Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1987. JULIUS 18., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Bővültek a szolgáltatások a postán Udvariasak és türelmesek Az utóbbi hónapokban egy­re többet olvashattunk, hall­hattunk a Magyar Posta meg­újulási kísérletéről, ezen be­lül szolgáltatásainak bővítésé­ről, illetve a kiszolgálás szín­vonalának emeléséről. Lessné Greff Arankától, a váci körzeti hivatal vezetőhe­lyettesétől arról érdeklődtünk, hogy az említett megújulási tervek mennyire valósultak meg a gyakorlatban náluk. — Ezek a törekvések nem annyira látványos változást jelentenek, mint inkább hosz- szan tartó folyamatot, amely­nek eredményeit csak fokoza­tosan érzékelik az ügyfelek. Vácon csak náluk — A szolgáltatások bővíté­sére mondana néhány konk­rét példát? — A külföldi és magyar vendégeinknek is szolgálunk újdonságokkal. Az év elejétől itt is bevezettük a gyorspos­ta-szolgálatot, amely lehetővé teszi, hogy a különböző kül­demények 24—48—72 óra alatt eljussanak a külföldi címzet­tekhez. Természetesen ez a tevékenységünk jóval többe kerül, mint egy szokványos kézbesítés, éppen ezért ko­moly bevételi forrást jelent­het a hivatalunknak. Sajnos ;-^ddig még nem nagyon éltek ezzel a lehetőséggel ügyfe­leink, de a jövőt inindenKép- pen ez jelenti, hiszen jó ne­hány vállalat levelezését meg­könnyítené, illetve felgyorsí­taná. Külhoni vendégeink ré­szére ugyancsak az év elején vezettük be postaszinten az eurocsekk-ügyintézést,. amely ebben a formában Vácon csak nálunk vehető igénybe. A lebonyolítást a valutaelszá­moló hivatalunk végzi, s így néhány nap alatt rendezni tudjuk a hozzánk került csek­kek kiegyenlítését is. A fenti újdonságok mellett persze fő cél a magyar felek színvonalas és megbízható ki­szolgálása. Éppen ezert fiók- bérlőink részére a postanyitás előtti kikézbesítést, délutánon­ként pedig a küldemények beszállítását is vállaljuk. Azt is el kell mondanunk, hogy ez a kezdeményezés mindkét fe­let jól szolgálja, hiszen ne­künk pluszbevételt jelent, ügyfeleinknek pedig megköny- nyíti a munkáját. A felsorol­tak mellett kézbesítőink — minimális felár ellenében — ismételt kézbesítést is vállal­nak, ha a címzettet nem ta­lálják otthon az első alka­lommal. Végül szólni kell egy olyan lehetőségről, amellyel itt a városban ugyancsak egye­dülállóak vagyunk. A hétvé­geken — vasárnap is — vég­zünk valutabeváltást, s ez is nagy üzletpolitikai lehetőséget rejt magában, hiszen' ezzel fel tudnánk venni a versenyt az utazási irodákkal is, ha lenne érdeklődő ... A Hungaroringsn is — A kiszolgálás színvonalá­nak emelése miben nyilvánul meg? — Az első helyen kell meg­említeni dolgozóink szemlé­letváltozását. Ennek következ­tében udvariasabbak, nagyobb szaktudással rendelkeznek a folyamatos önképzések ered­ményeképpen, s van még egy nagy előnyük, ami az ügyfelek szemszögéből fontos. Mosoly­gós fiatalok, akik türelmesek az emberekhez, s ez komoly vonzerő. Persze, mint minde­nütt, nálunk is vannak fele­lőtlen kollégák, de ezek he­lyett képzettebb fiatalokat ve­szünk fel. Azonban az is igaz, hogy az utóbbi időben a fe­lek is egyre türelmetlenebbek, harapósabbak, s ennek, nem­csak mi vagyunk az okai. — Mi újság a sokat szidott telefonokkal? — A távbeszélő-szolgálta­tásunknak komoly segítséget jelentett, hogy az elmúlt esz-, téridőben a környékünkön több falut is bekapcsoltak a távhívásba. Igaz ugyan, hogy ezáltal csökkent a telefonálá­sért beszedett díjak összege, de ez a műszaki előrelépés már mindenképpen szükséges volt. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nemzetközi hívásokat, illetve néhány vi­déki kapcsolást csak körül­ményesen tudunk megoldani, s így elég sok telefonálni vá­gyó vonja vissza szándékát, s ezzel természetesen a bevéte­lünk is csökken. — Ügy hallottam, hogy az igazgatóság egy különleges feladattal is megbízta önö­ket ... — Való igaz, maximálisan élvezzük az igazgatóság bizal­mát, s így sok pluszfeladat­tal bíznak meg bennünket. Egyik legfontosabb a Hunga- roringen tartandó versenyek alatt a postai szolgálat ellátá-' sa, de emellett különböző kí­sérletekben is részt vesznek a dolgozóink. Éppen ezért bí­zunk abban, hogy az admi­nisztrációs feladatainkat előbb-utóbb számítógépre is átviszik, s az sem lenne baj, ha - t+t—,is mi lennénk a kísér­leti alanyok, mert ezzel sok fárasztó és bonyolult munka- folyanyttó;! szabadulnánk meg. Én ebben ’látóm a jövőt! s re­mélem ezzel nem vagyok egyedül. Hal a propaganda ? — Berecz Józsefné hivatal­vezető — beszélgetésünkkor szabadságon volt — a közel­A Kelet-Magyarország tudó­sított a váci pedagóguskluD küldöttségének nyíregyházi es környékbeli látogatásáról, re­mélve, hogy a tapasztalatcsere kellemes benyomásokat ha­gyott a vendégekben. A Nők Lapja Magazin tava­szi száma kétoldalas, hét, szí­nes felvétellel illusztrált írást közölt Mesterség? Művészet címmel a váci Váci György kétszeres aranydíjas könyvkö­tőmester életéről. A Nógrád nevű megyei láp beszámolt Hütter Szilárd fest­ményeinek sikeres váci bemu­tatásáról. Képeinek témája a falusi magyar táj. A szende­helyi rajztanárnak ez volt az első önálló tárlata. A Hajó-Daru című üzemi lap egyoldalas ismertetőt kö­zölt a váci gyárról, bemutatva az új konténerfelület-kikészí- tő sort, amelv évi hatezer kon­téner magas színvonalú bevo­nását teszi lehetővé. Az üze­mi lap munkatársa beszélge­tett a váci gyárban Lebán Ti­borral, a Felszabadulás nevet viselő szocialista brigád veze­tőjével. Eddig hatszor érték el az arany fokozatot. Az Egészségügyi Dolgozó jú­niusi száma irt a váci köz­ponti gyógyszertár arany foko­zatot elért Váci Mihálv szo­cialista brigádról, s közölte a városunkban élő Barcs János egyik szép költeményét. Az Uj Tükör bemutatta Ru­dolf Pétert, a fiatal színész­nemzedék egyik ígéretes tag­ját, aki hattól tizenhárom éves korig Vácott élt, s már akkor szerepelt iskolai ünnepsége­ken, diáknapokon. A Magyar Nemzet megírta, hogy a váci művelődési köz­pontban cukorbetegek klubja működik. A résztvevők megis­múltban komoly kitüntetést kapott... — Valóban büszkék va­gyunk a sikerére, hiszen nem­rég kapta meg a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, s ezt nem osztogatják olyan köny- nyen. Igaz, hogy az ő munká­jának és a kollektíva fárado­zásának meg is van az ered­ménye — ebben az évben még egyetlen írásos panasz sem érkezett a közel 120 for­galmi dolgozó tevékenységé­re —, de az csak természetes, hogy mindig lehet valamit csiszolni. A dolgozók szociá­lis körülményeit javítottuk, valamint egy kellemes hiva­talt varázsoltunk a régi he­lyébe, de ez a munka soha nem tekinthető befejezettnek. Valóban, a hivatal nagyon szép, a kiszolgálás udvarias, csak egyvalamit nem értek: néhány új szolgáltatásra va­jon miért nincs jelentkező? Miért kell elesnie sok hivatal­nak — köztük a váciaknak — tekintélyes bevételtől? Ha már megújulásról beszélünk, nem kellene egy kicsit többet adni a propagandára is?... Bánsági György Lomtalanítás Folytatódik a kommunális üzem által1 szervezett lomta­lanítási akció. Hétfőtől, 20-tól az alábbi utcákban helyeznek pl konténereket: Maróthy,u<— Lenin u. sarok. Erzsébet utca 7. szám, Sallay utca (ELAK parkoló), Kandó K. utca kö­zepe, Jázmin tér. Botond ut­ca közepe, Bacsó B. u. eleje, Viola utca, Mályva utca köze­pe, Csikós J. u. 10. számú ház elé. mprkedhetnek a kór lényegé­vel, szövődményeivel, diétás és gyógyszeres kezelésével. A mikor az öreg behúzódott az alsó konyhába, min­denki tudta, jobb elkerülni a melléképületet. — A p apa csinál valamit — mondta ilyenkor a nagymama a gye­rekeknek, akik azért mégis leskelődtek, s persze mindig megtudták, mire készül nagy­apjuk. No nem készült az ócska satupadon valami ha­tártalanul elképzelhetetlen csoda, de ami kikerült az öreg kezei közül, az mégis a legsikerültebb holmivá lett a gyerekek .-szemében. A papa azok közé a mes­teremberek közé tartozott, akik minden anyagban érté­ket láttak. Nem volt olyan rozsdás szög, amit ne egyene­sített volna, ne tett volna pet­róleumba, hogy majd egyszer felhasználja. A legkisebb fur­nérlemezt is eltette — jó lesz az még valamire! S ami a legkülönösebb, mindig tudta, hová kell nyúlni, ha egv-egy csavarra, kötöződrótra, fúróra vagy fűrészre volt szüksége. A fiúk szemében a legna­gyobb kitüntetések közé tar­tozott, ha nagyapjuk némi segítségre kérte valamelyikü­ket. Pedig nem könnyű mun­kák voltak ezek. Nyáron pél­dául a hajnali időpont a leg­jobb arra, hogy fát fűrészel­jünk — állította az öreg. Nagymama aggodalmasan ráncolta homlokát a hírre, hogy másnap ötkor kel. Ha­miskásan hunyorított egyet az egyik fiúnak, aki persze azon­nal értette, hogy az első érin­tésre neki is fel kell majd kelnie, s ő lehet majd a se­gítség. Ilyenkor este a szoká­Vác a hazai lapokban Ä világ negyedik legnagyobb városában A kupolák szikráznak a fényben Több hónapos előkészület és nagy várakozás előzte meg a Tungsram Rt. Váci Fényfor­rásgyár MSZBT-tagcsoportjá- nak nyolcnapos moszkva—le- ningrádi útját, amely az or­szágos elnökség anyagi támo­gatásával jött létre. A negy­venfős csoport tagjainak leg­nagyobb része még nem járt a szovjet fővárosban és fogai-, műk sem volt azokról a mé­retekről, melyekkel ott talál­kozni fognak. Sokan várták a találkozást a világ negyedik legnagyobb városával. A csoport fiatalabb tagjai jóleső, bizsergető érzés­sel estek túl életük első re- pülőútján. de voltak, akik a nyugdíjaséveikre készülve ju­tottak el első ízben ahhoz az élményhez, amely a kilencezer méteres magasságban, a felhők fölött várta őket. Az itthoni meleget hűvös moszkvai hő­mérséklet váltotta fel, hiszen megérkezésünkkor a hőmérő higanyszála négy és nyolc fok között ingadozott. De a sűrű programok és a sok élmény hatására senki nem figyelt az időjárásra, amely ottlétünk alatt fokozatosan melegedett és javult. Mindenki a sokarcú, sajátos atmoszférájú várossal volt elfoglalva. Az ősi orosz építészettől a mai modern for­mákig minden kor építészeti stílusa megtalálható benne, de nem a mai világvárosokra jel­lemző zsúfoltsággal, hanem tá­gas utcáival, széles tereivel és mérhetetlen parkjaival. A csoport tagjai az ismerke­dést Moszkva ősi centrumával, a Vörös tér és a Kreml meg­tekintésével kezdték. Kitágul­tak az eddigi ismeretek, me­lyek leginkább filmkockákról vagy képeslapokból jöttek elő. A tér szimbólumai, a vörös téglából épült Történeti Muze­um, a Lenin-mauzóleum, a Vaszilij Blazsenij székesegy­ház, a Kreml tornyai és csip­kézett falai a történelmi erek­lyék, a gazdag paloták és a töméntelen arannyal díszített hagymakupolás tornyok egy A Novogjeviesij kolostor évszázados falai tövében A hajnalok csodái sósnál is alaposabban készült a reggelre, úgy hajtogatta a ruhákat, hogy ne legyen gond az öltözéssel. S persze mind­ezt úgy, hogy a szülők lehe­tőleg ne nagyon vegyék ész­re! Az a hajnali pír ott a ke­leti égen, azt nem lehet leírni sosem, mint ahogy a nyári hajnalok borzongató hűvösé­ről sem érdemes szólni annak, aki sosem próbálta. Minden napfelkelte egy csoda, mondo­gatta a nagypapa a gyerekek­nek, s hozzátette: addig em­ber az ember, míg ezt észre tudja• venni. Ám ő maga so­sem bíbelődött a tétlen néze­lődéssel, sokkal inkább azok­ból a jelekből ítélt, amit a fur­csa színű sugarak okoztak reggelente. Ä fűrészelésnek persze kü­lön tudománya van, azt akár­kivel nem lehet megcsinálni. Először is, elő kell készíteni a szerszámot. Ki kell élezni, amihez meg a jobbik reszelő való. A hasogatás tudományát a gyerekek sohasem értették meg, igaz, abban nem is se­gíthettek. Annál inkább a fű­részhúzásban, de bizony az első néhány lécdarab nagyon akadozva fűrészeltetett el. Mert amíg az egyik tolja, ad­udig a másik húzza azt a frá­nya szerszámot, ami időnként ki-kisza!ad a megkezdetten vágatból, s jaj de jó lenne olyankor elkapni a kezün­ket ... I De: férfiember nem ijed meg a saját árnyékától, állí­totta a nagypapa, inkább len­dületből kell húzni azt a fű­részt, akkor se nem ugrál, se nem vágja el a kezünket. És amikor ő, kezdte a vágást, a fűrész nem ugrált, hanem engedelmesen harapta a fát. A gyerek próbájánál meg csak bele-belehasított a fába. Külön problémát okozott, hogy a keretben el van for­dítva az él, akármerről néz­zük, az egyiknek „bal kézre” esik. Ez bizony már csak így van, nevetett az üreg, s hagy­ta, hadd legyen ő a „balke­zes”. Bizony, mert a „jobb­kezesnek” kell elkezdeni a vágást. A felvágott fa halma már alig vetett árnyékot, amikor éledt a ház. Jött a nagyma­ma, kérdezte, mi legyen a reggeli. Ennivaló! — válaszolta a nagypapa, amit a gyerek azonnal rántottévá pontosított, piros paprikával a tetején. Csak aztán, ha a színben lesz a felvágott fa! — szigorodott meg az öreg hangja, s elővet­ték a kétfülű kosarat, s el­tüntették a hajnali munka termékét. Nem lehetett akár­hogy bezúdítani sem az aprí­tott fát a színbe — azt fel kellett rakni! Ráadásul kötés­ben, meg még arra is ügyel­ve, hogy kényelmes legyen annak is. aki majd megkezdi. D e más annak a reggeli­nek az íze, amiért így megdolgozott az ember ... Bailai Ottó életre szóló élményt adtak mindenkinek. A Kreml falain belül szinte az egész világ képviselteti magát. Amerikai, japán, arab, NSZK-beli cso­portok keverednek a köztársa­ságokból érkező turistákkal, akik nemzetiségére öltözék ük­ből következtethetünk; üzbég, tadzsik, kirgiz. Naponta há­rommillió turista hömpölyög az utcákon, tereken és a mú­zeumokban. Moszkva méreteit leginkább a városnézés során órákon át bolyongó autóbuszból érzékel­jük, de ízelítőt kaphattunk a távolságokból a föld alatt húzódó metróvonalakon is, mely egy körgyűrűből és nyolc vonalból áll, behálózva a vá­rost. Csupán a késő esti órák programjába fért, hogy a kör­gyűrű tizenkét állomásán ki­szálljunk és megcsodáljuk az állomások szépségét, hangula­tét. Szintén az éjszakai órák programja volt a kivilágított Kreml megtekintése és a késő éjszakai őrségváltás is. De a nappali programok is lenyűgözőek voltak. A Novo- gyevicsij kolostor hagymaku­polái friss aranyozással szik­ráztak a délutáni napfényben; magas falai és tizenkét őrbás­tyája a XVI. század levegő­jét és történelmét árasztják. Az Állami Képtár megtekinté­se után a borogyinói csata pa­noráma körmúzeum nyújtott felejthetetlen élményt, mely az 1812-es orosz—francia háború egyik legnagyobb ütközetéről készült. Turisták ezrei gyö­nyörködhetnek szépségében. A népgazdasági kiállítás szí­nes kavalkádja, szökőkútjai, űrkutatási pavilonja, a kórmo- zi — mind a látnivalók sorá­ba tartozott. Mire mindenki el­igazodott a nagyváros rengete­gében, miközben megismer­kedett a Lomonoszov egyetem lenyűgöző méreteivel, a Lenin- heagyel, a Kaiinyin sugárúttal, a KGST-palota nyitottkörjyv- a lakj aval, a várost átszelő hi­dak némelyikével, metróállo- másaiyal eltelt az idő. 4*. a késő esti órákban vonatra szállva, kényelmes, tiszta há­lókocsikban elhagytuk Moszk­vát, a metropoliszt és a kora reggeli órákban már Lenin- grád utcáin autóbuszunk a kényelmes, minden ieénvt ki­elégítő Szputnyik Szálló felé indult. (Kép és szöveg: Papp László) Séta a Kremlben Orvosi ügyelet Hétfőtől (20-tól) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hét végi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Füredi Gyula, kedden, dr. Mechnin- ger László, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Ágos­ton Mária, pénteken dr. Tóth Mária, szombaton és vasárnap dr. Kiss Péter. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Stul Aranka. Az ügyelet a ré­gi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászat: ügyéletet vasár­nap reggel 8 órától délig tart dr. Csányi Mária, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) Aranykujwläs tornyok tövében

Next

/
Oldalképek
Tartalom