Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

1987. JÜLIUS 13., HÉTFŐ Fotóvegyszerekből Tőkés export A Reanal Finomvegyszergyár» ban az idén csaknem másfélszer sumyi fotóvegyszert kívánnak elő­állítani, mint tavaly. Az év ele­jén még ennél szerényebb mér­tékű növekedéssel számolt a vál­lalat, de június végére már az egész évre eredetileg előirány­zottnál is több megrendelésük volt. A Reanal az idén a különféle fekete-fehér és színes filmek, fo­tópapírok előhívásához, kidolgo­zásához szükséges vegyszerkész­letekből, valamint a nyomdatech­nikai és röntgenelőhívókból vár­hatóan körülbelül 120 millió fo­rintért értékesít. Termékeinek két­harmadát külhoni cégek veszik meg. Legnagyobb külföldi part­nerük a Szovjetunió, ahová el­sősorban diafilmek előhívásához, fotók kidolgozásához szállítanak vegyszereket. \ A vállalat termelésének növe­kedésével arányosan bővíti fotó­cikkeinek tőkés exportját. Hagyo­mányos partnerei, osztrák, kuvai­ti, szaúd-aráhiai és tunéziai cé­gek mellett új piacokon is siker­rel mutatta be termékeit. Acéltartályok Dömsödről Rorkombinátoknak, tej* és sajtsyártóknak egyaránt szállít kü­lönleges korrózióálló tartályokat a dömsödi Biotech Közös Vál­lalat. Felvételünkön: a szállítás előtti utolsó simításokat vég­zik a bortároló tartályokon. (Erdősi Ágnes felvétele) Villanyszerelő lett a grófból Névjegykártyák és a története Nemrég azt se tudtuk, mit jelent a szó — hobbi. Ma meg a fél ország azzal di­csekszik, ilyen vagy olyan hobbi gazdagítja az életét. Ha vallatóra fognának, vajon ne­kem is van-e ilyen kedvtele­seim, a mindennapi könyvvá­sárláson túl, ami szakmámbeli ember számára mesterségbeli boldog kötelesség, egy dőre passziómról is számot kéne adnom. Névjegyeket gyűjtök. Emlékszem a pillanatra, ami beoltott a névkártyák iránti érdeklődéssel. Antikvárius ba- rátpm elém tett egy füzetecs- két. „Most mondd meg! — né­zett rám. — Valaha még er­re is akadt valakinek ideje.” Belelapoztam a már mit tu­dom én, hány forintra árazott vézna portékába. Névjegyek voltak benne. A Bach-korszak idején hazánkban állomásozott osztrák katonatisztek vizitkár­tyái. Továbbá néhány — ak­kor főispán vagy hasonló mél­tóságot betöltő magyar úr ne­vét és közhivatali rangját föl­tüntető kartonlap. Ismerőseim azóta megbocsá­tó derűvel veszik tudomásul bolondériámat, és meg-meg- ajándékozgatnak fiókjaik mé­lyéről összegyűlt téglalap ala­kú kartonlapocskákkal. Mi boldogít ebben? Néha történeti becsű darabokhoz is hozzájutok, mint legutóbb Mó­ricz Zsigmond névjegyéhez. Vagy Kossuth Ferenc gyász­keretes kártyájához, melyen 1885. május 12-én teljes szí­véből köszöni valakinek, hogy Tapolcán határtalan buzgalom­mal és kivételes eréllyel küz­dött elveik diadaléért. S talán a Rippl-Rónai József nevét föl­tüntető karton se kutya, me­lyen arra- kéri Petrovics Ele­ket, hogy megbízottjának ad­ja ki egyik pasztellképét. Más­kor az gondolkodtat el az újabb zsákmány szemrevétele­zésekor: ezek a semmi kis papírok jellemezhetik is hasz­nálójukat. Egyik megyeszék­helyről eljutott hozzám egy népművelő nyomtatványa, raj­ta az atyafi négy különböző társadalmi funkciója, két ko­rábbi állása, nemkülönben, hogy egyszer miniszteri dicsé­retet kapott, egyszer pedig megyei harmadik volt valami­lyen atlétikai versenyen. Szí­nész barátom — ki tudja, pa­naszként vagy mókából — ko­médiásnak mondja önmagát. Igaz, Öze Lajos is azt tétette a kis téglalap alakú papírra, hogy ő színi játékos. Nem tudom, takarékosság avagy nyugtalan vérűség bi­zonysága-e az a női névjegy, melyre először a Nagy Mária név került, majd használója áthúzta ezt s fölébe írta: Pét­re Pálné. Más színű tintával semmisítette meg ezt a nevet, és rávezette újabb házasságá­ra utalóan: Kraft Richárdné. Az a frigy se sikerült, mert hangyányi betűkkel az került a tetejébe: Csarnok Gyuláné. Es végül — keresztbe, mert följebb már nem futotta a helyből, ismét a régi, az első név: Nagy Mária. Egyik híres humoristánk azt Is hírré tette a személyét meg­testesítő lapon, hogy a hét mely napjain mettől meddig található az ügetőn. Élő klasz- sziku&nak számító színházi emberünk a neve alá mind­össze azt íratta: Kiváló mű­vész. Amikor gyámoltalanul megjegyeztem, miért érezte ennek szükségét, hisz’ őt is­meri az ország, nehézkes szó­val mentegetődzött: „...Nem hiúságból... De az aggas­tyánkor küszöbén álló ember vagyok, s ha mondjuk, vala­mi ügyem van a házítezelő- ségnél, talán nem förmednek rám, mit nyugtalankodik, apus­ként, másnak a lakását fél éve elöntötte a víz, még sincs od a.. Fölbukkan néha a kartoola- pok kazlából az utolsó neve­zetes fűzfapoétának, Misik Já­nos bácsinak a névjegye. Ö három nyelven adta ezen ügy­felei tudtára, hogy népköltő, és nem kevesebb, mint tíz­ezer vers szerzője. A kurta közmondásak tö­mörségével váltotta ki csodál­kozásomat egy kártyácska, mely, bár foglalkozás is szere­pelt rajta, csupán csak hat be­tűből állt. Íme a puritánság ily nemű rekordja: Ö Pál őr. Végezetül a külföldi dara­bokról. Őrzök névjegyet Moszkvából, Oszakából, Izfland szigetéről és Jeruzsálemből is. Külföldre szakadt magyarok neve betűzhető ki argentínai és Hollandiából való szinga­púri Taorminában nyomott kártyákon. Egy chicagói úr a vitézi szék ottani hadnagyá­nak írja magát, van olyan da­rabom, amin egy Zichy gróf foglalkozásaként a villanysze­relést jelöli meg. És gemkapoccsal egymáshoz rögzítve két névjegyet adott át nekem valaki múltkorában. Az egyiken egy világcég ma­gyar nevű vezetője jelölte meg beosztását és lakhelyét. A má­sikon az a hazánkfia szere­pelt, aki mint pesti főosztály­vezető megkeserítette az előb­bi mérnök életét, s arra az elhatározásra bírta, hogy a világ más táján keressen és találjon szerencsét. Ez a két ikernévjegy azt a gondolatot kelti bennem: ma már kör­mére néznek annak, aki előny­telen gazdasági ügyletekkel herdálja a világpiacon honi termékeinket. Ám száfnon ké­rik-e valakitől, ha valaki pom­pás mérnököket, aranykezű munkásokat, kiváló orvosokat vagy világhírre méltó művé­szeket késztet arra, hogy ne itthon keressék a boldogulást? Mert — gondoljuk meg — ilyen oldala is lehetett annak, ha valaki nem politikai disz- szidenssé, hanem agyafúrt fo­galmazással élve, „idegenbe szakadt hazánkfiává” vált. Bajor Nagy Ernő Felújítani a barátságokat öregdiákok Dunaharasztiban Ez a közösség nem felejtette el őket ÖTVEN ÉV. Mennyire hosz­szú ez az idő? Viszonyítás kérdésé. Történelmi távlatból nézve jelentéktelen, bár a vál­tozások olykor; néhány eszten­dő alatt végbemennek, sőt na­pok alatt eldőlhetnek. S egy ember életében mit jelenthet,? Szinte mindent. Bukást és karriert, fényt és árnyékot, vagy mindezt együtt, ötven év alatt persze halványodnak, változatos mozaikká állnak össze az emlékek. Van, amire jóleső borzongással gondolunk vissza, mást pedig a pokolba kívánunk. Az előbbi kategó­riába tartoznak az iskolai él­mények. Még a csúf kalando­kat is melengető kuncogássá szépíti a távolság. Nem volt ez másként az egykori dunaha- raszti pogári iskola volt nö­vendékeinek fél évszázados érettségi találkozóján sem. Nem elírás ez a jubileum. Meghívóm az Anschluss és a második nagy világégés előtt tették le a vizsgát, és indul­tak el az élet akkor igen ve­szélyes ösvényén. Azóta sem feledték el egymást, és ez nagy szó manapság, amikor egyre többet hallaná a lakóte­lepi elidegenedésről, az egyre zsugorodó szabadidőről, a si­vár gondolkodásról, a pénz mindenhatóságáról, egymás­sal való kapcsolataink rom­lásáról. A robogó HEV-szerelvényen azon meditáltam, vajon na- nyan lesznek jelen a hajdani fiú- és leányosztály diákjai kö­zül, hiszen bonyolult feladat lehet összehívni egy ekkora társaságot. Nos, mint azt az egyik fő szervezőtől, Papp Re­zsőtől megtudtam, többen rendszeresen tartják a kapcso­latot. Ennek is köszönhető, hogy már hatodszor 'SikefD’t létrehozni a nagy találkozást, s aki tudofctf mö%t ftf'éröftm® jött e! akár Szigetszentmiklós- ről. Tökölről. Ráckevéról, de távolabbi helységekből is. Sorra érkeztek az öregdiá­kok, s lassan vidám köszönté­sek, a viszontlátás boldogsá­gának hangjai verték fel az általános iskola folyosójának a tanév befejeztével megszokot­tá vált csendjét. A férfiak is­merősként üdvözölték a fala­kat, mivél ők annak idejen idejártak, szemben a hölgyek régi tantermével, amely ma már a tanácsháza egyik ré­sze. Talán kicsit elfogódottan nézegették a gyerekek itt fo­lyó munkájáról regélő plaká­tokat. rajzokat, faliújságot. S miközben felelevenítették a múltbéli csínyeket, jutott né­hány büszke szó a gyerekeik­re s az unokáikra Is. Végül benépesült az osztályterem, és kezdetét vette a közvetlen hangulatú ünnepség, amelyen tiszteletbeli vendégként részt vett az általános iskola nyu­galmazott igazgatója, Csáki Il­lés, akinek nagy szerepe volt e nemes és emberi hagyomány ápolásában. Meghatottan álltam fei és énekeltem az idős emberekkel a Himnuszt, s közben arra gondoltam: az én érettségi ta­lálkozómon ez egyikünknek sem jutott az eszébe. Nem így nevelődtünk...? Nagy tapsvi­hart aratott egy csinos diák­lány előadásában Örkény Ist­ván igazán ideillő novellája, a Nápolyi, majd szomorú perc következett: elszorult szívvel, némán hajtottunk fejet azok előtt, akik már nem érhették meg ezt az évfordulót. Később is akadtak fájdalmas pillanatok. Egyenként beszá­moltak a legutóbbi évek tör­ténéseiről. Nem mindenki volt szerencsés. Néhányan köny- nyek között említették kivéd­hetetlen családi tragédiáikat. Éppen ezért fontos, hogy érez­zék, ez a közösség nem felej­tette el őket. Fel kell újítani a barátságokat, nem szabad a magányhoz menekülni, hiszen az senkinek nem nyújthat megnyugvást. Másért miért tartaná lényegesnek Szabó Re­zső. Bárányt Béla és Bálint Jánosné a rendszeres összejö­vetelt? TALÄLÖ mottóval ért vé­get az ünnepség: munkát kí­vántak egymásnak a megje­lentek. A Szózat közben pedig magamat láttam évtizedek múlva: mi vajon leszünk-e ennyien az ötvenéves találko­zón? Szükségesnek tartjuk-e majd a közös ebédet, a cso­portfényképet, a beszélgetést, az egymás sorsára való odafi­gyelést? Talány... P. Z. A,tervezett helyen lyukasztottak rá Épül a Mecsek új aknája Ez biztonságosabb és olcsóbb Fontos állomásához érke­zett a^meg^ekj szén medence új ..aknájának építése: elké­szült (ijgjgi ;£gi pecsbányai aknát és az épüíŐ István— III. aknát összekapcsoló 1300 méter hosszú vágat A Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének dolgozói pontosan a tervezett helyen „lyukasztottak rá’’ az új akna rakodóterére. Az így létrejött összeköttetéssel megteremtet­ték a föld alatti építkezés át­húzó levegőztetésének feltéte­leit. Ez biztonságosabb és ol­csóbb az eddig alkalmazott, úgynevezett parciális szellőz­tetésnél. 1983 májusa óta egymilliárd forintot fordítottak a pécsbá- riyai beruházásra, s eddig öt­százötven méter készült el. A 930 méter mélységűre terve­zett István—III-as aknában várhatóan 1992-ben kezdődik meg a termelés, majd három év múltán, a szükséges ki­egészítő létesítmények elké­szültével teljesen átveszi a két régi akna szerepét. Megkez­dődik ugyanis az I-es és a li­es akna pillérében lekötött szén vagyon kitermelése. Gombó Pál: — Azért jöttünk össze, hogy elbú­csúztassuk Tűhegyi elvtársat, aki most nyugalomba vonul. Harminc esztendőn át vezette ezt a strandot, érdemel kiemelkedőek. Ezen a terü­leten, ahol jószerivel még egy me­dence sem volt, fővárosi színvonalú létesítményt hozott létre. Nagyme­dencénk a maga 100 X 30 méterével vonzza a strandolókat, gyermekme­dencénk közepesen meleg vizű, idős vendégeink meleg vízben lubickol­hatnak. A pázsitos és homokos terü­letek egyaránt népszerűek. Tűhegyi elvtárs csak a napról nem gondos­kodott, az továbbra is felsőbb ren­delésre süt, vagy nem süt. (Enyhe derültség.) — így tehát a legnagyobb elisme­réssel üdvözöljük Tűljegyi elvtársat és kívánunk neki kellemes pihenést, bár mint szaktanácsadóra, tovább­ra is igényt tartunk személyére. — Most pedig hadd ne hallgas­sam el, hogy Tűhegyi elvtárs elha­tározását döntően befolyásolta az a tény, hogy újabban strandunk nem tart lépést az igények emelkedésé­vel. Nincsen rá pénz, hogy nagyobb beruházásokat tervezzünk, az árak emelésének lehetősége sok ellenző­vel találkozik, mindenekelőtt a sze­gényebb fürdőközönség részéről. Üj, korszerű megoldásokon kell tör­jük a fejünket, a gazdaságosság és a modernizálás jegyében. Ilyetén bizakodással üdvözlöm Árhegyi elv­társat, akinek feladata lesz egy új koncepció kidolgozása és megvaló­sítása. Modern, minden szempont­ból a világszínvonalat elérő stran­Lji vezeléó a ótranclon dot akarunk, amely a nagyközség bizalmát elnyeri es strukturális ér­telemben jövedelmez, vagyis vonz­za az önerejű személyeket és nyere­ségessé teszi a vállalkozást. Fel kell tárni a tartalékokat a fürdőzés te­rén és fellendíteni a korszerű gaz­daságosság forrásait, Legyen a strand olyannyira méltó városunk új szelleméhez, mint méltó volt Tű­hegyi elvtárs vezetése idején azok­nak az időknek a kívánalmaihoz. Erre emelem poharamat. — Tisztelt Elvtársak! Legyünk őszinték, strandunk lezüllött. Kon­cepciónk, azt hiszem, nem lehet más, mint elvetni mindazt, ami el­avult. A homokot mindenekelőtt, mert immár sztafilokokkusz solfi- liával fertőzött, "de a füves részek alapgondolatát úgyszintén, hiszen karbantartásuk túlságosan fáradsá­gos, a vendégek egy-egy pléd lete- rítésével elnyomják a növényzetet. Ha ezek helyét lebetonozzuk, olyan terepet hózunk létre, amely nem al­kalmas a pokrócos közönség számára, de vonzza azokat, akik nyugágyat bérelnek és napernyőt az árnyék kedvéért. — Ha a Tűhegyi-korszakot a 100 méteres medence képviselte, most azt mondom: elég nekünk helyette két 50—50 méteres medence is, de az egyik legyen hullámos. A mai igények számára nem strand a strand, ha nincsenek hullámai! Két­ségkívül ma a legnagyobb hullámo­kat az Atlanti-óceán produkálja, hozzunk be onnan hullámokat! ír­junk ki korszerű versenytárgyalást mondjuk, Anglia, Franciaország és Belgium számára, hogy tőlük kap­junk hullámokat közős vállalkozás keretében. Persze szóira jöhet ke­vésbé igényes nem atlanti megol­dás is, KGST-alapon, az NDK, illet­ve Lengyelország közreműködése kapcsán. Lépést kell tartani a kor követelményeivel — ez többek kö­zött kevésbé függővé teszi vállalko­zásunkat a napsütéstől. Szerezzünk be szoláriumokat és szervezzünk a büfé helyére játékkaszinót valutáris külföldieknek. Miért ne lehetne Rá­tét a magyar Monte Carlo! Az üze­meltetést szintén meg lehetne olda­ni a nemzetközi gazdasági együtt­működés keretében, avagy tanácsi alapokból. — Szóvá kéül tennem itt azt a visszásságot is, amely a régi veze­tést jellemezte: ugyanis eltűrte a ka­binosok borravalórendszerét. De — kertiem én — a strand a hasznot magának igényli-e vagy magánsze­mélyeknek? A kabinosoknak ad­junk, mondjuk, 20 százalékkal na­gyobb fizetést, de szankcionáljunk, ha borravalót fogadnak el. — Nagy vonalakban ez lenne a megújulás koncepciója. * — Tisztelt Elvtársak! Koncepci­óink nem találkoztak kellő támo­gatással, így bizonyos mértékig re­dukálni kellett igényeinket. Ez nem jelenti azonban azt, hogy visszatér­jünk az elavult vezetési módszerek­hez. A gazdaságosság követelménye szükségessé tette a strandárak két­szeresére emelését, ami pénzügyi alapokat teremt a jövőhöz. Végered­ményben az a tapasztalatunk, hogy­ha nincs kánikula, úgyse jönnek az emberek a strandra, ha van, akkor viszont nem sajnálják rá a pénzt. A homok és a füves részek ugyan maradtak, hiszen nincsenek kellő pénzügyi alapok betonozásra, de mindenüvé kiírtuk, hogy pokrócok használata tilos, így egyrészt meg­növekedett a kikölcsönzött nyug­ágyak száma, másrészt az esetleges fertőzésért a felelősséget elhárítot­tuk magunkról. Külföldön ugyan nem kaptunk ajánlatot hullámok importjára, de felszereltük a ketté­választott nagymedence egyikének vizét egy, a budapesti Palatínusról kiselejtezett, de még használható hullámmozgató szerkezettel. Bizo­nyos munkaerőgondokat okozott a borravalórendszer -eltörlése, így kénytelenek vagyunk megalkudni vele, annál is inkább, mert a bor- ravalórendszer gyakorlatilag orszá­gosan terjed. Számításaink szerint mindazonáltal jövedelmeink növe­kedni fognak. •k — Tisztelt Elvtársaik í Azért jöttünk ma össze, hogy bú­csúztassuk Árhegyi elvtársat, aki kétségkívül a modernizálás folyama­tának kezdetét viselte a szívén. Ér­demeit elismerjük, ám a strand gaz­daságos volta esett, mert áremelései a többször kevés elvét a kevésszer több elvével felcserélve a gazdasá­gosság követelményeinek nem tu­dott eleget tenni. így elhatározta, hogy tudását és képességét a köz­ügyek más területén hasznosítja. Kővölgyi elvtársra vár a feladat, hogy egyeztesse a korszerűség és gazdaságosság követelményeit. Eh­hez kérem mindnyájuk segítségét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom