Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

8 198:. JtNIUS 27., SZOMBAT A nemzeti vagyont gyarapította Megsokszorozódó forintok A nemzeti zászlók és az ok­levelek ünnepélyes átadásával a napokban befejeződött az elmúlt esztendőben végzett te­lepülésfejlesztési munka érté­kelése. A Hazafias Népfront, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala, a Pénzügyminiszté­rium, a SZOT, a KISZ és a Vöröskereszt képviselőiből Összeállított zsűri értékelése, a HNF Országos Tanácsa fel­hatalmazása alapján a nép­front országos titkársága az idén 44 településnek ítélte oda az elismerést. Ezúttal 22 köz­ség, illetve város kapta meg az országos tanács nemzeti zászlaját, s további 22 telepü­lésnek elismerő oklevelet nyújtottak át magas rangú párt-, állami és társadalmi ve­zetők a nemzeti vagyont gya­rapító társadalmi munkáért. Országszerte 350-en kaptak társadalmi munkájuk elisme­réseképpen emlékérmet és több ezren kiváló és érdemes társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. A 44 kitüntetett te­lepülés képviselői 45 millió fo­rint jutalmat is átvehettek; az összeget helyi településfejlesz­tési célok megvalósítására for­dítják majd. Sokéves gyakor­lat már, hogy ily módon e fo­rintok megsokszorozódva jut­nak vissza újra a lakossághoz. Az elismerések alapját az értékteremtő önkéntes munka adta ezúttal is. A lakosság 1988-ban 16 milliárd forintnyi munkával, illetve pénzzel gya­rapította az országot, elsősor­ban saját településének fej­lesztéséhez hozzájárulva. Kü­lönösen jelentős e munka po­litikai haszna, hiszen az ered­mények olyan időszakban szü­lettek, amikor az ország nehéz helyzetben volt; olyan idő­szakban, amikor a társadalmi munkával szemben bizonyos aggodalom, kétség, hitetlenke­dés mutatkozott meg. Olyan vélemények hangzottak el, hogy a lakosság egyre kevés­bé vállal ingyen közösségi cé­lú értékteremtő munkát. A hi- tetlenkedők arra hivatkoztak, hogy a nehezedő életkörülmé­nyek elveszik az emberek ked­vét e tevékenységtől. Az élet megcáfolta a kételkedőket: a településfejlesztési társadalmi munka értéke az elmúlt év­ben a megelőző időszakhoz ké­pest jelentős mértékben — több mint kétmilliárd forint­tal — növekedett. Az orvos segítői Árulkodó ívsugarak Az infravörös-technika fejlődése új lehetőségeket nyitott a tudo­mányos kutatásban, az orvostudo­mányban, az iparban. A szuper­érzékeny hősugárzás-ellenőrző műszerek lehetővé teszik a tanul­mányozandó tárgy különböző pontjai hőmérsékletének meghatá­rozását kontaktus nélküli táv­méréssel; és ami a legfontosabb: követni tudják a hőeloszlást a tár­gyak felületén. Az emberi test felületi hőelosz­lásának „letapogatására” készült termovizorokban az infravörös su­garak láthatóvá alakítása folya­matosan, pontról pontra történik az optikai elemek leképzési irá­nyainak változtatásával, tehát for­gó vagy billegő tükrökkel, priz­mákkal. A készülékkel kapott hő­térképek — termogramák alap­ján következtetni tudnak az orvo­sok a szervezet különböző elvál­tozásaira, betegségeire. Az onko­lógiában alkalmasak a termovizo- rok a tejelválasztó és a pajzs­mirigy daganatainak, a csont- szarkómának és egyéb daganatos betegségeknek a kimutatására, s a pontos diagnózis megállapítására. A „hőlátás” a törések, a zúzó- dások, az ízületi gyulladás diag­nosztizálásában, továbbá az égé­sek és fagyások határainak megál­lapításában is igen jó eredménye­ket hozott. A termovíziós mód­szernek a szív- és érrendszeri rendellenességek kimutatásában, vala*. int a hasi gyulladásos fo­lyamatok észlelésében is jó hasz­nát veszik. A módszer igen hasznosnak mutatkozik a szülé­szeti és nőgyógyászati gyakorlat­ban is. Pilisvörösvár Rózsadombján... Aláírásgyűjtés — kérdőjelekkel A Rózsadombon állunk, Pilis­vörösvár Rózsadombján. Nem véletlenül hívják így ezt a dombocskát, amely — mint a fővárosban is — nem is any- nyira földrajzi vagy közigaz­gatási megnevezés, mint in­kább fogalom. Ebből követ­kezik, hogy sikk itt lakni, meg az is, hogy nem mindenki engedheti meg magának. Kül­lemük alapján milliós értékű házak, nyaralók mutatják magukat a lent megcsillanó tónak, amelyet az előkelőnek nem mondható Slötyi névvel illetnek. Partján szinte egybe­függő bódésorral, ami látvány­nak valóban nem felemelő, ám a horgászoknak nélkülözhetet­len. S ez elegendő is az érdek- ellentétek kiéleződéséhez... Fürdeni tilos Az érdekellentétek pedig olyan nagyok, hogy a napok­ban gondosan szerkesztett, alá­írásokkal megtámogatott leve­let visz a postás a Pilisvörös- vári Nagyközségi Tanács, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, a Ma­gyar Országos Horgászszövet­ség, az Országos Vízügyi Hiva­tal és a Pest Megyei Tanács címére. Ebben felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a tó elalgá- sodik, mocsarasodik, a vízinö­vényzet elhalóban van, a fenékre vastag iszap rakódott le, veszélyben a természetes vízcsere, s a tóba csapadék- és szennyvíz is jut. És ebben nagy részük van a horgászok­nak, akik nemcsak megbotrán­koztató bódékat építenek, ha­nem más módon is károsítják a környezetet. — Elüldözni a horgá­szokat ..., bocsánat, a bódékat — nyilatkozik az aláírásgyűj­tés céljára az egyik ingatlan­nak a névtelenség homályába burkolózó tulajdonosa. — Ki­nézek az ablakon és ezeket a bódékat látom. Nem létezik, hogy engedélyt kaptak rájuk. Némelyikbe már a villanyt is bevezették, tüzet raknak, ott főznek előtte, s nem egy hor­gász napokig, hetekig is kint lakik a parton. Az egyik csücsökben építettek egy nyil­vános illemhelyet, de gondol­hatja, hogy nem oda járnak, hanem a kertek alá. Lombos faágakat raknak a vízbe, hogy legyen a halaknak búvóhelyük, ami ugyanolyan szerves bomló anyag, mint amit kilószámra hajítanak be etetés gyanánt. Szemtelenek, isznak, az egyik kislány a múltkor belelépett egy törött sörösüvegbe. Az egyik szomszéd megpróbált itt szörfözni, kikergették, minden­nek elmondták. Fürdőzők is akadnak szép számmal, de azokkal nincs annyi bajunk. Tilos ugyan fürödni, de bizto­san maga is megmártózna, ha itt lenne a telke... Berényi Béla, a helyi hor­gászegyesület titkára ugyan­csak a környéken lakik. — Micsoda, hogy aláírásokat gyűjtenek? — kérdezi hitet­lenkedve, s riasztóan össze­szűkül mind a két szeme. — Hát ez nem igaz... Na akkor oszlassuk el a félreértéseket! Először is ez egy horgásztó, amelynek az egyesület a gazdá­ja, vízkezelői jogunk van. Ezért a tavon a horgászrend előírá­sai az érvényesek. Csónakáz­ni. szörfözni sem lehet, mert a vizen csak az egyesület ladik­jai közlekedhetnek. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy sze­metelünk, éppen ellenkezőleg! A múltkor is mi szedtünk ki a vízből pontosan 280 darab üveget egy hét végi, fürdőző társaság után. Látnia kellene, mi marad utánuk, hiszen ha jó idő van, két-háromezren is összegyűlnek. A rendtartá­sunkban benne van: a tagok csak akkor ülhetnek le hor­gászni, ha előtte rendbe szedik a környéket. A faágaktól, az etetőanyagoktól nem romlik a víz minősége, sokkal inkább a szennyvíztől, ami időnként belekerül, és gondolja el, hogy mit jelent az, ha csak a fürdő­zők fele keni be magát nap­olajjal ... Keszlévt József tanácselnök először el sem akarja hinni, hogy aláírásokat gyűjtenek a faluban. Gyorsan átfutja a négyoldalas beadványt, amely­nek egyik példányát valószínű­leg hamarosan hivatalosan is kézhez veheti. Engedéllyel épültek — Nem ilyennek látom a ta­vat, amilyennek itt lefestették, pedig majd 40 éve ismerem. Ügy gondolom, hogy eltúloz­zák a gondokat, az ellentéte­ket. Kétségtelenül vannak problémák, amelyek java része azonban nem most, hanem még a bányásztelep kialakí­tásának az idején keletkezeit. A csatornát akkor eleve úgy tervezték meg. hogy a tóba vi­gye a csapadékvizet. Ezzel mát nincs mit tenni. Azzal már in­kább, hogy ebbe többen is szennyvizet vezettek, amit egyébként a horgászok derítet­tek fel, s ennek nyomán kezde­ményeztünk szabálysértési el­járást. Igazuk van a levél szerkesztőinek abban, hogy a szennyeződéseket is hozó pa­tak korábban elkerülte a ta­vat, az üdülőterület parcellá­zása óta pedig beletorkollik. De hát ki ad pénzt arra, hogy másfelé tereljük? No és csök­kenne a vízhozam, amibe a horgászok nem egyeznének be­le. Márpedig ez horgásztó, és tényleg tflos benne fürödni. Ami a bódékat illeti — nos azok engedéllyel épültek. Való­ban nem szép látvány, ahogy ott sorakoznak a parton, ezért nem adunk ki több engedélyt. Egyébként nem hinném, hogy a horgászok szennyezik a kör­nyezetet. mert a jelek nem er­re mutatnak. Elsősorban az il­legális szemétlerakó helyekre gondolok, mert az oda hordott holmik inkább arra utalnak, hogy az üdülők, a környék la­kói ott szabadulnak meg a kacatjaiktól. Egy közös pont Mi lesz hát Pilisvörösvár Rózsadombjával? Azzal a ta­nácselnök is egyetért, hogy a huzakodás, az egymásra muto­gatás nem viszi előre a dolgo­kat. Tegyük hozzá: a békít- getés nem lehet tanácsi fel­adat. Érdekkülönbségekről be­szélhetünk, pedig az ellenkező­jéről van szó . .. Hiszen a kör­nyék. a környezet, a természet védelmében egyaránt érdekel­tek a horgászok, az üdülők és az ingatlanok tulajdonosai. Ta­lán ebből kellene kiindulni... Kövess László Ez a levegő, ez a környezet... A haszon is, a munka is övék Hatéves lehettem, amikor szüleim, megunva a panelház bezártságát, úgy döntöttek: megtakarított pénzükből tel­ket vesznek. Hamarosan te­lektulajdonosok lettünk és at­tól fogva minden szabadidőn­ket lekötötte a hűvösvölgyi 270 négyszögöl a kis faházzal, ami mindig kínált munkát. Fárasztó volt az utazás, de örömmel vállaltuk. Ma Magyarországon 4,3 mil­lió embernek nyújt kikapcso­lódást a telek: ennyi azoknak a száma, akik háztáji és hob­bikért segítségével, maguk munkájával gyarapítják az éléskamráikat. •ti. Miközben a telkes járat Solymár felé robogott velem, a kikapcsolódáson elmélked­tem. Mennyi mindent jelent e kifejezés. A mindennapok munkájától, gondjaitól elsza­kadva, az ember saját kis bi­rodalmában tud pihenni. Vagy inkább dolgozni? A Solymáron látottak a pi­henésről és a munkáról egy­aránt tanúskodtak. Egy idős bácsi például az eperszedéssel volt elfoglalva. Ahogy elnéz­tem a rengeteg piros gyümöl­csöt, önkéntelenül is felvető­dött bennem a gondolat: en­nek a gyümölcsnek majdnem száz forint kilója a piacon. Nem nehéz utánaszámolni, hogy ha elad tíz-húsz kilót, mennyi haszna van belőle. Igazat adok ennek az idős em­bernek, hiszen nyugdíjkiegé­Készül a vízakna (A szerző felvételei) szítésnek ez a kis pénz nem is rossz. Ismerek egy 65 éves nénit, akinek van egy telke, rajta kis házzal. Kovács Esztike nyugdíjasként naponta több órát műveli kicsiny kertjét és aztán irány a piac. Trabant­ját telepakolva, értékesíti a zöldséget, gyümölcsöt és ami nem utolsó: gyermekeinek a háztartásveztését ily módon megkönnyíti. Másnap Cinkota felé — ahol a főváros és Pest megye ha­tára a kiskertekben olvad ösz- sze — vettem az útirányt. Mindjárt a második kerítés mögött betonkeverő gép zú­Ilazafelé a kiskertből Haiak a medencében Egyelőre vakációzó diákok helyett csupán halak úszkálnak a dabasi strand hatalmas medencéjében. Ugyanis, feltehetőleg szigetelési problémák miatt, talajvíz áll benne, s az Idők fo­lyamán hogy, hogy nem, kopoltyúsok is kerültek a medencébe. A Dabasi Tanács most szeretné rendbe hozatni és újra bir­tokba adni a szép, hideg vizű strandfürdőt. Ezért felkérték a Vízkutató és Fúró Válallat lajosmizsei üzemét, hogy vizsgál­ják meg a környék három kútjának vizét — ezek táplálják a medencét. Ha a szakvélemény kedvező lesz, pénz is kerül a régi strand felújítására. Ebben a szünidőben már bizonyosan nem vehetik birtokba a vakációzó gyerekek, de, mint felvé­telünk is bizonyítja, a srácok nagyon találékonyak ... (Erdősi Ágnes felvétele) gása ütötte meg fülemet. A tulajdonost nem találtam itt. A magyarázatot a szomszéd telken kaptam meg. Sevelia Mihály ugyanis most szom­szédjának segít. — Épp a vízaknát falazzuk — mondta a házigazda, Hu­nyadi György nyugdíjas és újabb téglát nyújtott át az aknában dolgozó szomszédjá­nak. — Ilyenkor bizony szük­ség van a segítségre, így hát megkértem Mihályt, segítsen nekem. — Az csak természetes — nézett fel az aknából az al­kalmi kőműves, Sevelia Mi­hály —, hogy ilyenkor igent mondok. A kölcsönös segítség nagyon jó dolog. A 'kert hátsó felében gyer­mekzsivaj. Megkezdődött a szünidő, a gyerekeknek a te­lek az üdülést is jelenti. — Van munkánk elég — mondta Hunyadi György —, de nem panaszkodunk. Ez a levegő, ez a környezet... Itt mindenki jól érzi magát. — A feleségek segítenek a kerti munkáknál — vette át a szót Sevelia Mihály. — A gyümölcsfák, a zöldséges bő­ven kínálja a munkát. Gyom- lálás, ásás, palántázás, perme­tezés. .. De hiszen ezt minden kerttulajdonos tudja. — A gyerekek pedig imád­nak itt lenni — mondta Hu­nyadi György és újabb téglát válogatott a falazáshoz. — Múltkor a szomszédban bu­liztak a fiatalok. Kisebb tá­bortüzet csináltak, halászlét főztek. Fiatalok, nekik még könnyű... Sevelia Mihály közben se­rényen dolgozott az aknában és a téglafal már a föld szí­néig ért. Pest megyében a kijáró, bütykölő, pihenő és termelő telektulajdonosok száma az összesítések szerint a többi megye átlaga felett van, hi­szen a főváros közelsége, a budapesti lakosok kikapcsoló­dási — és egyre inkább ter­melési — kedve évről évre növekszik. A telefongyári mű­szerész Nagykáta közelében vett 400 négyszögölt, admi­nisztrátor ismerősöm Albert- irsa határában épített takaros hétvégi házat. A kertek hasz­na részben a városiakhoz jut — a munka is az ő jussuk. Csecsei Zoltán Ki akar szabadulni a városból Nyár a nagymamánál Egy édesanya szinte kétségbeesetten mondta: — Nem értem a fiamat. Peti most tizenkét éves, itthon, a mi városi lakásunkban igazán megvan minden kényelme. Az iskolai napközivel gyönyörű helyen vannak, valóságos kis ligetben. Még uszoda is van ott. Ha pedig rossz az idő, itthon is maradhat. Nemcsak televíziónk, videónk is van. Szórakoz­hat kedvére, kulturált körülmények között. És ő csak hajto­gatja, hogy nem és nem. Mindenáron a férjem édesanyjához akar menni falura. Nem értettem. — Ez miért baj? — Mert ott nincs semmi. Nincs vécé a házban. Lavórban kell mosakodni. A lakás hideg, az udvar poros. Egész nap kint lehet a porban a falusi gyerekekkel. Mire jó ez neki?! Megpróbáltam elmagyarázni, hogy mindez „mire jó”. Hogy öröm, boldogság az egyedül élő nagymamának. Hogy a gyerek ki akar szabadulni a városból. Ki akar szabadulni még a napközistábor fegyelméből is. Hogy igenis a porban akar játszani, hogy kiskacsákat akar etetni, kutyával, macskával játszani. Fára akar mászni, a szomszéd gyerekekkel befutni a vidéket; gyümölcsöt enni a fáról, és este jó fáradtan beülni egy lavór vízbe, és utána a ropogós ágyneműbe, be a takaró alá. És emlékeztettem arra az anyukát, hogy ő is tudja, a nagymama milyen szép meséket mond este Petinek. Hogy az többet ér, mint akármelyik tévémese vagy videós kalandfilm. Peti még tudja azt, amit édesanyja már elfelejtett. Bízom benne, makacs, erőszakos óhaja győzni fog (édesapja is mel­lette áll szándéka megvalósításában), és elviszik őt a nagy­mamához, ahol a tévé csak fekete-fehér, ahol video sincs, de annál szabadabb az élet — és hiszem, hogy egészségesebb is. S. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom