Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
1987. JÚNIUS 1.. HÉTFŐ 5 Ortutay Gyula nevét vette fel a pátyi iskola Alapítvány gyerekeknek MEGHALT ALFONZÓ Életének 76. évében vasárnap hajnalban váratlanul elhunyt Alfonzé Markos József érdemes művész. Temetéséről később intézkednek. Alfonzó, eredeti nevén Markos tikos. A filmezést 1949-ben József 1912-ben született Bu- kezdte, főleg vígjátékokban dapesten. Tizenhat éves korá- szerepelt. Alakjára írt jászétól akrobatacsoportokkal járta repet játszott az Én vagyok a világot, majd parodistaként Jeromos és a Keménykalap és szórakoztatta a közönséget, krumpliorr című filmekben, egyebek között a Royal Revü- , A Magyar Népköztársaság színház, a Kamara Varieté, a érdemes művésze 1969-ben Moulin Rouge színpadán. A lett, a Munka Érdemrend Vidám Színpad tagja 1951-ben arany fokozatát 70. születéslett. Később, 1956—58 között napja alkalmából, 1982-ben Belgiumban volt pantomimjá- kapta. Az első magyar fotóművészeti múzeum André Kertész képei Szigetbecsén berek, párizsi parkok, New York-i felhőkarcolók. A kisebbik, időszaki kiállítások céljára kialakított helyiségben Németh István szigetszentmiklósi fotóművész képei láthatók: André Kertész utolsó szigetbecsei látogatásának pillanatait örökítette meg. Azt fölsorolni is nehéz lenne, ki mindenki tett azért, hogy ez a kis múzeum megvalósulhasson: helyi kisiparosok. lokálpatrióták, művészek, kulturális intézmények vezetői. Közülük a legtöbb munkát végzők, a leghatható- sabb támogatást nyújtók Asz- szonyi Tamás szentendrei szobrászművész gyönyörű emlékplakettjét (cím alatti képeinken) kapták elismerésül: Ágoston Attila, Ágoston Julianna építészek, Borbély Károly művészettörténész, Borbély László, a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa, Erdélyi László Attila, a Főfotó igazgatója, Feigl Nándor kőművesmester, a New York-i André Kertész Alapítvány, dr, Köpeczi Béla művelődési miniszter, Maczkó József, a ráckevei pártbizottság első titkára, Németh István fotóművész, Raffay Béla, Takács József, Szigetbecse elöljárója, Varga László építész, dr. Selmeczy László, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Szász Zsuzsanna és Szelényi Károly fotóművészek. Ugyancsak a múzeum létrehozásában való közreműködésükért 37-en kapták meg a Kéri Mihály festőművész által készített André Kertész-emléklapot. M. Nagy Péter André Kertész utolsó szigetbecsei látogatásakor Egy a világhírű fotók közül: Falusi madonna Hoffmann Tamás és Pusztai Ferenc képünk előterében megtekintették az Ortutay Gyula életét bemutató fotódokumentációs kiállítást. (Hancsovszki János felvételei) — Nemcsak egy ember, hanem egy közösség életében is nagy esemény nevet adni is és nevet kapni, is. Gonddal választjuk, kötelezettségként kapjuk, mert azonos lesz velünk. — E szavakkal kezdte ünnepi beszédét Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes szombaton a pátyi általános iskola névfelvételi ünnepélyén. E naptól az általános iskola Ortutay Gyula nevét viseli, aki a negyvenesötvenes években gyakran megfordult a faluban. Ezek után a miniszterhelyettes átadta az erről szóló okiratot Junek Károlynak, az iskola igazgatójának. Az eseményen részt vevő vendégek előtt, akik között jelen volt Mészáros Geyza, a budaörsi városi párt- bizottság titkára; Novák István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, valamint az Ortutay család tagjai. Szabó Zoltánná, a helyi tanács elnöke meglepetést tartogatott ez alkalomra: Páty Község Tanácsa ötvenezer forintos alapítványt létesített, amely összeg kamatait gyerekeknek szánták. Azoknak juttatják majd, akik néprajzi, honismereti tevékenységükben kimagasló eredményeket érnek el. Ezt követően Pusztai Ferenc átadta a díjakat az Ortutay Gyula életéről és munkásságáról rendezett vetélkedősorozat nyertes tanulóinak. Az iskola főbejáratánál folytatódott az ünnepség, ahol Ortutay Tamás szobrászművész szobórajándékát r— alkotását édesapjáról — a miniszterhelyettes leplezte le. Ennél az aktusnál Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum igazgatója emlékezett egykori tanárára, barátjára, a tudósra. Ezek után a vendégek megtekintették a főleg helyi anyagból készült gazdag néprajzi kiállítást, majd a Kertészeti Egyetem néptánc- együttesének műsorát. V. A. lz iskola tanulói elhelyezték a álíi virágait névadójuk szobrának talapzatán Bereczky Loránd vágta át a nemzetiszínű szalagot (Folytatás az 1. oldalról.) nőkét, Nagy Sándornét, a megyei pártbizottság titkárát és Balázs Gézánét, a megyei tanács elnökhelyettesét Raffay Béla, a Ráckevei Tanács elnöke köszöntötte, majd ismertette a múzeum létrejöttének történetét. André Kertész 1984-ben tett ígérete után felgyorsultak az események, megindult a lelkes szervezőmunka. A művész végül 120 eredeti negatívot küldött az ötven helyett. Ez jelentette az alapot a tervezett Kertész-gyűjteményhez. A képek után hamarosan a művész halálhíre érkezett, pedig nem sokkal korábban ezt mondta telefonon Németh István fotóművésznek: „Aztán tavaszra legyen kész a ház! Jövök és a becsei parton még sok ideámat szeretném megvalósítani.” Nem jöhetett többet, s azóta nem Kertész-gyűjteményről, hanem Kertész-múzeumról kell beszélnünk. Üjabb fordulatot vett a szervezés is: levélváltás kezdődött a hagyaték ügyében, szaporodtak az ígéretek, a felajánlások. S közben lázas munka folyt a szigetbecsei házon is. A múzeum megnyitása előtt néhány héttel megérkeztek a művész személyes használati tárgyai, több könyvének eredeti példányai. Ezek — s remélhetőleg még újabbak — ugyancsak a múzeumban kapnak majd végleges helyet. Hazánk első fotóművészeti állandó múzeumát Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. Méltatta André Kertész művészetét, az egyetemes fotóművészetben betöltött szerepét, majd azokról a tanulságokról szólt, amelyek igazán jelentőssé avatják a szigetbecsei múzeumot. E gyűjtemény megalapítása szép példája — mondotta —, hogy a világot meghódító nagy emberek nem feledkeznek meg indító élményeikről, szűkebb pátriájukról. Tanulságos az a nyitottság is, ahogy a helyi vezetők felismerték a lehetőséget, s az a lelkesedés, amivel megvalósították a szép tervet. S a magyar fotográfia történetében először a kulturális irányítás is fogékonynak bizonyult egy helyi kezdeményezés iránt. Mindez élesztője lehet a fotóművészet méltó megbecsülésének — mondotta Bereczky Loránd. A gyönyörűen — társadalmi összefogással — helyreállított épületben két kiállítóterem kapott helyet a földszinten, a tetőtérben pedig egy alkotószobát alakítottak ki azoknak, akik André Kertész munkásságát kívánják tanulmányozni. A vakítóan fehér falakon, a fagerendás mennyezet alatt, igazán méltó környezetben függ a százhúsz felvétel: egyszerű szigetbecsei parasztemV-FIGYELŐ Köszönni úgy- ahogy már tudunk. Nem izzad meg a tenyere senkinek, ha egy távolabbi ismerős akad az útjába, mert neki is, meg az egészen ismeretlen ügyintézőnek is csak azt mondja napszak szerint, hogy jó reggelt, jó napot, jó estét. Eltűnt köznyelvünkből a kortalan hölgyek egykori bájoskocúsa, a pá, és általános polgárjogot nyert a kezét csókolom, még akkor is. ha ez a fizikai illetőségű tisztelgés soha nem válna esedékessé az üdvözlő és az üdvözlőit között. Köszönni tehát többé-kevés- bé megtanultunk. De megszólítani ...! Hát ez a nyelvi kötéléül még igencsak zűrzáva- ros képet mutat. Olyasfélét, mint amilyet A nyelv világa című kitűnő sorozat legutóbbi — szintén pompás — adása a nézők elé tárt egyrészt bizonyságul, másrészt tanításképpen, hogy hölgyeim, uraim, ilyen udvariasan is lehet. S lám, már el is jutottunk e Vápó István vezényelte köz- gondolkodás legbensőbb lényegéhez, hogy a megszólítások esetében a legeslegfontosabb a tisztelet. Há tehát egy arra érdemes asszonnyal akad tájékozásunk, akkor az kapja meg az asszonyom titulust, ha egy feltehetőleg még el nem kelt leányzóval, akkor az legyen kisasszony, ha pedig férfi a beszélgető- vagy levelező- társ, akkor annak meg az uram tisztelgés járjon ki. Az elvtárs megjelölés pedig maradjon meg az olyan esetekre, amikor az valójában elvárható, mondása, írása illendő. Tehát ha valamely hivatal felelősebb beosztású munkatársához, netán vezetőjéhez fordulunk, akkor azt nevezzük így, s természetesen azokat az embertársainkat is, akikkel politikai nézeteink egybecsen- gése nyilvánvaló. (Vicc, nem vicc, de csak tanácsos elmondani azt a szóban forgó adásban ismertetett furcsaságot, hogy állítólag egy kispap szintén elvtársnak akarta szólítani a püspökét, lévén mindkettőjüknek valóban egy hite, elve. Nos, a formális logika szerint van is ebben a gondolkodásban valami, de a történelmi gyakorlat egészen mást mutat: ezt a már Kossuth által is használt — azután Táncsics Mihály tollán, száján még népszerűbbé lett — megnevezést hagyományosan a baloldali politika kötötte le magának, s köti le ma is ...) Dunabogdánv. Az Ablak ezúttal is a nézők kedvére villogott; olyan jól megolajozott gépezetnek mutatja immár jó ideje magát, hogy talán ha akarnák sem tudnák elszürkíteni, bakikkal elrontani. Mindez a jó rutintól pergő lebonyolítás persze aligha fordította jobbra több dunabogdányi család kedvét, akik egy ideje a szó legszorosabb értelmében véve félelemben élnek: attól kell tartaniuk, hogy rájuk dől a néhány esztendeje épített házuknak egyik vagy másik fala. Amint az köztudomású, a dunabogdányi kőbányában újabban — a vízlépcső építése miatt — a korábbinál gyakrabban robbantanak, és ezek a sziklaomlasztások olyan nagy robajjal, rengéssel járnak, hogy a település is megérzi. Leginkább az a része, amelyet ifjúsági lakótelepként építettek be, de akad repedt fal másutt is. És éppen ez a körülmény borzolja számos dunabogdányi polgár idegeit. Hogy s tudniillik az adás idejéig nem sikerült bebizonyítani, miszerint valóban azok a robbantások a bűnösök a bányához közelebb eső házak értékvesztésében, vagy valami egyéb átok sújt ezen a Pest megyei tájon. Merthogy — hallhattuk — nem csupán az ifjúsági lakótelep omladozik. Még szerencse, hogy maga a fölpörgetett munkát végző bányaüzem készségesebbnek bizonyult, s a képviselője ország-világ előtt megígérte; maguk helyeznek majd el mérőműszereket a panaszkodók otthonaiban, hogy az igazságot kiderítsék. Az csak természetes, hogy jó lenne megtudni: tényleg a fejtés-e a vétkes. Akácz László
