Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. JŰNIÜS 20., SZOMBAT Megfiatalodnak Ha megérdemli, kapjon zöld utat a gépmatuzsálemek . - . , , .. , . A s-orte felvette a kesztyűt A MÉM-mel és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen végzett gyűjtőmunka eredményeként ma már 1400 működőképes termelőeszközt számlál a mezőgazdasági gép- fejlődéstörténeti gyűjtemény Kétegyházán. Októberre készül el Gödöllőn és Kétegyházán egy-egy kiállítócsarnok, addig azonban még jó néhány gépet fel kell javítani. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtanak az idős, tapasztalt szakemberek, akik még maguk is dolgoztak egyik-másik matuzsálemmel. Vitatkozhatunk azon. hogy mai körülmények között luxus-e gépkocsit tartani, íli-Fi minőségben zenét hallgatni, netán színes képeken megörökíteni életünk hétköznapi vagy jeles eseményeit. Függetlenül attól, hogy mindezt ki-ki anyagi lehetőségeihez mérten költségesnek ítéli vagy sem, az élet nem áll meg: kereslet van autóra, színes filmre és papírra, méghozzá a legkiválóbb Fujira, Kodakra, Agfára. Évente másfél millió négyzetméternyi színes fotópapírt hozunk be az országba, tekintélyes devizáért. Van ugyan Fortecolor MCN—4 is, ám azt belföldön már szinte lehetetlen eladni, s egy-két esztendőn belül leáldozik a divatja a környező szocialista országokban is, ahol még nálunknál is szűkmarkúbban bánnak az importtal. Egy szó, mint száz, a váci Fortéban szorító kényszer a lépésváltás. Először csak itthon — Ha valahol, akkor a fotokémiai iparban , már régóta kialakult az a verseny, mely a gazdaság minden területén kívánatos lenne — szögezi le Radó Aurél műszaki igazgatóhelyettes. — Világcégekkel állunk a ringben, de felhúzták a kesztyűt a képek kidolgozására szokosodott hazai egységek; a Főfotó, az Oío- tért, a Fotex mellett a Forte Labor munkatársai is. Árban, minőségben, gyorsaságban igyekszünk egymást túllicitálni, hirdetések tucatjával bombázzuk az embereket, mert a szakmában mindenki tudja, hogy az igazi nyereség nem a filmek ás papírok előállításán, hanem a kidolgozáson van. Nyílt titok viszont, hogy az döntően az alapanyagokon múlik. A Forte stratégiája: megjelenni a piacon egy olyan uj színes fotópapírral, mely műanyag bevonattal készül, vagyis gyorsabb az előhívása, a kész kép színei pedig tartó- sabbak, szebbek a réginél. Az előzetes gazdasági számítások szerint a Fortecolor FC—1 — nem tévedés! — olcsóbb lesz a jelenleg kapható hazai testvérénél, és nem kerül any- nyiba sem, mint a már közkedvelt nyugatiak. Persze állnia kell majd a társak kihívását. A termék előbb a hazai vásárlókhoz kerül, szolgálva ezzel a népgazdaság importhelyettesítésre vonatkozó igényét, s csak itthoni bevezetése után volna kívánatos, Leveskocka, cigaretta, motorkerékpár Két házat bérelnek a fiúknak Igaz, a haszon, a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége már rég a múlté, de a Promontorvin Borgazdasági Vállalat szentendrei székhelyű Dunakanyar Márka gyáregységének vezetői szerint nem lenne becsületes, hogy ma, amikor már megoldódtak a létszámgondok, felszámolják a több mint egy évtizedes kapcsolatot a pomázl Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézettel. Az üzem negyvenhat dolgozója természetesnek tartja, hogy továbbra is együtt éljen és dolgozzon a tizenkilenc kamasz- szal vagy a sok év alatt felnőtt férfivá cseperedett hajdani kissráccal. Az ő