Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

Kiváló szocialista brigád Maguk választották a Egy idő után visszahúzó erő lesz Amikor azt hallottam, hogy e nyárapátiafc megint Kiváló brigád címet értek el, elisme­rően bólogattam magamban: igen, megérdemlik a kitünte­tő címet. Soikszor jártam már a Ferrokémia telepén, isme­rem a körülményeket, több­ször tudósítottam már meg­mozdulásaikról, egyszóval ma­gam is úgy gondolom, okkal kapták, méltán örülhet a Barkóczi József né vezette kol­lektíva. Mert ha csak felszínesen, vázlatosan is említjük az ala­kulás óta eltelt időszakot, ab­ban is megláthatjuk, felidéz­hetjük azt, ami nem sok mun- kakollektíva sajátja: azt a hi­hetetlen bizalmat, törődést egymás iránt, amit a kívül­álló talán el sem tud hinni. Így volt ezzel Auer Imréné is. Nyársapáti lakos, tehát nem kívülálló, ám bevallotta, hitte is, meg nem is, hogy olyan jó cég az a Ferrokémia. Még hogy énekelgetnek ott az asszonyok! — morfondírozott magában — hát ez azért vala­mi. Aztán munkahelyet vál­toztatott, s most a Ferrokémia színeiben dolgozik. S rájött arra, csodák nincsenek, csak tények: tényleg olyan jó a kollektíva, mint azt mások mondták! Papp lstvánné egyszerűen intézi el a kérdést, mármint azt, hogy mitől jó: — Hát világos az, mint a nap: mert áldott jó ember a főnökünk. A Bognár főnök mindig itt van köztünk, jó­kedvű, biztat bennünket, aztán hajkurássza az anyagot, egy­szóval mindent megtesz azért, hogy jól menjen a munka. Berkócziné hozzáteszi: — Tudja, úgy van azzal a magunlkíajita ember, hogy szeret dolgozni. Az ember­fiának szeretnie kell azt, amit csinál! Itt nincs olyan, hogy npfstfőállásban dolgozunk, az-, tán meg hogy szakcsoportban dolgozunk, meg azután most szocialista brigád vagyunk. Iff az van, hogy m: a munka, hogy lehet azt megcsinálni. A Bognár főnök elmagyarázza, ha valami újat kell csinál­nunk, grammra kiméri az összetevőket, aztán bólint, lát­ják, asszonyok, meg lehet csi­nálni, s éppen így kell csi­nálni, Nekünk meg nem kell több. Az 1976-ban alakult munka­brigád 1978-ban bronz-, 1982- ben aranyjelvényt érdemelt ki. 1983-tól megszakítás nélkül a munkahelyi keretek között legmagasabbnak számító cí­met nyerték el, azaz, kiváló brigádként dolgoznak. S az eddigiekből az is következik, hogy nem valamiféle hírlap­írói túlzás a nagy család ki­fejezés. — No, az így is van — jegyzi meg 'Irénke néni —, de talán még a családnál is jobb itt a dolgunk. Ismerjük egymást, nincs titkunk a má­sik előtt, tudjuk, mikor ki, miért fáradtabb, s azt is tud­juk, mivel lehet felrázni, fel­vidítani. Tudja, nekünk hosz- szú éve az a tapasztalatunk, a szép szóval megyünk a leg­többre. Veszekedéssel mire jutnánk? Aztán újra elkezdik dicsérni Bognár Istvánt. Sajátos tény, de a Ferrolkémiánál ilyen is van: a dolgozók maguk ke­restek maguknak főnököt. Ép­pen elment a régi, a pestiek meg azt mondták, nem ők fognak dolgozni a főnökkel mindennap, hanem az itteniek, tehát az legyen a fontos, ki­vel tudnak kijönni. Bognár Istvánt régóta ismerték, tud­ták, milyen ember — áldott jó ember, teszik hozzá itt az asszonyok —, szóltak neki, s azóta is dicsérik bölcsességü­ket. A nagyteremben: Várlak nálad vacsorára. Színes, szink­ronizált, amerikai ' filriivígjá- ték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Féktele­nül. Színes, szinkronizált szov­jet bűnügyi film. S a brigád tud dolgozni. A napi normát 140—150 száza­lékra teljesítik, nem egyszer- fcétszer, hanem folyamatosan S persze nem azért, mert laza lenne az előírás! A brigádvezető azt mondja: — Tudja, azt nem lehet mondani, hogy van olyan munka, ami nekünk nehéz lenne. Azt még soha, senki sem mondta semmilyenre sem, hogy én azt nem csinálom. Pedig szélt itt a vaspor, az ezüstpor, az aranypor, úgy néztünk ki tőle, hogy csak na, de csalt nevettünk rajta. S miután elköszöntünk a brigádvezetőtől meg a tagok­tól, hadd folytassuk némi mor­gással a szocialista brigádról szóló híradást. Jegyezzük meg azonban, hogy eme morgás nem a brigádnak szól, sokkal inkább a jelenleg érvényben lévő értékelési rendszert érin­ti. A témában kevésbé járato­sak számára tudni kell, hogy egynéhány éve megváltoztat­ták a brigádelismerések addi­gi menetét. Ez viszont a vál­lalati-szövetkezeti szinten el­érhető legmagasabb díj, a Ki­váló brigád cím elnyerése után helybenjárásra kénysze­ríti a kollektívákat. Különö­sen’ sújtja a helyzet azokat, akik hasonló felállásban dol­goznak, mint a. nyársapátiak. A következő cím ugyanis az Ágazat Kiváló Brigádja, s ezt a Népköztársaság Kiváló Bri­gádja cím követné. Köztudott, hogy a környe- zetvédelem érdekében a tele­pülések szennyvizét ma már csak megfelelő kezelés után szabad útjára bocsátani. A Kossuth Lajos úti lakótelep alatt is jókora medence fogja fel a temérdek folyadékot, amit azután az úgynevezett átemelő szivattyúk továbbíta­nak a tisztítóba. Irházi István­nak, a PVCSV villanyszerelő­f^gy, kettő, három. négy... — Ne hagyja abba, foly­tassa a számolást, mondja to­vább ... Az orvos hangja és a műszerek csörgése egyre tá­volabbról hallatszik, enyhe le­begést érzünk, majd mély álomba zuhanunk. Éz az álla­pot számunkra kedvező, nem vagyunk ezen a világon, csak műtét után térünk észhez. Sokkal szerencsétlenebb azok helyzete, akiket azért altatnak, tartanak tartós álomban, hogy megóvják őket szenvedéseik­től. A hírek olvastán mélysé­gesen sajnáljuk a több éve alvó, felkölthetetlen betege­ket. Csicsijgatjuk, simogatjuk csecsemőinket, de altatódalt dúdolunk a nagyobb, fogfájós, torokgyulladásos gyereknek is. Talán ha álomba ringatjuk, el­múlik a fájdalma. Altatót szednek az álmatlanságban szenvedők, altatjuk a tejet és sajnos sokszor lelkiismeretün­ket is. Az altatással öntudatlan ál­lapotba kerülünk, nem ve­szünk tudomást környezetünk­ről, érzelmeink legfeljebb ál­mainkban nyilvánulnak meg. főnöküket Elméletben. Gyakorlatban azonban a bü­rokrácia, a főhatóságok idáig már' el sem jutnak. Ráadásul — maradva a Ferrokémiánál — a fő cég Budapesten van, ami nem Pest megye.., Egyszóval, ha valaha meg­reformálnák a sokat megélt brigádmozgalmat, azt fentről kellene kezdeni. S hogy amit most feszegetünk, az általá­nosítható probléma, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Nagykőrösi Konzerv­gyár — ami pedig az ágazat égjük legjobb vállalata — nem kap magasabb brigádelisme- róst. Ez pedig egy idő után visszahúzó erő lesz. Miért kell ezt megvárni? Ballai Ottó A gyermekkönyvtárban László Endre dedikál A gyermekkönyvtárban — az ünnepi könjrvhét tiszteleté­re — író—olvasó találkozót tartanak. Június 4-én, 16 óra­kor László Endre dedikálja műveit. Érdemes tudni, hogy a helyszínen, tehát a gyermek- könyvtárban ezúttal árulják is majd a népszerű munkákat, így, akinek nincs meg, besze­rezheti például a Sziriusz ka­pitány kalandjai című köte­te'. jének (képünkön) minden oka megvan rá, hogy rendszeresen és tüzetesen ellenőrizze a gé­pek működését. Elgondolni is rossz, mi történne, ha hiba esetén a túlfolyón át a sza­badba ömlene a fölöttébb kel­lemetlen szagú anyag ... Ta­lálkozásunkkor éppen a villa­mos paramétereket vizsgálta a kapcsolószekrény belsejében. (Varga Irén felvétele) Altató Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatják magukat azok, akiknek tudata csak az álom­ban kapcsol ki. Mert vannak közöttünk mástól elkábítoit emberek is. Ezeket csak egyet­len ékezet különbözteti meg az előzőektől. Nem altatva, ál­tatva vannak. Hiúságukat ismervén, meg­győzték őket csodálatos szép­ségükről, nádszálkarcsú terme­tük gyönyörűségéről. Hiába néznek a tükörbe, józan íté­lőképességük híján nem azt látják, ami velük szemközt van, hanem azt, amit ők akar­nak. Jóságosnak titulált isme­rőseink sem néznek önmaguk­ba, hiszen annyit hallottak nagylelkűségükről, óriási ada­kozó szívükről, becsületben megőszült fejükről. Eszükbe sem jut ilyenkor, de sok ve­vőt, pácienst, vendéget csap­tak be életük során. Könnyen elhisszük, amikor dicsérik kiváló eszünket, cso­dálatos fantáziánkat, híres észjárásunkat. Ezzel a „ha­ÁGIandóan ellenőrzi Gyűjtőből a tisztítóba A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 137. SZÄM 1987- JÜNIUS 2., KEDD A felvásárlás és a szabályok Kiket illet a tsz százalék? Néhány hónapja egy, a ker­tészeti termények felvásárlásá­ról szóló írásunkban megem­lítettük, hogy vonzáskörzetünk két termelőszövetkezetének is szándékában van bekapcsolód­ni a forgalmazásba. Az egyik az Arany János Termelőszö­vetkezet, ahol az akkor még kiforratlan elképzelések mára konkrét tervekké kristályosod­tak, így nincs akadálya annak, hogy olvasóinkat, akik közül sokan közvetlenül is érdekel­tek, beavassuk a témába. Nem csupán a puszta infor­mációtovábbítás kedvéért tesszük ezt, hanem mert fel­merülnek vele kapcsolatosan olyan kérdések is, amelyekről úgy érezzük, érdemes őket köz­szemlére tennünk. Boros Já­nost, a szövetkezet háztáji ágazatának vezetőjét kértük meg, vázolja fel számunkra a felvásárlással kapcsolatos tud­nivalókat, előbb csak a fon­tosabb konkrétumokra szorít­kozva. — Felvásárlótelepünket a Vihar utcában rendezzük be, ahol tavaly az áfész bérlemé­nye volt. A zsúfoltságot elke­rülendő, nagyjából az idő tájt nyitjuk meg, amikor a Gárdo­nyi utcai telep is megkezdi a felvásárlást. A terményeket kizárólag a konzervgyárnak értékesítjük, ennek fejében minden feltételt megkapunk, ami a szállításhoz, tároláshoz szükséges. Felemás állapot Két rátermett, rutinos em­berrel sikerült egyezségre jut­nunk, akik vállalják az átvé­tel lebonyolítását. Munkájukon sok múlik majd; a viszonylag gyors, zavartalan adásvétel függvénye lesz a telep egész nyári forgalmának. Ha ked­vezően alakul a szezon, napi­rendre tesszük egy komolyobb, nagyobb kapacitású telep ki­építésének tervét is. Most pedig nézzük a lénye­get. mi az, amiben változásra számíthatunk a felvásárlás ed­digi tartalmához képest. A kép vázíatosan úgy fest, hogy a szövetkezet tagjaitól és al­kalmazottaitól 10 százalékos felárral vásárolja meg a kis­kertekben termesztett, nagy tömeget adó zöldségfélé­ket. Itt ki kell hangsú­lyoznunk, hogy csupán a zöldségféléket illeti ártöbb­let, a szőlő, gyümölcsök ese­tében ez a kitétel már nem érvényes; a termesztőket — áltatás talmas” agyunkkal sem fog­juk fel, ámítás az egész, csu­pán hízelegtek nekünk. Mert ugyebár, ha eszünk lenne, ak­kor tisztában lennénk képes­ségeinkkel is. Kicsapongó fér­jünk. feleségünk, szerelmünk minden szavának hitelt adunk, meghajtjuk fejünket az álta­tás által. Megnyugodtunk, mi is azt akarjuk tudomásul ven­ni, az a jó, ha elhisszük me­séit. ihíunkahelyünkön is elöfor- dúlnak problémák, gon­dok. Akadnak olyanok, akik ezt beismerik, de nagyobb azok aránya, akik egymást, beosztottaikat, főnökeiket be­csapják, ámítják. Miért mon­danák meg az igazat a má­sik szemébe, mikor azzal csak rosszat tesznek maguknak? Sokkal , egyszerűbb tagadni, szépíteni, a szorgos munka­erőt, szerető kollégát megját­szani. Abból nem lehet ká­runk. Magunkat altatva áltat­juk a többieket. r. zs. függetlenül hovatartozásuktól — a konzervgyár által megál­lapított mindenkori árak sze­rint fizetik, hasonlóképpen számolják el a zöldségféléket szállító kívülállók pénzét is. Nem vitás, eléggé furcsán hat az a felemás állapot, s ha okát is tudni akarjuk, meg­jegyezzük, lényegében arról van szó, hogy a szövetkezet csak a zöldségfélék felvásár­lásához kapja meg az állam támogatását, amiből azt a bi­zonyos felárat képezi, oly mértékben, hogy mindkét fél­nek jusson is, maradjon is. Országos ügy A dotáció eléggé kétes ér­tékű közgazdasági fogalom, de most szükséges, hogy túl- tegyük magunkat ezen a gon­dolaton, még akkor is, ha tudjuk, nem utal közvetlenül értékteremtésre, értéknövelés­re. Ám a távlatokat tekint­ve értelme van, hiszen — legalábbis elméletileg — a zöldségtermesztés fejlesztésé­nek irányába próbál hatni. Csak az a fájó, hogy a gyü­mölcsökhöz jutva kettébe tö­rik ez az egészséges gondolat- menet. Nehéz hinnünk, hogy a kertkultúra ezen terményei nincsenek rászorulva a ter­mesztésük fejlesztését célzó intézkedésekre. Természetesen értelmetlen volna emiatti sérelmünkben a szövetkezet asztalát döngetni, nem az ő feladata kedvezőbb intézkedéseket hozni. Orszá­gos ügyről van szó. Neki szu­verén joga és feladata a kint­ről kapott anyagi eszközök birtokában a dolgozóit elő­nyökhöz juttatni. Csakhogy a kertészeti ter­mesztés összképe, szerkezete alapján megállapíthatjuk, hogy e behatárolás réges-rég idejét múlta, hiszen a kertekből áruként megjelenő portéka tömege jóval túlmutat a klasz- szikus értelemben vett háztáji által produkált mennyiségen. S aligha lehet más célunk, mint a termesztés jobbítása, függetlenül attól, kik és hol művelik a földeket. A jelenlegi gazdasági sza­bályozók ugyan lehetővé te­szik a kívülállók számára a tagoknak, alkalmazottaknak járó előnyök birtoklását ab* ban az esetben, ha kollektív munkát végeznek. Például szakcsoportokat hoznak lét­re, amelyek azután egy-eny termelőszövetkezet koordiná­lásává! működnének. A kerté­szeknek is' megadatott ez a lehetőség, legalábbis eddig így tudtuk, de a dologban illeté­kes felsőbb szervek merőben más információt" adtak leg­utóbb. Kérdések a levegőben Akkor pedig az idevonatko­zó szabályok értelmezésével lehet gond valahol, ugyanis számos gyakorlati példát ta­lálunk a megyében is hason­ló körülmények között ala- 1 kult szakcsoportokra, melyek a társadalom támogatásával váltak jól prosperáló szerveze­tekké. Tehát ez a kérdés is nyitott még, s amíg nem tisz­tázódik, a levegőben lóg a ker­tészek és sertéstenyésztők tár­sulásának szándéka itt az Arany János Termelőszövet­kezetben. My. J. Fontvesztés hazai pályán Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Szigetújfalu 1-1 (0-0) Kinizsi: Barabás — Farkas, Szabó L., Szabó B., Csikós — Soós, Nyári, Porhanda (Sallai a szünetben), Benkó, Mari (Ko­vács Z., 70. perc), Vigh. Egyperces gyászszünettel kezdődött a mérkőzés, Gombás Attilára, a Pest Megyei Lab­darúgó-szövetség aktívájára emlékezve. Az első hazai támadásnál szögletrúgás után Vigh fejese kapu mellé. szállt. Ezután a kőrö.i védelemnek volt több dolga. Szabó L. hárított jól két ízben is. Csikós szép fejessel, majd Barabás védett jól. A Kinizsi mezőnyjátéka tervsze­rűtlen, kapkodó volt, nem volt jó ossz játék, igazi gólhelyze­tet nem tudtak kialakítani, sok hiba csúszott a játékba, a tá­madások féloldalasak voltak, a bal oldalon sokszor nem volt senki sem. Nem voltak szárny­váltások, jó átadások, indítá­sok. A vendégcsapat játékosai sokkal frissebben mozogtak, mindig időben közbe tudtak lépni az igen gyenge körösi próbálkozásoknál, és támadá­saik is veszélyesebbek voltak. A 35. percben Szabó B. men­tett jól időzített közbelépéssel, utána a jó körösi támadás lesen akadt el. Mari átadása után Soós jó lövése kapu fölé szállt, Farkas lövését pedig védte a kapus. A 42. percben egy új­falui támadást Szabó B. re­mekül blokkolt, előretört, jó indítását viszont Mari elügyet- lenkedte. A második félidőt lendülete­sebb játékkal kezdte a körösi csapat, ennek .ellenére a ven­dégek szerezték meg a veze­tést. Az 53. percben a játék­vezető különösebb ok nélkül közvetett szabadrúgást ítélt a vendégcsapat javára, mely után Szabó L. szögletre hárí­tott. A szögletrúgás után a fe­dezetlenül hagyott újfalui csa­tár a jobb sarokba fejelt. 0-1. Barabás jól vetődött a labdá­ra, de már nem érhette el. A hazai csapat erősebben táma­dott, fölénybe került, a ven­dégek pedig igyekeztek az ered­ményt tartani, a védekezésre összpontosítottak. Benkó mesz- sziről — feleslegesen — ellőt­te a labdát, Farkas jó lövése alig kerülte el a kaput, Csi­kós jól tört kapura, de szerel­ték. A vendégek ellentámadá­sánál Barabás védett biztosan, A 80. percben Farkas lapos, jó lövése egy védőről szögletre pattant, Nyári lövését pedig védte a kapus. A 85. percben Vigh lövését a kapus kapufára ütötte, az onnan kipattanó labdát Soós ügyesen helyezte a hálóba. 1-1. Igyekezett még a Kinizsi, de már újabb gól szer­zése nem sikerült. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi ifi— bzigetújíalui ifi 5-0 (2-U) Kinizsi ííí: Petrik — Bállá (Aszódi F.), Kecskés, Czínkus, bzucs (Barp — Horvatn (Totn), Bertalan (Kurgyis), Gonaa, Eszes, Borge, Parazs. Jo játékkal, biztosan győzött az iíicsapat, es ezzel mar baj­nok. A serdülocsapatból ki­öregedett játékosok jói illesz­kedtek a csapatba. Góllövő: Purge 3, Kecss.es, uonüa. uOk: Petiik, Cziiiivus, Gonüa, Bor­ge. A mérkőzésekén ellenőr­ként részt vevő Gulácsi Sán­dor, az edzobizousag einoke, Petiiket meghívta az 197"l-es születésű serdülő megyei vá­logatott keretbe. Bízunk ben­ne, hogy ott is jól helytáll. P. S. Szerdai sportműsor Spo tiövészet. MHSZ-lőtér, 15 óra; városkörzeti általános iskolás légpuskás Áfész Kupa­viadal második, egyben befe­jező fordulója. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom