Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-03 / 155. szám

MEGYEI VILÁG MOLETÁSJAÍ, EGYESÜLJETEK! XXXI. ÉVFOLYAM, 153. szám Ára: 1,80 forint 1987. JÜLIUS 3., PÉNTEK Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága július 2-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról szó­ló előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Világbanki kapcsolat Wilfried Thalwitz Budapesten A népek barátságának szellemében Magyar-Osztrák Baráti Kör Gordiuszinak látszó csomó A jövő nemzedékének lenne ajándék Pulai Miklósnak, a Magyar Népköztársaság Világbank- csoporthoz delegált kormány­zójának meghívására június 27-től július 2-ig hazánkban tartózkodott Wilfried Thal­witz, a Világbank újonnan kinevezett, és a magyar ügye­kért is felelős elnökhelyette­se. Itt-tartózkodása során ta­lálkozott az érdekelt minisz­tériumok vezetőivel és veze­tő munkatársaival. Fogadta őt Marjai József miniszterelnök­helyettes, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok bizottsá­gának elnöke és Maróthy László miniszterelnök-helyet­tes, az Országos Tervhivatal elnöke is. Kamarai tárgyalások Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnö­kének meghívására június 29. és július 2. között Budapesten tárgyalt Jaroslav Jakubec, a Csehszlovák Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A Hazafias Népfront égisze alatt, a Nemzetközi Kulturális Intézet támogatásával csütör­tökön Budapesten, a HNF Or­szágos Tanácsának székházé­ban megalakult a Magyar— Osztrák Baráti Kör. E kör életre hívását — a Magyar—Finn. a Kalevala, az Eraspaus és a Magyar—Len­gyel Baráti Kör megalakulása után — az indokolta, hogy Magyarországon az utóbbi években megnőtt az érdeklő­dés más országok kultúrája iránt, s hazánk különösen jó kapcsolatokat tart fenn a szomszédos Ausztriával. Az alakuló ülésen elfogadott mű­ködési szabályzat rögzíti: a Magyar—Osztrák Baráti Kör a népek barátságának szellemé­ben ápolja a több évszázados magyar—osztrák kulturális ha­gyományokat, a társadalmi és művelődési kapcsolatokat. Legfőbb feladatának Ausztria népének, történelmének, kul­túrájának magyarországi nép­szerűsítését tekinti. ,A két nép sok évszázados állami együtt- létének pozitív és negatív ta­pasztalatait elemezve segíti a // rr ELEZOSO MALNAHA80RU A málnaháború, amely már az elmúlt évelő­ben is erősen bor­zolta a kedélyeket, az idén is. folytatódik. Üjult erővel lendülnek neki a részvevők, közülük nem egy többfron- tos harcot vállalva fel. Má­sok az ökölcsatába is bekap­csolódnak — már ami az •asztallapokon elhaló ütése­ket illeti, amelyek némely megbeszélésen a monda­nivaló nyomatékét adják. A helyzet, legalábbis a kívülálló számára, nagyon egyszerű, A vitatkozók leginkább a piros gyümölcs árában nem tudnak meg­egyezni, ekörül folynak a szópárbajok. Ami a terme­lők körében egyelőre csen­desebb, hiszen az árverseny következtében ők jól jár­nak. Egyes hírek szerint né­hány felvásárló már negy­vennyolc forintot is hajlan­dó adni egy kiló gurulósért, s a lémálna ára is jóval fe­lette van a negyven forint­nak. A termeltetők azonban a legkevésbé sem elégedet­tek. Ök azt kifogásolják, hogy folyamatosan nem kis összegeket áldoznak a tele­pítésekre. a bőtermő, s egy­re gazdaságosabban elad­ható fajták elterjesztésére, miközben a felvásárlók, akik a legcsekélyebb fe­lelősséget sem vállalják mindezekért, némi ráígérés- sel elviszik tőlük a partne­reket. De a felvásárlással foglalkozók között is sok az elégedetlen, hiszen az ár­verseny olykor tisztesség­telen eszközökkel folyik, aminek az a következmé­nye, hogy az előzetesen megkötött szerződések las­san nem érnek többet, mint a MÉH-nek kilóra eladott papírhulladék: a termelők, mert tehetik, s mert a saját jól felfogott érdekeik is azt diktálják, annak adják el a málnát, aki az adott helyen éppen a legtöbbet fizeti por­tékájukért. S a feldolgozók? Ök vannak a sor végén, s ebből a helyzetükből adó­dik. hogv a lehető legkeve­sebb beleszólásuk lehet az árháborúba. A küzdő felek mostaná­ban egyre gyakrabban dön­tőbíróért kiáltanak. Egyre többen ismerik fel a ring- ben. hogy sokkal eredmé­nyesebb lehet bármilyen együttműködés, mint a je­lenlegi káosz, A megállapo­dásra törekvők például azt javasolják, ■ hogy nagyobb érdekeltséget kell teremte­ni a gurulós gyümölcs sze­désében — amelynek amo­lyan melléktermékeként amúgyis keletkezik lémál­na —, s ezért nagyobb ár­különbség indokolt a két minőségű áru között. Ehhez azonban arra lenne szük­ség, hogy az export támo­gatása is alkalmazkodjon a helyzethez, s az illetékesek ne vegyék egy kalap alá azt, amit egyébként nem is le­het: a gurulós és a lémál­nát. Ha a megállapodás létre is jönne, kétségtelen, hogy törékeny alapokon állna. Ennek az az egyik oka, a termelők egy része nincs olyan helyzetben, hogy ér­dekeit együttes fellépéssel érvényesítse, avagy meg­védje. Félő, hogy a felvá­sárlók együttműködése eset­leg az ő kárukra menne, vagyis jelentősen csökken­nének az árak, ami közis­merten hátrányosan befo­lyásolja a termelési ked­vet. De nézzük a kérdést más oldalról. Az elmúlt években nem egy kísérlet történt a felvásárlók vala­milyenfajta együttműkö­désének létrehozására, ám mindeddig a részérdekeken megbukott a közös érdek. Az történt, hogy vagy meg. jelent a területen egy távo­labbi, a megállapodásban •részt nem vevő cég, vagy az adott szövetkezet, válla­lat saját gazdasági érdekei kényszerítették ki a szerző­dések felrúgását. így szület­hettek azután olyan dönté­sek, amelyek elfogadóinak egyetlen célja volt: csak most mindenen túllenni, az­után pedig utánuk a víz­özön ... N ihány nap múlva meg­kezdődik a málna sze­dése. A héten — az érintettektől kapott felvilá­gosítás szerint — még min­den bizonytalan. Most ül­nek össze a különböző bi­zottságok, szervezetek, hogy megpróbáljanak vala­milyen elfogadható rendet kialakítani. Hogy mire jut­nak? Az elmúlt esztendők tapasztalatait ismerve, csak egy lehet a válasz: majd meglátjuk. Furucz Zoltán A tőke forgásának ellentmond, ha azért fizetünk ma sú­lyos pénzeket, amire a jelenleg ismert igények szerint költeni csak esztendők múltával tudunk. A lépésre azonban mégis el kell szánnunk magunkat, mert a további halogatás súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Régóta érlelődik, hogy a Dunakanyar frekventált területein építési tilalmat rendeljenek el, mert a rendezetlen bódék és a kacsalábon forgó paloták együttes lát­ványa meglehetősen bizarr, és semmi koncepciót nem tükröz. Ráadásul szezonban annyi az ember, hogy sem úttal, sem víz­zel, sem pedig kereskedelmi szolgáltatással nem lehet győzni. kétoldalú kulturális, tudomá­nyos, sport és turisztikai együttműködés fejlesztését, s különös figyelmet fordít a kul­turális értékek cseréjére, vala­mint a kortárs művészetek kölcsönös megismertetésére. (A baráti kör testvérszervezete, a már korábban megalakult Osztrák—Magyar Baráti Tár­saság a magyar kultúra, tör­ténelem, politika ausztriai megismertetéséért tevékenyke­dik.) A társaság a közös érdeklő­désnek megfelelő kulturális és szakmai programokat, rendez­vényeket, találkozókat, kultu­rális utakat szervez. Céljait megvalósítandó, együttműkö­dik. az ország mindazon ipari, mezőgazdasági üzemeivel, vál­lalataival, tudományos, kultu­rális és művészeti intézmé­nyeivel. amelyek már eddig is kapcsolatokat építettek ki osztrák partnereikkel, illetve a jövőben kívánnak együttmű­ködni. A baráti körbe eddig több mint száz művész, tudós és idegenforgalmi szakember kérte felvételét, s a körnek bárki tagja lehet Az alakuló közgyűlésen mintegy százan vettek részt: meghatározták legfontosabb teendőiket, meg­választották a vezetőséget, va­lamint a háromtagú ellenőrző bizottságot. A 17 tagú vezető­ség elnöke Szentágothai János akadémikus, titkára pedig Csanády Lili, a Kossuth Klub titkára lett. A tervezett építési tilalom számtalan buktatót tartogat, hiszen azért azt sem. lehet mondani, hogy aki bújt, bújt... Főleg, ha tudjuk, mert a balatoni példán is okultunk: a hatóságok kijátszása, a ké­relmek olykor elvtelen elbí­rálása kiskapukat teremt. Amikor 1965-ben a terület re­gionális rendezési tervét elké­szítették az illetékesek, hiba csúszott a számításokba, rosz- szul látták a jövőt. Arra szá­mítottak ugyanis, hogy ezen a nemzeti kincset képviselő vidéken sok közösségi terület lesz, szállodákkal, parkokkal, szabadidőközpontokkal. He­lyette viszont megjelent a ma­gánerő, s lassanként olyan ré­szek is egyéni tulajdonba ke­rültek, melyekre ma égető szükség lenne mindannyiunk számára, no meg azért is, hogy a holnap társadalmának ezt ajándékul nyújthassuk. Igen ám, de az egykor érté­kesített területeket — mert az érdekeltség erre ösztönözte a tanácsokat — ma már nem futja visszavásárolni, sőt még a megmaradtak fenntartása, gondozása is problémás. Ezt a gordiuszinak látszó csomót kellene most kibogozni a for­málódó új regionális rendezési tervnek a lehető legsürgőseb­ben, különben szakad az ist­ráng. Sem infrastruktúrával, sem légtérrel nem bírjuk to­vább a nyári hétvégi népsűrű­séget, ráadásul esztétikai, kör­nyezetvédelmi szempontok is beleszólnak a dologba. A ter­vezett építési tilalom a léleg­zetvételhez szükséges időt hi­vatott biztosítani, hogy a köz­ben elkészült terv ismeretében biztonsággal meg lehessen mondani: itt lehet, amott vi­szont nem. És akkor még min­dig ott a további bökkenő, hogy tudniillik honnan te­remtsenek elő , a tanácsok pénzt a közterületeknek fenn­tartott részek ápolására most, amikor tovább szigorították a tanácsi költségvetést. Lesz-e majd a kezükben eszköz a szi­gorú és ezáltal hathatós szankciókra? Ezzél a problémakörrel fog­lalkozott tegnapi ülésén dr. Sághy Vilmos elnökletével a Közép-Dunavidéki Intéző Bi­Mi a hosszú élet titka? Szép és boldog családi élet Fennállásának eis» évfordulójáról emlékezett meg e hónap elsó meg az idegenekkel, a betola- pján a Hungária Biztosító. Az ünnepség alkalmából a Pest megyei jj0(jókkal szemben mindig jr rjjno napján a Hungária Biztosító. Az ünnepség alkalmából a Pest megy« igazgatóság tegnap a megyében élő 101 éveseket köszöntötte. Az in- , tézmény nevében dr. Hideg Miklós igazgató és Bori Erika, a Pest kéznél van a fejsze vagy a megyei igazgatóság propagandistája nyújtotta át a születésnapi balta, bár a világgal már jó­ajándékokat szűkebb pátriánk három, matuzsálemi kort megélt ál- , commi doloo sinocívn lumpolg árának, a gyáli Erb An Józsefnénalt, a gyömrői Sipos Zsig- iorman semmi aoi-ga sincsen, mondnak. illetve az uevancsak evőmről Handlerv Ferencnének. A Keiltesen túlról jO Viszony­ban van mindenkivel. Szeren­csés embernek érzi magát, rendes emberek között él. kor is csak azért keresték fel gyen, teszi hozzá, mert amit igaz. ha csibészek lennének megyei ő megélt, azt bizony kevés körülötte, akkor sem ijedne meg. Mint ahogy az élet dol- hogy gaitól sem rettent meg soha. Komor magányában egye­mondnak, illetve az ugyancsak gyömrői Ilandlery Ferencnének. Anna nénit 100. születés- mint az ő kora. Amit neki napjáig sosem látta orvos, ak- írt elő a sors. Csak jobb le­kor is csak azért ke; vagy tucatnyian a rendelőkből, hogy csodájára ember bírta volna ki. járjanak. így aztán — míg — Tudtam mindig, mások napestig üldögélnek a csak magamra számíthatok. _____ r endelő folyosóján bajuk or- Annyit várhatok mindenkitől, düf~magára~számít, hisz’ oly voslásara varva, o lanyaval amennyit en adok. Ezért tud— egyedül van már évek óta, és a csirkékkel társalog nap- tam visszajönni a háborúból mínt a kisujjam. hosszat. is — hiába kaptunk ütközet A hosszú élet rejtelmeiről előtt fél liter rumot a kulacs­ugyan hiába faggatom, de a ba, én inkább az útszéli po- majd’ két emberöltőnyi élet- csolyából ittam. Mondtam a útból, a nem mindennapos többieknek igyatok, ha vége lesz a „já­téknak”. Hát vége lett. Elvé­küzdelmekből ad ízelítőt bő­ven. Két világháborút, két for­radalmat élt meg, hat gyer­mekét batyujába kötve, adatom, mindig boldog vol szoknyájához fogva túrta éve- tam ... ken át a földet. Látom, amint ölnyi fával, tüzelővel birkózik Erdélyből jövet, s szinte ér­zem a frissen főzött paradi­csomlé illatát az uradalom konyháján. Mert a most Gyá- lon lakó Anna néni mindig azt csinálta, amit éppen le­hetett. Ha kellett, kapált, ka­tonákra főzött, markot vagy jegyet szedett, hisz 90 éve­sen még munkába járt, a mo­ziban állta a szórakozni vá­gyók rohamát. Lujza néni boldog ember. Annyira, mint mások, talán csak akkor soha. Gyermekien tiszta, gyö­nyörű kék szemében huncut mosoly bujkál, míg elmond­geztem, amit a sors rám ki- ía‘ m' a hosszú életének rótt, s ha teljesítettem a fel- titka. — Semmi más nem fontos, kicsim, mint a szeretet — Békében él, békén hagyják, mondja, s meséli, mi minde- A két asszony, aki gondját nen segítette át a békesség, viseli, szót ért vele. Amúgy a nyugalom és a megértés. A gyömrői Imre utcában szégyenkezve dőlnek jobbra- balra a díszes kerítésrácsok mellett a korhadt deszkából tákolt szürke lécek. A halott barackfa göcsörtös ágai kö­zött les ki a függönyön át a kétrét hajlott öregember. Ne­héz szóra bírni, de a kapok is, adok is életfilozófia még százon túl is munkál Sípos Zsigmond fejében. így aztán jó szóra jóval felel. Véli, a legjobb az lehet, ha sokkal hosszabb életet-kíván nekünk, A Hungária Biztosító Pest megyei igazgatója, dr. Hideg Mik­lós köszönti a gyáli Vrbán Józsefnét zottság elnöksége. Nem elő­ször és nyilván nem is utol­jára addig, míg . a javaslatai­kat feldolgozó és a maga ész­revételeit is hozzátevő Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium a témát a Minisz­tertanács asztalára teszi. A tegnapi elnökségi ülésén ke­rült sor a Ráckevei (Soroksá­ri)-Dunán lévő stégek, építmé­nyek sorsáról szóló jelentés megvitatására. A területen kilencezer ilyen objektum van. de a fennmaradási enge­délykérelmek alig-alig feleltek meg a helyszínen tapasztalt állapotoknak. Igazság szerint le kellene bontani őket. Az ez­zel kapcsolatos joghézagok azonban lassítják, olykor gá­tolják a bontási határozatok végrehajtását. Nyolcszáz olyan .tulajdonosról árulkodnak a stégek, melyekre fennmaradá­si engedélyt nem kértek, így a gazdájuk kiléte ismeretlen. A vízügy nyilvántartásba veszi ezeket az építményeket, to­vábbi sorsukról pedig 1983-tól a területileg illetékes taná­csokkal közösen fog intézked­ni. A KDIB elnökségének ülé­sén a résztvevők meghallgat­ták az Ipoly-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tájé­koztatóját a Börzsöny turiszti­kai és idegenforgalmi kérdé­seiről, s megvitatták a terüle­ti bizottságok működésével kapcsolatos jelentést. F. E. Ha elfogadják a jót is, s a rosszat is, nem halnak meg korán az emberek Adtam is, kaptam Is eleget (Vimola Károly felvételei) Soha nem vágyott fényre^ pompára, dicsőségre. Számá­ra az élet a boldogság egyet jelentett, hogy éveinek felét együtt tölthette a régen ha­lott Handlery Ferenccel. Vall­ja, nincs nagyobb boldogság, mint a szép házasság, a fel­hőtlen családi élet, amiben társa nélkül lánya és ve je ré­vén van ma része. F. Zs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom