Azóta is úgy érzi, hogy övé lett az in­kák kincse. Renée már egészen jól be­szél magyarul. Amikor szov­jet katonák sejtenek a munkában, ő a tolmács. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a férje legalább úgy tűid spanyolul, mint egy hidalgó. Tamasi Tamás Kemény veit a té! Kevés barack termett Július hónapban a 30 fok feletti melegre azt mondták a régiek: barackérlelő. A hőfok megvan, de a barack — akár nyári sárga-, akár őszibarack alakban — hiányzik: a januá­ri 30 fok, a februári 25 fok és a márciusa 19 fokos hideg sok a két fajpak. Legalábbis az Alföldön, sík helyen hason­ló volt a hőmérséklet, amely­től a tömeget adó fajták az alföldi termőhelyen elfagytak. Mihelyt jobb a termőhely, er­re a város határában emelke­dő Berceli-dombság a legjobb példa, van barack. Jóval ki­sebb volt a virágrügy. a vi­rág- és terméskezdemény pusztulása, mint a kutatóin­tézet gyümölcsöseiben. A piaci árak is jelzik: kevés r sárgabarack, ezért megkérik az árát: két kiló pándymeggy egyenlő egy kiló sárgabarack­kal. De mielőtt bárki arra gon­dolna, hogy az ősi árucsere alapszabályát írnám le, máris befejezem az ínséget sugalló gondolatomat. Nagyon nehéz jó kajsziba- raokíajtákat előállítani, a drá­ga, vegyszeres technológiák sem minden helyzetben hatá­sosak, vagyis a mostani évhez hasonló években hansonló ke­resleti piac alakulhat ki. A kajszibarack rendkívül ér­zékeny növény, számtalan be­tegség biztos pusztulást idéz elő a fákon. Ha az idei igen lombos fák normálisan telel­hetnek, a tavasz' is jobb lesz, nem kell akkor kereső útra menni a piacon. Most talán az aranygyapjút is jobban megtalálnák a háziasszonyok, mint a sárgabarackot. Némi védelmet a városi kertek sok­kal enyhébb, sokkal temperál- tabb klímájú részei nyújtottak a kajszibaracknak. 1987 a remény éve, bár ez sem tényleges megígért túlter­mő év, viszont a mostani a nagy pihenés miatt — jó vi­rágtermő évnek számíthat. Eb­ből azonban nem lesz az idén sem befőtt, a jövő év pedig messzi van. Házikerti, hétvégi háznál elültetett barackfák busásan íizelnek, legalább olyan aranyosan, mint a ha­zai sárgabarackfák szépséges Éllel A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA . ir.-jii. ■' XXXI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1987. JÚLIUS 25., SZOMBAT Sportos ruhákat varrnak Megtáltosodtak az asszonyok — A ruházati cikkek iránt csökkent az érdeklődés az utóbbi időben. Ki ne hallott volna a raktárakban, boltok­ban lévő eladatlan készletek­ről, s az óvatosan rendelő ke­reskedelemről. A textil- és ruházati cégek vergődése több­nyire országos jelenség, önök hogy érzik ezt? — kérdezem Zakar Istvánnét, a Nívó Ru­házati Szövetkezet elnökét. — Most büszke vagyok ar­ra. hogy dupla létszámra és munkanapra lenne szükség ahhoz, hogy az ez évi téli megrendeléseinknek eleget tudjunk tenni. Hadd kopog­jam le, nincs gondunk amiatt, hogy esetleg holnap unatko­zunk. Sőt, nagy iparvállalat végez számunkra bérmunkát. Ma épp egy szövetkezettel tár­gyalunk majd hasonló elkép­zelésekről, mivel felajánlotta szabad kapacitását. Átmentett ötletek érte, azt fog. Va­aranysarga gyümölcsei. S. D. — Ne haragudjon hittem, panaszkodni jón miért vannak kedvezőbb helyzetben, mint a többi ru­házati cég? — Abban nagy szerepet játszik az, hogy saját terve­zésű modelljeink vannak és rövid átfutási idővel dolgo­zunk. így azonnal reagálha­tunk a piac igényeire. A csökkenő kereslet ellenére valljuk, hogy ma is eladható ami szép, különleges és ár­ban versenyképes. Miután kis sorozatú termelést folytatunk, előfordul, hogy olykor 30—40 méteres első osztályú mara­dék anyagot is megvásáro­lunk. Egyébként előrelátóak vagyunk az anyagok, kellékek megrendelésében. így, bár eb­ben az évben sokszínű, spor­tos termékeket csinálunk, meglehetősen kevés volt az olyan kiesés, amely egy-egy kellék hiánya miatt adódott. — Térjünk vissza egy pil­lanatra a saját tervezésükhöz. — A műszaki gárdánkra komoly feladat hárul. Nem­csak az előkészítést végzik, önállóan terveznek és model­leket készítenek. A közel­múltban Pierre Cardin-bemu- tatón vettünk részt az álta­luk tervezett darabokkal. Ez a kapcsolat azóta fejlődött, ugyanis két terméküket a francia divattervezővel össz­hangban kivitelezi és modelle­zi a mi tervezőnk. — Ez azt jelenti, hogy ...? — Ez a kooperáció nem jár anyagi előnnyel. Viszont di­vatinformációt nyújt. Át­menthetjük azokat az ötlete­ket, amelyeket az élvonalbeli divattervezők kigondolnak. Persze ezeket kicsit szolidab­bá kell tenni, közelítve a ma­gyar igényekhez. Másfajta bérezés — Milyen ruhákat gyárta­nak? Merre tartanak a divat­ban? — A selyemkosztümtől és -ruhától a valódi irhabun­dáig, a farmernadrágtól a szövetkabátig mindent tu­dunk varrni. A nőknél, fér­fiaknál, sőt a kamaszoknál is a sportos jellegű öltözéknek van a szezonja. Most mi ezt lovagoltuk meg, dzsekiket, sportruházati cikkeket gyár­tunk. Azért a legnagyobb ha­gyománya a téli holmi készí­tésének van nálunk. Mivel az első negyedév­ben a kereskedelem még nem tudja, hogy mit rendeljen, ezt az időszakot a tőkés bérmun­ka elvégzésére szánjuk. így az év eleje alkalmas arra, hogy felkészüljünk a hazai feladatokra, s persze a part­nereknek ajánlhassunk a ter­mékeinkből. Legalább 50-60 modell közül választhatnak. Am ha valakinek egyik sem tetszene, úgy rajz vagy minta alapján szívesen meg­valósítjuk az elképzeléseit. Évente 30-40 levelet kapunk vásárlóinktól, s az külön si­ker, amikor a portékáinkat dicsérik. Többnyire azzal for­dulnak hozzánk, hogy vala­melyik áruból nincs számuk­ra megfelelő méret. Azt nem mondom, hogy itt méretes te­vékenység folyik — arra Ceg­léden van egy női, Nagykőrö­sön pedig egy férfi méretes szolgáltató részleg. Ettől füg­getlenül ezt a néhány kérést teljesítjük, mert a jó hírne­vünkről van szó. Erre törek­szünk azzal is. hogy a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron évente 8-10 darabot mutatunk be. ft fűtésről mást gondoskodnak Negyvenmillió forintos beruházással korszerűsítik a fűtést és az ipari gőzellátást a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárában. A kazánházat a Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet készíti, a gépészeti munkákat az Agrokor végzi fővállalkozóként. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) — Lányaik, asszonyaik? — Többségben szakmunká­sok dolgoznak nálunk. A tő­kés bérmunka rászoktatott bennünket a precíz, jó mi­nőségű tevékenységre. A fe­gyelmet a szalagrendszer ga­rantálja, hiszen kétóránként lehet felállni a szalag mel­lől. — S hogyan keresnek? — Nagyon keményen és so­kat kell dolgozni, kifogásta­lan minőségben. S ezért fájó pont számomra, hogy keve­set fizethettünk. Alacsony bé­rekkel indultunk és soká ér­hetjük utol magunkat. Az el­ső félévben új, ösztönző pré­miumrendszert vezettünk be, lányaink, asszonyaink teljesít­ményhez kötött csoportbérben dolgoznak — szinte megtálto­sodtak. Nemcsak azt a plusz­pénzt kapták, amely a szá­zalék túlteljesítéséért jár, ha­nem százalékonként sávosan, ösztönző prémiumban része­sülnek. Így a fizikai dolgozók 104,1 százalékkal kaptak ma­gasabb bért, mint tavaly. Az év hátralévő hónapjaiban is hasonló színvonalon kell tel­jesíteni ahhoz, hogy a jó kva­litású adminisztratív munka­társaink bérét is emelhessük. Végkiárusítás — Hogy sikerült az első félév? — A mérleg szerinti nyere­ségünk féléves szinten 3 mil­lió forint. Ez az eredmény re­ményen felüli, bár a tervnek megfelelő. Szerepet játszott ebben a 137.5 százalékos tő­kés exportunk. A harmadik negyedévben nyereséges ter­mékeket gyártunk. Tehát jól zárhatjuk az évet. Mi már a tavaszra gondolunk, a jövő évi modelleket készítjük elő. — A Pesti úti részlegüknél végkiárusítás van. Miért? Nem fizetnek erre rá? — Általában "az a vád éri szövetkezetünket, hogy Ceglé­den nem kaphatók a Nívó ter­mékei. Ez nem így van. Rend­szeres a kapcsolatunk az áru­házzal és a ruházati kiskeres­kedelmi vállalat üzletével. Ugyanakkor van divatárubol­tunk is, igaz ez kicsit bu­tik jellegű, itt szintén kapha­tó a ruháinkból. Most elsősorban azokat a portékákat ajánljuk a lakos­ságnak, amelyek nem az idén készültek, bár még mindig divatosak. Ezek fölszaporodott modellek, biztonsági tartalék­ként gyártott darabok. Vé­gül is elfekvő áruk — ame­lyek nem reprezentálják a szövetkezet termékeit —, 60— 40—30 százalékos árenged­ménnyel árusítjuk őket, amed­dig a készlet tart. Nem jelent veszteséget számunkra, hisz a tárolásuk gond, s pénzt köt­nek le fölöslegesen. Ezt a kez­deményezésünket a későbbiek­ben is folytatjuk majd, más árukkal. Fehér Ferenc Önvédelem Nyáron talán még jobban kell ügyelni arra, hogy ne szennyezzük a levegőt, a vi­zet és a kutakat. A veszélyes anyagokat nem lehet felelőtle­nül kezelni; a növényvédő sze­rek használatánál lényeges az előírások, illetve szabályok betartása. Ugyanis a rendele­tek megszegése komoly anya­gi következményekkel járhat. A rosszul beállított porlasz­tókból ömlő kipufogó gáz igen kellemetlen, akárcsak az erős zajok, amelyek a lakosság és a madarak életét zavarják, nemcsak a városban, az er­dőkben is. Tétlenül Még mindig divatos a munkaidőalap védel­méről, kihasználásáról be­szélni. Ugyanakkor szóba kerül minden fórumon a fölösleges munkaerő, az ál­lások kérdése. A nehéz gaz­dasági helyzetben is sokan dolgoznak bújtatott, mond­vacsinált posztokon. Van­nak. akik azért, mert vala­kijük valahol nagyember, és már csak természetes, hogy nekik is kell egy jól fizető munkahely. Mások kényszerűségből minden munkát elvállalnak, .nem számít, milyen a beosztá­suk, csak legyen elég pénz a családnak kosztra, ruhá­ra. Valószínűleg nem ezek az utóbbiak a kabarétréfák, kirívóan rossz statisztikai adatok főszereplői, öli be­csülettel végzik azt, amit rájuk bíztak. Számukra van értelme. A gondot, a ha­szontalanul eltöltött órákat az előzőek miatt számolják, ők az átlagrontók. Mert mit. is lehet tenni ilyen helyzetekben, hogyha tud­nánk változtatni? Hiába tilos beruházni irodaházak építésére, vala­hogy mégis gombamód sza­porodnak ezek a legális — mostanában inkább fahá­zak. A bennük ülök pedig nem tudnak mit kezdeni unalmukban. Hiába a ké­nyelem, az új bútor, a gé­pi perzsaszőnyeg, és a mo­dern. gömbfejű írógép. Nem vehetik hasznát. Naponta talán egy-két órás elfog­laltságot jelent az anyag­utalványok, jegyzőköny­vek megírása. Mit csinál­janak a többi hat-nyolc órában? Nem lehet min­dennap manikűrözni, kevés a kávéivó, s a beszédtémá­ból ás gyorsan kifogynak. Ilyenkor rendkívül hosszú ám a munkaidő! Tisztességes ember nem is viseli el sokáig ezt a kel­lemetlen helyeztet. Kér magának munkát, nem bír­ja ki tétlenül a napokat, hónapokat. Először csak megbámulják, mint egy fe­kete afrikai csodabogarat, később — egyelőre csak á háta mögött — kiröhögik. Nincs azonban messze az az idő sem, amikor nyíltan hü­lyének tekintik. Ekkor az­tán. ha van önérzete is. gyorsan távozik ebből a kellemes környezetből. Sajnos ez a tulajdonság keveseknek adatott meg. Akadnak olyanok, akik jól érzik magukat így is a bő­rükben. nincs szükségük semmiféle tevékenységre.- Ök azok, akik miatt hiva­talokat. vállalatokat, intéz­ményeket szidnak, átkoz­nak. Ök fektetik el a befe­jezetlen, lezáratlan aktákat, ők nem válaszolnak a ha­táridő letelte után sem a le, velekre, miattuk kapják késve az egyedülálló szülők a gyermektartást. Nekik mindez nem okoz problé­mát prímán befészkelték magukat az áldásos mun­kahelyre. Attól mentsen meg min­denkit a sorsa, hogy egy­szer egy ilyen ügyintéző „intézze” az ügyeit. Sok-sok idegességébe fog kerülni, míg valamennyire eligazo­dik a bürokrácia és az em­beri butaság, kegyetlenség útvesztőiben. Soha nem elég az a halom papír, amit a kívánságukra, az előzetes megbeszélés alapján, kitöl­tetett. Mindig újabb és újabb igazolásokat kell be­szereznie. Aztán egyszer aláírni felejtik el, másszor a pecsét hiányzik az ügy- darabról. Lehet elölről kez­deni mindent. A kálváriának se vége, se hosza. Nemcsak a hivatalokban, az adminisztratív munka­körökben találkozunk ha­sonló esetekkel. Az élet szinte minden területén ott vannak azok az emberek, akik tétlenül, érzéketlenül nézik mások kínját, szen­vedését. Nekünk csak arra kell vigyáznunk, ne köves­sük őket. Fekete Zsuzsa ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom