Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

BEFEJEZŐDÖTT A NYÍRI ÜLÉSSZAK (Folytatás az I. oldalról.) zeívédelmi szemléletük erősí­tésére is szükség van. A bír­ságokról szólva kifejtette: a szankcionálás elsődleges célja mindig is a szennyezés meg­szüntetése volt, s a továbbiak­ban is az kell, hogy legyen. Új típusú ösztönzőkre van szükség, hogy a hatékonyabb termelés és a környezetvéde­lem szempontjai egyaránt ér­vényesülhessenek. Végezetül nagyrabecsülését fejezte ki mindazoknak, akik jelentős társadalmi munkát végeztek és végeznek annak érdekében, hogy a környezet állapota javuljon. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnö­kének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott vála­szát — egy tartózkodással — jóváhagyólag tudomásul vette. Az elnöklő Sarlós István be­jelentette, hogy Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.) ügyrendi módosító indít­ványt kíván az Országgyűlés elé terjeszteni. A képviselő több észrevételt tett a házszabályokkal, köze­lebbről a törvénymódosító ja­vaslatok benyújtásával, elbírá­lásával, az illetékes bizottság elé utalásával, a vita meneté­vel, formájával kapcsolatban, majd konkrétan indítványozta: a jövőben ne kelljen a tör­vénymódosító javaslatokat írásban, az ülésszak előtt be­nyújtani. Indoklása szerint az ügyrend ilyen értelmű meg­változtatására azért lenne szükség, hogy a parlamenti vi­ta is inspirálhassa módosító javaslatra a képviselőket. Sarlós István indítványára az Országgyűlés efölött nem nyitott vitát, a képviselők az elhangzott javaslatok mérlege­lését az illetékes parlamenti testület, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hatás­körébe utalták. Az elnöki zárszóval — amelynek végén Sarlós István jó pihenést kívánt a képvise­lőknek — véget ért az Or­szággyűlés nyári ülésszaka. Legfelsőbb törvényhozó testü­letünk kétnapos tanácskozásán felváltva - elnökölt Cservenka Ferencné, Péter János és Sar­lós István. A szóvivő nyilatkozata Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője az ülés délelőtti szünetében nyilatko­zatot adott a sajtónak. Mint mondotta: — A kormány mindig nagy figyelmet fordít az Országgyű­lés vitáira, gondosan tanulmá­nyozza az elhangzott észrevé­teleket, javaslatokat, és rend­szeresen vissza is tér ezekre. A kormány — amint ez kép­viselőinek az országgyűlési vitában elhangzott beszédeiből is kitűnik —, a gazdasági ki­bontakozás útjára kívánja ve­zetni az országot. Ennek leg­főbb módját a nemzeti egység erősítésében, a szocialista köz- gondolkodás és demokrácia to­vábbfejlesztésében, a dolgozó, alkotó emberek megbecsülé­sében és a megérett gazdasá­gi, társadalmi reformok hatá­rozott megvalósításában lát­juk. Űj miniszterelnökünk, Grósz Károly eddigi pályafu­tása, személyisége, következe­tes törekvései jól ismertek az ország népe előtt. — Külföldi szövetségeseink, barátaink, partnereink is bi­zonyosak lehetnek abban, hogy továbbra is kipróbált külpoli­tikai irányvonalunkat követ­jük. A jövőben is aktív része­sei kívánunk lenni a békéért, a leszerelésért, az enyhülésért, a helsinki folyamat kibővíté­séért folyó nemzetközi küzde­lemnek, s fejleszteni kívánjuk kölcsönösen előnyös gazdasá­gi együttműködésünket min­den országgal. DR. BERDÁR BÉLA: Védett a Prédikálószék hogy véleményükre, munká­jukra számítanak, kezdemé­nyezésüket fogadják. Végezetül arról szólt dr. Berdár Béla, hogy a megyében most van előkészítő szakaszá­ban egy energetikai nagyberu­házás, a prédikálószéki szi­vattyús energiatározó. Az Ipa­ri Minisztérium irányításával folyó előkészítő munka célja, hogy a Dunakanyarban, Visegrád község határában egy 8,5 millió köbméteres tá­rozó épüljön a csúcsfogyasztói igények kielégítésére. A nagy- beruházás a Pilisi Tájvédelmi Körzet és a nemzetközi védett­séget élvező Bioszféra Rezer­vátum területére esik. A köz­vélemény kiemelt érdeklődés­sel és aggodalommal tekint az előkészületekre. Egy ilyen beruházás, amely jelentős er­dőterületek kivágását, utak, távvezetékek építését jelenti, alapvetően megváltoztatja a táj rendeltetését és funkcióját, ezért eredeti szerepét nem tudná tovább betölteni. Ezért kérte a kormányt, hogy a vég­leges döntés előtt hasonló részletességgel és mélységgel vizsgáljon meg más megoldá­si lehetőségeket is és a dön­téshozatalkor a közgazdasági és műszaki szempontok mel­lett körültekintőbben mérle­gelje a természetvédelmi, kör­nyezetvédelmi érdekek mellett elhangzott érveket is. DR. VÓNA FERENC: Veszélyben a vízbázisok Valamennyi környezetvédel­mi szakember egyetért abban, hogy az erdő, mint magasan szervezett biológiai életközös­ség, jelentősen hozzájárul a környezet ökológiai stabilitá­sához, kedvezően befolyásolja a környezeti elemek minősé­gét — mondotta dr. Berdár Béla. Aktív szűrőként tisztítja a levegőt, védi a termőföldet, hozzájárul a víz tisztításához, s kedvező elhelyezésben és szerkezetben zajszűrő hatása is egyértelmű. Ezért javasolta a kormánynak, hogy dolgoz­tasson ki és fogadjon el egy. hosszú távú, az ezredfordulón túlmutató erdőtelepítési prog­ramot, melyben a szakvállala­tok és a szövetkezetek mellett kapjanak megfelelő teret és szerepet a társadalmi szerve­zetek, a környezetüket fásí­tással szebbé tenni kívánó kö­zösségek is. Dr. Berdár Béla szólt arról is. hogy a társadalom figyel­mének, aktivitásának fenntar­tásához az is elengedhetetlen, hogy a helyi hatóságok és ese­tenként a politika is legyen to- leránsabb, fogadókészebb azokkal a jószándékú társa­dalmi kezdeményezésekkel, melyeknek célja egy-egy tele­pülés, lakóközösség környeze­tének óvása, szépítése, gondo­zása. Ha idegenkedve fogadják a baráti körök, szépítő klubok kezdeményezéseit, mert azok nehezen illeszthetők a megle­vő szervezeti hierarchiába, nemcsak arról a potenciális erőről mondunk le, amely ki­szélesítheti a környezetvédelmi munkát, de jószándékú állam­polgárok vesztik el a hitüket, Apáink még ittak a Rácke- vei-Dunából, a halászok onnan merítettek vizet a bográcsos halászléfőzés előtt, de tudom, hogy ez az idő egyhamar nem jön vissza — mondotta elöl­járóban dr. Vóna Ferenc. A dél-pesti szennyvíztisztító te­lep naponta 70 ezer köbméter úgynevezett tisztított szenny­vizet enged a Dunába, amely nagy szervesanyag-tartalma miatt épp olyan veszélyes a vízminőségre, mint a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gép­gyár nehezen bomló kémiai anyagokban dús ipari szenny­vize. Nem kis feladat a déli kerü­letek szennyvizeit regionális rendszerekbe gyűjteni, tisztíta­ni, s a jóval teherbíróbb Nagy-Dunába vezetni, de ez az egyetlen hosszú távon értel­mes lehetőség. Az ipari szennyvizek esetében pedig korszerűbb tisztítóeljárások bevezetésére volna szükség, mert az iparban keletkező nem bomló anyagok bekerül­nek a talajvízbe, s végül az ivóvízbe is. Ezek a szennye­ződések rendkívül nehezen és drágán tisztíthatok. Ezért cél­szerű a tisztítást még a gyár­kerítésen belül elvégezni. A kritikus helyzet nemcsak a folyóra, hanem az ivóvízre is vonatkozik. Veszélybe ke­rült a Csepel-szigeten élők és üdülők egészséges ivóvízzel való ellátása. Pedig a sziget alatt még hatalmas vízkészlet rejtőzik. A kutatások szerint még napi negyedmillió köbmé­ter jó minőségű ivóvíz tárható fel. A Fővárosi Vízművek Cse­pel-szigeti bázisán jelenleg 180 ezer köbméter vizet termelnek naponta, s a már kiépített ku­tak kapacitása ennek a víz- mennyiségnek a többszöröse. Ezzel szemben a sziget tele püléseinek vízfogyasztása mindössze tízezer köbméter naponta... A vízbázis védelme elkép­zelhetetlen a sziget teljes körű csatornázása nélkül. Ezenkívül meg kell oldanunk a hulla­dékok és szippantott szenny vizek kezelését, a korszerű mezőgazdasági termelési mód­szerek helyett még korszerűb­beket kell bevezetni, amelyek képesek továbblátni a termés eredmény növelésénél és fi­gyelembe veszik a víz- és természetvédelem követelmé­nyeit is. Biztos vagyok benne, hogy az emberek a környezet- védelem kérdésében minden okos kormányprogramnak partnerei lesznek — mondotta végezetül dr. Vóna Ferenc. A parlament kupolája alatt KÖZÖS JÖVÖNK, Világmé­retű kihívás, Az összefonódó válságok, Az intézményes sza­kadékok — címek, alcímek abból a terjedelmes jelentés­ből, amelyet az ENSZ Kör­nyezet és Fejlesztés Világbi­zottsága állított össze. Tenger­nyi gond, drámai adatok, in­formációk arról, hogyan él vissza az ember a természet javaival, hogyan rombolja környezetét. Mindez a Búvár­ban olvasható, amelynek jú­niusi számát a Parlament fo­lyosóján, azon az asztalon ta­lálták a képviselők, amelyen reggelente a friss napilapok sorakoznak. Temérdek gond mindenütt, nálunk is. Dr. Ábrahám Kál­mán, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal elnöke beszámolójában joggal állapította meg: egyre foko­zódó ütemben használjuk fel a 'termeléshez, a fogyasztás­hoz a természeti erőforrásokat és eközben szennyezzük a ter­mőföldet, a vizet, a levegőt, átalakítjuk tájainkat. Igaz, nem minden pénzkér­dés. Gyakran csak egy kis odafigyelés kellene a beruhá­zások tervezésekor, vagy hét­köznapi példával élve, a ci­garettavéget nem a buszmeg­állóban kell eltaposnd, ildo­mosabb a csikktartóba dobni. A tegnapi felszólalásokban, a folyosói beszélgetésekben is nagyon sok kérdés vetődött fel. Közöttük az is, hogy mit tehetnek a tanácsok a környe­zet megóvásáért. Movik Lász­ióné (27. vk. örbottyán), az Parlamenti jegyzet A túlélés parancsoló acsal nagyközségi tanács el­nöke szerint a kisközségekben már az is nagy szó, ha meg tudják szervezni az intézmé­nyes szemétszállítást. Ennek ellenére újra és újra megje­lennek az illegális lerakóhe­lyek, s minden tavasz ezeknek a felszámolásával telik el. S akkor még nem szóltunk a szennyvizek elhelyezésének gondjairól, amely egész Pest megyét nyomasztja. A közmű­olló kinyílásával olyan hely­zet állt elő, hogy a vezetékes vízhálózat, a fürdőszobák ál­talános elterjedésével a csa­tornázás messze nem tud lé­pést tartani. A Movik László- né körzetéhez tartozó falvak­ban például a közeli Nógrád megyébe kell számtani a szip­pantott szennyvizet. A két megyei tanács között megálla­podás van érvényben arról, hogy a szomszédság révén ke­resni kell az együttműködés formáit. Igen, az együttműködés le­het az a tőke, ami a pénzszű­kében is jól kamatozhat. Csak­hogy gyakran adminisztratív gátak állják a jó szándék út­ját. Ahogyan Balogh László (29. vk. Szob), a Pest Megyei Tanács elnöke is érzékletes példát mondott erre a Parla­mentben. Tahitótfalun, a Kék Duna Szakszövetkezet vágó­hídja szennyezi a talajt. A megoldást kereső szövetkezet­nek és a tanácsnak számos szervvel kell együttműködni, sokféle követelménynek és jogszabálynak eleget tenni. Mivel védett a táj, az OKTH hatáskörébe tartozik, de az üzem mezőgazdasági jellege miatt érintett a Mezőgazdasá­gi és Élelmezési Minisztérium, lakóterület is szennyeződött, s ezért a köjál és az Építési és Városfejlesztési Miniszté­rium is illetékes. A talajvíz és a Duna szennyezése az Or­szágos Vízügyi Hivatal témá­ja, de mivel veszélyes hulla­dék okozta a szennyezést, eb­ből a szempontból ismét az OKTH hatásköre kerül elő- térbe MEGDÖBBENTŐEN széles a skála, az ember nem is gon­dolná, hogy mi mindennel árt a környezetnek. Dr. Fodor István (15. vk. Dabas) a her­nádi Hunniahibrid Brojlerter­melési Rendszer igazgatója, egy eddig alig ismert terület­re hívta fel a figyelmet. Arra, hogy megoldatlan a háztáji gazdaságokban elhulló állati tetemek megsemmisítése. Ha van dögkút, esetleg oda kerül­nek, vagy éppen elássák azo­kat. De akad olyan gazda, aki azért tart disznót, hogy meg­etesse vele az elhullott barom­A HÉT HÍRE ÓVÁSAINK © Magyar—finn művelődéstörténeti kiállítás nyílt meg Pécsen. £ Megalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsa környezetvédelmi bizottságának ne­velési és propaganda szakbizottsága. © Lezajlott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem doktoravató nyilvános tanácsülése. © Országos juh- és szarvas­marha-bemutatót rendeztek Mérken. © A hét híre az is, hogy megkezdte munkáját Kecskeméten az óvópe­dagógiai nyári egyetem. Kezünkre s mé§ inkább eszünkre, szi­vünkre bízva a jövendő. A gyermek, a holnapi felnőtt. Képlékeny anyagból gyúrtak; formálhatók. Tetszésünk sze­rint? S ez máris a vitatott kér­dések közepe. Mi az, amit tud­nia kell a gyermeknek, ami­kor eljut az iskola kapujához? S túl ezen, mi minden lehet, legyen az, amit ismernie, tud­nia illik, amiben készségeit, képességeit felszínre hozzuk? A nevelésről azóta vitatkoz­nak, amióta nevel az ember, s feltételezhető, kezdettől fogva teszi ezt, hiszen már a vésett agyagtáblákról üzenetekként megörökített intelmek néznek ránk ...! Íme három sor a Gilgames agyagtábláiról: „A hús — hús. I A vér — vér./ A másik — másik.” Belátjuk-e, tűrjük-e, hogy a másik — másik, hogy a gyermek is más, azaz nem lehet ugyanaz, mint amik magunk vagyunk?! A megyében 37 800 óvodai hely várja a kicsinyeket, s a felvett gyermekek száma a most befejeződött, befejeződő óvodai évben 38 200 volt, azaz több, mint a hely. A magyará­zat és a következmény: zsú­foltság. Már ahol. Ma már ko­rántsem kivételes eset, ha egy- egy településen nem tudják ki­csikkel benépesíteni a rendel­kezésre álló óvodai helyeket. Kevés a gyermek, egyik évről a másikra ezernyolcszázzal mér­séklődött a felvettek száma a megye óvodáiban. Sajnos. Ezen a módon enyhülő gondjaink valójában későbbi gondok csí­ráiként értelmezhetők és érté­kelhetők. Valamikor úgy lát­szott, nem jutunk soha a teen­dők végére. Valamikor? Tizen-' öt esztendeje, 1972-ben a me­gyében az óvodáskorú kicsi­nyeknek csupán az ötvenhat százalékát voltak képesek be­fogadni az intézmények! Széles körben érvényesülő társadalmi összefogás, tisztele­tet parancsoló áldozatkészség segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült majdnem a kétszeresére növelni az óvodák befogadóképességét a megyé­ben és eljutni addig, hogv minden száz óvodáskorúból nyolcvannyolcat, gyakorlatilag minden felvételre jelentkezőt befogadtak az intézmények. Óvakodni kell azonban a ha- mari örömtől. Az örvendetes összefoglaló adat mögött ugyanis ‘ sokféle ellentmondás és feszültség rejtezik. Például a gyermeklétszám csökkenése következtében kialakult köny- nyebbség az elhelyezésben. Például a települések, sőt, az egyes településrészek közötti tetemes különbségek az elhe­lyezési lehetőségekben és kö­rülményekben. Például az is, hogy több, mint félszáz gyer­mekintézményben korszerűsí­tésre szorul a fűtési rendszer, gyakran tapasztaljuk, hogy ke­vés a hely a gyerekek mozgá­sához, kicsi az udvar, nem he­lyezhetők el ott egyszerű ját­szószerek sem ... Óvnunk kell tehát mindenkit az elsietett következtetéstől, ami szerint az óvodák és az óvodások gondja, ami a naturáliákat il­leti, letehető, s most már ki­zárólag a pedagógiai felada­tokra szükséges koncentrálni. Seregnyi mindenben jelen­tős a haladás. Erősödött az óvodák iskolaelőkészítő szere­pe, a matematikai, a nyelvi, a kommunikációs képesség- és készségfejlesztés, az iskolákkal és a szülőkkel tartott kapcso­latok tartalmilag gazdagodtak, s például az sem mellékes a megyében, hogy félszáz óvo­dában valósult meg a nemze­tiségi nyelvoktatás. A sikerek persze fontosak. Csak éppen óvni kell mindenkor a gyer­mekeket a lehetséges veszély­től. Attól, hogy a nevelés ala­nyai helyett annak tárgyaiként kezeltessenek, tehát nem for­málódó maguk, hanem a ve­lük elért eredmény legyen a cél. Lazult. a korábbi években ' észlelhető szorítás, azaz nem irreális arról gon­dolkozni, 1990-ig miként érhe­tő el a miegyében á' teljes kö­rű — ami a gyakorlatban 95- 97 százalék — óvodai ellátás. Amint a tanácsoknak változat­lanul napirenden kell tarta­niuk a szükséghelyek, a lakás­óvodák megszüntetését, az agglomerációs övezetben, az új lakótelepeken további intéz­mények tető alá hozását, ugyanakkor a régebbi épüle­tek karbantartását, felújítását sem lehet mellőzni... Renge­teg a teendő? Igen. Négyezer esztendős a bölcs tanács, az intelem. Ez is a Gilgamesből való. „Akit szeretsz, / annak igáját is húzod.” Mészáros Ottó kényszere fit. Viccesen hangzik, mégis véresen komoly ez a logika: mert hol találunk olyan álla­tot, ami megenné az elhullott disznót? Országos és központi fekvé­se miatt Pest megyei gond, hogy a forgalmas útvonalak mellett a közlekedési eredetű légszennyeződés és a zaj rend­szeresen és jelentősen megha­ladja a megengedett határér­tékeket. Sürgős teendőink van­nak a járműállomány összeté­telének korszerűsítésében, a karbantartás és üzemeltetés javításában, valamint a forga­lomszervezésben. Ám arra rö­vid távon nem számíthatunk, hogy kicserélődik az elavult gépkocsipark, ezért más esz­közökkel kell leszorítani a le­vegő kéndioxid- és főleg ólomtartalmát. (Mint tudjuk, az ólom nem ürül ki a szer­vezetből.) Ehhez nyújt majd segítséget a Dunai Kőolajipari Vállalat hosszú távú környe­zetkímélő beruházási program­ja. Kovács László (20. vk. Százhalombatta), a DKV mű­szakvezetője elmondta, hogy a katalitikus krakküzem létre­hozása óta a hazai motorben­zinek ólomtartalmát literen­ként 0,6 grammról 0,4 gramm­ra sikerült leszorítani. A fej­lett nyugati országokban 0,15 gramm a megengedett érték. A DKV is ezt vette célba, meg azt, hogy javítsa a gáz­olajok hidegfolyású tulajdon­ságát. Ez környezetvédelmi haszna mellett jelentős meg­takarítást eredményezhet, hi­szen nem kell a motorokat já­ratni, túráztatni. A beruházás gyakorlatilag tavaly megkez­dődött, de a beszűkült anyagi lehetőségek miatt lassabban valósul meg, mint kellene. Uniformizálódik világunk. Az emberek hasonlóan, a di­vat szerint öltözködnek, fal- vainkban, városainkban szin­te egyformák a házak, a kerí­tések. Milyen jó lenne, ha ab­ban hasonlítanánk egymásra, abban másolnánk a szomszé­dot, hogy a mi portánk is rendezett, a kert ápolt, s hogy az építkezés után nem marad az utcán a törmelék, a meg­maradt anyag. IGÉNYESSÉ kell válnunk magunkkal és másokkal szem­ben. Otthon is, a munkahe­lyen is. Valahogy úgy, ahogy az érdi Mezőgépnél megvaló­sult. Antal Imre (19. vk. Érd), az érdi Mezőgép Vállalat igazgatója mondta: még a gyárudvar is tiszta, rendezett, sok a virág, nem hevernek szanaszét az eltaposott csik­kek. Valamennyien büszkék erre. jól érzik magukat ebben a környezetben. Ez is megerő­síti azt, hogy a környezetvé­delem ugyan állami feladat, de realizálása az egyéneken is múlik. Kövess László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom