Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. JÚLIUS 11., SZOMB ' T Nagy Sándomé, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára: HOSSZÚ TÁVÚ PROGRAM AZ EGÉSZSÉGÉRT egyének és a közösségek életében. Lényeges, hogy felismerjük azt az alapvető érdekünket, hogy többet kell tennünk környezetünk óvásáért, egymás egészségének őrzéséért, a magunk egészségéért és azért, hogy az eddiginél jobban megteremtsük az egészségvédelem tárgyi," személyi és tudati feltételeit. A megyei pártbizottság július 9-i ülésén ezért úgy ítélte meg, hogy az eddigi gyakorlathoz képest változtatásra. koncepciómódosításra van szükség több összefüggésben is. Mert a korábbiakban az egészségpolitika döntően az egészségügyi ágazatra koncentrált, és annak társadalmi segítségére irányult. A munka leszűkült az ellátás feltételeinek megteremtésére, fejlesztésére. működtetésére, és ezen belül is főként a hagyományos tekintélyelvű gyógyítás élvezett elsőbbséget. A megelőzés a szükségesnél kevesebb figyelmet kapott, az egészségmegőrzésben pedig az egyéni és társadalmi felelősség érvényesítése indokolatlanul háttérbe szorult. Az új koncepció viszont alapvetően az egészséget veszélyeztető kockázati tényezők visszaszorítására, természeti és társadalmi környezetünk védelmére irányul. A megvalósítás bázisát a legszélesebb alapokra helyezi és arányt módosít azzal, hogy a megelőzésre teszi a hangsúlyt, az eddiginél jobban építve az egyének és közösségek öntevékenységére, kezdeményezéseire. hogy a lakosság foglalkozási struktúrája, iskolázottsága, a műveltség szerkezete nálunk az országosnál kedvezőtlenebb. Az elemi egészségügyi ismeretek hiánya különösen a .halmozottan hátrányos helyzetű rétegeknél okoz gondot. Látnunk kell azt is, hogy megyénk helyzetéből adódóan, főként az agglomerációban nagy tömegeknek sajátos az életmódja. A letelepülés, a beilleszkedés nehézségei, a fárasztó napi munka mellett a sok időt rabló, gyakran zsúfolt, idegőrlő utazás, az átlagosnál nagyobb mértékű több- letteher-vátlalás és a társadalmi, gazdasági fejlődés más tényezőinek ellentmondásos hatásaként fokozott mértékben tapasztalhatók életvitelbeli feszültségek. Figyelemre méltók a környezeti hatások is. A KSH Pest Megyei Igazgatóságának értékelése szerint jelenleg a lakosság 45%-a igen szennyezett levegőjű településen él, és 56%-uk van valamilyen mértékben veszélyes zajártalomnak kitéve. Egyharmaduk nem megfelelő minőségű vizet fogyaszt. S bár a megye rendelkezik azokkal a koncepciókkal, amelyek hosszabb távon e problémák megoldására, hatásuk csökkentésére irányulnak, mégis tudnunk kell, hogy a jelenlegi adottságaink rövid távon nehezítik egészségvédelmi törekvéseink megvalósítását. S az is való igaz, hogy az iparosodás, a modernizáció nyomán fellépő új veszélyforrások csökkentésére, az életmóddal, életkörülményekkel összefüggő kockázati tényezők mérséklésére még nem készültünk fel megfelelően. Kétségtelen, hogy az elmúlt években Pest megyében is születtek tiszteletre méltó ered- mények, amelyekre a továbbiakban is építeni lehet. A reális megítélés ennek hang- súlyozását sem nélkülözheti. Számos kísérletnek, jó szándékú törkevésnek lehetünk részesei az intézményfejlesztésben, vagy a természetvédelemben éppúgy, mint azokban a közösségi kezdeményezésekben, amelyek az egészségvédelmet szolgálják. Mindezek azonban a legtöbb esetben nem szélesedtek valódi társadalmi mozgalommá, s az is igaz, hogy a káros szenvedélyek elleni küzdelem, az egészséges életmód terjesztése többségében megragadt a propaganda szintién, s a