Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
Kiváló szocialista brigád Maguk választották a Egy idő után visszahúzó erő lesz Amikor azt hallottam, hogy e nyárapátiafc megint Kiváló brigád címet értek el, elismerően bólogattam magamban: igen, megérdemlik a kitüntető címet. Soikszor jártam már a Ferrokémia telepén, ismerem a körülményeket, többször tudósítottam már megmozdulásaikról, egyszóval magam is úgy gondolom, okkal kapták, méltán örülhet a Barkóczi József né vezette kollektíva. Mert ha csak felszínesen, vázlatosan is említjük az alakulás óta eltelt időszakot, abban is megláthatjuk, felidézhetjük azt, ami nem sok mun- kakollektíva sajátja: azt a hihetetlen bizalmat, törődést egymás iránt, amit a kívülálló talán el sem tud hinni. Így volt ezzel Auer Imréné is. Nyársapáti lakos, tehát nem kívülálló, ám bevallotta, hitte is, meg nem is, hogy olyan jó cég az a Ferrokémia. Még hogy énekelgetnek ott az asszonyok! — morfondírozott magában — hát ez azért valami. Aztán munkahelyet változtatott, s most a Ferrokémia színeiben dolgozik. S rájött arra, csodák nincsenek, csak tények: tényleg olyan jó a kollektíva, mint azt mások mondták! Papp lstvánné egyszerűen intézi el a kérdést, mármint azt, hogy mitől jó: — Hát világos az, mint a nap: mert áldott jó ember a főnökünk. A Bognár főnök mindig itt van köztünk, jókedvű, biztat bennünket, aztán hajkurássza az anyagot, egyszóval mindent megtesz azért, hogy jól menjen a munka. Berkócziné hozzáteszi: — Tudja, úgy van azzal a magunlkíajita ember, hogy szeret dolgozni. Az emberfiának szeretnie kell azt, amit csinál! Itt nincs olyan, hogy npfstfőállásban dolgozunk, az-, tán meg hogy szakcsoportban dolgozunk, meg azután most szocialista brigád vagyunk. Iff az van, hogy m: a munka, hogy lehet azt megcsinálni. A Bognár főnök elmagyarázza, ha valami újat kell csinálnunk, grammra kiméri az összetevőket, aztán bólint, látják, asszonyok, meg lehet csinálni, s éppen így kell csinálni, Nekünk meg nem kell több. Az 1976-ban alakult munkabrigád 1978-ban bronz-, 1982- ben aranyjelvényt érdemelt ki. 1983-tól megszakítás nélkül a munkahelyi keretek között legmagasabbnak számító címet nyerték el, azaz, kiváló brigádként dolgoznak. S az eddigiekből az is következik, hogy nem valamiféle hírlapírói túlzás a nagy család kifejezés. — No, az így is van — jegyzi meg 'Irénke néni —, de talán még a családnál is jobb itt a dolgunk. Ismerjük egymást, nincs titkunk a másik előtt, tudjuk, mikor ki, miért fáradtabb, s azt is tudjuk, mivel lehet felrázni, felvidítani. Tudja, nekünk hosz- szú éve az a tapasztalatunk, a szép szóval megyünk a legtöbbre. Veszekedéssel mire jutnánk? Aztán újra elkezdik dicsérni Bognár Istvánt. Sajátos tény, de a Ferrolkémiánál ilyen is van: a dolgozók maguk kerestek maguknak főnököt. Éppen elment a régi, a pestiek meg azt mondták, nem ők fognak dolgozni a főnökkel mindennap, hanem az itteniek, tehát az legyen a fontos, kivel tudnak kijönni. Bognár Istvánt régóta ismerték, tudták, milyen ember — áldott jó ember, teszik hozzá itt az asszonyok —, szóltak neki, s azóta is dicsérik bölcsességüket. A nagyteremben: Várlak nálad vacsorára. Színes, szinkronizált, amerikai ' filriivígjá- ték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Féktelenül. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. S a brigád tud dolgozni. A napi normát 140—150 százalékra teljesítik, nem egyszer- fcétszer, hanem folyamatosan S persze nem azért, mert laza lenne az előírás! A brigádvezető azt mondja: — Tudja, azt nem lehet mondani, hogy van olyan munka, ami nekünk nehéz lenne. Azt még soha, senki sem mondta semmilyenre sem, hogy én azt nem csinálom. Pedig szélt itt a vaspor, az ezüstpor, az aranypor, úgy néztünk ki tőle, hogy csak na, de csalt nevettünk rajta. S miután elköszöntünk a brigádvezetőtől meg a tagoktól, hadd folytassuk némi morgással a szocialista brigádról szóló híradást. Jegyezzük meg azonban, hogy eme morgás nem a brigádnak szól, sokkal inkább a jelenleg érvényben lévő értékelési rendszert érinti. A témában kevésbé járatosak számára tudni kell, hogy egynéhány éve megváltoztatták a brigádelismerések addigi menetét. Ez viszont a vállalati-szövetkezeti szinten elérhető legmagasabb díj, a Kiváló brigád cím elnyerése után helybenjárásra kényszeríti a kollektívákat. Különösen’ sújtja a helyzet azokat, akik hasonló felállásban dolgoznak, mint a. nyársapátiak. A következő cím ugyanis az Ágazat Kiváló Brigádja, s ezt a Népköztársaság Kiváló Brigádja cím követné. Köztudott, hogy a környe- zetvédelem érdekében a települések szennyvizét ma már csak megfelelő kezelés után szabad útjára bocsátani. A Kossuth Lajos úti lakótelep alatt is jókora medence fogja fel a temérdek folyadékot, amit azután az úgynevezett átemelő szivattyúk továbbítanak a tisztítóba. Irházi Istvánnak, a PVCSV villanyszerelőf^gy, kettő, három. négy... — Ne hagyja abba, folytassa a számolást, mondja tovább ... Az orvos hangja és a műszerek csörgése egyre távolabbról hallatszik, enyhe lebegést érzünk, majd mély álomba zuhanunk. Éz az állapot számunkra kedvező, nem vagyunk ezen a világon, csak műtét után térünk észhez. Sokkal szerencsétlenebb azok helyzete, akiket azért altatnak, tartanak tartós álomban, hogy megóvják őket szenvedéseiktől. A hírek olvastán mélységesen sajnáljuk a több éve alvó, felkölthetetlen betegeket. Csicsijgatjuk, simogatjuk csecsemőinket, de altatódalt dúdolunk a nagyobb, fogfájós, torokgyulladásos gyereknek is. Talán ha álomba ringatjuk, elmúlik a fájdalma. Altatót szednek az álmatlanságban szenvedők, altatjuk a tejet és sajnos sokszor lelkiismeretünket is. Az altatással öntudatlan állapotba kerülünk, nem veszünk tudomást környezetünkről, érzelmeink legfeljebb álmainkban nyilvánulnak meg. főnöküket Elméletben. Gyakorlatban azonban a bürokrácia, a főhatóságok idáig már' el sem jutnak. Ráadásul — maradva a Ferrokémiánál — a fő cég Budapesten van, ami nem Pest megye.., Egyszóval, ha valaha megreformálnák a sokat megélt brigádmozgalmat, azt fentről kellene kezdeni. S hogy amit most feszegetünk, az általánosítható probléma, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár — ami pedig az ágazat égjük legjobb vállalata — nem kap magasabb brigádelisme- róst. Ez pedig egy idő után visszahúzó erő lesz. Miért kell ezt megvárni? Ballai Ottó A gyermekkönyvtárban László Endre dedikál A gyermekkönyvtárban — az ünnepi könjrvhét tiszteletére — író—olvasó találkozót tartanak. Június 4-én, 16 órakor László Endre dedikálja műveit. Érdemes tudni, hogy a helyszínen, tehát a gyermek- könyvtárban ezúttal árulják is majd a népszerű munkákat, így, akinek nincs meg, beszerezheti például a Sziriusz kapitány kalandjai című kötete'. jének (képünkön) minden oka megvan rá, hogy rendszeresen és tüzetesen ellenőrizze a gépek működését. Elgondolni is rossz, mi történne, ha hiba esetén a túlfolyón át a szabadba ömlene a fölöttébb kellemetlen szagú anyag ... Találkozásunkkor éppen a villamos paramétereket vizsgálta a kapcsolószekrény belsejében. (Varga Irén felvétele) Altató Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatják magukat azok, akiknek tudata csak az álomban kapcsol ki. Mert vannak közöttünk mástól elkábítoit emberek is. Ezeket csak egyetlen ékezet különbözteti meg az előzőektől. Nem altatva, áltatva vannak. Hiúságukat ismervén, meggyőzték őket csodálatos szépségükről, nádszálkarcsú termetük gyönyörűségéről. Hiába néznek a tükörbe, józan ítélőképességük híján nem azt látják, ami velük szemközt van, hanem azt, amit ők akarnak. Jóságosnak titulált ismerőseink sem néznek önmagukba, hiszen annyit hallottak nagylelkűségükről, óriási adakozó szívükről, becsületben megőszült fejükről. Eszükbe sem jut ilyenkor, de sok vevőt, pácienst, vendéget csaptak be életük során. Könnyen elhisszük, amikor dicsérik kiváló eszünket, csodálatos fantáziánkat, híres észjárásunkat. Ezzel a „haÁGIandóan ellenőrzi Gyűjtőből a tisztítóba A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 137. SZÄM 1987- JÜNIUS 2., KEDD A felvásárlás és a szabályok Kiket illet a tsz százalék? Néhány hónapja egy, a kertészeti termények felvásárlásáról szóló írásunkban megemlítettük, hogy vonzáskörzetünk két termelőszövetkezetének is szándékában van bekapcsolódni a forgalmazásba. Az egyik az Arany János Termelőszövetkezet, ahol az akkor még kiforratlan elképzelések mára konkrét tervekké kristályosodtak, így nincs akadálya annak, hogy olvasóinkat, akik közül sokan közvetlenül is érdekeltek, beavassuk a témába. Nem csupán a puszta információtovábbítás kedvéért tesszük ezt, hanem mert felmerülnek vele kapcsolatosan olyan kérdések is, amelyekről úgy érezzük, érdemes őket közszemlére tennünk. Boros Jánost, a szövetkezet háztáji ágazatának vezetőjét kértük meg, vázolja fel számunkra a felvásárlással kapcsolatos tudnivalókat, előbb csak a fontosabb konkrétumokra szorítkozva. — Felvásárlótelepünket a Vihar utcában rendezzük be, ahol tavaly az áfész bérleménye volt. A zsúfoltságot elkerülendő, nagyjából az idő tájt nyitjuk meg, amikor a Gárdonyi utcai telep is megkezdi a felvásárlást. A terményeket kizárólag a konzervgyárnak értékesítjük, ennek fejében minden feltételt megkapunk, ami a szállításhoz, tároláshoz szükséges. Felemás állapot Két rátermett, rutinos emberrel sikerült egyezségre jutnunk, akik vállalják az átvétel lebonyolítását. Munkájukon sok múlik majd; a viszonylag gyors, zavartalan adásvétel függvénye lesz a telep egész nyári forgalmának. Ha kedvezően alakul a szezon, napirendre tesszük egy komolyobb, nagyobb kapacitású telep kiépítésének tervét is. Most pedig nézzük a lényeget. mi az, amiben változásra számíthatunk a felvásárlás eddigi tartalmához képest. A kép vázíatosan úgy fest, hogy a szövetkezet tagjaitól és alkalmazottaitól 10 százalékos felárral vásárolja meg a kiskertekben termesztett, nagy tömeget adó zöldségféléket. Itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy csupán a zöldségféléket illeti ártöbblet, a szőlő, gyümölcsök esetében ez a kitétel már nem érvényes; a termesztőket — áltatás talmas” agyunkkal sem fogjuk fel, ámítás az egész, csupán hízelegtek nekünk. Mert ugyebár, ha eszünk lenne, akkor tisztában lennénk képességeinkkel is. Kicsapongó férjünk. feleségünk, szerelmünk minden szavának hitelt adunk, meghajtjuk fejünket az áltatás által. Megnyugodtunk, mi is azt akarjuk tudomásul venni, az a jó, ha elhisszük meséit. ihíunkahelyünkön is elöfor- dúlnak problémák, gondok. Akadnak olyanok, akik ezt beismerik, de nagyobb azok aránya, akik egymást, beosztottaikat, főnökeiket becsapják, ámítják. Miért mondanák meg az igazat a másik szemébe, mikor azzal csak rosszat tesznek maguknak? Sokkal , egyszerűbb tagadni, szépíteni, a szorgos munkaerőt, szerető kollégát megjátszani. Abból nem lehet kárunk. Magunkat altatva áltatjuk a többieket. r. zs. függetlenül hovatartozásuktól — a konzervgyár által megállapított mindenkori árak szerint fizetik, hasonlóképpen számolják el a zöldségféléket szállító kívülállók pénzét is. Nem vitás, eléggé furcsán hat az a felemás állapot, s ha okát is tudni akarjuk, megjegyezzük, lényegében arról van szó, hogy a szövetkezet csak a zöldségfélék felvásárlásához kapja meg az állam támogatását, amiből azt a bizonyos felárat képezi, oly mértékben, hogy mindkét félnek jusson is, maradjon is. Országos ügy A dotáció eléggé kétes értékű közgazdasági fogalom, de most szükséges, hogy túl- tegyük magunkat ezen a gondolaton, még akkor is, ha tudjuk, nem utal közvetlenül értékteremtésre, értéknövelésre. Ám a távlatokat tekintve értelme van, hiszen — legalábbis elméletileg — a zöldségtermesztés fejlesztésének irányába próbál hatni. Csak az a fájó, hogy a gyümölcsökhöz jutva kettébe törik ez az egészséges gondolat- menet. Nehéz hinnünk, hogy a kertkultúra ezen terményei nincsenek rászorulva a termesztésük fejlesztését célzó intézkedésekre. Természetesen értelmetlen volna emiatti sérelmünkben a szövetkezet asztalát döngetni, nem az ő feladata kedvezőbb intézkedéseket hozni. Országos ügyről van szó. Neki szuverén joga és feladata a kintről kapott anyagi eszközök birtokában a dolgozóit előnyökhöz juttatni. Csakhogy a kertészeti termesztés összképe, szerkezete alapján megállapíthatjuk, hogy e behatárolás réges-rég idejét múlta, hiszen a kertekből áruként megjelenő portéka tömege jóval túlmutat a klasz- szikus értelemben vett háztáji által produkált mennyiségen. S aligha lehet más célunk, mint a termesztés jobbítása, függetlenül attól, kik és hol művelik a földeket. A jelenlegi gazdasági szabályozók ugyan lehetővé teszik a kívülállók számára a tagoknak, alkalmazottaknak járó előnyök birtoklását ab* ban az esetben, ha kollektív munkát végeznek. Például szakcsoportokat hoznak létre, amelyek azután egy-eny termelőszövetkezet koordinálásává! működnének. A kertészeknek is' megadatott ez a lehetőség, legalábbis eddig így tudtuk, de a dologban illetékes felsőbb szervek merőben más információt" adtak legutóbb. Kérdések a levegőben Akkor pedig az idevonatkozó szabályok értelmezésével lehet gond valahol, ugyanis számos gyakorlati példát találunk a megyében is hasonló körülmények között ala- 1 kult szakcsoportokra, melyek a társadalom támogatásával váltak jól prosperáló szervezetekké. Tehát ez a kérdés is nyitott még, s amíg nem tisztázódik, a levegőben lóg a kertészek és sertéstenyésztők társulásának szándéka itt az Arany János Termelőszövetkezetben. My. J. Fontvesztés hazai pályán Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Szigetújfalu 1-1 (0-0) Kinizsi: Barabás — Farkas, Szabó L., Szabó B., Csikós — Soós, Nyári, Porhanda (Sallai a szünetben), Benkó, Mari (Kovács Z., 70. perc), Vigh. Egyperces gyászszünettel kezdődött a mérkőzés, Gombás Attilára, a Pest Megyei Labdarúgó-szövetség aktívájára emlékezve. Az első hazai támadásnál szögletrúgás után Vigh fejese kapu mellé. szállt. Ezután a kőrö.i védelemnek volt több dolga. Szabó L. hárított jól két ízben is. Csikós szép fejessel, majd Barabás védett jól. A Kinizsi mezőnyjátéka tervszerűtlen, kapkodó volt, nem volt jó ossz játék, igazi gólhelyzetet nem tudtak kialakítani, sok hiba csúszott a játékba, a támadások féloldalasak voltak, a bal oldalon sokszor nem volt senki sem. Nem voltak szárnyváltások, jó átadások, indítások. A vendégcsapat játékosai sokkal frissebben mozogtak, mindig időben közbe tudtak lépni az igen gyenge körösi próbálkozásoknál, és támadásaik is veszélyesebbek voltak. A 35. percben Szabó B. mentett jól időzített közbelépéssel, utána a jó körösi támadás lesen akadt el. Mari átadása után Soós jó lövése kapu fölé szállt, Farkas lövését pedig védte a kapus. A 42. percben egy újfalui támadást Szabó B. remekül blokkolt, előretört, jó indítását viszont Mari elügyet- lenkedte. A második félidőt lendületesebb játékkal kezdte a körösi csapat, ennek .ellenére a vendégek szerezték meg a vezetést. Az 53. percben a játékvezető különösebb ok nélkül közvetett szabadrúgást ítélt a vendégcsapat javára, mely után Szabó L. szögletre hárított. A szögletrúgás után a fedezetlenül hagyott újfalui csatár a jobb sarokba fejelt. 0-1. Barabás jól vetődött a labdára, de már nem érhette el. A hazai csapat erősebben támadott, fölénybe került, a vendégek pedig igyekeztek az eredményt tartani, a védekezésre összpontosítottak. Benkó mesz- sziről — feleslegesen — ellőtte a labdát, Farkas jó lövése alig kerülte el a kaput, Csikós jól tört kapura, de szerelték. A vendégek ellentámadásánál Barabás védett biztosan, A 80. percben Farkas lapos, jó lövése egy védőről szögletre pattant, Nyári lövését pedig védte a kapus. A 85. percben Vigh lövését a kapus kapufára ütötte, az onnan kipattanó labdát Soós ügyesen helyezte a hálóba. 1-1. Igyekezett még a Kinizsi, de már újabb gól szerzése nem sikerült. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi ifi— bzigetújíalui ifi 5-0 (2-U) Kinizsi ííí: Petrik — Bállá (Aszódi F.), Kecskés, Czínkus, bzucs (Barp — Horvatn (Totn), Bertalan (Kurgyis), Gonaa, Eszes, Borge, Parazs. Jo játékkal, biztosan győzött az iíicsapat, es ezzel mar bajnok. A serdülocsapatból kiöregedett játékosok jói illeszkedtek a csapatba. Góllövő: Purge 3, Kecss.es, uonüa. uOk: Petiik, Cziiiivus, Gonüa, Borge. A mérkőzésekén ellenőrként részt vevő Gulácsi Sándor, az edzobizousag einoke, Petiiket meghívta az 197"l-es születésű serdülő megyei válogatott keretbe. Bízunk benne, hogy ott is jól helytáll. P. S. Szerdai sportműsor Spo tiövészet. MHSZ-lőtér, 15 óra; városkörzeti általános iskolás légpuskás Áfész Kupaviadal második, egyben befejező fordulója. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) /
