Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
8 jgfójggB 1987. JÚNIUS 20., SZOMBAT Futazsámbék, de miért? Van aki kocog, van aki nézi Ha akar valami különlegességet látni, menjen el mondjuk, szerdán este 7-kor Zsámbékra, az orvosi rendelő elé. Eny- nyit mond a jő ismerős, s ötlete tényleg beválik: vagy félszázan gyülekeznek ott, akad köztük ötéves s több mint 50 esztendős, mindannyian tornacipőben, tréningben, kocogóruhában. A mezőny elrajtol Páty télé, megkerülik a háztömböt — alig több egy kilométernél az út —, azután, aki nem fáradt el, tesz még egy kört. Futazsámbék. Aki kitalálta, s aki mindig ott az élen: dr. Fodor Miklós körzeti főorvos. — Miért is fut Zsámbék? — Az egészségéért. De sajnos, akik futnak, kevesen vannak, hiszen ők ötvenen öt- ezer-nyolcszáz lakos közül kerülnek ki, tehát alig egy százalékuk ilyen lelkes. Két hónapja ragasztottam ki az első plakátot, akkor mág csak huszonötén jöttek. Ám biztos vagyok benne, hogy sokan, akik most még csak az ablakban könyökölve nézik a kocogókat, néhány hét múlva maguk is velünk tartanak. Jól tennék... Súlyfelesleget cipelnek — Nemrég hallottam a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete jubileumi kongresszusán az ön előadását. Akkor azt mondta: riasztó az itt élők egészségi állapota. Igaz? — Igen, tényleg aggasztó a helyzet. A három éve tartó felmérés adataiból kiderült, hogy a lakosság majdnem fele 10 százalékosnál nagyobb súlyfelesleget cipel, a magas vérnyomás kimutatható minden harmadik felnőttnél (az országos átlag minden ötödik!), és tényleges cukorbajban szenved minden huszadik ember, ez az arány is magasabb az országosnál. Ezer lakost vizsgáltunk egy nagyon érzékeny és reális képet adó teszttel, s azt találtunk, hogy a férfiak 20, a nők 15 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt. S a férfiak több mint fele, a nők négytizede dohányzik. — Az imént említett bajok s a káros életmód — összefüggenek. Valaki egyszer azt tanácsolta, önt keressem meg, ha látni akarom, hogyan kell alavosan szűrni, gondozni a körzetben élőket. Segíthet rajtuk a gondozás? Óv, karbantart — Lassan két és fél évtizede vagyok orvos, öt esztendeje Zsámbékon. A kezdettől nagyon fontosnak tartottam a krónikus betegek gondozását, de éppen az utóbbi években módosulóban van a véleményem. Hiszen a körzeti orvosnak elsőrendű teendője a rábízott emberek egészségét óvni, karbantartani. S ennek csak egyik eleme a már kialakult betegségekben szenvedők gondozása. Persze hogyha lelkiismeretes az orvos, nem lehet másként, először tisztázza a helyzetet. Azaz szűr. Lehetőleg komplexen, minél több módszert használva. Nálunk ez vérnyomás-, testsúly- és magasság- mérést, terheléses vércukor- vizsgálatot, fizikális ellenőrzést és anamnézisfelvételt jelentett. Az eredmény? A körzetemben a lakosság 35 százalékát kellett gondozásba venni valamilyen krónikus nyavalyával, egy-egy beteget olykor többfélével is. S ez a szám is magas, hiszen az országban 5—30 százalék között ingadozik körzetenként a gondozottak aránya. A feladat alól nem mentesülhet a gyógyító. Még akkor sem, ha úgy tartja: ez már zsákutca. — Hogyhogy zsákutca? — Ügy, hogy a legjobban gondozó orvos sem tudja már mindenkinek az egészségét visszaállítani az eredeti állapotába. Legfeljebb annyit érhet el, hogy enyhíti a tüneteket, gátolja a betegség előrehaladását, megelőzi a még ki nem alakult szövődményeket. Tehát a baj okát nem szünteti meg. Pedig erre kellene törekedni.., — Es mi a módja? — Először is tisztázzuk: azt a szót, hogy gyógyítás, nem értelmezhetjük már a régi módon. Műtét, gyógyszeres vagy másfajta kezelés, különféle kúrák — ez mind gyógyító beavatkozás. De a gyógyítás több ennél. Szerintem része az is, ha az emberek életmódjába avatkozunk be, ha megnyerjük őket, hogy még akkor működjenek együtt az orvossal a saját egészségük megóvásáért, amikor nincs semmi panaszuk. — Miért tennék? Hiszen, ha - jól érzik magukat, ha nem fáj séhol, ha nincs >be- tegségtudatuk, miért tennének erőfeszítéseket majdani, esetleges betegség ellen? — Nézze, tavaly Zsámbékon és Tökön 14 negyvenévesnél fiatalabb ember halt meg, s nem a balesetek miatt. Általában jellemző, hogy az imént említett nyugtalanító adatok átlaga már a negyvenévesekre jellemző. Hazugság lenne azt állítani, hogy az ember időtlen időkig egészséges maradhat, s egészséges állapotában hal meg. De az elérhető, hogy tovább legyen testileg, s lelkileg ép, és hogy tovább éljen. Kitolható az aktív kor határa, az öregedés kezdete. Még az is ide kívánkozik: az egészséges lelki életű ember egészséges testű akar maradni, ameddig csak lehet. Egyébként ebbe az irányba fejlődik a gyógyítás szemlélete is: mind kevésbé magukat a betegségeket s mindinkább a betegségekben közrejátszó rizikótényezőket keresi, így nagyobb az esély a megelőzésre. Együtt a közösséggel — Am ez a szemlélet még orvoskörökben sem általános ... — Valóban, messze nem az, eddig inkább beszélhettünk betegségügyről, mint egészségügyről. De ha a helyzet nem változik, még egy évtized múlva is sokan fognak a gondozás zsákutcájában toporogni. Miért is kezdeményeztem a Futazsámbék mozgalmat? Ügy hiszem, a körzeti orvosnak a szó nemes értelmében a közösség orvosának kell lennie. S ez a közösség egészségest és beteget egyaránt magában foglal. A cél pedig mindenképpen az egészség. Akár megőrizve, akár visszaállítva — ha az utóbbit még lehet. Az a meggyőződésem, hogy az egészséget megőrizni csak a közösség aktív részvételével lehet, csak így teljesítheti hivatását az orvos. Vasvári G. Pál MEGÚJUL A CSŐÓRIÁS Ahogyan Párizs látképét az Eiffel-torony vagy Berlinét az Alexanderplatzon az ég felé nyújtózkodó televíziós átjátszó adó, úgy Százhalombattáét a Dunamenti Hőerőmű Vállalat messziről szembetűnő három toronyóriása határozza meg. Huszonharmadik éve magasodnak a város fölé, jelképeként nemcsak a településnek, hanem az erőműnek is, amely azon túl, hogy gondoskodik a környék áramszolgáltatásáról, jelentős szerepet játszik az országos hálózat ellátásában is, A magasban tornyok, a mélyben csövek. A Duna- menti Hőerőmű Vállalat turbináihoz a Dunából mintegy másfél kilométer hosszúságú és megközelítően három méter átmérőjű óriási csőkígyó szállítja a hűtővizet. A tizenkét éve készült vaskígyót itt- ott rágja már a rozsda; tenyérnyi foltokban már elszínező- dött, megvörösödött a zöld festék. Ezért most elérkezett az újramázolás ideje. A Villamos Energiaipari Tatarozó és Építő Finisben az egészségháznál Még csak fél siker Szigethalmon Egy évvel ezelőtt még, ha pénzügyi és beruházási gondokkal küzdő települést kellett példaként felhozni, azonnal Szigethalom kerüli szóba. A félbehagyott és leomlott egészségház, az éppencsak elkezdett iskola gondja nyomta akkoriban a település vezetőinek vállát. Annak idején még több tízmillió forint hiányzott az iskola befejezéséhez, a társadalmi összefogással létrehozni szánt egészségház átadása pedig csak igen távoli remény volt. Jól halad a munka az óriás csőkígyón (a cím fölötti képen). Nyerjék Sándor hengerrel, Rudolf Ferenc ecsettel mázolja a csövet. Néhány hónappal ezelőtt azonban megelevenedtek a falak, szinte napok alatt olyan változás következett be a sokáig magára hagyott beruházásnál, amely igen biztató. Meglepő védnökség Németh Gáborral, a Szigethalmi Tanács elnökével nézünk körül az egészségház építkezésén. Rendkívül jól szervezett, intenzív munka folyik a leendő rendelőkben. Az egyik részen még villanyt, vizet szerelnek, más szobákban már vakolnak is. — Jóformán csak néhány hete indult meg újra a munka — mondja a tanácselnök, aki szemmel láthatóan sokkal bizakodóbb és kevésbé gondterhelt, mint egy esztendeje —, és máris látszik, hogy az idén felavathatjuk ezt a régen várt létesítményt. — Tavaly szinte elképzelhetetlen volt, hogy ez a település képes megbirkózni egyszerre két ilyen nagy beruházással. Mi hozta hát ezt az örvendetes változást? — Talán meglepő a válasz, de a Szigethalmi Magánkereskedők Munkás Sportklubjának megalakulása — válaszol a tanácselnök. — Arról van szó, hogy Szigethalmon a „maszekok” védnökség alá vették a sportot, különösen a tömegsportot. Mivel anyagi támogá- tást központi forrásokból nem tudnak szerezni e célra, a szükséges anyagi alapot ipari, kereskedelmi és szervezői tevékenységgel igyekeznek megteremteni. E körökbe tartozik bele az, hogy jobbára helyi kisiparosokból építőbrigádot verbuváltak és elvállalták az egészségház befejezését. A tanács számára ez a haszon kettős. Hiszen helybeliek, saját maguknak, s ezért szívvel, lelkiismeretesen dolgoznak, ráadásul a nekik kifizetett ősz- szeg egy része visszakerül a település gyarapítására. Csúszik a határidő Amikor az épülő iskolát nézzük meg, azonnal eszembe jut — a hatalmas beruházáson dolgozó négy ember láttán —, hogy nem ártana az iskolát is a magánvállalkozók kezére adni. Csak megerősít ebben a tanácselnök, aki elmondja, hogy az idén mindössze a földszint betonozása készült el. — Tavaly a kivitelező, a Dél-Pest Megyei Építőipari Vállalat elsősorban finanszírozási gondokra hivatkozva lassította az építés ütemét. Természetesen az átadási határidőt is 1987 augusztusáról a jövő év nyarának végére kellett kitolni, de úgy tűnik, hogy ezt a határidőt sem tudják tartani. Nem csoda, egy nyolc tantermes iskolát tornateremmel és kiszolgáló egységekkel együtt nehezen tud felépíteni hat-nyolc ember. Márpedig a saját tapasztalataink és az építési napló adatai szerint is, ennyinél többen még alig dolgoztak ezen az iskolán. Ottjártunkkor még az átlagosnál is gyérebb volt a létszám, mint Mayer György kőműves csoportvezető elmondta, többen szabadságon vannak. — A magánkereskedők építőbrigádja szívesen segítene az iskola építésénél is — folytatja Németh Gábor —, de úgy tűnik, a ceglédiek egyelőre elzárkóznak ettől a megoldástól. Az igazsághoz tartozik, hogy szerettük volna meghallgatni a másik felet, a ceglédi kivitelezőt. A vállalat igazgatója, akivel telefonon beszéltünk, az építésvezetőhöz irányított, ő azonban nem volt a helyén. Az igazgatónál hagyott üzenetünkre, hogy vegye fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel a szigethalmi iskola ügyében, nem válaszolt. (Talán e cikk megjelenése válaszadásra bírja a ceglédieket is.) — Reméljük, hogy a kivitelezőnek sikerül a terve — mondja a tanácselnök —, mely szerint nyáron építőtáborozó fiatalok segítségével lendítenek valamit ezen a beruházáson. Addig is annak örülünk, ami már sínen van, az egészségház építésének. Sport magánkézben? Vállalkozó egyesületek? Olyan kérdések ezek, amelyeket egyre többször feltesznek mostanában. Lapunk Miskó Józseftől, a Pest Megyei Kisosz titkárhelyettesétől kért választ. Mindenki nyer — Ma még nem túl gyakori az, hogy magánkereskedők működtessenek egy nagyközségi sportegyesületet. A megyében első a szigethalmi. Kiegészítő tevékenységeik, például a személy- és teherfuvarozás. az autóvillamossági szerelés és különösen az építőbrigád igen jó eredményekkel kecsegtetnek. Terveik között szerepel egy autófényező műhely és bőrdíszműkészítéssel foglalkozó bedolgozói rendszer kiépítése is. Szervezetünk támogatja e kezdeményezést, igaz, ez elsősorban erkölcsi, hiszen az anyagi lehetőségek igen szerények. Hosszú távon bizonyos, hogy mindenki jól jár ebben a kapcsolatban. A kereskedők a különféle közhasznú tevékenységek és szolgáltatások révén bevételhez jutnak, amelynek jó része a helyi sportolási lehetőségeket segíti majd. A tanács pedig korrekt, jól dolgozó kivitelezőt nyer, ugyancsak a közösség gyarapodására. Móza Katalin Kollór Sándor a rozsdafoltokat csiszolta a cső teteién. tak, mintha a strandon töltötték volna a napot. Kép és szöveg: Hancsovszki János iWliiii fí'í'Íi''ÍiÍmi' ihI'iÍi ' i’í ""líí riíii'ml' nlMll WHlliyiTíiiiTMWi 'h n umI in ifiiliülliiiniiliiiilliTP j ] Sok festéket kell még felkeverni ahhoz, hogy a 12 ezer négy- ■ zetméter felület újra szép, és főleg korrózióálló legyen. Orbán ] Imre, Nyerjék Sándor és Rudolf Ferenc napjában többször ké- ; szíti elő a festéket. Vállalat öttagú Rajk László \ aranykoszorús szocialista bri- ! gádja kapta az utasítást az f óriási felszíni csatorna újra- | festésére. Nagy feladat ez, hi- | szén akár kánikulára ébred- | nefc, akár megnyílnak az ég csatornái, vagy orkánerejű szél fúj — a munkát nem lehet I abbahagyni. A míniumfesté- J két ráadásul egészségügyi okokból nem lehet fújni; teddihengerrel és ecsettel hordják fel tehát a védőréteget a lecsiszolt felületre. A brigád jól halad a munkával, még néhány nap és befejezik az alapozást. Ezután következik a zöld festékréteg felhordása. Ügy tervezik, hogy a brigád még az ősz beállta előtt befejezi a vállalt feladatot. Amikor elkezdték a munkát, még izzasztó kánikula \ volt, műszak végeztével nevet- ! ve állapították meg a jókedvű szakemberek: jobban lebarnul-
