Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

JOrI iívfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1987. JÚNIUS 2., KEDD Csak kéke fegyen A többivel magunk Is elbírunk — Sajnos, nincs gáz, tanár " úr! — mondta Karvázi Sza- í; b .les, úgy is mint a monori r gimnázium Il./a osztályos ta- . ^ nulója, de leginkább mint hintán járó kikiáltó. — Gáz, az van... — tűnő­dött Bölcső Gusztáv, úgy is, mint az irodalmi színpad ve­zetője, de leginkább mint a hintón járó kikiáltókat útnak bocsátó. Gáz pedig annyiban volt, hogy épp aznap reggel fedezték fel az éjszakai betö­rés nyomait a tanári szobá­ban, annyiban pedig nem, hogy csak tüdővel lehetett fel­fújni a léggömböket, így azok nem emelkedtek a levegőbe. Szellő és Csöpi kantárszíjára erősítve, csak úgy szolidan lengedeztek. Szellő és Csöpi kapkodta a fejét. A menzáról kiszaladtak a szakácsnők, Járadi László, a Hazafias Népfront monori bizottságának titkára meg is jegyezte, hogy oda fog égni az ebéd — de az ebéd akkor már készen volt, s a gimná­zium udvarán mindenki kellő mértékben koncentrálhatott a hintára. Osztos János, a pilisi Aranykalász Termelőszövet­kezet szállítási vezetője; mint hintótulajdonos és parádés­kocsis a békenapra készülődés fénypontja volt, mondtam is, hogy beszélgetésünkről érde­mes lenne külön, hosszan írni. De aztán meginvitált az első ülésre maga mellé, Szellőn és Csöpin vadul zengtek a horto­bágyi rézcsengők, Karvázi Szabolcs és Dudás Viktor hangszóróba kurjongatták a békenapra hívogatót, a lég­gömböket lebegtette a szél, zúgtak körülöttünk autók, bu­szok ■ lehet erről írni? Meg lehet ezt írni? Hiszen ezt lát­ni meg hallani kell... Ez ma­ga a kedv, a fiatalság, a len­dület, a hangulat, a vidám­ság, ...a béke. Aztán másnap sor került a békenapra, a monori művelő­dési központban. Az előcsar­nokban képregényeket, kifes­tőket, mesekönyveket árultak — lehetett kapni jelvényt és nyakba lógatható bőrszíjat, hatalmas plakátokra írhatta fel ki-ki a nevét a mondat alá, hogy békét akar, vagy el­képzelését: hogyan éljenek az emberek a jövő században? „Minden ember szeresse egy­mást, és. ne verekedjenek” — véste egy nagy a papírra. „Bruce Lee” — írta gondosan egv kicsi, aztán elszalad! De már jött izzadva, kipi­rulta,n egy élő ostor, Laza Ist­ván, a művelődési ház igaz­gatója kanyarította — ropták az aprók a táncot. És a klub­teremben mesefilmek pereg­tek, videón, aztán a pilisi gyerekszínpadosok penderül- tek színre varjú, vadkan és Csak a szépre... Bátyus bál Csak a szépre emlékezem ... Fz lesz a címe a monori nyugdíjasok klubja által ter­vezett, szervezett zenés elő­adássorozat első találkozójá­nak, amelyre június 11-én, csütörtökön délután 16 óra­kor kerül sor a monori mű­velődési központban. A ren­dezvény bátyus bál jellegű, a belépés a klub tagjainak in­gyenes, nem nyugdíjasoknak és hozzátartozóknak húsz fo­rint. Lesz tombola, táncver­seny, közös éneklés — a klub vezetősége szeretettel vár min­den érdeklődőt. kvRWi-fr-r Hogyan éljen a jövő század embere? Pokornyi Krisztina, Szentgyörgyvári Zsuzsa, Csépán Tünde plakátra fogalmazták — ők be is válthatják elképzeléseiket A nagyterem sarkában; készítsünk bábokat! (Péter László felvételei) erdei rendőrök képében, az- hirdette ez a nap. A többivel után a szentesi békeklub, már magunk is elbírunk volt rajzolás, tapsoltunk egy K. Zs, breaktáncosnak, csendben vol­tunk, amíg Kaldenekkerné Si­pos Mari színes tintákról ál­modott, és. Békenap volt. Gyermeknap is egyben. Sokakat hívtak, so­kan ott voltak — lehettek vol­na még többen, különösen a délutáni programokon, amiket a nagyobbaknak szántak. De a nagyobbak a hosszú kényszer- szünet alatt elszoktak a mű­velődési háztól. Sebaj, majd visszaszoknak, ezek legyenek a legnagyobb gondjaink, vagy hogy épp nem akad gáz a lufiba... — Béke legyen! — Csévharaszton Fogadóórák Dobos Ferencné, Pest megye 13. számú országgyűlési vá­lasztókerületének képviselő­je június 5-én, pénteken 10, tői 12 óráig a csévharaszti ta­nácskirendeltségen tartja fo­gadóóráit. Kéri a választópolgárokat, hogy ebben az időpontban ke­ressék meg panaszaikkal, gondjaikkal. Tárlat után A kritikából erét merítenek Reitz János és dr. Patkós József maqlódi festőművé­szek tárlatra invitáló meghívóját egy Rilke-vers díszí­tette: „ .. .sejtelmem még korántse kész: / a bánat és si­ker nem ragadta / új markolással teljes diadalra. / és mégis: ez a sok kusza vonalka, / valami komoly és egész.. A fenti idézet jól kapcsolódik a két amatőr művész kiállításához, hiszen kimagasló országos sikereket még nem értek el, de az a „sok kusza vonalka”, az a sok apró ecsetvonás már jól bizonyítja, hogy munkájuk „komoly” és „egész”. Gyönyörű képeket láthatott tőlük az, aki ellátogatott Mag­lódra, a Steinmetz kapitány u. 24. szám alatti tárlatra. Reitz Jánostól az elmúlást megörö­kítő fájdalmas élményeit, a Don-kanyari emlékeit, törté­nelmi múltunk egyes esemé­nyeit, valamint tájképeket láthattunk. nm Őt már sokan ismerik von­záskörzetünkben, országos la­pokban is olvashattak már ró­la, hiszen 10 éve tagja a Nagy István képzőművészeti cso­portnak. A „Don-kanyari nem­zeti tragédia” című sorozatá­val vált ismertté, amiért meg­érdemelten el is nyerte a mű­vészeti díjat. Képeinek szíri- és formavi­lága megállásra, gondolkodás­ra és emlékezésre ösztönzi az embert. Számára a festés az élet. Feltétlenül tudni kell ró­la azt, hogy alkotni, tanulni és élni akarása példaképül szol­gálhatna mindenkinek. Pedig nagyon beteg ember, a saját kiállítására is a kórházból jött éppen. Képei jól tükrözik a benne felgyülemlett kétségbe­esést és félelmet. Autodidakta festő. A leszá- zalékolása utáni napokban nem tudott mit kezdeni a hir­telen megszaporodott szabad­idejével, így képezte magát, olvasott, múzeumokba járt és festeni kezdett. Dr. Patkós József volt a má­sik meglepetés. Ez volt az első nyilvános bemutatkozása. Igaz, ezt nehéz elhinni róla, hiszen gyönyörű képeinek színbeli egysége, tájképeinek, elhagyott tanyáinak csodálatos varázsa, egyéni kifejezésmódja minden­kit lenyűgözött. Reitz Jánoshoz hasonlóan nagy akaratú, mindent megis­merni, megpróbálni akaró em­ber. Harmincöt éves. Három diplomája van. Tanító, általá­nos ískoiai rajztanár, pedagó­giai előadó az ELTE-n és két éve doktorált neveléselmélet­ből. Gyömröi származású, je­lenleg Maglódon él a felesé­gével és hároméves gyermeké­vel; a sülysápi általános iskola igazgatóhelyettese. — Rajzolni mindig szeret­tem — kezdi el a beszélgetést —, de nem tudtam ... Két éve érzem azt, hogy amit csinálok, az nekem is tetszik... Ez va­lószínűleg azért van, mert ak­kor fejeztem be a tanulmá­nyaimat, így több szabadidőm lett, amit természetesen a fes­tészetre fordítottam azonnal. Két éve le nem teszem az ecsetet — meséli —, igaz, a munkámon túl tanulmányokat és cikkeket még most is írok, de ma már nem olyan sok utá­najárással, mint az egyetemi években. — Az elmúlt időben sok má­solatot készítettem, erre azért volt szükség, mert nekem nem adatott meg, hogy a képzőmű­vészeti főiskolára járjak, ahol a legjobb tanárok tanítanak, így ez volt az én stúdiumom, iskolám. Nagyon szeretem a németalföldi festők rajzosságát és az impresszionisták lényeg­megfogó ábrázolásait. ::::: Turistaként minden híresebb múzeumot végignéztem, ez is sokat segített munkámban, de itt nálunk is mindig jártam a tárlatokra. Házi könyvtáram háromnegyed része művészeti leírás, műelemzés és művé­szeti album — mondja nevetve. — Általában az ember lakta táj érdekel, de szeretném bő­víteni a skálámat portrékkal és kritikai hangú, társadalmi mondanivalóm is lenne. Egyelőre még sok minden érdekel, és egyik dologról sem szeretnék végérvényesen le­mondani. Most például felkér­tek az egyetemen, hogy írjak egy neveléstörténeti könyvet, ami nagy megtiszteltetés szá­momra, így feltétlenül el kell vállalnom ... Képeimen itt-ott még lát­szik az alföldi festők hatása, de tájképeim, azt hiszem, már a saját egyéni stílusomban ké­szültek. Nagyon szeretnék a realizmus éá az impresszioniz­mus keveredéséből olyan for­mát összehozni, ami tökélete­sen kifejezi az én egyéni „színátírásomat”. Reitz János­nak nagyon sokat köszönhetek. Ő kölcsönözte számomra az első ecseteket és ő biztatott a festésre ... Azóta is igényem van arra, hogy kritikát kap­jak. Igaz, ebből mindig kiszű­röm a kritika inspirativ hatá­sát is. ami nekem újra erőt ad, sőt egyfajta önkontrollt is biztosít számomra ... — Befejezésül csak annyit mondanék még. hogy ilyen sok érdeklődőre Reitz Jánossal nem is számítottunk, még leg­merészebb álmainkban sem, és nagyon köszönjük mindenki­nek. ölvedí Kriszta Kirándulás Nyugdíjasoknak A monori nyugdíjasklub ve­zetősége buszkiránduláot szer­vez Tiszakécske—Kerekdomb­ra, a meleg vizű strandra 1987. június 28-án, vasárnap. Indu­lás a Volán-pályaudvarról reggel 7 órakor, érkezés körül­belül 21 órakor. Részvételi díj strandbelépővel együtt 150 fo­rint személyenként. Ismer­kedés Cegléd—Nagykőrös— Kecskemét—Tiszakécske váro­sok nevezetességeivel. Je­lentkezés és bővebb felvilá­gosítás id. Soproni József laká­sán egész nap, 2200 Monor, Wesselényi u. 21. sz. alatt. A klub vezetőség sok szeretet­tel várja a régi és. az új utazó társakat. Honismereti vetélkedő A laii családnév eredetére! A közelmúltban honismereti vetélkedőt rendeztek a gyom­ról Ságvári Endre úttörőház­ban. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségé, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat gyömröi szervezete és a II. Rákóczi Ferenc nevet vi­selő bélyegszakkör által meg­hirdetett vetélkedőre rend­hagyó módon — helytörténeti dolgozattal — lehetett pályáz­ni. Az egyik legsikeresebb írásbeli pályamunkát Szabó Gyula, a Gyömröi 1. Számú Ál­talános Iskola Vll/a osztályá­nak tanulója készítette, ame­lyet az alábbiakban adunk közre. tm A Fővárosi FtisfcnsBíiechaísskei Vállalat monori alkatrészgyártó üzemébe Június elején megnyílik felvBssu az ajándékkuckó géplakatosokat, továbbá a monori gépkezelői munkára, Forrás Áruház két műszakos munkahelyre, földszinti részén n©i és férfi Az ajánlatából: illatszerek, bizsuk, keffesmtoif dolgozókat bőráruk, kerámiák. Bérezés: a vállalat kollektív szerződése alapján, Szolgáltatása: megegyezés szerint. színesfilmek átvétele Jelentkezés: Lantos Mihály üzemvezetőnél, előhívásra. cím: Monor, Jókai u. 9—11. A pályamunkáról tudni, kell, hogy a Rab családnév Gyom­ron igen gyakori, ma is sokan viselik. Sokan azonban bizo­nyára nem ismerik a név ere­detét. Az alábbi írás erre igyekszik választ adni... G. J. Öregapáui mesélte (MENDEMONDA) Az 1670-es években Ahmed, Sinain fia leszármazottai bir­tokolták Gyömrőt és környé­két. Súlyos terhekkel sújtot­ták a környék népét. Aki te­hette, a környező láp világába menekült. Az egyik hajnalon kakukk­szó hallatszott és a zöldike füttyentgetett. Az egyik ember ült a tutajon, a másik állt és hosszú rúddal hajtotta egy­szerű járművét. András volt. aki féltő szemmel figyelte a magára maradt falut. A fa­lut, hol fia magára maradva őrizte a családi fészket. A nap sugarai még ferdén vetették magukat a láp vizé­re. Szunnyadt még asszony és a gyereknép. Hirtelen nyug­tai inság támadt a környéken. Veszé'-'t éreztek a madarak, a kutyák szűköltek. Messziről vad lódobogás hallatszott. A faluban maradt férfinép és legénykék álmosan nyújtóz­kodtak. Mind közelebb hallatszott a lódobogás. Majd mint a vihar csaptak rá az ébredő falura a janicsárok. Mögöttük szekerek verték fel a Pesti út porát. Rabolva túrták fel a családi tűzhelyeket és minden kéz­zel foghatót szekérre raktak. A pincékben talált bortól itta­san, a romos templom előtti térre hajtották a férfinépet. Megkezdődött a mustra. Életerős fiatalokat válogat­tak. maid rab szíjra fűzve őket. megindult a menet gyá­szosan az üllői határ felé. Né­mán figyelték a láp lakói az eseményeket. Asszonyok sír­tak, a gyerekek pityeregve bújtak anyjuk szoknyája mel­lé. A búsan bandukoló rabok között volt egy fekete szemű 13-14 éves fiú, András. Ű nem búsult, neki az egész csupán egy nagy kalandnak tűnt. Megyehatárokon keresztül hagyták el az országot, majd a bolgárok földjén letáboroztdk. Akkor már a levegő szinte forrt a török horda felett. V ilami veszni látszott. A fiatal András unni kezd­te a dolgot. Szabadságra vá­gyott. Gyermekeszével tervez­getett. Hiába kedveztek neki, mint a tábor legkisebb rabjá­nak. Múltak az évek és itt-ott már pelyhedzett a kis András bajusza. Egy reggelen, kihasz- ..áiva a janicsárok részeg­ségét, elhagyta a tábort. Isme- r tlen utakon, az éj leple alatt osont az üldözött. Útját a csil­lagok mutatták. alán egy év is eltelt, ami­kor rongyosan, piszkosan, ki­fáradva érkezett haza. Akkor már Buda is felszabadult. Az v.cára kitóduló asszonyok csodálkozva nézték az idegen­nek vélt borostás férfiút. Mi­kor András feltárta kilétét, szeretettel vették körül. And­rás a szüleit kereste. Apja meghalt, anyját a bánattól a szíve vit.e el. \zóta mindenki csak árva rab Andrásnak hívta. Hát az­óta élnek Rab Andrások C ömrőn. Így mesélte nagyapám ... Szabó Gyula VII./a 1. Számú Általános Iskola Gyömrő ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom