Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
MAGAZIN mr 2 meg ufjy 1987, JÜLIUS18- szombat !________________________________________________________________________________________________________________________________________1 Népi mesterségek — hagyományok A biztos megélhetés forrásai Végleg megszűnt a telephely Nem ijesztgetni kellett volna, hanem cselekedni Egy szó annyi, mint száz — jelentette ki a szúrós szemű, fekete bajuszú ember, aki ennek nyoma tékául, a konyha közepére dobta a fényes bádogtepsit, aztán a lefelé fordult edény aljára állt, onnét kiáltotta még egyszer az árát. Mert, hogy ez jó minőségű munka, így sem horpad be. Fizessen, akinek ilyen kell. Helyük a kisiparban Eégi kép ez, amit most idéztem. Szüleim alkudoztak a házaló cigány mesteremberrel, akit meg is becsültek. A megbízható edényfoltozók, bádogművesek, teknővájók, s ki tudja hányféle hasznos mesterség folytatói, mindig visz- szatérhettek áruikkal. A cigány népi mesterségek hasznát elismerte, művelőiben bízott a falu. E mesterségek szerepe ma is jelentős, számos területen pótolhatatlan. Különösen a biztos egzisztenciát teremtő munka, az állandó jövedelemforrás , szempontjából érdemes áttekinteni, milyen helyet foglal el e népcsoport a különböző foglalkozású kisiparosok és kiskereskedők táborában. A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett működő koordinációs bizottság nemrég vizsgálta meg ezt a kérdést, s mint megállapította: a megye 955 ezer körüli népességének közel 2,7 százaléka a cigánylakosság. A mintegy 15 ezer munkaképes korú felnőtt foglalkoztatása körülbelül 70 százalék, ami alacsony szintűnek mondható. Tovább nehezíti a családok megélhetését,, hogy többnyire az alacsony bért fizető munkahelyeken tudják őket alkalmazni, mert csak 12 százalékuk szakmunkás, a segédmunkások aránya 5fi százalék, a többiek betanított munkások. Érthető tehát, hogy a hagyományosan kialakult népi foglalkozások vonzzák azokat, akik az állami iparban nem tudják megtalálni a számításukat. Ehhez azonban piac, más szóval úgynevezett szolgáltatási igény kell, ami úgy látszik, meg is található. Nehéz meghatározni az arányokat, hogy hányán foglalják el magukat a magánjellegű ipari tevékenységgel, csupán hozzávetőleges adatok mondatták a jelentés készítőivel, hogy közel 400 kisiparossal számolhatnak. Az iparengedélyek kiadásáról szóló törvény természetesen nem tesz különbséget az állampolgárok között, amivel magyarázható, hogy nincsenek pontos adatok, de egyben feltétel is ahhoz, hogy minden kérelmező kaphat engedélyt, aki az előírásnak megfelel. E téren is az a gond, ami e történelmi hátrányt szenvedő etnikum sorsa az idő mai állása szerint. Mint megállapították: a bonyolultabb ismereteket igénylő szakmákban, hogy néhány példával is éljünk: (műszerész, kozmetikus, villanyszerelő és egyebek) nincs cigány kisiparos, ami ismét arra mutat rá, hogy a hiányzó iskolák megszerzését minden erővel szorgalmazni kell körükben, de leginkább a gyermekek iskolai oktatását kell kiemelt figyelemmel kísérni. Sok baj származhat és késleltetheti e népcsoport fel- emelkedését akár generációkon át is az a jelenség, amit itt is megállapítanak: a cigánygyermekek fele még ma sem fejezi be tanköteles korban a nyolc osztályt. Még nagyobb baj, hogy a túlkoros iskolába járóknak is csak a 75 százaléka szerzi meg a végbizonyítványt. Iskola nélkül nehéz A már vázolt helyzetben nincs más választásuk ezeknek az embereknek, mint a képesítéshez nem kötött foglalkozásokra kérni meg az iparengedélyt. Ezekkel is nagyon sok hiányt pótolnak a területen, s tevékenységük azért is fontos, mert családtagjaikat is munkára nevelik, megélhetésüknek biztos forrást teremtenek, környezetükben példát adva gyorsítják az életmód változását. Mint megállapították: az ilyen foglalkozások művelőire csak ritkán panaszkodnak a megrendelők. Úgy látszik, e téren a jó hagyományokat folytatják. Vizsgálták azt is, hogy milyen hatással van az állandó foglalkozás szemléletükre, hogyan veszik ki részüket a lakóhely politikai, társadalmi közéletében, s arra egyelőre még a „nem jellemző” minősítést adhatták. Kivételek azonban már találhatók. Tá- pióságon például egy személy a tanács vb tagja és a sportkör elnöke, a szakmája lakatos. Nagymaroson egy villanyszerelő a tűzoltóegyesület parancsnoka. Aszódon egy takarító kisiparos a KIOSZ munkájában vesz részt. Találunk még közöttük más községekben póttanácstagot, munkásőrt és adóellenőrző bizottsági tagot. A gyerekek már tanulnak A cigány származású kereskedők pontos számát sem ismerik. A becslések szerint a megye kereskedőinek tíz százalékát jelentik, s mint a szakemberek megállapították: ezt a foglalkozást előnyben részesítik a nagyobb fizikai és szellemi igénybevételt jelentő más mesterségekkel szemben. Többnyire a századok alatt kialakult gyakorlatot folytatják. A vásári árusoknál megtalálható a fonott kosár, a házi szőttes, a cukorka és más hagyományos árucikk. Nehezíti a helyzetüket viszont az, hogy a múlt év októberében életbe lépett az a jogszabály-módosítás, amely szigorúbb feltételekhez, képesítéshez köti a kereskedést. Korábban az iskolai végzettségtől függetlenül engedélyhez jutott kereskedő ma már kénytelen elsajátítani az elméleti alapokat, s tőle épp úgy megkövetelik a pénztár- könyv vezetését, mint bármely más kollégájától. Az általános iskolai végzettséggel és a kétéves kereskedelmi szakismerettel csak kevesen rendelkeznek. A tanács előadója kénytelen a rendeletre hivatkozva gyakran viták pergőtüzébe kerülni, mert a kérelmet benyújtók egyszerűen nem tudják megérteni, hogy e feltételek nélkül nem léphetnek a kereskedői pályára. Szakmai körökben tartanak is attól, hogy finoman fogalmazva a jogosulatlan kereskedők számának növekedésére lehet számítani. Érthető, hogy a kereskedők úgynevezett könyvvezetési és bizonylati fegyelme nem a legjobb, mert ehhez készségek, ismeretek kellenek, melyek ma még hiányoznak. A megyei tanács kereskedelmi osztálya is hasznosnak minősíti a cigány származású kereskedők működését, mert biztos megélhetési forrást teremtenek maguknak, nem kilincselnek segélyekért, s egy ponton már kirajzolódik a szűk réteg távolabbi jövője, mivel sokuk gyermeke kíván erre a pályára lépni, folytatva a szülők hivatását, s így kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolákba iratkoznak be. A cigányügyi koordinációs bizottság ülésén részt vevők is meggyőződhettek arról, hogy ha lassan is, gyakran alig érzékelhetően, de a cigány népcsoport életmódja is változik, s e változást helyzetük megértése, ügyük hozzáértő támogatása ■ gyorsíthatja meg nemcsak az ő érdekükben, hanem az egész társadalom őszinte óhaja szerint is. Kovács T. István J Ha nem is derült égből) £ érkezett a villám csapása, j mégis váratlanul érte a fő- ^ nökségen dolgozókat. Ügy vélték, ha évek óta döcö- 2 gött valahogy a szekér, hát ^ ezután is haladnak még ve- ^ le valamerre. Hogy újabb ^ veszteség felé? Erre talán á nem is gondoltak ... Nem akarták elhinni Igaz, a telep még megvan, de az elárvult épületeket, a kihalt udvart csak néhány ember vigyázza. Megszűnt a nyüzsgés, a lárma, a többtonnás teherautók messze elkerülik a Pest Megyei Duna Volán június 3Q-ával felszámolt kiskunlacházi főnökségét. Hogy miért? Erről a ceglédi üzemigazgatóság vezetőjét kérdeztük meg. — Kényesek vagyunk arra, hogy ne felszámolást emlegessenek — helyesbít Czérna Miklós. — Csupán a szállítási tevékenység szűnt meg a telepen. Reméljük, az is csak ideiglenesen. De addig, amíg módunk lesz újra fuvarozást vállalni a körzetben, addig átcsoportosítottuk eszközeinket más területekre. Az már más kérdés, hogy a dolgozók egy része nem hajlandó átmenni ezekre a telepekre. Nem vállalják a bejárást sem Dabasra. sem Szigetszentmik- lósra. Munkát azonban egykét speciális munkakör kivételével mindenkinek ajánlottunk, így azoknak. akik ezt nem fogadták el, kénytelenek voltunk felmondani. Tíz-tizen- két emberről van szó. akik most jogszabály adta lehetőségükkel élve a meghosszabbított felmondási idő alatt akár bónaortkon át kereshetnek, valósíthatnak a kínálkozó munkaalkalmaik között, — Nem úgy, mint önöknél. De mi kényszerítette valójában a vállalatot arra, hogy — akár felszámolásnak, akár átFrsmor zöldség, gyógyszer, izótop Kifizetődő a légi szállítás? A Malév Air Cargo, azaz a Malév árufuvarozási osztálya a Ferihegyi repülőtér 1- es terminálján található, közvetlenül a mindenki által jól ismert régi fogadóépület tőszomszédságában. S bár a légi áruszállítás fontos tevékenysége a magyar légitársaságnak, mégis a legtöbb ember szinte semmit sem tud róla. De miért is fontos a légi fuvarozás, ez az olcsónak egyáltalán nem nevezhető szállítási forma? Erről beszélgetünk Sallai Istvánnal, a Malév Air Cargo vezetőjével. 3-4 nap alatt Miközben az osztályvezető irodájában azt magyarázta, hogy a légi fuvarozás előnyeit három szóval lehet leginkább érzékeltetni — gyorsaság, pontosság, megbízhatóság — a Cargo-bázison a megszokott mindennapi munka folyik. Gépkocsik sokasága parkol az épület előtt arra várva, hogy átvegyék a rajta szállított árut. vagy éppen azért, hogy megrakva az aznap érkezett küldeménnyel, elvigye azt rendeltetési helyére. A vámhivatalban is szabályszerűen kezelik az indulásra váró, illetve a különböző járatokkal érkezett csomagokat. Benn a raktárban pedig szakértő kezek szortírozzák, csomagolják a különféle küldeményeket, amelyek között primőr zöldség és Indiából származó ruha, valamint gyorsan romló radioaktív izotóp éppen úgy előfordul, mint életmentő gyógyszer vagy naposcsibe. Sallai István adatokat sorol tevékenységükről. így megtudhatjuk, hogy tavaly csaknem 30 ezer tonna árut adtak fel légi fuvarozásra Ferihegyen, s ebből több mint 15 ezer tonnát a Malév gépei vittek külföldre. Amíg fel évtizeddel ezelőtt az áru feladásától annak átvételéiig akar kót-három hét is eltelt, addig mára ez az idő 3—4 napra csökkent. A fuvaroztatók jobb kiszolgálása érdekeben pedig a Malév öt éve a kis légitársaságok közül elsőként csatlakozott az úgynevezett nemzetközi — Carmen-cargo — számítógépes rendszerhez, amely a légi küldemények kezelését teszi gyorsabbá, pontosabbá. — A magyar vállalatok miért küldik repülőgéppel az árut? — Ennek két fő oka lehet. Az egyik: a szóban forgó küldeményt — valamilyen okból — csak késve indíthatták útnak, ezért a szállítás idején igyekeznek a késést behozni. A másik esetben az adott árut eleve légi úton kívánták eljuttatni a megrendelőhöz, mivel a küldemény tulajdonságai, például romlékonysága, ezt teszik indokolttá. Csak ha értékes — Kik és milyen feltételekkel vehetik igénybe a Malév Air Cargo szolgáltatásait? — Szállítotóink köre nagyon széles, ugyanis — megfelelő engedélyek birtokában — bárki feladhat légi küldeményt járatainkra, legyen az magánszemély vagy vállalat. S hogy mi mindent lehet repülőgéppel szállítani? Tulajdonképpen szinte mindenféle export- és importárut, ha az megfelel a repülésbiztonsági előírásoknak, és van rá behozatali, illetve kiviteli engedély. A vállalati fuvarozást talán egyetlen dolog korlátozhatja, nevezetesen: a légi szállítás nem olcsó. Ezért a megbízóink többnyire csak értékesebb küldeményeket fuvaroztatnak velünk, mert így kifizetődő számukra. Bérelt gépek Végül a beszélgetés végén a gondokról is szó esik. Ezek közül talán a leginkább égető, hogy az áruszállító légi flottát hamarosan egytől-egyig ki kell szuperálni, mivel a négy 1L—18-as már kiöregedett. Ezért a Malév áruszállítási tevékenységét átmenetileg bérelt repülőgépekkel igyeikszik megoldani, hogy ne szoruljon ki a . piacról, azonban a végleges megoldásról még nem döntöttek. Ezenkívül az itt dolgozóknak — ez mintegy kétszáz ember — az ugyancsak nehézséget jelent a munkájuk elvégzésében, hogy a 2-es terminálon, azaz Ferihegy—2-őn — pénzügyi okok miatt — nem épült Cargo-raktár. Ezért az áruk zömét az 1-es terminálról utaztatni kell a hat kilométerre lévő 2-es terminálra a vállalat gépeihez. Ám a nehézségek ellenére az itt dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megrendelőik semmit se érzékeljenek belső gondjaikból. Sőt. arra törekszenek, hogy szolgáltatásaik színvonalát állandóan javítsák. Ezért folyamatosan figyelemmel kísérik a piac igénveinek változását — ennek szellemében nyitottak a közelmúltban irodát Budapesten, a Belvárosban —, és igyekeznek hozzájuk a legjobban alkalmazkodni. — csávás — csoportosításnak nevezzük — megtegye ezt a lépést? — Egyértelműen a veszteség — mondja Czérna Miklós, majd így folytatja: — A kiskunlacházi főnökség 1984 óta nem üzemelt gazdaságosan, sőt veszteségük évek óta meghaladta a 3 millió forintot. Ha most nem lépünk, év végére a 4 milliót is megtermelték volna. Reményünk, kilátásunk pedig semmi nincs, öthat éve nem is volt arra, hogy pozitív irányba mozduljanak el. Talán már akkor meg kellett volna tenni ezt az intézkedést. Sőt, továbbmegyek: a ’70-es években megérett a helyzet az átszervezésre. Igaz, akkoriban még a jobb piaci helyzet, a kedvezőbb adózási feltételek lehetővé tették a nyereséges működést, de a Cegléd és Kiskunlacháza közötti 90 kilométernyi távolságból eredő irányítási gondok már ekkor is mutatkoztak. S ezzel a lacháziak tisztában voltak. Éveken át csak riogattuk, fenyegettük öitet, így aztán nem csoda, hogy nem hitték már el, hogy a most végrehajtott átszervezés megtörténhet. De ez nem is csoda, hisz', ha évek óta gazdaságtalanul működött a telep, az ott dolgozókban joggal vetődött fel a kérdés, miért pont most, miért pont így kellett megoldani a problémákat. A távolság már megvolt — Számmora különösen hihetetlennek tűnt a bejelenites — kezdi a félig-<meddig kiürített szobában, az akták végső silabizálását félbeszakítva Kosch Edéne, a kiskunlaehá- zi telep utolsó vezetője. — Fél évvel ezelőtt szűnt meg egy másik cégnél a férjem munkahelye, s mosit én is ilyen helyzetbe kerültem. Igaz, ez csak az én gondom. A nagyobb baj az, hogy ma már nem lehet változtatni a tényeken. Pedig úgy érzem, ha visz- szafelé lehetne fordítani a naptárt, még tehetnénk valamit. Nagyobb figyelemmel el lehetett volna kerülni mindazt, ami mosit bekövetkezett. Persze ehhez mind a két helyen — Cegléden, Kiskunlac- házán — többet kellett volna fordítani a problémák megoldására. Tudom, a ceglédiek azt mondják, hogy ilyen távolságból nehéz volt irányítani bennünket. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy a távolság ide ugyanannyi, mint oda. Ezért nem fogom megérteni soha, hogy amikor átszervezték a Volán tefut pár éve. miért kellett a ceglédiekhez kapcsolniuk Szigetszentmiklós után bennünket? A 90 kilométer távolság akkor is megvolt. De emiatt nekünk fájt többet a fejünk, mint az üzemigazgatóságon lévőknek. Igaz, eleinte ígértek mindenféle segítséget, de ahogy múlt az idő, egyre kevesebbet tettek. Bármi gondunk volt, akár az egyre sűrűbben meghibáso- dó alkatrészekkel, akár az emberekkel, közel 200 kilométert kellett utaznunk. De ez csak úgy mehetett, hogy előbb fuvart szereztünk Cegléd környékére, mert nem akartuk leterhelni a rezsiköltséget az utazási költségekkel. — Ügy tudom, voltak fegyelmi problémák, s a távolságon túl gondot okozott, hogy nem tudtak elegendő fuvart sem szerezni a környéken. — Ez mind igaz. Valóban voltak gondjaink a dolgozókkal, főként amiaitt, hogy a közeli szállítási lehetőségeket más vállalkozók, szövetkezetek szerezték meg, s a beruházási tevékenységek csökkenése miatt a környékbeli kavicsbányák sem kértek már jelentős mennyiségű fuvart. Ezért volt szükség arra, hogy az állandó partnerek helyett változó munkahelyen kezdjenek a sofőrök. Emiatt gyakran volt torzsalkodás, veszekedés, hiszen senkinek sem mindegy, hogy 2—3 órával hamarabb kall kelnie amiatt, mert távolabbi fuvaroztatónál van munkája. Ilyenkor fordult elő, hogy pontatlanok, fegyelmezetlenek voltak az emberek. Na tudtuk volna... Itt egy kicsit megakad a szó, mintha elszakadna a beszélgetés fonala. Rákérdezek, ez vajon minden, ami súlyos gondokat okozott s végül az átszervezéshez vezetett? Koschné elgondolkodik, aztán lassan mondja ki: — Mi is törhettük volna magunkat jobban. Ha tudtuk volna, hogy mi lesz... De van még egy alapvető probléma: a mi tevékenységünk nagyságához túlméretezett volt a telep. Nem bírtuk gazdaságosan működtetni sem a javítóműhelyt, sem a szociális helyiségeket. A költségek viszont ugyanúgy jelentkeztek, mintha tel jes kapacitással dolgoznánk. Gondolom, jobb lett volna, ha a vállalat eladja ezt a telepet, s egy szerényebb befogadóképességű, de gazdaságosabban üzemeltethetőt vesz. Nem alku tárgya Vitázni ugyan már a márciusi termelési tanácskozás után sem lehetett, de az természetes, hogy azokkal a gondokkal, problémákkal, amelyeket maguk megoldani nem tudtak, s azokkal a kérdésekkel, amelyekre választ nem találtak, a kiskunlacházi főnökség dolgozói megkeresték a nagyközségi pártbizottság titkárát. Kovács Istvánt. Az akkori s a mostani helyzetről ő így vélekedik: — Nagy feszültséget ugyan nem okozott a térségben a Volán telepének felszámolása, ■ mert, az itt dolgozóknak csak a fele helyi lakos. Az azonban tény, hogy az intézkedés váratlanul érte őket. Néhá- nyan a telepen dolgozó párttagok közül személyesen jöttek be, hogy elmondják gondjaikat, véleményüket. Bizony nehéz volt megmagyarázni nekik, hogy az intézkedést tényként, megmásíthatatlan döntésként kell elfogadni, hogy az már nem alku tárgya. Ugyanúgy, mint a Volán vezetői és a helyi főnökségen dolgozók, mi is tudtuk, hogy az itt folyó tevékenység évek óta számottevő veszteséget okoz. Sajnálom, hogy korábban nem kerestek meg bennünket. Talán segíthettünk volna. Mert manapság az ilyen esetekben csak arra van mód. hogy felszámolják vagy átszervezzék a tevékenységet, hogy elbocsássák vagy más munkahelyekre helyezzék az embereket. Helyi vezetőként nekem sem szerzett örömöt ez a lépés, de ismerve a népgazdaság gondjait, azt kell mondanom, hogy indokolt volt a Volán döntése. Most arra kell figyelnünk, hogy ha éveken át nem törődtek eleget ezzel a teleppel, ha nem fordítottak elég gondot az itt folyó tevékenységre, akkor legalább ezután találják meg helyüket, számításukat a különböző okok folytán munka nélkül maradt emberek. Ebben a Volán vezetői kérték is a segítségünket, s ha ez elsősorban a tanács feladata is, lehetőségünk szerint mi is közreműködünk mindenben, amiben lehet. Hogy miben kell, miben lehet segíteni, az pár héten beiül — amikor a dolgozók letöltik felmondási idejüket — elválik. Mint ahogy nyilvánvalóvá vált azt is, hogy a Volán ceglédi üzemigazgatóságának kiskunlacházi főnökségének felszámolása nem volt elkerülhetetlen. Idejében hozott, de kemény intézkedésekkel, s nem a hosszú éveken át tartó ijesztgetéssel, vagy a jobb időkre várással tudtak volna tenni a jelenlegi helyzet ellen. Kevésbé türelmesen, de sokkal következetesebben. Mert a távolság, meg a lacházi telep, mint azt az érintettek elmondták, évekkel ezelőtt is ugyanakkora volt. Pató Zsuzsa
