Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

4 few ^ MEW ES 1981. JÚNIUS 1., HÉTFŐ £ Milliárdnyi apró szemcse kering Szeméttelep a kozmoszban? Ónkor helyett — diétázóknak Érden a Vitáitok Kisszövetkezet töltőüzemében palackozzák a Poli Sweet nevű folyékony éde­sítőszert. A Politúr Vegyi Kisszövetkezet élelmiszeripari termékének fogyasztása különösen célszerű a cukorbetegeknek, a diétázóknak és a fogyókúrázóknak. A képen látható Nagy Zol­tán, Varga Lászlóné és'Szöts Lajcsiié havonta mintegy 65 ezer flakont tölt meg a folyékony édesítőszerrel. (Hancsovszki János felvétele) Stop a pándi Tüzép-vezető tehergépkocsijának A bejelentők nem írtak hiába Éppen húszán írták alá Pándon azt a közérdekű bejelentést, amelyben a helyi Tüzép-vezető, Lőrincz Benjámin jogellenes magatartására hív­ják fel a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság figyelmét. A bejelentés kivizsgálására a Nagykátai NEB kapott megbízatást, s kiderült: ez a húsz ember nem ok nélkül ragadott tollat. Csalás családi alapon Biokerámiábdl Műfoggyökerek Műfoggyökeret készítenek alumíniumoxid-kerámiából az orosházi kazángyártó és épí­tőipari szövetkezetben. Az el­ső^ negyedévben 1600 darabot szállítottak a hazai .gyógyá­szati intézményeknek' s a várható külföldi megrendelé­sek előfeltételeként jelenleg három országban — Ausztriá­ban, az NSZK-ban és Spa­nyolországban — vizsgálják a különleges tisztaságú bioke­rámiát. Az alumíniumoxid-kerámia úgynevezett szövetbarát tulaj­donságaira már korábban fel­figyeltek a kutatók, de az élő szervezetbe való beépíthető­ség mellett, számos követel­ménynek is meg kellett felel­nie: rendkívül tisztának, tö- mörnek, tökéletesen kopásál­lónak. könnyűnek, korróziótű- rőnek, keménynek kell len­nie. Magyarországon eddig már több mint 200 ember állkap­csába ültettek alumíniumoxid műfoggyökeret. A Pest megyei és a kis­oroszi tanács nemrég határo­zatot hozott, amelynek értel­mében a Szentendrei-sziget Visegrád felé eső részéről, az úgynevezett szigetcsúcsról ezentúl kitiltatnak a gépko­csik. Akik ezután ott akarnak tábort verni, kocsijukat a fa­luban kell hagyniuk és csiga módjára „hátamon a házam” indulhatnák el a körülbelül egy kilométeres útszakaszon. A határozatnak — érthető okok­ból — aligha tapsolnak a no­mád élet kedvelői. A közkedvelt — a Duna által körülölelt — turistapara­dicsom gazdája a Pilisi Álla­mi Parkerdőgazdaság Natours utazási irodája. Az elmúlt szezonban olykor 5-600 gép­kocsi is kinn tartózkodott a Szigetcsúcson, ám az irodave­zető, Pápa Jánosné szerint még ilyenkor sem volt túlzsú­folt a terület. Tavaly vécét, utat, szemétgyűjtőket létesí­tettek és egy alkalomra szóló belépődíjat szedtek; a sátra­kért 30, gépkocsikért 20 forin­tot. A terület rendjére két nyugdíjas őr vigyázott. Ennek ellenére már a múlt évi szezon vége felé olyan hangokat lehetett hallani, hogy a kisorosziaknak nem tetszik ez az egész. Túl sok autó közlekedik a faluban, a benzingőz rontja a levegőt és árt a sziget növényzetének — mondták. Ki is kellett vágni több fát. Dr. Szikra Dezső műszaki főigazgató szerint va­lóban vágtak ki fákat, mert egy részük már életveszélyes­sé vált. Az utazási iroda ve­zetője, Pápa Jánosné is részt vett a „halálraítéltek” kijelö­lésében. Véleménye szerint szinte csaknem valamennyi, amelyik fűrészgép alá került, korhadt nyárfa volt. Termé­szetesen telepítettek helyettük újakat. — Elrendeltetett a tilalom, mi alkalmazkodunk hozzá — mondja Pápa Jánosné. — De szabad legyen megjegyezni, hibás feltételezés volna, ha valaki azt hinné, hogy mi, akik a Pilisi Parkerdőgazda­ság érdekeit képviseljük, ne tudnánk, mit kíván meg a természet védelme. Ügy vél­jük. ebben a rohanó világban, amikor az emberek örülnek, ha kiszabadulhatnak néha a füstös városból, kár volt ezt a döntést meghozni. A családok többsége ma már nem a há­tán cipeli a sátrat Budapest­ről vagy az ország más terü­leteiről, hanem autóba ültetik a gyerekeket és kiruccannak a zöldbe egy-egy szabad hét­végen. Most őket fosztották meg egy kedvező lehetőségtől. Mert ki az, aki kocsiját lete­szi a faluban isten oltalmára hagyva? Viszont ha minden gépkocsival érkező betartja a házirendet és leparkol a sátra mellett, akkor á kipufogógáz aligha károsítja ártalmas mér­tékben a környezetet. Ezért szedtünk tavaly minden újabb behajtásért külön díjat. — Miért került sor ezen határozat meghozatalára? — kérdeztük Mészáros Lajosnét, a Kisoroszi Tanács vb-titkárát. Okozhatja-e egy elejtett csavarhúzó egy leendő űrhajó vagy űrállomás katasztrófá­ját? A kérdés csak első pil­lantásra és csak a laikusok­nak meghökkentő. Közismert tény, hogy az űrfizika törvé­nyei nemcsak a magasba röp­penő rakétákra hatnak, ha­nem minden, akarattal vagy véletlenül a világűrbe került tárgyra, legyen szó parányi fémszemcséről vagy kiörege­dett alkatrészről. Ezek egy ré­sze persze besodródik a Föld légkörébe és elég, ám egy másik, tekintélyes hányaduk hosszú ideig Föld körüli pá­lyán kering tovább. Korántsem kicsinyelhető le az a veszély, amit e kisebb- nagyobb tárgyak, az egyre növekvő mennyiségű űrsze­mét okoz. Hozzávetőleges becslések szerint jelenleg mintegy hatezer futball-labda — Mint ismeretes, az egész Szentendrei-sziget természet- védelmi terület. A szigetcsú­csot az utóbbi 4—5 évben oly mértékben ellepték az autós turisták, hogy a növényzet is pusztulásnak indult. Március- áprilisban 120 fát vágtak ki az erdőgazdaság dolgozói. Szándékunk, hogy mint tábo­rozóhely továbbra is fennma­radhasson, de ne az autós, ha­nem a bakancsos turistáknak, á kerékpárosoknak és az eve­zős túrázóknak. Aütóskem- ping szerintem van elegendő a szomszédos községekben, Tahiban és Visegrádon is. A vb-titkár érveivel egyet lehet érteni, de úgy tűnik, egyelőre a kényelemszeretet kerekedett felül. A szigetcsú­cson a kemping május 1-jén nyitott, a bejáratnál az érke­zők már ott találták, a Behaj­tani tilos táblát. A' legutóbbi hétvégen mindössze kilenc sá­tor állt a területen. Tavaly ilyenkor az őskempingezők legalább ötvenen voltak. Bár ebbe az időjárás is belejátsz­hatott. Ez tagadhatatlan tény. Antal Piroska nagyságú Vagy annál is ter­metesebb tárgy kering szülő­bolygónk körül. Ebből csak néhány száz a működő mű­hold, a többi kiöregedett ra­kéta, lekapcsolt üzemanyag- tartály, világűrbeli szerelések mellékterméke vagy korábbi robbanások maradéka. Ennél jóval nagyobb a kö­vetkező kategória: a tenisz- labdányi tárgyakból a telesz­kópos vizsgálatok szerint vagy 40 ezer bolyong követhetetlen röppályán. Az ennél is kisebb világűri hulladék milliárdnyi apró szemcséből áll, de még ezek hatása sem hanyagolha­tó el. Amikor például meg­vizsgálták az amerikai Solar Maximum műhold maradvá­nyait, 160 kisebb, kráter ala­kú lyukat találtak felületén. A magyarázat egyszerű: hiá­ba oly kicsinyek a kószáló űr­törmelék darabjai, ha ugyan­akkor óriási, 24—29 ezer ki­lométeres sebességgel ütköz­nek a műhold burkolatának. A legveszélyesebbek a pólu­sok fölötti űrpályák. A leg­több időjárási és felderítő, valamint tudományos kutató holdat ugyanis a sarki öve­zetbe lövik ki, s adott idő­közönként körbejárják a Föl­det. Pályájuk a pólus fölött gyakran metszi egymást, ezért itt különösen sok hulladék gyűlik össze. Nyilvánvaló, hogy az állan­dó űrobjektumok számának (és kiterjedésének) növekedé­se egyaránt növeli majd a fe­nyegetettséget, hiszen a közel­jövőre megálmodott, váltott legénységgel benépesített űr­komplexumok a napelemek kiterjesztett szárnyúival im­már jelentős méretűek lesz­nek. Ezért például rendszere­sen figyelmeztetik felkészülés, kiképzés közben az asztro­nautákat, akik várhatóan ki­lépnek majd a világűrbe, hogy egy-egy elejtett szer­szám vagy felszerelésdarab is katasztrofálissá válhat egy másik űrhajó leendő legény­ségére nézve. A karikaturis­ták pedig — kínálkozó poén­ként — egyszerűen egy táb­lát biggyeszthetnek a földgo­lyó mellé rajzaikon, rajta a felirattal: Szemetelni az űr­ben is tilos!... Sz. G. Mint írták. Lőrincz Benjá­min Tüzép-vezető megkapta a magánfuvarozói ipar gyakorlá­sához szükséges engedélyt is, s ennek a birtokában a követke­zőképpen követi el a visszaélé­seket. Aki szenet akar nála vásárolni, annak felajánlja, hogy az árut. ő házhoz szál­lítja. Ha valaki nem tart igényt a szállításra, legköze­lebb neki már „nem jut” szén. Ha viszont megrendeli a szál­lítást is, kétszeresen pórul jár. Lőrincz Benjámin ugyanis sokkal drágábban szállít, mint a többi fuvaros, s ráadásul ke- I vesebbet szállít, mint ameny- nyit a vevő kifizetett. Két esetet említenek a be­jelentők állításuk illusztrálá­sára. Az egyik lakos húsz má­zsáért fizetett, de mikor meg­érkezett hozzá a szállítmány, le sem engedte önteni, mert kevesellte a kocsi rakományát. Utánméréskor kiderült, hogy nyolc mázsa valóban hiányzik a húszból. A másik lakos tjar- minc mázsát rendéit. A tü- zépes akkor szállította ki ne­ki, amikor ő nem volt otthon. Mivel Lőrincz Benjámin te­herautójára tizennyolc mázsá­nál több nem fér, s csak egy fuvart vitt a megrendelőnek, a legalább tizenkét mázsa hiány nyilvánvaló, de a ká­rosult hiába kérte a pótlást. (At első esetben kiszállította a tüzépes a nyolc mázsát is, mert a csalás kétségbevonha­tatlan volt, de elnézést nem kért a vásárlótól.) Az ilyen módszerek eredmé­nyeként a telepen maradó többletszenet a Káván lakó apósa szállítja el, minthogy ő is magánfuvarozó és teher­autója van. Az értékesítésben azonban nemcsak az após se­gít, hanem a pándi tüzépes édesapja is, aki szintén Tüzép- vezető, de Tápióbicskén. Szabálytalanságok sora Kifogásolják a bejelentők azt is, hogy nekik csak a gyen­gébb minőségű szén jut, s an­nak is egyharmada por, mert a jó minőségűt a környező községekből teherautókkal ide­járó, s felárat fizető fuvarozók kapják, akik vasvillákkal ra­kodnak, á szénport hátra­hagyva. Leírták a bejelentők annak az öt teherautónak a rendszámát is, amelyek rend­szeresen innen viszik a szenet más településekre. Dolgozott egy ember á Tü- zép-telepen rakodóként is, so­főrként is rendszeresen, noha ez az állandó munkaviszony hivatalosan sehol nem szere­pelt. Az egyik fuvaros ezt be­jelentette a helyi tanácson, mondván, hogy ez adócsalás. A tüzépes a bejelentőt már másnap kizavarta a telepről, nem is titkolván haragjának okát. A tanácsiak érdeklődésé­re meg azt válaszolta, hogy az a rakodó csak szívességből se­gített, s ezzel rendben is volt minden. (A bejelentők egyéb­ként azért fordultak a KNEB- hez és nem a helyi tanácshoz, mert nevük titokban maradá­sát csak így látták biztosított­nak.) A telepvezető munkaidejé­ben is folytatja a fuvarozást, s ezért a nyitva tartási időt sem tartja be. Leggyakoribb magyarázatai: „értekezleten vagyok”, „elszámolni vagyok”, csakhogy már az is bebizonyo­sodott, nogy értekezleteiről a főnökei mit sem tudnak. A be­jelentők szerint Lőrincz Ben­jámin a teherautóját tüzelő­olajjal működteti, s négy hó­nappal azután, hogy a jár­művet megvette, már azzal di­csekedett, hogy „behozta” az árát. Mint látható, a húsz bejelen­tőnek éppen elég mondaniva­lója volt ahhoz, hogy a népi ellenőrök alaposan a körmére nézzenek a pandi Tüzép-veze- tőnek. Tapasztalataikra követ­keztetni lehet a Nagykátai NEB határozatából, amelynek fontosabb részleteit a követke­zőkben ismertetjük. A testület javasolja a Nagy- káta és Vidéke Afesz vezetősé­gének, hogy a telepvezető kis­ipari működéséhez adott hoz­zájárulását vonja vissza; kez­deményezzen fegyelmi eljá­rást Lőrincz Benjáminnal szemben amiatt, hogy a tele­pen a tűzifát, magánkisiparos­sal felvágatta és árdrágítással értékesítette; a bejelentésben foglaltakra és a telepen ta­pasztalt leltárhiányra való te­kintettel gondoskodjon Lőrincz Benjámin fokozott ellenőrzésé­ről; utasítsa a telepvezetőt a nyitva tartás idejét feltüntető tábla és az árlisták kifüggesz­tésére. A Pándi Községi Tanács V. B. szakigazgatási szervénél kéz-1 deményezte, a NEB, hogy mint első fokú iparhatóság a telep­vezető részére kiadott magán- fuvarozói tevékenységre jogo­sító működési engedélyt vonja vissza; szerezzen érvényt a Pest Megyei Tanács V. B. épí­tési, közlekedési és vízügyi osztálya azon előírásának, mi­szerint a magánfuvarozással kapcsolatos árajánlásokat köz­szemlére kell bocsátani a ta- nácsházákon és Tüzép-telepe- ken; kezdeményezzen továbbá szabálysértési eljárást Lőrincz Benjáminnal szemben a ma­gánfuvarozóként elkövetett cselekményei miatt. Levelet küldött a NEB a Monori Állami Gazdaság igaz­gatójának is: vizsgáltassa ki, a gazdaság úgynevezett szopó- kási telepén tárolt készletből eltulajdoníthatott-e olajat Lő­rincz Benjámin és rokona vagy bárki más? Rontotta a közhangulatot Pándon most sokan állítják, hogy a közhangulatot rontotta mindaz, amit Lőrincz Benjá­min megtehetett, s amit irá­nyításával mások tettek. Arra azonban most már nemcsak Pándon figyelnek, hogy a Nagykátai Áfész és a helyi ta­nács rá tudják-e bírni Lő­rincz Benjámin Tüzép-vezetőt írott törvényeink és az emberi együttélés alapvető szabályai­nak a betartására. Cseri Sándor Erről olvastam A rangok, címek édes gyönyöre A a kisvárosban új szervezetet hoztak létre. A felügyelő testület ülésén szervezeti és működési szabályzatát vitat­ták még. Az egyik testületi tag soknak tartja a kis szervezetben a két csoport- vezetőt. Elkezdődik a disputa, mit fognak csinálni, hogyan dolgoznak, miért ez a legjobb felállás, mert az előterjesztő min­dig a világ legjobb tervezetét nyújtja át. A végén azt mondja az ülésvezető, kár csépelni a szavakat, ezek a csoportvezetők nem a nagyobb javadalmazás miatt ra­gaszkodnak címükhöz, hanem a rang okán. Azt sem bánják, ha kevesebbet kapnak, csak legyen meg a csoportvezetői titulusuk. Kiegészítő fejtegetést is ad, ve­gyük tudomásul, hogy az emberekben él ilyesfajta igény. Hogy legyen rangjuk, cí­mük, titulusuk. Az ülésen később, újabb téma tárgyalásakor, felsőbb szerv képvi­selője jelenik meg. Bemutatom a tanácsos elvtársat, hallom az elnöktől, s a címzett­re nézve nagy elégedettséget láttam szét­terülni az arcán. Mintha másképp ült volna le, mint mondjuk, én, akinek se címe, se rangja. Vagyunk mi olyan műveltek, hogy tud­juk, bizonyos eszmék a levegőben szoktak lenni. Ott kóvályognak, valaki szerencsés elkapja őket, s lesz belőle híres fölfede­ző, vallás- és tanalapító. Így van ez most is. Természetesen az eszméknek is meg­van a maguk fejlődési ideje. Ugvanúgy csírából/szöknek szárba, mint a közönsé­ges szántóföldi növények, vagy akár a dudva. A címek, rangok iránti olthatatlan vágy sem egyik napról a másikra nyilat­kozott meg. Jó cár év kellett hozzá. No meg más is. Például, hogy a vezérigazga­tó. elnök úgy érezze, 6 nem tárgyalhat a másik szerv, egyebek közt a tanács kö­zönséges ügyintézőjével. Ha nem, akkor föleicomázzuk őket tanácsosi, főtanácsosi, címzetes tanácsosi névvel. Így már egé­szen más. Beszél a titkárnő: vezérigazgató elvtárs, a főtanácsos elvtárs megérke­zett ... Az eszmék olyanok, mint a levegő, a folyók vize. Kóválygásukban nem ismer­nek országhatárokat. Ezért van az, hogy a világ távoli pontjain nagyjából ugyan­abban az időben fedeznek föl korszakal­kotó tálálmányokat, törvényszerűségeket. A Valóság című folyóirat áprilisi számá­ban a magyar arisztokrácia 1945 utáni sorsával foglalkoznak. Fölfigyeltek a fi­nom fogalmazásra? Nem azt írták, hogy a felszabadulás után ... ugye az arisztok­rácia talán nem úgy érezte ... Eme ta­nulmány első fejezetében a ranghaszná­latról írnak: A Nyugaton élő magyar fő­nemesek — azokban az országokban, ahol ez szokás — használják rangjukat.... Egyik bécsi beszélgetőpartnerünk nevetve mesélte, hogy őt inkább a „vörösök”, a „szocik” szólítják gróf úrnak, nem a „fe­keték” (a jobboldaliak). Az NSZK-ban még messzebbre jutottak. Újabban a ran­got hivatalosan is a családnév tartozéka­ként használják, s emiatt mind gyakorib­bak az adoptálások. Hercegi nagymama örökbe fogad egy báró rokont, vagy akár egy polgári személyt. Az adoptálás meg­határozott tarifájú üzletággá fejlődött. Tudjuk, a külföldi dolgok hozzánk be szoktak gyűrűzni. Miért éppen a rang- haszttáiat volna kivétel. A tanulmány szerzői éles szemmel észrevették, Magyar- országon volt főnemesek burkolt rang­használata a hatvanas évek második fe­létől jelentkezik a gyászjelentésekben és a napilapok halálozási rovataiban. O lvasóim tanúsíthatják, nem szoktam dicsekedni. Most is csak a tényt rög­zítem: elég korán fölfigyeltem a rang­kórságnak a levegőben kóválygó eszméjé­re. Észrevettem, az emberek szeretik, ha rangos személy foglalkozik velük. Már a műhelyben is így igazítottam el az érdek­lődőt, áld javítanivalót hozott: tessék a doktor úrhoz vinni. Társamnak, ki cím nél­küli lakatos volt. odaszóltam, doktor úr, önt keresik. Most sincs másképp. A kör­nyezetemben levőket rendszerint tanár vagy doktor úrnak szólítom. Jólesik nekik. Ennyi örömet ne szerezzek társaimnak? Kör Pál A szigetcsúcsra behajtani tilos Megoszlanak a vélemények

Next

/
Oldalképek
Tartalom