gyerekeik. Szépségükkel, csúnyaságukkal, jóságukkal vagy rosszaságukkal, hibáikkal és erényeikkel — vállalják őket. ÜGYELŐ, ÖVÖ szempár kíséri a fehér pólós fiú léptéit — a kerítés nem szab határt a tekintetnek. Jó apa módjára méregeti a távolodó alakot Horváth György, a palackozóüzem vezetője. Röpke perc az egész, már éppen csak villanásnyira tűnik fel a fák lombjai között a fehér póló a szikrázó napsütésben. S ahogy távolodik az alak, úgy tolulnak elő az emlókképek. Mind gyorsabban peregnek a szavak Horváth György ajkáról: — Szeretetre, megértésre vágyva, mégis elvadultan érkeztek hozzánk a legtöbben. Nehezen törtek be. Volt köztük olyan, aki hamar odébb- állt, vlsszakéredzkedett inkább az Intézetbe. Többségük viszont maradt. Ha tovább nem Is. hát legalább a nagykorúság eléréséig, az önállóság küszöbéig. Aztán, hogy egyik pillanatra a másikra szakadt a nyakukba a felelősség, hamar kiderült, hogy 18 évűk ellenére gyerekek még az elárvult, elhagyott fiatalok. Testileg, szellemileg, de főként lelkileg, érzelmileg később érnek, mint azok a társaik, akik családban nevelkedtek. De a jogszabály rájuk ugyanúgy érvényes — kikerülnek a gyámság, a kötelező gondoskodás alól —, tegnap még tucatnyi felnőtt vette őket gondjaiba, ha bújuk-baiuk támadt, de ma önállóak, s ők élni is akarnak ezzel. Komoly ősszeget, a néhány év alatt munkájukkal összegyűjtött 70—80 ezer forintnyi takarékbetétet tudhatják magukénak, s ha eddig nem is volt baj velük, ilyenkor hamar támad zűrzavar körülöttük. Ha másképp nem. hát egy-egy szülő látogatásakor: nagykorú 'lett a csemete. A torta persze elmarad, de az édesanyák azért számon tartják a „kicsik” születésének dátumát. Megneszelik valahogy: itt a könnvü pénzszerzés lehetősége. Mert elég néhány kedves szó, pár hatásos könnycsepp, s a felnőtt férfi ismét gyermek lesz. Nem veszi észre, mit akarnak a becéző szavak, nem tűnik fel a pénz,sóvár vagy alkoholmámoros tekintet. Sokan elmennek, de többségük visszajön. Lerongyolódva, érzelmileg, kirabolva, pénzüktől megfosztva. Keserűen. Hetek, hónapok gondoskodása, türelem és szeretet kell ahhoz, hogy a szerencsétlenül járt fiatalok ismét otthonra találjanak a régi közösségben. DE NEM KELL ahhoz ilyen gyökeres fordulat, hogy az addig kezelhető, szófogadó gyerekek az önállóságtól megmá- morosodva úgy véljék, hogy övék a világ, s a komoly munkával megszerzett pénzt bolond módjára szórják szét. — Emlékszem, volt egy fiú, aki az első kézhez kapott fizetéséből leveskockákat vett, hogy lássa, mennyit ér a pénze. És volt olyan gyerek Is, aki úgy döntött, hogy cigarettából van fizetésnyi mennyiségre szüksége — folytatja Horváth György. — Nem ritka az sem, hogy kerékpárt, motort vesznek, ami nem lenne baj, csakhogy kíváncsiságukban pár hét alatt szétszedik, tönkreteszika drága pénzen vett masinát, aztán szemétbe dobják a használhatatlan kacatot. És kezdődik minden újra. Tudom, nincs jogunk hozzá, hiszen felnőttek már ezek a fiúk, de azért megpróbáljuk Ilyen esetben rábírni őket, hogy adják oda a nevelőnek, gondnoknak vagy nekünk a fizetésüket. Mi pedig segítünk azt beosztani, megtanítjuk őket, hogyan kell bánni a pénzzel. — Megesik az Is, hogy 18 évesen úgy döntenek, nyűg már itt dolgozniuk, gondnok felügyelete alatt élniük. Elmennek. Sok éven át, sok gyerekkel éltem át eat a változást, s nyugodt szívvel mondhatom: alig-alig történt meg, hogy legkésőbb egy-két hónap elteltével ne jött volna vissza a gyerek. Nem fordult még elő, hogy ne adtunk volna újból munkát, szállást a „hazatérőknek”. Gondunk azokkal van, akik kiszorulnak a két családi házból, hiszen csak a független fiúknak bérelhetjük azokat. Magukra azonban nem hagyjuk őket sem. Ha már megnősültek, családot alapítottak, igyekszünk ugyanúgy, ha nem jobban, nagyobb összeggel segíteni őket az önálló lakás, a saját otthon megteremtésében. — Mindezek ellenére úgy érzem, határt kell szabnunk a sajnálkozásnak, a megkülönböztetésnek. Nem szabad szem elől téveszteni a célt: testileg, lelkileg ép, egészséges emberekké kell nevelnünk a ránk bízott gyermekeket, hogy ha már saját lábukra állnak, hát állják is o sarat, találják meg az életben a helyüket. Nem szabad elnézni botlásaikat, hibáikat, mint ahogy egy családban is megbüntetik a kis vétkeseket. Többnyire elég csak utalni a büntetésre, levenni a gyereket a kedvenc gépről, targoncáról, s nincs gond egy darabig a neveléssel. A MINDENNAPI foglalkozást, a törődést természetesen igénylik, s akihez közel kerülnek érzelmileg, az nagyon hamar megismeri gondjaikat, problémáikat. Az üzem vezetői, dolgozói ismerik őket, s számukra megmaradnak olyan kisgyereknek, mint amilyenek akkor voltak, amikor idekerültek. Pót-, vagy tiszteletbeli — a cím teljesen mindegy —, de szüleik helyett szüléikké igyekeznek válni valamennyien. S ez a cím kötelez — még akkor is, ha az emelkedő költségek, a gyerekek itt-tartása miatt gondjaik vannak. Mert nekik is jó érzés tudni, hogy ezek a fiatalok otthonra lelnek, nem kallódnak el. Pató Zsuzsa hogy utat törjön magának határainkon kívül is. A fejlesztés teljes költsége 56,5 millió forint, melyhez hitelként 17,5 millióval járul hozzá az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, tízmilliót az Ipari Minisztérium áll, a különbözeiét pedig a vállalatnak kell biztosítania, saját alapjaiból. Ki kapja a botot ? — A puding próbája már nem sokáig várat magára, hiszen a kísérleti gyártás megkezdődött, vevőszolgálatunk az év második felében küldi el az első mintákat a felhasználóknak. A tapasztalatok biztatóak — összegzi a tényeket Radó Aurél. — Központi kérdés, miként sikerül az ügy mögé sorakoztatnunk a meglévő és a még hiányzó embereket. Sajnos, a fotókémiai ipar számára nem képeznek speciális szakembereket, s a mieink sem kivételek a műszaki értelmiséget sújtó bajok alól. A létszámot tekintve nincs hiányunk, de kezd kiöregedni az a tapasztalt gár da, amely átadná a stafétabotot, ha lenne, kinek ... Hirdetések sora látott napvilágot, de a bérek a Fortéban sem ütik a plafont, üdvözítő megoldásként egyedül az erős differenciálás kínálkozik. No és azok a pénzek, melyeket újítási, találmányi díj ként fizet a vállalat - mindazoknak, akik forintosítható szellemi értéket létrehozva mozgatják szürkeállományukat. Arra Is akad példa a Fortéban, hogy 500 ezer forint előleget fizetnek ki ha marosan egy találmány gazdáinak, hiszen a know-how-t megvásárolta egy NSZK-beli cég, ahol a speciális feketefehér fotópapír .próbagyártása sikeresnek bizonyult. Importálunk is Aki Járatos a berkekben, az tudja: több hazai vállalat szerzett importengedélyt szí nes papír behozatalára, mert az egyetlen hazai kínálat nem felelt meg az igényeknek, tény az is, hogy az időközben vásárolt modern gépek és a papír minősége között óriási szakadék tátong, a megrendelők bosszúságára. Ha a Forte bizonyít új termékével, zöld utat kell kapnia. Mert sajnos, ma még akad példa arra, hogy az egyenértékű belföldi termék mellett ott a devizáért vásárolt is ... Fazekas Eszter mm A hét híre Országgyűlési bizottsági ülés A tervnél rosszabb eredmények Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Bognár József elnökletével pénteken ülést tartott a Parlamentben. A testületet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a külgazdaság szerkezeti és szervezeti fejlesztéséről, majd a bizottság megvitatta az 1986. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztés megállapítja: az 1986. évi népgazdasági terv és az azzal összehangolt állami költségvetés alapkövetelményként szabta meg, hogy a gazdálkodás hatékonyságát javítani kell. A népgazdaság tavalyi fejlődése azonban több területen eltért a tervezettől. A termelés nem érte el a tervezett színvonalat, a hatékonyság nem javult, ezért a jövedelemképződés üteme az előre számítottnál jóval lassúbb lett, a jövedelmek belső felhasználása viszont nagymértékben meghaladta az előirányzottat. A jövedelem azért lett a tervezettnél kisebb, mert a konvertibilis elszámolású forgalomban a cserearányok minden eddigit meghaladó mértékben romlottak. A jövedelmek mérsékeltebb gyarapodásában része volt annak is, hogy a gazdaság a kívánatosnál lassúbb ütemben növekedett, az eszközkihasználás romlott, és a termelékenység alacsony színvonalú maradt. Az ipari termelés a tervezett 2—2,5 százalék helyett csupán 1,8 százalékkal, a mezőgazda- sági pedig a 3—3,5 százalékos előirányzattal szemben csak 1 százalékkal növekedett. A lakossági fogyasztás 20 milliárd forinttal volt több a tervezettnél. A tájékoztatót vita követte, amelyben tizenkét képviselő szólalt fel, köztük Pest megyéből Antal Imre (19. vk) és Cselőtei László (2. vk.). Antal Imre a mezőgazdasági bizottság képviseletében egyebek közt elmondta; a mezőgazdaság tavalyi teljesítményének alakulásában meghatározó szerepet játszott, hogy az élelmiszertermékek világpiaci árai a magyar export szemszögéből kedvezőtlenül alakultak. A mostoha időjárás következtében súlyos csapás érte a történelmi borvidékeket, a keletkezett kár összege eléri a 10 milliárd forintot. Kérte a kormányt, hozzon intézkedést a bajba jutott szövetkezetek és magántermelők megsegítésére. A vitában felszólalt még Medgyessy Péter pénzügyminiszter. A bizottság ülése Bognár József zárszavával ért véget. KIHÚZVA $ Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága a postaszolgálat helyzetéről tárgyalt. 9 Országos búzatermesztési bemutatót rendeztek Martonvásáron. @ Pécs adott otthont a gyermekszínjátszók országos találkozójának. Q Vitaülést szentelt a tanártovábbképzésnek a Bolyai János Matematikai Társulat. 0 A hét híre az is, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen doktorrá avatták a fogorvosi kar vég- hnlloatnit. Tréfás vigasztalás ugyan, amit a betegnek mondanak olykor a fogorvosok, de sok benne az igazság. Nevezetesen abban, hogy az embernek — az emberi fajnak — előbb fájt már a foga, mintsem hogy homo sapiens lett. Gazdag embertani leletek tanúskodnak sok ezer esztendeje élt elődeink ilyen eredetű kínlódásairól, amint arról szintén, már akkor akadtak olyanok, akik mai szemmel nézve is bonyolult fogműtétek végrehajtására vállalkoztak meghökkentően kezdetleges eszközökkel, na persze itt is. erre is érvényes a nem valami hízelgő megállapítás: annak nem fáj, aki csinálja... Napjainkban egyre kevésbé fáj annak is — köszönhetően az új eljárásoknak és a folytonosan korszerűsített eszközöknek —. akinek csinálják. Ha végre a fogorvosi székbe kerül. Addig ugyanis sokszor, sokat és olykor nagyon fájt, csak éppen — általános tapasztalata a fogászati rendelők dolgozóinak — az emberek egy része minden lehetségest és minden képtelent elkövet annak érdekében, ne kelljen mennie az orvoshoz. Úgy tart tőle, mintha a — fogát húznák... Szólásaink, képletes beszédünk jó tükre annak, miféle félelmek buj- fcáíhak bennünk. Beletörhet a fogunk valamibe, foga lehet az időnek, az alattomos ember kimutatja a foga fehérét, a kelletlennek nem fűlik a foga valamihez, a fösvény fogához veri a garast, a kevés étek a fél fogunkra sem elég, a dühös feni a fogát valakire, s aki valamely balul sikerült vállalkozásban vett részt, az gyakran otthagyta a fogát. A megyében a fog- és száj- betegségek szakorvosainak száma napjainkra a háromszáz közelébe került, s amint tapasztaljuk, egyre nagyobb körükben a nők részesedése. Néhány esztendeje már arányuk túllépte az ötven százalékot, ós hozzáértők számításai szerint a század végére három fogorvos közül kettő tartozik majd a kedvesebb nemhez. Aminek ma már nincsen különösebb jelentősége. Annak idején, amikor ingyenessé tette a fogorvosi ellátást sokak számára a frissen szerzett társadalombiztosítási jogosultság, nem számított ritka esetnek a megyében a heves tiltakozás, miért éppen hozzájuk helyeznek lánykákat.., Ma mind a megye rendelőintézeteiben, mind a községi fogorvosi szolgálatnál természetes és elfogadott a fogorvosnők jelenléte, már csak az idősek — és érdekes módon éppen a nők — egy része körében szempont, doktor úr keze alá kerüljenek... Doktor urak és -nők enyhet adó kezére hatalmas hadseregnyi ember tart igényt a megyében, hiszen az egy esztendő alatti gyógykezelési esetek száma most már a kilencszáz- ezer közelébe került. Amihez még hozzá kell adnunk az iskolafogászatokon megjelent 122 ezer főnyi gyermeksereget és közülük persze azokat is, akiket kezelni kellett. Sajnos, a fogorvosi hálózat bővítése, a rendelők felsze\ reltségének szükségszerű gyarapítása nem kizárólag pozitívum. Azt is mutatja, a fogápolás korántsem kap ma még akkora szerepet, mint amekkora a járandósága lenne egészségünk fenntartásában, holott a rossz fog tucatnyi, olykor súlyos baj okozója. Ennek felismerését, mint feladatot, aligha húzhatjuk ki teendőink közül, s éppen ezért olyannyira sok a már meg nem menthető, azaz kihúzásra kerülő fog. Mentségünk sok, annál kevesebb a fogkefe, a fogkrém ... Érthető, a kezelés jellegéből adódó, hogy valamennyi szak- rendelést figyelembe véve, a megyében a rendelőintézetekben a leghosszabb ideig a fogászaton marasztalják a megjelentet, húsz percnél, valamivel több jut egy-egy esetre. Ami gyakran akár óráknak is tűnhet a rászoruló számára, főként akkor, ha — és ez sem tartozik a ritkaságok közé — hatvan-, nyolcvanpercnyi várakozás után kerül sorra, A zsúfoltság egyszerre jele a túlterheltségnek és annak is, hogy az emberek fogazatuknak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget egészen addig, míg orvoshoz nem űzi őket a már nehezen tűrhető, csillapítókkal sem csökkenthető fájdalmuk. A gyerekek rossz fogainak sokasodása azt mutatja, a most orvossá avatottak sem maradnak munka nélkül. Mészáros Ottó
