Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
Olvasóink fóruma Ha esik, folyik is a víz A palánták elpusztultak Ugye, sokan sorolhatnánk példákat arról, hogy kárba vész az önzetlen igyekezet, a társadalmi munka. (Bár az igyekezet önzetlenségéről is vitatkozhatnánk. a utat építek, járdát lapozok, padkát csinosítok, a saját szememnek, igényeimnek is készítem azt.) Felépítettük a buszmegállót, néhány héttel később pedig útba kerül a bodega, mert szélesítik az úttestet. Persze ezt tudták előre mondjuk a tanácsnál, csak nem szóltak. Vagy azért, mert nem akarták elvenni a kedvünket, vagy azért, mert nem volt kedvük szólni, figyelmeztetni, más feladatra irányítani. , A minap hasonló témájú levelet hozott a posta. Bizony eléggé összetett ügyről van szó. Az utcában először is kibetonozták az úttestet a járművek számára. Utána a gyalogjárót a lakosok maguk betonozták ki. Az útépítés során elvágták a földben levő kábelt, ám megjavítás helyett betemették a szakaszt. Betemették közben a keresztutcákon a vízáteresztő csöveket is, az árko(t úgyszintén, s ha jön a várva várt eső, a víz folyik mindenütt, ahol helye van. Hogy az igazi helyébe szaladhasson, a lakók felhívást kaptak a tanácstól az árkok kiásására, a járdaszegélyek virággal való beültetésére. Olvasónk évek óta ezt teszi, mert szerencsétlenségére természet- és virágkedveíő. Ahogy írja. most harmadszor ássák az árkot — ezúttal — a kábel miatt. A pénzért vett palánták elpusztulnak. Az idős ember nehezen fogalmazott, ha valaki feldúlt, akkor korra való tekintet nélkül is képtelen szabatosan összefogni mondandóját. De minden bizonnyal nem véletlenül ragadott tollat, nem azért, mert akkor éppen más időtöltése nem volt. Arra kérte szerkesztőségünket, hogy sem a nevét, sem a települését ne írjuk ki. Miért? Nem is lényeges, nem is indokolta. A nagyobb baj az, hogy azok, akik ekképp járnak társadalmi munkájuk, vagy egyszerűen községcsinosításuk közben, azokat még egyszer nehezebb lesz tettekre biztatni. S ez a tanulság. Gyorsabb sajtolás A repcét nem kedvelik Megfelelő minőségű termés A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalatnál hozzáláttak a repce feldolgozásához. Az elkövetkező hetekben ez ad elfoglaltságot valameny- nyi gyáruknak. Elsőként nyírbátori üzemükben fogadták a termést. Az idén 50 ezer hektárról mintegy 110 ezer tonna repcemagot várnak a gazdaságoktól. A termés minősége megfelelő, az ipar várhatóan a tervezettnek megfelelő mennyiségű nyersanyaghoz jut. A gondokat az okozza, hogy a növény későn érett be, a feldolgozást a szokásosnál egy-másfél héttel később kezdhették meg. Emiatt félő, hogy a munka nem fejeződik be a legfontosabb olajnövény, a napraforgó beéréséig, így az üzemekben gyorsítják a repce sajtolását. A repcéből készülő nyers növényi olaj nagyobb hányadát a vállalat — a külkereskedelem közvetítésével — exportálja, a többit, finomítás után, különféle termékek, például margarin és más ételzsírok gyártásához használja fel. Repceétolajat hazai fogyasztásra az idén nem készítenek, mivel a fogyasztók nem kedvelik. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 173. SZÁM 1987. JÜLWS 25., SZOMBAT Év elejétől kisszövetkezet Új divathoz új technológia Ha egy, a textilszakmában kereskedő üzletember Gödöllőre téved, bárkitől érdeklődhet; a város apraja-nagyja el tudja őt kalauzolni, ha netán a Diana Ruhaipari Kisszövetkezetet keresi. Ez nem véletlen, hiszen 1952-ben alakult, s ez a 35 év nem múlt el nyomtalanul. Mindenki megismerte, megszerette kezdetben ágyneműiket és alsóruháikat, ma pedig divatos konfekcióikat. Az év elején szervezeti változás történt a szövetkezet életében, illetve új elnökkel folytatják eredményes munkájukat. Modellező csoport Barta Róbertné elnökhelyettessel és Hókéné Sziráki Éva főkönyvelővel az átalakulás szükségességéről es eredményeikről beszélgettünk. Az elnökhelyettes, aki 23 éve dolgozik ennél a szövetkezetnél, elmondta, hogy 1975-ben történt az életükben egy óriási váltás, ugyanis az addig Szovjetunióba szállítót) kötött ruházati termékeket felváltotta a női felsőruházat. Ezzel új feladat hárult rájuk, hiszen most már a divattal is Kulturális programajánlat Július 25-én és 26-án: Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, mégtekintheíő 10—18 óráig. Július 26-án: Galgahévíz, művelődési ház: Anna-bál a Kékesi zenekarral, 20 órakor. I A hét elején Túrára igyekeztem. Galgahívíz és Túra között leállították az autómat, s jelezték, húzódjak félre, mert kombájnok sora közeleg. A hatalmas gépek teljes szélességben elfoglalták az utat, s miközben figyeltem a mamutgépek lassú vonulását, feltűnt, hogy a kormányos kabinjában a legtöbb esetben egészen gyerekarcú fiatal férfiak ülnek, akik a trón ma-, gasságából szemléltek bennünket, árokpartra szorított autósokat. Megnyugtató voft a kormányosok fiatalsága, mert azt jelezte, hogy ifjúságunk képes a legkorszerűbb technika elsajátítására. Számolni kezdtem. Mennyi lehet egy ilyen gépnek a napi teljesítménye? A két megnyújtott műszakban hatalmas csápjaival hány hektárt vág le. mennyi szemet dob ki magából a mellette prüszkölő teherautó platójára, amely a felvásárlóhelyre szállítja az életet jelentős magvat. Hány kaszás munkájának elvégzésére képes egy ekkora monstrum? És hány cséplőmunkáséra? Megkérdeztem az áfész-iro- da néhány dolgozóját — mert oda igyekeztem —, de senki nem tudott megnyugtatóan válaszolni. Gólya István talán a lényegre tapintott. — Nem aratómunkások sokaságát, hanem arató- és cséplőbandák nagy számát pótolja egy-egy kombájn. Még ennek a napnak az estéjén találkoztam Demcsák Mihállyal. Elmondtam, hogy milyen magával ragadó látvány volt a kombájnok vonulása. — Hát igen — válaszolta ma is lovasgazda barátom —, az aratásra mindig nagyon fel kellett készülni, még akkor is, Az aratóbandák emléke Kötélveréssel kezdődött amikor mi fogtuk marokra a kaszát. Az aratónak is érdeke volt, hogy menjen a munka, hiszen minden tizedik kereszt az övé volt. Rendbe kellett raknunk a kaszát, felszereltük rá a takarót, beszereztük a fenőkövet. Az aratás minden reggel kötélveréssel kezdődött. háromszázötven darab kötelet kellett készíteni egy pár aratónak, tehát a kaszásnak és a marokszedőjének. Amikor meglett a. kötél, akkor pihentetőül meg erőgyűjtésül ittunk egy kis aratópálinkát. Enné! a szónál — aratópálinka — egy pillanatra megszakad a beszélgetésünk. Bizony, az ötvenes évek elején még külön aratópálinkát juttattak a földművesszövetkezeti kocsmákba. De volt aratószalonna is. Ügy adagolták, úgy porciózták ezeket a kincset, érő értékeket, mint az aranyat: vigyáztak minden csenore, minden dekára. A mai kom- bájnosoknak tilos bármiféle szeszes ital fogyasztása. Igaz, az ebédet — legalább háromfogásosat, de kettőt biztosan — a helyükbe viszik. És ez így van jól. Három kaszás tartozott egy bandába, helyesebben három pár arató. Egy vonalban dolgoztak. Első kaszás ... második kaszás ... harmadik kaszás ... Ez a sorrend naponként változott. — Nyolc óra tájban früstö- költünk, s ha szükséges volt, ekkor kalapálhattuk meg a kaszát, de ezt nem kellett mindig csinálni, mert különösen a Török-kaszagyár gyártmányai megérték az árukat. Früstöktől déli harangszóig meg sem álltunk, hiába sütött hótágról a nap. Deme Józsi bácsi, a falu harangozója, ahogy elindult a toronyba, akkor már láttuk, hogy otthonról jönnek a mieink is. Hozták az ebédet, az uzsonnát, meg a vacsorát is. — A vágás ment naplementig, akkor összehordtuk a kévéket. A kaszások rakták a kereszteket, a rparotoszedők meg a nagy gereblyével a tarlót gereblyézték. Kár ,lett volna minden kalászért! Este tíz, tizenegy körül,-végeztünk. Bekaptuk a vacsorát, aztán mindenki ment, amerre látott, aludni, Hajnali háromkor kezdődött minden elölről. De megvolt az értelme. A kaszás — jó esztendőben — megkereste a húsz-huszon- két mázsát. A marokszedőnek a fele jutott. Egy gazdag aratás — igaz, nehéz munka volt — megadta az évi kenyeret. Megérte Hát a sok munkát. Mondják, most is jól keresnek a kombájnosok. De szabad-e ezt sajnálni? Kora hajnaltól késő estig nyelik a port. Testük izzadságban úszik. Talán semmivel sem köny- nvebb munka, amit. végeznek, mint amit mi tettünk régen. Csak most észre sem lehet venni, hogy aratunk. Esetleg akkor tudunk erről a munkáról. ha a gabonatáblákba vonuló gépcsodák leszorítják az autónkat az útpadkára. Fercsik Mihály lépést kellett tartani és felvenni a versenyt a nagyobb gyártókkal is. Éppen ezért a nyolcvanas évek a szakmai továbbképzések jegyében teltek. A múlt év decemberében új elnököt választott a szövetkezet Grünwald Pálné személyében, s ezzel ismét új fejezet nyílt az életükben. Átértékelték a lehetőségeiket, feladataikat, s nem utolsósorban a szabályozók hatását, és úgy döntöttek, hogy ez év elejétől áttérnek a kisszövetkezeti termelési formára. Ezt a lépést már korábban tervbe vették, s emiatt néhány éve megkezdődött a létszám átcsoportosítása a szabász, illetve bőrdíszműves szakcsoportba. Felvenni a versenyt A szervezeti szabályzat ugyanis előírja, hogy maximálisan 100 tag és körülbelül 30 alkalmazott tevékenykedhet egy kisüzemben. Az előzetes létszám-átcsoportosítás eredményeképpen mindössze 8 dolgozónak kellett felajánlani az év elején munkalehetőséget a már említett szakcsoportoknál. Az első félévi eredmények azt igazolják, hogy a döntés megalapozott volt, és 6 hónap alatt 35 millió forintos árbevételre tettek szert a dianá- sok. Ezzel a terveket 2 százalékkal sikerült túlszárnyalni. ami a %ai gazdasági körülmények mellett nem kis eredmény a konfekcióiparban. A bruttó jövedelmük 5 millió forint körül alakult, ami az elmúlt év első feléhez képest néhány százalékos csökkenést jelent ugyan, de idén a terveket is mérsékelték, hiszen a nekik dolgozó tsz-melléküzemágak kapacitása is kisebb. Az eredményekben nagy szerepe volt annak a 35 japán csúcstechnológiát képviselő gépnek, amelyet két éve vásárolt a szövetkezet évi 1 millió 200 ezer forint bérleti díj ellenében. Ezek a berendezések feltétlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy a Diana lépést tudjon tartani a divat napról napra változó irányzataival. Alakítottak egy módellező csoportot is, amelynek az a feladata, hogy a különböző bemutatókon, illetve szaklapokból szerzett tapasztalatok alapján elegáns és lehetőleg több vásárlóréteg igényeit kielégítő ruhakölteményeket tervezzen. Emellett a pénzesebb. igényesebb vásárlók meghódítását is célul tűzték ki, s ezért Bartunek Katalin gödöllői iparművésszel terveztetnek kis sorozatban készülő, munkaigényes darabokat. Valamivel kevesebb A kis darabszámú kreációk mellett azonban továbbra is a legfőbb cél a már meglévő vásárlók igényeinek kielégítése. A vevőkkel kialakított jó viszonyt jellemzi, hogy még egyszer sem alakult ki árvita: ugyanis a szövetkezetiek azt az elvet vallják, hogy inkább vesszen egy terméken néhány forint, de ez később megtérül, ha a forgalmazó ismét őket keresi. Termelésükben: egyelőre meghatározó a - hazai piac — körülbelül 95 százalékot jelent —, de nagy esélyük van arra, hogy a jelenlegi 1—2 milliós tőkés exportot növelni tudják, hiszen éppen a napokban érdeklődött termékeik után egy nyugatnémet, illetve kongói cég. A külföldön is elismert minőség megtartása végett még ebben az évben beszereznek 7 japán programozógépet, amelyeket a már meglévő berendezésekre lehet csatlakoztatni, s ezzel a termelés könnyebbé és megbízhatóbbá válik. További terveikben szerepel az egyik szakcsoportjuk megszüntetése, s az egyik legnagyobb feladat az itt dolgozók, illetve a szövetkezet tanműhelyében szakmát tanulók elhelyezése lesz. A kisszövetkezet vezetőségének egyik legnagyobb problémát most az akadozó alapanyag-ellátás okozza. Korábban néhány kellék beszerzése is gondot okozott, a kisipar térhódításával ez megoldódott. Emellett bizonytalanságban tartja őket a szabályozórendszer jövő évi változása, illetve ennek hatása, ami az üzletkötésekre is rányomja a bélyegét. E. Gy. Mozngasä Gregor! barátnője. Színes amerikai film. 4 órakor. Szerepcsere. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor. Készülnek a kupadöntőre Nemcsak a szántóföldeket kell ápolni, hanem a sportpályák gyepszőnyegét is. A labdarúgó-bajnokság nyári szünetében rendszeresen locsolják, nyírják a füvet a Bagi SE sporttelepén. Képünkön Medveczki László hengerezi a frissen vágott gyepet a játéktéren. A szurkolók remélik, hogy július 26-án, vasárnap, az öregfiúknak is sikerül lehengerelniük az Alkotmány Kupa országos döntőjének első mérkőzésén az ellenfél Pomáz együttesét. A találkozó délután öt órakor kezdődik. (Balázs Gusztáv felvétele) nsmmwm Nektár Ülünk a méltán népszerű üdülőhely méltán közkedvelt. cukrászdájában. Ülünk és nyaljuk a fagylaltot. Ki mit szeret, gazdag a választéka a tölcsér- bevalónak. Kapható vanília, citrom, puncs, csokoládé, meggy, szilva, öt perccel később a csokoládé elfogy, a helyébe pisztácia kerül a kínálatot jelző táblára. Csak a sor nem fogy el a kimérés elől. /Mindig jönnek újabb emberek, ki gyerekkel, ki hatalmas termosszal. Mindegy. A fő: annyi fagyit beléjük, amennyi csak férhet. Gyerekbe is, termoszba is! Ú, nem a fagylalt ellen van kifogásom! Akkor miért ülnénk mi is nyala- kodva a kerthelyiség székein? Imádjuk a fagylaltot, de mértékkel. Éhből az következik, hogy a kiszolgálás és a minőség ellen sincs kifogásunk, mert első osztályú. Bennünket csak a fogyasztás mértéke aggaszt. A sorból minden má sodik. harmadik ember — gyerek — akkora adag fagylalttal lép ki, hogy az nagyobb, mint a feje. Szellemi kielégülés nem képes ekkora örömet okozni! Pár percen belül a bronzbarna csemeték torkán lemegy a lé és nem hiszem, hogy jól laknának, valamint azt sem, hogy a nyelőutak csodálkozás nélkül fogadják a hét-nyolc gombócot. Néhány méterrel távolabb a zöldségesüzlet roskadozó polcain az élelmes kereskedők még vadkörtét is árulnak. Szomszédságú ban az ABC-áruház bejáratánál idős néni kínálja a frissen szedett málnáját. Valami azt sugallja, hogy érthetetlenül könnyebben adjuk (adtuk) ki a pénzt a készre, ahelyett, hogy munkát fejtenénk ki a félkész begyűjtésére. A statisztikák szerint csökken a zöldséggyümölcs fogyasztásunk, s az adatok ismerete nélkül is biztosra veszem, hogy emelkedik viszont a fagy Iáit és a feldolgozott termények iránti kereslet. Egy-másfél hónapja bár hol, mondjuk a vasút szélén Túra és Pécel között végig szinte egymást érték a virágzó bodzabokrok. Ha annyi nincs is belőlük, mint az akácból, mégis rengeteg példányuk van. Ha ezt a rengeteget a számtalan virágfürttel megszorozzuk, akkor gyakorlatilag a végtelen szám jön ki. A bodzavirágból nagyszerű üdítőital készíthető. Tegyük szívünkre a kezünket. hányán szedtünk a vi ragból? Egyébként, ha az akácot említettük, annak a virágjából is lehetséges szörpöt nyerni. Ezt is elmulasztottuk? Nem baj. A bodzavirág bodzagyümölcsöt hoz. Nógrádi ismerősöm. szerint olyankor a falusi emberek ott szabadságra mennek, mert a bodzából jó bodzapálinka, illetve bodzalé készíthető. Sőt, még ki is rántják. Mi gazdagabbak vagyunk? Jó lesz nekünk a bolti is. az ételfestékkel színezett. Apropó, palackozott italok. Itt a Fino. har madliteres szénsavmentes, alkoholmentes üdítő. Vegyünk mondjuk meggyet. A figyelemfelkeltő, csiilagba nyomtatott felirat: meggynektár, szűrt. A címke oldalán, ha eldöntjük az üveget, ezt olvashatjuk: alma alapú. Hogy is van ez? A nektár nem azt jelenti hogy gyümölcslé. A nektár a növények mézmirigyeiből kiválasztott cukortartalmú édes váladék, amelyből a méhek a mézet készítik. Más értelmezés szerint a nektár a görög istenek halhatatlanságot adó itala. Ez ránk, nem lévén görög istenek, nem vonatkozik. Marad ez: a nektár felséges ital. Legyen ez a Fino! Jó. de mit szűrtek meg: a meggyet, vagy az almát? Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
