Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

1987. JÚNIUS 1., HÉTFŐ N em járt jő idő az elmúlt napokban az országjáró diákokra — megyei találkozójukról egy részüket á májusi ősz riasz­totta el, másrészüket a tv félreértett híradása. A mostani hét végére tervezték ugyanis az ODK-k budapesti találkozóját is, ami, mint a televízió bemondta: elmaradt. Így a tervezett 300 Pest megyei középiskolás helyett csak százhúszan ütöttek tábort a pusztavacsi nagyréten. Szombat délelőtt. Az eső már nem zuhog, csak szemerkél, meglátszik a lehelet, de a mele- gítős sátorlakók örülnek, hogy végre előmászhattak, a nedves fűben ugrálva próbálnak felmelegedni. Országjáró diákok Pusztavacson Találkozó sátorban és esőben — Éjszaka majd megfagy­tunk, olyan hideg volt — eip- zárazza nyakig sárga esőka­bátját Csamangó Anikó, a KISZ Pest Megyei Bizottságá­nak munkatársa. — Három napja vizes cipőben mászká­lok. Tegnap még megtartottuk az akadályversenyt, de ma reggel a tájfutást már lemond­ták. Jött a busz a- versenyző­kért, Csetharaszt-majorba vitte volna őket, mert a közelben csak arról a környékről van tájfutótérkép, de úgy ömlött az eső, hogy elküldtük a so­főrt. A sátorutca közepén nagy­szabású fejelőverseny kezdő­dött, a közönség Stevie Won­der Mellékállású szerető című dalának hangjaira melegszik. A bíró Töttös Zsolt, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársa. Orrának színe minden hőmérőnél ékesebben beszél a klímáról. — Tegnap lesült, ma meg lefagyott — húzogatja meg Zsolt a vöröslő testrészt. — Néhány program el is ma­radt a tervezettekből, de a tá­bori sportversenyek azért rendben folynak. Még gyep- birkózást is rendeztünk a lá­nyoknak! Nézzétek meg: tíz­ezer forintért csak jutalmakat vásároltunk, fémvázas hátizsá­kot, takarókat, teniszütőket lehet nyerni. A sátrakon túl, a tisztás vé­gében jókora gulyáságyú áll, már lobog benne a tűz. A Tá- borfalváról érkezett honvédek hagymát vágnak, krumplit tisztítanak, ez utóbbi foglala­tossághoz a hangosbeszélő se­gítségével kísérelve meg mun­kaerőt toborozni, vajmi kevés sikerrel. — A mai ebéd: gulyás alföl­di módra — közli a „hadtáp- mester”, Nagy Zoltán. — Van benne hagyma, zöldség, mar­hahús, krumpli... Nagyon fi­nom lesz! A táborlakók körében még a tegnapi ebédről is legendák keringenek és a konyhasátor felől most is étvágygerjesztő illatokat sodor a' szél. Ám az érdeklődés középpontjában egyelőre a „bütykölde” áll. Az egyik asztalnál lányok fűznek tarka karkötőt, sárga és fekete gyöngyösből’ darazsat, sárgás­zöldből és palackszínűből kis krokodilt. Mellettük kis fala­pokat, mahát, lila, sárga, fehér sóvirágokat, mákgubókat szed elő a virágkötés irányítója, Roskó Gábor. Érdekes módon inkább a fiúk állnak neki tar­ka csokrokat kötni, lelkesen szurkálják a habszivacsba a szárított virágokat, laza bügá- jú füveket. — Eredetileg kertész va­gyok, de virágkötészetet is ta­nítok, tanfolyamokat vezetek felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Állandó klubom is van, a Budapesti Művelődési Központban. Törökbálinton pedig, a Zsolnay-féle kísérleti iskolában tantárgyként szere­pel a virágkötészet, ehhez én írtam a gyerekek munkafüze­tét — mondja Roskó Gábor, miközben ujjai alatt engedel­mesen formálódnak a narancs- színű szalmarózsák. — Ezt, amit most csinálunk, tévesen hívják ikebanának, az csak élő virágokból .készíthető. Mi csak úgy nevezzük: „szárazgyürmö- lés”. A bőrözők hatalmas zsák­ban válogatnak, álmodhatnak színes bőrökről, ha nem is a legszebb a sárga, itt minden­féle van. — Gyere, kezdődik a meccs! — löki oldalba szomszédját egy, a Beton zseton—Faláb rangadóra várakozó szurkoló. — Még nem — néz, fel egy pillanatra a bőrtarsolygyártás- ból egy kék tréningruha tulaj­donosa —, mert én vagyok a bíró! Az Andris nevezetű szőke kisfiú nagy igyekezettel jókora A betűt vág ki piros bőrből, de közben nyafog: anyu, men­jünk már, mert elfogy az agyag! Ettől nem kell tartani, van bőven. Az agyagozók egy­mást mintázzák meg, egyikük Trabant-modellel kísérletezik, a többiek ugratják: formázzon hozzá két emberalakot is, akik majd tolják az autót. Délfelé a hangszórókból áradó Wham-zenét élő pro­dukció váltja fel, a diszkó he­lyébe pol-beat lép. A szín­pad három egymás mellé tolt teherautóból áll össze, így a Kápa együttes a világot je­lentő platókon énekelhet. És bár az idő még mindig boronr gós, a hangulat egyáltalán nem. — Jövőre szeretnénk meg­szerezni az Országjáró Diákok Országos Találkozójának ren­dezési jogát — tervezget Töttös Zsolt. — Itt Pusztavacson gyö­nyörű a környező erdő, és a dabasi KISZ-bizottság tagjai azt is elvállalták, hogy szín­padokat ácsolnak, fedett tere­ket építenek, akkor kétezer főt fogadhatnánk. Utoljára 1970- ben volt Pest megyében az ODOT, annyi év után már iga­zán újra rajtunk a sor! Mörk Leonóra A cím fölött balra: így készül a tarka virággömb. Mellette: csatárakció a Beton zseton— Faláb összecsapáson (Erdősi Ágnes felvételei) Szájtátva v Giink és gunk Fejet hajtva hallgatom a pat­togó hangon előadott informá­ciót, ami szerint „a mi isko­lánkban minden gyermek kis­dobos!’* A főhajtás a kétséget nem ismerő — tűrő? — töké­letességnek szól, hiszen le­het-e valami jobb, hiánytala­nabb, mint a száz százalék? Ha száz százalék, akkor enné! már nincsen tovább, ez a csúcs, már-már csillagközcl.. . Földközel. Még akkor is, ha később megtudom, nemhogy abban az iskolában, hanem a fővárosszomszéd nagyközség egészében a korosztályos gye­rekek egésze kisdobos! S ha egésze meg egésze, lehet-e, il- lik-e, szabad-e azt gondolni, ez csupán valaminek a része? Ha földközel, akkor illik is, sza­bad is, lehet is ezt gondolrii. Sőt, csakis arra szabad gon­dolni, hogy ez a pattogó ma­gabiztosság egy gondolkodás­módnak a része. Ez a gondol­kodásmód nem tűr kivételt, nem ismeri el a különbözősé­gek és az azonosságok ellen­téteiből kialakuló harmóniát, a tartalmak helyett a formák, a minőségek helyett a mennyisé­gek bűvkörében mozgatja az embereket, már-már sakkfi­guráknak tekintve őket. Még későbben megtudom, a hegyek hátán élő nagyközség­ben tapasztaltak nem tartoz­nak a ritka különlegességek közé. Szép számmal vannak társak, ahol valamennyi gyer­mek kisdobos, s olyan telepü­lések szintén, ahol valamennyi legényke, leányka úttörő. S ha valamennyi, akkor lehet-e bár­mi is még tovább, feljebb? Mi lehetne akkor még tökéletes­sé g ü n le magasabb foka?! E magasabb fokon szomorúsá- g u n k kucorog. Günk és gunk ugyanis testvérek, csak éppen minél szeplőtelenebb, szebb lesz günk, annál na­gyobbra nő, annál riadtabban vacog gunk. Riadtan vacog, mert fél. Jó testvérhez illően günk miatt aggódik, hátha nem is olyan tökéletesen szép, mint ami­lyennek mutatja magát?! MOTTÓ iissziót vállalnak lőszerek a környezetvédelemben Napjainkban nagyon sok sző esik a környezetvédelemről. Ha jól be­legondolunk, felvetődik a kérdés: ismerjük-e eléggé környezetünket, a körülöttünk levő világot, annak összefüggéseit és bonyolultságát'.’ Az ember természetes vá- gya,szériái ..jobban szerein« él­ni! Ez?r’f doTgözlR, épít; alkot! Nagy igyekezetében azonban nem veszi észre, hogy amikor az egyik oldalon épít, a má­sik oldalon rombol: túlnépe­sülnek a városok, az emberek ezrei kénytelenek ezeknek a zsúfolt városoknak a gépko­csik kipufogó gázaival, fűtésé­Mindig a békére törekedtünk A fegyverek nélküli világért Mihail Gorbacsov beszédei, nyilatkozatai kötetben Az egész emberiséget érilj; tő kérdés: mi lesz a világgal? Sikerül-e békében élnünk, vi­lágunkat a saját képünkre formálni vagy elpusztul, atom­felhő borítja be földünket, s az emberiség megsemmisül? Ezért minden ország számá­ra a legfőbb kérdés: hogyan hárítsuk el a háborús ve­szélyt? A Szovjetunió reális utat ajánl: az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyver­fajták csökkentését és teljes felszámolását, az űrfegyverke­zési hajsza megakadályozását, az atomfegyver-kísérletek be­szüntetését. Ez érthető és világos állás­foglalás. Ennek első számú szószólója Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, aki fá­radhatatlanul harcol a bé­kéért, a háborúk és fegyve­rek nélküli világért. Kitűnik ez legújabb könyvéből, ame­lyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg a napokban Háborúk és fegyverek nélküli világért címmel. A kötet tar­talmazza Gorbacsovnak 1985. március 11. és 1987. február 16. közötti időben elhang­zott beszédeinek, nyilatkoza­tainak a külpolitikára, a nem­zetközi helyzetre, a leszerelés­re, a fegyverek nélküli világ­ra vonatkozó legfontosabb megállapításait. Méltán szögezte le az SZKP főtitkára 1985. március 11- én . a KB-ülésen elhangzott beszédében, hogy a Szovjet­unió tántorithatatlanul köve­ti a béke és a békés egym,ás mellett élés lenini irányvona­lát. Jóakaratra a Szovjetunió mindig jóakarattal válaszolt, a bizalomra pedig bizalom­mal. Ugyanakkor megállapí­totta, hogy az emberiséget so­hasem. fenyegette olyan rette­netes veszély, mint napjaink­ban. A kialakult helyzetből az egyetlen ésszerű kivezető út a szemben álló erők meg­állapodása arról, hogy meg­szüntetik a fegyverkezési ver­senyt a földön, s megakadá­lyozzák a világűr militarizá- lását. Ennek érdekében fejti ki véleményét, sorakoztatja fel érveit, s mint a Szovjetunió első számú embere síkraszáll a fegyverek nélküli világért. Szüntelenül hangoztatja: nin­csen egyetlen olyan nép sem, amely háborút akarna. Ebben rejlenek a béke és a haladás politikája megvalósításának óriási tartalékai és lehetősé­gei. „Meggyőződésünk — szö­gezi le —, hogy a világhábo­rút el lehet hárítani. De a ta­pasztalatok mutatják, a béke megóvásáért és az egyetemes biztonság fenntartásáért ví­vott harc nem könnyű dolog, egijre újabb erőfeszítéseket követel.” Ezt hangsúlyozta |?ö®pz0^ Bizottságának 1985. április 23-i ülésén, a Varsói Szerző­dés Szervezete tagállamai ve­zetőinek adott . díszebéden, majd a Time című amerikai hetilap szerkesztőségének kér­déseire adott válaszában 1983 augusztusában, de a többi be­szédében, illetve nyilatkoza­taiban >s. Szavai nyomán ki­rajzolódik egy nagyszabású bákeprogram, amelyét a Szov­jetunió képvisel. Ez á gondo­latsor húzódik meg az SZKP XXVII. kongresszusán elmon­dott előadói beszédében is. Érdemes néhány sorát ezen a helyén is idézni: „A szocializmus fenntartás nélkül elutasítja a háborút, mint az államok közötti po­litikai és gazdasági ellentétek, ideológiai viták rendezésének eszközét. A mi eszményünk a fegyver és erőszak nélküli vi­lág, olyan világ, amelyben minden nép szabadon választ­ja meg a fejlődés útját, élet­módját. Ez a kommunista ideológia humanizmusának, erkölcsi értékeinek kifejező­dése. Ezért a párt nemzetközi tevékenységének fő iránya a jövőben is harc a nukleáris veszély, a fegyverkezési ver­seny ellen, a világbéke meg­óvásáért és megszilárdítá­sáért.” A Szovjetunió ennek rendeli alá politikáját, gazdasági és nemzetközi tekintélyét. Is­mert. hogy milyen álláspontot képvisel minden nemzetközi fórumon, hogyan küzd a Szov­jetunió, hogy a béke kilátásai fokozatosan javuljanak. Konk­rét intézkedéseket is hozott. Ilyen volt a nukleáris kísér­letek moratóriuma, a genfi és a reykjavíki tanácskozás, s minden szovjet diplomáciai lépés a leszerelés, az atom­mentes világot szolgálja. „Az átfogó nemzetközi biz­tonsági rendszer létrehozásá­ra vonatkozó koncepciónk és más kezdeményezéseink azt az egyértelmű szándékot és kész­séget tükrözik vissza, hogy a Szovjetunió lemond nukleáris hatalmi státusáról és az ész­szerű minimumra csökkenti összes egyéb fegyverzeteit. Mi mindig a békére töreked­tünk.” Lépni az Egyesült Államok­nak kell. Ezt a nézetét fejtet­te ki abban a beszédében is, amelyet Az atorhf egy vérmen­tes világért, az emberiség fennmaradásáért címmel ren­dezett moszkvai nemzetközi fórumon mondott el ez év február 16-án. A szovjet ál­lamférfi újból szenvedélyesen leszögezte, hogy az értelem­nek kell győzedelmeskednie. A Szovjetunió képviseli az emberiség jövőjét. A béke és a leszerelés eszméi el kell hogy jussanak a világ minden szegletébe, s az értelem dia­dalát kell hogy szolgálják. A szovjet javaslatok ,val°­---------:------------------ ban a b ékét és a biztonságot erősítik. S ennek legkifejezőbb szemé­lyisége Mihail Gorbacsov, aki szenvedélyesen küzd a bé­kéért, az emberiség jövőjéért. Nagy hatású szónok, kiváló államférfi, aki a kommunista eszméket szenvedélyesen és lebilincselően képviseli, min­den beszédében, nyilatkozatá­ban a szocializmus, a kommu­nizmus igazságait, az emberi­ség kívánságait fogalmazza meg, mégpedig olyan magas színvonalon, és ugyanakkor minden ember számára érthe­tően, hogy a világ joggal bí­zik politikájának megvalósu­lásában. A szép formás, finom bo­rítóval ellátott, könyv külső­leg is méltó a tartalomhoz. Gáli Sándor nek füstjével, különféle üze­mekből ki áradó, legkülönfé­lébb szennyezőanyagokkal tönkretett levegőjét szívni. Vi­zeinket tönkreteszik a szenny­vízbe kerülő vegyi anyagok, az ember pihenését zavarják azoknak a berendezéseknek a zajai, amelyek kényelmét, éle­tét vannak hivatva szolgálni. Ma már azt is tudjuk, hogy ezek a negatív hatások nem a modern technika természetes velejárói. Megakadályozásuk­hoz mindenekelőtt megfelelő körültekintés szükséges, már a tervezőasztalon, - mert ott még nem kiadásként, ellenkezőleg, a későbbiekben megtakarítás­ként jelentkezik. Emberi magatartás Tudomásul kell venni ugyanis, hogy a környezetvé­delem nem csupán szóhaszná­latban különül el a természet- védelemtől. A környezetbe ki­jutó szennyezőanyagok az esetek túlnyomó részében ugyanis ipari termékek, olyan drága nyersanyagok, amelyek „megfogása” nem csupán a környezetet mentesíti a szen­nyezéstől, hanem rendkívül hasznos, miután ez az anyag vagy visszakerülhet a techno­lógiába, vagy pedig mint mel­léktermék, illetve másodforrá­sú nyersanyag hasznosítható más termelőfolyamatban. A legtökéletesebb védekezési mód a jó technológia, ami ele­ve megakadályozza e szennye­zőanyagok keletkezését. To- vábbmenve, a korszerű tech­nológia sem elegendő egyma­gában, ha nem párosul meg­felelő technológiai fegyelem­mel. Itt kapcsolódik a környe­zetvédelem az emberi, maga­tartáshoz, amelynek alakítása az oktatáson túlmenően széles körű társadalmi, politikai fel­adat. Ezért is üdvözölhető az MTESZ Pest Megyei Szerve­zetének a kezdeményezése; karöltve az Ipari Miniszté­riummal és más szakmai szer­vezetekkel a környezetvédelmi hónap rendezvényeinek kere­tében bemutatják a magyar műszeripar azon termékeit, amelyek alkalmasak egzakt módon . meghatározni mind­azon károsító anyagok, hatások jelenlétét és mennyiségét, ame­lyet az ember egyáltalán nem, vagy csak hiányosan, képes észlelni. Ezek a műszerek le­hetőséget adnak az egyes tech­nológiák, illetve védőberende­zések, leválasztok minőségé­nek meghatározására. Alkal­masak arra is, hogy állandóan ellenőrizzék a technológiai fo­lyamatokat, s ilymódon idő­ben fel lehessen deríteni az esetleges meghibásodásokat. Külföldi sikerek Vannak a műszereknek olyan egyedei is — és ez a fejlődés útja —, amelyek maguk alkal­masak arra, hogy megfelelő számítógéphez kapcsolva úgy befolyásolják a technológiát, hogy a változó minőségű alap­anyagok és üzemi feltételek mellett is állandó minőségű végterméket lehessen előállíta­ni, változatlan szennyező­anyag-kibocsátás mellett. Kevesen tudják, hogy Ma­gyarországon 1973 óta szerve­zett formában folyik a környe­zetvédelemben használatos műszerek fejlesztése, gyártása. Ezen a területen jelentős ered­ményei vannak a magyar mű­szeriparnak; s meghatározó szerepet vállalt a KGST-ben zajló ilyen irányú munkában is. A Pest megyei MTESZ ezek­nek a műszereknek a bemuta­tásával missziót vállalt, magá­ra azzal, hogy a nagyközönsé­gen túl, a megye szakembe­reit is tájékoztatni szeretné ezekről a műszerekről, mi­után a hazai felhasználók igen kevéssé ismerik azokat, pedig egyik-másik jelentős külföldi sikerrel is büszkélkedhet. A megnyitás napján a meghívott érdekeltek több előadást is meghallgathatnak arról, hogy a bemutatott műszerek mit tud­nak, milyen tapasztalatokat szereztek maguk a gyártók a felhasználás során, milyen irányban kívánják e tapaszta­latok birtokában továbbfej­leszteni azokat. Ugyanakkor várják is itt azokat az ötlete­ket. s igén veket, amelyek még szélesebb körű felhasználható­ságé műszerfejlesztésnek ad­hatnak lehetőséget. Jó hírnöke Reméljük, hogy az MTESZ Pest Megyei Szervezetének székházában (Vác, Köztársa­ság u. 19.) holnap nyíló kiál­lítás jó hírnöke lesz mind a környezetvédelmi munkának, mind a magyar műszergyártás­nak. Konkolyi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom