Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. JÜLIUS 18., SZOMBAT 1 MAGAZIN JELENÜNK ÉS JÖVŐNK A SZAMOK TÜKRÉBEN írta: Nyitrai Ferencné dr. államtitkár, a KSH elnöke Ezekben a hetekben, hónapokban nemcsak a magyar közgazdászokat, hanem az újságol­vasó magyar állampolgárok mindegyikét a kibontakozás, az ahhoz vezető út, a stabi­lizációs program izgatja. Ez természetes, hi­szen a jövőnkről van szó. Joggal merülhet fel tehát az a kérdés, hogy vajon ezekért a nagy formátumú célokért mit tehet a sta­tisztika. A szocialista magyar statisztika több év­tizedes hagyománya a nyíltság és ennek meg­felelően a hármas feladatvállalás. Azt szok­tuk mondani, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a párt és a kormány statisztikai hivatala. Természetes, hogy elsősorban a pártot és a kormányt kell, hogy tájékoztas­sa napra készen, ugyanakkor a hosszú távot tekintve tudományosan megalapozottan a gaz­daságban és a társadalomban tapasztalható jelenségekről és folyamatokról, azok hát­teréről, hatótényezőiről. Ezek mellett azon­ban nem elhanyagolható szerepe van a má­sik két metszetben az információnak: közép­szinten a szakembereket kell tájékoztatnia a statisztikának lényegesen részletesebben, mint a felső szintű vezetést az előbb emlí­tettekről, s a harmadik szint a közvélemény tájékoztatása. Ismeretes, hogy a dinamikus fejlődés időszakában a közvélemény szűksza­vú tájékoztatása is elegendőnek bizonyult, a stagnálás, a gazdasági problémák, s a tár­sadalom nyugtalansága közepette azonban már lényegesen nagyobb szerepet kap az, hogy mikor, miről, milyen részletezettségben informáljuk a közvéleményt. Éppen azért, hogy az újságolvasók reális képet kapjanak arról, hogy mi történt az országban, s a tör­ténéseknek mi a hátterük, két népszerű ki­adványsorozatot indítottunk: Az életszínvonalról, életkörülményekről 1981-ben jelent meg „Az életszínvonal-füze­tek’’ című kiadványsorozat első füzete, ez az életszínvonal alakulását a felszabadulás­tól a nyolcvanas évek indulásáig tárgyalta. Ezt követően a népesedésről, az életszínvo­nal gazdasági hátteréről, a lakosság jövedel­méről. a társadalombiztosításról, a családpo­litikáról, az egészségügyi ellátásról, a diplo­más fiatalok helyzetéről a társadalomban, az élelmiszer-fogyasztásról készültek olvasmá­nyos stílusban és kerültek nyilvánosságra ilyen füzetek. Az egyes témakörökben nem­zetközi összehasonlítást is tartalmaznak ezek a füzetek, többek között azért, hogy a ma­gyar helyzet megítéléséhez megfelelő fo­gódzót adjunk. Viszonylag új sorozatot indítottunk „Ada­tok és tények” címen 1985-ben, ennek első két füzete az energiagazdálkodással, illetve a nemzetközi gazdasági élet kérdéseivel foglal­kozott. Szándékunkban áll ebben a kiadvány- sorozatban még 1987 folyamán tájékoztatást adni az ipar munkaerőhelyzetéről, majd az év vége felé az infrastruktúráról, valamint a hústermelésről és -forgalomról is. Ennek a kiadványsorozatnak nincs sok évre előre megtervezett menetrendje, a mindenkor leg­aktuálisabb kérdésekkel kívánunk ennek ke­retében foglalkozni. Természetesen a kibontakozáshoz nem ki­zárólag azzal adhat segítséget a statisztika, ho6y a közvéleményt tájékoztatja, hanem azzal, hogy a gazdaság és a társadalom ve­zető szerveinek ad reális információt a hely­zetmegítéléshez. E tekintetben igen árnyalt lehetőségeink vannak, a rendszeres elemző kiadványaink mellett ma már gyakorla­tunkká vált a nemzetközi összehasonlítások eredményeinek feldolgozása és az ebből adó­dó következtetések levonása. A vezető szervek informálásában a magyar statisztikai hivatal is szembe találja magát két, egymásnak látszólag ellentmondó köve­telménnyel: a viszonylag gyors tájékoztatás­sal, valamint a folyamatok részletes, mélyre­ható, tényezőkig lemenő ismertetésének igé­nyével. Közismert, hogy számos országban az elsőt, tehát a gyorsaságot tekintik a leg­fontosabbnak, és bár mi nem akarunk kon­kurálni több partnerországgal, gyakran hall­juk, hogy bezzeg X vagy Y ország statiszti­kai hivatala már a tárgyhónapot követő 3-án informálni tud az ipari termelésről, a külke­reskedelemről stb. A statisztika műhelytit­kaiban járatlan olvasó ilyenkor azt hiszi, hogy az említett országokban jobban szerve­zik meg a statisztikai munkát, pedig sok esetben egyszerűen arról van szó, hogy ko­rábban zárják a havi mérlegeket a vállala­toknál, tehát az adatok nem 1-jétől 30-áig, hanem az előző hó 25-étől az adott hónap 25-éig tartó időszakra vonatkoznak, tartal­maznak egy sor becslést, bizonytalanságot, és — amit a legkevésbé követendőnek tar­tunk — nem adnak módot az adatokat gyűjtő szervezeteknek semmiféle kontrollra. Minthogy az a nagyon határozott meggyőző­désünk (és itt a többesszám valóban a statisz­tikai hivatal vezető apparátusának egészét jelenti), hogy a párt és a kormány vezetőit akkor informáljuk megfelelően, ha megbíz­ható, ellenőrzött, valóban az adott tárgyidő- szakra vonatkozó adatokat és ezek tényezőit ismertetjük, mi a magunk részéről a követel­ményrendszer második elemét tartjuk fonto­sabbnak. Nagyon fontosnak tartjuk viszont azt, hogy az évközi gyors információk mellett egy-egy aktuális témakört mélyrehatóan elemezzünk annak hosszabb folyamatában, a dolog ter­mészetéből adódóan 5—10 éves szakaszon. A témák kiválasztásában segítséget ad szá­munkra az, hogy a KSH ismeri a kormány és a kormány munkabizottságainak éves programját, munkatervét, tudjuk tehát, hogy milyen kérdések vannak napirenden, mire kell fölkészülnünk. Ez azonban önmagában nem elegendő. A statisztikus akkor végzi jól a feladatát, ha a tények vizsgálatából maga jön rá arra, hogy mely kérdések fognak na­pirendre kerülni (még ha nincsenek is ki­tűzve) a következő időszakban, hiszen látjuk, hogy hol mutatkozik eltérés a tervezett iránytól, mértéktől. Mindez azt jelenti, hogy ma a KSH nem vár arra, hogy a felsőbb szervek megrendeljék, hogy milyen elemzé­seket kívánnak, hanem megkísérelünk elé­be menni az ilyen megrendeléseknek. Csu­pán néhány példa: Ez év márciusában jelentettünk meg egy rövid kiadványt a munkaidőalap változásá­ról és annak kihasználásáról. Az év folya­mán sorra jelennek meg az anyagmozgatás helyzetét taglaló kiadványok a különböző népgazdasági ágakban. A munkaerőmozgás várhatóan felgyorsul, ezért ez év júniusában adtuk közre a nyolcvanas évek ipari munka­erőmozgásának néhány főbb jellemzőjét elemző kiadványt. Az életszínvonal kérdésében számos olyan elem került előtérbe és várhatóan erősödik a következő időszakban, amivel foglalkoz­nunk kellett. Csupán néhány példa erről is: vizsgáltuk az életszínvonalról alkotott véle­mények helyzetét, és ennek változását a het- vesen években alkotott véleményekhez vi­szonyítva; tudakoltuk az életszínvonal jövő­beni alakulásával kapcsolatos várakozásokat is. Vizsgáltunk egy sokakat irritáló kérdést: a láthatatlan jövedelmek lehetséges hatását a személyes jövedelmek szóródására. Élet­színvonal-vizsgálataink kiterjednek a külön­böző rétegekre. Minthogy napjainkban az időskorúak helyzete az érdeklődés középpont­jába került, 1986-ban kiadtunk egy viszony­lag vaskos (300 oldalt tartalmazó) kiadványt, amelyben elemezzük az időskorú népesség föntosabb demográfiai és foglalkozási jellem­zőit, életvitelét, családi körülményeit, jöve­delmi helyzetét, nyugdíj mellett szerzett ki­egészítő jövedelmét, egészségi állapotát, s az erre ható tényezőket (pl. a dohányzás, alko­holfogyasztás mértékét), s végül a szabad idejük eltöltésének módját. Mint az egész lakosságot érintő kérdés, napirenden van a lakáshelyzet. Az 1984. évi mikrocenzus al­kalmával vizsgáltuk a lakásváltoztatási szán­dékokat, és a lakáskörülményeket, s erről is 1986-ban adtunk közre viszonylag részletes elemzést. Bár az itt felsorolt, s a hasonló té­makörökben megjelent elemzéseink elsősor­ban a szakmai közvélemény érdeklődését szolgálják, ezek zöme megvásárolható, egy részük pedig a hivatal könyvtárán keresztül hozzáférhető minden érdeklődő számára. A kibontakozási program természetesen a magyar statisztikusok számára is ad újabb feladatokat. Egyfelől ránk is vonatkozik az egész államigazgatásra igényelt racionálisabb gazdálkodás, ami elsősorban abban jelent­kezik, hogy felmértük adatszolgáltatásunk csökkentésének, ésszerűbb megvalósításának tartalékait. Ezt a munkát még 1986-ban kezdtük el, a jelen párt- és kormányhatá­rozat előtt, hiszen látható volt, hogy a továb­bi költségvetési csökkentéseket csak úgy tudjuk elviselni, ha alaposan számba vesszük azt, hogy milyen tevékenységünktől tudunk megválni anélkül, hogy az információt ez­zel szegényítenénk, s ugyanakkor lehetősé­get kellett arra is adni, hogy a statisztika befogadja a gazdaság új elemeit (például a két új adórendszer hatását). A felülvizsgá­lat nemcsak a KSH keretében végzett adat­gyűjtésekre, hanem a társszervek, minisz­tériumok által gyűjtött adatok körére is vo­natkozott. Az első eredményeket ez év vé­géig összegezzük, a folyamat azonban ezzel még nem zárul le, mert úgy tűnik, hogy az adatszolgáltatókat az indokoltnál nagyobb mértékben terhelik a nem a KSH keretében gyűjtött adatok, s ezekkel kapcsolatban a felülvizsgálatot folytatnunk kell. A hivatal munkáját két kutatóintézet egé­szíti ki. A Gazdaságkutató Intézet — amelyet a Minisztertanács 1967-ben alapított — a gazdasági előrejelzések készítésével foglalko­zik, elsősorban rövid távon, egy, illetve né­hány évre vonatkozóan. A gazdaságkutatás korszerű eszközeivel vizsgálja a népgazda­sági folyamatokat, s az erre ható tényező­ket, és a döntéselőkészítést szolgálja az évenként három alkalommal készített előre­jelzéseivel. Az első előrejelzés az adott év tavaszán felvázolja az éves tervhez viszonyít­va az évre várható tendenciákat, felhívja a figyelmet az év elején tapasztalható eltéré­sekre, veszélyzónákra. A második elemzés az adott év nyarán már nagyobb biztonsággal épít a rendelkezésre álló rendelésállomány- adatok és vállalati információk alapján az éves várhatóra. Ezt az előrejelzést a követ­kező éves tervezés megalapozása során rendszeresen figyelembe veszik. Az év vé­gén, általában október hónapban készített elemzés pedig a következő évre való átme­netet, s annak problémáit vizsgálja. Fontos eleme a gazdaságkutató munkának a válla­lati magatartás vizsgálata. Ez az elmúlt né­hány évben honosodott meg gyakorlatunk­ban, s e tevékenység célja elsősorban az, hogy felvázolja, hogy a kormányzati csele­kedetekre milyen módon reagálnak a vál­lalatok, illetve, hogy a vállalatok védekező reflexei hol látszanak akadályozni a kor­mányzati döntések megvalósulásának folya­matát. Más jellegű munkát végez a KSH Népes­ségtudományi Kutatóintézete, amely még kutatócsoportként 1963-ban alakult, majd 1967 óta lett kutatóintézetté. Ez az intézet hosszú távú népesség-előre jelzéseket készít, szorosan beépülve a hosszú távú tervezés folyamatába. Jelenleg az előrejelzések már az ezredfordulón túl mutatnak, 2035-ig ter­jednek. Viszonylag új eleme az előrejelzések készítésének az, hogy különböző variánsok­ban készítik el, esetenként 4-6 variánsban is, s ezekben figyelembe veszik a várható változások irányát, mértékét. Mindkét intézet épít az információknak arra a gazdaságkincsestárára, amelyek a KSH főosztályain rendelkezésre állnak. Ugyanakkor e két intézet kiadványaiban a véleményalkotás lényegesen magasabb sza­badságfokon valósul meg, hiszen mindkét in­tézetben a tények mellett várható elemek is megjelennek, s ezekben nem lehet a Statisz­tikai abszolút pontosságra törekedni (de nem is célszerű). Talán kevesen tudják e lap olvasói közül, hogy a Központi Statisztikai Hivatalt a het­venes évek végén megbízta a kormány a számítástechnika alkalmazásának az állam- igazgatásban való koordinálásával. Ez a megbízatás igen nagy feladatot és felelőssé­get jelent, hiszen egy viszonylag szűkös periódusaiban kell koordinálni a különböző jogos, de teljes mértékben ki nem elégíthe­tő igényeket. Annak érdekében, hogy ennek a feladatának is eleget tudjon tenni, a hiva­tal több, számítástechnikai jellegű intézményt is működtet. Az országban talán a legszé­A KSH számítógéptermében a mágnesszalagokon és ciiskeken tárolt adatok a terminálok kezelői által a displayki'e bármikor előhívhatók. (Vimola Károly felvétele) lesebb körben ismert a KSH Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Vállalata (SZÜV), amelyet még 1951-ben alapítottak, elsősor­ban gazdasági jellegű adatok feldolgozásának megoldására. 1971-től kezdődően számító- központokat létesítettek az ország különbö­ző tájain, s ezek a számítóközpontok ma sikeresen épültek be az adatfeldolgozás kö­rébe. A SZÜV a KSH többszörösen kiváló vállalata, kezdeményezőkészsége közismert, s ebből csupán egy példát: a szakmában a SZÜV kezdeményezte a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfordulójára irányu­ló versenykihívást. Viszonylag fiatal, de gyorsan erősödő vállalat a Számítástechnika-alkalmazási Vál­lalat, amelyet 1982-ben három korábbi rész- tevékenységet végző vállalat, illetve intéz­mény összevonásából hoztak létre. A Számaik részben számítástechnikai rendsze­rek szervezésével, telepítésével, szoftverel­látásával foglalkozik, részben jelentős okta­tási feladatokat is megold, sőt országos jel­legű számítástechnikai szakkönyvtárat mű­ködtet. A fiatalabb intézmények közé tartozik az Állami Népességnyilvántartó Hivatal, amely 1974 óta működik, s a népesség-nyilvántar­tás adatait már naprakészen képes szol­gáltatni. Az ÁNH látja el a lakosságot sze­mélyi számmal, és olyan tervekkel foglalko­zik, amelyek a személyi szám információ- tartalmának bővítését szolgálhatják. Ennek a hivatalnak a felügyeletét a KSH elnöke együttesen látja el a tárgykörben érdekelt többi minisztériummal és főhatósággal. Az Államigazgatási Számítógépes Szolgá­lat is egyike a fiatal intézményeinknek, 1975-ben jött létre azért, hogy számítógépes szolgáltatást és szellemi támogatást nyújt­son saját számítóközponttal nem rendelkező minisztériumoknak és országos hatáskörű szerveknek. Ma már számos területen végez az ÁSZSZ bérmunkát, s megszervezett több nagyméretű államigazgatási alapnyilvántar­tást, mint például a már említett népesség- nyilvántartás mellett a föld-, az ingatlan-, a jogszabály-nyilvántartás elemeit. Az ÁSZSZ feladatköre is bővülőben van, hiszen konk­rét felhasználói megrendelések alapján pro­filját szélesíteni is tudja. A KSH szervezetéhez tartozik több olyan intézmény, amelynek hatásköre messze túl­nő a statisztikai tevékenységen. Az egyik ilyen intézményünk a Statisztikai Kiadó Vál­lalat (SKV), amelyiknek alapfeladata a KSH kiadványainak megjelentetése, de emellett számítástechnikai, rendszerszervezési és ese­tenként más jellegű kiadványokat is nyil­vánosságra hoz. A Statisztikai Kiadó Válla­laton nagyon sok múlik, hiszen informá­cióinkban a tartalmat a KSH adja meg, a tartalomhoz a formát az SKV — s a fel­használó szempontjából ez utóbbi sem mellé­kes. Erre is egyetlen példát: nemrégiben je­lent meg a „Környezet állapota és védel­me” című első, jelentős, grafikonokkal ellá­tott környezetstatisztikai kiadványunk, amely nemzetközi sikert aratott nemcsak az információtartalma, hanem a megjelenítés formája miatt is. Szólnom kell a KSH könyvtáráról is, amely egyidős a KSH-val, 1867 óta működik, 1874 óta önálló szervezeti egység. Nyilvános könyvtár, olvasóteremmel. Gazdag könyvál­lományában mintegy 650 ezer könyv, do­kumentum és 60 ezer kötet folyóirat talál­ható, ezek körét külföldi cserekapcsolatok­kal rendszeresen bővítik. A könyvtár e fő tevékenysége mellett bibliográfiai gyűjtések­kel áll elsősorban a statisztikus felhasználók rendelkezésére a legkülönbözőbb témakörök­ből, s ehhez a számítógépes szolgálata meg­felelően kiépült. A könyvtár profiljába tar­tozik a történeti statisztikai kutatómunka is. A statisztikai munka alaposabb végzésé­hez több folyóirat is rendelkezésre áll, első­sorban az 1923-ban alapított Statisztikai Szemle, tudományos igényű folyóirata a sta­tisztikai elméletnek, módszertannak és elemzésnek. Emellett több szakmai statisz­tikai és számítástechnikai folyóirat jelenik meg. Végül nem lenne teljes a beszámolás a magyar statisztika feladatrendszerérői, ha nem szólnánk a hivatal területi szerveiről, amelyek a mai formában 1952 ’ óta működ­nek. Ez a 35 éves területi apparátus a fő­városban és a megyeszékhelyeken statiszti­kai igazgatóságokat működtet, megfelelő szá­mítástechnikai gépesítéssel, és azzal a ket­tős feladatrendszerrel, hogy egyfelől szolgál­ják a KSH központi igényeit; másfelől (de nem másodsorban) a megye, illetve a fővá­ros párt- és állami vezetőinek informálását. Ismertetésem arról, hogy mi mindent ké­pes tenni és tehet a statisztika a megújulási folyamatban, korántsem teljes, hiszen nem szóltam az egyre jobban terebélyesedő nem­zetközi kapcsolatainkról, a nemzetközi sta­tisztikai szervezetekben és tudományos in­tézményekben való közreműködésünk mér­tékéről, a statisztikai tevékenységek országos összehangolásának, fejlesztésének és ellenőr­zésének feladatrendszerérői, és számos más olyan elemről, amelyek mindegyike azt cé­lozza, hogy megbízható információkkal szol­gáljuk felhasználóinkat, a vezetőket, a szak­embereket és a széles körű közvéleményt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom