Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
mr Mi.urt: 1987. JÜLIUS 11., SZOMBAT ■ Színházi levél Egy víg opera No igen, a szak- kifejezés helyesen így írandó: vígopera. Ami többé-kevésbé pontos fordítása az eredeti olasz opera buffa megjelölésének. S hogy tovább pontosítsuk a dolgot — az opera buff a műfaji párja az opera seria, a komoly opera. Hogy e Színházi levélnek már a kezdetén zenei szakkifejezésekkel bíbelődöm, az persze nem véletlen. Ezúttal ugyanis olyan színházi eseményről lesz szó, amelyet szívesen neveznék egyszerűen zenés színháznak, de egy Ros- sini-opera mégsem azonos kategóriájú azzal, amit mi manapság a zenés színház fogalomkörébe sorolunk. Pedig hát annak idején, amikor a szóban forgó Rossi- m-mű. a Hamupipőke megszületett (azaz 1817-ben), bizony az opera buffa számított zenés színháznak. Aztán talán túlzás volna állítani, hogy az opera buffa volt a kor musicalje, de hogy éppúgy a könnyedebb szórakoztatást óhajtotta szolgálni, mint manapság például egy My Fair Lady, egy Chicago vagy egy Kabaré, az nehezen cáfolható. Hogy aztán ez a könnyebbnek vélt műfaj egyáltalán nem volt könnyű, sem zenei igényességét, sem a megszólaltatás énekesi feladatait tekint-e, azt mindmáig tapasztalhatjuk. Elég igazolás erre, ha a mester, a pesarói hattyúnak is titulált Rossini (aki az Adria partján fekvő Pesaro városkában született) főművére, A sevillai borbély című opera buffára gondolunk. Énekesek legyenek a talpukon, akik ezt a pompás darabot pontosan, a mester előírta követelményeknek mindenben megfelelve képesek megszólaltatni, úgy ráadásul, hogy a tökéletesen képzett énektechnikához kiemelkedő színészi képességek is társuljanak. A vígopera, az opera buffa ugyanis igen kényes műfaj. Addigra, amikor legkiválóbb remekeit Rossini, vagy Pai- sello, vagy éppen Donizetti (Don Pasquale!) létrehozták, már nem nagyon volt érdekes, hogy eredetileg a komoly opera, az opera seria úgynevezett intermezzóiból, közjátékaiból, a komoly, olykor tragikus témát oldó vidámabb betétekből alakult ki. A XVIII. század végén, a XIX. század elején ez már tökéletesen önálló, saját szabályokkal rendelkező operai műfaj, amelynek épp az olasz művelői adják meg Igazi profilját. Ezen a profilon pedig felismerhetők az olasz színházművészet tradíciói is. A legtöbb opera buffa fő figurái erős rokonságot mutatnak a commedia dcll’arte állandó alakjaival. A felszarvazott férj, a csélcsap asszonyka, a széptevő udvarló, á mafla vagy éppen zseniális szolga, a tudálékos doktor, a cselszövő vagy éppen a dolgokat helyrepofozó jóbarát — nélkülük nem volna sem Don Pasquale, sem Úrhatnám szolgáló, sem Sevillai borbély. Am ezek a figurák egyszersmind életteliek is, a köznapok egyszerű polgári vagy népi alakjai, s ez igen üdítő az opera seria komor, fenséges, állandóan az erkölcs és (lz érzelmek magaslatain járó történelmi vagy áltörténelmi hősei után —, a mitológiai hősök unalmas csapatát már nem is említve. A vígopera tehát, a maga életközeli, átélhető, vidáman pezsgő közegével, cselekményével, alakjaival érthető módon vált népszerűvé. S ha azt kérdezzük, mi élteti még ma is a színpadon ezeket a műveket, a válasz viszonylag egyszerű: a jól pergő történet, a jól körvonalazott alakok — és persze a szellemes, ötletes, dallamgazdag, invenciózus, humorral teli muzsika. Az a Rossiní-Vígopera, amelyet ma este mutatnak be a szentendrei Teátrum színpadán, a Hamupipőke, némiképp különbözik a megszokott opera buffa-témáktól. Az alap, mint az kitalálható, egy ismert mese: a Hamupipőke- vagy Cinderella- történet (olaszul: Ce- nerentola). A librettó nagyjából meg is tartja a Grimm- mese alapvonalait és figuráit. De az elvont mesevilágból átemeli hőseit egy majdnem korabeli szituációba. Itt egy elszegényedett báró, Don Mag- nifico és lányai, Tisbe és Clo- rinda gyötrik szegény Hamupipőkét, akiért álruhában jön el Ramiro herceg, hogy aztán — minden jó, ha jó a vége — a szépséges mostoha lánynak nyújtsa a kezét s a trónját, és a gonosz atya s gőgös lányai megszégyenüljenek. Amolyan polgáriasított változat ez, amelyben persze az egyes alakok őstípus-vonásai is fellelhetők. a fürge lábú és eszű szolgától a morc atyáig, a nyafka leányoktól a. mindent elrendező csodadoktorig. Amitől azonban ez a kedves történet igazán víg operává kerekedik, az elsősorban a muzsika. Ma már nehezen értjük, hogy a Rossinit egyébként istenítő író (könyvet is írt a mesterről), Stendhal, miért nem szerette éppen a Hamupipőkét, amikor pedig ebben éppúgy sziporkázik Rossini stílusa, éppúgy árad kifogyhatatlan dallaminvenciója, hangszerelése, zenei ötletei épp olyan telitalálatok, mint a nagyhírű Sevillaiban. Don Magnifico itt legalább olyan képzett buffo-basszust igényel, mint a Sevillaiban Don Basi- lio szólama, Dandini, a szolga semmivel sem kisebb feladat egy buffo-barjtonnak, , mint. Figaro, Hamupipőke egyenesen egy ritka- Hángfajrá- a Ho-*' loratúraltra íródott, s a mű elő sem adható, ha nem áll rendelkezésre egy ilyen énekesnő stb. stb. A szentendrei előadás szerencsére kifogástalan énekesi gárdát vonultat fel. Don Magnifico a jelenleg legjobb magyar buífo- basszus, Gregor József, Dandini egy kiváló fiatal baritonista, Sárkány Kázmér, akitől még sok szép munka várható. És van egy nagyon fiatalon is rendkívül stabil hangi adottságokkal és hibátlan technikával rendelkező Hamupipőke: Pánczél Eva. A két lányt alakító-éneklő Zempléni Mária és Sudlik Mária, meg a herceget éneklő, szintén nagyon fiatal Kovács Attila, s a varázslót megszólaltató Kenessey Gábor tökéletesen egészíti ki a főszereplők teljesítményét. No és a rendezés, Békés András munkája: prózai színpadon is helytállóan ötletes, szellemes, kidolgozott — és vidám. Operaelőadás esetében elég ritka, hogy a nézőtér dőljön a kacagástól — itt most ez történik. Azaz ugyanaz, mint két évvel ezelőtt, ugyanitt Donizetti Szerelmi bájitalának előadásával : a nyár egyik legjobb produkcióját láthatjuk. Takács István Konferencia Százhalombattán Iskola a gyermekvédelemért Százhalombattán a közelmúltban rendezték meg a III. országos gyermekvédelmi konferenciát. Megyénként tíz-tíz szakember és az előadók arról tanakodtak, milyen okokra vezethető vissza a fiatalkori bűnözés terjedése, a hátrányos és veszélyeztetett helyzet újratermelődése, hazánk alacsony iskolázottsági szintje. A kutatóintézetek munkatársai, az országos és megyei szintű jogi, oktatási-nevelési, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények képviselői a helyzet felmérésén túl azt latolgatták, tudnak-e — és ha igen, mennyiben — enyhíteni a társadalmilag, gazdaságilag determinált bajokon. Eddig is sokszor esett szó a felbomló családokról, bizonyos rétegek hátrányos helyzetéről, a szenvedélybetegségek megszaporodásáról — aggódva ifjúságunk fejlődéséért. Igen, sokat beszéltünk, de — ez a konferencia is bizonyította — nem eleget és már nem elég csak beszélni. Előítélet nélkül A konferencia fő szervezője, dr. Blumenfeld Gyuláné, az Országos Pedagógiai Intézet gyermekvédelmi osztályának vezetője elmondotta, hogy a konferencia témakörei közösen megvitatott javaslatok alapján alakultak ki. — Tavaly és tavalyelőtt Pécsett, illetve Budapesten kapott helyet a gyermekvédelmi konferencia. Az első alkalommal negyven év gyermekvédelmi intézkedéseit, eredményeit tekintettük át. Tavaly pedig a nevelőotthonok családpótló lehetőségeit vizsgáltuk és arra az eredményre jutottunk, hogy semmi nem pótolhatja a családot. Arra kell törekednünk, hogy a lehető legtöbb állami gondozott gyerek kerüljön nevelőszülőkhöz. Az idén azért kellett az iskolázottság és a hátrányos helyzet összefüggéseit napirendre tűznünk, mert a hátrányos helyzet — sajnos — újratermelődik, s ebben a családon, a tágabb társadalmi környezeten kívül az iskola is hibás. Természetesen est.a problémát pusztán pedagógiai eszközökkel nem-, lehet megoldani. Erre világított rá Laki László, a Társadalomtudományi Intézet munkatársa is. Ennek ellenére a pedagógusoknak. a gyermekvédelmi szak-, embereknek olvan módszereket kell kialakítani, amelyek ha megszüntetni nem is, de enyhíteni tudják a gyerekek magukkal hozott hátrányait. Nádast Mária erre hívta fel a figyelmet, s meghatározta, mi- kéiit lehet kitömi abból a bűvös körből, amelyben jelenleg nemhogy csökkennének, hanem halmozódnak a problémák. — Az objektív tényekkel nehéz szembenézni. Letagadni őket pedig nem érdemes — mondotta szenvedélyesen a szuggesztív előadó, Nádast Mária, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanara. — Éppen ezért a pedagógus kollégák figyelmét három szubjektív akadályra hívom fel: mindenekelőtt a leggyakrabban előforduló hiba, hogy a pedagógusok és gyermekek kapcsolata hétköznapi. Első látásra alkotnak ítéletet a gyerekekről és a továbbiakban, nem fordítanak időt a megismerésükre. Magától értetődő, hogy az a diák szímpatikusabb. akinek úgymond értelmes a tekintete, rendezett a küise:e. esetleg udvarias, kedves ... Az azonban nagyon valószínű, hogy éppen nem ezek a gyerekek azok. akik rászorulnának a komolyabb figyelemre, a segítségre. A tanuló pontoJclenet a Hamupipőke előadásából. Elöl Gregor József és Kovács Attila san megérzi, hogy egy tanár mit vár el tőle, és annak megfelelően viselkedik, teljesít. Nem szabad tehát a hétköznapi életben is sokszor visszaütő élői tételekre hagyatkozni. A pedagógusnak szakszerűvé kell tennie a gyermekekkel való kapcsolatát. A másik nagyon fontos dolog a frontális órai munka helyett a differenciált oktatás előtérbe helyezése. A harmadik, hogy közös önvizsgálattal, szellemi ráhatással szokjuk meg és szoktassuk arra a környezetünket is. hogy a pedagógiai munka eredményét ne pusztán az oktatás számszerűsített csúcsaiban lássuk, hanem ismerjük el a kevésbé látványos nevelési tevékenységet is. Bűn és butaság Veres Sándor, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa annak a kutatásnak eredményeit mutatta be, amelyben 1983—84-ben nagykorúvá vált állami gondozottak iskolázottságát mérték fel. Az országos adatok szerint a többség nem dolgozó, betanított vagy segédmunkás. /V 'felnőtté válók ötven százaléka alulképzett. Dr. Vajunk László, a Legfőbb Ügyészség munkatársa pedig éppen az iskolázottság és a bűnözés összefüggéseire mutatott rá: a fiatalkorú bűnelkövetőknek 60—70 százaléka hátrányos helyzetű, 10 százalékuk abszolút vagy funkcionális analfabéta, 75—80 százalékúit pedig a nyolc általános iskolai osztálynál kevesebbet végzett. Az. elkövetett bűnök annál súlyosabbak, annál gyakoribbak az erőszakos, ólet elleni bűncselekmények, minél alacsonyabb az iskolázottság foka. Pest megye helyzete sok vonatkozásban eltér az országos átlagtól. Sima Antal, aki tizenöt éve munkatársa és öt éve igazgatóhelyettese a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézetnek Pomázon, nálunk a hátrányos helyzet fő okát elsősorban az agglomerációs körzetre jellemző gyökértel enségben határozta meg, ugyanúgy, mint a konferenciát megnyitó beszédében dr. Novak István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője. — Mintegy kétezer-hatszáz gyermek van állami gondozásban és csak három nevelőotthon van a megyében. Szobon kaptak helyet a lányok, a fiúk pedig Abonyban és Vácdu- kán. Ennek a rossz nevelőotthoni ellátásnak viszont előnye, hogy igyekszünk nevelőszülőkhöz kiadni a gyermekeinket. Persze vannak olyanok, akiknek a kapcsolatteremtő készségük már annyira megromlott, hogy ez nem megoldás. Jelenleg közel 900 gyerek 500 családnál él. A gyér* mekvállalás költségeinek az állam még a felét sem tudja biztosítani, ezért megbecsülendő a nevelőszülők áldozat- vállalása. A megyében négy hivatásos nevelőszülőnél 34 gyereket helyeztünk el. Éppen most, július elején, a négy család együtt nyaral a Lakite- lek-Tőserdőn lévő üdülőnkben. A nevelőszülőknél lévő gyermekek közül senki nem vált bűnözővé. Kiemelkedően jó a helyzetünk a gyermekvédelem személyi feltételeit illetően is. A pomázi intézetnek 160 munkatársa van. Közülük 34 nevelőszülő felügyelő és 23 az úgynevezett hivatásos pártfogó. Nem is tudok olyan megyét, ahol ilyen kedvező lenne a helyzet. Érdekes. módon nálunk azok a gyerekek követnek el bűncselekményt, akik eredetileg is ezért kerültek állami gondozásba. A jól kialakult nevelőszülői hálózatunkkal és a pártfogórendszer- rel magyarázható az is, hogy a megyében az utóbbi években a visszaeső bűnözők száma nyolcról öt százalékra csökkent. Mondanom sem kell, hogy azért ez a viszonylagosan jó helyzet nem jelenti azt, hogy nem kerülünk néha megoldhatatlan helyzetek elé. Vitacsoportok A konferencia eddigi gyakorlatához képest újdonságot jelentett, hogy a második napon tematikus vitacsoportok alakultak. Két-három korreferátum után szűk körben ki-ki érdeklődésének megfelelően elmélyülhetett egy-egy probléma elemzésében. A zárónapon a Művelődési Minisztérium munkatársai a módosított gyermekvédelmi jogszabályok tervezetének alapelveit, s azok gyermekek iskoláztatására való hatásait ismertették a hallgatósággal. Terjedelmi okok miatt ez a click csak ízelítőt adhatott az izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokból. A konferencia teljes anyagát a közeljövőben a Gyermek- és If júságvédelem című, negyedévenként napvilágot látó kiadványban találhatják meg az érdeklődők. Ü. í. Bátor ötletekkel Közös érdek Az V. és VI. ötéves tervidőszak alatt megyénk általános iskoláinak helyzete dinamikusan fejlődött. A tanácsok 959 tantermet építettek, ennek ellenére a kiemelt fejlesztési program sem tudta az igényeket kellő mértékben kielégíteni. Az ellátottság továbbra is elmarad az országos szinttől. Sok helyütt jellemző az oktatás tárgyi feltételeinek tartós és jelentős hiánya. Hiába bővítették az osztálytermek számát, ha a tanulóké is jelentős mértékben emelkedett. Meglehetősen sok, összesen 677 helyiségre lenne szükség ahhoz, hogy mindenhol biztosítani tudják az egy műszakos oktatást, s a 340 szükségterem felszámolása is hasznos volna. Sokat beszélünk mostanában a fiatalok mozgásra való neveléséről. Nos, 70 tanintézetben sem tornaterem, se tornaszoba nem állt rendelkezésre az elmúlt tanévben. Néhol a műhely-, az úttörő- és a könyvtárterem is csupán az álmok birodalmában létezik. A napközisek aránya hét százalékkal marad el az országostól. A tagiskolákkal együtt 23 intézményben egyáltalán nem működik napközi otthon, míg 16-ban az egész nap foglalkoztatott gyerekek aránva nem éri el a 15, további 93- ban (!) pedig a 30 százalékot Lehangoló adatok. Mindezen nehézségek egybevetésével hátrányos helyzetűnek mondható nem kevesebb mint 91 intézmény! Különösen problémás annak a 6450 nebulónak a helyzete, akik olyan helyeken tanulnak, ahol a hátrányt okozó tényezők együttesen jelentkeznek. Teendő tehát van bőven. Tervszerű munkával, értelmes és bátor ötletekkel a lemaradás csökkenthető, s idővel felszámolható. Ez általános érdekünk! Rádiófigyelő TÁRCSÁZZ! Ez az egyszavas, felkiáltójeles cím sokakat késztetett cselekvésre. A 383-459-es telefonnál Lengyel Nagy Anna kétszer két órát töltött. Igen tanulságos beszélgetéseknek lehetett részese. Előre elhatározta, hogy óvakodik a bölcs és okos tanácsoktól. Mégpedig azért — mint szerényen fogalmazott —, mert nem tartja magát sem belesebbnek, sem,okosabbnak náluk. Tizenkét-tizennyolc év közötti fiatalok hívásait várta, akadt azonban a jelentkezők között hetvenkét esztendős történész is. Ezekből a beszélgetésekből egy órányit válogatott össze. Bizonyára nem volt könnyű a feladata, hiszen mint az elhangzott nyolc párbeszéd is igazolta: a legkülönfélébb gondokkal-gondo- latokkal fordultak hozzá. Az embernek hirtelenjében nem jut más eszébe, mint az a közhely, hogy az élet kész regény; a műsorban megismert sorsok mindegyikéből lehetne írni egyet. A tizentcét esztendős Viktort az osztályfőnöke gyakorta akkor is bünteti, amikor nem hibás. „Anyu az ilyen dolgokon át szokott futni, a belső dolgokkal nem foglalkozik igazán ... Nekem olyan felszabaduló érzés, ha valakinek el tudom mondani” — magyarázta. A gyengén látó, idős történész hangja szinte segítségért kiáltott: keressék fel őt olyan gyerekek, akiknek átadhat valamit tudásából. Hiszen mindig is ezt tette, hat évvel ezelőtt még Szentendrén tanított hadtörténetet. „Pár napja elkezdtem eszeveszetten írni, mert azt hittem, meghalok.” Lengyel Nagy Anna nevéhez szinte már önkéntelenül hozzáteszi a rádióhallgató egy korábbi sorozatának címét: Embermesék. Már akkor is tanúbizonyságot tett máiyenlátá- sáról és emberségéről, mindehhez azonban még párosul a gyors helyzetfelismerés és cselekvés készsége. A tizenöt esztendős Bernadett öngyilkos akart lenni, s már csak egy kétforintosa maradt, mire kapcsolatot tudott teremteni a rádióval Anyja másik lányával vidékre költözik, mert ismét férjhez megy, őt pedig váratlanul intézetbe adták, ahonnan megszökött. . A riporter. értekül- dött, a beszélgetés a stúdióban folytatódott. Utána sem eresztette szélnek a kislányt mindaddig, amíg valamilyen gyors megoldást nem találtak. (Bár erről már a hallgatók nem értesülhettek.) Szívesen idéznék a többi beszélgetésből is, azonoan nem tudnám visszaadni a műsor tartalmas, emberi hangját Nagyon meglepett, hogy az ifjú telefonálók milyen komolyan, érthetően és világosan fogalmaztak. Az viszont egyáltalán nem szolgált újdonságként, hogy mennyire hiányoznak a szoros, minőségi kapcsolatok ennek a korosztálynak az életéből is. Éppen emiatt örültem innék az egy órának, amelyet remélem, megismételnek majd — és főképpen folytatnak. Biztos, hogy hosszú sorozat válhatna belőle. VÁMVIZSGÁLAT KÖVETKEZIK. Ugyan ki ne hallotta volna már a külföldet járók közűi ezt a jól ismeri mondatot? Nem véletlen tehát, hogy Kapás Irén ezt a címet adta riportjának. Kérdéseire dr. Balogh György ezredes, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokának helyettese válaszolt, mégpedig igen szellemesen. „Rosszak u tapasztalataink akkor, ha megnézünk egy autóbuszt. Ha nem — akkor jók, természetesen idézőjelesen” — tette hozzá. A vámost az egész világon becsapják: ezzel ők maguk is számolnak, s a kegyesnek mondható csalásokkal együtt tudnak élni. Kialakult azonban nálunk egy olyan közfelfogás, miszerint a magyar vámjogszabályok nehezen betarthatók. Ehhez talán véleményem szerint az is hozzájárul, hogy a jogszabályok érvényesítésében szintén akadnak hibák. Az új vámjogrendszer azonban, sajnos csak az évtized végére készül el. Venncs Aranka 1