változtatáshoz szükséges feltételek megteremtésére már jóval kevesebb figyelem irányul, Megyénkben az elmúlt évtizedekben sok minden történt az egészségügyi ellátás feltételeinek javításáért, mégis az emberek egészségi állapota kedvezőtlenül alakult, sőt több összefüggésben kifejezetten romlott. Folyamatosan emelkedik a megbetegedések száma, üteme pedig meghaladja a népesség növekedését. Az országoshoz hasonlóan nálunk is magas a szív- és érrendszeri betegségek aránya, emelkedő a daganatos elváltozások gyakorisága, valamivel nagyobb mértékű az átlagosnál a mozgás- és emésztőszervi, valamint az ideg- és elmebetegségek előfordulása. Pest megyében évente több mint négy és fél millió napot töltenek táppénzes állományban a dolgozók. Ez természetesen nemcsak a népgazdaságot terhelő komoly táppénz- költséget jelenj hanem azt is, hagy naponta, több mint 17 ezren esnek ki a termelésből, a munkából. Kedvezőtlen tendenciát jelez az is, hogy a rokkantak között az újra munkába állíthatók aránya lényegesen kisebb, mint 10 évvel ezelőtt volt. A gyógyszerforgalom az elmúlt évtizedben 2,5-szeresére nőtt. A halálozás 1965 óta 33%- kal, az országosnál nagyobb mértékben emelkedett. Legkedvezőtlenebb a helyzet Cegléden és környékén, a Nagykőrös és Nagykáta körüli településeken, valamint a váci körzet északi területén, ahol idősebb a népesség. Az átlagnál kisebb mértékű viszont a halálozás az agglomeráció településeinek többségében — ahol fiatalabb a korösszetétel —, különösen Százhalombattán, Szigetszentmiklóson, Szentendrén és Budaörsön. Igen nyomasztó azonban az a me- gyeszerte jellemző tény, hogy a korcsoportok többségében a halandósági mutatók rosszabbak az országosnál és a növekedés is nagyobb mértékű. Feladataink reális megítéléséhez tudnunk kell, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett jelentős javulás ellenére az országban sajnos még mindig nálunk a legmagasabb a csecsemőhalandóság, évi 21 ezrelék; de mélységesen aggasztó az a tendencia is, amely a 30 éven felüliek körében tapasztalható, különösen a 40— 49 évesek között, tehát az aktív korosztály gerincét alkotó rétegben, ahol az elhunytak száma arányaiban 2 évtized alatt közei háromszorosára emelkedett. Elgondolkodtató következtetések vonhatók le abból is. hogy a halálesetek 80%-át a keringési és a daganatos betegségek, valamint a balesetek és öngyilkosságók okozzák. Különösen figyelmeztető, hogy Pest megyében az országosnál gyorsabban emelkedik a sérülések, mérgezések és az alkohdlos eredetű májbetességek okozta halálozások aránya, különösen Dobáson Nagykátán, valamint a Nagykőrös és a Szigetszent- nuklós környéki községekben. Természetesen a gondokat nem lehet csupán statisztikai tényekben, mennyiségi mutatókban mérni. Mert gondoljunk csak arra. hogy mit is jelent a családnak, a gyereTovább tart az igazi nyári forróság Budapesten. A Gellert gyógyfürdőt a kánikulában sokan keresik fel Pest megyéből is Vannak, akik ezzel összefüggésben kételkednek és úgy vélik, hogy nincs sok értelme egy ilyen programnak, mert a civilizáció fejlődésének káros hatásai gyorsabban látszanak növekedni annál, mint ahogy azt a különböző társadalmak ellensúlyozni képesek. Mások azt vetik fel, hogy mivel az egészségvédelem nagyon pénzigényes dolog, túlságosan merész vállalkozás a gazdaság megtorpanásának periódusában ilyen nagyszabású társadalmi mozgalmat indítani. Vagy úgy fogalmaznak, hogy ez a kezdeményezés nem szolgál mást, mint azt, hogy hangzatos programmal pótolja a meglévő hiányosságokat és elterelje az állampolgárok figyelmét az ellátási feszültségekről. Elszórtan még olyan véleményekkel is találkoztunk, amelyek az emberi szabadság- jogok megsértéseként fogjál^ fél az egészségjavító kezdeményezéseket. Meggyőződésünk, hogy ezek. kel a nézetekkel vitázni kell. Nemcsak azért, mert számos nemzetközi példa is bizonyítja, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak az egészségünket fenyegető veszélyeknek, hanem azért is, mert ezek a vélemények szándékuktól függetlenül leszerelnek, tétlenségre kárhoztatnak, s ugyanakkor elvileg-politikailag is hibásak. Mert ezek a felfogások nem számolnak azzal, hogy bár az egyének életmódija társadalmilag valóban sok összefüggésben alapvetően meghatározott, mégis mindig van cselekvési alternatíva, választási lehetőség. S ha ebben a választásban az ember egészségét szolgáló mérlegelési szempont az eddiginél jobban érvényre jut, ha figyelem- bevétele beidegződéssé, szokássá válik — a gazdasági, politikai, kulturális döntésekben, folyamatokban éppúgy, mint az egyéni élethelyzetekben — akkor valójában már a program megvalósításának útját járjuk. Ami pedig a pénzt illeti: tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben részben meg kell teremteni, részben pedig fokozatosan gazdagítani szükséges azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei számára az egészség valóban választható és választott értékké váljon. De azt is látnunk kell, hogy sok minden alapvetően nem pénz kérdése, hanem szemléleti kérdés, jórészt hozzáállás dolga. Az például, hogyha nemcsak a jogos hiányainkat, panaszainkat soroljuk az intézményi ellátottságban, hanem arra is figyelünk, hogy a közösségi létesítményeket, sportpályákat, meglévő lehetőségeinket hogyan tudjuk ésszerűbben, még jobban kihasználni. Vagy például, ha megfelelő figyelmet fordítunk az emberi kapcsolatokra és küzdünk mindenfajta torzulása, a terjedő durvaság ellen. Ha nem megyünk el szó nélkül a dohányzó kisgyerekek, italozó fiatalok és az értelmetlen önkárosítás más szembetűnő megnyilvánulásai mellett. Vagy ha fellépünk a rongálok, az értelmetlen rombolók, a szemetelők, az üdülőterületek és a természeti környezet tisztaságát, gondozottságát sértők ellen. Ha nem tűrjük meg a rendezetlenséget, a koszt, a visszataszító mellékhelyiségeket, az évek óta felhalmozódott illegális szeméttelepeket, vagyis ha felemeljük szavunkat és részt is vállalunk szű- kebb környezetünk kulturáltságának őrzésében, védelmében és ha óvjuk közintézményeink rendjét, a közterületek tisztaságát. Mert a nemtörődömséget, a hanyagságot, az igénytelenséget semmi sem magyarázhatja meg. Még egy szemléleti problémát említek, mert a továbbiakban még dolgunk lesz vele. Sokan tartanak attól — állampolgárok és egészségügyi dolgozók egyaránt —, hogy a megelőzés feladatainak előtérbe kerülése a hagyományos egészségügyi ellátás amúgy is szűkös forrásait fogja csökkenteni, s ezzel a betegellátás feltételeinek további javítását, fejlesztését veszélyezteti. Álláspontunk e kérdésben is egyértelmű, a pártbizottság irányelveiben is rögzítettük. Megelőzés és gyógyítás, társadalmi bázis erősítése és intézményhálózat fejlesztése politikailag egyenrangú feladatok. A velük való foglalkozást is ez határozza meg. Természetesen tudjuk, hogy az egészségügy intézmény- rendszerére is sok feladat, kemény lecke vár annak érdekében, hogy az új felfogású szerepköréből fakadó elvárásoknak tisztességgel eleget tegyen. Nemcsak az, hogy a szó igaz értelmében betöltse a motor, a hajtóerő szerepét — a szemléletformálásban, az egészségnevelésben éppúgy, mint a betegségek megelőzésében, a komplex szűrővizsgálatok rendszerének teljes körű kiépítésében, vagy például a gondozásban. Hanem az is szükséges, hogy okosan végiggondolva tárja fel belső tartalékait a szervezésben, az irányításban, az együttműködésben, az emberi-közösségi kapcsolatok alakításában, ezzel is javítva ae állampolgárok közérzetét, csökkentve az egészségügyet érintő, ma még sokszor jogos kritikai észrevételeket. A feladatok több évtizedre szólnak. A megyei pártbizottság hosszú távra szóló alapelveket. fő cselekvési irányokat, területeket és szervezési formákat rögzített irányelveiben és felhívta a fi gyeimet arra is, hogy rövid távú, közvetlen tennivalóinkat sem téveszthetjük szem elől. Ezért kell támogatnunk az öntevékeny társadalmi-közösségi kezdeményezéseket, természetesen tanácsi, állami eszközökkel is segítve a felelős lakossági közreműködés minden alkalmas formáját. Vagyis él kell érnünk, hogy a helyi politika szerves részévé váljon az egészségvédelem. keknek, a dolgozó kollektíváknak egy élete teljében lévő 40 éves férfi halála, az értelmetlenül elvesztett fiatal élet. Vagyis sokkal nagyobbak a számokban ki sem fejezhető anyagi, érzelmi, pszichikai következmények, amelyek a családokat, munkahelyi közösségeket sújtják ezekkel az emberi veszteségekkel. A nemzetközileg is elfogadott kutatási eredmények szerint a kedvezőtlen tendenciák 3 fő tényezőcsoportban gyökereznek. Legnagyobb arányban, 35—40%-ban az egészségtelen életmódban, vagyis abban, ahogyan elünk, ahogyan a mindennapi életünket szervezzük. De az okok között jelentős. 20—25%-os arányt képviselnek a környezeti ártalmak is. A fennmaradó 40%-ban magyarázható csupán az egészségügyi ellátás hiányosságaival és az emberek biológiai adottságaival. A megyei tapasztalatok is alátámasztják mindért, egyúttal azt is jelezve, hogy az egészséges életmód, az egészség megőrzésének jelentősége ma még nem tudatosult kellően a damutatast meggyőzést íasossag szeias reiegeioen, a bizonyító tények sokrétűek. Közülük most csak néhányat említek. Mindenekelőtt azt, hogy miközben társadalmi méretekben az életszínvonal stagnálásával, egyes rétegeknél a csökkenésével szembesülünk, tíz év alatt közel másfélszeresére növekedett a káros élvezeti cikkek fogyasztása. Jelenleg minden harmadik felnőtt ember dohányzik a megyében, az alkoholfogyasztás nagymértékű terjedése pedig nemcsak egészségi problémaként jelentkezik, hanem a társadalmi, közösségi élet számos területén érezteti kedvezőtlen, az embereket, családokat, közösségeket egyaránt súlyosan megterhelő hatását. A megyében mintegy 30 ezerre tehető a gondozásra szoruló alkoholisták száma. Ez súlyos társadalmi tehertételként jelentkezik, amelyet éppúgy nem lehet csupán az egészségügy belső szakmai feladataként kezelni, mint azt, hogy a fiatalok egyes csoportjaiban terjed, életkorban pedig előbbre tolódik az italozás és körükben megjelentek a szenvedélybetegségek, a bódulatkeltő szerek is. Kánikula a gyógyfürdőben becslések szerint is csupán mintegy 30%-a sportol többé- kevésbé rendszeresen, és a felnőtteknél ez az arány csak 10-12%. Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy az egészségügyi kultúra színvonalát számos tényező és köztük sajátosan megyei hatások is befolyásolják. Például a lakó-, illetve a munkahelyi környezet területenként eltérő minősége, az infrastrukturális ellátottság közismert megyei aránytalanságai, valamint az, dekében, hogy törekvéseink hatékonyabbá váljanak és az egészség, mint emberi, társadalmi érték megkapja a szükséges figyelmet és rangot az A felvázolt helyzet egyértelműen jelzi számunkra, hogy az elkövetkezendőkben mái szemléletű és más minőségű munkát kell végezni annak érSzemléletváltozás szükséges! szagos, megyei és helyi szinten is nap mint nap számos gazdasági bajjal, feszítő társadalmi gonddal szembesülünk. A gazdaságitársadalmi kibontakozás folyamata megyénk lakosságától és dolgozóitól is keményebb munkát, nagyobb áldozatvállalást követel. Ez arra is figyelmeztet, hogy a pártbizottság irányelveiben megfogalmazott teendők végrehajtása mind égetőbb társadalmi szükséglet. Hiszen az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalásából adódó feladatokat csak a mainál testileg-lelkileg kiegyensúlyozottabb, egészségesebb emberek kisebb- nagyobb közösségeinek erőfeszítésével lehet megoldani. Vállalnunk kell tehát e területen is a politikai ösztönző, kezdeményező szerepet, mert a lakosság egészségi állapotának javítása nélkül gazdasági, társadalmi, politikai célkitűzéseinket sem tudjuk megfelelően megvalósítani. Tények, okok, tendenciák A Minisztertanács ez év június 4-én bocsátotta vitára az egészségmegőrzés társadalmi programjának tervezetét, amely a lakosság egészségi állapotában mutatkozó tartósan kedvezőtlen tendenciák mérséklését, megállítását, hosszabb távon pedig visszaszorításukat célozza, s egyúttal felelősségteljes közös állami és társadalmi cselekvésre szólít fel. A Pest megyei pártbizottság a közelmúltban hozott döntésével azt vállalta, hogy a megyében e program megvalósításának élére áll azzal, hogy a megyei sajátosságok figyelembevételével megfogalmazza azokat a rendező elveket, amelyek a közös cselekvés vezérfonalát képezhetik, és a továbbiakban is megfelelő politikai hátteret biztosít a mindennapi végrehajtásban. Az egészségmegőrzés társadalmi programja olyan időszakban formálódik, amikor orA témával összefüggésben a Vöröskereszt Pes.t Megyei Vezetősége a múlt évben reprezentatív felmérést végzett a megye szakmunkásképző intézményeiben, a holnap leendő munkásai között. Mintegy ezer tanuló véleményét kérdezték meg az élvezeti cikkek fogyasztásáról, életmódbeli szokásairól. Mit mutattak a tapasztalatok? A válaszadók között csupán 1% volt azok aránya, akik alkoholt nem fogyasztottak és a már rendszeresen ivóké 8% fölött volt. A fiatalok között csupán 10% nyilatkozott úgy, hogy még nem dohányzik. Ügy gondolom, az ilyen jelenségek érzékelésekor társadalmunk önvédelmi reflexének működésbe kell lépnie, hiszen a népesség egészségi helyzetének távlati javulásában meghatározó a fiatal generáció egészségi állapota. S ha nem figyelünk kellően arra, hogy körükben a káros szokások ma bővített módon újratermelődnek, jó szándékú törekvéseink, programunk egésze kérdőjele- ződik meg. Ezért nem lehet e jelenségeket közömbösen, tényként tudomásul venni, de éppígy kevés róluk aggódva vagy felháborodva indulatosan csupán beszélni. Tenni kell, és ha indokolt, szervezési, ha kell, tiltó intézkedésekkel, de mindenekelőtt megfelelő magatartási mintával, személyes példamutatással, a feltételek alakításával, meggyőző szóval és a közösségek önszabályozó erejével kell megtalálni a kedvezőtlen tendenciák visszaszorításának lehetőségeit. Ugyancsak a helyzet reális megítéléséhez tartozik, hogy megyénkben is kedvezőtlenek a táplálkozási szokások és ennek következményeként szintén sok a megromlott egészségű ember. A rendszeres, aktív testmozgás — mint az egészséges életmód egyik fontos eleme — nem vált tömegesen felismert szükségletté, hiszen ma a tanulóifjúságnak még a jóindulatú szakmai Sok feladat, kemény lecke
